Tumgik
#Tanácstalan
magmarock0127 · 7 months
Text
Tehetetlennek lenni kurva szar érzés...
5 notes · View notes
pomegranatesposts · 2 months
Text
Annyi mindent szeretnék mondani, annyira jól esne egy kis biztató szó, ölelés, bármi. Nem tudom kihez fordulhatnék, nem tudom hogy tegyem.
0 notes
nottherightspace · 1 year
Text
NAGY kérdés...
Nincs valakinél véletlenül a bölcsek köve?
Csak kölcsönbe kellene egy 20 percre!
Bérleti díjban megegyezünk! ;)
1 note · View note
wannabebiker1 · 5 months
Text
Mátészalka, gyeremekkorom színhelye. 4 otp automata az egész városban. Az automaták előtt emberfürtök, fásult arcok. Szociális élmény, bepillantani mások életébe. Az egyik áll az automata előtt, nyomkodja a gombokat, tanácstalan, mögötte hosszú sor, kb 10 perc múlva feladja, és belemondja a tömegbe, hogy ez elromlott. A másik levesz 100000 Ft ot. Aztán mégegy tranzakció: kártyás telefonra pénz. A telefonszámot mindenki látja, aki közelebb áll. Aztán mégegy, mert az automata megkérdi, hogy ki akar a fizetni valami 13000Ft-os tartozást. A következő versenyző nem akarja bedugni a kártyát a leolvasóba. Kb 10 percig próbálkozik az érintős résszel, egyre jobban hergeli magát, szidja az automatát, hangosan mondja, hogy múltkor még működött. Nem értem mi a pék miatt nem rakja be az olvasóba a kártyát, de aztán megértem, mert elszólja magát, hogy nem akarja, hogy a gép benyelje a kártyát, és akkor rájövök, hogy egy kimerített hitelkeret lehet a dolog mögött. Közben gyülnek az emberek, a bank szűk előterében már vagy 15en várjuk, hogy mikor kerülünk sorra, még egy 20éve nem látott ismerőssel is találkozok. Időutazás.
23 notes · View notes
nemleszektobbelama · 3 months
Text
Tudtok ajánlani olyan szakembert, aki segít a karrierben? Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi lehetne az a munka, amiben elég jó lennék ahhoz, hogy ne szorongjak, és amivel több pénzt kereshetnék, mint a mostanival. Fogalmam sincs, hogy tovább vigyem-e az élelmiszermérnöki vonalat, vagy a nyelvtanulást nyomassam, vagy teljesen másba kezdjek bele? Vagy hogy jól érezném-e magam külföldön? Milyen soft skilljeim vannak? Annyi nyitott kérdés van...
16 notes · View notes
Text
Tanácstalan vagyok
Ma 27 fok van Lisszabonban, vasárnap 30 lesz. Mit csináljunk ilyenkor? Pihegjünk leeresztett redőnyök mellett otthon - vagy menjünk ki a strandra?
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
58 notes · View notes
bereczkytamas · 5 months
Text
Mindig roppant kedves vagyok mindenkivel
a munkahelyemen (is). Továbbra is a legtöbben fogyatékosnak néznek.
Kicsit tanácstalan vagyok.
12 notes · View notes
kavekkozt · 6 months
Text
Általában nem igazán érzem magam britnek, de
A szülinapi reggeli baked beans és vegán bacon (hash brownt nem találunk sehol) (mi kerül 2 euró 20-ba egy Heinzben?!)
A Channel 4 kiválóan működik VPN mögül, úgyhogy Bake Off! Úgyis a kedvenceink fognak kiesni.
Complaining about not being able to find The Right Kind Of Tea
(a BBC viszont nem működik a VPN-nel, úgyhogy azon a fronton tanácstalan vagyok...)
(sokat kell még tanulnunk, hogy itt is otthon legyünk...)
12 notes · View notes
starmythelonesurvivor · 5 months
Text
Reggel van, hazajöttem a nénémhez, bámulom a még sötét falakat a festményekkel. Most még a szatmár-beregi végeken vagyok, délutánra már Dél-Baranyában leszek. Hurrá. Hiányzik a nevetés. Kissé groteszk, de a barátnőm nagyanyjának a temetése után egy délután alatt együtt többet nevettünk, mint én hónapok óta bármikor. Kevés barátom van, mindenki elkopott, vagy csak elővesz, ha éppen párkapcsolati krízise van, mondjam meg mit tegyen. Én, a tökéletes kapcsolatommal! Ha lenne családom, vagy nem lennék ennyire gyáva, már rég léptem volna, de most már belefásultam, megpróbáltam, maradtam. Minek nekem a nagy szerelem. Gimiben háromszor nagyon akartam szeretni, olyan filmesen, meg aztán egyszer a covid alatt, egyik sem jutott sehova. Ma délelőtt, ha minden igaz látom majd pár percre az anyámat is, előre rettegek, félek tőle, egy pillanat alatt tudja teljesen elvenni az önbecsülésem, ami mostanában amúgy is csak távoli ismerős. Szilveszter óta nem sok maradt az újra felépített, “erősebb” önmagamból. Az elmúlt héten szinte nem csináltam semmit, elegem van abból, hogy egyfolytában elvárom magamtól, hogy teljesítsek, meg csináljak valamit, hiábavalónak érzem. Egy év után újra lolozok, kikapcsol. Azért hagytam abba, hogy a diplomámra, a felvételire koncentráljak, de mit értem vele? Az egyetemre 3 hetente kell felmenni, közösség nincs, az órák hidegen hagynak, eddig a teljesítményem nulla rá. Ott akarom hagyni. Ha lett volna merszem, kihagyok egy évet a bukott felvételim után, ezen a vackon lébecolni tök felesleges. Az okj-n többet tanulok hétközben. Szégyenből, meg kivagyiságból mentem el rá, nem viseltem volna el, hogy mindekit felvettek, meg a kérdéseket, na és mit csinálsz? Megállítanak a régi ismerőseim a főutcán, és mesélnek. Én is előadom a boldog, sikeres egyetemistát, ámulnak még a szak nevétől is, tudták hogy én ilyen különleges művész lélek vagyok, és hogy ilyen érdekes leszek. Ilyenkor legszívesebben elsírnám magam, de Szilveszter óta egy könnycseppel nem találkoztam, úgy zokognék. Azon is gondolkozok, hogy életművész leszek, és kimegyek a 2 évből 1-re erasmussal, dehát az ország nyelve nélkül az se a tanulásról szól, Romániába nem szeretnék menni, Németország túl messze van, a szlovák nyelvet meg nem igen bírom sajnos. Gyakran ingázik a hangulatom, és sokat járok a múltban. Visszajönnek olyan emlékek, amik a gimi végén, illetve utánna történtek. Nem ismernék magamra, vagy talán mégis, az bánt ennyire, hogy egyszerre megint nem tudom hogyan tovább, annyira tanácstalan vagyok. Annyira hülye picsa vagyok, élet-közepi válságom van 23 évesen.
13 notes · View notes
csacskamacskamocska · 10 months
Text
Tanácstalan vagyok
Köszönöm, hogy elmondhattam.
15 notes · View notes
telaviv-delhi · 8 months
Text
Az isten, de még a Szimulált Valóság Főjátékmestere sem akarta, hogy eljussunk a vegasi szállásunkra. Mesélem a tegnapi akadályversenyünk:
Tumblr media
1. Reggel beintett az előző nap megrendelt Lyft taxis az érkezése előtt. Yellow Cab telefongépe dettó sux, végül az ágyából kiugrasztott házigazdánk vitt ki az Union buszmegállóba, cserébe patkányszart fogunk lapátolni.
2. A Flixbus/Greyhound sofőrje a Barstow nevű porfészekben mindenkit lekergetett a buszról, magyarázkodás nélkül. Travolta is tanácstalan. Egy busz visszavitt volna LA-ba, de nem adtuk fel. Hosszas totyorgás után (többen Uberrel folytatták az utat) felhívtam a Greyhoundot és röpke fél óra alatt áttették du.5re a buszjegyünket.
Tumblr media Tumblr media
3. A szállásra vivő 119-es busz nyomtalanul eltűnt a téridő vortexben, bár az app szerint az orrunk előtt haladt el. Rejtélyek és rikoltozó, drogos csövik mindenfelé. Aztán hirtelen a buszmegálló világítása is kikapcsolt. Véletlen ez? Aligha.
4. Útvonal újratervezés, átszálltunk a Deuce (!!!!) nevű járatra. Deuce =Balszerencse :))) Halló, van ott fent valaki?!!!! A busz a rejtélyes okok miatt a Las Vegas Strip ötsávról egy sávra szűkített útján 2 órát araszolt a dugóban. Közben vacogtunk (Ügyvédem: Tudtam! Tudtam, hogy nem kellett volna idejönnünk! Ez a Sin City! Megérdemeljük a fagyhalált)
Tumblr media
5. A szállodában jött a kegyelemdöfés: a recepción nem működött a dolláros kártya, a többi kártyánk meg LA-ban hagytuk. Az Ügyvédem ekkor a közeli parkok komfortfokozatán elmélkedett, Sin City, errefelé rádióaktív minden, anyusegíccs stb). A második ATM megszánt minket és kegyeskedett pénzt adni, uccsó akadály leküzdve, mission accomplished, Ügyvédem megtörli a szemecskéit. A szobánkból többek között a Szabadság-szobor és a Szfinx látható, tusolás, majd ablakban való szexelés helyett arccal az ágyba.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
10 notes · View notes
magmarock0127 · 5 months
Text
Alkoholista nyomoronc...
Egy kibaszott nap sem tud normálisan eltelni...
1 note · View note
prokee · 2 years
Text
Az olasz posta, 2022
Képeslapot akartunk küldeni egy jóbarátomnak Monacoból -- mert hát képeslapra áll fel neki, vagy nemtom, de szeretne egy ilyet - ami viszonylag nehéz feladat volt, hiszen szombat délután ott nincs nyitva semmi, ahol feladható egy ilyesmi, vagy legalább bélyeget árulnak, hogy ládába dobhassuk. Sebaj, majd hazafelé feladjuk, Olaszországban. Meg is kerestük azt a postát, ami legközelebb volt az autópályához (hiszen így is 15 órát jöttünk, a lehető legkevesebbel akartunk megtoldani), és bevágtattunk az intézménybe. Félreértés ne legyen, ez nem valami Aldiba kihelyezett álposta, hanem az olasz állami posta ( https://www.poste.it ill. https://goo.gl/maps/TJ1SbjZ9Uj9i9a1fA ) Saronno városában felállított főhivatala. Namost, postához képest viszonylag háttérbe voltak szorítva a klasszikus postai szolgáltatások, legalábbis a sorszámhúzó automatából ez derült ki. Vehettünk volna villámgyorsan mobilszolgáltatást, nyithattunk volna bankszámlát, vásárolhattunk volna számtalan bindzsit, ezeket kb. hat aktív ablaknál, de a postai küldemények feladására egyetlen, jól elrejtett menüpont és egyetlen ablak volt, abban is egy unott néni takarított. Az automata ráadásul nem csak nekünk, de a helyieknek is gondot okozott, egy borítékot szorongató, tanácstalan néninek mi kerestük ki (olaszul, pedig csak az "Il konto, prego" meg a "Gracia, ciao!" megy), hová kell tappintani az érintő-képernyőn a levélfeladáshoz. Aztán vártunk, úgy 15 percet, kézben a képeslappal. Miközben az aktív ablakokban sorra ugrottak a sorszámok, talpmasszázsra, lifecoachingra, párkapcsolati tanácsadásra, vagy a bánat tudja, mire, de semmiképp sem postai szolgáltatásokra, addig a küldemények feladása ablakban csak a takarítónő tett néhány bizonytalan mozdulatot, újra és újra körbetörölgetve ugyanazt az üres ásványvizes flakont. Aztán úgy 15 perc után rájöttünk, hogy az egyik, vélhetően társasutazást, pálmaolaj-részvényeket, vagy macskabiztosítást értékesítő ablakban integető, kedves, fiatal, huszonkevésnek tűnő hölgy nem a mögöttünk álló úrral kommunikál, hanem nekünk beszél. Olaszul. Közelebb mentünk, és jeleztük, hogy ez csak angolul fog menni. Esetleg németül. Vagy talán még oroszul. De olaszul biztosan nem. "Ááááá!" mondta a hölgy, nem tudom, milyenül, de értettük. Rövidesen érkezett egy másik fiatal hölgy, aki tudott angolul (mondjuk majdnem annyira, mint én olaszul, de mindenképp jobban, mint az első). No, neki végre felmutathattuk a képeslapot. Mit mondjak, nagyon váratlanul érte. Azonnal vad tanácskozásba kezdett az első hölggyel, majd kis türelmet kért (valószínűleg ezt is olaszul). Hátraszaladt, és néhány perc után visszatért egy magas, szikár, ősz hajú férfival. Ránézésre elhittük, hogy ő még élt a képeslapok korszakában, vagy legalábbis a szülei mesélhettek neki ilyesmiről. Átvették a képeslapot, és már hárman tanácskoztak, részletesen és hosszasan, majd az angolul (elvileg) tudó hölgy hozzám fordult, kezében a lappal, majd olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam. - Van egy kis probléma. Sajnos erre bélyeget kell vásárolnia. Nekünk pont van bélyegünk, tudunk önnek eladni bélyeget. Szeretne tőlünk bélyeget vásároln? Aztaaa, gondoltam magamban, hát erre aztán igazán nem számítottam, hogy a postán egy képeslapot bélyeggel lehet csak feladni, de arra végképp nem, hogy ezt a bizonyos bélyeg nevű izét épp a postán fogom tudni megvásárolni. - Igen, szeretnék bélyeget vásárolni - válaszoltam. Erre mondjuk meg ő nem számított, mert láthatóan nem volt tovább megírva a forgatókönyve. Tanácstalanul fordult hátra az ősz hajú férfihez, akit - ugye mondtam, hogy ő már hallhatott ilyen meséket! - nem ért váratlanul a helyzet. Hátrasétált, és rövidesen megérkezett, a hóna alatt egy mappával, amiben BÉLYEGÍVEK VOLTAK! Rövid tanácskozás után kikeresték, milyen értékű bélyeg szükséges a képeslapra, és ebben csak kicsit zavarta meg őket, hogy a címzés alján nem Ungheria, hanem Hungary állt. Majd a rangidős kikereste a megfelelő címletet, a nyelvtudós hölgy elkérte az 1.15 eurót (kis szépséghiba volt csak, hogy nem fifteent, hanem fiftyt kért, de végül azért visszaadott belőle), betette a kasszába. No, itt megint volt néhány másodpercnyi bizonytalanság. Egyik kezében a képeslappal, a másikban a bélyeggel, nézett az idősebb úriemberre. Gondolom, kereste, melyik nyílásba kell betenni a nagy kártyán a kicsit, vagy ilyesmi, de a rutinos kolléga pikk-pakk felnyalta a bélyeget a lapra. Ez a hölgyet némileg váratlanul érte, talán sokkolta is, hogy a bélyegnyalás közben nem volt a bácsin maszk, ez így nem volt igazán higiénikus. Na jó, sikerült az interfészek csatlakoztatása is, de itt végképp megállt a protokoll. Annyira egyértelműen nem volt fogalma sem, hogy most mi fog történni, mi a teendő egy ilyen offline izével, amin se egy vonalkód, se egy QR-kód, a gépen sincs ilyen méretű nyílás, hogy itt már hangosan felnevettünk. A helyzetet az ősz hajú postás-kolléga mentette meg, aki egyszerűen kivette a kezéből a képeslapot, odacsapta a bélyeges mappa mellé, és hátrasétált vele. Mi pedig megkérdeztük, hogy akkor finitó, vagy valami, amire a hölgy bizonytalan bólintással válaszolt, mi pedig távoztunk, életünk legbizarrabb postai kalandjával. A képeslap további sorsa egyelőre ismeretlen. A barátomat mindenesetre megkértem, feltétlen tudassa majd, hogy: - odaért-e valamilyen formában a képeslap; - nem-e esetleg-e egy fáradt, poros, magas, ősz hajú, olaszul beszélő biciklis postás vitte-e ki, halk vaffankúlózással; - sikerült-e kivinni a lap mindkét oldalát; - hány bélyegző került rá, mire odaért!
Tumblr media Tumblr media
90 notes · View notes
punkroller · 5 months
Text
Képzeld azt álmodtam közepsulisok voltunk.
Éppen mentünk az épületbe a legjobb barátommal amikor oda mutatott, hogy nézd ő mit keres ott, sosem jártunk egy iskolába.
Dühös lettem tomboltam, "te mit keresel itt!" és meg is löktem a vállad te arebb tántorogtál de csak megvetően néztél rám és bementél az épületbe.
Aztán váltott a jelenet az udvaron voltam éppen gondolkoztam, hogy mennyire gyülöllek, hogy mit kezdjek most ezzel, hogyan vágjalak ki innen. Arra jutottam elkaplak és jól megmondom, hogy maradj tőlem távol és mindentől amit szeretek.
Befelé menet az épületben az ajtóban szembe jöttél, megfogtam a karod félre húztalak és bele kezdtem jó hangosan hátha legalább félsz majd ezért elkerülsz, de bátor voltál vissza szóltál.
Szó szót követett éppen kinéztem az ajtó kis üveg ablakján minket néznek e majd vissza rád, hogy abszolút leteremtselek de láttam a nagyranyitott szemed és azt ahogy a szádat félre húzod hogy belulről harapdáld amit akkor csinálsz ha tanácstalan vagy... Azonnal megcsókoltalak.
Éreztem az ajkad.
2 notes · View notes
r3vx · 6 months
Text
Egy igazi csődtömeg
Igen, ez vagyok én valószínűleg igazad van/volt egy gerinctelen szar vagyok akiben annyi bátorság sincs, hogy elolvassa amit írtál… sajnálom hogy ez vagyok sajnálom hogy ez lettem… az elejét láttam annak amit írtál… igen szeretlek és nem nem akarlak bántani ha számodra csak fájdalmat tudok hozni az életedbe tényleg jobb ha eltűnök…
Eltűnök és hagylak élni, felépülni az általam okozott sebekből.
Nagyon szeretlek.
Melyikkel bizonyítom be, hogy szeretlek? Ha küzdök érted továbbra is vagy tényleg kilépek az életedből és hagylak végre… nem tudom teljesen tanácstalan vagyok
Mit csináljak?
4 notes · View notes
the-bagira · 10 months
Text
😭 Mit lehet tenni, amikor iszonyatosan megbántottak, nagyon rosszul esett, egyben rettenetesen dühös vagyok, csak sírni tudok, viszont holnap munka. Nem akarok kisírt szemű lenni, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugtatni magamat. Aludnom kéne, de előre tudom, hogy alig fogok tudni. Még elmondhatatlanul álmos is leszek holnap. Ilyen világvége lelkiállapotban hogyan tudnám megnyugtatni magamat? 21:20-kor még nem lenne késő, de tanácstalan vagyok. Ha más nem, Istenem segíts meg, kérlek.
2 notes · View notes