#László Torma | Explore Tumblr Posts and Blogs

nemzetinet · 5 years

Text

Feszült a hangulat Baróton

A városvezetés, a helyi tanácsosok, a megyei tanács, a tanfelügyelőség és a gyerekjogvédelem képviselői mondhatnak, amit akarnak, biztosíthatják őket bármiről, a Gaál Mózes Általános Iskola tanulóinak szülei nem értenek egyet azzal, hogy az Oltszemen felszámolt gyerekelhelyező központ lakói közül két-három tucatnyian Barótra kerüljenek.

Attól félnek, ha gyerekeikkel közös osztályba kerülnek, jelenlegi gondjaik többszörösére nőnének. Már működik a városban családi otthon, az abban nevelkedőkkel pedig nincsenek kedvező tapasztalataik: folyamatosan zavarják a tanórákat, a szünetekben nem ritkán agresszívek, zaklatják társaikat.

Azt kérik, az intézményvezetők ne kész tényként könyveljék el a családi házak építését, hanem folytassanak párbeszédet; a városháza szervezzen lakóssági fórumot, ahol ütköztetni lehet az álláspontokat. Követelésük alátámasztására aláírásgyűjtésbe kezdtek, s alig tíz nap alatt bő ezerötszázan támogatták meglátásukat.

Gondból már van elég Baróton

Kedd délután a szülői bizottság kérésére Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Vass Mária, a Megyei Gyerekjogvédelmi Igazgatóság vezetője, Lázár-Kiss Barna András helyi polgármester, az általános iskola vezetősége és vezetőtanácsának tagjai Baróton négy és fél órás gyűlésen beszélgettek az oltszemi gyermekek számára épülő otthonokról, azok működéséről és Barótra gyakorolt hatásáról. A szülők szerették volna, ha a sajtó is részt vesz az eseményen, de mivel ezt nem engedélyezték, néhányan külön ismertették álláspontjukat az újságírókkal.

A szülők azt kifogásolják, hogy a városvezetés az elmúlt években titkolózva hozta meg a családi otthonok építését előkészítő határozatait. Szerintük, ha egy ilyen, a város életére akár évtizedekre is kiható horderejű kérdésről van szó, akkor előbb konzultálni kell a lakókkal, kikérni véleményüket és meghallgatni javaslataikat, s csak akkor továbblépni, ha megvan a társadalmi támogatottság.

„Még most sem lenne késő, hogy a polgármesteri hivatal fórumot hívjon össze, és meghallgassa, mit is szeretnénk és mitől tartunk, elvégre csak a szerződést kötötték meg, lefolytatták ugyan a közbeszerzést, de még egy kapavágás sem történt, egy lejt nem költöttek el, mondhatni egyszerű lenne a szerződésbontás” – vélekedett Imre Zsolt.

Torma Tünde szerint a város elég nyomorúságos helyzetben van, érződik a szegénység, a jövőkép hiánya, a kilátástalanság és az elvándorlás hatása, mi – mármint a városháza – mégis felajánlásokat teszünk a megyei tanácsnak, s olyan gyerekeket akarunk betelepíteni, akik egyre több gondot fognak okozni a közösségnek. Gyerekeik elmondása szerint a már családi otthonban élő, a viselkedési normákat be nem tartó fiatalok miatt az órákat nem tudják nyugodtan megtartani, nem szívesen mennek ki szünetre és félnek bizonyos útvonalakon hazamenni. „Értem én, hogy a gyerekotthonban lakó gyerekekre gondot kell fordítani, tanítani és nevelni kell őket, de hol marad a mi gyerekünk tanuláshoz való joga? Az miért nem fontos a polgármesternek? – mondotta a szülő.

Imre Andrea felháborítónak nevezte, amiért Lázár-Kiss Barna András polgármester a Laura Ház tevékenysége és a már meglevő családi ház élete közt párhuzamot vont. Szó sem lehet arról – jelentette ki: azokkal a gyerekkel nincs gond, nem erőszakosak, nem lépnek fel fenyegetően senki ellen, viszont rengeteg kedvességet adnak azoknak, akik szeretettel fordulnak feléjük.

Figyelni kell a közösség óhajára

Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei tanácsosa többféleképp is érintett, hiszen az általános iskola tanára, az általános iskolával egy udvaron levő Baróti Szabó Dávid Középiskolába járó lánya okán pedig édesanyaként is véleménye van.

Mint mondotta, ő is egyetért a Gaál Mózes Általános Iskola szülőbizottsága által feltártakkal és a petíció szövegében megfogalmazottakkal. Úgy véli, a projekt mögött álló tanács, a tanfelügyelőség és a városi vezetőség hibát követett el, amikor a kérdést csak a tanácsokban tárgyalták, s a legjobban érintett rétegekkel, azaz a szülőkkel és a tanári karral nem konzultáltak. Jó előre tisztázni kellett volna, kiket hoznak, hol lesznek tantermeik, kik lesznek tanáraik, a Gaál Mózes Általános Iskolára milyen kötelezettségek hárulnak? Amiért a döntéshozók így, átláthatatlan módon jártak el, kész tények elé állítottakmindenkit, érthető, hogy ellenszenvet váltottak ki, és a szülők aggódnak. Ő tanárként is tanúsítani tudja, hogy a már működő családi házból származó gyerekek – akár egy is – milyen nehézségeket tudnak okozni egy osztály életében. Rendszeresen zavarják az órákat, sőt, az is megtörtént már, hogy petárdákat robbantottak az iskola területén. Igenis, összefüggés van a jó képességű diákok – sőt, a tanárok! – Bardocra vagy éppen Sepsiszentgyörgyre való költözésében: nem érzik jól magukat a viselkedni nem tudó, az órákat zavaró, nem ritkán agresszívan fellépő osztály- és iskolatársaik között.

„Félretájékoztatás, amikor azt mondják, hogy az árvák ellen gyűjtenek a szülők aláírásokat. Először is, mert nem árvák, hiszen legtöbbjüknek van családja, akikhez az ünnepek és a vakáció ideje alatt hazamennek, másrészt pedig nem ellenük, hanem egy nem körültekintően meghozott tanácshatározat ellen vagyunk. Megyei tanácsosként én is elkövettem azt a hibát, hogy az ezzel kapcsolatos tanácshatározatok meghozatalakor csak az elhelyezendő gyerekek szempontjait tartottam szem előtt, azt, hogy a lehető legjobb körülmények között nőhessenek fel. Nem figyeltem eléggé az elhelyezésben érintett közösségek szempontjaira, ezek pedig legalább olyan fontosak. Fontos, hogy olyan megoldást találjunk, ami mindenki számára a legjobb. Olyan helyen kell elhelyezni a gyerekeket, ahol értik gondjaikat, ahol feltétel nélkül tudják őket szeretni, és igényeiknek megfelelően, intézményesített keretek közt oktatásukat megoldják. Ezért létezik Sepsiszentgyörgyön a speciális iskola” – nyilatkozta Benedek Erika.

Az iskolavezetés sem örvend

A Gaál Mózes Általános Iskola számára a különleges igényű diákok befogadása nem lenne újdonság, hiszen évek óta működnek úgynevezett speciális osztályok. Jelenleg az I–IV.-be négyen, az V–VIII.-ba kilencen vannak beiskolázva, foglalkoztatásukat irányukba elkötelezett pszichológusok és oktatók oldják meg.

A tanintézmény igazgatója, Bán Annamária mégis elutasító az oltszemiekkel szemben. A petícióban megfogalmazottakkal leginkább azért ért egyet, mert a baróti gyerekek testi épségét félti. A meglévő alig tucatnyi gyerekkel sem könnyű bánni, s ahogy nőnek, úgy a gondok is sokasodnak – nemrég egy tőlük a Baróti Szabó Dávid Középiskola szakiskolai osztályába kerülő kilencedikesnél kést találtak.

„Ezeknek a gyerekeknek a többsége nem fogyatékos, sokkal inkább viselkedészavarral küszködőek, mi pedig erre nem vagyunk kellőképp felkészülve. Az általuk okozott gondok is gyakoriak, nem tudom, győznénk-e, ha még harmincat hoznának?” – nyilatkozta az intézmény vezetője.

Nem kell félni

Bokor Attila, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő nem osztja a baróti szülők és tanárok aggodalmát. Mint mondotta, a Barótra költöző gyerekek több alkalommal is átestek különböző felméréseken, ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatja, nem viselkedészavarosak, zömüket – bár kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek – fogyatékosságuk ellenére a meglévő osztályokba integrálni lehet.

A súlyosabb sérüléssel küszködők számára több lehetséges megoldás látszik körvonalazódni, de még korai lenne ezekről érdemben szólni; annyi bizonyos, hogy idén a gyerekek semmiképpen nem fognak Oltszemről elköltözni. Leghamarabb a 2020-as tanévtől iskolázzák be őket Baróton, eleinte tanáraik is követik őket, azaz ingáznak Erdővidékre.

„A barótiak számára a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozás nem lenne újdonság, hiszen volt időszak, amikor három speciális osztály volt, és jelenleg is két összevont osztályban folyik ilyen oktatás a jól felkészült pszichopedagógusoknak köszönhetően. A segítségre jobban rászorulóktól sem kell tartaniuk, mert úgy néz ki, még csak nem is a barótiakkal egy iskolaépületben fog zajlani oktatásuk. Valószínűleg észre sem fogják venni, hogy ott élnek ők is. Én nem félnék attól – amitől a petíciót megfogalmazók állítólag igen –, hogy a szülők csak ezért el fogják vinni gyermekeiket a környező településekre.

Hecser László / Háromszék

Feszült a hangulat Baróton a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Iskola #petíció #polgármester

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

Kik vagyunk, honnan jöttünk?

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a magyarországi tudományos körökben olyan iskola szerveződött, amely a magyar őstörténet forrásait, érveit, bizonyítékait minden eszközzel igyekezett a hitelességétől megfosztani, hogy az idegenből származó, célirányos téveszméket tudatosíthassa. Pedig a műveltség nálunk mindig alaposabb és egyetemesebb volt, mint bárhol a világon, csak nem szabad összetéveszteni a kedvezőbb gazdasági helyzet nyújtotta lehetőségekkel, a magasabb életszínvonallal, ami a migránsok miatt már a fejlett nyugati országokban is alig tartható.Elismert külföldi és magyar tudósok, a francia Francois Lenormant, Jules Oppert, az angol George és Henry Rawlinson, a német Anton Deimel, Fritz Hommel, a magyar Torma Zsófia, Varga Zsigmond, Badiny Jós Ferenc, Götz László, Padányi Viktor, Zakar András stb. bizonyítják a sumir-magyar nyelvi, műveltségi hasonlóságokat, azonosságokat. A mai magyarországi történészek, nyelvészek még lehetőségként sem említik, nemhogy a igazolnák vagy észérvekkel tagadnák. A magyar nép és a nyelv eredetének mai, hivatalosított álláspontja megrekedt a finnugor rokonításnál.A magyar nyelv és a nép a sumirnak valóban nem rokona, hanem sokkal több. Több más élő és kihalt néppel egyetemben egyenesági leszármazott, utódnép. A rokonság oldalági leszármazást, kapcsolatot jelent. A nagyapám nem rokonom, hanem ősöm, elődöm, az unokatestvérem viszont rokonom stb.A finnugor kutatások történelmünk talaját meddővé, terméketlenné tették. Befagyasztották a Volga-Káma vidékére, újabb táptalajt adva a magyarság évszázadok óta tartó érthetetlen, rosszindulatú rágalmazásának, megaláztatásának, melynek a trianoni területrablás sajnos nem a tetőzése. Kálváriánknak még nem értünk a végére. 1488-ban Thuróczy János komoly érvekkel utasította vissza a nyugati krónikák azon állítását, miszerint a magyarok gonosz szellemektől, démonoktól származnak, hiszen „élő ember nem származhat testetlen lelkektől, hanem hús-vér asszonyoktól”.[1]

A Thuróczy krónika 1488. évi augsburgi kiadásán levő Mátyás- címer (Országos Széchényi Könyvtár)

A magyarság nemzet- és küldetéstudatának megnyirbálása nemcsak az osztrákoknak, hanem minden más, hazánkat megszálló hatalomnak kedvezett és kedvez. Csak a küldetéstudatától, a nagy elődeitől megfosztott, állandó bűntudatban tartott népet lehet leigázni, kirabolni. S ezer év óta minden Magyarország javaira ácsingózó, megszálló idegen hatalom, lett légyen az német, osztrák, orosz vagy trianoni utódállamocska, szülőföldünk megszállására, a magyarság elpusztítására törekedett és törekszik.1842-ben a Magyar Akadémia 1000 forintot szavazott meg a sváb származású Reguly Antalnak, hogy a Volga-Káma-Bjelaja folyó vidékén kutassa fel a magyarság finnugor rokonait. A közhittel ellentétben Regulyt az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után nem az osztrákok küldték ki az Uralba, hanem a korabeli MTA. A szabadságharcban elvérzett Magyarországnak nem volt lehetősége, az osztrákoknak meg nem volt érdekük, hogy bárkit is elküldjenek a magyarok elődeinek kutatására. Reguly tehetséges, alapos kutató, minden nehézséget legyűrő nyelvész volt. 1842-től 1846-ig tartó küldetését híven teljesítette.[2] Megtalálta a finnugor népecskéket, rátalált a vogulokra. A nyelvük valóban rokon vonásokat mutat a magyarral. Ám a vogul Szibéria kőkorszaki népeinek maradványa, embertanilag távol áll a magyartól, a nyelvének toldalékoló jellege a többi finnugor népecskéével együtt átvétel.

Vogul kéregedény díszítése. Hátsó lábán álló medve. (Északi Szoszva völgye)[3]

1848-ban Reguly Ural-vidéki kutatásait meghálálandó, kinevezték a pesti Egyetem könyvtárnokává. A szabadságharc idején itthon sem volt, a Szepességben gyógykezeltette magát. Szoros kapcsolatban állt az osztrákokat híven kiszolgáló Hunfalvy/Hunsdorfer Pállal, a század közepén felbukkanó szintén Munkácsival (Munk Bernát), Szinnyeivel (Ferber József), Budenz-cel stb. Ezek az MTA-ban idegen származású, nem magyar anyanyelvű nyelvészek világosították fel a magyarságot a saját anyanyelvükről, és megtanították kitekerni, gúzsbakötni az eladdig hallás utáni helyesírását.

Állatalakokkal díszített aranyhal (etruszk, aranylemez, 4,1 cm, Kr. e. 6. sz.)[4]

Az osztrákoknak kapóra jött Reguly kutatása, hiszen a magyarsággal el kellett hitetni, hogy nincs joga a függetlenségre, az önálló államiságra, mert idegen Európában, betolakodó a Kárpát-medencében. Reguly az osztrákok ezirányú törekvésében teljesen ártatlan volt, de a kutatásai tudományos alapot teremtettek a „halszagú [finn-ugor] atyafiságnak”; bár senki nem vitatta, hogy a finnugor népek nyelve toldalékoló jellegű, miként a magyar.1877-ben a Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az egységes magyar származáselmélettel foglalkozó egyik ülés végeztével legendás kijelentést tett: „Tisztelem az urak álláspontját, de én mint miniszter az ország érdekeit nézem, s ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb finn-ugor származás princípiumát fogadom el. Mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát…” (Azóta is keresik e kijelentést az MTA korabeli ülésein készült jegyzőkönyvek anyagában, de máig sem sikerült megtalálni. Akár mondta Trefort, akár nem, az események ezt igazolták.)

Közös ivószarvból (rhüton) ivó két emberalak. A két fösszedugott fej középütt egyetlen arcot képez. (Szkíta, domborított aranylemez, 4 cm. Kul Oba-i kurgán, Kr. e. 4. sz.)[5]

A fentiek a józan észnek ellentmondanak, hacsak nem politikai sugallatra, a magyarság lealacsonyítása érdekében nevesítették Treforttal. Az „európai rokonok”, a finnugor népek még javában gyűjtögettek, halásztak, vadásztak, az ázsiaiak, pl. a sumirok (azonosak a kusitákkal) már megteremtették azóta is csodált államaikat. A sémita akkád, asszír, indoeurópai szasszanida perzsa, arab népirtó hódítás elől a sumir utódok afolyamközi hazájuktól egyre távolabb vándorolva vitték magukkal és adták át más népeknek örökölt és szerzett tudásukat, ami úgy szóródott szét a világban, mint a pitypang bóbitájáról a magok. Az elvándoroltak utódai a pelazgok, az etruszkok, a piktek, a gaelek, a kelták, a baszkok, a kurdok, továbbá számos szkítafajú nép, köztük a hun és a magyar is nagyműveltségű államalkotó népek lettek.

Pikt ezüstbross (ezüst, üvegberakás, 6,5 cm, Aldclune, Blair Atholl)[6]

Mindezek ellenére nem helyes a fürdővízzel kiönteni a gyereket.170 év óta a mindenkori magyar állam rengeteget áldozott a finnugor kutatásokra. A megállapítások igazak, alátámaszthatóak csak a kiindulópont téves. A magyarság (beleértve a hunokat és az avarokat) nem a korabeli európai (és más) műveltségek átvevői, hanem éppen ellenkezőleg az átadói voltak. Élesztőként hatottak a jóval alacsonyabb műveltségi szinten élő középkori európai népekre. A nyelvüket sem a vándorlások során tanulták meg, nem a „németektől”, szlávoktól szedték össze, hanem kiforrott csodálatos nyelvvel, műveltséggel érkeztek vissza a Kárpát-medencébe. E tétel elfogadásával minden a helyére kerülne, beleférne a finnugor, de beleférne a déli származáselmélet, a sumir-magyar nyelvi és műveltségi kapcsolat stb.

Gyeplőtartó – Lószerszám tartozék (arany, ezüst, Ur, Mezopotámia Kr. e. IV. évezred)[7]

1844 óta sorra tárják fel az mezopotámiai városokat. A a felfedezés izgalmában világszerte lázas sietséggel fejtették meg az ásatásokon előkerült, és az európai múzeumokba szállított ékírásos agyagtáblák és -töredékek millióit. A zsidó származású francia Jules Oppert kijelentette, a sumir agyagtáblák ragozó nyelven, míg az asszír ékiratos szövegek sémita nyelven, de a sémita írástól eltérő sumir jelekkel íródtak. Samuel Noah Kramer írja: A „sumer nyelvszerkezet vizsgálata arra a következtetésre vezetett, hogy az szoros kapcsolatban áll a török a finn és a magyar nyelvvel…”. E véleménnyel számos tudós (Lenormant, Sayce, Hommel, Alfred Jeremias stb.) egyetértett, de a korabeli tudósok, Joseph Halévy, Ujfalvy Károly Jenő stb. részéről voltak ellenvélemények is.[8] Sajnos a magyarországi irányadó tudományos körök ez utóbbiakkal értettek egyet.Az 1892-ben megtartott londoni Orientalista Világkongresszuson az MTA-t Goldzieher Ignácz képviselte, aki visszatérve úgy számolt be, hogy Joseph Halevy drinápolyi származású párizsi keletkutató elmélete győzött, miszerint „a szumir nép és a szumir nyelv soha nem létezett. A szumir ékirásos szövegek az asszír-babiloni papok titkos nyelvén íródtak. Az emberi művelődés kezdetei a sémita népekhez kapcsolódnak.” (E vélemény sutba dőlt a párizsi Louvre őrizte Gudea kori sumir agyagtáblák, feliratok felfedezésével!)Nagy Géza a Századunk 1896. évi számában írja: Budapestre visszatérvén Goldzieher „… elfelejtette megemlíteni, hogy a nyugati tudományos világ képviselői, az angolok, a németek és a franciák a szumir kultúrát a Szentírástól eltérően úgy tárgyalják, mint ami többezer évvel megelőzte a sémit, vagyis az un. semita kultúra a szumir kultúra közvetlen átvétele. Sőt a szumir nyelvet az ural-altáji nyelvcsalád egyikének tartják, és nem értik, hogy míg a finnugor nyelvnek nincs írott nyelvemléke, addig a szumirból magyarrá fejlődött nyelvnek 5-6000 éves nyelvemlékei mellett az MTA tudósai szó nélkül elmennek.” A káld-sumir és a magyar nyelv közti egyenesági leszármazás elméletének legalább annyi az ellenzője, mint a támogatója. Bármily nehéznek is tűnnek az ékírásos szövegek (holott nem azok), bizonyítják, amit Erdélyi József[9] ösztönösen érzett, hogy a magyar a világ egyik, ha nem az egyetlen legrégibb nyelve, ősnyelve. “Egy nyelvet tudtam valaha,elmém rá néha visszasejt.A nyelvek anyját tudtam én,amelyhez fogva béna, selyp,gügyügő minden anyanyelv. Az Isten nyelvén szóltam én,amelyen minden íge hős,világteremtő költemény.A nyelvek titkát tudtam én,elvesztettem és keresem.”

[1] Thuróczy János: A magyarok krónikája, Európa Kvk., Bp. 1980.

[2] Révai Nagy Lexikona, I-XXI. köt. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Bp., 1924. XVI. köt. Reguly címszó, 126-127. pp.

[3] A tejút fiai, Európa, Bp. 1980., 397. p.

[4] Etruskische Kunst, Karl Robert Langewiesche, Königstein im Taunus, 1969, 42. p.

[5] Brasinszkij: Szkíta kincsek nyomában, Helikon, Bp, 1985. 51. p.

[6] The Art of the Picts, Thames and Hudson, London, 2004, 104. p.

[7] Reade, Julian: Mezopotámia, The British Museum Press, London (2005)

[8] Marton Veronika: Az ékírás története, Matrona, Győr, 2005.

[9] Erdélyi József: Előszó In: Árdeli szép Hold – Egy költő gondolatai a magyar nyelvről, Magyar Élet kiadása, Bp. 1939, 5.p.

Kik vagyunk, honnan jöttünk? a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Európa #London #MTA

0 notes