#Nem hiszek magamban

[mindened-a-mindenemben]

Amit sosem kapsz meg..

Mar egy ideje orlodom azon, hogy irjak e, merjek e irni neked. Nem tudok donteni. Olyan mint valami hosszu ideje tarto megfazasos nyavaja amibol kikeveredni nem tudsz, pedig kint vagy 40fok van. Minden nap gondolok ra, hogy irok, aztan meg sem. Olyanokra gondolok, mi van ha megsem kene. Vagy ha nem olyan reakciot/valaszokat kapok amit szeretnek. Mert hogy, igen, vannak kerdeseim. Pontosabban lennenek. Ha irnek, olyanokat tennek fel, hogy mi a helyzet veled, hogy erzed magad, hogy telik a napod. Sablonos aprosagok..amik oszinten erdekelnek. Amiket minden nap felteszek magamban-magamnak vagy pontosabban neked, mint ha csak tudnal ra valaszolni. De nem tudsz..

a belso bator pici en viszont azt kerdezne toled, hogy van e kiszemelted, jarsz e valakivel, esetleg szerelmes vagy e. Hogy boldog vagy e. Igy bele a kozepebe. Megkerdeznem Toled, hogy (persze ha nemleges valaszokat kapnek) talalkoznal e velem. Tobbszor.. beszelgethetnenk e, hogy egyaltalan kivancsi lennel e ram, ugy melyebben.

Tudod, hianyzol. De ez nem olyan "gondolok rad neha meg eszembe jutsz parszor" hiany. Ez rendszeres, mindennapos mar inkabb allando hianyerzet. Fogalmam sincs miert van ez. Nem tudok ra esszeru valaszt adni onmagamnak, mert nem ertem. Hiszen regota nem lattalak. Nem talalkoztunk. Nem is beszeltunk ugy igazan. Meg is hianyzol.

Meglepo lenne ha azt mondanam, hogy szeretnek az eleted resze lenni?

Tudjuk jol mindketten, hogy koztunk van ez a hatalmas oszinteseggel teli bizalom. Ami mar szinte kezzel foghato, mert ha hiszed, ha nem mindig itt vagyok neked. Mindig! Es leszek is.

Tehat, akkor nem lepodnel meg a mondanivalomon, biztosan.

Eskuszom neked olyanok jatszodnak le a fejemben, hogy a Kozos eletunket eljuk. Szerelem, haz, gyuruk, gyerekek. Kozos boldog pillanatok, szep emlekek, jo erzesek, gondok, bajok, felelmek es nehezsegek. Amiken Kozosen jutunk tul.

Szeretnek az eleted resze lenni. Tudom ez igy nagyon meresz kijelentes. De en ezt erzem..

Mostanaban ugy erzem teljesen megvaltoztam en is es korulottem minden. Elek egy eletet, ami egyebkent tok jo. Mas boldog lenne benne. En viszont nem. Meg van mindenem, ami pillanatnyilag sot, hosszutavon is boldogga tehetne. De meg sem tesz. En nem vagyok elegedett. Nekem tobb kell, mert hiszem es tudom, hogy en ennel tobbre vagyok kepes. Itt vagyok 20 evesen, van egy tars az oldalamon, baratok, jo munkatarsak, munkahely, penz, auto. Kovetkezo a haz. Lenne.

Mert nekem ez nem kell. Pontosabban nem igy. Nem ebben a felallasban. Nem ezekkel az emberekkel.

Es tudom hogy ha ezt most elkuldom neked azt megbanom, mert kiadok a kezemkozul egy hatalmas titkot amit orizgetek mar egy ideje. Es butanak, gyerekesnek meg nevetsegesnek hangozhat ez az egesz, es felnek lepni egyedul, batortalanul barmit is. Oszinten elmondom. Viszont rajtad valahogy nem tud az agyam es a szivem tullepni. Valoszinuleg nem is akarom mar. En eskuszom neked mindenre, hogy en minden erommel probaltam. Mindent megtettem ennek erdekeben, meg is minden ut meg apro szalacska hozzad fuz. Fogalmam sincs miert. De hiszek a vonzasban. Es valami oka rohadtul van ennek az egesznek.

Naprol napra egyre jobban ismerem ki es szeretem meg sajat magam meg az egesz vilagot.

De valahogy maskepp kepzelem el az eletemet. Mashogy, massal, mashol.

Boldogabban, szenvedelyesebben, szerelmesen.

Elkuldom ezt egyszer neked ugy is, ismerem magam. Es tisztaban vagyok vele hogy csalodni fogok picit a valaszod miatt, ami amugy nem feltetlenul gond mert nyilvan a Te allaspontod egyaltalan nem ez mint ami az enyem ezzel a dologgal kapcsolatban. Es ez rendben van. Meg kell ertenem.

Bar remenykedni lehet, vegulis te mindig A ferfi leszel az eletemben.

Tehat lenyegeben hagynam ezt a jelenlegi eletem a francba csak hogy te lehessel egy masikban a foszereplo.

Sosem voltal igazan az enyem, meg is ugy tekintek rad.

Szoval csak hianyzol es tudod hogy tudatnom kell veled, mert csak igy nyugszom meg.

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Ezt szeretném megrendelni. Végül is csak egy javítás, és inkább érzelmi értéke van, nagyon ragaszkodom hozzá, nagyon sok szép és kevésbé szép élmény kapcsolódik hozzá. Sok mindent megéltem vele és benne. Ha sikerül megjavítani, nekem nagyon nagy örömet tudna szerezni vele. Van egy vitrinem, és oda fogom rakni. Lezárult egy nagyon szép korszak az életemben, és ezt oda szeretném tenni a trófeáim, érméim, okleveleim közé a vitrinbe,

Én: Nézegetem mennyire javítható, közben magamon érzem a Vevő tekintetét, fél szemmel rásandítok, és látom, hogy a Vevő nagyon aggódik azon, ahogy nézegetem, fordítgatom. Igyekszem nagyon óvatosan tenni mind ezt, de a Vevő arcára van írva , hogy mindjárt sírva fakad. Ránézek, és kérdezem: Valami gond van? Tudok segíteni?

Vevő: Ahhhhhj, köszönöm, nem, csak nagyon sok érzelem szabadúlt fel bennem, és nagy erő kellett ahhoz is hogy elhozzam ide, tudván, hogy más is érintheti, hozzá nyúlhat, kárt okozhat benne.

Én: Ígérem, nem fogok kárt okozni benne! Pont ellenkezőleg, azt akarom rendbe hozni, amiért ide hozta nekem. Nagyon fogok rá vigyázni. Jövő hét csütörtökre tudom megcsinálni, és ahogy nézem, szinte nem is fog látszódni rajta a javítás. Nagy részét el tudom rejteni benne.

Vevő: Köszönöm. De nem tudná hamarabb? Számomra kín lesz minden pillanat addig, és a tudat, hogy más kezekben lesz, és nem lesz velem egy egész hétig.

Én: Megértem az aggodalmát, de sajnos nem tudom előbbre vállalni. Ígérem csak én fogok hozzá nyúlni, és nagyon fogok rá vigyázni. Ez az egy hét meg úgy el fog repülni, hogy észre sem veszi.

Vevő: Könnybe lábadt szemekkel: Köszönöm. Hiszek magának. Csütörtökön itt leszek nyitásra. Viszlát!

Én: Viszlát.

Magamban: Remek! Most majd 200-as vérnyomással fogok nekiállni javítani, hogy nehogy elcsesszem, vagy baja essék! Alap járaton is vigyázok mindenre, de így ............hosszú lesz az a egy hét.......

[csacskamacskamocska]

Ezen mennyien kiakadtak!

Volt ez a poszt ma a jog és pszichológia oldalán és meglepő volt a sokféle értelmezés. „Kell, hogy legyen B terv! És, „Ez egy káros és demagóg idézet!" Ésa, ésa... ” Veled akarok élni. Nem várok titokban Bélára, nem gyűjtögetem a pénzt magánszámlámon a tudtod nélkül, hogy idővel lepattanhassak, nem tartok fenn kétes, megfordítható kapcsolatokat munkatársakkal, barátnak mondott férfiakkal és nem megyek sírni az exemhez se, ha összezördülünk valamin. Nincs B terv. Ha végetér, akkor majd gondolkodom rajta, hogy hogyan is legyen tovább. Hiszek magamban, hogy megoldom, ha úgy alakul. Nyilván egy rakás mindenben megtartom a függetlenségemet, ezeket el is mondom neked, ezekről tudni fogsz. Nem egy szektában és nem is egy királyságban akarok alatvalóként élni. Szívás nekem is, hogy meggyőződésem, hogy csak B terv nélkül érdemes csinálni. Mert, ha van B terv, akkor az ember könnyebben eldobja az A-t, nem igazán teszi bele magát a kapcsolatba, annyi szállal kötődik máshova, annyi igénye kielégül máshol, hogy a sok kis b, c, d, e terv emllett az A is csak egy sorozat kisbetűje lesz. Úgy meg minek?

#A terv #kapcsolat #házasság #07-07

[az-ejszaka-kiralynoje]

Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna

#gondolatok #idezetek #idézetekmindennapra #magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #gondolataim #élet #elet

[milliodarabratortel]

Minden rossz ellenére mertem szembenézni az élettel, és azt mondani neki: én akkor is hiszek! Hiszem, hogy valami egészen gyönyörű várhat majd rám. Hiszem, hogy a könnyeket majd felváltja a szívből jövő nevetés, a szomorúságot a boldogság. Hiszem, hogy ha elég erős vagyok elviselni az ütéseket, akkor annál jobban fogok örülni a simogatásnak. Hiszem, hogy ha megtalálom a nyomorúságban is azt, amiért hálás lehetek, akkor az majd megsokszorozódik. És most itt fekszem, a karjaidban, minden bizonnyal a legboldogabb nőként, mert a szereteted nem csak a sebeimet gyógyította be, hanem arra is megtanított, hogy ha magamban is ennyire hiszek, mint ahogy a boldogabb élet reményében, akkor bármire képes vagyok. Erős voltam, sziklaszilárd hitemet melengettem a keblemen, akár a legdrágább kincsemet, s most, hogy kezdenek valóra válni a vágyaim, melletted még erősebb vagyok. Már tudom, az életben a legfontosabb, hogy annyira hinni kell valaminek a megvalósulásában, hogy az életnek ne is legyen más választása, mint fejet hajtani és teljesíteni azt.

[padgany]

A mai ,,pszichós’’ ülés után van min elmélkedni, van mit emészteni.

Az első üléshez képest ma ,,kaptam az ívet’’. De ez jó, nem éltem meg semmit sem támadásnak, az egész kijózanítóan hatott. Gondolkodtam, hogy írjak-e róla, aztán végül arra jutottam, hogy érdemes lehet. Sok mindent mondtam, sok mindent mondott, szeretném a tanulságokat leszűrni, hogy azok be tudjanak épülni, ehhez pedig szerintem az kell, hogy leírjam.

Az ember - legalábbis én -, azokra, amikkel szembesítik hajlamos azt mondani, hogy ,,hát én ezeket tudom’’, mégis ma (emlékeztető jelleggel) jól arcon csapott az igazság, miszerint ehhez képest előszeretettel baszok a rossz dolgok ellen, vagy a jó dolgok érdekében tenni.

Annyira benne élek ebben az elkényelmesedett kis világomban, annyira alárendelem magamat másoknak és mások véleményének, szeretetének, figyelmének, hogy az én esetemben lassan lassan már nem marad belőlem semmi, és nagyon gyakran azt érzem, hogy kevés vagyok. Nehéz kimondani, de ez az igazság. Azt gondolnám, hogy a saját magam ura vagyok, de minden dolog kiesik a kezeim közül és nem marad más, csak a csalódás és az elkeseredettség. És mindez részben azért, mert elvárásaim vannak.

Nehéz elfogadnom, de nem szabad elvárásokat támasztanom az emberek felé. Nincs hozzá jogom, mert nem lehet mindenki hozzám hasonló és egy félidegentől még az alapvető, számomra normális emberi viselkedést és tulajdonságokat sem várhatom el (egyenesség, őszinteség). Persze lehetnek elvárásaim, de ha ezeknek nem tesz eleget valaki, akkor nem szabadna rosszul éreznem magamat, egyszerűen csak ott kell hagyni és keresni olyat, aki az enyémhez hasonló értékrenddel rendelkezik. Persze ezt meg lehet torpedózni azzal, hogy dehát már jó ideje nem találok ilyen embert, meg azzal is, hogy mindig csak pofára esek, de ezt nem kenhetem másra, nekem voltak elvárásaim. Továbbá ha valakiről kiderül, hogy nem ,,kompatibilis’’ hozzám, vagy valamiért nem úgy jöttek össze a dolgok, el kellene fogadnom, hogy nem csak ő létezik a világon. Nem csak az a lakás volt, amiben jól tudnám magam érezni, nem csak az az egy nő létezik, akivel nem jött össze.

Ezek olyan alap dolgok, mégsem vagyok képes tudatosítani. Levonom a tanulságot, hogy a dolgok miattam nem jöttek össze, hogy én voltam az oka, hogy én voltam a kevés. Pedig aztán lófaszt. Nekem a dolgok tudatosításával van problémám, tudatosítanom kell, hogy nem várhatok el dolgokat, magamnak kell megfeleljek és keresnem kell saját magamnak a jót. Ami nekem jó. Ami pedig nem jó, azt el kell fogadni számomra rossznak, és nem sírni rajta, egyszerűen csak elsétálni onnan.

Tovább kell lépni. Ez pedig azért nehéz, mert az energiaszintem a béka segge alatt van. Nem tudok töltődni a munkámból sem és ez is egy nagy baj. Belefásultam, megszoktam a semmit, hogy tudásban már jó ideje kimaxoltam a munkaköröm amit már unok. Ezért már az is rendkívül mód elkeserít és felcsesz, ha az első lakást amit megnéztem nem adják el nekem, vagy beghostol egy lány akit egyébként pont ezért a viselkedésért telibe kellene szarnom ahelyett, hogy sóvárgok vagy emésztem magam. Így leírva röhejesen is hangzik. Ellustultam és nincs ami feltöltsön és így kurvanehéz keresni. Vagy legalább akarni keresni. Itt jön be az akaraterő, amit ugyancsak tudatosan mozgosíthat az ember, ha rájön, hogy valami szar és nem beleül, hanem elkezd tenni ellene. A tudatosság az én gyengém, ezen felül talán mégsem ismerem önmagam annyira, mint amennyire hittem. És ha már a hitnél tartok, valamiért nem is hiszek magamban eléggé.

Valami ilyesmi tanulságot vontam le a mai ülésből, ezeket kellene beépíteni és elkezdeni tenni a jóért. De legelőször azt tudatosítani, hogy létezik olyan, hogy jó és abból nem csak egy van a világon. Sok sok jó van, csak ezt hajlamosak vagyunk természetesnek venni és egy idő után már észre sem venni. Pedig sok dologba lehet(ne) kapaszkodni.

#pszichológus #mai ülés #elvárások #tudatosság #önismeret #energiaszint #akaraterő #jó dolgok

[playapoor]

arrol miert nem beszel senki amikor mar nem is az okoz szenvedest hogy o nincs

hogy mar nem szeret

vagy hogy talan sosem szeretett

hanem az hogy idovel reszedde valt es sosem fogsz tudni megszabadulni tole

nem akarom hogy a reszem legyel

elegem van hogy minden mozdulatomban vagy abban, ahogy beszelek, abban is ott vagy

nem fogom szepiteni

hanyingerem van a tudattol hogy kozom volt hozzad

hanyingerem van attol hogy mikozben ugy neztem rad te arra gondoltal bar mas lennek

hogy szerettem volna elhinni hogy szeretsz mikozben sose lettel volna kepes ra

egyszeruen nem az a tipus vagyok akit szeretnek

nem haragszom

magamra haragszom

oszinten hiszem hogy egy ember eleteben egyszer lesz szerelmes es utana mindenkit hozza hasonlit

mert sosem lesz megegyszer igazan

utalom hogy ezt a lehetoseget rad pazaroltam el

olyanra, aki sosem tudott volna ugy nezni ram

mert mar volt valakije akire ugy nezhetett

szornyu volt a felismeres,

nemhogy nem szerettel

de soha meg csak nem is kedveltel

azt hiszem nem is tudnek veled lenni

valami elbaszott indokbol nem fogadja el az agyam hogy ilyen nehezen szerettel meg

nem akarok veled lenni mert mindig arra gondolnek hogy neked o kell, mert o kell, es ha visszajonne ot valasztanad ujra es ujra

tudom mert en teged valasztanalak ujra es ujra es ujra es elegem van ebbol es utalom az egeszet utalom hogy nem tudtam es nem leszek sose annyira fontos mint o es faj es uvolteni tudnek es nem tudom mit kezdjek a szorito fajdalommal es nem ertem miert ilyen eros ez az erzes de ha tehetnem csak veget vetnek mindennek mert nem mulik ez az erzes akarmit teszek es ilyen kegyetlen vilagban nem vagyok hajlando elni kozben csak arra tudok gondolni hogy te ugyanigy erzel iranta ettol csak megrosszabb es gyulolom az erzeseim es szegyellem

mert tudom hogy ha elotted allnek es neked mondanam nem reagalnal semmit

nem mondanam hogy nevetnel vagy nem erdekelne

de szanakozoan neznel ram, egyutterzoen

ennek a gondolatatol szanalmasnak erzem magam, ha megtortenne akkor elsullyednek a szegyenben

de neha ugy erzem hogy csak beszelni akarok veled errol, veszekedni, kiabalni, bantani, megolelni, sirni mert akarom hogy tudd mit erzek de tudod, hisz iranta erzel igy

amikor azt mondtam neked hogy nem meghalni akarok, csak nem letezni es azt mondtad ,,vegre valaki erti” majd folytattad ,,mert nem akarok senkinek fajdalmat okozni azzal hogy veget vetek az eletemnek”. nem, nem ugyanarrol beszeltunk. en felek a halaltol, de attol megjobban hogy eletem vegeig teged foglak szeretni es orokke ezt fogom erezni.

ejszakakat sirtam at, evekig, amiota ismerlek, konyorogve az istennek akiben nem hiszek, hogy vessen veget az erzeseimnek, az eletemnek, mert nem akarok ugy elni hogy teged kell szeretnem.

nem akarom ezt elmondani, mert valahol abban remenykedek hogy visszajossz es jo lesz minden, de nem tudnek boldog lenni veled attol rettegve hogy sosem fogsz ugy szeretni mint ahogy ot szeretted. nem akarom elmondani, mert felek emiatt nem jonnel vissza. nem akarom kinozni magam veled tobbe, de erezni akarom ahogy szeretsz es ahogy megnyugszik az agyam amikor veled vagyok. szurrealis erzes volt, az elso perctol kezdve, mintha kicsekkolnek az eletbol, megall az ido, es nem kell felnem semmitol. bar at tudnam adni neked amit erzek. de nem, nem akarom hogy ezt tudd mert ha tudnad nem jonnel vissza, es nem erezhetnek igy megint, akar csak par orara. csak akkor tudnek boldog lenni, ha azt mondanad hogy jobban szeretsz engem mint ot szeretted, vagy mint barkit eddig. csak ebben az esetben.

mindenki igy erzett irantad? ok miert tudtak tovabblepni? hogy tudnak mast szeretni, ha mar szerettek teged? en miert nem?

miert kell magamban beszelnem rolad? miert kell irnom rolad? miert nem erti senki? miert nincs erre megoldas?

miert tartott eddig hogy belemszeress? valoban szerettel? milyen erzes volt? elmult mar? elfelejtettel? miert adtad nekem a pulovered? nem szamitott semmit, igaz? csak ugy odaadtad. probaltal szeretni, de nem ment.

azt hittem ha nem latlak jobb lesz, de nem, nem jobb. meg mindig remalmaim vannak rolad, es meg mindig eszembejut hogy ugy neztel ram mintha szeretnel. de ezert nem ment, nem ertettem es nem hittem benne. ugy voltam vele, ha szeretsz valakit, akarmennyire felsz, probalkozol. nem probalkoztal, ezert biztos voltam benne hogy nem szeretsz, hiaba mondtak masok hogy ,,ez nem olyan egyszeru”. de, de tenyleg ilyen egyszeru. ha rola lett volna szo, probalkoztal volna.

es oszinten, tiszta szivbol gyulolom ot. gyulolom hogy azzal hogy koztetek vege lett, en megismerhettelek. gyulolom hogy azert kell keresztulmennem ezen, mert o nem latta benned azt amit en. gyulolom hogy nem vagyok o. gyulolom az egeszet.

azt hiszem, ezek szerint, van eleg pulcsid ahhoz hogy minden lanynak adj egyet.

[kiskertemben]

Elveszve - 24.02.07.

Két éve és négy hónapja, hogy szétköltöztünk a volt férjemmel. Valamivel több, mint két éve és négy hónapja, hogy a korábban biztosnak hitt támpontok elmosódtak. Nem gondolom, hogy furcsa lenne, de attól még nehéz, hogy ennyi idő elteltével az újak még nincsenek meg, vagy nem érzem még stabilnak őket. Talán a tél, anyám szerint a változókor előszele is rátesz egy lapáttal, de van pár dolog, ami tényleg nehéz, és ettől időnként rendesen padlót fogok.

Szeretném, ha a gyerekeim magabiztosan és büszkén lépnének be a felnőtt életbe. Büszke vagyok rájuk, hogy egyre önállóbbak, és arra bátorítom őket, illetve sokszor csak hagyom, hogy a saját útjukat járják. Közben féltem őket, és elbizonytalanít, hogy már nem tudok vigyázni rájuk. Hiányoznak, amikor nincsenek velem, ami egyre többször fordul elő, és ez a tendencia csak fokozódni fog. Félek, hogy nem tudom ki leszek, amikor nem az anyaság lesz elsődleges feladatom.

Szeretnék hinni abban, hogy a világot jobbá lehet tenni, és hogy lehet az a hivatásom, hogy ezen dolgozom. De az ezen dolgozás ebben az országban nem jár nagy fizetéssel, én meg félek, hogy nem tudom kifizetni, ha elromlik az autó vagy a fűtés, és szégyellem, hogy nem tudom a gyerekeimet elvinni a tengerhez, de még egy laptopot sem tudok nekik venni.

Szeretnék hinni abban, hogy a világot jobbá lehet tenni, de elbizonytalanít és fáradt vagyok attól, hogy a gyűlölet, a féltékenység, a hatalomvágy, a csüggedtség, az érdektelenség sokkal erősebb, mint én. Félek, hogy azok, akikben hiszek, akikkel együtt dolgozhatunk a világ jobbításán, ők is elfáradhatnak és összetörhetnek, és akkor nem lesz honnan erőt merítenem.

Volt egy házasságom és egy házam. Mindkettőről azt hittem sokáig, hogy az enyém, de egyedül maradtam mindkettőben. Lehasítottam magamról a házasságom, és hasad vele a házam egy része is, pedig már előtte sem volt egy kőszikla. Egyik sem.

Szerelmes vagyok. Szeretnék hinni abban, hogy mindketten eleget tanultunk abból, amit elrontottunk, és most már nem fogjuk elrontani. De annyi sérülést szereztünk a korábbi kapcsolatainkban, hogy időnként belekapunk egymás sebeibe, és fájdalmat okozunk egymásnak akaratlanul.

Szeretném vele összekötni az életem, beleengedni magam a szerelembe gátlások és félelmek nélkül, de annyi gátlás és félelem van bennem, hogy nem tudom igazán beleengedni magam. Mert a beleengedés sérülékennyé, fokozottan érzékennyé tesz, ami azt eredményezi időnként, hogy egy félreértett pillantástól, mozdulattól vagy egy elképzelt gondolattól is összerándulok, összeomlok vagy védekező/harci állásba helyezkedem.

Olyan tudásra és szakértelemre tettem szert, ami nagy érték. Szeretném ezt az értéket átadni, tudom, hogy segítene másokon, tudom, hogy képes vagyok jól használni, és jól is érzem magam tőle. De még nem találtam meg azokat az embereket, akiknek éppen erre a tudásra és szakértelemre lenne nagy szüksége, és hajlandóak olyan értékként tekinteni rá, amiért érdemes fizetni is.

Sokszor kapom azt az elismerést, hogy olyan izgalmas és szép dolgokat csinálok, az ismerőseim és barátaim elismeréssel adóznak a világ jobbításáért tett erőfeszítéseimért, a tudásvágyamért, a kitartásomért. Jól esik az elismerés, de az erőfeszítéseim sokszor nem hozzák a kívánt eredményt. Az egyesületem az összeomlás szélén, a meghirdetett csoportjaimra nincsen elég jelentkező, az általam tartott képzéseken kevesen vannak, akik meg eljönnek, nem mernek beszélni a hallottakról, a megrendelt iskolai foglalkozásokat lemondják, mert olyan témáról szólnak (elfogadás, emberi jogok), amikről ma nem illik beszélni Magyarországon. Az erőfeszítéseim belefulladnak a félelem, a gyanakvás, a hitetlenség, a felelősségvállalás hiánya, a túlhajszoltság, a reménytelenség mocsarába.

Én próbálok nem elsüllyedni, nem belefulladni. "Felépíteni magamat napmintnapmintnap." (Fodor Ákos) Megtámogatni az egészségemet, új utakat keresni, nem feladni, megőrizni a hitemet magamban és a világban, erőt meríteni a szeretteimből, a társaimból, a természetből, abból a szépből és jóból, amit mégiscsak az ember hozott létre. Időnként nagyon nehéz.

Időnként a remény, hogy az erőfeszítéseim elnyerik méltó jutalmukat, olyan távolra kerül tőlem, hogy alig látom. Szeretnék az "elmosódott útjelzők" helyett újakat találni, de még nem találtam. Igyekszem türelmes lenni, de közben tenni azért, hogy legyenek új útjelzőim. Aztán a türelem néha elfogy, és olyankor legszívesebben sírva, ököllel verném az univerzum mellkasát: mire vársz már? Mikor nyerem el a kitartásomért, bizakodásomért a jutalmat? Mikor kapom vissza azt a sok-sok szeretetet és megtartást, amit beleadtam a közösbe?

Mikor múlik el a szorítás a mellkasomból? Mikor fogok végre egy jót aludni?

#újratervezés #újrakezdés

[csakhogymegismerj]

Mióta megláttalak

Szentjánosbogarak repdesnek a mellkasomban.

Nem pillangók, mert tudom, hogy ez valami más.

Nem sima szerelem/szeretet féle,

Ez sokkal több annál.

Az univerzum választott téged, nekem.

Megmutatta az utam feléd.

Jöttem, láttam, győztem és mentem

Magammal viszem azt, amiért odatévedtem.

Értékrendem is mindennel ellenkező

Csak veled egyezik mindenem.

Magamban és magammal viszlek téged

Haladjunk együtt az élet útján tovább.

Ha lehet: mindvégig.

Most ezt érzem.

A teremtéstől-az ősrobbanástól sejtlek.

Sejt szinten értesz meg, és értelek meg téged.

Nem kellenek ide szavak, kevés a meglévő szókészlet.

Ahhoz, hogy le tudjalak írni,

Meg kell újítanom a magyar nyelvet.

Atomjaid és atomjaim szinte teljesen egyek.

Ezt onnan tudom, hogy egy ritmusban lépünk és szuszogunk,

Egyszerre dobban a szívünk,

Hullámzásunk is megegyező.

Fent és lent, fent és lent.

Míg a fent nagyon találó, felhők fölé szárnyaló,

A lent különböző.

Te feldolgozol, én meg nagyon mélyen érzek mindent olyankor.

Meg akarok felelni neked, a gyermeki énem küzd a szeretetedért.

Te csendes leszel, én sírni kezdek.

Ezzel kell még dolgoznunk

A fent és lent ugyanakkor állandó.

Működésünk ritmusa is megegyezik.

Sosem felejtem mikor rád eszméltem

S mikor te megérkeztél hozzám, mellkasomra fekve.

Azt mondtad végre hazataláltál, én meg azt éreztem, hogy az otthon végre én magam vagyok, mindezt veled és általad, kéz a kézben.

Mert az otthon te vagy, az otthon én vagyok, és kicsit mégis egymásban leljük meg a nyugalmat.

Kapcsolódásunk nem egy egyszerű egymásra találás, nem múlandó.

Ismerlek, mióta világ a világ

Sokat éltünk már együtt:

Te vagy a másik fele(m) életemnek.

Mióta atomjaikat szerte hordta az univerzum

Rakódtak ránk felesleges törmelékek

Karcoltak engem, karcoltak téged

Ezzel együtt formálódtunk.

Csiszolódtunk a széllel, a vízzel, a körülöttünk lévő csillagtörmelékekkel.

Formánk minden életben éppen ezért más és más.

Most kör vagy, és én kör vagyok.

Sárga és narancssárga.

Nem szabályos szélű: kissé érdes, de formálható, csiszolható.

Energiáid és jelenléted finomítanak rajta(m).

Tudod, nem hiszek az örökkében, mert minden ember múlandó.

Te is és én is meghalunk egyszer, ez az élet rendje.

Ha a te halálodra gondolok megijeszt, te sem szeretsz gondolni az enyémre.

Félünk egymás veszteségétől

Melletted ma mégsem volt a halál gondolata sem olyan ijesztő.

Ez is olyan természetes, mint kéz a kézben haladni veled és melletted.

Uborka lépésben: Egyszerre csak egy uborkányit haladjunk az életben.

Léphetsz nagyobbat, léphetek én, de kezed a kezembe fonódott rég

Atomjaink idejében.

Mióta megismertelek

Szentjánosbogarak világítják be a testem

Szentjánosbogarak melege olvasztja a jeged én pedig nézem és csodálom szépséged.

Sárgám olvasztja kéked, narancssárgád öleli a saját árnyékod

Én meg csak nézlek és ebben a nézésben meglátlak téged, úgy igazán.

Látom magam is szemed tükrében.

Egyik felem te vagy s másik feled meg én.

Nem csak lelkitárs(am) vagy,

Lángra lobbant ikerség a miénk.

[aspyaa]

lelki tamasz

egyszer lehetek en kettonk kozul, aki melyebben van? akinek tamaszra es tamogatasra van szuksege? ma kellett volna. de igazabol jol van ez igy. azt mondtad ma is, hogy tartsak ki. rendben van. ez meg nem az a pont, ahol feladom, de ugy erzem meg nem jott el a legnehezebb resz. miert nem hianyzom neked? csak jatszol vajon? csak egy kis resze vagyok a jelenlegi eletednek, ami majd elmulik? majd megunsz, azt erzem. majd eljon az a pont, amikor mar jobban leszel es nem kellek neked. nem fair jatszma. de most meg nem mondhatom el neked ezeket. barcsak elmondhatnam, hogy megnyugtathass. majd eljon az a pont, ahol egy erzelemmorzsat sem kell magamban tartanom, mert leszek eleg bator, te pedig leszel annyira eros, hogy megoldjuk egyutt. de most meg vissza kell fognom magam es kitartonak kell lennem.

hiszek bennunk.

[kedvesmajam]

buktam? igen

hiszek még magamban? igen

tudom miért buktam? sejtem

ma nagyon sok élmény ért, ami régi rossz emlékeket hozott fel. és az elmúlt napok nehéz élményei mellett ezeket ma nem tudtam viselni. emellett könnyelmű is voltam. nem sok kellett volna, hogy hazaérjek pia nélkül

nem ittam annyit, mint szoktam, de nem tartottam volna korrektnek, ha nem indítom újra a számlálót

[csak-mi]

Semmi sem 100% drágám

Ahogy az sem, hogy sikerül .. 

De nem búcsúzok, nem búcsúztam.. Hiszek magamban de írtam egy levelet ha a dolgok úgy alakulnának, ahogy nem terveztem.. 

Amelia tudja mit kell vele tennie, bár remélem sosem kell átadnia.. Harcolni fogok ameddig csak kell..

[mehetnenktovabb]

Képes vagyok elengedni azt, ami nem visz előre.

Nem hagyom, hogy más leszívja az energiám.

Nyitott vagyok a szeretetre. Képes vagyok szeretni.

Megtudom teremteni magamnak azt, amire vágyom.

Hiszek magamban.

[dgeipril20]

158.Titok

Körbe vesz engem ezeregy fal,

A lelkemben mélyen, most nagyon nagy a zaj,

Mondanám,hogy kiszabadulok lelkem sötét bugyraiból,

De ebből csak az lesz,hogy sírás lesz egy mosolyból.

Mondanám, hogy könnyű ez az egész,

De,hogy az igazat lásd elég,hogy szemembe nézz.

Látod,hogy fáj az összes gondolat,

Mindaz ami napról napra nem hagy.

Érted sírok hűvös téli éjszakákon,

A szám,már sosem lesz a te szádon.

Magamba fordultam,mint egy bánatos kisgyerek,

Ki mindig-mindig csak érted pityereg.

Bezárkóztam eme falak közé,

És az emlékeim fel emésztik a lelkem zömét.

Már nincs szükségem segítő társra,

És több ilyen undorító,fájdalmas csalódásra.

De talán nem is tőled félek,vagy a csalódástól,

Szimplán senki mástól,csak magamtól.

Mert mi vagyok én nélküled?

Sikoltozok,de ezt már nem hallja a füled.

Mert nem mutatom mit érzek,

Én senki másban,csak magamban hiszek.

Menekülök az érzéseim,s előled.

Tudod semmi sem hiányzott belőled.

Te tökéletes voltál,én pedig csak próbáltam,

Az érzéseim azthiszem, egy kukába dobáltam,

A kukát felgyújtottam,minden hagy égjen,

S az összes emlék,fent ragyog majd az égen.