#bármennyi

[diogenesz2020portugal]

Hajnal fél három. Benzinkút.

Mindenki kómás csak egy idős hölgy van elemében. Az a fajta idős ember akinek nem tudod megmondani a korát. Hatvan évestől százig lehet bármennyi, haja ősz, de ruhája alapján a titkárnőtől a miniszterig lehetett bármi ifjabb korában. Nagyon fitt. Az ilyenekről szokott kiderülni, hogy 230 éves, de tíz éve még a Jeges- tengeren volt uránbányász... Amúgy nagyon kedves mosolygós. Egy sajtos pogácsát majszol, hozzá apró kortyokban issza a teát. Szépen feláll és viszi vissza a kistányért. Nyújtja az álmatag kutasnak. Azon gondolkodom, hogy milyen kedves kis manóka. Ahogy adta vissza a tányért, felsóhajtott.

- Ez a pogácsa pont olyan volt mint amilyet édesanyám sütött... Olyan kis megható volt ez, a kutas is egy pillanatra mintha feladta volna azt a görnyedt tartást ami az éjszakás műszak boldogtalan dolgozóira oly jellemző. És a néni még folytatta.

- Az volt mindig ilyen száraz és kurva kemény, hogy apám kisbaltával darabolta nekünk....

(FB)

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

#élet #önismeret #önszeretet #elismerés #szeretet #kapcsolatok #03-30

[spraystory]

Blanes

Éppen 20 évvel ezelőtt, 2003-ban csináltuk az azóta már eléggé ismert junk-drink Mountain Dew üdítőital kampányát, Tish 76-al és Rapával, ahová rengetegszer elkísért minket System Imi barátunk is. Amint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, az volt a dolgunk hogy a Mountain Dew “MD” logóját fessük ki különböző legális és félig-illegális helyszínekre, szóval egyfajta gerilla-kampányszerűség volt. Hónapokon át festettük a cuccokat országszerte, a végén pedig megkaptuk az első “egymilliónkat” ami valójában valamivel kevesebb volt.

Mindenki a maga részét úgy osztotta be ahogy akarta de volt egy közös tervünk, utazzunk. Ezért aztán Raskával összenéztünk hogy hová menjünk - nyilvánvalóan olyan helyre ahol fújni is tudunk. És révén hogy akkoriban nagy vonatfújós korszakunkat éltük, így nyilván olyan helyet kerestünk ahol festeni is lehet.

Barcelona , mondtuk ki mindketten.

Kisült hogy Barcelona nem jó hely vonatfújka szempontjából, túl van járatva, minden turista ott próbálkozik, az őrök éberek stb , egyszóval ahhoz hogy fessünk egy jót, bizony el kell utazni egy kicsit arrébb. Ezzel kapcsolatban kaptuk a fülest hogy Barcától nem messze Blanes egy jó működő yardot tartogat.

Elindultunk hát hárman, Tish 76, Metax és jómagam. Természetesen kamu interrail vonatjeggyel mentünk - szerintem ha a bármennyi pénzünk is lett volna, konkrétan ciki lett volna igazi jeggyel menni, merthogy az nem méltó egy writerhez - amihez Metax csórt valamelyik menetjegy irodából egy valódi Mávos pecsétet. A jegy igazi volt, pecsétünk is volt, egyedül a hologram volt kamu rajta illetve nem kamu hanem MÁV hologram helyett bor zárjegy volt. Mindegy volt mert végülis működött.

Mivel kamu jeggyel utaztunk, igyekeztünk kerülni a nagyforgalmú, official járatokat hiszen ezeken a kalauzok sokkal jobban vágták a nemzetközi vonatjegyek kinézetét és jellemezőit mint a kisebb, regionálisabb vonatokon így hát mi a kisebb, átszállogatós verziót választottunk. Ezért az odautunk sajnos 4 teljes napig tartott. Eközben egészen fura helyeken tudtunk éjszakázni, pl ha jól emlékszem - Perpignan-ban vendégmunkások szállóján kaptunk szobát, ami tök üres volt amikor berendezkedtünk de éjszaka megérkeztek a vendégmelósok, emiatt reggelre olyan szag lett a szobában mint egy istállóban és mindenfelé furcsa, kétes külsejű alakok horkoltak.

Megérkeztünk Barcelonába. Végre jó szállás, mediterraneum, narancsfák és papagájok az utcán. Először láttunk ilyet. Jól emlékszem, az állandó kispénzű, csöveskedő graffiti turnéink után itt csúcsosodott ki, mennyire elegem volt már az állandó yardok melletti lepukkant helyszínekből, a vonatok utáni erőltetett menetekből és mennyire vágytam arra amit láttam a belvárosokban : hiába voltunk firkászok, én is a csinos kávézó teraszán akartam üldögélni, jéghideg sört vagy finom kávét kortyolgatva, mint aki jól végezte dolgát és bizony már ekkor nem is éreztem annyira a firkászélet nélkülözéseit. Ezt a puccosodást aztán innentől kezdve később fokozatosan útról-útra betartottam magamnak.

De vissza a tripre és csakhamar zötyögtünk is Blanesba.

Blanest álmos, halott kis tengerparti városkának láttunk. Nyilván nyáron pezsgő turistaparadicsom, de mi áprilisban voltunk amikor egyáltalán nem voltak turisták, ez később majdnem a vesztünket okozta. Eljött az időnk, megfestettük a vontunkat. Más, korábban itt járt writerek felhívták a figyelmünket hogy semmiképpen se fotózzunk helyszínen akció után mert az őrök ugyan lustán nem igazán jönnek “hátra” a vonatok közé de a vakuvillanást éjszaka azonnal kiveszik és máris buktunk. Mi azonban valamilyen makacs indokból, ezt mégsem tartottunk be. Nem festettünk többet 20-25 percnél de nem hagyott nyugodni minket a helyzet és csakazért is rögtön a szettek elkészülte után, a kannákat elrejtettük, minden bizonyítéktól megszabadultunk és lefotóztuk a cuccainkat, természetesen vakuval, hiszen éjszaka volt. Ezután nagyon gyorsan leléptünk a helyről.

Nem tudtuk érkezett-e bejelentés a graffitikről, és ha igen akkor mikor de amint a belvárosba értünk, megjelent mellettünk egy rendőrautó ami iszonyú nyomasztó módon, jött mellettünk, sétálásunk tempójában és egész hosszan követett. Egy lélek sem volt az utcán és minden bizonnyal szokatlan látványt nyújtottunk hárman, kelet-európai fejű turistaként. Talán igazoltattak is - erre nem emlékszem pontosan, de mivel sem kannák nem voltak nálunk, sem semmi - akkoriban nem léteztek okostelefonok, mindannyiunknak a legendás firkász gépe volt, az Olympus Mju II, amit mivel filmes gép, nem lehetett ellenőrizni - így nem lehetett cseszegetni minket. Így hát a rendőrök nyomasztottak ugyan egy ideig de aztán egérutat nyertünk, és mint aki az életéért küzd, futottunk le a tengerpartra azzal hogy ott majd jól elerejtőzünk.

Blanes tengerpartján, van egy tengerbe benyúló sétány-féleség aminek a végén egy egész magas sziklakupac van, amolyan kisebbfajta hegy, ennek a tetejére mentünk fel. Itt töltöttük az éjjelt, és innen néztük ahogy a rendőrautó, a legnagyobb valószínűséggel minket keresve, cirkál a város utcáin. Meglehetősen nyomasztó várakozás volt. Különösen emlékezetes volt a Földközi-tenger jéghideg kora-tavaszi szele ami szakadatlanul fújt, megkeserítve minden pihenésre vonatkozó próbálkozásunkat. Talán életemben nem fáztam úgy mint ott, akkor.

Hajnalban aztán leszenvedtük magunkat a szilákról és a vonatállomásig lopakodtunk utcáról-utcára, ahol én még visszarohantam a kannákért a rejtekhelyre, mielőtt a Barcelonába menő vonatra felugrottunk volna. A kannák nélkül, nem is voltunk writerek ezért nem akartam veszni hagyni őket, holott Raska kérte hogy hagyjam a fenébe, én csakazért is elszaladtam.

Itt történt az ami végül a Sick Business 2. részébe is belekerült, Raska felvette ahogy ülve elalszom a vonaton és hosszú cseppekben csorgott a nyálam az ájult alvás közben. Az én voltam. De megvoltak a cuccok, elégedettek voltunk. És milyen jól tettük hogy fotóztunk! A korábban itt jártak mondták hogy bármit csinálunk Blanesban, másnap be fog jönni a barcai főpályaudvarra. De nem így lett. Egy egész napon át minden egyes szerelvényt megnéztünk ami csak Barcelonába a blanesi vonalon érkezett de a cuccainkat soha többé nem láttuk, pedig rengeteg traincucc futott. Így aztán csak az éjszakai fotóink maradtak ezekről az amúgy szerintem semmi különös cuccokról és az emlékek, hogy négy napot utaztunk oda és hármat vissza, menekültünk és dideregtünk mindössze 25 perc eufóriáért. Hogy mekkora energiát fektettünk bele ebbe az őrültségbe.

Ezért voltak szépek ezek az évek.

#budapest #storytelling #graffiti #goldenyears #2000's

[osszetort-szivu]

Ihatsz bármennyi kávét vagy energiaitalt,

Ha lelkileg vagy fáradt nem fog segíteni.

#magyar tumblisok #saját #gondolat #jól vagyok #emberek #baratsag #szerelem

[kertikavics]

Egyébként nagyon utálom azt amennyire nem tudok folyékonyan magyarul beszélni.

Angliában élő szóban két emberrel beszélek rendszeresen magyarul, de mind a kettő folyékonyan beszél angolul szóval azokat a szavakat használjuk ami először eszünkbe jut.

Telefonon szoktam még az anyukámmal meg a tesoimmal, de mivel nagyjából ugyan azokról a dolgokról beszélünk, ha hirtelen hosszabban kell kifejtenem a véleményem vegánság kapcsán, vagy hogy miért vérlázító a koronázás, akadozom.

Kedd óta vagyok Magyarországon és ma már megyek is vissza Angliába, de többször majdnem ilyen gyerekes tehetetlen krokodil könnyekre fakadtam, amiért keresem a szavakat.

Sose gondoltam magamról hogy bármennyi magyar identitásom lenne, de ezt a nyelvi veszteséget nem bírom elviselni, szóval:

valaki ajánljon nekem jó kortárs magyar könyvet/írókat. Stílus kapcsán abszolút mindegy, bármit elolvasok csak tényleg jó legyen!

Köszike :)

#angliai magyar szenvedései #magyar irokat a dashemre!!!!

[pipipike]

bármennyi pénzt rakhatsz infláció + 2,2% kamatra usa 30 éves államkötvénybe, bármikor kiveheted, a magyar állam elcsal pár százalékot az infláció számításánál és csak 1,2 milliót enged 18 évre lekötni elcsalt infla + 3%-on és nem nyúlhatsz hozzá 18 éven át.

[mindigvankiut]

S az élet bármennyire nehéz

Bármennyi akadályt tesz eléd

Bírd ki.!!

@mindigvankiut

#magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar poszt #saját poszt #saját #gondolatok #boldogtalanság #érzelmek #előre #music

[pajjorimre]

Úgy volt, hogy

beugrottam trógernek egy fél délutánra, adományokat vittünk egy faluba, az utolsó fától még két órai lovaglás, markolható szegénység, a papon kívül mindenki cigány. Egy ilyen túrát kellen tennie mindenkinek, aki ... Hát a faszt. Mindenkinek. Nem is csak amit láttam, hanem a sztorik a papról, ahogy sok éven át saját ismeretségeit felhasználva, német egyházmegyék támogatásával épített közösséget és közösségi házat, némi trükkel felnevelt 5 kidobott gyereket, ösztöndíjprogramot hozott létre és juttatott felsőoktatásba az abszolút nulláról induló cigányokat, akik aztán most a faluban óvónőként, dadusként terelgetik a szaporulatot. Cigányokról, akik már cigányul nem tanítják meg a gyerekiket, mert nem akarják, hogy ebből bármi hátrányuk származzon. A közösségi ház, ahol drogos, alkesz szülők gyerekei töltik a délutánt hogy kész legyen a házi, van internet, az iskolaházban felnőtt fiatalok, akik terelgetik a kicsiket hogy ha bármennyi esély van rá, ne a szüleik sorsára jussanak. Ótvar vályogházak és X5-ös BMW, a Bitlisz kocsma, alatta csajé&more (így ahogy írom), meg a szocmunkás, aki kb éhbérért, lelkesedésből tolja a kb lehetetlen feladatot. És még nem a legszegényebb falu, nyáron van napszám (nyilván se bejelentés, se nyugdíj, se tb, semmi), télen meg közmunka. Emberek, akik csak a kórházat látták Pécsből, a legközelebbi kisvárosból is csak a diszkontokat ismerik, Budapest meg mi. Tanulság nincs.

[nubesetanimus]

Ez a csütörtöki ez nagyon fasza lett a tésztája életem második legjobbja pedig az élesztő le volt járva..

Ez a mai, elfogyott a sima liszt így nagy részt teljeskiörlésű lett.. Élesztő már nem volt csak por azt meg nem szeretem nem is nagyon kelt meg olyan szépre mint az előző sima lisztből..

Viszont ezen meg szuper lett a pizza szósz

Na majd még holnap is sütök egyet :)

Bármennyi pizzát képes vagyok megenni

#pizza #házi #sk #sütés

[viking84chef]

Hajnal fél három.

Benzinkút.

Mindenki kómás csak egy idős hölgy van elemében.

Az a fajta idős ember akinek nem tudod megmondani a korát.

Hatvan évestől százig lehet bármennyi, haja ősz, de ruhája alapján a titkárnőtől a miniszterig lehetett bármi ifjabb korában.

Nagyon fitt.

Az ilyenekről szokott kiderülni, hogy 230 éves, de tíz éve még a Jeges- tengeren volt uránbányász...

Amúgy nagyon kedves mosolygós.

Egy sajtos pogácsát majszol, hozzá apró kortyokban issza a teát.

Szépen feláll és viszi vissza a kistányért.

Nyújtja az álmatag kutasnak.

Azon gondolkodom, hogy milyen kedves kis manóka.

Ahogy adta vissza a tányért, felsóhajtott.

- Ez a pogácsa pont olyan volt mint amilyet édesanyám sütött...

Olyan kis megható volt ez, a kutas is egy pillanatra mintha feladta volna azt a görnyedt tartást ami az éjszakás műszak boldogtalan dolgozóira oly jellemző.

És a néni még folytatta.

- Az volt mindig ilyen száraz és kurva kemény, hogy apám kisbaltával darabolta nekünk....😂🤣🤣

[nagymarosi-kutyaszar]

Köszönjük a nagymarosi zöldségeseknek és dohányboltoknak, hogy ellátják a helyi alkeszokat bármennyi felessel. Kár, hogy az uvegek mind az út szélén landolnak.

#nagymaros #hungary #szemét #mocsok #trash #visithungary #tüske #feles #igyalmegegyet #alkesz

[emlekeimhullama]

Légy boldog nagyon

Annyira nagyon nem akarom ezt. Életemben nem hadakoztam még így semmi ellen, de ez most így van. Próbálom elfogadni, megérteni és továbblépni, de elengedni soha nem foglak tudni, kérheted ezt akár ezerszer is. Bármennyi év telhet el, mindig mindenre emlékezni fogok, sohasem tudlak majd igazán elfelejteni. Most még túl intenzív ez az érzés és fájdalom, az évek során biztosan halványulni, de elmúlni soha nem fog. Az égieknek pedig nem bocsátom meg, hogy így kibabráltak velünk. Mindig megválaszolatlan kérdés lesz az életemben, hogy ennek miért kellett így alakulnia. Lehet a világ összes kincse az enyém, lehetek bármennyire boldog és élhetek a kedvenc mesebeli helyemen, akkor is minden áldott napomból hiányozni fogsz és az életem összes hullócsillagához ugyanazt az egy kérést fogom intézni.

Örökké, a Te Cukkid!

2022.10.14.

#tecukiid

[csacskamacskamocska]

Hazudós

Azon gondolkodtam, hogy amikor valaki mesél a korábbi kapcsolatairól, akkor bármennyi idő is telt el, sőt, minél több idő telt el, annál inkább az ő verzióját ismerjük. Pedig az telist tele van torzításokkal, önigazolással, élethazugságokkal. Minél messzebb van, annál szebben felépített a dolog. Már nincsenek benne ellentmondások, amire rákérdezhetnénk vagy ami lebuktathatná. Mondanám, hogy óvakodj attól, aki a saját hibáit nem ismeri el, ahogy attól is, aki nem bír visszaemlékezni a kapcsolat jó pillanataira. Az előbbi nem tanult semmit, az utóbbi nem lesz képes boldog álmokat építeni. Amikor fontos valaki, az ember bevonódik a játékaiba. Van amikor ezek szándékos manipulációk, de van amikor csak erőlködés, hogy az élet színesebb vagy viselhetőbb legyen. Bevonódunk és eljátszuk. te ilyen vagy, ezt szoktad csinálni/mondani, én erre ezt mondom vagy csinálom, azzal mutatom, hogy fontos vagy nekem, hogy figyelek rá, hogy neked milyen játék a kényelmes. Nem azonosak ezek a játszmákkal, inkább mintha folyton „hazudóst” játszanán. Most hiszem, hogy az van amit mondasz, most is, most szerintem hazudsz, aztán vagy tévedek vagy nem. Hazajössz, megkérdezem milyen napod volt, nincs semmi, válaszolod, és lehet, hogy úgy teszek, mintha hinném, mert éppen valójában nincs kedvem kiszedni belőled, hogy milyen napod volt, kockáztatni, hogy egy vita végén bököd ki, hogy szar, kibaszott szar nap volt. Ez a felszínes smalltalk kitölti a párkapcsolati élet nagyobbik részét, és annyira hozzá lehet szokni, hogy a kapcsolat ellaposodik és a résztvevők elmagányosodnak benne, mert csak várják és várják, hogy a másik végre beletegye az energiát és megkérdezze, hogy de tényleg, hogy vagy? Na, de nem is ezt akartam, hanem azt, hogy az ember bevonódik a játékba. És azokkal tart barátságot, akik szintén bevonódnak. Úgy teszünk, mint a homokozóban játszanánk és elfogadtuk, hogy Pistike a kapitány és mindenki más az ő kedvéért és irányításával túrja a homokot. Aztán az ember egyszercsak rácsodálkozik, amikor valaki, egy idegen nem vonódik be. És aki nem vonódik be, az más reakciót kap. Valami olyat, amire mi magunk vágytunk, de az elfogadott szereposztás miatt nekünk az nincs benne a forgatókönyvben. És így viszi el a párunkat egy nő/férfi, akiről azt gondoljuk, hogy „rosszabb nálunk” vagy lesz valaki sikeresebb egy olyan helyzetben amiben mi minden tudásunk és tehetségünk ellenére mindig alulmaradunk. Hirtelen olyan tiszta lett minden. Az emberek szeretik bevonni a saját drámáikba a többieket. Mert az a kényelmes, ha érzelmileg kiszolgálják őket. Magyarázd meg, érvelj, add el nekem az elképzelésedet, a szükségleteidet, és én majd eldöntöm, hogy NEKEM hogyan lesz jó. Hogy neked mi jó, az nem számít. (Kis butus! Elhitted, hogy számít? Becsaptalak!)

Hát, vesztettem, na.

#hazugság #játék #bevonódás #kapcsolatok #11-23

[domcsa98]

Te vagy az első és egyben utolsó szerelmem.

Minden út hozzád vezet vissza.

Annyira szeretlek, hogy az már fáj.

Bárki mellett boldog akarok lenni eszembe jutsz és örlődöm.

Felkeresel, aztán eltűnsz napokra, mintha elfelejtettél volna.

Tudom, hogy a szívedbe zártál.. pont úgy, ahogy én téged.

Bármennyi idő is teljen el mindig vissza fogunk találni egymáshoz.

Mindig égni fog az a láng, amit kettőnkön kívül senki más nem érthet meg.

Sajnálom, hogy nem voltam mindig tökéletes, hogy el kellett mennem, hogy nem tudtalak mindig boldoggá tenni, de azt tudd, hogy soha senki más nem fog úgy szeretni, mint én.

A szívemet adtam neked, ezért bárki jön az életembe nem tudom szeretni.

Van egy bizonyos érzés, de az nem a szerelem.

A szerelem megtestesítője számomra te és én vagyunk.