#gáz vagyok

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

amúgy kezd felbaszni hogy mindig én teszek többet a másikért de no para majd fognak csodálkozni az emberek mikor ráeszmélnek hogy kukába lettek baszva😃😃

#saját #fájdalom #hamis barátok #boldogtalan #nem vagyok jól #fáj #hamis emberek #gáz #ennyit érek? #no more fake people #gyűlölet #egyoldalú #viszonzatlan #bar (átok) #idegesség #nyctophobia

[viking84chef]

Chilifőző verseny

Egyik kedvenc történetem:

Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy chilifőző versenyen. Az eredeti bíró megbetegedett, az utolsó pillanatban én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két indiai) biztosított róla, hogy a chili egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem. Íme az értékelő lapok a versenyről:

Chili #1: Manoj Maniac Mobster-Monster Chili-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

3. BÍRÓ: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb.

Chili #2: Applesamy Utánégető Chili-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.

3. BÍRÓ: Gyermekektől távol tartandó! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót, akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Chili #3: Farouk Híres Gyújtsd Fel Az Istállót Chili-je

1. BÍRÓ: Kiváló, tüzes chili! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli chili, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.

3. BÍRÓ: Hívjatok szakembert, felfedeztem egy urániumszivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestos-t szipákoltam volna.Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket, mielőtt meggyulladok. A pincérkislány hátba vágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Chili #4: Barbu Fekete Mágiája

1. BÍRÓ: Fekete bab chili gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító...

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazan lehet chili-nek nevezni.

3. BÍRÓ: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem, lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? A pincérkislány mögöttem állt a friss sör utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a chili fokozza a nemi vágyat?

Chili #5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolítója

1. BÍRÓ: Húsos, erős chili. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: Chili aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni, a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

3. BÍRÓ: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött, mikor megmondtam neki, hogy a chili-je következtében agykárosodást szenvedtem. A pincérlány megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Chili #6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja

1. BÍRÓ: Híg, de mégis erős vegetáriánus chili. Jól eltalált egyensúly a különféle erős paprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erős paprikát, hagymát és fokhagymát. Igazán nagyszerű.

3. BÍRÓ: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összecsináltam magam, mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve a pincérlányt, azt hiszem perverzebb, mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a fenekem vele.

Chili #7: Sugash Sikító Szenzáció Chili-je

1. BÍRÓ: Közepes chili, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát. Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

3. BÍRÓ: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a chili, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják, mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas. Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Chili #8: Hansraj Hegyi Szent Chili-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű chili, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott chili, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a chilistálat. Nem biztos, hogy túléli. Kíváncsi lennék, mit szólt volna egy igazán csípős chilihez?

3. BÍRÓ: Nincs feljegyzés...

[korhazavaroskozepen]

Volt nekünk egy dolgozónk, Zoltán vagy Péter, már senki nem emlékszik a nevére, mert mindenki csak Ede bácsinak hívta.

Ede bácsi minden hónapban fizetés után három napig nem tudott dolgozni jönni, vagy, ha épp reggel pityegett a fizetés a telefonon, akkor három napig bent aludt, de dolgozni akkor sem tudott. Néha felhívott délután vagy este, hogy kicsit elaludt, késni fog. Néha én meg nem mondtam meg neki, hogy este van. Ilyenkor bent aludt, és másnap nem volt munkaképes. A szürke hétköznapokban amúgy eléggé használható volt. Úgy 11 óráig.

Ede bácsi egyszer elhatározásra jutott: - Főnök. Érzem, hogy gáz van velem, én elmegyek elvonóra. Kéne majd egy hónap táppénz. Ebben csak támogatni tudtam.

Egy hét múlva szembe jön az utcán Ede bácsi, messziről látszott és érződött is, hogy az elvonó ellentettjében töltötte az elmúlt órákat. - Mi van Ede bácsi, úgy látom, nem volt sikeres az elvonó. - Áá, azt mondták ez szenvedélybetegség. Úgyhogy megnyugodtam, hogy nem az agyammal van baj, csak beteg vagyok. Azért kéne ez a hónap, majd otthon kikúrálom magam.

Ede bácsi egy hónap múlva nagy lelkesen bejött dolgozni, majd két nap múlva közölte, hogy ő nem akar többet munkába járni ilyen betegen.

[megtudommagyarazni]

Hogyan tovább?

Jelentősen túlnőtt önmagán az ügy, szándékaim ellenére.

Elsőre ezt írtam:

Ez egy egyolvasós (én) blog volt, néha reblogoltam dolgokat innen-onnan, szép, érdekes vagy különös képeket, írásokat, eltevésre, újranézésre. Megvoltam. Aztán megírtam azt a pár ezeréves kamionos sztorit, és egyik napról a másikra száz feletti követőm lett. Özönlöttek persze a kommentek, sok anon is. Ez megijesztett. A legtöbben tetszésüket fejezték ki, bíztattak. Néhány becsmérlő, gyalázkodó üzenetet is kaptam.

"ird már továb te csicska it várunk 2 napja" "az nem ugy volt" "nehogy aszt várdd hogy elhigyem hüjegyerek"

Kinek milyen érzékenységét és mivel sértettem meg, nem sejtem. Tudom, szarjam le, de nem ilyen egyszerű. Nem tudom ezt kezelni, nem is akarom.

Ez az ország katasztrofális állapotban van. Mély, meredek falú gödörben. Morálisan, emberileg, gazdaságilag. Most látom igazán, mióta leszálltam kocsiról. Na, ez az igazán ijesztő. Azelőtt 4-6 hetet töltöttem úton, egy hetet-10 napot itthon. Mit érdekelt, mi van itthon? Egy darabig hallgattam még a Kossuthot is, amíg lehetett, még Madridnál és Istanbulnál is bejött az Esti Krónika, de a NER kicombosodása után abbahagytam. Kinn éltem az európai utakon, a német, francia, dán, norvég, finn, olasz, spanyol Aldiban, Lidlben, Realban, SuperMarchéban, HyperU-ban, Carrefourban, Heijnben, Eroskiban vásároltam, általában olcsóbban, de legalábbis jobb minőségű kajákat, mint itthon. Mikor hazajöttem, egy hétre-tíz napra, repültem ki Belgiumba az unokámhoz, aztán a két unokámhoz, végül a háromhoz.

A korom: 65 vagyok. Ez nem bűn vagy hiba. Nem is erény. Állapot. Nem tehetek róla. Jobb volt 30-nak lenni. Aki ezzel agebullyingolt, annak is kívánom, hogy érje meg a 65-öt, nem olyan gáz. Amúgy, anélkül hogy festeném magam, úgy vélem, hogy a gondolkodásom, mentális és erkölcsi állapotom még ma is élénkebb, egészségesebb, világnézetem realistább, mint egy random fideszesnek. Ja, és tudok helyesen írni! Pedig én is egy tó fenekén, kartondobozban nőttem fel, és hideg salakot ettünk.

Persze, a negyven év tengelyen azért látszik. Az elején még nem volt légrugó, meg hidraulikus és ergonómikus pilótaülés, meg gps, meg mobil, tempomat, ráfutásgátló, sávasszisztens, automata váltó, rolós ponyvás pót, de még elektromos ablak, légkondi, hűtő sem (igaz, tachográf sem). Nem sok ép ízületem maradt. De a fejemben nincs ízület!

Oda jutottam ki, hogy botorság volna azt kérni, hogy 'légyszi, kövessetek ki', 'légyszi, ne kövessetek be', és újra élvezni az egyszemélyes megfigyelő nyugalmas státuszát. Eseménytelen, dögunalmas, szürke (csak kamuzok) évtizedek jöttek az iráni időszak után.

Let we see how is it working. Aztán még mindig törölhetem a picsába az egészet.

[sonnenscheinmano]

Két éve ezen a napon volt az utolsó munkanapom a suliban, de ezt akkor még nem sejtettem. Ekkor már nagyon szarul voltam és iszonyatosan frusztrált voltam már, mert előtte fél évig jártam orvosról orvosra, hogy hátha kiderül, hogy mi a bajom. De nem derült ki, már-már én voltam a fasz, hogy zaklatni mertem az orvosokat, mert elviselhetetlenül fájt a lábam/vérzett az orrom/nem volt étvágyam/ödémás volt a kezem. Tudtam, hogy valami kurva nagy gáz van velem. Az utolsó, mindent eldöntő vérkép a háziorvosom megkerülésével, egy orvosbarátunk segítségével készült. Konkrétan megváltás volt bevonulni a kórházba.

A kép elkészülte után két nappal már kórházban voltam, egy héttel később vért kaptam, kêthéttel később sötétség, három hét múlva szepszis, mélyaltatás, "már-már tetraplegiáig ható bénulás", intubálás, aztán persze elindultam a gyógyulás útján, ma már gyakorlatilag gyógyultnak vagyok tekinthető, már ami az immunbetegséget illeti. A vesebetegség következmény. Az is egy érdekes dolog, hogy a dialízis következtében gyakorlatilag eltűnt a sárgaságom, állítólag a vértisztítás miatt. Amiben kétségtelenül elgondolkodtató, hogy mi lett volna, ha erre korábban rájönnek. Mondjuk tíz éves koromban. Valószínűleg nem lett volna az a sok öngyűlölettel átitatott év, kisebbségi komplexus, miegymás. De ezen kár rágódni. Jövőre kapok új vesét, aztán visszatérek a munka világába, s ismét szelfizek a suli ebédlőjében az idióta szemüvegemben és karácsonyi pulcsimban. Ámen.

#sopron #petőfi tér #wegenersgranulomatosis

[nemvoltamelegjoneki]

Lehet, hogy gáz vagyok, de minden este, mikor hazaérek a munkából, körbenézek a parkolóban abban reménykedve, hogy ott áll az autód...

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek

[diogenesz2020portugal]

Kezdem érteni

Juhász Zoli

6 ó.  · 

Azért emelkedett hétszeresére a gáz ára (drágább lesz, mint a németeknek), mert van gáz. Ez logikus és követhető.

És azért engedik a hazai erdőket kitermelni kontroll nélkül, mert van gáz. Ez pláne teljesen egyértelmű.

Az is világos, hogy azért lett kétszeres a villany ára, mert minden rendben van és nincs energiaválság hazánkban.

Üzemanyag is van. Az árstopp csak apró figyelmesség a magyarságnak, hogy értsék, hogy milyen jó világban is élnek. Egyértelmű.

Értem, hogy ha a tej a tavalyi 160 forintról, 370 forintra drágult az csupán 10% infláció. Minden matematikai okfejtés csak statisztikai okoskodás.

Azt is értem, hogy azt mondják, a magyarok visszafogják a fogyasztásukat, hiszen van pénzünk, csak ilyen beosztással élünk ás értjük, hogy áldozatokat kell hoznunk.

Azt is értem, hogy az amerikai férfiaknak a mi lányainkat és asszonyainkat oda kell adni, mert itthon a férfiak vagy melegek, vagy libsik, vagy mindkettő.

Az is világos, hogy nem kell az EU pénze. Európa gonosz, és mi önerőből is képesek vagyunk megépíteni bármit, csak azért nem tesszük, mert így tartja kedvünk.

Természetesen az is egyértelmű, hogy ha a miniszterelnök havi három millióból egy krajcárt sem tud félretenni, akkor egy kilencvenezer forintos nyugdíjból élő, ezt simán meg tudja oldani.

Azt is értem, hogy csak a libsiknek fog mindez fájni. A keresztény hazafias érzelmű, nemzeti patrióták ezt üdvtörténeti feladatnak tekintik, mert őket védik a polgári értékek.

Az is teljesen egyértelmű, hogy ha valakinek nincs elég pénze ételre, italra, fűtésre, ruhára és a gyerekeire, akkor nincs más dolga csak kell keresnie egy olyan fizetést, mint a Miniszterelnök, és akkor - bár megtakarítása nem lesz - de képes lesz kifizetni a számláit.

De ami leginkább világos, hogy ha egy kövér globalista, elmegy és egy rakat kövér globalistának előadást tart arról, hogy mennyire haszontalanok a kövér globalisták, az a logika legmagasabb foka.

Jobb ha elmented és sokszorosítod, mert lehet törlöm ezt is, amilyen logikátlan vagyok.

[szupertibi]

Lopós Tomi hazacsomagolt bőröndje vagyok.

A közpénz befogadására kész bankszámla vagyok.

Az oviban fellépő nagyfaszú drag gueen vagyok.

A megszüntetett CSOK, a startpisztolyra váró ávós-impexes újságíró vagyok.

Az elzárt gáz és olajvezetékem kereső amerikai ügynök vagyok.

Az Erdély elcsatolására koccintó pohár vagyok.

A közműveket bagóért eladó szerződést aláíró toll vagyok.

A harminc százalékos munkanélküliség, a segély vagyok.

A cigánygyilkosságok vagyok.

Magyar, az nem vagyok.

🤮🤮🤮

[jeghideg-lelek]

Lecsillapodtál?

Arcod és a neved a telefonom képernyőjén ugrál. Bizonytalanul nyomtam rá a zöld ikonra és emeltem fülemhez mobilom.

-Beszélnünk kell.-mondtad komolyan, miközben hallottam, hogy szaporán veszed a levegőd. Ideges voltál miattam, én pedig dühös voltam rád. 5 perce raktál ki a kocsidból fortyogva a ház előtt.

-Mondjad.-szóltam halkan, félve a monológtól.

-Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem akartam rád förmedni, és bunkó faszként bánni veled.-hangod csepegett az elkeseredettségtől és a megbánástól.

-Tényleg gáz vagyok? Tényleg gyerekes vagyok?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.

-Nem. Csak amikor dühös vagy és csapkodsz. Sajnálom..

-Lecsillapodtál?

-Most, hogy a nyugodtabb hangodat hallom, le.

#gondolatok #nem birom #káosz #szeretlek #veszekedés #mindig szeretni foglak #düh #magány #gyűlölöm magam #félek magamtól #basszameg #D

[titokban-szeretni]

Legalább te nem láttad volna, hogy mekkora szerencsétlen vagyok.. Ha te akkor pont nem vagy ott, kevésbé lett volna ennyire gáz,de inkább semennyire.. Most viszont szeretnék örökké elbújni előled..

#szerencsétlen #béna vagyok #fájdalom #szeretlek

[csacskamacskamocska]

Jobb barát

Mitől jobb barát, mint társ valaki, ezen gondolkodtam. Meg azon, hogy egy barátom azt mondta, ő sosem érezte, hogy a felesége szerelmes lett volna belé. Vajon, várja az ember, hogy a másik kifejezze a vágyát, sőt, a szenvedélyes vágyát? Vagy azt, hogy ne álljon ellen, hanem örömmel fogadja a közeledést? Vagy több udvariasságot, odafigyelést, több előtérbehelyezést várunk a partnerünktől? A barátainktól meg nem? Rájuk könnyebben rámondjuk, hogy ilyen ő, kész, el kell fogadni? Ha a társad nem a legjobb barátod, akkor kid? Aki felkorbácsolja a vágyaidat, de amúgy elnézed neki, hogy cipővel fekszik az ágyon? Ott alszol nála buli után, de reggel kotródsz haza és eszedbe se jut, hogy még egy napot ott tölts? Nem bánt meg, ha azt mondja szarul nézel ki vagy hogy meghíztál, hanem bólogatsz, ja, tök gáz. Nem félted elveszíteni? Hát, hogy az istenbe ne féltenéd? Hogy lehet megfogni az elvárásokat a társkapcsolatban és a barátságban? A barátaink néha velünk élnek egy háztartásban, néha nem. Ez sem lehet vízválasztó. A barátainkkal néha szexelünk, néha meg nem. Ebben is sokféle kapcsolat van. Lehetnek a barátainkkal közös céljaink is. Akár hosszútávú összefonódások. Ismerhetjük a családját. Lehet a kapcsolat egészen bensőséges, intim. Lehet, hogy a barátunk többet tud rólunk, mint anyánk vagy bármelyik kapcsolatunk, még akkor is, ha sosem látta a fanszőrünket.

Szóval a különbség valójában az elvárásunkban van. Valamiben, ami a mi fejünkben van és sok kis mozaikból áll. Együtt vagyunk valakivel, mert kicsit udvarolt, és éppen nem volt senki, aztán kicsit jobb volt mint egyedül. Vagy nagy reményeink voltak, hogy milyen fasza társat találtunk, de együtt élve már több volt a teher? Csak nőttek a probléma hegyek? Eleinte biztos minden fasza. Van vágy van egymásra figyelés és persze tisztelet. Amikor még a tisztelem a másik véleményét az nem a leszarom a másik dolgait jelenti. De mi történik? Nem jó az ágyban? Nem is éri meg ebben az irányban fejlődni, mert belül azt mondja valami, ez sosem lesz olyan tökéletes, mint a pornófilmeken? Mit várunk a társunktól, amit a barátunktól nem? Nem várjuk, hogy az egyetlen legyen? Van, aki nem ragaszkodik a kizárólagossághoz, aki eleve úgy köt kapcsolatot, hogy szabad szeretne maradni. A kölcsönösség érzése minden kapcsolatban elengedhetetlen. Lehet, hogy az érzelmi deficit válik elviselhetetlenné? Hogy érezzük, hogy jobban szeretünk, megértőbbek, odaadóbbak vagyunk? És ha nem érezzük a hasonló viszonzást az fájdalmas.

Csak a vágy volt. Mögötte valami megfoghatatlan érzéssel, hogy a másik jó ember. És tényleg azok voltak. De sosem beszéltek arról, hogy mit jelentek az életükben. Ezért, bevallom, mindig csak magamra építettem. Minden döntésemben az volt, hogy képes vagyok-e majd egyedül is. Nem tudom mit vártam tőlük. Az egyik a barátom maradt. És igen, ugyanazoktól a dolgoktól őrülök meg most is, mint amikor együtt éltünk. Ritkán beszélünk. A másik nem bírt a barátom lenni, bár tudom, hogy szépen gondol rám. Olyan sokáig vágyódott utánam még a szakítás után, hogy letiltott inkább mindenhol. Megértem. A többi ami volt, súlytalan, felejthető, barátságra sem alkalmas. Mit vártam tőlük, amit nem tudtak teljesíteni? Mit várok egy párkapcsolattól, ami nem múlékony valami? Csak a szex a különbség? Hogy ébred-e vágy és fent tartható-e hosszú ideig? A jó szex sem mentette meg a kapcsolatot, bár a szex hiánya tényleg megölte. De sokaknál nem öli meg. Nem csak azért mert megöregszenek és érdeklődés híján a szex elmarad, hanem egész fiatalok élnek szexmentes párkapcsolatokban. Csak vonogatják a vállukat. Jó így. De vajon azért összebújnak? Megölelik egymást? A fizikai kontaktus lenne a kulcs? Van aki a barátait is szétölelgeti meg puszilgatja. Mondjuk én pont nem. :/

Mit várok egy kapcsolattól? Hogy kezdjek ismerkedni, ha magam sem tudom?

#barátság #párkapcsolat #szerelem #vágy #kapcsolat #kommunikáció #gyengédség #09-05

[pitkinofficial]

kígyóvállú, mongya bajjer

ez már akkor is fájt, amikor előszőr hallottam. mert az én vállam sem széles.

most alapból demetersziládr jutott eszembe erről, és itt a probléma. szegény nem tehet róla, de milyen gáz már, hogy én sem tehetek rólla, de ha egyszer satyna tesű, mint én, van hova nyúlnom.

tudom gyalázni.

kösz, orbán! kurvaanyád. ez már az orgoványierdő, vagy még innen vagyok.

innen akarok lenni.

[megtudommagyarazni]

Tovább

Miyaneh előtt, az alagutakból épp csak kigurulva, már meg is kellet állnom, valami agysebész kolléga nem tudott egyből befordulni az 500 méterre lévő TIR-parkolóba. Rögtön éreztem, hogy ebből gáz lesz. Vagyis tudtam. Lett is. Kb 15 méterre voltam az alagút vége után. A mögöttem jövő arabáknak esélyük sem volt megállni. Névleg 7,5-15 tonna teherbírású legalább 15-20 éves kisteherautók közlekedtek akkor (de szerintem most is, DeSoto, Chrysler, Bedford, BMC, csőrös MAN-ok, Dodge) egész keleten, megrakva az égig, 30-40, sőt 50 tonnával, láttam ilyet. Ahogy kiértek a napfényre, már hallottam és éreztem, hogy bing-bang-csitt-csatt-bumm. Az első belémjött, az összes többi belénk. A 25ezer literes zöld tankert beletolták az előttem álló tankerbe, a Merci elejéből rögtön gőz tört fel, és azonnal hiányozni kezdett az orrából párezer deutschmark. Rövidítsünk. Természetesen, mint külföldit, bevittek Miyanehbe, a böribe. Miyaneh egy koszos szarfészek volt akkor, zömmel agyag és bádog, bezzeg a kóter! Barna klinkertégla, 3 helységgel, egy a séfnek íróasztallal, 2 kisebb rácsos a vendégeknek. Egyet aludtam, kaja nem volt. Reggel megérkezett a helyi mullah, a vallási vezető, akihez minden IS tartozott. Tiszta volt és ápolt, jószagú, hófehér turbánban és kávészínű köpenyben. Mindenki vigyázban állt a közelében. Na, gondoltam, itt a vége. Rengeteg akasztást láttunk már addig is, az Iszlám Forradalom csúcsformáját futotta épp. Nagy meglepetésemre meghallgatott, beszélt angolul (én akkor még csak döcögve), és úgy döntött, hogy nem vagyok hibás. Megítélt valami százcsillió Riált a káromért. Hú bazmeg. Szerencsétlen koszos öregnek, aki közvetlenül belémszállt, 3 órát adott, hogy szedje össze a lóvét. Mi addig teáztunk. Jött a kisöreg, szegény, egy hatalmas szatyornyi Riallal, majd folytatom, hogy kerültem fel Teheránba, kb 500 km-re.

Folyt köv De még nem Mosul (Ninive) és Bagdad, mert közben eszembe jutott, hogy mi volt Urfában, ahol kórházba kerültem, és mindenki meg akart operálni

#islamic republic of iran #iranrevolution

[eltiron2]

Death reel #3

Múlt pénteken felhívtam mostohaapámat (bonyolult), hogy jöjjön el anyám temetésére, nagyon szerették egymás abban a bő évtizedben, míg együtt voltak apám halála után.

 Örültünk egymásnak, megígérte hogy jön, megbeszélük h utána beszélgetünk egy nagyot - aztán ma este felhívott, hogy beszélgetésünk másnapján meghalt az apósa (bonyolult) és mégse tud jönni. 

Tudom, most pont abban a korban vagyok, amikor az idősebb ismerőseim sorban elmennek, de azért kezd az egész nagyon morbid lenni.

Szinte biztos vagyok benne, hogy pereskednem kell régóta került/utált bátyámmal. 99.99%, hogy én fogok jól kijönni a dologból, minden ütőlap nálam van, de az is tuti, hogy kurvára meg fogja keseríteni az életemet az elkövetkező pár hónapban. 

Közben persze már vissza kellett mennem dolgozni, ami jó, továbbra is imádom az állatkertet, de a testem már ordítva szól, hogy baromira gáz van. 

Menet közben voltam egy EKG-n meg egy ultrahangon, ahol semmi rendellenességet nem találtak, de mégis 4 féle különböző gyógyszert kell szednem, hogy valamennyire funkcionáljak. Mármint négyet rendszeresen, másik hármat alkalomszerűen, amikor nagyon rosszul vagyok. 

Stressz, persze hogy az, de nem is gondoltam volna hogy az ilyen szintű fájdalmakban tud manifesztálódni. 

Valamikor a nyár végén, vagy összel, amikor ez a borzalmas mesztecs véget ér, elmegyek tök egyedül egy hétre valami wellness szállodába, vagy valami eldugott erdei vadászházat kibérelek és pár napig szarni fogok a világra. 

#énblog #gyász #örökösödési ökörségek