szigetingy

[szigetingy]

Carl Moll (Austrian, 1861-1945): Küstenstraße bei Rapallo, c.1928-29

[szigetingy]

Gustav Klimt: Female Nude, c.1912-13.

[szigetingy]

When you can tell your story and it doesn’t make you cry, that’s when you know you’ve healed.

[szigetingy]

Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton… felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg… (Márai Sándor)

[szigetingy]

Claude Monet: Plum Trees in Blossom at Vetheuil, 1879

[szigetingy]

Claude Monet (French, 1840-1926) - The Blue house at Zaandam, 1871

https://www.facebook.com/george.nemeth.blog/

[szigetingy]

MÓRA FERENC: A SZÍV A szív a legfurcsább csavargó, Vigyázzatok reá nagyon! A megszokás halála néki, De mindig kész van útra kelni, Ha nyílik raja alkalom. A szív a legfurcsább csavargó, A tolvaj-utat kedveli, Hiába tiltja tilalomfa, Nem hajt veszélyre, tilalomra, Még vakmerőbben megy neki. A szív a legfurcsább csavargó, Minden lépése uj talány: Onnan szalad, hol rája várnak S hivatlanul oson be másnap Pár ragyogó szem ablakán. A szív a legfurcsább csavargó, Ne bánjatok durván vele! Mert ahonnan elüzték egyszer, Hívhatják vissza bár ezerszer, Nem látják többet sohase. A szív a legfurcsább csavargó - Dölyfös kacajjal elszalad, Hogy megalázva, elgyötörve Visszalopódzzék a küszöbre, Hol csupa dacból megszakad. (Jim Dine: Four Hearts)

[szigetingy]

Edward Hopper: Square Rock, Ogunquit, 1914

[szigetingy]

„Tudod, mi a virág? A földnek jósága; Tudod, mi a jóság? A lélek virága.” Petőfi Sándor Joaquín Sorolla y Bastida (1863-1923): Italian Girl with Flowers (1886)

[szigetingy]

Így hatvan éven túl a világ már kevésbé érdekel, de viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben az élet hátralévő feladatait már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban, javítgatva, foltozgatva, kívül-belül kissé lerongyosodva éljek-e? Nem könnyű kérdés és a válaszhoz az ember többnyire egyedül marad. ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

[szigetingy]

Jean-Baptiste Camille Corot (1796-1875): Semur - La cathédrale vue de l'Armançon

[szigetingy]

oké, vidítsuk fel magunkat ~ németh györgy archívum (szingy feeling)

[szigetingy]

Egy-két mondat 7.

Az elmúlt huszonhárom év gyorsan elszaladt. Újra megmutattuk egymásnak és a világnak, milyenek vagyunk, mi magyarok. Ilyenek vagyunk: egészében nem jobbak, nem rosszabbak, mint mások, csak valahogy mégis valamiben elmaradtunk a világtól….   Nem tudom pontosan megmondani, hogy hol, mikor és miben, de valamiben elmaradtunk…

A történelem ordítja tanulságait, hiába hangosan, a már megsüketült emberek nem tudják meghallani… persze ha tudnák, akkor sem nagyon akarnák…

Az emberek többségét bezárja, gúzsba köti a jövedelem és a pénz hiánya. Ezért az öröm, az „édes élet” helyett a nyugtalanság és a neurotikus tünetek győzedelmeskednek a mindennapokban…

Időnként úgy látszik, nincs igazság a földön, inkább csak lehetőségek vannak…  Ugyanakkor, ha néha éreznénk, hogy Isten igazságot tesz, ez számítana egyáltalán valamit az Isten és az ember együttélésében..? Nehéz kérdés…

[szigetingy]

Szingy Feeling: Nemeth Gyorgy Art-Szingy Gallery, Budapest

Németh György Art – Szingy Gallery, Budapest

View On WordPress

[szigetingy]

szingy trend (lea fashion)

[szigetingy]

Minden szó következményekkel jár. Minden csend is… (Németh György)

[szigetingy]

EDVARD MUNCH (1863-1944): SUN

GARAI GÁBOR: HAJNALI HIMNUSZ Szeretem a hajnali napot, a gyönge ködpihékkel koszorús eget a korai bárányfelhők hűséges nyájait; fennen hirdetik ők, hogy elfutott az éj, szétlebbennek és tág utat mutatnak az első sugaraknak. Szeretem a boldog útszéli füveket, a nyújtózkodó fákat, álmosan ébredő házakat s a korán-kelő embereket: arcukon a hajnal ujjanyomával oly tiszták ők, mint ünnepllő gyermekek, s oly erősek is, hogy puszta kézzel, lebírhatják a páncélos világot. Szemükkel összenéz az ég, s szétvonja kárpitját fejük fölött, fényes fogaik közt frissen száll a lehellet, s gyöngypárában füröszti arcukat. Ha megszólalnak, gondolataikkal egyszerre csendül meg a levegő, és hangjuk tiszta hárfa-dallamában úgy villan fel ilyenkor a derű, mint hajnal a harmatcseppeken, kik délre az arany napba utaznak.