Tumgik
#öngyilkos leszek
halalvagyamvan · 11 months
Text
Nem vagyok jól
585 notes · View notes
kinlodok · 1 year
Text
Miért nem mondja ki senki, hogy valójában sosem lesz jobb?
52 notes · View notes
nincsessza · 2 months
Note
A nagyon szemrevaló nőkre is igaz, hogy bár lehetnek rendkívül szépek, bájosak, elbűvülőek, sőt mikor feláll az ember farka vagy érzelmileg elgyengülök nagyon jó szolgálatot tesznek, DE egy idő után, úgy összességében rettentő unalmasak, erőszakosak, irányítani akarnak, folyamatosan minden inkolatlan böszmeség miatt panaszkodnak és, ha látják rajtam a bizonytalanságot még saját hibáikért képesek felelőssé is tenni A legnevetségesebb mikor ki akarnak oktatni, ezért megpróbálva visszabillenteni a természetes egyensúlyt, irónikus, de őszinte válaszaimmal finoman jelzem behozhatatlan mentális fölényemet. Ilyenkor szoktam megkapni, a szerintük jól megérdemelt, "nagyképű bunkó" méltatást. A gond az, hogy ennek ellenére mégis szükségem van nőre, részben érzelmi, részben testi igényeim miatt. Az ennél is sokkal nagyobb gond, hogy válaszút elé értem: Vagy öngyilkos leszek (sajnos biztos, hogy nem; nem vagyok öngyi alkat) vagy összeszedem magam és családot alapítok. Ehhez pedig nagyon kell egy nő, egy sajátos működésű oldalborda... (Azért nem több, mert egyrészt monogám alkat vagyok másrészt az én idegrendszerem egyszerre csak egy nőt képes elviselni.) A költői kérdés: Csak azért házasodjak meg, kössem az életemet örökre egy nőhöz, hogy magomat termékeny földbe vethessem? És így Arisztotelész szerint: halondóként utódaim révén részesüljek az örökkévalóságban? Vagy igaz, hogy az emberi élet legmagasztosabb vonása az, hogy a Teremtő szeretetében részesülhetünk és egyben abban társai is lehetünk. Idézet: "Hogy tud az ember az isteni szeretethez hasonlóvá válni? Úgy, hogy maga is megéli azt a szeretetet, amely tökéletesen eggyé teszi egy másik személlyel: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). Ehhez a szeretet-közösséghez Isten áldást is kapcsolt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet ” (Ter 1,28). A szeretetben eggyé váló férfi és nő Isten ajándékaként az élet átadója, hordozója is lett." És valójában az én problémám, fájdalmam az, hogy: Idézet: "Az önzés, a birtoklás, az őszintétlenség s még megannyi emberi rossz rombolja a feltétlen szeretetet. Így a férfi és nő szövetsége mindvégig megmaradt a teljes emberiségben, mindvégig hordozta Isten áldását, de sebesült lett. Jézus helyreállította a szeretet kölcsönösségét és felbonthatatlan szövetségét, a kőszívek helyett érző szívet adva az embernek: [a férfi és a nő a házasságban] „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19,6). Vagyis a házasság egyetemes emberi intézmény. A Krisztus kegyelmében megélt házasság azonban szentség: lehetővé teszi a férfi és a nő számára az isteni szeretetben való megmaradást" Tehát azért tekintek így a Nő-re, a jövendőbelimre, mert én is önző, öszintétlen lettem, és a másikat saját hasznomra, élvezetemre birtokolni akarom? De ha képes leszek hinni és bízni, akkor tudok szeretni és szeretve lenni? Két kérdésem lenne: 1. Te is ilyen vagy, mint a fent jellemzett archetípikus nő? 2. Ha nem, hajlandó lennél-e leszopni? +1. Okos nőkkel ismerkedni egész egyszerűen perverzió, esetleg az érettség (öregedés) kezdeti jele? Vagy rosszul közelítem meg a problémát és az okos nő kifejezés már önmagában egy ellentmondás? Puszi A Te Bencéd Ui:A kérdés szándékosan provokatív, az elégedetlenkedő gúnyos rész sokkal inkább sajátos humor, semmint komoly vélemény. A (kevésbé) költői kérdésben megfogalmazott kételyem csupán formai. Nyilvánvaló melyik gondolattal, érzéssel azonosulok. A reakciódra viszont nagyon kíváncsi vagyok. A második kérdés nagyon őszinte 😊😍😃 a Neked írt hosszú, komoly érdeklődéssel és erőfeszítéssel megírt kérdéssel együtt. Szeretném, ha ezt elismernéd és értékelnéd és ez alapján válaszolnál. :D elküldöm anonba is, valamiért nem enged chatelni és reagálni se , lehet ez se menne át csak így
Nos, ennyi hivatkozás a szakdolgozatomban sincs🥹
Szóval valóban értékelem ezt a sok erőfeszítést, időt, ami ebben az üzenetben van😇
Én magamat amúgy egyáltalán nem tartom irányító személyiségnek..és előbb hibáztatom magamat, mint mást.
Panaszkodni sem szeretek, de azért néha jól esik😄 Ha ezzel nem fárasztom a másikat.
Feltétel nélkül tudok/tudnék szeretni, ha hagynák.
De valahogy úgy érzem, hogy pont emiatt válok unalmassá.
Pasiknak az izgalom kell, meg a nehezen elérhetőség.
Tudom, általánosítok.
De jöjjön egyszer a szabályerősítő kivétel, várom.
2 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 5 months
Text
Nem tudom elviselni az illatod, ami a pulcsidon van. Nem tudok rád gondolni anélkül hogy ne könnyezzem meg neved összes betűjét. Azt érzem átvertél. Hogy azért teszed hogy nekem is fájjon.
Én akartam veled azt kiprobálni, amit most ti játszotok. Fáj, hogy erről is kimaradtam. Hogy ebből is kihagytál. Lassan fél 12, már négy órája tudomást sem veszel rólam, eszedbe se jutok és ez fáj. Tiszta szívemből szeretlek, és te is ezt teszed velem. Lecserélsz majd rá? Elérkeztek vele is a hajnalig tartó beszélgetések? Nem vagyok elég jó lelkitámasz? Mi a baj velem? Miért kell neked is lecserélned? Miért cserélnek le mindenki? Miért van velem ennyi probléma? Még te is mondtad, velem nem könnyű, velem csak a gond van. De miért? Én nem akarok probléma lenni, nem akarok gondokat magam köré, nem akarok problémákat. Egy normális életet akarok, egy nővel aki szeret de eddig bárki mondta azt, hogy szeret, félre kúrt. Nem vagyok elég pedig én, én lehoztam az egem összes csillagát. Kitéptem a szívem legszebb részét és neki adtam, és azt látom hogy most itt hever a lábaim előtt. Kidobtad. Mit tehetnék? Haljak meg? Legyek öngyilkos? Akkor leszek elég fontos? Vagy akkor is kevés leszek hozzá?
2 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 1 year
Text
Kereskedelemben dolgozom. Nehezen szoktam hozzá, hogy az utcáról betérő, vad idegen emberek, kb első látásra , úgy gondolják, hogy megosszák velem élettörténetüket, teljesen mindegy miről . Azt viszont nagyon gyorsan megtanultam, hogy ha nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, akkor csak semlegesen reagáljak, semmi baráti beszélgetés vadidegenekkel. Kerültem már kellemetlen helyzetbe, mert kvázi nálam bukott le a férj, és lett belőle válás, mert én naivan azt hittem, hogy a férj, a feleség nevében rendel meg tőlem valamit, amit a megadott időben, véletlenül betérő feleségnek én oda is akartam adni, és néztünk egymásra értetlenül hogy ő nem, és az nem az övé, és eléggé egyértelmű lett a helyzet. Vagy pl amikor egy alkalmazott titokban céget csinált, és a főnőkétől, titokban szedte el az ügyfeleket, de ez is nálam derült ki, mikor .........na ez hosszú történet. Tenyereltem már bele egy ártatlan kérdéssel akaratomon kívűl is olyan dolgokba, amibe nem kellett volna. Tegnapi nap is volt egy ilyen, aminek azóta is hatása alatt vagyok.
Van egy nagyon régi , nyugdíjas házaspár törzsvásárlóm. Évek óta hozzám járnak, ennek ellenére, nem nagyon szoktunk személyes dolgokról beszélni, mert én nem akarok személyeskedni, ők meg maguktól nem meséltek. És ez így volt jó. Aztán feltűnt, hogy egy ideje, a férfi egyedül sétál, és mindig a felesége nélkül látni, pedig eddig mindig együtt mentek minden hova. Tegnap ismét bejött hozzám a férfi, hozott egy kis munkát nekem, amit előszőr hárítani akartam, mert nem a területem, de végül megcsináltam, mert........A férfi mondott egy mondatot, és én nem vettem észre a múlt időt, és megint feltettem egy kérdést, ami elindított egy lavinát nála, és amíg a lavina tartott, én csendben megcsináltam azt a munkát amit hozott, mert nem volt szívem megszakítani. Azt már elmondta régebben, hogy neki tüdőrákja van, és eléggé látszik is rajta sajnos ez a betegség, mert egyre soványabb, és egyre jobban kezd össze esni :( Most ami elindította nála a lavinát, az az volt, hogy én nem vettem észre egy múlt időt, és rákérdeztem, hogy hogy van a kedves felesége, mert nagyon régen nem láttam őt, és mindig együtt szoktak sétálni. Na itt egyből egy könnybe lábadt szempár volt a válasz, majd pár pillanat múlva,......... én még férfit így sírni nem láttam :( Zokogott, és zokogott, és közben mesélt a feleségéről. Kiderült , mellrákja volt a feleségének, de elutasított minden kezelést. 8 évig élt a betegségével, ezalatt ő, a férje ápolta. Ezalatt a 8 év alatt, pontosabban az utolsó 3 évben, 9x akart öngyilkos lenni a felesége. Utoljára sikerült neki. Már alig volt benne erő, de kiküzdötte magát a lifthez, felment a tetőre, és leugrott a 10 emeletes ház tetejéről. Ő, a férj, sajnálja, hogy nem tudta megakadályozni, hisz az ez előtti próbálkozásait mind meg tudta. Sajnálja azt is, hogy Ő, nem ugrott vele. Sajnálja azt is, hogy eddig nem volt neki is akkora bátorsága, mint a feleségének, hogy ő is leugorjon. Ő is elutasít minden kezelést és műtétet a tüdőrákjával kapcsolatban, mert minél hamarabb a felesége után akar menni. Reméli, egyszer lesz annyi bátorsága, hogy ugorjon. Ugyan ott, ahol tette azt a felesége. 44 évig voltak házasok. Azt mondja, lelkileg nehezebb, mint fizikailag. Nagyon nehezen hagyta abba a zokogást, de össze szedte magát, és kifele menet már ismét egyenes háttal, de rezzenéstelen arccal ment.
Én meg össze roskadtam, és még most is a hatása alatt vagyok. Tudom, hogy mindig lesznek olyan ártatlannak tűnő dolgok, amik valakinél egy lavinát indítanak el, és ez kivédhetetlen. De azt hiszem, most egy darabig, megint nem teszek fel kérdéseket, csak csendes hallgatóság leszek.
13 notes · View notes
vecesneni · 2 years
Text
A fél gyerekkorom azzal telt, hogy azzal fegyelmeztek, hogy “mit fognak gondolni mások” és amikor kitörtem, hogy miért kell mindig a “másokat” nézni, mi a baj velem, akkor közölték, hogy hisztizek és sokszor meg is vertek.
És az ember “megtanulta” felnőttkorára azt, hogy folyamatos szorongásai legyenek, hogy még mindig rettegjen attól, hogy mit gondolnak mások. És hogy amikor konkrétan idegösszeroppanásom volt pár éve, megkaptam, hogy “mit nyafogok”. És hogy a dilidoki meg csak teletöm gyógyszerekkel...
Ez sokat elmond az országról és hogy miért itt annyi az öngyilkos. Mert mintha olyan lenne az országban az általános felfogás, hogy alkesznek lenni kb nemzeti sport, az belefér, esténként betintázni, de az, hogy az ember kimondja, hogy igen, szarul van, hogy alacsony az önbecsülése, hogy a lelke “beteg”, nem a teste, az “hiszti”.
Náthával rohannak antibiotikumért az orvoshoz rögtön, de a lelki rosszullét jogossága mintha még mindig nem lenne elismerve.
Egy hete meghalt az egyik unokabátyám, évente ha 1x találkoztam vele, de bevállaltam, elmegyek pénteken a temetésére, hogy utána élőben beszéljek a közeli családtagjaimmal, közölni velük, hogy igen, az előző helyemen kiidegeltek - és nem én voltam az első, az a főnök viselkedése durva felmondási hullámot generált, ami még tart - és hogy jelenleg nincs munkám, de interjúkra járok.
Aztán kíváncsi leszek, hogy kapom meg-e újra, hogy “hiszti”, vagy tényleg képesek lesznek felfogni, hogy ott, nálam gebasz volt és az éves üzemorvosin is kiszúrták.
A pszichológusom szuperjófej, de őt is egy barátomnak köszönhetem. Miközben a családom csak a testi tünetek nyomán tud aggódni és hogy megértik-e most már tényleg, hogy van az úgy, hogy valaki fejben billen meg. Ami amúgy sokakat érinthet, de kevesek beszélnek róla.
Mert kellene a támogatásuk, a sok fárasztó interjút, a sok visszautasítást bírni sem könnyű most, de ha megint azt fogják mondani, hogy “túlreagálom mindig a dolgokat”, akkor nem tudom... Nagyon szeretem az apám és a bátyám - akkor is, a a sógornőm elég rosszindulatú velem szemben - de ha most sem lesznek képesek megérteni, hogy nem “úri jódolgomban”  tettem bizonyos dolgokat, akkor sajnos tényleg le kell számolnom velük és ezek után a minimális kommunikációra bocsátkozni.
De legalább akkor ezt is letudom.
5 notes · View notes
pre-med · 6 months
Text
Olyan mentális kiborulásom volt délután hogy ihajcsuhaj.Nem tudtam zokogni,csak egy picit sirdogáltam.De belül...Nagyon fájt.Belülről zokogtam...pittyergésem közepette vissza emlékeztem hogy mikor készültem a középszintű szóbelikre akkor 1 héttel előtte hogy kiborultam...Jött egy kattanás hogy na jó nekem ennyi elég volt öngyilkos leszek és kész.Majd jött az én makacs természetem...Nem,nem leszünk azok! Kitartunk a vegsokig.Angolom egy kalapszar lett.Biosz közepes,magyar maxpontos,történelem pedig majdnem maxpontos.Ahhoz képest szépen össze kaptam magamat úgy gondolom.kovi héten biosz emelt...Félek...De remélem össze jön annyi pont amennyi kell.Kerlek univerzum plssssssss.
Könnyeimet letoroltem és leultem ujra tanulni novenytant (amit egyebkent ruhellek mai napig).Ez a mai nap nem az én napom volt...De ha így kell akkor legyen így.Nem fogok meghatralni!!!
0 notes
perfectsadpain · 1 year
Text
Csendben hallgatom, hogyan kattog a másik szobában a billentyűzeted. Katt-katt. Ide át, tudom, pont ott feküdhetek. Beleng. Kering körülöttem. Halkan, tudvalevőn. A színem hasonlít a fal színére. Nőtt a mellem. Dejó. A migréneim, és izomfájdalmaim gyakorisága is. Örülsz. Dejó. Had szabadkozzak. Katt-katt. Elkenődött a tusvonalam. Belekentem a szemgolyómba. Üvegtestnek hívják. Porcelán vagyok. Vakon toporgó. Porc. Vér. Csonthalmaz. Hajlamosított a rákra. Öngyilkos leszek. Lassan kivégző. Babusgató. Halál. 
1 note · View note
i-fuckedup · 1 year
Text
Ettől a sok "kam mindenért öngyilkos leszek úristn" embertől kezdek rosszul lenni ._. Úgyse leszel, faszt mondogatod, állj le xdd
0 notes
halalvagyamvan · 9 months
Text
Te bárki helyett Őt választod. De vajon Ő is?
238 notes · View notes
kinlodok · 1 year
Text
Bárcsak én is olyan jól lennék, mint ő.
11 notes · View notes
halalkapujaban · 3 years
Text
Akkor eljött a pulcsis időszak is:)
62 notes · View notes
emlekeimkonyvtara · 15 days
Text
Öngyilkos leszek
0 notes
szomorusboldogsag · 3 years
Text
nem akarok itt lenni, elakarok menni. elakarom hagyni a családom. azt akarom, hogy az összes fájdalmam elmúljon az öngyilkossági gondolatokkal együtt.
226 notes · View notes
pre-med · 1 year
Text
Genetika-örökléstan🧬 tanulás közben az első gondolatom:
Asszem én öngyilkos leszek.🤯
0 notes
egyemberavilagban · 3 years
Text
"nézem a kád vizet és (...) igazából semmi csak szimplán belefojtanám magam"
-egyemberavilagban
101 notes · View notes