#engedni

[ajtostolahazba]

Jövőre Veled, ugyanitt...

Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[bereczkytamas]

Mától lehet legálisan szmokázni

Németországban.

Persze ahogy minden, ez is nagyon németül működik, vagyis lehet szmokázni, meg lehet nálad maximum 25 gramm fű (ami - lássuk be - kurvasok), ha felnőtt vagy, de másnak már nem adhatsz belőle. Egyelőre venni sem lehet sehol (mármint a szokásos feketepiacon kívül), mert az árusításra jogosult "kannabiszklubok" csak júliustól működhetnek. Viszont otthon termeszthetsz, lehet maximum három töved. Egyelőre sem a magvak, sem a profi eszközök árusítása szintén nem legális.

Nem lehet tépni iskola és játszótér mellett, valamint sétálóutcákban sem napközben. Éjjel már lehet.

Egyáltalán senki sem érti, hogy mi van, valószínűleg mostantól mindent lehet, mert képtelenség lesz ellenőrizni, hogy mi történik.

Ezzel párhuzamosan máris elkezdődött a hajtépés, hogy most akkor szabadon kell majd engedni az egy cigi miatt lesittelt gyerekeket, és a bíróságok valószínűleg sokezer ügyet kell feldolgozzanak hónapokon belül. Valamint a teljes konzervatív tábor agyvérzést kapott.

Mindenesetre éjfélkor a Brandenburgi kapu tövében 1500 ember szívott be egyszerre, a tüntetés békésen zajlott.

Vágni lehetett a füstöt.

[pajjorimre]

Mikor ilyeneket látok, kicsit mindig elönt a büszkeség. Lehet hogy zárványszerűen és párhuzamosan több helyen is elkezdték használni, de a mi buborékunkban került be az általánosan használt szókincsbe, szóval valamikor 20+ évvel ezelőtt a kisÓdor mesélte a svejci autóvásárlós kalandjaikat a kisSheriffel, ezek ketten óriási formák voltak, na és abban a sztoriban hangzott el annál a résznél, amikor a kereskedő nem akart engedni az árból semennyit se és a Sheriff persze semennyit nem beszélt semmilyen nyelven, de kurva ideges lett, hogy *AKKOR FÁK JÚ A GECIBE!*

Onnantól mi ezt használtuk és terjesztettük, szóval ez esélyesen fehérvári születésű.

A Sheriff egyébként irgalmatlan fószer volt józanon is, berontottunk valami kútra Németországban, cigit kéne venni, de ki beszéljen...? Na a Sheriff közölte hogy félre slapecok, én beszélek angolul, tökéletesen magabiztosan odaballagott a pulthoz, mélyen a pultos szemébe nézett, feltartotta a jobb hüvelykujját és hozzátette hogy Marlboro. Hát így éltünk mink akkoriban.

@tothjutka kösz a képet. :)

[csacskamacskamocska]

Házvásárlás Olaszországban (első lépés konklúzió)

Volt az a nagyon szuper ház (5.), ami nagyon tetszett. Okozott álmatlan éjszakát. Mert nagyon tetszett. De megjelent a lelki szemeim előtt a barátnőmék jelenlegi terasza, ami egy okádék. És felrémlett előttem, hogy mennyire hanyagok és rendetlenek. És, hogy az álomszép kert meg a terasz vajon mennyi idő alatt lesz tele lommal, a lelkünk frusztrációval. Hogy ki nyírja a füvet, ki nem takarította ki a medencét (amit majd építünk), hogy ki mennyi áramot, gázt, vizet használt mert mellékmérők nincsenek a lakásokhoz. Kinek mi a költsége, ha meg nem tesz bele pénzt akkor használhatja-e vagy mi lesz? Amikor jönnek hozzájuk a gyerekeik és én hallgathatom a beszélgetésüket a teraszon, amire nem vagyok kiváncsi vagy jönnek a barátaim bulizni és akkor őket, a másféle barátaimat meg kell hívnom vagy nem? És majd akkor ők hallgatják ahogy mi röhögünk? Viszonylag könnyű szívvel elengedtem azt a házat, pedig nagyon tetszett. Voltál már így, hogy randiztál valakivel és tényleg jól néz ki, tetszik is, és mégis azt hazudod, hogy nincs meg a kémia, mert tudsz egy valamit, ami miatt nem mész bele. (mert mondjuk a lelked mélyén még mindig mást szeretsz). Na ilyen érzés ez a ház. Tetszett, jó lenne, de egyedül nem tudom megvenni, közösen meg nem jó. Kell találnom egy faszit, akivel ez a ház egyszerűen tökéletes lenne. :) A vele való munka is két embernek könnyű, szórakoztató, egy embernek már picit feladatos. És felmerült, hogy a városkában eladó a hercegi palota is ami a város közepe. Nagyon sok üres ház volt, az aktuális ingatlan kürül 3 is. Lehetséges, higy ez egy kihalófélben lévő település, ahol az ingatlan nem lesz értékálló? Nade ez csak egy részlet, megpróbálom pontokba szedni a tapasztalatokat. Az ingatlanos oldalakon gátlástalanul kell kérni még képeket, alaprajzot, tanusítványokat energetikai meg földhivatalit. Ha nem adnak, az ingatlan kuka. van egyébként olyan szolgáltatás is, hogy kimennek helyetted az ingatlanhoz, és mindent megnéznek, leellenőriznek, mintha te lennél csak még hozzáértően is. Mindenről küldenek fényképet, videót, stb. Az árát nem tudom, de a kiutazásnál és csalódásnál szerintem olcsóbb.

Az ingatlanosokkal időpontot egyeztetni csak úgy szabad, ha még előző este ráírsz, rátelefonálsz, hogy fixáld az időpontot és a helyet (az irodában vagy a háznál találkoztok) Az árak nagyon változóak. 13-16000 euróért kapni minilakást a városban (ne feledjük, hogy Olaszországban a 12000 fős városok teljesen jól működnek, mondhatni nagyvárosi hangulattal, szóval nem érzed azt, hoyg itt a fű se nő. Egy nagyobb városról meg nem mondanád meg, hogy nem főváros, annyira nyüzsis minden tekintetben. Nem mondom, hogy sok ilyen olcsó lakás van, de akad. Persze ezek félszuterén vagy tetőtéri lakások, támfalra néz az ablak, stb, stb. A házaknál akkora az árban a szórás, hogy semmi rendszert nem látok benne. Amikre mi próbáltunk figyelni: milyen állapotban van a ház (felázás, beázás, nyílászárók, fűtési rendszer, melegvíz, és a külső fal állapota. De amiket el tudtunk engedni, az a burkolatok, festés, mázolás 0 ha ezekkel van munka, az nem gond) Van-e parkolási lehetőség Az Olaszok a mindenhova is kocsival járnak. Kurvasok kocsi van és kevés parkolóhely. Kisebb településeken van közösségi parkolóhely, ami nem fizetős a helyi lakosoknak. Mert a házaknál sokszor semmilyen módon nem lehet megállni, ha nincs a saját telkeden parkolóhely. Milyen üzletek vannak a közelben Mert az oké, hogy nagybevásárlást bárhol csinálsz, hazaviszed vagy házhozszállítják, de egy sörért vagy egy kifliért nem mindegy milyen messzire kell elmászni. Milyen a település Ez majdnem az első pontban volt amúgy. Mert olyan helyet kerestünk ahol örömmel él az ember. nem elég, hogy a házadat szereted, de akartam, hogy szeressem a települést. Akár turistaérzéssel, akár később már megszokott érzéssel, de kell, hogy tetszen. Milyen nagyváros van a közelben Bevásárlás, kórház, látnivalók, ez mind fontos. Hogy mennyire expedíció valamihez hozzájutni. Milyen messze van a tenger Nagyon fontos nekem, úgyhogy 60 percben maximáltuk az elérést. Mennyi idő Magyarországra jutni 12 óra alatt jöttünk haza, autópályán. 14 óra még talán bevállalható, meg váltott sofőrökkel talán több is. Utasként teljesen kényelmes volt a 12 óra, néha örültem ha vezethettem volna mert net nem volt, néha uncsi volt bámészkodni. VAN-E SZÉLESSÁVÚ INTERNET ennek utána kell néznünk. mert sok helyen mondták, hogy van, nem probléma és talán kábelen valóban van, de mondjuk mobilnet nem volt az egész településen, hiába próbálkoztunk, és ez többször előfordult. És wifi sincs csak úgy mindenhol nyakra főre. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy más szokások vannak. A bárokban nem feltétlenül basztatják a telefonjukat az emberek. Nem tudom. Volt ahol igen, volt ahol senki. Mennyire megközelíthető a ház Van amelyik csak lépcsőkön elérhető, kocsival még a közelébe se lehet menni. A belső lépcsők sokszor nagyon meredekek vagy szűk csigalépcső, hát nem egy életbiztosítás a magamfajtának, akinek egy évben négyszer kimegy a bokája és elterül, mint egy béka. :( Az árak... Egyszerűen nem tudom mi határozza meg viszont az Idealista.it oldalon, ahol legfőképpen keresgéletm, mivel ez egy gyűjtőoldal nem egyetlen iroda kínálata lehet kérni online értékbecslést, ami megmondja, hogy mennyire reális az ár. Ez az értékbecslés csak az adatok és a környező árak és gondolom mindenféle drágító és olcsító tényezők beszámolásával történik, szóval nem megy ki senki megnézni. Ennek a becslésnek az ára 10 euro. Egy komolyabban elgondolkodtató ingatlannál teljesen megéri. 23000 eurótól lehet házat venni. Hogy mennyire felújítandó az változó. Nekem az is befolyásoló tényező, hogy egyedül kell megoldanom a felújítást, szóval arra is kell figyelnem, hogy mi az ami a tudásomba és az erőmbe belefér. Mások irányításához, a szervezéshez az anyag és egyáb vásárláshoz is kell idő meg erő. Mindezt külföldön... húzós.

A tapasztalat Akarok Olaszországban lakni. Meg fogom találni a megfelelő házat, de bele kell tennem még több időt meg energiát. Nem költözünk össze, de egy településre költözünk, vagy nagyon közel. Marad Ligúria és Toszkána a célpont. Ebben az évben még egy látogatás csak akkor fér bele, ha valami nagyon konkrétan KELL és valakit be tudok fűzni, hogy sofőrködjön oda engem, jövünk-megyünk 3 nap max az egész. Biztos lesz akinek ez a kaland belefér az életébe. Ha találok olyan valamit... Már máshogy nézem, már nézem a tengerszint feletti magasságot is, és már tudom, hogy 500 méter az sok kanyar, olyan utakon ahol én nem biztos, hogy akarok kanyarogni. Szép kilátás viszont ott van, a hegyoldalban. Minden egyes ingatlan egyedi elbírálás alá esik, de lesz egy, amit tökéletesnek fogok érezni. Megérősnek. A tenger az nekem elmondhatatlan mágnes. Nem a napozás, nem a tengerparton fekvés, jajj azt alig bírom, hanem a tengerparton gyaloglás, a víz látvány és a tengerben úszás. Nem akarok e nélkül élni, ha megtehetem, hogy élhetek vele is.

#Olaszország #ingatlan #1. konklúzió #07-17

[bucsasza]

Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.

(Csitáry-Hock Tamás)

#magyar tumblisok #érzések #gondolatok #örök szerelem #szeretlek #mindennél jobban #szerelmes #igaz szerelem #örökké szeretni foglak #kedvesem #fájdalmas #távolság #hiányzol #minden rendben lesz #csitáry-hock tamás

[sronti]

Nagyon jó lenne, ha a kegyelmi üggyel foglalkozó valamelyik újságíró mintegy mellékesen megkérdezné a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, hogy sikerült-e valamit szabályozási szinten alkotniuk az intézményi bántalmazás ellen a bicskei igazgató ámokfutása óta, mert akármit makognak a fideszes faszkalapok, a valódi megelőzésnek onnan kéne jönnie. Amit meg kéne nézni, hogy van-e:

-Rendőrségi együttműködés, kiemelve azokat a helyeket, ahol nagy nevelőotthonok vannak. Itt külön tréning kéne a zsaruknak, hogy mit kell ilyenkor csinálni, mert látványosan nem ment nekik az első alkalommal ('11-ben) de igazából másodjára se.

Nem csak a nevelőotthonoknál van probléma, a zsaruk nem igazán tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, se tettesként, se áldozatként.

-bántalmazásokkal kapcsolatos képzések állapota a nevelőknél. Böjte ügyében feljött, hogy a romániai képzések sokszor elég névlegesek, mert a szabályozás rossz. El tudom képzelni, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet (nincs belsős infóm, csak tippelek)

-whistleblower policy. Nem tudom, hogy magyarul van-e ennek külön neve, de ez egy olyan dokumentum, ami azt magyarázza el, kihez kell fordulni, ha valaki az intézményben gyanús dolgokat csinál, különösen ha nem bízik meg az ember a főnökében. Ennek nyílvánosnak kéne lennie és mindenkinek oda kéne adni a linket és kitenni az intézményben néhány helyre, például mosdókba. (A mosdók azért jók, mert ott feltűnés nélkül lehet ezeket nézegetni.)

-Van-e olyan intézmény, ami a családotthonokat, nevelőotthonokat járja és értékeli a tudást ezekről a gyerekek és a róluk gondoskodók körében, meg általában a körülményeket. A legnagyobb baj ezekkel a helyekkel, hogy gyakran elszigeteltek, még rosszabb, ha külön iskolájuk is van, ezt szerintem tényleg egyáltalán nem szabadna engedni. Ha valami miatt nem mehet a gyerek a többiek közé, akkor is normál iskolából kellene neki tanár. Az ilyen helyeken legalább évente körül kéne nézni alaposan. Aztán ezeknek a körülnézéseknek következménye kellene legyen.

-Pályáztatni kell civileket érdekvédelemre gyerekeknek. A gyám, az intézmény, a nevelők, a fenntartó, nagyon össze van nőve, kellene (legalább) egy független szereplő, akikről mindenki tudja, hogy tényleg független és a bejárása nem függ az intézményvezető jóindulatától. Elvileg van gyermekjogi képviselő, majdnem húsz az egész országban:

-Ki kell mondani, hogy az elszigeteltség rossz, és minden eszközzel törekedni kell rá, hogy a gyerekek minél többfelé jussanak el egyénileg. Jelenleg nagyon sok minden csoportban történik, mert úgy egyszerű, ha tíz ember megy, vagy a foglalkozás jön, vagy az x bácsi-néni elvisz pár gyereket valahová. Ezek lehetnek akár jó programok is, de továbbra is az intézményhez kötődnek, így nem tanulnak meg azon kívül boldogulni. Ez már egy részlet, de szerintem az állami gondozottak mindegyikének kellene lennie legalább egy, rendszeres, legalább heti elfoglaltsága, ami az otthonon kívül történik és csak az övé. Majdnem tök mindegy mi az, de neki kellene választania. A boksztól a zenén át a táncig, vagy külön matekig rengeteg lehetőség van, a lényeg, hogy ő rendelkezzen felette és ne az intézményhez, vagy a családotthonhoz kötődjön.

-A szökéseket nagyon komolyan kéne venni, és minél fiatalabb valaki, annál fontosabb megtudni, mi van a szökés mögött.

A kormánynak egyetlen igazi dolga az lenne, hogy azonnal legalább megduplázza az erre a területre adott pénzt, ami persze nem fog megtörténni.

[enisvagyokvalaki]

Nem érdemes kötődni bárkihez is. Nem szabad bízni másokban. Nem lehet közel engedni magadhoz senkit. Hogy miért? Mert emberek...

- Ismeretlen

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny

[retyerutya]

Rétvári

„Az EU nem ad pénzt Magyarországnak sem az embercsempészek fogvatartási költségeire, sem börtönök építésére. Azt viszont elvárják, hogy a határokon elfogott külföldi embercsempészeket hazai börtönökben, a magyar adófizetők pénzéből tartsuk fogva.”

Hát oké, akkor külföldi rablógyilkosokat is szabadon fognak engedni?  Vodafone-t venni viszont muszáj volt, pedig Brüsszel arra sem adott pénzt.

[zeroz2ro]

Talán a Béla király út az egyik legvédettebb utca Budapesten.

Béla király út 3/a - Áder János villája

Béla király út 26. - Köztársasági Elnöki Rezidencia

Czinege utca 5. - Orbán Viktor villája

És akkor 90 migránst találnak a Béla király út 53/A-ban.

Szerintem amikor Orbán azt mondta hogy be lehet engedni a migránsokat a szlovák határra valaki nagyon félreértette!

[tokeletesbopcio]

Hányszor kell még tőrt döfnöd a szívembe a szavaiddal míg el tudlak engedni?

#gondolatok #sajat erzes #magyar idézetek #magyar

[heypssstwannabuysumsteel]

A mult hetvegen rendeztek egy Pittsburgh county fair nevezetu esemenyt, ami nagyreszt ilyen hazi gazdalkodasrol szolt, meg lehetett workshop-okon reszt venni. Azert mentunk, mert volt "hogyan termessz otthon gombat" ora, es mar ideje gondolkozom rajta, hogy az jo mokanak hangzik. Kaptunk kis kezdo blue oyster szettet is ajandekba, szoval arrol majd lesz beszamolot maskor. Amugy volt meg Pittsburgh legjobb hazi paradicsomja verseny is, amire barki nevezhetett, aki otthon nevelget paradicsomot. Volt pawpaw kostolo is, ami gyakorlatilag a helyi banan, bizarr egy gyumolcs, de lehet elultetek egy-ket magot jjovore. Utana pedig allatsimogato is volt. Itt osszehaverkodtunk egy szamarral, kismalaccal, alpakaval, tehenkevel es kiskecskevel is.

Utana ha mar ott jarunk, bementunk meg a National aviary-ba, ami vegeredmenyben allatkert madaraknak. A nagytobbseg vagy vadon megsebesult allat, vagy veszelyeztetett, vagy masik allatkertbol jott mar, es nem lehet szabadon engedni. Azert a keselyuket meg az ilyen nagy madarakat kicsit tudtuk sajnalni, hogy nem repkedhetnek ahogy csak jol esik nekik. De voltak csudaszepek is, en tukant is most lattam eloszor eloben.

A slusszpoen az volt, hogy belefekhettel egy ilyen virtualis realitasos muszerbe, ahol ugy tehettel percekig, mint aki madar varosok, meg vizek felett. Meg a szel is fujt az ember arcaba!

A legkedvesebb resz a pingvineknel volt, ahol igy be lehetett kukkantani hozzajuk. Epp eves utan voltak, szoval sok aktivitast nem valtott ki beloluk a jelenletem, de en nagyon elveztem!

#pittsburgh #national aviary #pittsburgh county fair

[szaszithoughts]

Az volt a legjobb napom, amikor végre eltudtalak engedni.

@fekete0barany

#tumblr #szerelem #depresszió #magyar #gondolat #halál #fájdalom #hiány #szeretet #érzelem #élet #egyedül #szomorú #érzések #magyar tumblr

[talan-depresszios-vagyok]

Gyere vissza, vidd el a szívem. Tépd ki, mert Te utánad senkit nem képes be engedni azóta sem.

#magyar #magyar tumblr #idézet #magyar idézetek #magyaridezet #saját gondolat #saját írás #hiányzol #szerelem #szeretlek

[gettocsirke]

Vicces, azt hittem el engedni faj valakit.

Kesobb a hianya meg fajdalmasabb...

@gettocsirke

#magyar #magyar tumblisok #fájdalom #alkohol #csalódás #igazság #magyar tumblr #saját szöveg #saját #Faj #Hiányzol #Hianyzik #Fajdalmas

[csacskamacskamocska]

Te mit adtál a másiknak?

Mármint persze fiatalságod legszebb évein túl. :D Mi az amiben a másik ember számára hasznos volt a kapcsolat? Mármint a hétköznapi munkamegosztáson túl. Volt-e, van-e ami által fejlődni tudott, kiteljesedni, megismerni valamit. Magát, a világ valamiféle részét. Mert lehet, hogy csak akkor érezzük utólag azt, hogy volt értelme. Miután már a rózsaszín köd elmúlik és mérlegre kerül az élet meg a kapcsolat. És ne mondd azt, hogy mindig számíthatott rád, mert ez a te gondolatod, de ha valójában nem volt időd segíteni, akkor ezt húzd ki! Ha valójában nem volt időd meg erőd empatikusnak és támogatónak lenni, akkor az érzelmi támasz dolgot is kihúzhatod. Ha azt gondoltad, hogy amit teszel az ab ovo boldoggá teszi, azt is kihúzhatod. Persze, jó szar, ha nem kommunikáltok és nem mondja el neked a másik, hogy ez jó nekem, ezért hálás vagyok, ezt szeretem, ezt jól csinálod, ezért érdemes. Ennél már csak az a szarabb, ha kutyaként nevelnek. Ezt ne, ezt se, ne csináld, ne, NE!!!! Alapvetően azt hiszem, azt gondoljuk, hogy rengeteget köszönhet nekünk a másik ember. A „másik ember” is ezt gondolja. :D Azon gondolkodtam, hogy sokszor az utánunk következőnek azért könnyebb, mert millió vitával, beszélgetéssel, sírással és magyarázattal megtanítjuk egymásnak, hogy hogyan kényelmes együtt élni, és azt már a következőnek nem kell megdolgoznia. Mi meg csak nézzük, hogy basszus, évekig könyörögtem neki, hogy csináljuk ezt meg azt vagy foglalkozzon dolgokkal, most meg látom, hogy az új kapcsolatában ezek flottul mennek. WTF? (Őt jobban szereti???? Egy frászt!) Az exem konkrétan megmondta, hogy miattam van, hogy nagyon nagyon odafigyel rá, hogy időt töltsön a nőjével. És rájött, hogy ez működik! Hát, örülök. :/

Az önzésről azt gondoljuk, hogy csak olyasmikből áll, hogy magam elé veszem a sütistálat és mind megeszem mások elől. Valójában önzés minden, ami a saját jóérzésünket vagy kényelmünket előtérbe helyezi másokkal szemben. Az önzés persze egészséges némileg, hiszen a saját boldogságunk a mi kezünkben van, sőt, a felelősség is a miénk, és az örömünk néha másnak rossz lehet. Mások meg erre tesznek valamit, az meg lehet, hogy nekünk nem lesz annyira jó.

Sokszor az emberek a nagyon kevés idejükből tudnak és akarnak áldozni másokra. Kevés időből és energiából csak keveset tudnak adni. Így a másik a legjobb szándék ellenére is éhenhal érzelmileg. Kell egy nagy adag őszinteség a prioritások felméréséhez, mert ez is csak rajtunk múlik. Vannak dolgok, amiket el lehet tenni későbbre, hogy majd ha lesz időm fogalalkozom vele, majd később ez lesz meg az lesz. Ezek a dolgok végzik a hagyatékunkból a kukában. Emberekkel ezt nem szabad csinálni. Emberek, akik nem akarják a kukában végezni, nem is fogják engedni.

#idő #az élet #önzés #kapcsolatok #08-14