#Vereség | Explore Tumblr Posts and Blogs

rosszulorzott · 2 months

Text

Hogyan és miért robbantottam ki a kegyelmi botrányt?

2. rész: a „miért”

„Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei,...”

Miután tegnap tisztáztam a "hogyant", térjünk át a „miértre”, vagyis annak kifejtésére, miért lettem a NER kritikusa, ellenzékének tagja, és milyen okokból kifolyólag alakultak ki bennem azok az érzések, melyek arra sarkalltak, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívjam a független sajtó figyelmét. Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretnék röviden bemutatkozni a közvélemény és az utókor számára.

Azok közé tartozom, akiket a magyar politikai szakzsargon „Fidesz-árváknak” nevez. Bizony, az a rossz hírem van a fideszes nagyurak számára, hogy ezt a kegyelmi botrányt a nemzeti jobboldali politikai közösség egy régi tagja, egy dühös és elkeseredett „Fidesz-árva”, egy egykori Fidesz-tag robbantotta ki, aki előbb volt jobboldali és konzervatív, mint Orbán Viktor, Kövér László, Deutsch Tamás, vagy Rogán Antal, és talán előbb lett a Fidesz tagja, mint Novák Katalin. De Győzikénél egész biztosan. Magyar Péter után itt van tehát még egy volt fideszes a történetben, igaz, nekem Magyar Péterrel ellentétben nem kellett „kicsekkolnom” a NER-ből, mert nem is léptem be oda soha. Az én gyomrom a NER-t egy pillanatig sem viselte volna el.

Felmenőim egyik ágon örmény eredetű erdélyi nemesek, a másik ágon pedig német és magyar ajkú felvidéki polgárok. Büszke vagyok arra, hogy egyik ősöm egyik vármegyénk alispánja, táblabírája és a reformkorban – Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deák párthíveként - reformpárti országgyűlési követe volt. Egy másik ősöm főhadnagyként vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ami után kivégezték. Távolról az 56-os hőssel, Pongrácz Gergellyel is rokonságban állok. Olyan nevelésben részesültem a szüleim által, hogy kisiskolás koromban már kívülről tudtam Erkel Bánk bánjának legszebb részeit. Városomban az elsők között voltam, aki – gimnazista diákként – a könyvtárban kikérte és átolvasta az addig nem nyilvános 56-os helyi forradalmi újságokat. Még a gimnáziumi tanórák alatt is frissen megjelent 56-ról szóló könyveket olvastam titokban. Amint az életkorom lehetővé tette, beléptem a Magyar Demokrata Fórumba és lelkes antallista lettem. Ma is az vagyok és halálomig az leszek. Számomra a mai napig Antall József jelenti a mércét nemzet- és hazaszeretetben, elv- és értékhűségben, konzervatívizmusban és a politika mesterségében is. 1990. április 8-án, a győzelem éjszakáján ott voltam a Bem téren, amikor a miniszterelnök úr bejelentette a győzelmet. Míg élek, nem felejtem el azt a tavaszi éjszakát: nemzeti színű zászlókat lobogtatva vonultunk barátaimmal a Bem tértől a Móricz Zsigmond körtérig, az emberek megálltak és gratuláltak a történelmi győzelemhez. Csodálatos idők voltak, egész életemben hálás leszek a sorsnak, hogy azokat a nagyszerű éveket az eszmékre, elvekre és érzelmekre legfogékonyabb életkorban élhettem meg. Ahogy Marius énekli a Nyomorultak című musicalben: „Eszmék vívtak és mi hittük: velünk győz az új világ! "Talpra hát!" A dal, hogy zendült!” Bizony, akkor meg voltam győződve arról, hogy történelmet írunk és velem, velünk győz majd az új világ.

A miniszterelnök úr ravatalánál kapott emléklap ma is ott lóg bekeretezve az íróasztalom fölött. Akárcsak az MDF-tagsági igazolványom, valamint az MDF egyik országos gyűlésén viselt kitűzőm Antall József, Bethlen István, Szabad György és más MDF-es vezető politikusok aláírásával. A legbecsesebb relikviáim ezek a tárgyak, s egyben politikai iránytűim is. A történelmi és politikatudományi könyvekből álló kis könyvtáramat Széchenyi István, Eötvös József arcképei, valamint Széchenyi István és Szent István mellszobrai díszítik. Jogi publikációim mellett számos politikai tárgyú írásom, tanulmányom jelent meg jobboldali napi- és hetilapokban és egyéb neves kiadványokban.

Aztán később én is Orbán Viktor híve lettem, mert – fiatal, tehetséges politikusként - ő lett a nemzeti oldal nagy reményű vezére. Hittem benne. A 2002-es – nem várt - vereség után én is úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell a nemzeti oldal újbóli hatalomra kerüléséért, ezért én is beléptem a Fideszbe. Hány és hány vitát folytattam akkoriban baloldali meggyőződésű ismerőseimmel, kollégámmal a Fidesz és Orbán Viktor védelmében! Ezek még azok az idők voltak, amikor a jobboldaliság felvállalása, a konzervatív politikai elvek kinyilvánítása nem hogy nem járt semmiféle anyagi előnnyel, hanem – a baloldali, posztkádárista közegben - a társadalmi kisebbséghez tartozás tudatos vállalását jelentette. Akkoriban annyian voltunk a városi szervezetben, hogy amikor taggyűlést tartottunk, egy nagyobb asztal elegendő volt, hogy körülüljük. Emlékezetes, daliás idők voltak azok is!

Nagyon örültem a 2010-es győzelemnek és nagy reményeket fűztem Orbán Viktor újbóli, ráadásul ezúttal koalíciós kényszer nélküli hatalomra kerüléséhez A baljós, sötét fellegek azonban helyi szinten már ekkor is jól láthatók voltak. 2010-re ugyanis nem csak megjelentek közöttünk azok a jellemtelen és gátlástalan hiénák, akik 15-20 évvel a rendszerváltozás után, a zsákmány szagát megérezve úgy fedezték fel magukban hirtelen a keresztényt, a vallásost és a jobboldalit, mint annak idején a kommunisták a reformert meg a szociáldemokratát, hanem teljesen átvették az irányítást és a gátlástalan egyéniségüket felhasználva visszataszítóan erőszakos módon kezdtek el mindent leuralni és behálózni. Lassan már nem csak egy nagy asztal nem volt elég a taggyűlések lebonyolításához, hanem egy nagy terem sem. Jöttek a nagypofájú „vállalkozók”, a gátlástalan szerencselovagok, a sunyi kis ügyeskedők, akik amolyan üzleti befektetésnek tekintették a politikát, a „fideszezést”, mégpedig a szó legszorosabb értelmében, mivel a kampányukba a saját pénzüket is hajlandók voltak beletolni. Ezt el is várták tőlük. Ezek a figurák alkotják ma is a NER ocsmány, mindent átszövő feudális vidéki struktúrájának a személyi állományát. Nem tudtam és nem is akartam velük bármilyen módon közösséget vállalni, ezért a 2010-es győzelem idejére már elmaradtam, ha úgy tetszik: kiléptem. Már 2010-re megértettem, hogy a magamfajta, elvi alapon politizáló „doktrínereknek” nem lesz helyük a Fideszben. Igazam lett.

Hatalomra kerülése után Orbán azonnal nekiállt formálissá tenni a demokráciát és leépíteni a jogállamot. Bár a demokrácia látszatát kelteni hivatott alkotmányos intézmények maradéktalanul léteznek, valójában ezek nem az alkotmányos szerepüknek megfelelően működnek, hanem a kizárólag a kormányt és a miniszterelnököt szolgálják. Ezt Orbán azzal érte el, hogy – a köztársasági elnöki pozíciótól az Alkotmánybíróságon és a Számvevőszéken át a legfőbb ügyészig – a kétharmados többsége birtokában – ha úgy tetszik: azzal visszaélve - minden olyan alkotmányos intézmény élére megbízható pártkádert állított, melyek alkotmányos feladata éppen az lenne, hogy vele szemben, a kormány és a miniszterelnök túlhatalmának megakadályozása érdekében fékként és ellensúlyként lépjenek fel. Mindezt annak köszönhetően tehette meg, hogy az alkotmányos többségből származó, szinte korlátlan hatalmát nem korlátozták azok a közjogon túli, közmorálból és közfelfogásból eredő korlátok, melyeket a szerencsésebb történelmű nyugati demokráciákban a hosszú és szerves alkotmányos politikai és közjogi fejlődés alakított ki. A magyar társadalom demokrácia és jogállam iránti „elkötelezettségét” ismerve nem kellett attól tartania, hogy a társadalom részéről büntetésben lesz része a demokrácia formálissá tétele és a jogállam lebontása miatt.

Ma Orbánnak van Országgyűlése, köztársasági elnöke, Alkotmánybírósága, Számvevőszéke, médiahatósága, választási bizottsága, ombudsmanja, legfőbb ügyésze. Az alkotmányos intézmények egységbe tömörült, masszív konglomerátumot alkotnak, melynek tetején ő trónol amolyan korona nélküli királyként. Orbán – ízlelgessük csak a szavakat - „magyarázatot kérhet” a köztársasági elnöktől és – a szent közvéleménykutatási adatok beérkezését követően – egyedül dönthet arról, hogy le kell-e mondania. Nem is próbálják tagadni, hogy döntéseiket nem az erkölcs és az elvek, hanem kizárólag a közvéleménykutatási adatok vezérlik. Magyarország már régen nem jog-, hanem pártállam, és nem a hatalommegosztás, hanem az államhatalom egységének elve érvényesül. Egyetlen egy alkotmányos intézmény van, mely a kormánytól jelentős részben függetlenül működik, nevezetesen a bírói hatalom, s éppen ezért kell megbízható pártkádert tartani a legfőbb ügyészi funkcióban, hogy – a törvény előtti egyenlőség elvét lábbal tiporva – az ügyészi vádmonopólium intézményével visszaélve el lehessen kerülni a hatalom számára veszélyesnek tűnő büntetőügyek bírói szakba kerülését. A politikai hatalomért versengő pártok anyagi lehetőségei között nagyságrendi különbség van, mivel a kormánypárt – kormányzati kommunikáció címén – közpénzből is kampányolhat, mégpedig folyamatosan és teljesen korlátlanul, ráadásul a kezében tartja az ugyancsak közpénzből működő közmédiát, miközben a szabad sajtó lényegében csak az online térben működhet, közösségi adományokból.

A politika, a közélet és a társadalom mára nagyon mély morális válságba jutott. Az egzisztenciális következmények miatti fortélyos félelem tudatos és sunyi kialakításával a rendszerváltást követően a polgárosodás útján épphogy csak nagy nehezen elinduló magyar társadalmat tudatosan visszalökték a kádári állapotába, újra uralkodóvá váltak a kádári kispolgár olyan magatartásformái és viselkedési reflexei, mint a közélettől, a politikától való tartózkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, a „megvan a véleményem, de megtartom magamnak”, vagy éppen a „kapcsolati tőke” mindenhatósága. A magyar társadalom ma ugyanúgy elfogadja a korrupciót és ugyanúgy immunis a közvagyon ellen elkövetett bűnölre, mint a Kádár-rendszer idején. Újra a bűzlő kádári posványban élünk, csak most éppen Orbánnak hívják az aktuális Kádárt. Orbán politikai propagandája a lehető leprimitívebb és legvulgárisabb üzeneteivel tudatosan a társadalom legkevésbé művelt, legkevésbé iskolázott és legkevésbé polgárosodott rétegeit célozza; teljesen mindegy nekik, kik szavaznak rájuk, a lényeg, hogy elegen legyenek, és ennek eléréséhez minden eszközt megengedettnek tartanak. A tudatos hazugságokat is. A gyűlöletkeltést is. A lejáratókampányokat és a karaktergyilkosságokat is. Miközben persze kioktatják a világot kereszténységből.

Emlékezzünk csak arra, hogy a koronavírus-járvány egy, a gyöngyöspatai szegregált oktatás miatt meghozott bírósági döntésen alapuló cigányellenes gyűlöletkampányt akadályozott meg, mely nemzeti konzultáció formájában is pusztította volna a közéletet. Magyarország – magát nemzetinek és kereszténynek hazudó - miniszterelnöke bement a közrádióba és elmondta, hogy a cigányok ingyenpénzt kapnak, miközben ő (meg a rendes magyarok) egész nap „keccsölnek”. Azokról a mélyszegénységben élő cigányokról beszélt így, akiket egyébként választásról választásra „mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát”. Ha van a magyar történelemnek tanulsága, akkor az az, hogy attól a politikustól, aki a hatalmát a nemzet egyes részeinek egymás iránti gyűlöletének kialakításával és szításával akarja megerősíteni, mint nemzetárulótól, meg kell szabadulni. Mégpedig a lehető leggyorsabban. Emlékezetes az a gyalázatos eset is, amikor - a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó – miniszterelnök nyilvánosan megdicsérte a menekült gyerekeknek segítséget nyújtani kívánó panziós ellen bűncselekményt elkövető, a propagandistái által feluszított csürhe tagjait. Egy magyar ember igaz keresztényként segítséget kívánt nyújtani szerencsétlen sorsú menekült gyerekeknek, s az ország miniszterelnöke, akinek erkölcsi példát kellene mutatnia a nemzetének, nem mellé állt, hanem azok mellé, akik ezért önbíráskodást gyakorolva megbüntették. Tud politikus ennél mélyebbre süllyedni erkölcsileg? Lehet ennél jobban és gátlástalanabbul megtagadni Jézust és leköpni a Bibliát?

Amikor kitört a járvány, a „keresztények” első gondolata az volt, hogy miképp lehetne ezt a szörnyűséget is lopásra felhasználni. Miközben lepusztult kórházainkban a vírusnak és a kórházi fertőzéseknek köszönhetően aratott a halál és tízezrével haltak meg a magyarok, egyesek milliárdokkal lettek gazdagabbak a felesleges, túlárazott és közvetítőkön keresztül beszerzett lélegeztetőgépeknek és más orvosi eszközöknek köszönhetően.

A korrupció vonatkozásában Orbán és a társadalom viszonya a bántalmazó kapcsolatban élők viszonyához hasonló. A bántalmazók célja mindig olyan alá-fölérendeltségen alapuló pszichés viszony kialakítása, melyben a bántalmazott tudomásul veszi, hogy bántalmazzák és azt el is fogadja, beletörődik, sőt, egy idő után normálisnak tekinti. Orbán éppen úgy tudatosan nem titokban tette hazánkat az EU legkorruptabb országává, mint ahogy a kocsmából naponta részegen hazatérő férj sem titokban veri meg a feleségét, miközben üvöltve vacsorát követel tőle. Ez a bántalmazáshoz való szoktatás része, sőt lényege. Azzal, hogy a legszűkebb környezetének, a családjának és a baráti körének tagjait tette – mégpedig nem is titkoltan - közpénzből milliárdossá, bántalmazóként azt üzente a társadalomnak, hogy „igen, én ezt teszem veled, mert megtehetem és te el fogod viselni, mert nem tehetsz mást.” Jól tudta, hogy ennek a bántalmazó kapcsolatnak a kialakítása nem fog különösebb nehézségekbe ütközni egy olyan társadalom részéről, mely „...ezer éve / magával kötve, mint a kéve, / sunyít, vagy parancsot követ.”, melynek tagjai őstől örökölt ösztönnel büszkén oldanak meg még ma is mindent „okosba”, s generációkon át akként szocializálódtak, hogy ha azt szeretnék, hogy az orvos normálisan beszéljen velük és legalább a kis reményük meglegyen arra, hogy emberséges és szakszerű ellátásban lesz részük, akkor bizony vastag borítékkal kell a doktor úr elé járulni. Ha Orbán tényleg erős magyar tőkésosztályt szeretett volna teremteni – ami egyébként valóban nemzeti érdek és történelmi szükségszerűség -, megtehette volna úgy is, hogy a tehetséges és ambiciózus vállalkozókat, valamint a külföldön is versenyképes, magas szellemi hozzáadott-értékű, innovatív termékeket és szolgáltatásokat előállítani képes vállalkozásokat támogatja minden lehetséges eszközzel. Ebben az esetben ma nem olyan „kapitalistáink” lennének, akik csak a cementhez, az aszfalthoz, a betonhoz, meg a szálloda-üzemeltetéshez értenek és harmincnégy évvel a rendszerváltás után nem az lenne a magyar gazdaság jövőképe, fő kitörési iránya, hogy immár nem csak a nyugat, hanem a kelet bűzlő, rákkeltő összeszerelő-üzeme és hulladéklerakata is leszünk.

Ma ott tartunk, hogy egy egészséges erkölcsiséggel és az átlagosnál magasabb intelligenciaszinttel rendelkező, az aljasságot és a hazudozást közömbösen elviselni nem képes magyarnak a mentális egészsége megőrzése érdekében tudatosan távol kell tartania magát a hazája miniszterelnökének megnylvánulásaitól.

Ha Orbán valóban hívő ember, tényleg azt gondolja, hogy el fogja kerülni a büntetést, ami ezért a - kegyelmi botrány által is nyilvánvalóvá tett - erkölcsi züllésért, a kereszténységnek a tízparancsolatban is megjelenő, legalapvetőbb morális parancsainak folyamatos és súlyos megszegéséért vár rá? Nem, nem fogja elkerülni. A büntetés – legkésőbb a mennyei ítélőszék által - el fog jönni és arányos lesz az elkövetett bűnökkel.

(Folytatása következik.)

Vidéki prókátor

19 notes · View notes

drakvuf · 7 months

Text

Kőgazdag fiatalok 5: Ötmilliós kutyaszar

Az előző részben Olivér csak úgy tudott felvinni magához egy csajt, hogy beígért neki egy kutyát.

A lány most benyújtotta a számlát.

Bár a drakvuf mikroblogon főleg macskás kontent szokott lenni, nagyon szeretem a kutyákat is. Ezektől a kis cukorborsóktól meg is halok.

Megtudjuk, hogy PSG Ogli is szereti az ebeket. Van is neki kettő, de azok a szüleinél élnek.

Viki ezt a kis csöppséget nézte ki.

A fiú azt mondja, hogy neki megér 500 ezret a barátnője boldogsága.

Na de Olivér valszeg megint a Jófogásról tájékozódhatott, mert ennél a tenyésztőnél egy ilyen kutya 5 millióba kerül.

Jelen sorok szerzőjének fogalma sincs mennyibe kerül egy kutya, de van egy sanda gyanúja, hogy Olivért épp átbasszák.

Ogli megpróbálja beadni a csajának, hogy vegyenek egy öregebbet, ami "csak" 3 milla lenne, de Viki nem enged.

A fiú utolsó próbálkozásként még megpróbálja bejátszani, hogy nincs nála ennyi kápé, de a tenyésztő azt mondja utalhat is.

Ez már hivatalosan is drága dugás volt.

Olivérnél elég erősen bekopogott a post nut clarity, de Viki teljesen betörte a fiút. Elnevezi a kutyát Szimbának.

Ogli Megpróbál határokat szabni a szőrmóknak, de a lány csírájában fojtja el a próbálkozásait. Még a kutya se hallgat rá, hiába hívogatja.

Teljes vereség.

Filip ma az anyukájával ebédel, aki meglepő módon nem Schmidt Mária.

Diszkont Ungár Péter felhozza az anyjának, hogy venne egy másik lakást, mert nem fér el a ruháitól, de anyu nem túl lelkes.

Megjegyzi a fiának, hogy dagadt és kéne kicsit sportolnia. Megtudjuk, hogy anyu és Rubint Réka nagy barinők. Filip azt mondja neki, hogy kurvára nincs kedve mozogni, de a zsírleszívás jól hangzik.

Anyukája megint kiakad. Nem lát más megoldást, mérget kever a fia italába.

Filipnél kezd beütni a cucc és az anyja szexuális életéről érdeklődik. Nincs most faszi a nő életében, de a fiú szeretne egy gazdag pótaput.

Az anyja felkérdezi, hogy mikor látogatja meg már őt otthon, de a fiú max akkor menne, ha valakinek a temetése lenne.

Szandi elugrik a szalonba szőrteleníteni, "nehogy egy kósza szőrszál bugyogjon ki a bugyikájából". Intim szőrtelenítést is kér, mert "designer *****hoz ovis **** kell". A kisípolt részeket nem tudtam dekódolni pontosan, de érzem, hogy kellemetlen is lenne.

Elmeséli, hogy nagyon jót nyaralt és megkérdezi a kozmetikust, hogy ő hogy bírja itt?

A nő elmondja, hogy hát itt a munka, meg a család is... Szandi félbeszakítja, hogy ja, hát neki egyik sincs.

A kozmetikus beadja a lánynak, hogy van egy új bőrfeszesítő kezelése, ami a hollywoodi színészek kedvence és olyan mint egy real-life filter. Szandi nyilván ráharap, mert szereti a filtereket. Lesz haszon a szalonban.

Úgy néz ki Aurél nem csak mellékszereplő már a műsorban, mert önálló jelenetet kapott ebben a részben. Egy barátjával, Barnival autókáznak a városban. A srác elég normienak tűnik az eddigi szereplőkhöz képest.

Aurél véletlenül megtalálja az apja bankkártyáját a kocsiban. Vissza akarja tenni, de Barni megérzi a lehetőséget és bedobja, hogy shoppingoljanak kicsikét a kártyával.

Sikeres volt a művelet. Annyi cuccot vettek, hogy alig férnek be a kocsiba. Laza 30 milliót sikerült elverni.

Elérkezik a felkérdezés órája: csörög a telefon.

Egész eddig abban voltam, hogy amikor az apjáról beszél Csabira gondol, de nem, van egy igazi apja is. Aurél azt hazudja neki, hogy nem hogy nem használta a kártyáját, de azt se tudja hol van.

Barni azt mondja neki, hogy vallja be amit csinált, mert a legrövidebb út az egyenes. Persze könnyen beszél, mert őt senki nem fogja felelősségre vonni.

De igazából Aurélt se, mert csak a húsvéti pénzt bukta a művelet miatt. Aurél szerint az apja egy pöcs, mert még egy szobafogságot is kellett volna adnia ezért.

Csabi bulit szervez a menyasszonya névnapjára, amire meghívja a Kőgazdag Fiatalokat és Mettát. A dresscode: gold.

El is szalad nézni valami göncöt. Az eladó látja, hogy egy idiótával van dolga és előrángatja a legundorítóbb szettet, amit a raktárban talált, mint egyedi, exkluzív darabot.

Csabi kérdés nélkül megveszi.

Leti névnapi bulijára Metta érkezik először, aki kicsit a szájába hány, amikor meglátja mekkora proliság fogadja.

Érezd magad megtisztelve!

Ogli és Viki hozzák a kutyát is, viszont most már Csabinak is van gorillája, aki nem akarja beengedni őket az ebbel.

Végül Csabi megadja az engedélyt, de csak azzal a feltétellel, ha összeszedik a kutyaszart.

Filip most látja először Ogli új barátnőjét és nem lepődött meg: megtalálta zsák a foltját. Metta elolvadt Szimbától, a kutyától, mivel nagy állatbarát.

Tescos Ungár Peti és az öreglány elpanaszolják Olivérnek, hogy mennyire proli a dekor. Ogli viszont nem érti miről beszélnek, mert még nagyobb proli, mint Csabi és szerinte minden szép. Azon viszont felbassza magát, hogy már megint panaszkodnak.

Kata és Szandi magassarkúban érkeznek a putriba. Csoda, hogy nem lesz baleset, ahogy a kátyúkat kerülgetik.

A szőke lány teljesen kiakad az Érezd magad megtisztelve feliraton. Aztán a testőrre is tesz megjegyzést: szerinte ezzel is Oglit majmolja Csabi.

Összeült a társaság, már csak a házigazdák hiányoznak. Nagyjából mindenkinek sikerült valamennyire betartani a dresscode-ot. Egyedül Papaszítán nincs semmi arany, de csak azért, mert neki a szíve van aranyból.

Filipet lehugyozza a kutya. Szimba nem LMP szavazó.

Csabi és Leti az erkélyről figyelik az eseményeket. A srác szerint ez a hatásos belépőjük része.

A házigazda beleül a kis kerti trónjába, köszönti a vendégeket, majd indul a tüzijáték.

Leti névnapi buliján vagyunk.

Csabi lebassza Aurélt, amiért papucsban jött.

Szandi szerint még azzal is Olivért utánozza Herceg, hogy folyton Aurélt baszogatja. Szerinte nagyon is divatos a fiú papucsa.

Csabi közli a vendégekkel, hogy Leti főzött, szóval ne merjék kritizálni a kaját.

Kiderül, hogy Metta vegetariánus, de Csabi Leti csinált salit is.

Olivér vamzerkedésbe kezd és beköpi a nőt és Filipet, hogy panaszkodtak a dekorra.

Hatalmas vita kerekedik a dologból, mindenki Mettáéknak esik, de lecsitul a szitu, amikor végre tálalják a vacsorát. Evőeszközt viszont basztak kihozni. Csabi elküldi Oglit érte, aki készséggel szalad, hiszen ilyen egy jó vendég. Az aranyozott evőeszközökbe Csabi belegravíroztatta a saját nevét.

Leti névnapi buliján vagyunk. Olivér véletlenül csak kis villákat hozott. Filip természetesen fanyalogni kezd a nem megfelelő evőeszköz miatt, de Csabi bekussoltatja.

Jó étvágyat kívánunk a kedves vendégeknek. A kutya melléjük szar.

Vita kerekedik abból, hogy ki takarítsa fel a piszkot. Csabi szerint Filipnek kéne felszednie, mert egy fasz. Metta megvédi a koalíciós partnerét és bevállalja a piszkos munkát. Azt viszont nem tudja, hova rakja, ezért Herceg miniszökőkútjába helyezi a kaksit.

A vendéglátójuk ezen teljesen kiborul. Ebben a szar szituban búcsúzunk a Kőgazdag fiataloktól. Jövőhéten folyt. köv.

#tv #tv2 #kőgazdag fiatalok #hogyvolt

41 notes · View notes

spraystory · 1 year

Photo

Big Heavy Guns

A legendás Third Rail, a Yard majd ahová már én is rendszeresebben feljártam a Stílus shop után a 2000-es évek első éveiben Zai/SBC-nek köszönhetően megnyílt a Burner a Nagydiófa utcában. Ezeket a graffitis boltokat én mindig is kultúrális központoknak tekintettem, ahol a writerek összefuthattak, feltöltötték készleteiket, a friss magazinokon keresztül aktuális képet kaphattak arról mi újság van a graffiti világában. Ezekben az években rengetegen elkezdtek festeni és a Burner kétsegtelenül központi találkahelye lett a hazai graffiti mozgalomnak és később én is ebben a pulzálásban éltem a mindennapjaimat mert itt dolgoztam egy darabig. A trainfestés budapesti központja leginkább a Nyugati volt. Természetesen máshová is futottak be folyamatosan cuccok de a Nyugóba határozottan több rajz érkezett és itt mindennapos volt a writerek jelenléte is. Itt betartottunk egy olyan íratlan “felosztást” is hogy mi inkább a “Váci-linet” járattuk, míg a Nyugó túloldalán az “Irsai-line” urai a legendás TDF crew voltak. Szinte bármelyik reggel kiementél a Nyugóba, nagy valószínűséggel összefuthattál közülünk valakivel aki a cuccát várta, vagy a Nyugó Podmainczky utca felőli részén a TDF-es srácokkal akik mindig ott bandáztak. A TDF igazi hardcore csapat volt (még mindig az!), sokkal vadabbnak éreztem őket magunknál. Később egy albérletben laktam a TDF egyik oszlopos tagjával Lido-val ( Rotak, Lator stb) aki igen jó barátom lett és akinél szinte napi rendszerességgel fordultak meg a legdurvább arcok a lakásunkban, pl a “szegediek” akik akkora legendák voltak hogy természetesen külön fejezetet érdemelnek. De vissza a Nyugóba ahová akár hetente többször is futottak be friss trainrajzok. Egymás bandázós “területére” csak okkal mentünk át - legalább is én. Nem mintha bármi beef lett volna, inkább egyfajta egymás-közti egészséges rivalizálás hangulat ment. Megjegyzésként megemlíteném hogy úgy éreztem a BS3 ügyes módon mindannyiunk felett állt a saját helyzetével, úgy tűnt szinte mindenkit ismer, mindenkivel jóban volt, tulajdonképpen oda ment ahová akart. Egyébként meglehetősen ügyeltünk arra hogy tiszteletben tartsuk a másik szokásiat vagy bejáratott helyeit. Mindemellett a pesti éjszakai élet, a jamek, a partyk, a shopokba látogatások időnként összehozták a társaságokat, ilyenkor ahogy “T” -től hallottam ezt a kifejezést, ment a graffiti-politizálás.

Így esett hogy 2002 körül megismerkedtünk Syztem-el aki azelőtt TDF csoport tagja volt és hamar jó barátok és fújóspajtások lettünk. Más volt mint mi vagy úgy általában más volt mint a kicsit művészkedős writerek - mint pl én. Vad volt, pimasz és beválallós. Kíváló bunyósnak véltem, hamar hangulatba tudott jönni, attól sosem kellett tartani hogy mellette ellátnák a bajunkat, de ha mégis, hát az dicső vereség lett volna “S” mellett. Egy mulatozás alatt kitaláltuk hogy írjunk egy új crew-t csak hárman, Tish76 (továbbiakban “T”), Syztem (továbbiakban “S”) és én. Boldogok és elszántak voltunk és akkor már ki-ki a maga rutinjával felvértezve - elég magabiztosak is. Rögtön első este beadtunk egy E2E-t. Röviddel ezután mégegyet. Gondoltuk kicsit magtartjuk magunknak és nem áruljuk el mi ez az új crew, hadd törjék a többiek a fejüket. De másnap reggel Stick így fogadott: - “ BHG? Mi ez a hülyeség? “ Vagy valami ilyesmi. Nyilván neki is dolga volt a környéken és azonnal rájött amint meglátta a yardban az előző esti szettünket úgyhogy eddig tartott a titkolózásunk. Csodálatos ámokfutás volt az egész. Trainek, lineok, bombingok. Este festettünk, reggel mentünk fotózni, munka, edzés, este chill, éjjel festés, reggel mentünk fotózni és így tovább. Annyira benne voltunk hogy a styleok csiszolgatásával nem is tudtunk eleget foglalkozni - utólag megnézve pl a saját cuccaimon ez látszik is. Ritkán volt hogy napokkal előre készültünk egy-egy festésre, többnyire az egyes akciók estéin készült bármi vázlat, de olyan is volt hogy út közben találtuk ki hogy ki mit fest aznap este. Ez az időszak nekünk erősen a teljesítményről és a mennyiségről szólt. Én különösen sok traint és egyebet festettem “S”-el, “T”-vel pedig a megrendeléseket, munkákat intéztük, ezért mindig úgy éreztem hogy végig megvolt az egészséges egyensúly hármunk között. Ekkor talált meg minket egy azóta már nem létező reklámügynökség, az MD (Mouintain Dew üdítőital) projecttel. Tudtommal ez volt az első alkalom hogy graffitiseket szerződtettek ilyesmi hosszútávú reklám munkára. Talán a HOHI (pl Blik, Risa stb.), akik később a reklmámipar világában is kimagaslóan teljesítettek, már csinált ilyet előttünk de szerintem nem ilyen sokat. Az MD a fiatal korosztályt célozta meg, az volt a feladatunk hogy országszerte fessünk rengeteg cuccot amiben benne van az MD logo. Így hát jártuk az országot Rapa kocsijával és gyártottuk a legálnak kamuzott de csak félig vagy teljesen illegális MD graffitiket hiszen nem is volt elegendő legál fal az országban és ha volt is néhány, azok sem központi, jól látható helyen. És ha már elutaztunk Debrecenbe, Szegedre, Győrbe, mindenfelé akkor már ott is festettünk sajátokat. A firkászok érdeklődését felkeltette ugyan hiszen ha nem is volt mindenki biztos benne hogy ki készíti ezeket, érezték hogy nem amatőrök. De nem tudom hogy ki itta ezt a cukros, zöld löttyöt, mi biztosan nem. Egyszer amikor elkészült egy raklapnyi matrica amit szét kellett volna szórnunk a kultúrális térben ahol mozogtunk, felhívtak minket az ügynökség irodájába eligazításra. Mondta az account: - “Említettétek hogy van testvéretek, Gábor (Rapa) mi lenne ha adnál a húgodnak hogy vigye be a suliba és szórja szét az osztálytársak között?” Erre Rapa aki a legidősebb volt köztünk, megszólalt : - “Az én húgom 30 éves és gyereke van”. -“Te jó ég, hát mennyi idősek vagytok ti?” Kérdeztek vissza. Lehet hogy ekkor esett le nekik hogy a graffitizés nem afféle gyerekcsíny, tinédzser dili legalább is nekünk nem az volt hiszen mi magunk sem voltunk már tinédzserek. Ebből kerestük aztán az első “egymilliónkat” ami nem is annyi volt végül, ebből mentünk “T”-vel Barcelonába, stb. És mivel viszonylag szabadon, szabaduszóként “főnökök” nélkül éltünk, rengeteg időt tudtunk együtt tölteni.

“S” káposztásmegyeri volt ezért inkább nálam vagy a “T”-nél kecózott. Volt egy 120-as Skodája, időnként azzal robogtunk a kis vonatjaink után. Egyszer mellénk keveredett a legendás amerikai graffiti artist páros How & Nosm duóból Nosm és elvittük este is és reggel is festeni a Skodával. Kérdeztük is hogy ült-e már ilyen autóban? Elég magas srác volt, benyomorgattuk szegényt hátra. Hideg volt és persze egyből beragadt a kocsi ablaka vagy nem indult be vagy valami bénázás ment, rögtön kapott egy kis ízelítőt a magyar writer mindennapokból. Máskor festésből visszajövet vettük észre hogy a bezárt autóban bennefelejtettük a kocsikulcsot. Ott álltunk éjszaka közepén a töküres utcán kannákkal, a fényképezőgépen rajta a cuccokkal, a bezárt kocsi mellett, el akartunk tűnni onnan, mígnem “S” betörte a jobboldali kisablakot hogy kinyithassuk a kocsit. Mentek az utazgatások, kisebb turnék és folyamatosan jöttek ide is arcok a világ minden tájáról, a graffiti-turizmus dübörgött. Ekkor jöttek a horvátok és a franciák akikkel később legjobb barátok lettünk, ez is külön fejezetet érdemel. A Burner shop kikerülhetetlen volt ha az ember Budapestre jött graffiti ügyben ezért én jóformán mindenkivel találkoztam aki ebben ez időben ebben a közegben mozgott. Stik autójával megjártuk Varsót, ahol a WTK fiúk voltak a vendéglátóink. Az egyik srác akinél később kecóztunk közvetlenül a yard mellett lakott, így csak át kellett menni az utca túloldalára és máris a vonatok között találta magát az ember. Csaknem egy hétig nem volt lehetőségünk rendesen mosakodni, ezért varsói tripünket elneveztük “Take a shower” tournak. Hazafelé “S” vezetett, óriási esőben egy lyukba huppant az első kerék és megpördültünk az autópályán, a szalagkorlát mellett kötöttünk ki forgalommal szemben és egy hajszálon múlt hogy egy mögöttünk haladó kamion agyon nem csapott minket.

A BHG-nak csendben és szinte észrevétlenül lett vége úgy hogy az időpontját sem tudom. A 2005-ös rajzaimon mindenhol ott van, 2006-ra nyoma veszett. Szétszéledtünk. “S” hosszú évekre eltűnt az idők homályában - jóllehet, neki meg mi tűntünk el, “T” akinek a legtöbbet köszönhettem egész graffitis létem alatt - és a többiekkel ma is barik vagyunk de azért a mindennapok, a családozás, a munka mint legtöbbünket, bennünket is egyre messzebb sodor ezektől a vad és szép évektől.

1.kép : a BHG crew

2.kép : Az első BHG E2E-k, 2002 Nyugati

3.kép : BHGEEZ, Nikon 2003

4.kép : BHGUNZ - Nikon, 2003, talán Asztalos yard, BP

5-6. kép: A varsói turnénk BHG, BS3 2002

7.kép: The Dirty BHG Crew, Nikon, 2002 Nyugati

8-kép: BHG - Nikon, Fővám tér, 2003

9-kép: BHG legálozás, talán Győr, 2002(?)

10.kép: Nikon - tipikus reggeli gyors Syztemmel, Nyugati, 2002 ( baloldalon Nosm)

#graffiti #budapest #2000's #goldenyears #storytelling

57 notes · View notes