#nem tudom mit erzek

[a-holdon-tul]

a megérzéseim végül mindig beigazolódtak...

és most azt érzem el foglak veszíteni.

-égveledtegyögyszem

#nem tudom mit erzek

[playapoor]

erdekelne hogy szerinted

fogsz-e tudni engem potolni

vagy nem tudom

erted?

azt az erzest

amit ereztel velem

szerinted replikalhato?

vagy uberelheto?

mindig ez a kerdes foglalkoztatott

hogy csak egy ujabb elrontott emberi kapcsolat vagyok-e

vagy tobb annal

oszinten rettegek tole

hogy te meg tudod tenni

tul tudsz lepni

talalsz valakit aki irant merfoldekkel tobbet erzel mint irantam valaha

es en nem fogok tudni

nem tudok tullenni azon ami lehetett volna

mert lattam magam elott

meg most is latom azt ami lehettunk volna

Egy tokeletes vilagban

visszatalalunk egymashoz

mint eddig mindig

es jobban csinaljuk mint eddig

es megoldjuk vegre

honapok telnek igy hogy ezen gondolkodom

mert most mi lesz?

tovabblepunk?

eljuk az eletunket mintha semmi nem tortent volna?

torlunk harom evet az agyunkbol

es megy tovabb az elet?

miert erzem ugy hogy ez lehetetlen?

szamomra annak tunik

akarmennyi fajdalmat okoztal

annyira elveszett vagyok

mihez kezdek nelkuled?

olyan mintha nelkuled nem tudnam ki vagyok

nem a lehetetlen helyzet megvalositasa foglalkoztat

hogy azt erezzem kulonleges vagyok

hogy nekem sikeruljon ami masnak nem

de massal nem erzem otthon magam

nem tudok nyugodt lenni

persze az eletben nem minden a szerelem, mondjak

nem is

de miert keljek fel

miert akarjak dolgozni

miert akarjam osszeszedni magam

ha a tarsadalmilag elvart mokuskerekben futason kivul

nincs tobb az eletben?

persze kuzdjek azert hogy eljek

de miert?

miert akarjak elni?

nem tudod milyen

neked ott van mindenki

neked fontos egy csomo ember

akiknek fontos vagy

es vagyok en

persze vannak barataim

egy ketto

egy par

nem tudom

szornyen hangzik de nem mozgat meg

nem tesz boldogga

nem erzem magam teljesnek

nem elegit ki

mintha nem tudnek igazan kotodni semmihez

mintha erzelmileg korlatozott lennek

es csak nagyon szelsoseges esetekben tudok erezni

ha masrol van szo

utalom ezt

hogy ha rad nezek

erzem hogy erzek

rengeteg mindent erzek

de senki massal nem megy

nem is tudom senkinek mondani hogy szeretem, sot meg egy jo reggelt vagy jo ejszakat is

ugyerzem marja a torkom mikor ki akarom kenyszeriteni magambol

nem tudom

nem tunik oszintenek

vannak emberek akiket szeretek

de nem erzem hogy szeretnem oket

de tudom hogy igy van

de mintha barki elvesztesen szurrealisan konnyen tul tudnek lendulni

es onzon hangzik

mert valahol az is

de sosem az emberek hianyoznak

hanem a funkcioik

rosszul is vagyok magamtol emiatt

mindig a funkcioik

sosem a jelenletuk

meg egy allathoz sem tudok kotodni

talan emiatt lathatod ezt ugy is

hogy valamiert neked pont sikerult

erzelmeket kivaltanod belolem

hogy valami veletlen folytan

belekerultel ebbe a lehetetlennek tuno retegbe

es csak azert kotodok hozzad

a puszta veletlen miatt

de en nem igy erzem

valojaban ezt

nem lenne konnyebb se jobb

ha veled beszelnem meg

meg azt se mondanam

hogy tulzottan sok ertelme lenne

de talan amiatt mert

a tortenetunk megert volna egy szebb lezarast

talan ezert

de talan ugy megjobban fajna

biztosra tudni hogy az erzeseid meg sem kozelitettek soha az enyemeket

talan megis

de nem mondanam hogy ez a te hibad

hogy rosszul fejezted volna ki magad

bar nem a legjobban

de eleg gyenge az onertekelesem

nehezen tudtam elhinni

hogy valami nekem lehet kedvezo

valami amit ennyire szeretnek

ha azt mondanak hogy feluton vagy hogy megelhesd a legnagyobb almodat

te se hinned el, nem?

mindegy is

egy ideig azt vallottam

hogy megoldhattuk volna

ha megbeszeltuk volna

marmint

nyiltabban

marmint

mindent

megnyilsz, megnyilok

es eljuthattunk volna oda

hogy mar nem feltunk volna egymastol

ezt gondoltam egy ideig

de talan megsem lett volna ilyen egyszeru

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kuzdjenek ertem

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kockaztassanak ertem

hat nem vagyok eleg

megesik

nincs mit tenni

de jo eljatszani a gondolattal

hogy voltunk annyira benak

hogy kicseleztuk a sorsot

es hiaba volt megirva

pont ugy cselekedtunk hogy veletlen atirtuk a jovot

vagy mint egy igeretes konyvet

felbehagytuk a felenel.

mert nem tudom elhinni hogy ennek ez kell legyen a vege

ami most van

tul kulonleges szamomra

hogy beletorodjek

hogy csak egy “lecke” volt

vagy mi

csak egy kis izgalom

hogy tortenjen valami

Szeretek eljatszani a gondolattal

hogy visszatalalunk egymashoz, es megoldjuk

mert kiserted az elmemet

de nem akarom magam kinozni

a fajdalmas valosaggal

igy csak azon elmelkedek

hogy egyszer megoldhatjuk

hogy eljon a mi idonk is

[legnagyobb-hiba-voltal1030]

Nem tudom,hogy mit erzek. Csalódott vagyok.

Nem akarok senkivel beszélni,de azért akarom,hogy mellettem legyen valaki,akivel nevetek, aki eltereli a gondolataimat,aki megolel,aki ha rám néz érzem,hogy szeret. Aki nem tud addig elaludni amíg nem adott jó ejt puszit:) aki BÁRMIKOR/BÁRKI előtt felvállal.

Aki kimeri mutatni a gyengeségét,és nem azt mutatja,hogy mennyire erős.

Aki szeret engem,és félt.

[callmehdipshit]

Fogalma sincs mennyi ejszakan sirtam alomba magam miatta. Senkinek nincs. Egy ideje mar nem beszelek a gyengesegeimrol senkinek. Magamban dolgozom fel, engedem hogy eluralkodjon rajtam hogy aztan reggelente mosollyal keljek. Boldognak latszom, az is vagyok, de a mosoly mogott sokszor legszivesebben orditanek. De nem teszem mar. Senki nem kivancsi ra, es en se vagyok kivancsi masok tanacsara. Senki nem tudja mit erzek, csakis en, es pontosan csak en tudom mire lenne szuksegem. Nem rejtegetem az erzeseim, hiszem latszik rajtam ha baj van, de mar csak legyintek ha valaki kerdezi. Nem tudnak mit csinalni. Csak sokszor igazsagtalannak erzem mindezt ami velem tortenik. Besokalltam megint egy picit. De holnaptol ujra csendben leszek.

[luciferne]

Eljött az ido, hogy be ismerjek egy olyan dolgot, amit mar reg be kellett volna, de feltem szembenézni vele.

Szeretlek, és szerelmes vagyok beled. Szeretlek az elso pillanattól kezdve hogy rad neztem, es sosem felejtem el a megértést bennem hogy csak forduljak meg. Nem felejtem el soha azt a pillanatot amint meglattalak, es ahogy ram neztel, bele egyenesen a szemembe, majd elmosolyodtal. Nem felejtem el hogy hirtelen mekkorát dobbant a szivem, mintha a lelkünk az elso másodperc tört resze alatt kapcsolódott volna. Mintha mar boven azelott ismertük volna egymast, minthogy a fizikai valónk találkozzon.

Tudtam hogy valami nem stimmel ezzel a történettel. Obsessive egy ember vagyok, kar is lenne tagadni, de ennyire meg sosem voltam obsessed senkivel. Kétszer találkoztunk szandekosan hosszabb időre, es az igazat megvallva mar az elso utan szerelmes voltam beled. Mar amikor megismertelek ereztem hogy te bármennyire is szeretnel ugyan olyan lenni mint a tobbiek, mas vagy. Szamomra egészen biztosan.

Amikor elmondtam mit erzek, meg igazabol pontosan en sem tudtam, csak azt, hogy “nem szeretem meg semmi, csak nagyon nagyon fontos szamomra es nem tudom elfelejteni”. Nem akartam beismerni, mert szégyelltem magam, hogy ilyen keves kellett ahhoz, hogy teljesen megnyerj magadnak.

Ez most mas. Ilyet meg senki irant se ereztem. A 2,5 eves kapcsolatom irant se. Egyszeruen mindenrol eszembe jutsz. Minden zenéről, a sorozatról amit nezek, videokrol es minden másról is.

Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire őrültség az egesz, es biztos azt gondolod hogy valami nem oke odabent, de hidd el en lennek a legboldogabb ha nem éreznek igy. Jelenleg rettentoen faj az, hogy ragaszkodom hozzad, de meg igy is kevésbé faj, mintha el kene engednem teged. Megprobaltam, de nem megy. Rebound guy? Felejtos, nem megy. Cigi? Nem segit. Alkohol? Magyarázni se kell. Egyszeruen nem tudlak elengedni, valami bennem azt suttogja hogy meg ne, pedig ordibal az egom hogy bro ne legyel mar naiv lepj tovabb nem éri meg varni ra. Tudod mit? Buzigyerek, en akkor is varni fogok rad, nem mintha nagyon tudnek mihez kezdeni.

Varom mar a napot, amikor ujra beszelunk, amikor vegre elmondasz mindent, es en is elmondhatom az enyemet. Erzem hogy hamarosan elérkezik.

Szeretlek.

Xoxo

[utaszigetfele]

Megtörtent az a bizonyos beszélgetés kettőnk között.

Szerencsére azt mondta, hogy tudja mit szeretne, es nehogy elengedjem a kezét.

Tudja jol hogy ami megy nincs rendjén és, hogy ez nem kóser. Elmondtam neki ha nem tudná, hogy fogni akarja a kezem es velem lenni, akkor dontottem volna helyette és elengednem a kezét.

Vegeredmenyul ugy zarult az a nap, hogy lett előrehaladas a dologban. Talan pici időt tudok még adni és még kicsit kitartani, hiaba belefaradtam.

Másnap is ahogy osszefuttunk, es beszekgettunk elmondta, hogy kezd talan rajonni, hogy lehet szerelmes.

En ennek nagyon örültem, és tudom jól, hogy csak a jelenlegi helyzet nyomja el a dolgot, hogy ne érezze biztosan.

Ha mar ezt kimondja, valóságában ez mar biztos. Boldog voltam vele az osszes talalkozason.

Lehet ebben a részben elég rovidre fogva erzodik az írásom, de ez csak a jelenlegi hangulatom miatt van.

Masnap is mikor talalkozgattunk, nagyon orultem es jo volt vele lenni. Nagykn hatarozottan erzodott, hogy akarna engem.

Elmondta, hogy most picit masabbul akarja lezarni az egeszet, hogy utána ne érezze azt hogy varatlanul fakepnel hagyta, igy legalabb 2 beszélgetésre akarja fogni.

Errol elmondtam neki a véleményem, gondolatom

Igazabol, nem is teljesen tudom elképzelni, hogy ha belekezd a beszélgetésbe, akkor hogyan húzza több reszletre ha mar megvan bizonyosodva abban, hogy ne engedjem el a kezét es velem szeretne lenni.

Kicsit elbizonytalanito, de remélem tenyleg úgy van ahogy mondja. Bizok benne..

Később mikor már ugy voltam vele, hogy nem is fogunk talalkozni, irta, hogy esetleg erte mennek - e melo utan.

Elindultam érte, nagyon örültem, hogy láthatom még ma. Annal elkeseritőbb es kellemetlen szituáció volt, hogy ott volt a srac is.

Ez van, elkell fogadni, eljottem, folytattam a barataimmal azt amit elkezdtem.

Jött a másnap, elmondta hogy aznap fog beszélgetni vele a témáról kapcsolatban.

Egesz nap alig írt, nem tudok róla semmit se.

Nagyon elkeserít a dolog, hogy alig beszélünk.

Úgy erzem jelenleg ezek a dolgok miatt, hogy kozelebb kerül hozzám, de mégis hatarozottan tavolodik, foleg hogy alig beszélünk. 😔

Remelem mindent úgy alakit ahogy elmondta és szeretné. A nap folyamán kaptunk egy rossz hírt, igy emiatt teljesen elkeseredtem, elvesztettem naggyabol a pozitív latasomat.

Probaltam felé nem teljesen kimutatni, érdeklődtem inkabb hogy hogy áll, sikerulni fog beszélni vele vagy sem stb

Tudtam jól, ha elmondanam neki hogy mizuvan, biztosan mashogy alakulna az az est mint alapbol ahogy alakulna. Jól esne, de most nem.

Szerencsére hamar es jól feldolgozom a dolgokat.

Ahogy beszélgettünk mielott elment beszelni vele, ugy éreztem sikerulni fog neki.

Éreztem, hogy nehez neki nagyon, mivel húzta-halasztotta, késő este, de nekikezdett ejfel után. En ez idő alatt próbáltam magamba helyrerakni a dolgokat, úgy közel 6 órás gurulas utan hazatertem aludni, mivel 3 ora alvas utan csak kellnem kell es menni dolgozni.

Nagyon erdekelt, hogy a teljes dologban meddig bir elorehaladni, eljut-e esetleg a feléig, haromnegyedeig vagy meddig.

Nagyon reméltem, hogy minden a lehető legjobban megy es erős, hogy boldog lehessen.

Elkoszontem tole aludni.

Egész rosszul aludtam, felorankent felkeltem.

Reggel néztem, hogy irt, hazaertek majdnem fel4 kor, joejszakat kivant.

Valamiert nagyon rossz eloerzeten tamadt, remelem nem vele kapcsolatban.

Egy stabil embert szeretnék tudni magam mellett, aki tényleg gondolkodás nelkul azt fogja mondani hogy engem akar.

Várom, hogy felkeljen bár, nem mostanaba fog, reggel van még nagyon, aludnia is kell egy darabig, pihenje ki magat.

Szeretnék ma mesélni neki, hogy mi történt, illetve szeretném tudni is, hogy meddig jutottak az adott helyzetben, mire számíthatok, illetve mizu van.

Illetve szeretném neki elmondani, hogy mire jöttem rá vele kapcsolatban picit, esetlegesen miert ertem meg őt annyira, mit erzek vele kapcsolatban, ez csak egy kis érdekesség es kis mosolyogtató dolog.

Nem szeretném elengedni a kezét, mert nagyon szeretem és akarom őt.

Félek, de próbálom minden negativ dolgomat, erzesemet betudni szimplan ideiglenes dolognak, a történések miatt.

Nagyon varon a fejleményeket, es minden perc sokkal hosszabbnak tűnik. Kesobb még jelentkezem.

Ez egy picit masabb "rész", ugymondd egyszerre jön ki 2, illetve nincs megirva es tudva a következő rész sem.

[xthantophobiiax]

Kiirlak magambol

mert sosem tudtam oszinten elmondani

mit is erzek valojaban.

Szerettelek

az elso perctol kezdve

ahogy ereztem a kozelseged

en szerettelek.

Most is szeretlek

de ra kellett jonnom

hogy sosem leszek en az

akit majd magad melle engedsz.

Aki majd haza var egy hosszu nap utan

aki a legnagyobb szomorusagodban is

kepes boldogsagot hozni az eletedbe.

Kuzdesz a sajat demonaiddal

amikkel ha nem is lattad

de en is kuzdottem.

Egyedul kuzdottem erted.

Azert hogy ne hagyd el az eleted

Hogy ne hagyd el magad

ne hagyj el engem.

Nem az faj hogy nem szeretsz.

Az faj hogy ugy teszel

mintha jelentenek neked barmit

mintha en lennek az aki tamaszt nyujt.

Aztan semmibe veszel.

Mintha soha nem is lettem volna.

Sosem engednelek el.

Sosem adnalak fel.

Barmivel szembe mennek erted.

De mar nem tudom van-e ertelme.

Es ez a legfajobb

Nem tudom hogy adjam fel

Vagy menjek tovabb.

Nehez elengedni azt aki boldogga tesz.

Sosem lattad a jot magadban

de belolem kihoztad azt.

Mosolyt csaltal az arcomra

a legnehezebb napokon is.

Egyszeruen nem ertem.

Miert loksz el mindig

aztan huzol vissza.

Tarts magad mellett

vagy engedj el.

Csak ne legyen ez.

[talanjobbanjartal]

Ugy erzem most egy kicsit el kell tunjek. Mivel ugy gondolom, hogy elvesztem. Elvesztem fejben, nincs most minden rendben. Nem tudom mit erzek, nem tudom ki irant mit erzek. Nem tudom kiben bizzak, nem tudom ki vagyok jelenleg es jelenleg nem tudok resze lenni a jelennek. Kezdek elfaradni, hiaba vannak baratok akik felhuznak, kell egy kis ido most nekem mivel a gondolataim, jelenleg feldultak.

[nemvagyokelegjoneki]

Mikozben kerdeztem hogy lesz e ez meg jo valaha, annyi minden korul forgott az agyam. Ott abban a pillanatban tudtam, hogy ez nem lesz jobb soha, es ez is "megszoksz vagy megszöksz" rend szerint működik. Nemtudom. Nem bírom. Összezavar, ahogy egyszer igy, egyszer meg ugy all hozzam..mint aki mar nem akar...nembaj...de..igazabol hatalmas baj, mert amiota eszem tudom ot akarom es most...most hogy itt van nem tudom kezelni, nem tudom vele megbeszelni mi bant, nem tudom mit tegyek, ugy erzem kisse elnyomasban elek es hogy ismet bantani fog, ezert van velem...

Ameddig nem voltunk egyutt annyira tepert, annyira ereztem hogy akar, hogy csak engem akar...es most...vajon massal csinalja ugyan ezt? Vajon most hogy mellette vagyok masban keresi a boldogsagot? Vajon ezert olyan velem amilyen? Erzem...azt viszont eleg erosen, hogy kezd elengedni...ahogyan egyre tobb kis szarsagom zavarja, egyre kevesbe igenyli az erintesem... persze en vagyok a hibas, mert en voltam regen kedvesebb...az igazsag draga...te voltal kedvesebb, ez tetszett nekem es emiatt voltam akkor olyan...olyan masabb, olyan jobb.

Nem tudom mit akarok, tudom hogy kit..es az meg mindig O...valoszinuleg ez igy is marad mar orokre, de tonkretesz. Egy kibaszott bohocnak erzem magam ebben a mesenek nevezett inkabb horrorfilmbe. Akarhogy is hozza az elet, remelem egyszer megerted, ahogyan azt is hogy hogyan erzek, es hogy rohadtul nem akarok rosszat.

#tanuljszeretni

[playapoor]

arrol miert nem beszel senki amikor mar nem is az okoz szenvedest hogy o nincs

hogy mar nem szeret

vagy hogy talan sosem szeretett

hanem az hogy idovel reszedde valt es sosem fogsz tudni megszabadulni tole

nem akarom hogy a reszem legyel

elegem van hogy minden mozdulatomban vagy abban, ahogy beszelek, abban is ott vagy

nem fogom szepiteni

hanyingerem van a tudattol hogy kozom volt hozzad

hanyingerem van attol hogy mikozben ugy neztem rad te arra gondoltal bar mas lennek

hogy szerettem volna elhinni hogy szeretsz mikozben sose lettel volna kepes ra

egyszeruen nem az a tipus vagyok akit szeretnek

nem haragszom

magamra haragszom

oszinten hiszem hogy egy ember eleteben egyszer lesz szerelmes es utana mindenkit hozza hasonlit

mert sosem lesz megegyszer igazan

utalom hogy ezt a lehetoseget rad pazaroltam el

olyanra, aki sosem tudott volna ugy nezni ram

mert mar volt valakije akire ugy nezhetett

szornyu volt a felismeres,

nemhogy nem szerettel

de soha meg csak nem is kedveltel

azt hiszem nem is tudnek veled lenni

valami elbaszott indokbol nem fogadja el az agyam hogy ilyen nehezen szerettel meg

nem akarok veled lenni mert mindig arra gondolnek hogy neked o kell, mert o kell, es ha visszajonne ot valasztanad ujra es ujra

tudom mert en teged valasztanalak ujra es ujra es ujra es elegem van ebbol es utalom az egeszet utalom hogy nem tudtam es nem leszek sose annyira fontos mint o es faj es uvolteni tudnek es nem tudom mit kezdjek a szorito fajdalommal es nem ertem miert ilyen eros ez az erzes de ha tehetnem csak veget vetnek mindennek mert nem mulik ez az erzes akarmit teszek es ilyen kegyetlen vilagban nem vagyok hajlando elni kozben csak arra tudok gondolni hogy te ugyanigy erzel iranta ettol csak megrosszabb es gyulolom az erzeseim es szegyellem

mert tudom hogy ha elotted allnek es neked mondanam nem reagalnal semmit

nem mondanam hogy nevetnel vagy nem erdekelne

de szanakozoan neznel ram, egyutterzoen

ennek a gondolatatol szanalmasnak erzem magam, ha megtortenne akkor elsullyednek a szegyenben

de neha ugy erzem hogy csak beszelni akarok veled errol, veszekedni, kiabalni, bantani, megolelni, sirni mert akarom hogy tudd mit erzek de tudod, hisz iranta erzel igy

amikor azt mondtam neked hogy nem meghalni akarok, csak nem letezni es azt mondtad ,,vegre valaki erti” majd folytattad ,,mert nem akarok senkinek fajdalmat okozni azzal hogy veget vetek az eletemnek”. nem, nem ugyanarrol beszeltunk. en felek a halaltol, de attol megjobban hogy eletem vegeig teged foglak szeretni es orokke ezt fogom erezni.

ejszakakat sirtam at, evekig, amiota ismerlek, konyorogve az istennek akiben nem hiszek, hogy vessen veget az erzeseimnek, az eletemnek, mert nem akarok ugy elni hogy teged kell szeretnem.

nem akarom ezt elmondani, mert valahol abban remenykedek hogy visszajossz es jo lesz minden, de nem tudnek boldog lenni veled attol rettegve hogy sosem fogsz ugy szeretni mint ahogy ot szeretted. nem akarom elmondani, mert felek emiatt nem jonnel vissza. nem akarom kinozni magam veled tobbe, de erezni akarom ahogy szeretsz es ahogy megnyugszik az agyam amikor veled vagyok. szurrealis erzes volt, az elso perctol kezdve, mintha kicsekkolnek az eletbol, megall az ido, es nem kell felnem semmitol. bar at tudnam adni neked amit erzek. de nem, nem akarom hogy ezt tudd mert ha tudnad nem jonnel vissza, es nem erezhetnek igy megint, akar csak par orara. csak akkor tudnek boldog lenni, ha azt mondanad hogy jobban szeretsz engem mint ot szeretted, vagy mint barkit eddig. csak ebben az esetben.

mindenki igy erzett irantad? ok miert tudtak tovabblepni? hogy tudnak mast szeretni, ha mar szerettek teged? en miert nem?

miert kell magamban beszelnem rolad? miert kell irnom rolad? miert nem erti senki? miert nincs erre megoldas?

miert tartott eddig hogy belemszeress? valoban szerettel? milyen erzes volt? elmult mar? elfelejtettel? miert adtad nekem a pulovered? nem szamitott semmit, igaz? csak ugy odaadtad. probaltal szeretni, de nem ment.

azt hittem ha nem latlak jobb lesz, de nem, nem jobb. meg mindig remalmaim vannak rolad, es meg mindig eszembejut hogy ugy neztel ram mintha szeretnel. de ezert nem ment, nem ertettem es nem hittem benne. ugy voltam vele, ha szeretsz valakit, akarmennyire felsz, probalkozol. nem probalkoztal, ezert biztos voltam benne hogy nem szeretsz, hiaba mondtak masok hogy ,,ez nem olyan egyszeru”. de, de tenyleg ilyen egyszeru. ha rola lett volna szo, probalkoztal volna.

es oszinten, tiszta szivbol gyulolom ot. gyulolom hogy azzal hogy koztetek vege lett, en megismerhettelek. gyulolom hogy azert kell keresztulmennem ezen, mert o nem latta benned azt amit en. gyulolom hogy nem vagyok o. gyulolom az egeszet.

azt hiszem, ezek szerint, van eleg pulcsid ahhoz hogy minden lanynak adj egyet.

[trippygril]

Egyedul a gondolataimmal

Nemtudom mi van benned de azt sem tudom mi van bennem.. neha oda vagyunk egymasert es olyanok vagyunk mint a szerelmesek

Maskor ugy viselkedsz velem mintha lakotarsak lennenk..

Kezdesz ossze zavarni es felek ettol nem akarom azt hogy mar melletted se erezzem magam biztonsagba/nyugalomba

Nemtudom hogy mit erzel, hogy tekintesz ram? Mar nem erzem azt mint mikor megismertelek pedig meg csak egy ev sem telt el..

Mar nem ugy viselkedsz velem.. mar nem nezel ram ugy, mar nem dicsersz annyiszor.. sot..

Mar nem latom azt a szemedbe..

Vajon akarsz te meg engem? Te meg velem kepzeled el?

Vajon vonzonak tartasz meg engem?..

Annyi kerdes van bennem.. de ha felteszek egy kerdest ugyan azt a sablon valaszt kapom mint 4 honappal ezelott..

Mar csak egy kerdesem maradt..

Szerelmes vagy meg belem? Vagy mar csak megszokas vagyok? Vagy mar csak ugy tekintesz ram mint egy biztos pontra az eletedben?

De valojaban csak en vagyok tul naiv meg mindig..

Teged nem hibaztatlak ezert!

Hisz eszmeletlen sokat tanultam toled, es nagyon sokat koszonhetek neked

Te szedted ossze a szivem es lelkem darabjait meghozza ugy hogy nem is te torted ossze!

Felepitettel bennem egy teljesen uj vilagot! Megmutattad hogy nem is olyan szornyu ez az eletnek csufolt szar!

Onbizalmat adtal! Hitet adtal!

Amit sosem fogok tudni meghalalni neked! Meg akkor sem tudnam ha orokke elnek!

Hogy jelenleg mi van bennem tenyleg nem tudom..

Erzem hogy Szeretlek, erzem hogy Szerelmes vagyok! De erzek valami furcsa es rossz erzest amit nem tudok megmagyarazni hogy micsoda.

Erzem hogy mar nem ugy mennek koztunk a dolgok,

Erzem hogy mar nem ugy tekintesz ram

Mar nem ugy allsz hozzam

Erzem hogy el foglak vesziteni..

De vajon hogy jutottunk idaig? Hisz mimdig azt monduk hogy mindent meg tudunk beszelni de ezek szerint megsem..

Talan megsem te lennel az igaz?.. vagy egyatalan letezik olyan hogy igazi?

Es ha megsem te vagy az igazi akkor miert sodort minket ossze az elet?

Hogy tanuljak toled? Vagy esetleg te tolem?

De ha nem te vagy az igazi akkor miert szerettem beled?

Megannyi kerdes amikre talan sosem kapok "kielegito" valaszt

Azt mondjak a sorsunk meg van irva.. remelem az enyemet a tieddel irtak egy lapra

Ha pedig megsem akkor csak annyit fuznek hozza hogy Halas vagyok neked es nagyon koszonom a sok torodest, odafigyelest es hogy ossze szedted a szethullott lelkem darabjait es megjavitottad nekem!

Csak fekszunk egymas mellett mint az idegenek. De most ez "ertheto" mert ossze kaptunk

De mi van a sima estekkel? Vagy delutanokkal? Amikor rideg vagy velem amikor nem bujsz oda vagy csak siman figyelembe se veszel..

Remelem hamarosan eldol a tortenetunk mert mar nem birom ezt igy sokaig

Toled kulonosen rosszul viselem ezt, azt hittem veled ezt nem kell atelnem

Dehat ezt megint csak en hittem, ez megint csak az en butasagom volt..

De azt tudnod kell hogy a szivembol egy darab mimdig a tied lesz!

Neked kulonleges hely van a szivemben!

[aspyaa]

Tegnap

Soha nem gondoltam volna, hogy jonni fog egy olyan ember az eletembe, aki ennyi erzest ki tud belolem valtani. Egyszerre szerencsesnek es ijesztonek erzem a helyzetet. Tegnap, amikor hazaertunk megint volt egy Olyan pillanat, mint mult heten kedden. Nagyon szep volt az eg es csak megoleltel engem. Rosszul fogalmaztam, mert nem csak egy oleles volt. Azt ereztem, hogy ott, abban a pillanatban csak mi ketten letezunk. Keseredes. Ez jut eszembe a tegnaprol. Ez a legjobb kifejezes, amivel le lehet irni. Mikor ott alltunk a nappaliban, arra tudtam gondolni, hogy barcsak hosszabb lenne az a pillanat. Barcsak mindig ezt erezhetnenk. Barcsak ne jonne tobb olyan nap, mint a Mult heten. Tudom, hogy Neked is nehez. Azt nem tudom pontosan, hogy mit erzel. Nagyon szeretnem tudni egyebkent, mert azt erzem, hogy kepes lennek segiteni. Iszonyatosan nehez volt ez a par nap Nekem is, mert en is felek, hogy elveszitelek Teged. Es nem azert, mert nem szeretjuk egymast, hanem azert, mert az erzelmeink olyanok, mint egy hullamvasut. Annyira elmondanam Neked, hogy en csaladot szeretnek veled, kiskutyat, kozos otthont. Azt szeretnem, hogy egymas mellett legyunk, barmi tortenik. Szeretnem fogni a kezed, amikor eppen zuhannal. Lehet nyalas, de ezt erzem. Olyan erosen probaltam nem zuhanni most veled. Minden pozitivitast megprobaltam magambaszivni, de azt erzem a vegere mar majdnem nem volt eleg.

Soha nem szeretnem megegyszer azt erezni, amit Mult heten. Pedig tudom, hogy fogom, mert elmondtad. Elmondtad, hogy lesznek nehez napok, aztan lesznek nehezebbek is. Es aztan jonnek jobbak. Amit irantad erzek, az nem csak szerelem. Mindent erzek irantad. Gyengedseget, haragot, szomorusagot, vagyat, boldogsagot, kaoszt, szenvedelyt, bizalmat.

Szerintem megtalaltam a lelki tarsam. Tudom es erzem, hogy mukodunk egyutt, csak meg egy picit nehez.

De mar nem sokaig nehez, igaz?

[hubibubi97]

Soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok.

Magamnak koszonehetem, hisz megkaptam a masodik eselyt hogy boldog lehessek es tiszta.

De hat nyilvan valo hogy el is basztam,

Elmondani nem tudom mennyire sajnalom hogy nem tudok bizni benned, nem csak benned hanem senkiben sem

Lehet csak en erzek igy, sot biztos... a spanjaim se ertik ahogy senki

Hogy mondhattam ilyet neked, te nem vagy olyan mint masok, nem birok tukorbe nezni mert mikor a sajat szemembe kell neznem legyszivesebben lekopnem magam

Ottvoltal velem mikor majdnem meghaltam szinten a sajat felelossegembol

Es soha nem fogom tudni elegge meghalalni neked,

Sajnalom de lehet jobb neked nelkulem, azt akarom hogy boldog legy es ha ez igy sikerul en nem allok az utadba hisz valoszinuleg talaltal mar a szakitasunk utan egy sokkal jobb ferfit magad melle mint en, nem sajnaltatom magam ez nyilvanvalo

Nem is tudom mit irhatnek meg, elbucsuzom toled pedig soha nem lehettel az enyem.. ujra felredobom magam másért.

Lehet hagynom kellett volna hogy magaval rantson a tulvilag, szanalmas tudom, de ezt erzem oszinten ezt erzem.

[azeroszakigenisjo]

Mindent leakarnek irni neked de tudom nem tehetem. Talan ez faj a legjobban az egeszben hogy amit erzek magamban kell tartsam hisz te elkoszontel.

Tiszteletben kell tartsam de tudni akarom jol vagy e de meg csak megsem kerdezhetem nem nem magam miatt aggodom hanem miattad .. mindig mas erzeseit helyeztem eloterbe .. most sem megy maskepp nem tudok magamra gondolni de ha meg is tennem nem latnek mast csak azt hogy mennyire szar ember vagyok mert igenis amikor nem kellett volna magamra gondoltam hogy milyen jo veled pedig nem szabadott volna .. ugy sajnalom mindent en tettem tonkre miattam szenvedsz pedig megsem erdemled .. te olyan mas vagy te olyan jo vagy megis maskepp cselekedtem es most hogy itt az ido hogy igenis magamra gondoljak nem meg nem megy csak az jar a fejemben mit erzel most min mesz keresztul miattam… MIATTAM aki miatt sosem kellene szendeved megis most miattam van minden ..

Barcsak hamgot tudnek adni az erzeseimnek barcsak megertene ezt mas is de nem hogy mas meg te sem ertheted ezt .. azt kerted kezeljem jol azt hogy elkell felejtsek mindent most itt vagyok az agyban es igyekszem mindent elfelejteni de hogyan?? Hogy kell nem ertek hozza hisz ebben az agyban fogtam a kezed es mondtam hogy barcsak minden igy maradna fogtam az arcod es csodaltam hogy mennyire tokeletes veled minden annyira mas vagy .. annyira nem hozzam valo de megsem vagyok kepes ezt belatni teljesen azt akarom hogy hozzam valo legy .. de talan alomvilagban elek sot tobb mint valoszinu

Sajnalom hogy ezt tettem sajnalom hogy most miattam szenvedsz…

De azt sose feledd teljes szivembol szerettelek szeretlek 💞

#magyar idézet

[utaszigetfele]

Ez a pár sor, a kihagyott napokrol fog szolni. Az első találkozás, es a távozás közötti események.

Amikor elment, tehetetlenül álltam a helyzet előtt. Tudtam mi miert történik, de nem tudtam, hogy hogyan tovább. Nem bírtam gondolkodni mit is csináljak. Úgy dontottem, hogy elmegyek kocsikazni, az mindig jó terápia számomra.

Kocsikazas közben elfogadtam az eseményeket, fájt, de jobb megoldást nen tudtam találni, tudtam, hogy neki kell érezni es rajonni a dolgokra, hogy mit miert csinal, gondolhatok barmit es nem vedhetem meg a sajat dolgaitol ami elkerülhetetlen. Amitol megtudom védeni, azelol pedig megvedem.

Az ejszaka folyaman többször is láttam.

Fájt, de egyben örültem, hogy láthatom.

Örültem annak is, hogy eppsegben tudthatom

Nem szerettem volna hazamenni, nem birtam volna otthon az üres szobában lenni maganyosan, a sajat gondolataimmal.

Nagyon sok óra után, mikor erőt gyűjtöttem ahoz, hogy hazaterjek, lefekudten aludni.

Az a bizonyos párna, amit már tud, hogy azóta is vár rá, kello segítséget nyújtott, azokban a nehez pillanatokban mire elaludtam

Az illata benne ragadt.

Reggel mikor felkeltem, felkomasan kerestem volna, de mar nen talalhattam...

Atvettem picit a szokasat, ahogy reggel a sok sziaval ébreszt... Ebresztenk akartam, de nen volt kit. Nagyon fájt, de elkellett fogadjam a helyzetet.

Legbelul tudtam, hogy ez a boldogság felé csak egy kitérő, es sok fájdalmat kell megelni ahoz, hogy az ember igazán boldog lehessen.

Nagyon biztam/bizok abban amit annyira erzek.

Nagyon szivesen írtam volna neki, barmit csak beszéljünk, de nem tehettem. Tudtam jol, hogy ez a lelkiismeretenek es tudatának meg kellett, hogy tortenjen, hogy utána azt jelenthesse ki, hogy ő megprobalta. Fogalmam sem volt/sincs, hogy mennyi időbe telik neki, hogy rajojjon s dolgokra es megbizonyosodjon, par nap vagy hét, esetleg hónap, de biztosra tudon hogy visszater. Egy dologtól félek nagyon, hogy elkésik. Tudon jól, hogy ha az a bizonyos vas kihul, es ujra kell melegiteni, elveszti a csodáját es már nem lenne olyan. Ezert is figyelmeztettem, hogy addig üsse a vasat, amíg meleg. Egesz nap a gondolataimba volt, fájt, hogy nen beszelhetek vele. Abban a tudatban voltam, hogy boldog jelenleg es, hogy csak picit hianyzom neki. Az este és a többi nao folyamán, szokasosan a kocsikazast választottam, az egyetlen dolog ami letudott kötni es boldogitani.

Feltűnően sokszor osszefutottunk a városban, es feltűnt, hogy az én útvonalamon halad. Nagykn örültem, hogy folyamat mindig köszönt, ez egyreszt nyugtatott és adott reményt, hogy jol lathatom a jovobeli dolgaimat.

Kicsit aggódtam erte egyuttal, mivel lsttan rajta hogy a stílusomat es rossz szokásaimat is atvette, viszont tudlm azt is hogy nagyon nagykn ugyesen vezet, es tudja mit csinál. Nemhiaba kaphatott meg olyan dolgot, amit másoknak eszébe se juthatna. Biztam benne, igy benne voltam a játékban.

Feltunt az is, hogy ahol az útvonalam ket iranyba vegzodhet, szándékosan kettovalnak az útjaink, de utana mégis osszetalalkozik.

Közeli barátokkal beszélve, azt javasolták ne várjak rá.

Lehet igazuk van, de magamat mocskolnám be azzal ha nem várnék rá. Várok rá, mert tudom, hogy mit csinál. Más nem kapna lehetőséget, de ugy érzem, annyira azt csinálja amit én tennék forditott esetben, mindent, hogy adok neki egy lehetőséget ha időben visszater es raeszmel a dolgokra. Szerencsere megertettek, hogy miert adok neki lehetőséget. 2 dolgot kellene bebizonyitania ha visszater, eleg nehez lesz, de tudom hogy sikerül neki.

Baszottul hiányzott, minden pillanatban őt kerestem, hogy egy felmasodpercre is láthassam.

Ekkor még nem tudta, de a gyertyát amit elfujt, nem vettem el tőle, es a bizknyos gyujtoval megvan a lehetősége, hogy lángra gyujthassa, es a vas ne hulljon ki, visszamelegitse és uthesse tovább.

Talán ezert is voltam sz osszes napon reggeltől estig szinte kocsiban megtalalhato, mert kerestem őt, es a sajat boldogsagomat.

Mint egy befejezetlen film, aminek a végét nem tudni, hogy mi tortenik, es a film végét tudni kell, hogy happyend, vagy sem.

Biztosra tudom, hogy visszater es azt is, hogy mi lesz a film vége.

Soha nem fogja megbanni, hogy megnezi majd inkabb a filmet, de ezt neki kell előbb belassa.

Szomoritott és nehezítette a dolgomat, hogy tudon azt hogy nagyon nehezen latja br a dolgokat, es nehezen dont, neheze engedi rl a dolgokat, pedig sz idohuzassal csak a sajat es a masik ember dolgat neheziti napról napra.

Nem szeretném, hogy ugyanazokbs s hibakba belefusson amibe én is belefutottam. Megszeretnem menteni őt minden egyes fájdalomtól amitol csak tudom.

Talan itt is kimutatkozik az, hogy szereten őt... Mas képes lehet vegignezni ahogy sorba a kretensegeket csinalja es utana segit rajta, de én nem birom nézni ahogy a sullyed, es meg akarom menteni. Lehet akarhol, lehet bármi, erezhetunk bármit de en mindig itt leszek számára, hogy megmutassam mennyit is ér, ki is ő valojaban, megmutassam milyen az ha s kis dolgok nem is akkora nagy problemak, es cssk boldog szimplan, es hogy erezze a szeretetet, torodest. Soha nem szeretek lemondani a Céljaimrol és ezzel ő is tisztaba van.

Remelem idovel teljesen átgondolja az erzeseit es gondolataig, es helyesen fog donteni, es foghatom a kezét újra, es a jó iranyba emelem őt.

Hihetetlen számomra, hogy mennyire fontos és mennyire tudom szeretni. Talan még ennyire biztosan semmit se éreztem, mint amit érzek felé, es vele kapcsolatban.

Imadom a szemeit és csodálom a személyiségét.

Remelem újra kétoldalú ragasztó lehetünk.

[ilyen-van]

Egy honapja koltoztem fel pestre (en kerek elnezest Budapestre). Elozo munkahelyemen az utolso napjaimban a kolleganom megkerdezte milyen erzes hogy felmondtam es par nap mulva mar 200 km-rel odebb leszek? Annyit tudtam mondani, hogy fogalmam sincs. Amugy tenyleg nem volt. Nem hagytak idot ezen gondolkozni, nem hagytam idot magamnak aterezni. Feltem az egesztol. Nem a varostol nem az uj munkatol es az uj emberektol, hanem attol amit otthagyok. Attol, hogy osszessegeben igazam lesz a vegere es a szamomra legfontosabb embert kicsit sem fogom tobbet erdekelni.

Igazam lett. Egy honapja koltoztem fel pestre, azota egy kezemen meg tudom szamolni hanyszor beszeltunk. Senki nem vetheti a szememre, hogy de hat te se keresed mert ez a par alkalom is csak azert kovetkezett be mert en akartam es en kerestem. Egy hete zartam a dolgot miutan valami csoda folytan - vagy csak buntudatbol miutan megjegyeztem h tok jo h szarik amugy a fejemre - ramirt hogy elek e meg. En felulemelkedve az alaphelyzeten es felreteve minden sertettsegem es duhomet mintha amugy nem valtozott volna semmi elkezdtem neki meselni, de gondoltam egyszerubb ha felhivom. Ennek az lett a vege hogy ket mondat utan kozolte hogy egy fel oran belul visszahiv. Termeszetesen ez nem tortent meg. Nevezheti hisztinek barki - altalaban a ferfiak szoktak degradalni az ilyen tipusu megnyilvanulasaimat hisztinek de - en kozoltem vele hogy kossz kurva jol esik amit csinalsz es ha kerhetem legkozelebb akkor kerdezd meg mi van velem ha erdekel is mert nekem ez igy lerazosba tovabbra sem buli. Azota se erkezett ra semmilyen reakcio.

Valahol vicces az egeszben, hogy az elmult egy honapban tobbet beszeltem a toxikus, szociopata exfonokommel, a ket munkahellyel ezelotti kollegammal, a emlitett szemely irodaitarsaval mint vele, akivel amugy napi szinten talalkoztunk, es napi szinten orakat beszeltunk akar telefonon is.

Nem tudom mit erzek az egesszel kapcsolatban. Az elmult egy-masfel evben azt hiszem annyira sokat bantottak lelkileg, hogy mar kizarok mindent. Nem erzek semmit. Oke talan nemi csalodottsagot es hianyt.

Ugy latszik ez vagyok. Elhagyható.