Tumgik
azirohalott · 3 years
Text
Tumblr media
5 notes · View notes
azirohalott · 3 years
Text
menjünk együtt
gyere velem megmutatom hol lakom sárga lámpás lépcsőház ami túl magasra nyúlik rejtőzzünk együtt a nap elől mert a legjobb dolgok a sötétben történnek otthonos itt, és talán belebőghetnék a feketeségbe, és talán nem vennéd észre de a kitágult pupillán bizony minden részlet beoson de gyere inkább, hogy meggyónjam, hogy sosem volt türelmem pórusokat és szempillát és hajszálakat rajzolni, de ha nem lennél, papírra vetnélek.
21 notes · View notes
azirohalott · 4 years
Text
Rózsabokrok
Vajon magányosak-e
A városszéli kertek
Ha nincs aki nézze őket
Vagy csak én tulajdonítok
Túl nagy jelentőséget az embereknek?
26 notes · View notes
azirohalott · 4 years
Text
Önéletrajz
Kiborult kávé vasárnap reggelén
Teába véletlen öntött só
Véletlen folt a lét szövetén
A másodperc baleset és biztonság közt
Kínos csend a rendelőben
Későn felírt esemény utáni
Felállított halálos diagnózis
Túl sokat mondani egy idegennek
Fürdővízzel túlcsorduló kád
Utolsó pillanatban lekésett busz
Pénztárnál visszaadott termék
Játszótéri magányos gyermek
Nyugi, nem hozzád,
A tükörképemhez beszélek.
30 notes · View notes
azirohalott · 4 years
Text
Vasárnapi ebéd
Lusta panelok,
Köztük vattapamacsok.
Fagyott, fehér fák.
24 notes · View notes
azirohalott · 5 years
Text
zivatar
ma egyszer csak eleredt az eső
rákezdett, csak így, magától
mint egy udvariatlan hívatlan vendég
eláztatta pillanatok alatt az egész világot
és hirtelen minden erről szólt
még a színes reklámújság is teljesen szétázott amit édesanyám olvas a nappaliban
hajtja egymás után a nedves, törékeny lapokat
de még nagyapám szájából is esővíz folyt szavak helyett
amikor beszélt
a kutyám pedig vizes mancsnyomokkal jelzi
merre járt
úgy hallottam még az utcán a bankautomaták kártyanyílásaiból is
csak ömlik és ömlik
talán ez a mértéktelen eső
még a héten elhunyt macskánk földi maradványait is elérte
kint a kertben
én csak innen az ablakból nézve találgatok
a családommal összezárva
lehet, hogy mást is zavar
lehet csak engem
de az is lehet, hogy egyszerűen csak
szerencsétlenül rendeződtek ma össze az égitestek
38 notes · View notes
azirohalott · 5 years
Text
Szélcsend - részlet
“Mint mikor az ember elköltözik, és az azelőtti lakásról csupán néhány fényképe maradt, de arra már nem is emlékszik, milyen rutinszerűen mozgott a régi otthonban. A kéz nem mozdul már reflexből a konyhaszekrény fogantyújához, amiről az agy tudja, hogy tányérok vannak benne. A láb nem emelkedik automatikusan magasabbra annál a küszöbnél, ami már számtalanszor volt fájdalmas élmények okozója. Ugyanígy, a szív sem dobban nagyobbat aggodalmában az olyan szeretteink iránt, akik már nincsenek, pedig szívesen tenné.” 
37 notes · View notes
azirohalott · 5 years
Text
7:26, 32-es busz
A buszsofőr álmodozva nézi az utat, miközben arra gondol, milyen jó lesz este viszontlátni szeretett pulikutyáját.
Egy általános iskolás kisfiú ott áll a tömegben a nagyok közt hatalmas hátizsákjával, és retteg az elítélésüktől, de ők rá sem hederítenek.
Ott ül egy erősen kisminkelt lány, túl vastagon kihúzott szemöldökét ráncolva, miközben arról vitáznak a barátjával Messengeren, hogy melyikük baráti társaságával menjenek bulizni ma este.
Amott egy idős hölgy megvető pillantásokat vet egy fiatal srácra, mert nem adja át az ülőhelyét, de azt viszont nem veszi észre, hogy a fiú teljes jobb lába be van gipszelve.
Két középkorú férfi sanda gyanakvással oda-odanéz egy fejkendős muszlim lányra, aki kék fülhallgatóval a fülében tart kedvetlenül az anatómia előadásra.
Egy fehéringes fiú aktatáskával és gyomorgörccsel megy dolgozni első munkahelyére, ahol a főnöke az első naptól kezdve szexuálisan zaklatja, de nem meri elmondani senkinek.
Elhaladunk egy uszoda mellett, ahol egy pocakos edző a pólóján úszóegylet emblémájával és szigorú tekintettel jegyzi fel egy papírra az úszók részeredményeit.
Velem szemben egy elegánsan öltözött lány hatalmas fekete karikákkal a szeme alatt mered maga elé, amit a hétvégén elfogyasztott szintetika hagyott az arcán.
Végül pedig itt ülök én a buszon az ablak mellett, szememben az ébredező nap sárga fényével, miközben a nem-számítás összegyűrt papírgalacsinjaival tömködöm ki mellkasom üregét.
494 notes · View notes
azirohalott · 6 years
Text
Gardróbnemzet
Néha kicsapunk a nyitott ajtók mögül kezeinkkel Mint a megvadult macskák Majd a réseken keresztül leskelődünk És csalódottan nézzük Ahogy elhordják az életünket
263 notes · View notes