Old west 4. resz
7. nap
az egyik indikatora ennek a kirandulasnak, tobbek kozt az is volt, hogy Zsuzso mindig is szerette volna megnezni a Boneville-i sos siksagot. mindannyiunknak volt egy celpont az ut soran amit mindenkepp latni szeretett volna, Zsuzsoe ez volt. ugyan nem esett utba, de utolag azt mondom semmikeppen sem szabadott volna kihagyni. biztos sokan hallottak mar rola, ez a hely ahol az autos gyorsasasagi rekordokat szoktak felallitani, mivel kiszaradt tomeder (regen egy tenger voltak a salt lake-kel) szinte teljesen sik merfoldeken keresztul. a viz utan ottmaradt so mar csak bonusz.
ket oras volt az ut salt lake city-bol, vegig az ut mellett a sobanyakban (morton) oriasi halmokban allt a so, es borzasztoan tetszett, hogy az ut melletti siksagot galerianak hasznaljak.
maga sos siksag lelegzetelallito. olyan volt mintha nem is ezen a bolygon lennenk, ameddig a szem ellatott csak feherseg, meg a gyoker amerikaiak akiknek derogalt a parkoloba allni es rahajtottak autoval a sora :)
azt mondjak a to kozepe fele akar masfel meter is lehet a soreteg vastagsaga. a szelein csak 2-3 cm volt de az is jol raragadt mindenre, volt ugyan lab moso, csak hat... nem mukodott.
par merfoldre volt egy indan bufe es benzikut, csak mikor belepve megcsapta az orrunkat a curry szag esett le, hogy ez nem az az indian. mindenesetre Dodi kihasznalta az alkalmat, hogy vasaroljon egy peldanyt a wendoveri ujsagbol, 50 centert nagyon szorakoztato hirek voltak benne. amugy innen nevada csak egy kopes lett volna, de par oraval megdobta volna a menetidot, ugyhogy visszafordultunk salt lake city fele.
innen eroltetett menet volt megint, 5 ora, keresztul egesz utah-n, le delre, javareszt elkerulve az autopalyat. mondjuk ha elore tudom, hogy milyen lesz az ut, lehet inkabb bevallalom azt az extra 45 percet, hogy megis a palyan menjunk, persze igy utolag mar mas, de emlekszem en azert kicsit be voltam szarva. nem mintha tortent volna barmi emlitesre melto, egyszeruen csak nem volt semmi. ketszaz merfoldon keresztul csak foldek es marhak es villanyvezetekeke es sinek. voltak ugyan varosok de kb mindenhova ki volt irva hogy no service, csak azon aggodtam, ha valahol lerohadunk isten tudja hogy keveredunk vissza a civilizacioba.
ettol eltekintve, nagyon siman telt a nap, viszonylag koran meg is erkeztunk hatch-be az aznapi pihenonkre, egy nagyon aranyos mom&pop motelben szalltunk, volt hozza klassz kis kifozde, ahol ugyan sort nem arultak (utah nagy reszet mormonok lakjak, akik nem isznak alkoholt, ezert az allamot sokszor dry state-nek is hivjak) ellenben nagyon prima szarvas burgert ettunk vacsorara. igaz a zsomlet kicsit megegettek, de ez legyen a legnagyobb baj.
ezen a kornyeken is rengeteg egyeb latnivalo lett volna, peldaul a bryce kanyon, de ismet tudtuk, hogy a kovetkezo nap suru lesz, igy inkabb csak gyonyorkodtunk a tajban es a csillagokban. (marmint a tobbiek, mert en leginkabb aludtam)
8. nap
ami Zsuzsonak a sos siksag, nekem a yellowstone, az volt Dodinak a Zion nemzeti park, Marcinak meg a grand kanyon. ugyan kicsit elszamoltuk magunkat, nem tudtuk elore, de zionra siman szanhattunk volna egy egesz napot, megerte volna, de igy is talan a legsurubb megis egyben a legjobb nap volt, szoros versenyben azzal amit a badlands-ben toltottunk.
koran indultunk, hogy koran odaerjunk zionba, a taj innentol kezdett vorosbe valtani, de mint kiderult meg igy sem eleg koran es egy kicsit jobban utananezhettunk volna a dolgoknak. mentsegunkre legyen mondva, amugy is kba mindent on the fly inteztunk, nagyjabol volt meg merre menjunk es kozben alakitottuk, neztunk vacsora helyeket, meg foglaltunk szallast. ha valaki netan tervezne, hogy ellatogat ide a jovoben, akkor azt ajanlom, hogy menjen nyitasra, vigyen eleg etelt es italt maganak, ha tud vigyen biciklit, ha lehet vigyen satrat es toltse kint az ejszakat, ha meg egyszer odakeveredunk valaha, mi biztos igy fogunk tenni.
a zion tulajdonkeppen nem mas mint egy kanyon, egyreszt attol kulonleges, hogy sokaig meg sem tudtak kozeliteni, a keleti bejarat egy hosszu alaguton vezet amit sziklaba vajtak, masreszt maga a latvannyosag a kanyon amit a virgin river vajt szep lassan bele a hegyekbe. a folyo partjan es kosobb mikor mar part nincs csak mindket oldalon szikla, a folyoban igen melyre lehet menni es olyan latvany es elmeny ami nem mindennapos. mutatom mire gondolok, a kep sajnos nem sajat, gondolom eddigre mar mindenki kitalalta, hogy idaig nem jutottunk be.
https://goo.gl/maps/zatP6wJYM3c8SvzK6
a terv az volt, hogy beautozunk a legutolso parkoloig es onnan a folyo parton megyunk egy orat befele aztan megfordulunk es vissza. mivel aznapra meg volt mit megnezni es haladni is kellett ez fert bele a napba, vagyis hat fert volna.
mar a bejaratnal is nagy sor volt, amit sulyosbitott, hogy az alagutba is egyszerre csak egy iranybol engedtek be az embereket, plane hogy utana meg egy klassz szerpentin vezetett le magaba a volgybe. elerve a latogato kozpontot, ahonnan az ut vezet befele a kanyonba, kiderult, hogy tavasztol oszig shuttle busz viszi fel a turistakat a kozponttol odaig ahonnan mar csak labbal lehet tovabbmenni. emiatt a parkolo mar tele volt bent is, meg a deli kapuhoz kozeli kisvarosban sem lehetett helyet talalni. amig forgolodtunk lattuk, hogy amugy mennyi ember var a buszra es elgondolkodtunk, hogy lehet ez most ki fog maradni. egy orat kb eltokoltunk azzal hogy megprobaltunk megallni es kitalalni, hogy mi legyen, eddigre mar mindenkinek kellett pisilnie, ugyhogy kiraktam a nepeket a latogato kozpontnal en meg megprobaltam meg egyszer leparkolni. ezuttal szerencsem volt, kiszurtam egy csoportot akik keresztul vagtak a parkolon, jol kovettem oket es lecsaptam a helyukre. en is mentem a tobbiek utan, akik eddigre ugy dontottek, hogy inkabb menjunk ne vesztegessuk az idot, leven mar del volt. egy utolso pillantast vetve a varakozokra, lattuk, hogy kb meg egy busznyi ember varakozik, ugy latszott addigra lement az elso turnus. vegul abban maradtunk hogy elindulunk belefe es egy fel ora mulva megfordulunk. tudva hogy mit hagytunk volna ki, igen csak sajnalnam, ha nem indulunk neki, meg igy is, hogy csak a kanyon bejarataig jutottunk, csodaszep dolgokat lattunk, es termeszetesen nem fel ora utan fordultunk vissza.
a busz vegig kanyargott eszaknak a patak menten, mindket iranyba a soforok tartottak idegenvezetest, mondtak egy csomo erdekes dolgot a parkrol, meg hogy mit erdemes megnezni. tobbek kozott van egy osveny ami felvisz a kanyon tetejere, erdemes rakeresni az is igen kivalo latvany.
a buszon volt egy vicces plakat, hogy ne etessuk a mokusokat es jo is hogy lattuk, mert felerve szemermetlenul odajottek es koldultak. az egyetlen problema a zionnal hogy mivel lent vagy egy kanyon aljan, nehez olyan fenykepet csinalni ami megmutat mindent amibol latszik, mennyire szep.
besetaltunk vegul valamennyit es abban maradtunk, hogy nagyon orulunk, hogy megis eljottunk es ha tudunk ide meg mindenkeppen visszajovunk es rendesen bejarjuk az egeszet.
kifele menet volt egy vicces jelenet, pont elottunk ment egy ilyen luxus terepjaro, aminek a tetobalakan kilogva egy csaj szelfizett kb ot percen keresztul, emiatt jo lassan mentek es feltartottak mindenkit, de csak addig amig a ranger mogulunk le nem villogta oket, ugyanis az egesz parkban kotelezo a biztonsagi ov. nem tudom megbirsagoltak-e oket, de egy percre ra meg megaltunk az utolso kanyarban az alagut elott egy kepre, ahol Dodi talalt 50 dollart. igy bucsuztunk a ziontol, abban maradtunk hogy a penzt meg elsorozzuk ami azota sem tortent meg (khm-khm)
itt meg lehetett volna par dolog amit szivesen megneztunk volna, peldaul a rozsiaszin homokdunek vagy barlangok, de mar igy is kesesben voltunk, ugyhogy egyenesen mentunk a grand kanyonhoz, mar csak azert alltunk meg, hogy lefenykepezzuk ezt a kedves kanadai vadjuh (bighorn sheep) csaladot,
a grand kanyon nagy. hatalmas. gigantikus. befogadhatatlanul oriasi. minden akkora es olyan messze van, hogy eloben is eltartott egy darabig amig felfogtam mit nezek. 446km hosszu, a legszelesebb pontja 29km, a legmelyebb pontja 1857 m. a colorado folyo vajta bele a foldbe az utobbi ket milliard evben, magat a kanyont tobb nemzeti park is korul veszi. az igazi latvany delrol lett volna, de az kb egy napi kerulo es szerencsere, egyetlen ut azert vezetett befele utahbol is. eszakrol a kaibab nemzeti park hatarolja, ami megint igen csak a kedvemre volt az orias fenyokkel teli hegyek ovezte tisztasokon atvezeto utakkal.
a kilato kore persze jo reg beepult az uzlet, nagy szallodaval, ettermekkel, de lehet peldaul 300 dollarert fahazat is berelni, kozvetlenul a grand kanyon peremen, a kanyonra nezo terasszal es hintaszekekkel. ha oreg leszek majd ide koltozom.
akkora terrol beszelunk, hogy a helyben elhelyezett tabla szerint a fenti kepeken a tavolban lathato hegyek mar san franciscohoz tartoznak, ami azer innen meg jo messze volt. Marci kepes volt elhozni egy par kobanyait magyarorszagrol, csak azert hogy itt koccinthassunk, jutalom volt a nap vegen. amugy akkora volt a szel, csoda hogy le nem fujt minket a hegyrol.
a colorado folyo nagyon szep meg ha innen nem is lattuk, visszafele nagyon sokaig melette vitt az utunk es allitolag vegig lehet raftingolni a grand kanyont is. nyugat fele es lefele vitt az utunk tovabb, hamarosan ha nem tudtuk volna mar lathattuk is hogy megerkeztunk arizonaba.
varazslatos sivatagi tajakon autoztunk meg ket orat page-be az azanap esti szallasunkhoz es szamomra az ut legjobb fogasahoz ami meglepo modon egy salata volt, meghozza egy epres bazsalikomos, piritott kokuszpelyhekkel es brie krutonnal. mondjuk Marci pretzel bun-os rantott jalapeno-s burgere sem volt utolso.
27 notes
·
View notes
Szivesen kiprobalnam azt a high level world view-t, ami olyan informacio, hogy igen, a kis hangyak elragodnak ilyen idetlensegeken ott lent, mint haboru meg microplastics enyenye hirek, meghalnak whatever.
Hanem amit a gazdagok csinalnak az a fold alatti bunker, ami ugy tunik egy felelos, elorelato dontes? Vagy ez olyan, mint a superyacht hogy kell mert gazdag vagyok?
Mi az istent lehet hawaiion a fold alatt csinalni, ami azt jelenti, azt valasztod, hogy tulelsz valamit a vilag vegen, a semmi kozepen, de minden mas a bunkeren kivul kampo? Tudom, self sufficient kajatermeles bele van epitve. De soha tobbe nem hasznalnak vizet v vesznek levegot?
Then what.
Ertem, hogy ezt en fel sem foghatom esszel, de nekik ilyen komplett terveik vannak, amikbe ezek a dolgok helyukre illeszkednek vagy ezek total random dolgok, osszefugges nelkul (ketlem?)
5 notes
·
View notes
Engem is utolért a PMS, izé, a vajdasági sós láz, főleg, hogy az egyik könyvelős oldalon is szembejött a recept...
Hozzávalók:
Tészta:
80 dkg liszt
5 dkg élesztő
egy csipet cukor
5 dl tej
1 dl olaj
Töltelék:
25 dkg margarin
2 db nagyobb tojás sárgája
1 ek. só
10 dkg reszelt sajt
A tetejére:
1 db tojás
20 dkg sajt
ízlés szerint köménymag
ízlés szerint napraforgómag
Elkészítés:
Az 5 dkg élesztőt felfuttatjuk 2 dl cukros, langyos tejben.
Amíg az élesztő felfut a lisztet kimérjük egy nagyobb keverőtálba, hozzáadjuk a már felfutott élesztőt és az 1 dl olajat, majd a maradék langyos tejjel jól összedagasztjuk.
A bedagasztott tésztát 4 részre osztjuk, külön keleszteni nem kell.
Közben elkészítjük a tölteléket is. A margarint a sóval és a tojássárgájával habosra keverjük, majd hozzáadjuk a 10 dkg reszelt sajtot is.
A 4 részre osztott tésztát egyesével kinyújtjuk. A tölteték negyed részével megkenjük, és feltekerjük. Körülbelül kétujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk.
A tetejét tojással megkenjük és reszelt sajttal megszórjuk.
Tipp: pirított napraforgómaggal meghintve az igazi.
Mivel két gyerek nehezítette a pályát, kifelejtettem tojássárgáját a krémből, a tetejére pedig nem a sajt alá, hanem fölé kentem a tojást :(
https://pallas70.hu/tudashalo/hirek/osztalek-eloiras-konyveles-szabalyai?gclid=CjwKCAjw8-OhBhB5EiwADyoY1VKYPNf1KeCIiDofLki2UQqHORTjc8prPLrPohBo48UCWzVRCWFkShoC5FsQAvD_BwE
3 notes
·
View notes