#fülembe

[habkeinb0ck]

Zöld erdőben jártam

Orbán Viktort láttam.

Azt súgta a fülembe,

Szavazzak a Fideszre.

Hátba vágtam lapáttal,

Szórakozz az anyáddal.

[amit-sose-mondtam-el]

A fülembe suttogott szavaktól beleolvadt a testem ölelő karjaiba és úgy formálhatott volna engem, mint engedelmes agyagot, olyanná tehetett volna, amilyenné csak ő akart és ő mégsem változtatott rajtam semmit…

#érzés #mindennel jobban szeretlek #annyira nagyon szeretlek #szeretlek téged #annyira szeretlek #szeretlek #szeretem őt #nagyon szeretem #szeretem #szeretem ahogy szeret #te vagy a mindenem #te vagy az életem #te vagy a legjobb dolog az eletemben #magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #tumbrl közösség #tumblr #tumblr magyarorszag #tumblr world #magyartumblr

[korhazavaroskozepen]

"Menj csak, jelentkezz be a pultnál a műtétre, előre vesszük a saját dolgozókat." mondta a nagy darab műtős segéd, majd a fülembe súgta: "Másfél millió lesz, de idegeneknek négy milliót szoktunk mondani."

Aztán felébredtem és megnyugodtam.

[iwillbeasuccessfulwoman1]

“miért boxolsz velem?” -tette fel a kérdést.

“Mert már ezt megérdemelted”- válaszoltam.

Pár perc múlva az ágyában heverve, a vágytól feszülve. Hozzám bújt és miközben 2 ujja már bennem landolt, súgta a fülembe.

“Neked pedig már ezek járnak ki, és addig teszem ezt veled, míg nem a harag miatt akarsz hozzám érni”

#jupi #🤠 #szeretlek #magyar tumblr #élet #érzelmek #magyar tumblisok #szerelem #szex #perverz #24.01.

[csoori]

Talán meg kellene szeretnem valakit újra, lélegzetét, fapapucsa zaját a lépcsőházban s hallgatnom ahogy a haja pattog, ha fésülködik. Elmúlna közben egy év, elmúlna kettő s visszatérnének hozzám a hangok, akár a sötéten sikkanó fecskék Afrikából, tányérok hangja, országok hangja, párkányt rugdaló esőké, a felhők Beethoven-haja alól a tavasz vállropogtatása s levélke-hangok súgnák fülembe újra: voltunk és ismét leszünk: emberek, ágak, susogó, édes nyelvek.

— Csoóri Sándor, „Emberek, ágak” (részlet)

#csoóri sándor #emberek ágak

[diogenesz2020portugal]

Éjjel fél három.

Tökéletes csend van, csak a falra akasztott óra kattogását lehet hallani. Meg a klaviatúráét. Ketten vagyunk ébren a házban: én és a második emeleten folyton-folyvást rejtvényt fejtő férfi. Ritka pillanat ez a szállón. Köztes időszak, amikor összeolvad a túl későn és a túl korán. A sokáig éberek már alszanak, a korán kelők csak nemsokára kezdenek forgolódni. A kamerákon át látod a kihalt folyosókat, a néptelen utcát, és a krízisen békésen alvó nőket. Ilyenkor majdnem olyan ez a ház, mintha ’otthon’ lenne.

Nem tudom, kinek jut eszébe az az asszony, aki pár nappal az új év előtt a melegedőben hajtotta örök álomra a fejét. Lehet, hogy erre mondták régen: jobblétre szenderült. Alig egy hónapja ismertük meg őt, szinte a semmiből jött, és talán oda is tartott. Halkszavú teremtés volt ez a majd’ hetven éves nő, alig mondott el magáról valamit. Szavaival kevesebbet árult el, mint az átlagnál is ráncosabb arcával, kissé fátyolos szemével, mindig reszkető kezével. Tudtuk, hogy ez a kéz a kelleténél többször talál borra, ami elfeledteti vele az utat, amelyen keresztül idetalált.

Az elmúlt évben több halottunk is volt. Volt, akit a rák vitt el egyik hónapról a másikra; egy bivalyerősnek látszó férfiról volt élettársa azt állította, hogy a szíve szakadt meg, mert bármennyiszer is próbálkozott, nem sikerült talpra állnia; és volt, akire az általa épített viskóban találtak rá a még langyos kályha mellett. Mindannyiuknak voltak álmai. Arról, hogy végre egyenesbe kerülnek, arról, hogy szereznek egy albérletet, kibékülnek a családjukkal, meglátogatják a lányukat és az elbeszélések alapján gyönyörű unokáikat. Tétova és bátortalan mozdulat volt valamennyiük élete. Simogatásra nyújtott kéz, mely soha nem ért célba.

A hajléktalanságban talán nem is a hideg vagy az éhség a legszörnyűbb, hanem a magány. A szeretet hiánya. Lászlóval, aki a piaristáknál érettségizett, nagyon jó volt versekről beszélgetni. Utolsó találkozásunkkor József Attilát idézgettünk egymásnak a melegedőben. Máig a fülembe cseng, ahogyan ezt szavaltuk együtt:

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

#emlék

[csacskamacskamocska]

Gyengédség, gyengédség, gyengédség

Sokszor foglalkoztat, hogy az ember ugyan a saját igényin keresztül rá tud ébredni érdekes működésekre, de nagy veszélye is van, hogy a saját működését vagy igényeit ráhúzza másokra. Ha én erre vágyom, így érzek, ok-okozat így reagálok, akkor más is biztos meg valószínű, hogy ugyanígy érez/tesz. Persze tényleg, többnyire tényleg, csak pont az extrémitások a hibás működések válank elfogadhatóvá így, ami nagyon nem jó. Vannak témák amiről annyira nehéz beszélgetni, annyira ritkán és a férfiakkal még ritkábban, hogy gyakorlatilag nem kaphatunk képet szinte csak a pszichológiai esetekről.

Tudom, hogy évekre félrevitte az életemet az a rettenetesen primitív vágy, hogy jó volt bekuckózni egy nálam nagyobb férfi mellé, fizikailag kicsinek és védettnek érezni magam. És mindez így is volt, amíg a szellemi fölényem meg nem nyilvánult. Onnantól már nem voltam kicsi, dédelgetnivaló. Pedig a vágyam rá, hogy kicsi legyek és megpihenjek valaki karjában/árnyékában, az annál nagyobb volt, minél inkább megkövetelte az élet a szellemi erődemonstrációt. Könyörgöm, ne kelljen döntést hoznom, ne kelljen résen lennem, ne kelljen erősnek lennem, kicsit hadd adjam át ezeket a feladatokat. Nekem jó ahogy megoldod. Tudod, hogy úgy is megteszek mindent amit tudok, de néha segíts pihenni! És a szex. Piszokjó érzés, ha az ember tetszik, ha valaki vonzónak találja, ha kívánja. De, hogy is fogalmazzam, inkább legyen ritkábban, de várjon meg vele.

Nem tudom, hogy mi a nehéz vagy a legnehezebb a velem való életben. Talán a szertelenség, a nehezen követhetőség, a csapongó gondolatok, az akaratosság meg a konokság. Meg persze, hogy képes vagyok az íróasztalomon egy szeméthegyet létrehozni a sok egyszerre fontos dologból.

De mit is akartam... szóval, hogy nemrégiben újra szembetalálkoztam azzal, hogy tényleg az okozza a legtöbb fájdalmat, hogy az emberben van egy kép arról, hogy valaminek milyennek kell lennie vagy hogyan kéne működnie. És az ettől való eltérés miatt veszekszünk egymással, meg szenvedünk. Ez karácsony körül kiemelkedő jelentőségű. Nekünk nem alakultak ki karácsonyi szokásaink. Mert fiatal házasként, úgy hogy a férjemnek nem voltak szülei, mentünk az én szüleimhez. Aztán a harmadik évben apám meghalt, anyámat nyilván nem hagyjuk egyedül, meg volt a pici baba, innentől továbbra is közös volt a karácsony. És eltelt vagy 20 év úgy, hogy mentünk, összevesztünk a miatt ami vár ránk, odaértünk, x időn belül volt valami vita/összeveszés anyámmal, vacsora ajándékozás, vita összeveszés a gyerekekkel/velem, társasjátékozás (esetleg összeveszés) aztán haza. És két nap nyugi. Közben elváltam és másik pasival is ezt a forgatókönyvet követtem, édes istenem mekkora fasz voltam! Aztán most anyám nincs és szokásaink sincsenek, és kalapálgatjuk az új szokásainkat, amiben átadtam az irányítást a gyerekeimnek és rugalmasnak kell lennem és nem a "hogyan is kéne ennek lenni" dolgon rugózni, hanem élvezi azt, hogy ők szeretnének mindannyiunknak kényelmes szokásokat kialakítani.

De ezek mellett, az alkalmazkodás miatt azért van egy pici szomorúság. Mert valahol még mindig motoz bennem, hogy ennek nem így kéne lennie. Hogy azért nekem úgy lenne jó, ha lenne valaki, aki koccint velem egy pohár forraltborral, magához ölel és a fülembe súgja, hogy boldog karácsonyt, szívem.

És két napig bejglit eszünk az ágyban. :)

Hogy ez nincs, azért felerészt az én hibám. Hogy szívszerelmem alkalmas lenne rá, az meg csak egy fantázia.

#feltételezések #tévedések #felelősség #karácsony #sémák #kapcsolatok #vágyak #12-16

[egy-lany-blogja]

Én Téged szeretlek úgy, ahogy vagy. Nem képzelek beléd senki mást, nem az ideálomnak élek, hanem neked. Érted. Mert szeretem a hibáidat, a butaságaidat, minden szép és rossz gondolatod, de a mosolyodat is, és a csókjaidat, na meg azt, ahogyan átöletsz, fülembe súgod mennyire szeretsz, és azt is, ahogyan ezt teszed. Igazából mindent szeretek benned, szerelemmel szeretem, teljes szívemből szeretem, pedig távolról sem vagy tökéletes, és én sem tudok az lenni, bármennyire is szeretném, bármennyire is szeretnék neked megfelelni. És ez az élet misztériuma. Szeretni úgy, hogy magad sem tudod megmondani miért.”❤️🤍❤️

(Szenvedély )

[senki-hercegnoje]

Hol kéne lennem?

A karjaidban,őszintén szeretve!

Nem az ágyamban tönkre téve.

Félre ne értsd,nem te, hanem én,mert nélküled semmit sem ér.

Ez az egész minden lényegtelen.

Akkor otthon az asztal mellett,de nem bírok enni,mert az asztal alatt nem fogod a kezem.

Legyek barátokkal,össze össze nevetve,de fülembe a te hangod nem hagy békén.

Ahogy suttogod a nevem,minden lényegtelen nem te hanem én.

Talán az álmaimban tőled elmenekülve,de az arcoddal álmodni nehéz.

Igaz jobb mint elfeledni mindent,mert nélküled semmit sem ér ez az egész.

#magyar #tumblr #magyar tumblisok #szerelem #szerelmem #magyar tumblr #gondolatok #örök #szeretem #fájdalom #kibaszottul fáj #fáj #Őszinte vallomás #végtelen #csak meg akarok halni

[tibberg]

11 fok, rohadt hideg eső, az ujjaim lefagynak a biciklikormányon ahogy megyek haza meló után. Hallgatom a szokásos német tanuló Podcastot, az aktív zajszűrő teszi a dolgát. Ez főleg akkor tűnt fel, amikor majdnem leestem a bicikliről, mert a füles átváltott ilyen zajerősítő módra, és a mellettem guruló autók kerekei ahogy a nedves aszfalton gördültek, az hirtelen felerősítve zúgott a fülembe. Eltartott pár másodpercig, míg rájöttem, mi történt: a füles automatikusan vált, ha én elkezdek beszélni, és hát kiderült hogy nem csak a fejemben, hanem hangosan is elmotyogtam a hidegre gondolva hogy "bsszameg", miközben próbáltam felderíteni az ujjaimban a vérkeringést.

[annafenesi]

Elakarok bújni mindenki elől és csak az emlékekben élni. Mikor még minden rendben volt. Sokszor elgondolkozok azon, hogyha vissza mehetnék az időben, mennyi mindent csinálnék máshogy. De aztán mindig ugyan oda lyukadok ki, hogy azon nem változtatnék, hogy a tiéd lett a szívem és a lelkem. És nem akarok mást mint egy hosszú ölelést tőled, miközben azt suttogod a fülembe, hogy tényleg igazán szerettél és fontos voltam neked.

#érzések #gondolat #magyar tumblisok #magyar tumblr #egyedül #szomoru #szeretet #hianyzol #egyedul #sajatgondolat #szőke herceg #M.

[hicapacity]

Komorebi. A japánok így nevezik, amikor a napfény átszűrődik a fák lombjain keresztül.

Bár magyarul nincs rá szó, az élményt mindig is rokonnak éreztem azzal, mint amikor állok egy gótikus katedrálisban, és lenyűgözve nézem, hogyan festi színesre az ősi, légies támpilléreket a rózsa-ablakon beszűrődő fény.

Az erdő szent hely. Bármilyen hittanóránál és katekizmusnál többet tanít a szentségről és a csodáról - minden babonás mellékzöngétől eltekintve, ami ezekre a szavakra rárakódott az évszázadok során. Arról, amit Rudolf Otto numinózusnak nevezett: a mysterium tremendum et fascinans, a rettentő és lenyűgöző titok.

Milyen érdekes, hogy gyakran el kell szakadnunk az emberek világától, ki kell mennünk az ember nem járta vadonba, el kell csendesednünk és meg kell hallanunk az erdő szívverését ahhoz, hogy igazán érezzük: mennyire függ minden mindentől, mennyire kapcsolatban van minden mindennel - és mennyire kapcsolódunk mi magunk a mindenséghez.

(notes to myself)

Erdő. Rettentő és lenyűgöző titok.. A nap feljő, felhőt széttolt, s bekacsintott! A fák ágai közt bepillantott a nyitott réseken, és sejtelmesen fülembe súgott, hogy mikortól és meddig még újulhat meg, ami volt és képtelen. Mi lesz, s mi jöhet még, amire épp nem számítok. Vajon számítok-e, vagy maradok láthatatlan, jelentéktelen. Jelenések egymás után, és felragyog a végtelen. 🫶

/SharkAttack/

☮️

“Pászma”

Ès van a shinrin yoku, ami magyarul erdőfürdőt jelent ès pontosan az erdővel illetve a termèszethez ès önmagadhoz való kapcsolódást jelenti.

..

Ezt a fényszóródási jelenséget - a felfedezője után - magyarul is Tyndall-jelenségnek nevezzük.

..

"Templom a természet: élő oszlopai

időnkint szavakat mormolnak összesúgva;

Jelképek erdején át visz az ember útja,

s a vendéget szemük barátként figyeli."

Baudelaire:Kapcsolatok

#drgrpt #drgrptr #slam #poet #ateizmus #antiteizmus #hip hop #szekularizmus #slam poetrím #erdő #erdőfürdő #pászma #sárosi péter

[anyadisszeretne]

Pittyen a telefon és a te neved jelenik meg a kijelzőn. "Gyere át" pontosan tudom, hogy megint unatkozol, de már pattanok is a fürdőszobába készülni. Közvetlen vagy, de közben kedves és mézesmázos dolgokat suttogsz a fülembe "annyira gyönyörű vagy, te vagy az egyetlen lány akit beengedek az otthonomba" én pedig mint egy drogos iszom a szavaidat és kattogok érted. De a legrosszabb, hogy úgy hiszem el őket mintha kötelező lenne. Olyan dolgokat kérsz tőlem amikkel feladom az elveimet de mégis megteszem mert a fejemet átjárja a sok hazugság amiket suttogsz. "Ah baba nincs senkinek ilyen jó szája, mit szólnál ha térdre dobnád magad?" mint egy kutya úgy fogadok szót neked hiszen uralsz mert ha valakit soha nem szerettek az elhiszi a magadfajta férgeknek, hogy ez a SZERELEM.

Aztán évek telnek el és akkor jön rá az ember, hogy csak a teste kellett meg az azzal nyújtott szolgáltatás. A kurvád voltam és ebben az egészben az a legrosszabb, hogy te egész végig tudtad, hogy mi a célod velem : A BASZÁS. Kihasználtad azt, hogy szerettelek,hogy hittem neked, hogy naiv voltam, hogy szeretetre vágytam.

De ezt is meg kell és túl kell élni mert erről szól az egész. Ha te nem lettél volna most nem lenne egy csodálatos férfi az oldalamon és nem az enyém lenne a világ szebb lánya.

Tehát köszönöm.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját #Kihasznált #Kihasználva #Nők #Nők vagyunk

[szar-az-egesz]

Fekszek és érzem az illatod,

a pulcsin amelyet te adtál nekem,

ez maradt most belőled.

Nem vagy olyan messze,

de mégis elég távol,

hogy érezzem mennyire is hiányzol.

Hangod cseng a fülembe,

akár egy dallam,

tested mely engem betakar,

sose felejtem el egyhamar.

Visszajátszodnak a pillanatok,

miket te mondtál nekem,

szerintem nem kéne elmennem..

Fájnak a dolgok,fáj a szívem is,

Egyre vékonyabb a zsinór ami szivedhez visz.

Nem akarlak elfeledni

és nem látni soha,

de igy az életem egy nagy üres szoba.

Egy üres szoba mely,

takaritásra vár,

és hogy érezze mennyire csodás.

Odaadom neked a szívem,

odaadom a lelkem is,

cserébe csak azt kértem,

legyél türelmes velem is.

Sose voltam tökéletes,

bevallom mert igaz,

de a szeretetem neked ,

egy örök vigasz.

(Sajaat,lopni ér)

#hiányzol #fájdalom #szerelem #félek #bántasz #illatod #szeretlek #kellesz #emlékek #pulcsi #fekszek #fekszem #éjjel #sötét szoba #üresség #üres vagyok #magyar #nem érti meg

[rinyo]

életem legrosszabb randiján nagyjából 20 perc után kitoltam magam alól a széket, mondtam, hogy ne haragudjatok, de ez nekem nagyon kínos, én hazamegyek, mégis ki hozza el az első randira a legjobb barátját?, aztán hónapokig nem is válaszoltam neki, majd valahogy mégis megírtam arra a kérdésre a választ, hogy hogy vagyok és a következő amire emlékszem vele kapcsolatban az az, hogy a padlón fekszünk a hős utcában, ahol körben a kék színű ocsmány tapéta felügyel minket és már nem volt rajtunk igazából semmi, és már nem volt a testünk között igazából távolság sem, ő egyre csak húzott az ölébe, de már nem volt hova tovább, tépte a hajamat én meg haraptam a vállát és csöpögött az izzadtság rólunk, és ha akkor megkérdezted volna a nevemet, nem biztos, hogy tudtam volna rá válaszolni, mert szét akarta tépni a testemet én pedig az övét, csak erre figyeltem, meg arra, hogy folyamatosan lökött én pedig ellentartottam, de már folyt a nyálam és ziháltam, és soha sem történt velem annyira perverz dolog, mint akkor, amikor ebben az összemosott állapotban belenyalt a fülembe és a bőrhullámokon megforgatta a nyelvét, mire én teljesen lefagytam, velem ennyire nyers, terhesen fülledt dolog még nem történt, és miközben a vacsorára készített lecsóba mártogattam a barna kenyerem héját az élmény után, igyekeztem nem nézni rá, mert csak azon tudtam gondolkodni, hogy megérte elhagynom a milliomos férfit ezért az élményért

#personal

[szkennelttucsok]

Nem mondom, hogy áprilisban így néz ki a gát és kibaszottul ráz. Nem mondom, hogy olyan sunyi a szél, h zsebkendő golyókat kellett a fülembe tömni. Pedig de....