elmesélem, mert látom érdekel
Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.
Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.
Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.
Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.
A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.
Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.
Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.
Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.
Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.
A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.
Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.
Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).
Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.
70 notes
·
View notes