#chaluka | Explore Tumblr Posts and Blogs

oursophie24wolf-blog · 7 years

Text

Váratlan Vendégek

Átlagos hétfőnek indult volna, ha Paranoid nem zabálja tele magát lejárt tejszínhabbal. A címkén, késve vette észre, hogy nem az idei, hanem tavaly karácsonyig jó.

Hatalmas gyomorrontással szállt fel a buszra. Alig bírta visszatartani a hányást.

Ozzy, amikor ezt meghallotta, egyszerűen kiröhögte. Igaz barát a legjavából. Ozzy a könnyeit törölgette még, amikor beléptek a suliba.

Mr. Chaluka, az igazgatóhelyettes, ferde szemmel nézett rájuk, amikor beléptek. Már megszokták, Mr. Chaluka mindekire csúnyán szokott nézni.

A terembe belépve köszöntek a többieknek, majd leültek a helyükre. Paranoid úgy érezte magát, mint egy tengeri beteg. Szörnyű volt. Már érezte az epét a torkában.

Mr. Redmond ekkor lépett be egy sráccal… akik nos…khm…egész elfogadhatóan nézett ki.

Ozzy ekkor lépett Paranoid mellé. Mindketten arra néztek.

- Minden rendben Paranoid? Eléggé rosszul nézel ki…mármint bocskó,de..

Paranoid kitört, mint egy vulkán. Egyenesen a kukákhoz futott, és belehányt. Az osztályfőnök, és a srác, na meg az egész osztály odanézett.

Ozzy a szája elé kapta a kezét. Mindenki döbbenten nézett.

Az új srác szólalt meg először:

- Hát…így sem láttam, még lányt reagálni, a belépésemre.

Mindenki felnevetett. Paranoid feltámolygott a kukából, és kikéredzkedett a mosdóba. Alig állt meg a lábán, reszketett, és pipacsvörös volt a feje.

- Nem akarsz inkább az orvosiba menni? – kérdezte Mr. Redmond.

- De, csak előtte, még mosdóba, mert szerintem ez nem minden volt.

- Értem, menj!

Ozzy megkérdezte a tanárt elkísérheti-e az orvosiba. Megengedte, majd együtt elmentek. Az orvos adott valami gyógyszert, majd Paranoid rendbe szedte magát a mosdóban.

Paranoidnak az új srác járt egyre csak a fejében. Körülbelül egy 78 magas lehetett, barnás szőke haj, kék szem. Látszott, hogy már most elkezdett gyúrni. Egy egyszerű tornacsukát, farmert és egy fehér pólót viselt.

Nem értette. Helyes volt, meg minden, dee…lehetséges lenne, hogy belezúgott? Nem, nem és nem. Ő nem zúg bele senkibe. Nem akar. Nem, csak a romlott tejszínhab beszél belőle amikor úgy érzi összeszorul a gyomra.

Az infóteremben Ozzyt kapta el a hasgörcs, vagy nyálasabb megfogalmazásban a lepkék megjelentek a gyomrában.

Az új srác mellé, még került, még egy új tag.

Egy 175 magas lehetett, barnahaj, barna szem. Az alkata olyan volt, mint a másiké.

Ozzy majdnem neki ment a tanári asztalnak, amikor meglátta.

De, végül sikerült kikerülni. A háttérből hallatszott Paranoid elfojtott röhögése.

- Khhmmmhhm… - röhögött Paranoid. A válla, még akkor is rázkódott, amikor leült Gusti mellé.

- Na, mi volt? – suttogta Gusti.

- Kaptam valami hányásvisszafogó pirulákat, és most már jobban vagyok. – vázolta fel Paranoid.

- Aha, de ugye nem fogsz már ide okádani?

- Nem tervezem, nyugi!

- Ich bin sehr ruhig, Sofia!

- Ugye a feladatról beszélgettek? – kérdezte Mr. Bercfy.

- Hogyne, épp a feladatot magyarázom neki, szegény elég lassú felfogású.

Paranoid erre belekönyökölt Gusti oldalába.

- Áú… - szisszent fel Gustav.

- Minden rendben? – nézett fel a gépéből egy perc alatt a tanár.

- Igen, persze tanár úr, ne tessék aggódni!

A tanár folytatta, hát amit eddig is csinált a gépén. Senki se tudta, mit csinál ilyenkor, de senkit nem is érdekelt.

Óra után Ozzyt bevárva mentek ki a teremből. A két új srác mögöttük jött ki, mivel még váltottak pár szót a Mr. Bercfyvel.

Utánuk is szóltak.

-Hé! Lécci bevártok, mivel nem nagyon tudjuk még a visszautat a teremhez.

Megálltak.

Kösz. – szólt a kékszemű.

- Szívesen, tudod az antiszocok mindig hátul mennek. – kezdett beszélgetni Gustav. Nem a legjobb indítás, de mindegy.

- Értem. Amúgy nem te voltál a csaj, aki elrókázta magát, a haverom láttán? – fordult a barna szemű Paranoidhoz.

Mindketten ránéztek. Paranoid feje olyan vörös volt, mint Mrs. Beade magassarkúja.

- Hát…öhm, igen én voltam, de nem azért… - beszélt összevissza Paranoid. Eléggé zavarban volt.

- Azért hányta el magát, mert romlott tejszínt evett tegnap. – mentette ki Ozzy.

- Ételmérgezés. – szóllt közbe Gusti.

- Értem, akkor nincs velem bajod? – kérdezte a kék szemű halvány mosollyal. Paranoid a fejét rázta.

- Akkor jó, örülök. Az a termünk ugye? – bökött a pár méterrel előttük álló nyitott ajtó felé.

- Igen, az. – mondta Ozzy.

- Csúcs. Köszi. Na, sziasztok! – szólt barna szem.

A két srác ezzel előre is ment. Ők közben megálltak a folyosón.

- Ezek meg kik? – kérdezte Ozzy.

- Fogalmam sincs, de asszem osztálytársak.

- Ma jöttek először. Ők az angol cserediákok. Egy testvér pár, sőt asszem talán ikrek is.

- Ohh, így már értem, de akkor te miért jöttél egyedül? – fordult hozzá kérdőn Paranoid.

- Azért, mert akivel jöttem volna, lebetegedett.

- Értem, és mi a nevük? – kérdezte Ozzy.

- Na, azt már én sem tudom.

Ezek után visszamentek a terembe. A kék szemű srác, épp Akáccsal dumált.

A barna szemű, pedig Jeralddal vagy ahogy mindenki nevezi Jercivel beszélgetett. Na ja, elkezdett nőni a fiúk száma az osztályban. Eddig csak volt, most lett 10.

Az új srácok nem sok vizet zavartak, csak páran jöttek megcsodálni őket a másik 9.- ből, meg pár osztálytárs nézett rájuk furán. Nem rossz furán, hanem jó értelemben. Olyan szerelmetesen.

Ozzy nagyon kíváncsi volt a barna szeműre. Vajon hogy hívják? Honnan jött? Van háziállata? Szingli? Hirtelen mindent tudni akart róla. Ozzy alig bírt koncentrálni német órán.

Paranoid sem volt jobban. Ő a kék szeműn agyalt, és mintha nem hatott volna a hasára a gyógyszer. Olvasott már a lepkék a gyomorban érzetről, de gyomorrontás is olyan nem? Nehéz megkülönböztetni a kettőt. Legalábbis Paranoid nem tudta, de reménykedett benne, hogy csak a romlott tejszínhab. Nem akart magának semmilyen pasis ügyet. Helyre állt az élete. Mind a kettő. Jól teljesített a suliban, voltak barátai. A szuperhős énje ehhez, mintha csak alkalmazkodott volna. Riasztások általában csak délután jöttek, de azok is inkább hétvégén. Mentette az embereket, kávézott a barátaival. Nem akarta, hogy bármi is elroncsa az épphogy, csak helyre állt életét.

Ozzy és Paranoid a hétvégén egy rablót kapott el, aki a bingótermet akarta kirabolni, az idősek otthonában.

Minden jó volt, amíg nem kavarta be nekik két illető.

Ozzy már aznap tudta, hogy valami megváltozott. Nem tagadta. Nem lett volna értelme. Beleesett az egyik új srácba. Nem nagyon tudta kezelni a helyzetet, és azt sem tudta, hogyan tovább, de legalább elfogadta. Nem úgy, mint Paranoid.

Paranoid pedig továbbra is tagadta. Nem akarta elhinni, sem elismerni.

Ezekről természetesen még egymásnak sem beszéltek. Túl kínosnak érezték, mondjuk Paranoid még magának sem ismerte be.

Gustav mindkettőn érzékelte a feszültséget. Tudta is az okát.

Ezért nézett utána, a két egyenesen Oldsbourgből érkező, mint kiderült brit srácnak.

0 notes