Tumgik
#békülés
dalszoveg-planet · 10 months
Text
És emlékszem arra a vitára, hajnali 2:30-kor Ahogy minden kicsúszott a kezünkből Sírva kirohantam, te pedig követtél az utcára Felkészültem a búcsúra Mert ez minden, amit valaha is ismertem Aztán megleptél Azt mondtad: "Soha nem hagylak egyedül"
Taylor Swift - Mine (Taylor’s Version)
86 notes · View notes
vercseppekazesoben · 2 years
Text
Tumblr media
37 notes · View notes
Text
Szeretlek
Ne menj el úgy aludni hogy nem tudod mit is jelentesz nekem
Mindennapom boldogság amikor csak veled lehetek
Én a vihar te a fény,rád nézek és tudom hogy égsz
A boldogságtól amit egymásnak okozunk
Hisz tudjuk hogy egymásnak csak mi vagyunk
Rengeteg vita és békülés után
Egyre jobban vágyok rád
Tudom nehezen mutatom ki,mert sérült vagyok
De tudnod kell hogy rengeteg mindent kapok
Ütnek rúgnak belém szúrnak
Hideget meleget egyaránt gyúrnak
Fejlődök tanulok ahogy csak tudok
Próbálkozom s mindig rád gondolok
Arra ahogy sétálunk a zuhogó esőben semmitől sem zavartatva
Miből vagyunk mi cukorból hogy elolvadva minket nyalogassanak?
Rád nézek,azokba a gyönyörű kék szemeidbe
Rájövök mennyire is szerencsés lehetek veled
Haza akarok menni mondogatom magamnak
Hova haza? Hisz az otthonom az a két karodba zárva van
Szeretem ahogy rám nézel,csillogó szemekkel
Az orrodon a szeplőid a kis ajkaid ahogy megcsókolsz vele
Mikor elpirulsz ahogy elfordulsz olykor
Szerinted én hülyeségből mondom?
Odáig vagyok érted,veled akarok mindent
Kertes házat gyereket,rengeteg nevetést
Amiket most mondok egyáltalán nem kertelés
Szeretlek tudom mondtam már de ez az igazság
Melletted vagyok,támogatlak ha baj van kiálts
Egyből futok rohanok amennyire csak tudok
De amilyen szerencsétlen vagyok esek egy jó nagyot
Két ügyetlen újra egymásra talált
Befejezetlen ügyük megoldásra vár
Bízz bennem,csak ennyi kell
Ellenséged helyett barátodként kezelj
Mert itt vagyok neked és itt is leszek
Amíg a szívem utolsót nem ver.
17 notes · View notes
versinator · 8 months
Text
Szekrénybe viselős
Főkötők békülés ülhetne kuckószögletbe Daloljatok megragadni kisgyerekek bekukucskáltam Meggyaláznak összefogtad velőcske becsületbe Sírvirágok nyírnám elfagy haladtam
Elmulandó veszedelmén bejönnek ütközetbe Mélabúsan lombbal hívnám hánykolódtam Ráfeküdt megborzadott belenéz toalettbe Szaporázva szájadból párnáimon ringatóztam
Hadarva késztő epe cigarettánk Bilincsekkel hítt emlékeimtől elefántcsonton Holdsugárban magánbeszéd szoptasson nyúlánk
Felebb cholnoky cigaretta vándorúton Képeskönyve lámpaláng védekezni ceremóniánk Rettenetesebbnek letérdelt poklon telefondróton
0 notes
sorozat-idezetek · 2 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Atypical (Több, mint normális)
24 notes · View notes
fucksworld · 3 years
Text
Kiakarok békülni azzal, akit a tükörben látok.
7 notes · View notes
rozsablog · 3 years
Text
Néha utállak amikor elég csúnya dolgok után azonnal kibékülsz vele.
13 notes · View notes
demonitekintet · 4 years
Text
Mikor próbál békülni,de te még haragszol rá,de aztán megbocsátod..
..De nem felejted.
174 notes · View notes
leila-0709 · 4 years
Text
Onnan tudod hogy ő az igazi hogy még a flúgjait is szereted. Olyan dolgokat ami másba idegesít benne szereted.
27 notes · View notes
definitely-someone · 4 years
Text
De ha nincs soha szép pillanat, mért álljak, mért fázzak?
10 notes · View notes
lastwordtoyou · 4 years
Text
Kétes érzelmek
2 notes · View notes
elveszettboldogsag · 4 years
Text
Tumblr media
6 notes · View notes
erdelyileanyka · 6 years
Text
A legapróbb dolgok hiányoznak belőled. Ahogy figyeltél, mikor azt hitted, nem látlak, ahogy hátulról átöleltél, ahogy csillogó szemekkel meséltél valamiről. Hiányzik, ahogy zavarba jöttél és ahogy zavarba tudtál hozni, ahogy kinevettél és utána kiengeszteltél, ha játékból megbántódtam. Hiányzik a szemed kéksége, a parfümöd illata, a hüvelykujjad érintése, ahogy tudatalatt köröket rajzolsz a kézfejemre. Ahogy megöleltél, mikor rég láttál, ahogy kértél, hogy vigyázzak magamra hazafelé. Ahogy kétértelmű perverz mondatokat kevertél a komoly eszmecseréinkbe, és vártad, mikor fog nekem leesni. Ahogy összegabalyodva feküdtünk a paplan alatt olyan csendben, hogy hallottam a szívverésed. Ahogy segítséget kértél. Ahogy segítettél.
Minden, ami valaha a világot jelentette nekem.
2K notes · View notes
te-vagy-a-fajdalom · 5 years
Text
Akarom
Hónapok óta olyan magányosnak érzem magam. Körülöttem vannak a barátaim, a szeretteim, de mégis. Szeretném újra érezni azt, hogy szeretnek. Hogy van, akire támaszkodhatok, aki fény a sötétben. Akit felhívhatsz este és elsírhatod a bánatod neki, vagy, hogy a világ jelentéktelen dolgairól folytassatok eszmecserét. Tudod, az az érzés, amikor van melletted valaki. Annyira vágyom arra, hogy valaki legyen mellettem. A pici, komolytalan dolgokban és a komoly helyzetekben egyaránt. Szeretném, ha szeretnének. Nem kell amerikai filmbe illő romantikus történetnek lennie. Szenvedélyt, kirohanásokat, béküléseket akarok. Olyas valamit, amibe minden nap egy kicsit belehalunk, de ettől függetlenül mindkettőnk számára olyan, mint a drog. Szükségünk lenne a másikra. De tudod, mi lenne az egészben a legjobb, hogy rohadtul, kibaszottul igaz lenne. Erre vágytam, erre vágyom még most is.
Erre megjelentél, és én meg csak álltam és néztem, hogy mi van. Nem te vagy a világ legerősebb pasija, nem vagy a legmagasabb. Törted már össze lányok szívét. Bántottál már meg embereket. Hazudtál már. Szoktál csúnyán beszélni. A hangod, a szemed, az arcod, te számomra mégis tökéletes vagy. A hibáiddal együtt. Nem tudok, nem arra gondolni, hogy milyen jók lennénk együtt. Vagyis igazából nem tudok nem rád gondolni. Kellesz nekem, mint alkoholistának az utolsó csepp bor az üveg aljáról.
Nem hiszek a szerelem első látásban, sőt, nagyjából baromságnak tartom. De hiszek abban, hogy vannak olyan személyek az életünkben, akik már az első találkozáskor olyan mély nyomott hagynak bennünk, amit soha nem leszünk képesek majd kitörölni. Ezt éreztem, mikor először megláttalak, mikor először hallottam a hangod, és ezt éreztem mikor először bele néztem a szemeidbe.
45 notes · View notes
versinator · 11 months
Text
Moslékját bódorog
Fúlva notturno melltűt böfögés Alkonyra áruját habozókat békülés Aludttej derűje egészségesen rejtélyt Öltözök tefeléd unokáját holdfényt Ólomnehéz éldegél ásító titkán Robogtam osztogat botban kabátján
Kincsesláda szemétdomb lélekbe szürkülő Cafra átnyujtott királyé szerteömlő Mondsza rogyásig gyöngeséged kályhához Kaosz forg meglökve öngyilkosokhoz Lakodalmi krémeslepény fergetegre kavarván Cikázva újjait beleborzong alkonyatján
Formálni megértenek lábaimnál csöndeskés Hervadunk sikkasztót ispánházak lihegés Megvígasztalom járuló korommal tébolyt Sírhatnak mélázok zongoraszobában kastélyt Kivezet világosabban öltök pulyán Koponyámat állítok dinnyék rohamán
Meredező tanulok koffein karonülő Műveled szeszélyt lisztes esőbűvölő Imádnám számlám kettősség lámpákhoz Denevérként ijedez őnékik sápadoz Isszuk neveztek lehint findzsán Fűtés kalapomban csarnokot talaján
Alvótárs tekintetedre sandítunk tenyészés Kárvallottan kávén vendégség verés Lanolin hordjatok átkozottan tűzrózsafényt Ráborulok ijedve ocsúdva szétfolyt Tovatűntén gyászolni tere városházán Leült oszlopokban apostoli szabadkán
Döntse szélsodorta ágyaknál hülő Fuvallt igézlek jégszín túlélő Kávéjukat mindegyikkel sipka kalandoz Ács legszegényebb tüdejével asztalukhoz Tekintetünk kerékkel munkálkodott bársonyruháján Szoborszerű alászáll kardala spárgán
0 notes
heyjustfeel · 5 years
Text
Kincs
A kád nem volt a legnagyobb, de pont elég volt ahhoz, hogy elférjünk benne. Vele fürdeni mindig mókásabb, olyankor csak mi vagyunk. Nem zargat senki és ilyenkor szoktuk a legnagyobbakat és a legőszintébbeket nevetni.
- Ugye tudod, hogy meg kell mosnod a hátam? - néztem rá mosolyogva miközben ujjaim a kád szélén támaszkodó kezét járták be szép lassan.
- Persze, hogy megmosom - mondta úgy, mintha ez a világ legnyilvánvalóbb dolga lett volna. Az ő másik keze pedig a vállamat simította végig, szinte táncolt rajta.
Szórakozottan, fejemet rázva vettem kezembe a tusfürdőt, majd elkezdtem megmosakodni. Szememmel néha-néha rápillantottam. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
A nap már épp eltűnőben volt. Rózsaszínre és narancssárgára festette az eget, mintha csak egy egyszerű vászon lenne. Pár kósza sugár azonban bevilágított a fürdőszoba tetőablakán, körbe ölelték az arcát.
Meg akartam fordulni, hogy betartsa az ígéretét és megmossa a hátam, azonban ő finoman elkapta a kezem, mire meglepetten pillantottam rá.
- Mi az? - néztem szemébe, de egy szót sem szólt, csak lassan elmosolyodott. - Hé, mi aaz? - nevettem el magam de ő csak nézett tovább mélyen a szemembe, ezzel természetesen teljes mértékben zavarba hozva engem - naa, csak meg akartam fordulni, hogy megmosd a hátam - vontam vállat, de nem hagyta abba az eddigi tevékenységét.
Feladva államat a kezemben megtámasztva próbáltam tartani a szemkontaktust, de csak folyamatos nyüszögések közepette elkaptam a szemem. Nem erősségem a szemkontaktust tartása, úgy alapból sem. Hát ha még ő így néz rám...
- Tényleg nem fogsz megszólalni? - sóhajtottam mosolyogva, közben éreztem, hogy az arcom teljesen elvörösödik - csak áruld el mit nézel - nevettem zavaromban, mire kisvártatva szép lassan közelebb húzódott, majd mélyen a szemembe nézett.
- Egy igazi kincset - suttogta őszinte ámulattal a hangjába, mire hirtelen megszólalni sem tudtam és könnyek gyűltek a szemembe.
Ez a jelenet sokszor eszembejut azóta, mert számomra tökéletes volt. A nap fénye, a víz langyos simogatása. És te.
Most itt ülök és erre gondolok. Túl vagyunk egy nagy vitán, talán a legnagyobbon, amivel eddig valaha szembe kellett néznünk. Néha, ha két ember együtt van változni kell és alkalmazkodni a másikhoz. Csiszolódni.
Itt ülök és mindezek után őszintén hiszem, hogy jól vagyok. Hogy jól vagyunk.
Itt ülök és rád gondolok, arra, hogy te teszel erőssé.
Arra, hogy te teszel méltóvá...
Hogy a kincsed lehessek.
31 notes · View notes