lilara-festem-a-holdat

[lilara-festem-a-holdat]

nem akarom elfogadni

nem akarom elfogadni

hogy rács mögé zárjalak az agyamban

a csillaghullást egyedül bámulni

kitölteni űrödet nincs hatalmam

kezem, torkom, fülem tömve van

te csorgattad teli kövér álmokkal

 és míg te selymesen simulsz tudatom

őrlángjaihoz,

én űznélek onnan átokkal

hogy ne te legyél többé nyugtalan csöndem

hogy ne a te parázsod világítson az éjben

hogy ne te találj rám ha beszorulok magamba

hogy ne te csikorogj magányom vermében

 de nem tudlak sem elengedni, sem tartani

„gyűlöllek”, csikorgom

de igazán gyűlölni se tudlak

és az átkom félátok, áldásom féláldás.

 még mindig a bőröd tapintása vezet, ha imbolygok a sötétben.

#sajátvers #verseim

[lilara-festem-a-holdat]

királyi csonk

egy szobrot már ledöntöttem, csúf feje, két karja darabokban hever elszórtan a felmart betonon. de a torzó még él, még csonk kezei épek és eresek, még látom bennük a rózsaszín hús groteszk elevenségét még érzem a lágy bőrt még tapintom a hűs inakat és a kegyetlen derűt, ami belőle áradt mindig is. még tetszik a nyakának vézna vonala, még az is, ahogy ingatta a szép fejét a márványfejet, ami előttem lett szilánkos töredék még szeretném megsejteni egyszer a királyi vállát, még akarom a kőlábak szilárd tartását bámulni, pedig feje már nincs, és anélkül üres templom csak hitvány gyönyörűség és ócska bóvli csak és méltán megvetett bugyuta kőszobor. én is már csak ennyit látok benne, nem márványt és kincseket. de nem bánom, mert végre nem látom a szemeket. istenem. a szemeket. nem látom a kőbe vésett mosolyt és a finom pici áll mozdulatlanságát az időben (meg egyébként nem is rám mosolygott) és nem látom a pirosra pingált rózsaszín arcot sem. mellesleg az én művem volt. nem én alkottam, nem én faragtam, nem én aggattam rá a kincseket. ám sértette önnön uralmamat. kőtürannosz volt. hideg volt és kő, forró volt és hús.

le kellett hát döntenem.

#magyarvers #sajátvers #vers #versem

[lilara-festem-a-holdat]

Én vagyok

Én vagyok a szikra A láz és a megnyugvás A kétely a homlokod ráncán

Én vagyok a sebes folyamban a hideglelős szándék és a rózsaszín hal húsában az elevenség

és a farkasban az éhség meg a kiscsibében a félelem szapora rángása

Én vagyok a hasban élő, epeízű rettenet és a borittas, kókadt fejben a szerelem betépett zamata

Meg a ruhád is, ami takar Színek és formák edénye Kiszáradt rúzs, ami megeszi lelked titkos rebbenéseit

Én vagyok a böngészőben a rendszerhiba sápadt képe, a Rubik-kockát forgató robot agyában a kisülés.

Én vagyok, én vagyok minden ami fáj és ami enyhít ami felhevít és ami hűsít ami ellök és ami visszaránt

Én vagyok az élet és a rabság és a választás Én vagyok a halál és a kulcs és a megégés.

De ami a lényeg: én vagyok én vagyok én vagyok És énbelőlem virul ki minden változás.

#versem #vers #magyarvers #sajátvers

[lilara-festem-a-holdat]

Évszakok

Elhervad a nyár Megvakul velünk az ősz A tél kinevet 

(Tavasszal meg lemossuk az álmunk az izzadtsággal együtt.)

#vers #versem #évszakok #sajátvers

[lilara-festem-a-holdat]

Soha el nem küldött üzenet

Megszoktam volna a tüzet is, ha a te szádból kapom.

Lüktethetett volna bennem lelked robbanó kénye.

A szerelmed csak úgy kaptam, mint hangya a súlyos zsákmányát: cipelhetem a hátamon amíg tudom, ítéletnapig talán elfogy.

Pedig akartam tőled a mélyet is, a valós embert, ahogy csak vagy a kavargó lényeget, amid csak van És neked a legbelsőbb önmagamban szántam egy kuckós, meleg helyet.

Akkoriban, pillanatokra csak, de azt hittem, van valamim. Hogy bármit is képes megfogni a kezem. Hogy bármit is képes vagyok megtartani. Pedig az a helyzet, hogy egy állandó van: jellemem oszlopa a vágyak és színek és szerelmek illanók lenge parfümként idejével elkopnak (hogy bírják az idősek az emlékek szüntelen kopogását az agyban?) de belső magvam megingathatatlan biztos pont. fraktálos, pompás origo. 

jaj nekem, ha idegen anyag kerül a fogba jaj nekem, ha beengedek oda bárki mást.

#versem #elnemküldöttvers

[lilara-festem-a-holdat]

[lilara-festem-a-holdat]

Untitled, 2016 Pen and ink

[lilara-festem-a-holdat]

experimenting with doodles on edits -a.

[lilara-festem-a-holdat]

amiért még itt vagyok

internetről lesett puhán omlós süteményt venni ki a sütőből kimondhatatlan boldogsággal. kegyes áhítatba mélyedni az ősi szavak mérhetetlen és felfoghatatlan szertartásán. nagyot lélegezni mikor felbukok a víz felszínére a túlzsúfolt uszoda szíve tájékán. pörgős szoknyában szakadt nosztalgiával visszaemlékezni a gyerekkorra. beleszeretni fél pillanatra abba a srácba, aki tartja nekem az ajtót. dorombolásból kihallani a jövőm törékeny lehetőségeit. látni, ahogy lemegy a nap Rákosi csizmája mögött. néma katarzissal szemlélni a hétköznapi csodákat. várni a buszt ami tele van történetekkel. nagy kanállal enni a városi felhőkből. félig kinyitni magam előtt az életet. némán ülni és sírni Júdás halálán. szürke napon zenét kortyolgatni. letépni egy ezüst virágszirmot. átolvasni egy esős délutánt. vibráló kontúrokat színezni. ragyogni együtt a holddal. teatojásba zárni a múltat. belélegezni a jelent. szaladni és megállni. szaladni. elindulni és egyszer meghalni dicsőséggel.

#versem #amiért még itt vagyok

[lilara-festem-a-holdat]

[lilara-festem-a-holdat]

Untitled, 2016 Pen and watercolours

[lilara-festem-a-holdat]

Villamos

Reggeli lelkektől illatos a sárga villamos. Felzökkent álmodból. Nem lesz béke most.

#villamos #versem

[lilara-festem-a-holdat]

Ha segítesz magadon, Isten is megsegít

Folyékony forróságba burkolva kibír még szíved néhány évszázadot elbírod csendben a gyáva gyalázatot. Neked jó már így, hiába marna véresre és taszigálna sírig a bűntudat: felszabadíttattál. Nem köt röghöz többet a láng, ami perzselte arcodat. Merész vagy, ember, ki istent játszva elszánja magát konokul: mások felett, és magán is, mérték felett kegyelmet gyakorol. És milyen jól esik most a csönd… Ugye? Vállald fel innentől nyugodtan.   Ne habozz, idd meg bátran a sört. Nem vagy már haragban magaddal. És tanuld meg azt is: Élni kell a nyomorult életet, akár szépek az ibolyák a kertben, akár letapossa kedved az omnipotens köd az agyadban. Menned kell tovább. Meg kell tanulnod bánni viharral.

#ha segítesz magadon isten is megsegít #versem

[lilara-festem-a-holdat]

[lilara-festem-a-holdat]

[lilara-festem-a-holdat]

[lilara-festem-a-holdat]

a római artemisről

ne várjátok tőlem, kedvesek, azt ami szép, és azt ami jó. itt nem lesz görcsös invocatio.

pogány hitemet most elhagyom, tűz égesse megnyúzott múltam: bevallom, hogy könnyű préda voltam.

bevallom, hogy vadat vadászni csak az tud, ki tisztában van vele: hogy ne essen saját csapdájába bele.

bevallom, hogy istent imádni csak az mer, ki azt hiszi gyáván: pásztor kell, hogy farkast győzhessen a bárány.

és istenség nem segít nekem, bár hadesnál sír ajkamon neve, szép római artemisnek forgandó a kegye. és istenség nem segít nekem, hisz csapdába ő üldözött vétlen szent áldozat voltam - és nem bántam mégsem. ne haragudj, boldogságot mert magamnak kértem én hibám, hogy kettőnk lelkét egy egésznek hittem.

ne haragudj, boldogságod mert késként hatol belém sors hibája, szűz istenség: sose leszel enyém. pogány hitemet most elhagyom, víz mossa le rólam ezt a stigmát: kérlek, isten, had felejtsem az áldozati oltárt.

ne várjátok tőlem, kedvesek, se azt, ami szép se azt, ami jó itt nincs, nem volt, sosem lesz görcsös invocatio.

#a római artemisről #versem