#újra egyedül

[szethullolelek]

Miért lógok ki mindenhonnan?

Valami baj van velem?

@szethullolelek

#magyar #magyar tumblr #saját gondolat #egyedül #mint mindig #megint #újra és újra #magányos #magány #nem érzem jól magam #nem megy #elegem van

[girlwithtoomuchemotion]

Üdv egyetem, üdv egyedüllét.

#magyar tumblr #saját történet #saját érzés #üdv #egyetem #újra #ismét #egyedül #egyedul #létezés

[iamgoingunder]

Újra egyedül, már lassan mindenki magamra hagy, csak eltaszítom az embereket. Újabb pánikroham, újra remeg a kezem és hányingerem van. Újra magamba fordultam és mire fel küzdöttem volna magam, újra lefelé haladok a lejtőn. A jegyeim romlanak, a barátaim magamra hagynak.

#hungary #magyar #magyar tumblisok #tumblr #im alone #magány #egyedül #szomorú #újra és újra

[lookinsideme-imdemon]

Keresem a helyem...

De nem találom. Zokognék, de nem jönnek a könnyek. Egyszerűen csak nincs mit felhívni, hogy szét essek... Egyedül vagyok és szépen el is fogadom, hogy ez már így marad.

#Rideg #Magány #egyedül #szerelem #szeretlek #magyar #fájdalom #Örökre #Én #Te #Ydnki #Senki #Újra #Monologokbyme

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.

[sztupy]

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

#london #nostalgy #gpoy

[elbuktunk]

Tudod mi a depresszió?

Nem a szomorúság,mert az idő múlva,elhalványodik.

A depresszió egy folytogató,megmagyarázhatatlan érzés.

Amikor már magad sem tudod,mi a baj.

Folyamatosan szoronsz,kialvatlan vagy,pedig az éjszakát át aludtad.

Folyamatosan rettegsz, félsz mindentől, s már magadnak sem tudod elmondani a fájdalmaid.

A depresszió,évekig is tarthat,felemészthet.

Folyamatosan azt érzed nem vagy elég jó,bezárkozol lelkileg,nem mész sehová,nem társalogsz senkivel.

Befeszült vagy a családod,barátaid,ismerőseid között.

Félsz a megnyílvánulástól,félsz kiadni az érzéseid,szűknek érzel mindent,s minden fekete fehér.

Nem tudod,hol vagy,ha jó emberek között is vagy,feszengsz.

Rettegsz a szavaktól,az újabb napoktól,a reggeltől.

A múlton rágodsz,az embereken akik elhagytak,csak a hibáidat kergeted újra meg újra.

Nem találsz már szépet a napokban,amik elsuhannak melletted.

Magadba zuhansz,és nem találod a kiutat.

Talán ez a legmagányosabb érzés a földön.

Amikor nem vagy egyedül,mégis a legmagányosabb vagy a világon.

#depresszio #fajdalom #szorongas #magany #hungary #tumblr #sajat

[bugajakab]

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.

[gyurottpapir]

“Édesem.

Elaludtál mellettem és én annyira szeretlek. Megígérem neked, hogy mindig szeretni foglak. Megígérem neked, hogy kitartok melletted, mellettünk. Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek vitáink, nem lesznek rossz napjaink, de azt igen, hogy ezeken a napokon jobban foglak szeretni, mint a boldog napjainkon.

Megígérem neked, hogy mindig büszke leszek rád és, hogy sosem leszel egyedül, mert rám mindig számíthatsz. Megígérem neked, hogy leszek az embered. Leszek az akivel vitatkozhatsz, leszek az akivel sírhatsz. Leszek az akivel újra kisgyerek lehetsz. Leszek az akit otthonodnak nevezhetsz. Leszek az akit családodnak érezhetsz.

Megígérem neked, hogy esténként simogatni foglak és betakargatni téged. Megígérem neked, hogy reggel kávéval keltelek és mire elindulsz a munkába, az ebéded becsomagolva vár arra, hogy veled menjen. Megígérem neked, hogy jó barátnő, társ leszek. Megígérem neked, hogy mindig haza foglak várni.

Megígérem neked, hogy az az ember leszek az életedben, akire szükséged volt mindig is. Szeretni és támogatni foglak. Leszek a hangos lelkiismereted. Leszek az, aki mindennél jobban ismer téged. Már most jobban ismerlek.

Szeretni foglak utolsó lélegzetvételemig, és szívdobbanásomig.

Aludj jól szuszmák! Megígérem neked, hogy itt leszek mikor felkelsz! Szeretlek!

@osszetort31 “

(Azt hiszem ez a legszebb és a legkedvesebb írásom…)

#magyar #sajat #sajat iras #szerelem #szeretlek #szeretet #hiany #hianyzol #edesem #gyurottpapir

[hicapacity]

Pont a pedotünti 10 tanulságára, avagy A...

tegnapi tüntetés 10 tanulsága:

1. Rengetegen voltunk. Nem vagyok tömegbecslő, de voltam már pár tüntetésen, szervezőként is, és nekem az 50 ezer erős alulbecslésnek tűnik. Mi több: csak azért nem voltunk többen, mert megbénult a közlekedés, és sokan el se jutottak a Hősök terére.

2. Ami a számháborúnál is fontosabb: rengeteg volt a fiatal arc. Dühös fiatalokat láthattunk megmozdulni, akik egyébként nagy valószínűséggel nem politikailag aktívak. Akiknek az életében a politika egyébként nagyon periferiális mellékszerepet játszik.

3. Kiderült tehát egyrészt az, hogy ebben a mostani Kegyelem-gate-ben nagy kakaó van. Magyarul elementáris erejű felháborodást váltott ki a társadalomban. És ezt egyáltalán nem csillapította le Orbán következetlen, néhol elhallgatni, néhol bagatellizálni, néhol túlkompenzálni akaró válságkezelése. A Fidesz nem képes olyan eredményesen ellenőrizni a nyilvánosságot, mint szeretné - hiába hallgatta agyon a tüntetést az egész kormánysajtó.

4. Kiderült másrészt az is, hogy az online influencerek nem csak valódi tömeg-befolyással rendelkeznek, de egyben tömegeket képesek mozgósítani és utcára vinni. Nem csak rajongóik vannak, de ezek a rajongók hajlandók társadalmi/politikai cselekvésre is.

5. Ami mutatja a nyilvánosság szerkezeti átalakulását. A pártok, szakszervezetek, írók és művészek - a nyilvánosság "régi", intézményes véleményvezérei és tekintélyei - egyre kevésbé képesek megmozgatni a (nagyvárosi) fiatalságot. A mai nyilvánosság amorfabb, képlékenyebb. Self-made, a közösségi média hullámai által magasra dobott véleményvezérek dominálják, akik kevésbé irányíthatóak, kontrollálhatóak - ugyanakkor képesek ügyek mentén ad hoc koalíciókat alkotni.

6. Az is kiderült ugyanakkor számomra, hogy az online influencerek teljesítménye vegyes, amikor politikai tüntetésen kell szerepelni. Többüktől teljesen idegen a "népvezér" szerep, és jó szónoknak sem mondhatók. Ami működik egy YouTube videóban, az teljesen csődöt mondhat egy sok tízezres tömeg előtt. Vannak ígéretes tehetségek, de van hová fejlődni.

7. Bár mindig nagyszerű érzés megélni a közös tömeges cselekvés során az élményt: nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk - ez önmagában még kevés az erkölcsi katarzis beteljesedéséhez. Valami olyan mondásra, valami olyan közös cselekvésre lenne szükség, ami visszaadja az emberek hitét abban, hogy érdemes. Sajnos ilyen üzenettel a tüntetés adós maradt és nem hozott újat. (Egy barátom szerint azt kellett volna a tüntetés szervezőinek mondaniuk: "Holnap mi nyolcan elmegyünk a Várkertbe, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket a miniszterelnöknek, velünk tartotok?" Az valóban erős üzenet lett volna.)

8. Így az is újra nyilvánvalóvá vált, ami nekem már a Milla tüntetések egykori egyik szervezőjeként 10 éve leesett: ami a társadalmi felháborodás által a népszerűség csúcsára repített ad hoc civil mozgalmak erőssége, az egyben gyengesége is. Könnyen jönnek, könnyen mennek. Nehezen képesek tartós, rendszerszintű változást elérni. A tüntetésre erőltetett apolitikusság és kötelező ellenzék-fikázás bizonyára jelent egy kezdeti kedvező nimbuszt, vonzerőt a pártpolitikából kiábrándult polgárok mozgósításában. Közép- és hosszú távon azonban az emberek (gyakran irracionális) várakozásai egyben gyengeséget is jelentenek: könnyen átcsaphatnak kiábrándulásba. Vajon mit is akar ez a mozgalom? Egyáltalán mozgalom akar-e lenni? Mi ellen irányul? Tényleg csak a gyermekvédelemről szól? Ebből a szempontból még teljes a következetlenség és bizonytalanság: a beszédek csomó más kormányellenes témát is behoztak.

9. Ahogy Zeynep Tufekci török származású amerikai szociológus megfogalmazta, egy társadalmi mozgalomnak három dolog kell ahhoz, hogy tartós változást érjen el: 1) az elbeszélő kapacitás: egy olyan sztori, ami összeköt és mozgósít. Ez már megvan. 2) Bomlasztó kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy megakadályozza a rendszer intézményes működését. Amíg csak annyi történik, hogy az emberek kitüntetik magukat és hazamennek utána, az még nem az. 3) Választói/intézményi kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy olyan politikai döntéshozók megválasztását segítse elő, akik a mozgalmi célok érdekében tartós változásokat idéznek elő a rendszerben.

10. Hogy vajon ez a mostani tiltakozás-hullám, és az azt meglovagoló influencerek, el tudnak-e érni rendszerszintű változásokat, vagy pedig az egész kifullad és szétesik (Tufekci kifejezésével: taktikai lefagyás), az nagyban függ attól, hogy sikerül-e a tiltakozást kiterjeszteni és megszervezni. Ne tévesszenek meg minket a Budapest utcáin tüntető tömegek: az ország jelentős része totálisan más műsort néz a valóságról. Amelyben ez a tüntetés szinte alig létezett. A kormánypropaganda ellencsapása pedig kemény lesz.

A szervezőknek óriási respect, amiért ezt az egészet megszervezték - és mert, bár lehet, hogy nem is értik mind teljesen, de egyben óriási felelősséget vállaltak magukra. Aki pedig az egészet a fotelből figyeli fanyalogva, annak azt mondom: ha nem mozdítod meg a segged és kelsz fel a kanapéről, akkor inkább ne is kritizálj!

#nerkölcstelenek #drgrptr #drgrpt #tüntetés #pedofidesz #fideszbűnözés

[konyvekkozt]

látogatásokba'

ma nyakamba vettem a várost, hogy meglátogassam a kórházba került lakóimat

már-már vidáman szökdécseltem az egyik kórház egyik osztályán. meg is találtam a lakót, aki igen vígan várta, hátha történik valami azon kívül, hogy a szobatársa hortyog

őt hétfőn kiengedik. féltem tőle, hogy nem önellátó, de megjárattam, segédeszközzel teljesen jól közlekedik. és várja is már, hogy a szállón lehessen, mert egy hete abban a ruhában van, amiben a balesetekor volt

innen egészen jó hangulatban mentem át a másik kórházba. az, hogy oda kell mennem, nem azért volt tudott számomra, mert bárki felvette volna bárhol a telefont, hanem mert kiderült, hogy egy kollégámnak van másodlagos kontaktja egy kórházba

célirányosan értem a kórházba, azonban a vágyott osztály megtalálása már elbizonytalanított. átvágtam magam mindenen, kerítettem nővért, aki elmondta, nincs az osztályon az emberem. átküldött máshova, ahol előadtam újra, mi járatban vagyok. ott sem volt. mikor mondtam, hogy márpedig én most már nem mozdulok, öt nap intenzív keresés után egyszerűen tudni akarom, hol van a lakóm. a nővér tájékoztatott, hogy átszállították egy másik kórházba. kérdeztem, miért, mi van vele. a nővér megkérdezte, hajléktalan-e. mondtam, hogy szerintem ez itt nem fontos

ekkorra már vérszemet kaptam, akárhonnan is előkerítettem volna. tankként közeledtem a megadott kórház megadott osztályára. a nővérpultnál hosszan vártam, hogy egyáltalán bárki szóba álljon velem. rossz helyen jártam, de átküldtek máshova. odaérve már nagyon akartam tudni, mi van vele. naivan kérdeztem, hol van, beszélhetek-e vele. mondták, hogy nem, szeptikus részen van. de aztán mégis beengedtek hozzá, miután jól beöltöztettek

ott álltam az ágya mellett, köszöntem neki, elmondtam, ki vagyok. semmi reakció. mondtam, hogy megfogom a kezét. nyúltam a kezéhez, elhúzta. hagytam neki időt, bár semmi reakciót nem adott. nem gondoltam át, mi lesz a következő lépés, csak megérintettem az arcát. tűz forró volt. kinyitotta a szemét, rám nézett, nem ismert meg. beszéltem hozzá még, simogattam az arcát, mert szerettem volna, ha érzi, nincs egyedül a nagyvilágban. bár későn találtam meg, most mellette állok

nem voltam nála sokat. könnyel a szememben mentem a nővérekhez, hogy megkérdezzem, mi lesz most vele, mi várható. teljesen készségesek voltak. olyannyira, hogy megadták az osztályos mobil számát. én pedig telefonon a kollégák segítségével meg tudtam adni a lánya számát

nagyon nehéz volt ez a három óra. nehéz volt látni az egészségügyben dolgozók végtelen küzdelmét, a kiszolgáltatottságot. és nehéz volt látnom a mindig kópé lakómat teljes önkívületben

sikerült elérnem a lányát. örült, mert rég nem tudott az édesapjáról. talán be is megy hozzá. ha nem is lesz nagy családegyesítés, lehet, hogy a lakóm mellett már ketten leszünk

S-t talán pont most műtik. soha nem simogattam meg ügyfelemet, de őt most igen. s remélem, lesz még alkalmam beszélni vele. talán jól letolom, amiért hagyta idáig fajulni a dolgokat. de mindig mondta, hogy a katonák mindent kibírnak...

szurkoljatok S-nek!

arról pedig majd talán egyszer írok, milyen nehéz szociális munkásként jelen lenni, távol maradni, mégis bevonódni, arcot simogatni, osztályról kilépve sírdogálni, szurkolni és aggódni. utóbbiakat ugye mind úgy, hogy a lakó nem rokon

[ajtostolahazba]

2023.

Sokan írtatok összegzést 2023-ról, én is megteszem, ha másért nem, magamnak. 2022 utolsó 2 napját a volt egy szem barátnőmmel töltöttem. Jó volt, pogácsát sütöttünk félig bebaszva, közben ezerszer megfogadtuk, hogy mostmár mindig így lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak. Végül nem így lett, elveszítettem. Sokáig gyászoltam ezt a barátságot, de lassan elfogadom, hogy ha én nem kellek, akkor felesleges erőlködni. Januárban már tudtam, hogy új főnököm lesz, nagyon nehezen ment az összecsiszolódás, sok konfliktusunk volt, de év végére sikerült egy viszonylag élhető mederbe terelni ezt a stresszes kapcsolatot. (A véleményem ugyanaz, hogy ostoba nagyon, de legalább jóindulatú marha, én tudatosítottam magamban a helyemet, újra megtanultam kussolni, ha kell. A munkámat szeretem, minek mindig harcolni?) A gyerekeim rendben vannak. Augusztusban robbant a bomba, hogy 2 év házasság és 6 év együttélés után mégsem együtt folytatják, ami engem nagyon megviselt, mert a lányomat is, vejemet is nagyon szeretem, sokáig magamat hibáztattam, hogy nem mutattam jó példát azzal, hogy 2x is elváltam. Mostanra látom, hogy ebben nem volt szerepem, mindketten kezdik megtalálni a helyüket, a gyerek az első, mindent megtesznek, hogy ő a legkevésbé se sérüljön, felnőttek, a döntés az övék. A másik lányomék hihetetlen harmóniában és szeretetben élnek, jó látni, hogy boldogok. Aztán októberben apa beteg lett, sürgősségi életmentő műtét, de rendben volt, egészen december 18-ig, amikor elesett, mert nem volt ereje felállni, kiderült, hogy covid. Másnap kezdte volna a 8 alkalmas kemót. Ott majdnem feladta, nagy munka volt összekaparni, tudatosítani, hogy még nincs itt az ideje feladni. És ez a munka folyamatos, sokat kivesz belőlem, hogy erős és határozott legyek, ha össze is omlok, azt egyedül. Volt sok mélypont, rengeteg olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy a világom végérvényesen összeomlik, de menni kell tovább. Apa jobban van, a decemberi majdnem-feladás után most eltökélt, hogy ő meg fog gyógyulni, és ez már félsiker. 9-én nekifut a kemónak, tudja mivel jár, sokat beszélgetünk, de ha fél is, az élni akarása erősebb. Én nagyon félek...Látni, hogy 20kg-t fogyott, hogy erőtlen, hogy az ágyból felkelés is egy küzdelem az év legszomorúbb pillanatai voltak. De volt jó is. Eljutottam Velencébe a karneválra, a görög tengerparton ittam a cuba librét és delfineket is láttam, csodálatos helyeken voltam és egy meglehetősen giccses dramaturgia okán, amikor a hajón Abba szólt ott, ahol a Mamma miát forgatták minden érzelem kiszakadt és megkönnyebbültem sírtam, hogy lehet, hogy most minden szar, de ez a pillanat örökre beég. Ősszel eljutottam Isztriára is, látnom kellett a tengert újra, csodaszép út volt. Szóval összességében nem volt könnyű év, de hát nem panaszkodom. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, de élvezem, hogy egyedül élek. '24-ben jó lenne apát gyógyultan látni, jó lenne eljutni pár szép helyre, jó lenne kevesebbet idegeskedni egészségen, családon, munkán, pénzen. Jó lenne sokat nevetni, lefogyni, táncolni(mert azt úgy szeretek!),leszokni a cigiről...

Ha nekem nem is fog menni minden, Nektek sikerüljön! <3

[csakszavak]

A hangod szinte simogatta egész lényem… Kedves szavaiddal ápoltad a lelkem. Most forgolódom egyedül az ágyban, könnyeim áztatta párnákban, magányban. De nélküled hogy is lehetnék újra éber, mikor fáj minden lélegzetvétel. Nem akarok élni, suttogom halkan… Úgyse hallja más, csak a bogarak a falban.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[starmythelonesurvivor]

Nézem a havat a vonatablakból, újra élek. 5 napja vagyok itthon, és random, indokolatlanul mosolygok, színházba járok, foglalkozom nagyanyámmal, meg csak boldog vagyok, hogy létezek. Hétfőn voltam a múzeumban, kedvesen szóltak hozzám, hiányoztam, megbeszéltük, milyen legyen a ruha a versenyre. A végére kibukott, mennyire magam alatt vagyok. Megüresedik a másik városban a grafikusi állás, én anno ajánlkoztam, de még nem kerestek, nem is mennék el, rosszul éreztem magam ott a gyakorlati időm alatt. Világossá tették mennyire nincs kedvük velem foglalkozni, és mindent is jobban tudtak. A 24 km-es börzsönyi túra óta tudom, hogy nem megyek vissza az egyetemre. Rajzolni járok helyette, felvetetem magam vagy fotóra, vagy egy erős egyetemre. Hétfőn nagynénémnél megkérdezte még demens nagyanyám is, miért vagyok folyton melankolikus, úgy bámulok magam elé, mint aki menten síró görcsöt kap. Másnap úgy volt visszamegyek “oda”, de leesett a hó, nem akartam elindulni, vonattal mentem fel a rajzra, aztán haza. Olyan erőt érzek, mint amit már hónapok óta egyszer sem. Most “ott” voltam hetekig, egy pillanatig nem mosolyogtam, csak léteztem, mintha egy darab test lennék, egy hús lélek nélkül. Olyan szürke volt minden, a kiutat sem láttam, és most mégis lélegzem. Örömet okoz az erős tél, a nagy havazás, nálunk sokkal keményebb, mint nyugat-mo-n, mintha másodjára megszületnék, már nem fázom folyton, az évekkel ezelőtti nyűglődős emlékeim is megkoptak már. Hol van az, amikor a laptopomon csúsztam le a jeges, hosszú lejtőn? Már nem bánt az emlék sem. Az már biztos, hogy egy barátnőmmel fogok szilveszterezni, nem bírnám vele köszönteni az új évet, a tavalyi szilveszter pocsék volt, utána kellett volna bátrabbnak lennem. Beszéltem a majdnem sógornőmmel is, még ő is támogat. Újra tudok gondolkozni, létezni, élvezni, látni az életet. A karácsonyt még illeni megvárnom, anyám úgyis Ománban tölti, nem lenne hova visszajönnöm. Már a viszonylagos nyomor rémképe sem bánt annyira, egyedül a sajnálat ragasztja még ezt össze.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/1: Egy szamóca inszeminálása

A tavalyi évad után egyértelmű volt, hogy az ideit sem fogom kihagyni. Eredetileg nyolc gazdát hirdettek meg, de csak a négy legtöbb levelet kapott gazdával indult el a műsor. Ezek név szerint Anna, Gergő, József és Kevin. A gazdák a jelentkezők képeit nem láthatták, csak a levelek alapján válogathatták ki a versenyzőket. Ma Gergő és József gazdával ismerkedünk meg.

József gazda 56 éves, Felsőlajoson él és szamócát termeszt.

A hölgyek fogadása előtt beugrik a fodrászához, Borikához, hogy rendben legyen a pacek. A nőtől kap egy kis bátorítást is a pénzéért. A férfi nagyon izgatott, mert most olyan döntést fog hozni, ami az egész életére hatással lesz.

Fullos asztallal várja a hölgyeket, akik a szívéért fognak küzdeni. Kirak egy ládával a legszebb szamócáiból is. Az első nő, aki a gazdához érkezik Valéria, a 48 éves tréner.

Nincs gyereke és szerinte már nem is lesz, de cserébe gyerekekkel dolgozik. Egy saját festménnyel kedveskedik a férfinek.

József a kamerának bevallja, hogy teljesen zavarba jött a nőtől, mert csodálatos. Valéria belekóstol a gazda szamócájába, ami szerinte nagyon finom és édes. József kicsit elbizonytalanodik, hogy megfelelő-e ez a környezet egy művésznek, de Valéria nem látja, miért ne lenne az. Tovább beszélgetnének, de érkezik a következő versenyző. Noémi, a 46 éves gyermekfodrász. A gazdának egyből megtetszik a nő öltözéke, mert zöld, mint a táj.

A gazda bevallja, hogy puskát készített, hogy össze tudja kapcsolni a leveleket a hölgyekkel. Nincs idő most se beszélgetni, mert már itt a következő versenyző. Irén, az 55 éves kórházi diszpécser.

A gazda a kamerának elárulja, hogy külsőre kurvára nem jön be neki, de majd meglátja mit tud. Beindul a futószalag és egymás után érkeznek a hölgyek. Tünde, 54 éves, három gyerekes anyuka és körömkozmetikus.

Beáta 49 éves, hajhosszabbító.

A gazda nem bírja a tempót. Igyekszik lestírölni a csajokat, hogy minden igényét kielégítő nőt találjon.

Újabb két nő érkezik. Előkapja a puskáját, hátha segítségére lesz. Csilla, a puska alapján veszélyes hölgy, mert nem csak, hogy horgász, de ragadozó halakra utazik.

Krisztina levelét nagyon megjegyezte a férfi, mert a nőnek a lánya hívta fel a figyelmét a gazdára, ami nagyon szimpatikus Józsefnek.

Kocsival érkezik Kiss Ádámné Zsidi Erzsébet Ágnes. A nő 57 éves, dalszövegíró és énekesnő. Zavart érzek az erőben. Talán illet volna elválni a műsor előtt.

Böbe néven mutatkozik be és Józsi újra zavarba jött, mert nagyon megtetszett neki a nő. Bőbe egy saját CD-t is hozott a férfinek, amitől el van ájulva a gazda. Mindketten szeretik a hagymát szalonnával. Mennyi közös van máris bennük. A nő hozott egy nagy hangfalat is. Úgy néz ki nincs már társkereső reality karaoke nélkül.

Nem csak a karaoke alap, hanem legalább egy spirituális versenyző is kell. Ezt a szerepet tölti be Tímea, a következő hölgy. A 45 éves jógamester vegetariánus és nagyon fontos neki a természetközeliség és a Föld energiájához való kapcsolódás.

Nagyon fontos neki, hogy egy férfi dolgos és kreatív legyen, ami szerinte megvan József gazdában.

A férfinek nagyon tetszik a nő külsőre és az is, hogy hangszerrel érkezett. Azt mondja neki, hogy ő olyan ember, aki nagyon szeret táncolni, de nem tud.

Mennyi eper! - kiált fel a nő, amikor a gazda az asztalhoz vezeti. Miközben József a merevedésével küzd, a hölgyek az asztalnál azt találgatják egyedül neveli-e a gazda a két gyerekét.

Irén megkérdezi, amire mindenki gondolt, de nem merte felhozni: mi a különbség az eper és a szamóca között? Az eper fán terem, a szamóca a földön. Lóháton érkezik Judit, az 54 éves könyvelő.

A hölgyek rosszallóan nézik a bevonulást. A gazdának se jött át a produkció. Nem tud se a nővel, se a lóval mit kezdeni. Ráadásul epernek hívja a szamócát is.

A nő szerint viszont bejön a faszinak. Lesz meglepetés. Judittal megérkezett az utolsó hölgy is. Józsi megköszöni nekik, hogy megtisztelik a jelenlétükkel. Érződik a faszin, hogy sok neki a szitu. Túl sok a nő és túl kevés az idő. Az Úrhoz fordul, hogy segítsen dönteni. Majdnem el is sírja magát.

Isten meghallgatja az imáját és leküldi legjobb emberét Anikót, hogy segítsen rendezni a gondolatait. Gergő gazda, 27 éves, Bihardiószegen, Romániában lakik és növénytermesztéssel foglalkozik.

Nagyon fura neki a szitu, hogy most ő érte fognak küzdeni a nők és nem fordítva, de valahogy kibírja. Az első versenyzőnk Alexandra, a 22 éves vendéglátós. Állítása szerint pozitív személyiség, szereti a kalandokat, meg minden egyéb dolgot.

A gazdának egyből a lány tetkói keltették fel az érdeklődését. Bejön neki az alakja is és a kisugárzása. Alexandra azt mondja, már kibulizta magát és most már komoly kapcsolatot keres. Azzal próbálja belopni magát a férfi szívébe, hogy főzne rá. Erdélyből érkezik Erdélybe Anita, a 21 éves szempilla stylist.

Mivel mindketten Romániában élnek, egyből el is ejt egy mondatot románul.

Anita hamar megtalálta a hangot a gazdával, mivel mindketten ismerik és szeretik a környéket. A gazdának nagyon tetszik a lány határozottsága. Harmadik jelöltünk Petra, a 27 éves konyhalány, aki Ausztriában dolgozik. Mit ad Isten, pont egy ilyen embert keres, mint a mi Gergő gazdánk és már a házasságukat tervezi.

Egyből megismerjük az utána érkező lányt is: Bogit, a 22 éves vevőszolgálatost. Nagyon büszke arra, hogy humoros és el is süt pár nem túl erős viccet nekünk.

A gazdának bejön a lány testalkata. Meglátjuk a humorát mennyire fogja értékelni.

Következő versenyzőnk Kamilla, a 27 éves content curator. Mennyi új szakmát ismerek meg egy adás alatt.

A műsortól egy új társkeresési élményt vár, mert a tinder nem jött be neki. Same, Kamilla, same. A lány szerint a gazda még jobban néz ki élőben, mint videón. Elárulja a férfinek, hogy nagyon nagyon régóta szingli. Egész életében Budapesten élt, de kíváncsi milyen az élet vidéken. A gazda megjegyzi a kamerának, hogy furcsállja, hogy a lány csak a környezetről beszélt és meg sem említette, hogy miatta lenne itt.

Quaddal hozza Gergő gazda sógora Vivient, a 33 éves műkörmöst.

A lány úgy írja le magát, mint egzotikus és szexi, mert az apja török. Nézte a korábbi adásokat és szerinte nem volt még ilyen jó nő a műsorban és állítása szerint 3 millába van a teste.

Komoly összeg, de valszeg nekem is hasonló lenne, ha összeadnám mennyibe vannak a zabálásaim. A következő lány Makóról érkezik. A városról annyit kell tudni, hogy itt él a legtöbb proli Csongrád megyében Csongrád-Csanád vármegyében. Kíra 19 éves és állatorvosi asszisztens.

A gazda megmutatja neki a bikáját. Azt mondja a név kötelez, ő a falu bikája.

A lánynak nagyon szimpi a gazda. A fiú megkérdezi, hogy áll a mezőgazdasággal. Kíra inkább a jószágokkal foglalkozik, van is egy lova.

Megkérdezi a gazda a lányokat tudják-e mi az az inszeminálás. Jön pár megfejtés, de Gergő inkább elmansplaineli, hogy biztosan megértsék. A kamerának megjegyzi a férfi, hogy Kíra nagyon csendes és amikor a megtermékenyítésről beszélt, akkor is hagyta őt beszélni, pedig a szakmája miatt többet tud erről. Ez nagyon szimpatikus a férfinek.

Utolsó versenyzőnk Fanni, a 21 éves egyetemi hallgató.

Tanulmányai mellett hobbija az autószerelés, mert egyszer átbaszta egy autószerelő. Ez bejön a gazdának, mert azt jelenti, hogy talpraesett, belevaló nő. Fanninak bejött a bikamegtermékenyítős sztori. Szerinte a gazda gyereket szeretne és megtermékenyíthetné őt.

Már nem emlékszem tavaly, hogy ment a műsor eleje, de nagyon kedves volt a szerkesztőktől, hogy csak két gazdát mutattak be az első részben. Ezt a műsort nehezebb követni, mint a Nagy Őt, mert sokkal több szereplő van és sokkal kevesebb időt kapnak a műsorban, szóval József gazdától eltanulva nekem is puskát kell készítenem a versenyzőkről.

#tv #rtl #házasodna a gazda #hogyvolt

[troger]

#pamacs apdétek

állatorvosnál nem voltunk, mert elmentem előbb egyedül, és ahogy sejtettem: nem vihetem be akárki macskáját csak úgy kivizsgálásra, a tulajdonos meghatalmazása kell hozzá

immár elkerülhetetlen: végig kell csöngetnem a szomszédokat

ha ez nem hoz eredményt, fel kell hívnom a Hivatalt, hogy mi a teendő

ha ők engedélyezik, elvihetem csipolvasásra, hátha van benne (szerintem nincs, és pamacska full illegál)

ha van, az alapján meg lehet találni a tulajt, és felszólítani, hogy gondoskodjon a macskájáról, vagy mondjon le róla

most nem tudom eldönteni, okosan tettem-e, és megspóroltam egy fölös hátizsákban hurcolászást szerencsétlennek, vagy elbasztam, mert ha odavittem volna, talán a csipet azért leolvassák (aztán nem adják ki az adatokat), illetve ha nincs benne, akkor kivizsgálják

ehh, szóval csöngetgetek... de a cetlimet azóta valaki levette, nem tetszett neki

a sampont még megveszem, és este megfürdetem a kis bolyhot, a szaga a sok mosakodás ellenére sem javult

ma még tud nálam aludni, viszont holnap elmegyek két éjszakára (aztán lehet, hogy hétvégére is), és muszáj lesz kiraknom szegényt :/

további ötlet, hogy egy kinti kuckót kéne építeni neki mihamarabb, ahol legalább az eső elől meghúzhatja magát

valamint újra kinyitom a pinceablakot, hogy be tudjon megint menni, ha akar, és teszek le kaját is (remélem, patkányok nincsenek)

#napló #pamacs