#Elbuktam

[csak-egy-atlagos-srac]

/  Bruno x Spacc - Paranoiás ft. M Ricch/

Elhitted mikor azt hazudták

Hogy, a pénz a fejembe szállt

Nem tudom ki a hibás

Lelépett mindenki más

Mondhatnék még egy imát

De inkább mélyebbre megyek, aztán összefolynak a napok

És telnek a hetek

Én érzem itt van a helyem, azért feltettem mindent hogy megtudjam

Hogy az életben vajon elbuktam

#hibás #hazugság #elbuktam #brunco x spacc #paranoiás

[monster986]

M: Ez ilyen jó fej pasi vagy, aki támogat, vagy valóban látsz fantáziát a projektben?

A: Is-is. Az első mindenképp.

OMHFS.... Kész, elbuktam...

#elbuktam #szerelmesvagyok #megszívtam #nem lesz jó #fájni fog #basszus #holy fuck #fuck

[pappito]

van nekem ez a Stanley vízszintezőm (#1-42-074) amelyhez megannyi csodás vízszintezős élményem, kapcsolódik. Ma rámjött a vízszintezhetnék egy pillanatra, legott előrántottam ezt a csodás terméket és a képeken látható helyzet fogadott. Kifogyott a ződ lé a 3 libella közül kettőből. A harmadikból nem, az még mindig jó, de hát így is elbuktam a funkcionalitás 66%-át sajnos. Le vagyok sújtva.

Érdekes módon az anno hirtelen felindulásból vásárolt, egydolláros kínai szar 16 év alatt nem szikkadt ki, úgy vízszintez mai napig, mint a vöcsök, szemben ezzel az amúgy szuper brand szeméttel. Pedig ez még abból a korból származik amikor a csodás kézigyaluiról (Block No.9 1/2, #12-020, 100+ éves legendából kínai szemét, helló) ismert Staley még nem írta rá minden szarra, az uzsidoboztól a porzsákig azt, hogy FatMax, jelentsen az bármit. Senkiháziak kezében a popszakma.

[emlekeimkonyvtara]

Elbuktam újra

#magyar #sajat #sajat szoveg #hungary #sajat iras #fajdalom #szerelem #önutálat #öngyilkos gondolatok

[csacskamacskamocska]

Ha véletlenülis

történne velem valami, ami persze nem fog, de mostanában túl sok orvosos sorozatot néztem, szóval ha mégis történne valami, erre az esetre idenaplózok pár fontos dolgot. A gyerekeim az elmúlt napokban szartak a fejemre, ez nem mondom, hogy jólesett, de nekik szarabb lesz, ha valami „rosszul sül el”. Sajnálom. Piszkosul egyedül hagytak, merthogy én látványosan bírom az életem súlyát. Tényleg bírom. De attól még jólesne a rámgondolás. Függetlenül minden szartól, Logan a leginspirálóbb, legemlékezetesebb szerelem az életemben és bár ez alatt a sok év alatt lehettem volna boldogabb, ami nagyon jó lett volna, de mégsem volt értéktelen vagy felesleges ez az idő. Senki más nem volt, akivel ennyi mindent megéltem, a passzivitása ellenére. Piszokul fáj, hogy nem jött össze, mert ez a mindenféle akkor is meglett volna, mert ami jó volt ebben a kapcsolatban, azt nem a fájdalom szülte bele. Hogy ki vagyok valójában, azt az mutatja, hogy hajnalban felkeltem, hogy még leadjak három munkát. Ne szopjanak a kollégák, ha esetleg ottmaradnék a műtőasztalon örök álomba merülve. Amúgy teszek a kollégákra, de ne maradjon utánam káosz.

Ebben a pillanatban, ami maradt még elintézetlen az életemben, az már valójában nem fontos, nem borítja fel a gyerekeim életét, bár jó lenne rendezni, de az már olyan, hogy szarhatnak is rá.

Az elmúlt két napban olyan mennyiségű pozitív hatás és visszajelzés és megerősítés ért, amivel vidám szívvel megy az ember a kitudjamilesz elé. Elmúlt a félelmem, mert ezek az emberek szeretnek, akárhogy nézek ki, akár mit is döntök. És ez fantasztikus érzés! Okosak, kedvesek és azt is értik, hogy ha én jól érzem magam a bőrömben, az kihat a környezetemre is. Na, tényleg túlteng bennem a drámai érzék meg most túltoltam egy kicsit a líra faktort, mert mondhatnám azt is, hogy belátom, elbuktam az öregedés elfogadásában és tök gáz, hogy nekem ennyire fontosak a külsősége, és mi a faszért nem tudom magam elfogadni meg szeretni úgy ahogy vagyok. Nem mondom ezt magamnak, mert másnak se mondanám.

Upsz még össze kell csomagolnom a motyót (persze az utolsó pillanatra hagytam, mert ez is én avgyok) és meginni egy vödör kávét, mert már 10 perce nem szabadna ennem semmit.

#ha valami történne #dráma #rám jellemző #05-24

[enisvagyokvalaki]

Megpróbálom megmutatni, az élet másik, és szebb oldalát, mert van olyan. Ha nem sikerül számból hallod majd, hogy elbuktam!

- Saját

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny

[rejszelde]

hallod, ma elbuktam egy tesztet, amit egy új pozihoz kellet kitöltenem. de nem technológiai teszt bazdmeg, hanem ilyen egyedi intelligenciát mérő teszt, ami matekfeladatok és egyre nehezedő logikai feladatok sora volt. 40 kérdés 20 perc alatt. a végén már csak véletlenszerűen kattintgattam, annyira értelmetlennek tartotta az egészet. elhiszem, hogy ezeknek a teszteknek az is a lényege, hogy a stressztűrést mérjék, és a készítők pontosan tudják, hogy az idő az átlagember számára elégtelen, de azért ez kicsit még így is túlzás volt.

[szeretnekerezni]

Fura ez az egész, hiszen olyan váratlanul érkeztél meg. Talán időm sem volt felfogni a dolgokat, talán nagyon hirtelen toppantál be az életembe. Az én unalmas kis megszokott, monoton életembe. Abba az életbe, ahol felkavartad az összes létező állóvizet anélkül, hogy tudatában lettél volna. Mindent felkavartál. A víznek a partján is port csaptàl, és talán az apró kis porszemek azok, amik a látásom is megzavarták. Igen, Te. Talán még mai napig nem fogtam fel, hogy mi is történt. Több mint egy hónap eltelt. Ezalatt rengeteg minden történt, az események csak úgy zajlottak. Barátságból szerelembe csöppentünk. Talán még ezt sem teljesen fogtam fel. Talán a szívem nem tudta a lépést megtartani, és mint mikor lefelé menet a lépcsőn ki hagy egy fokot a lábad, pont így történt ez is. Talán csak féltem magamnak is bevallani azt, amit eddig mindig is kutattam, kerestem. Talán csak a boldogságtól félek. Attól, hogy esek. Zuhanok a rengetegbe. Talán csak félek attól, hogy a végén senki sem kap el. Senki nem lesz ott, hogy karjai között nyalogassam a sebeim. Talán csak a tudat, hogy azt gondolom szerethetetlen a személyiségem. Hordozom a múlt mély sebeit, amik mind azok miatt az emberek miatt keletkeztek, akik nem tudtak értékelni. Ezáltal nem értékelem talán önmagamat. Azt aki vagyok, még magamnak sem merem felfedni. Ezáltal mindent elrontok. Az örökös póz amit fel kell venni, mert különben nem fognak szeretni. Nos, ez mind csak a fejemben létezik. Ugyanis, egy görbe tükör vagy. Szembeállítottál önmagammal. Azzal a pózzal álltam szembe, amit én minden egyes nap felvettem. A félelem. Előled is rejtve tartottam bizonyos oldalaim. Pedig nem kellett volna. Erre nincs magyarázat, hibáztam. Vak voltam, nem adtam meg neked azt, amire vágysz, pedig végig az orrom előtt volt. De elbuktam. Ezáltal minden tettem hazugságnak fog majd tűnni a szemedben ezután. Nem fogod elhinni ha akarlak, ha kívánlak, hiszen erről is azt fogod gondolni, hogy egy póz. A megjátszás póza. Azt gondolod ugyanolyan vagyok mint a többi, hogy nekem természetes az, hogy vagy, ès szeretsz. Tudom, hogy meg kell téged tartani, hiszen te is ember vagy, vannak érzéseid. Ugyanúgy kívánod az érintést, és a vágyat. Gyenge voltam, és elbuktam. Nem tudtam, hogy ezt az oldalam is megmutathatom neked. Úgy gondoltam nem szeretnél utána màr igazán, nem lennék ugyanaz a szemedben. De te érezni akarod a másikat kívűl-belül, ami természetes. Ez a Szerelem. Ezért vagy velem távolságtartó, hiszen csalódtál. Csalódtál, hogy megint egy ilyen embert találtál. Bizonyítani sem tudok már sehogy, hiszen mindig ott lesz benned ez a kis tüske, hogy kényszerből történik minden. Pedig én mindent meg szeretnék adni neked testileg lelkileg. Akarlak. Minden tekintetben. Talán csak félek a tudattól, hogy elveszítelek. Az, hogy jön egy jobb, egy olyan lány, aki nem olyan mint én. Egyből cselekszik, és nem tétovázik. Nos..én tétováztam. Gondolkodtam azon, hogy merjek lépni? Hogy fogsz rà reagálni. De csak szimplán cselekednem kellett volna. Talán ha hamarabb észbe kapok nem lenne benned tüske, tudom, hogy benned van és szúrja, mardossa a szívedet. Szenvedsz, mégsem adsz neki hangot. Azt mondod megszoktad. Sajnálom, hogy én is elbuktam. Nem akarlak téged feladni. Megpróbálom helyrehozni azt, amit elrontottam akármennyire sem akarod elhinni egyik tettem sem. Ki akarom javítani.

Talán..ez a sok talán. Gyűlölöm önmagam azért, hogy nem vagyok képes meglátni azokat a dolgokat, amik előttem voltak. Talán..

[you-breaking-me]

Idén vesztettem, nyertem, elbuktam, sírtam, nevettem, szerettem, de mindenekelőtt sokat tanultam ♡ ❀

[amourpouramour]

A Miattából Érted lett

Azért találkoztam veled, hogy kiverjem Őt a fejemből. Semmi más célom nem volt csak ez az egy. Ez vezérelt, de nem sikerült. Pontosabban azt gondoltam, hogy nem sikerült. És ezzel változott meg minden.

Most már Te jársz a fejemben, Te férkőzöl bele minden gondolatomba. Egyszer-egyszer még Ő is felbukkan, de melletted teljesen elhalványul, majd eltűnik.

Elég vicces helyzet, mert egyáltalán nem vagy az esetem, egy kicsit sem, de valami mégis megfogott benned. És nem, nem a szikrázóan kék szemed volt, vagy a “bugyi lehúzó” mosolyod. Te fogtál meg. Az, amilyen vagy, ahogy gondolkodsz, ahogy viselkedsz. Az egész lényed tetszik és ez baj.

Nagy baj, mert másodjára úgy mentem hozzád, hogy végig figyelmeztettem magam: “ne szeresd meg!”

Ez járt a fejemben, amikor kakaót csináltál nekem, amikor összebújva néztük a Bridgerton család 2. évadát, amikor szeretkeztünk, amikor reggel amerikai palacsintát csináltam neked, amikor együtt nevettünk egymáson, amikor véletlen megfogtuk egymás kezét és utána egyikőnk sem vette el. Egy percre sem feledkeztem meg a saját figyelmeztetésemről és mégis úgy érzem, elbuktam.

Elbuktam, mert egy szívnek nem lehet parancsolni. Ezt már akkor tudtam, amikor azt mondtad, szeretnél egy tacsit. Nem tacskót, TACSIT. Olyan boldogan mondtad, olyan szeretettel és olyan gyermeki vágyódással, hogy a szívem kinyílt és azóta sem tudtam bezárni.

De vajon, ha be tudnám, be akarnám zárni?

#magyar lány #magyar tumblisok #szerelem #amourpouramour #fiú lány #csak te #szeretlek #esti gondolat #sajat szoveg #szerető #sajatgondolat #kék szem #mosoly #igazan szerelmesnek lenni #szerelmes vagyok beléd #szerelmes #szerelmi élet #szerelmi vallomás

[csontporcelan]

Pszichológus szitu a fejemben:

Ma azt mondták pszichológusra van szükségem. A test többre emlékszik, mint az elme, így nehéz megállapítani egy trauma pontos forrását. De én nem gondolom úgy, hogy szükségem lenne erre.

Mármint persze, szükségem van rá, hiszen annyira elbaszott vagyok. De nem tudom, hogy meg tudnék-e nyílni egy idegen előtt.

Levedleni magamról a felhúzott téglafalakat amikkel éjjelente takarózom, sebezhetőnek és gyámoltalannak lenni. Kihasználhatónak.

Az vagyok. Igen, az vagyok, hiszen hagyom, hogy kihasználjanak. Hagyom, mert jobb bántva lenni, mint bántani másokat.

De ez a mérhetetlen üresség, ami betölti a bensőm. Végtelen semmi-érzet, és mégis annyi minden. Túlcsordul benne a magány, a fájdalom, a Bukás.

Elbuktam.

Elbuktam és ezzel elvesztettem a magamba vetett hitemet. Nem tudok bízni magamban többé.

Egyetlen hiba és megvetem magamtól a hitemet. Másoknak pedig több száz, ezer új esélyt adok. Nem értem. Talán soha sem fogom megérteni, hogy mi az, ami begyújtotta bennem ezt az embertelen mennyiségű gyűlöletet magam felé, aminek tüzét azóta is táplálom magamban.

Miért mindig én?

Miért mindig nekem jár ki a szarból?

Az égen egyetlen szürke folt, s az abból aláhulló cseppek alatt én állok egyedül, körülöttem száraz a murva. Senki mást nem ér a hűvös, viharos szele, senkinek sem ázik esőtől a haja. Csak az én arcomon peregnek a cseppek. Mintha hozzászoktam volna már, tűrök, de... Van bennem egy hang, ami mégis frusztrál. Ami frusztrálva érzi magát.

Miért mindig én?

Miért mindig én kullogok a tornasor legvégén, miért mindig én kapom a mutató ujjakat az arcomba? Miért mindig én vagyok kinézve?

Miért vagyok ennyire elbaszott?

Szóval nem.

Nem hinném, hogy szükségem lenne pszichológusra.

Teljesen jól vagyok.

[temetetlen-halott01]

Nem múlik, mi a baj, miért remegek

Elbuktam, és ez már nem lehetett

Véletlen,

Az élet életlen.

#magyar #szerelem #honeybeast #akarom #szeretet

[geoparduc]

Az agyamban lévő szorongások

Tulajdonképpen csak igazolta visszamenőleges szorongásaimat, hogy a cikkemhez megkérdezett 3 ifjúsági mentális egészséggel foglalkozó egyesület közül épp csak az az 1 szart a fejemre, akiktől anno én is segítséget kértem és hát.... nem kaptam.

Kezd biztos lenni, hogy a rendőrség feketelistára tett. Pedig most nem is kérdeztem semmi olyat, ami feltételezné, hogy nem jó munkát végeznek. Mondjuk, hogy minek írta meg valaki a kis kezével - három óra spéttel -, hogy befogadták a kérdéseim, ha aztán 4 nap nem volt elég, hogy meg is válaszolják, azt nem értem. Így mondjuk a fontos anyagomhoz sem fogok tőlük válaszokat kapni, ami már kicsit dühít.

Kellene vezetnem egy statisztikát a hivatalos szerveknek küldött emailjeimről, amikre sosem érkezett válasz. Bár azt hiszem ennek a vezetésétől csak idegesebb lennék.

Mára össz-vissz 1 órát aludtam, azt is délután fél5 és fél6 között. Már épp túlléptem a szédülésen és a hányingeren. Azt hiszem ezt viszont azzal fogja honorálni a szervezetem, hogy ma éjjel sem alszunk.

Péntek óta szétvet az ideg, hogy az élesztő egyik fele tökéletesen működött a babkában, a másik fele viszont meg sem nyikkant (kb 20 perccel később), ami miatt a gyönyörűre font péksütim egy úthengerrel szétlapított kígyóhoz hasonlított és kárba veszett egy csokor medvehagymám. Miért? MIért?

Persze, hogy egész nap verőfényes tavaszi idő van, de mikor el kell indulnom esik.

Írtam egy kis izét, amiről ígéretet kaptam, hogy dolgozunk vele a hétvégén. Aztán nem dolgoztunk vele. És persze üdítő volt, hogy ezzel a nyamvadt egy óra alvással ma nem rontott nekem senki, hogy akkor most kalapáljuk ki. De szomorkodom, mert úgy érzem elbuktam és elengedhetően szart írtam.

Amúgy minden rendben van velem, csak azt hiszem túl sok virtuális szálat indított az agyam.

[vanista]

De jó

“Ha megnézed valamelyik alakításomat, és azt mondod a melletted ülőnek: nem zseniális színész ez a Michael Caine? Akkor az azt jelenti, hogy elbuktam. Azt akarom inkább hallani, hogy most már szeretném tudni, mi lesz ezzel a Harry Brownnal. Ennyi. Teljesen el kell tűnnöd a szerepben.” Michael Caine

De jó. Ugyanígy hallgatom a film megnézése után egyből elhangzó “ilyen-olyan volt a forgatókönyv, de a díszletre költhettek volna, viszont a statisztákat jól mozgatták” szövegeket. Sose szóltam, azt hittem, magamban beszéltem volna.

[emlekeimkonyvtara]

Megakarok halni, nem akarom ezt érezni a testemben, hogy megint elbuktam egy emberi kapcsolatban. Nem való nekem az élet,nem állom meg a helyem. Hát fel adom, nem bírom már el ezt a sok sebet magamon.

#magyar #hungary #sajat #sajat szoveg #sajat iras #fajdalom #önutálat #szerelem #öngyilkos gondolatok

[padgany]

Elbuktam a lakást. A tulaj úgy döntött nem költözik el, mégsem adja el az ingatlant. Mit mondhatnék erre, minden joga megvolt, hogy így döntött. Meggondolta magát, miután rögzítettük a szándéknyilatkozat és az előleg kifizetésének időpontját. Mindenki boldog volt, ők is és én is. Beleéltem magam, egy egész hetem ráment az előminősítés intézésére, a várható költségek kiszámítására és a különböző hitelkalkulációkra. Nagyon jó állapotban volt/van, nagyon jó helyen volt/van. Tökéletes lett volna és elhitették velem, hogy semmi akadálya nem lesz az adásvételnek. De meggondolta magát, nincs tovább.

Nem is tudom, hogy most pontosan mit érzek, csak annyit, hogy ki kell írnom magamból. El kell gyászolnom a dolgot.

Ostobának érzem magam, mert beleéltem magam. Túlságosan naiv és hiszékeny voltam. Titkon féltem, hogy lesz valami gebasz, túl szép volt, hogy igaz legyen, de bíztam és pozitív voltam.

Miután megkaptam a rossz hírt telefonon, elgondolkodtam. Igazából nem is értem, hogy miért csodálkozom magamon úgy általában. ,,Sírok’’, hogy nem vesznek komolyan az emberek, hogy bátortalan vagyok, hogy mindenki meggondolja magát velem kapcsolatban. De miért is csodálkozok? Úgy tűnik mindig mindenki meggondolhatja magát, mindenki megszegheti a szavát mindenféle következmény nélkül. Ez van velem, komolyan elkezdtem töprengeni azon, hogy egy kibaszott átok ül rajtam. Nem szimbolikusan gondolom, szerintem fix, hogy megátkoztak. Konkrétan semmi sem jön össze. De tényleg. Bármi jó történik, az csak napokig tarthat, mindig kivétel nélkül jön a pofon. Ha tetszik egy lány és összejövünk, a következő héten meggondolja magát. Ha tetszik egy lány és úgy érzem sínen vagyok, eltűnik a faszba. Ha szeretném végre kezembe venni az életemet, komolyan, komoly döntéseket hozni, hát ígéretet kapok, hogy nincs akadálya, aztán mire ténylegesen komolyra fordulna a dolog, mehetnék aláírni, fizetni, addigra visszalépnek. Persze az senkit nem érdekel, hogy ebbe a hercehurcába én is időt és energiát öltem. Senkit nem érdekel, fogadjam el. Ilyen az élet. De azért maradjak jóhiszemű és jószándékú, hisz az olyan pozitív és szép dolog. Ne legyek mizantróp, miközben szinte kivétel nélkül csak negatív tapasztalataim vannak az emberekkel kapcsolatban. //tisztelet a kivételnek, itt a tumblin és a családom körében is számíthatok néha jó szavakra vagy bíztatásra és ezek jól is esnek, de kb. ennyi//

Hogy lehetnék én is komoly, megbízható és pozitív? Komolytalan emberek között nem lehet komolynak és magabiztosnak lenni. Hát megéri vagy érdemes? Kurvára nem. Persze igeen… az maradok, nem adom fel és erős maradok, különben magamat hazudtolom meg, de azért kurva szomorú is vagyok.

Szomorú vagyok, mert valamibe megint beleszerettem, ígéretet kaptam, hogy az enyém lesz, majd szokás szerint romba dőlt az egész. Mindennek oda. A beletett időnek, energiának, a vágynak, az álmoknak és megint kicsit a hitnek az emberekben, ami amúgy is eléggé instabil lábakon állt. És ez most tipikus esete annak, hogy jelenleg nem is érdekel más(ik lakás). Annyira tökéletes volt számomra, hogy a többi hirdetést nézve egyik sem közelítheti meg. Nem tetszik egyik sem. Idő kell, hogy elgyászoljam a dolgot, hogy levonjam a következtetéseket és a tanulságot, hogy legközelebb ne reménykedjek, max. akkor, amikor már biztos az egész. Bár a tapasztalatom az, hogy még akkor sem szabad. Mikor szabad? Aztán mire ezt megemésztem, a lakásárak még jobban felmennek és baszhatom. Mert így lesz, mert az egyetlen dolog amiben bízhatok az mindig csak a rossz verzió. A kedvezőtlen, a csalódást hozó. A lakással, az emberekkel, a nőkkel. Lehetek én bármennyire erős, pozitív, leszarhatok mindent (is), lehetek nyitott, mosolygós tündibündi, lehetek szorgos hangya, megértő, figyelmes, odaadó, egyszerűen nekem nem lehet jó. Ennyit tudtam tenni, ennél többet nem tudok. Nem hibáztathatok mást de ez az a pont amikor magamat sem tudom. Talán csak a kibaszott nagy naivitásom miatt. Nem tudom, miért vagyok ennyire hiszékeny. De ha ezt is elvesztem, mi marad belőlem?

#rossz hír #fail #fix hogy átok #érzések #naiv gyökér vagyok #hiszékeny #komolytalan világ