Carl Moll (Austrian, 1861-1945): Küstenstraße bei Rapallo, c.1928-29
8 notes
·
View notes
Gustav Klimt: Female Nude, c.1912-13.
25 notes
·
View notes
When you can tell your story and it doesn’t make you cry, that’s when you know you’ve healed.
17 notes
·
View notes
Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton… felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg… (Márai Sándor)
28 notes
·
View notes
Claude Monet: Plum Trees in Blossom at Vetheuil, 1879
10 notes
·
View notes
Claude Monet (French, 1840-1926) - The Blue house at Zaandam, 1871
https://www.facebook.com/george.nemeth.blog/
16 notes
·
View notes
MÓRA FERENC: A SZÍV
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
(Jim Dine: Four Hearts)
4 notes
·
View notes
Edward Hopper: Square Rock, Ogunquit, 1914
18 notes
·
View notes
„Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.”
Petőfi Sándor
Joaquín Sorolla y Bastida (1863-1923): Italian Girl with Flowers (1886)
8 notes
·
View notes
Így hatvan éven túl a világ már kevésbé érdekel, de viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben az élet hátralévő feladatait már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban, javítgatva, foltozgatva, kívül-belül kissé lerongyosodva éljek-e? Nem könnyű kérdés és a válaszhoz az ember többnyire egyedül marad. ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései
21 notes
·
View notes
Jean-Baptiste Camille Corot (1796-1875): Semur - La cathédrale vue de l'Armançon
13 notes
·
View notes
oké, vidítsuk fel magunkat ~ németh györgy archívum (szingy feeling)
11 notes
·
View notes
Egy-két mondat 7.
Az elmúlt huszonhárom év gyorsan elszaladt. Újra megmutattuk egymásnak és a világnak, milyenek vagyunk, mi magyarok. Ilyenek vagyunk: egészében nem jobbak, nem rosszabbak, mint mások, csak valahogy mégis valamiben elmaradtunk a világtól…. Nem tudom pontosan megmondani, hogy hol, mikor és miben, de valamiben elmaradtunk…
A történelem ordítja tanulságait, hiába hangosan, a már megsüketült emberek nem tudják meghallani… persze ha tudnák, akkor sem nagyon akarnák…
Az emberek többségét bezárja, gúzsba köti a jövedelem és a pénz hiánya. Ezért az öröm, az „édes élet” helyett a nyugtalanság és a neurotikus tünetek győzedelmeskednek a mindennapokban…
Időnként úgy látszik, nincs igazság a földön, inkább csak lehetőségek vannak… Ugyanakkor, ha néha éreznénk, hogy Isten igazságot tesz, ez számítana egyáltalán valamit az Isten és az ember együttélésében..? Nehéz kérdés…
9 notes
·
View notes
Szingy Feeling: Nemeth Gyorgy Art-Szingy Gallery, Budapest
Németh György Art – Szingy Gallery, Budapest
View On WordPress
12 notes
·
View notes
szingy trend (lea fashion)
12 notes
·
View notes
Minden szó következményekkel jár. Minden csend is… (Németh György)
16 notes
·
View notes
EDVARD MUNCH (1863-1944): SUN
GARAI GÁBOR: HAJNALI HIMNUSZ
Szeretem a hajnali napot,
a gyönge ködpihékkel koszorús eget
a korai bárányfelhők hűséges nyájait;
fennen hirdetik ők, hogy elfutott az éj,
szétlebbennek és tág utat mutatnak
az első sugaraknak.
Szeretem a boldog útszéli füveket,
a nyújtózkodó fákat,
álmosan ébredő házakat
s a korán-kelő embereket:
arcukon a hajnal ujjanyomával
oly tiszták ők, mint ünnepllő gyermekek,
s oly erősek is, hogy puszta kézzel,
lebírhatják a páncélos világot.
Szemükkel összenéz az ég,
s szétvonja kárpitját fejük fölött,
fényes fogaik közt frissen száll a lehellet,
s gyöngypárában füröszti arcukat.
Ha megszólalnak, gondolataikkal
egyszerre csendül meg a levegő,
és hangjuk tiszta hárfa-dallamában
úgy villan fel ilyenkor a derű,
mint hajnal a harmatcseppeken,
kik délre az arany napba utaznak.
4 notes
·
View notes