Tumgik
#juttassukelneki
dudlimur · 3 years
Text
I. 63
Nem vagyok mérges, mert nem akarsz engem. Azért vagyok mérges, mert úgy viselkedtél, mint aki akarna. Ezzel elérted, hogy iszonyatosan beléd szeressek. Aztán elhagytál, mintha semmit sem jelentettem volna. És ez az… ami ténylegesen összetörte a szívemet.
202 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 73
Ma nem tudtam kikelni az ágyból reggel. Egyszerűen nem ment. Nem teljesen miattad. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy semmihez és senkihez sincsen kedvem. Igazából egy barátom sem érdeklődik már olyan bőszen irántam, mint az elején. Vagyis… mindenki tudja, hogy vagy te. Kidobtál, elhagytál. Majd kiheverem.
 Majd biztosan.
 Írni sincs most kedvem. Se enni, se inni. Fáradt vagyok, de hiába alszok, nem leszek kipihentebb.
 Te hogy alszol mostanában? Vannak rémálmaid?
69 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 52
Lehetek boldog ideig, óráig, lehetek mosolygós, és nevethetek nagyokat… de van egy pillanat, amikor mindig te fogsz eszembe jutni, és akkor az a mosoly lehervad az arcomról. Nem azonnal… hanem szépen, lassan ahogy realizálódik bennem az érzés… hogy még mindig hiányzol. Mindegy, hogy mit teszek, mindegy, hogy mennyire nevetek, mindegy, hogy mennyire szeret valaki más. Mindig hiányozni fogsz nekem.
#juttassukelneki
45 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 49
Sok ideje nem írtam, no, nem azért mintha nem gondolnék rád. Csak… már nem tudok mihez kezdeni az érzéseimmel irántad. Nem lelnek viszonzásra, nem haladok vele előre, és nem lesz megoldása. Belefáradtam.
De a tényeken nem lehet változtatni. 49 nap után is szeretlek. 149 nap után is foglak és 365 nap után is foglak. Ez a dolog nem lesz jobb, csak megszokom a hiányodat.
Ma rájöttem arra is, hogyha szerettél volna már régesrég megkerestél volna, hiszen tudod hol élek, tudod a számomat, annyi helyen tudnál írni nekem. De nem fogsz… mert nem akarsz. Mert neked ez az egész semmit sem jelentett.
Hiányzol…gyere vissza kérlek.
#juttassukelneki
35 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 55
Azt mondtad, hogy túlságosan is törődtem veled. Hogy én túl jó vagyok, neked meg van egy rossz oldalad is, amit nem ismerek. Én sem értettem, hogy miért szerettem beléd ennyire. Az az igazság, hogy megijesztett téged a szerelmem. Annyira erős, és gondoskodó volt. Igazán boldog voltál velem, ezt ne tagadd. Annyira csodálatos pillanataink voltak. Azt a bizonyos mosolyt sosem sikerült lehervasztani az arcodról, ha velem voltál.
Annyi mindent köszönhetek neked, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amikről nem is tudtam, hogy létezhetnek. A vége felé már ritkábban láttad a mosolyomat, tudod miért? Mert akkor már csak sírtam.
23 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 76
Hogy érzed magadat, ha meghallod a nevemet?
Szerinted én, hogy érzem magamat, ha meghallom a nevedet?
14 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 70
Sosem bíztam a kékszemű emberekben. Fura, mert nekem is kék. Meg a szüleimnek is. De ha jobban odafigyeltem rájöttem, hogy barátokból is csak a barnaszeműekhez állok közelebb. Minden kékszemű fiú eddig csalfának bizonyult. Egyszerűen amint megláttam őket tudtam, hogy ez nekem rohadtul fog fájni. Bántani fognak. Nem tudtam egyikben sem megbízni.
Sőt, ha őszinte akarok lenni, nem is tetszett. Annyira világos volt, és nekem a sötétszemű fiúk tetszettek. Semmi sem indokolta, hogy te ennyire bejöjj nekem.
 Aztán mégis. Feltétel nélkül bíztam benned, és meg sem fordult a fejemben az, hogy más lányokkal beszélgetsz. Mindig őszinte voltál és egyenes. Kedves voltál velem, udvarias. Nem kellett aggódjak, hogy írsz-e még nekem, mert minden reggelem a te jó reggelt üzeneteddel kezdődött. Minden este elköszöntél, és minden pillanatban éreztetted velem, hogy én vagyok a legfontosabb neked. Bújtál hozzám, és szeretgettél, masszíroztad a fejemet mikor migrénem volt, és megmutattad a számaidat, amiket csináltál. Melletted igazán nőnek éreztem magamat. Dicsértél, és elhittem neked. Melletted nem akartam más lenni, melletted én voltam! Elvittél a munkába, és értem jöttél mikor máshol szórakoztam. Támogattál és mérhetetlen energiával ruháztál fel. Melletted nem éreztem, hogy a lehetetlen szó létezne.
Tudom, hogy szerettél. Mert ilyet még sosem éreztem férfi mellett.
Te döbbentettél rá arra, hogy milyen kapcsolatra vágyok.
13 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 53
Nem azért nem írok neki, mert nem akarok. Csak nem hiszem, hogy vágyna a társaságomra. Lehet, már régen mással van. Lehet, zavarnám már. Ő mondta, hogy engedjük el ezt, ő mondta, hogy már nem vagyunk egy hullámhosszon. Hogy már nem akar engem, és nem úgy érez irántam, ahogy az elején. Annyira bosszantó, hogy akármikor felkereshetnél, és mégsem teszed.
Mitől ijedtél meg? Mert egy idő után éreztem, ahogy próbálsz eltaszítani magadtól. Te magad mondtad, hogy akik szeretnének a közeledbe férkőzni, azokat eltaszítod. De én még mindig szeretnék melletted lenni. Olyan módon ragaszkodok hozzád, ahogy eddig még senkihez sem. Mit tettél velem? Az, hogy így érzek… reményt ad nekem. Egy kicsit mindennap reménykedek, hogy munkából hazaérve itt talállak az ajtóm előtt ülve. Megszeppenve néznénk egymásra… és lassan kinyögnél egy sziá-t.
 Eldöntöttem, hogy a szülinapodig fogok írni neked leveleket. És elküldöm másnap ezeket neked… valahogyan.
#juttassukelneki
15 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 42
Azt mondtad, hogy nem szereted, ha a kezem nincs a te kezedben, mert nem tudod biztonságban. Na, akkor most mégis miért engedted el?
#juttassukelneki
16 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 86
Többet szorongok mióta visszajöttél, és többet is sírok. Attól tartok ennek nem így kellene lennie.
10 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 72
Nagyon furcsa estém volt tegnap. Barátnőmékkel kimentem iszogatni a Lövő ház utcába, mert ott mindent lehet. Általában nem szokott zavarni, de most rohadt feltűnő volt, hogy csak én voltam egyedül szingli. Vagy fiúk, akik egyedül jöttek, már rendelkeztek egy feleséggel, vagy 1-2 gyerekkel.
Én meg… kortyolgattam csak nagyokat a sörömből. Viccelődtek velem, hogy én vagyok csak egyedül. Ez egészen a 3 poénig vicces is volt, utána kellemetlenné vált. Ha nagyon akartam volna, akkor vihettem volna valakit. De nem akartam.
 Akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne, ha itt lennél. Vajon, hogy jönnél ki a többiekkel? Barátkoznál, én meg csak mosolyogva figyelnélek, mert nem tudnám elhinni, hogy az enyém vagy? Nevetgélnél a fiúkkal, de közben mindig rajtam lenne a szemed? Odasúgnál nekem valami kis huncut dolgot, ami után végig azt várnám, hogy kettesben legyünk?
 Nekidöntöttem a fejemet a busz ablakának és behunytam a szememet. Fülemben a Nothing’s Gonna Change My Love szólt. Akár kezdődhetne is így velem egy undorító romantikus film. Várom azt a részt, amikor történik végre valami. Vagy elmúlnak az érzéseim végre irántad és tovább tudok lépni, vagy minden megoldódik közöttünk.
 Azt érzem, fáradok. A videót nézegetem rólad, amit az insta beszélgetésből mentettem meg. Ez maradt belőled… egy videó.
 Lehet részeg is vagyok most egy kicsit. De tényleg elfáradtam ezekbe az érzésekbe.
 Kurvára hiányzol. Szeretnék melletted felébredni.
9 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 69
A fantáziám kínoz meg a legjobban. Hajnalban nem tudtam visszaaludni, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha csak megfordulnék az ágyban és ott lennél mellettem. Milyen könnyen a hajadba tudnék túrni, most is érzem az ujjaimon a hajszálaid puhaságát, és mintha az orromban benne lenne a finom illatod. Résnyire nyitnád csak ki a szemedet, de azonnal elmosolyodnál, ahogy meglátsz engem.
-          Jó reggelt rózsabimbó!
Csak egy lágy puszit nyomtam volna az arcodra, majd a szádra és beleszagoltam volna a hajadba.
 A fantáziám kínoz meg a legjobban. Sokszor, ha a Ludens című számot hallgatom, elképzelem, ahogy valami házibuliban énekeljük. Az elején szorosan, majdhogynem egymás szájába suttognánk a dalt. Majd felszabadultabban ugrálnánk és tombolnánk rá, de mindig visszatalálnánk a másik ölelő karjaiba. A dal végén nevetve lehuppannánk egy kanapéra és megcsókolnánk egymást. Sokatmondó tekintettel néznél, és úgy mosolyognál, ahogy mindig mikor megláttál.
 Az emlékeim is kínoznak. Az ágyamon feküdtem és néztem, ahogyan a konyhában szorgoskodsz. Fakó az emlékkép, és akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Talán mosogattál. Majd az ajtófélfánál megálltál és csak néztél. Mindig eszméletlen zavarba tudtál hozni azzal, ha nézel.
-          Fejezd be! Miért nézel? – nevettem zavartan
Nem válaszoltál azonnal, de közelebb jöttél. Mosolyogtál.
-          Emlékkép. Gyűjtöm rólad, és ha úgy van, akkor egy filmként levetítem magamban.
 Későn jöttem rá, hogy nekem is emlékképeket kellett volna, gyűjtsek rólad. Olyan gyorsan elmentél, hogy időm sem volt realizálni a helyzetet. Én meg itt maradtam ezzel a fene nagy ürességgel a mellkasom helyén. Mindig rád szóltam, ha néztél.
Már nem tenném.
Nézz, rám megint úgy kérlek!
 Nevess bele a számba és húzz közel magadhoz, tanulmányozz a kék szemeiddel. Vesszünk el egymásban és ölelj, amíg csak tudsz!
9 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 44
Kezdem elfelejteni, hogy milyen volt az illatod. Lehet, ha valahol megérezném, akkor azonnal beugrana minden, de most mégsem jut eszembe az eszenciád. Az ijeszt meg, hogy a csókodat is kezdem elfelejteni, és mégis annyit ábrándozom arról, hogy újra megcsókolsz. Az van meg, hogy veled minden tökéletes volt. A hangodat sose tudnám elfelejteni, de már az is fakulni kezdett. Akkor innentől kezdve erre számítsak?
Voltál nekem te, és hirtelen nem vagy, egy idő után meg elfelejtelek? Ez lenne a normális? Tudat alatt szerintem tényleg azzal küzdök, hogy ez ne történhessen meg. Még mindig gondolok rád, mindennap, hallgatom a zenéket amiket te mutattál, nézem tovább egyedül azt a sorozatot, amit együtt kezdtünk el és próbálom elképzelni, hogy milyen lesz az a pillanat amikor újra találkozunk.
Tegnap egésznap azon rugóztam, hogy írok neked, mert… mert talán tőled kell hallanom, hogy ennek itt a vége. Nem tudom, hogy mit kellene tennem.
 De hiányzol, és megölelnélek.
#juttassukelneki
11 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 80
Aha. Jó. És akkor most… ?
 Mi volt ezzel a lépéssel a szándékod? Miért most kellett? Miért nem töröltél? 80 napja nem kaptam SEMMILYEN jelet felőled. Erre most tinderen matchelünk.
Ezzel mi volt a terved? Kíváncsi voltál? Mert én nem amiatt húztalak jobbra. Hanem mert valahol a romantikus énem azt szerette volna, ha te is így cselekszel. És így cselekedtél. De miért? Az a baj mikor megláttam kifutott a vér az arcomból, a szívem irdatlan ütemben kezdett verni és remegni kezdett a kezem.
 Most elkezdtem reménykedni… reménykedek abban, hogy írni fogsz, nekem De miért nem azonnal teszed? Azt sem tudom válaszolnék-e. Kétszer nem bírnám ki ugyanezt. Ha csak kíváncsi voltál, akkor viszont borzalmas ember lehetsz… kínzol ezzel az egésszel. Mikor már kezdtem lassan elengedni ezt az egészet. Vagy legalábbis már nem gondoltam rád annyit. Erre most, huss! Egy ilyen aprócska húzással úgy érzem ismét a padlóra küldtél.
 Mi mondanivalód lehet számomra?
 Az a baj kergetem bele magamat ezekbe a képzelgésekbe, hogy talán valóban fontos lehetek neked. Talán ízt írod, hiányzom, találkozzunk. Már ki is választottam melyik ruhámat venném fel az alkalomra. Talán itt fogsz várni a kapum előtt, zaklatottan, mert nem tudsz nélkülem élni. Talán a kezdeti sokk miatt nem tudnék megszólalni, de nem is kellene, mert te mindent elmondanál helyettem. Talán most minden máshogy végződne… talán…
 Ma tipikusan olyan idő van, hogy össze kellene bújni. Ahogy mi is tettük. Megnézed velem a Harry Potter-t megint? De most figyelünk is rá? Vagy megint elalszunk egymáson?
 Úgy érzem feleslegesen élem bele magamat abba, hogy megkeresel. Mi szükséged lenne rám?
 Talán… talán én lehetek a dinged?
8 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 67
Azt hiszem értem. Tudom, miért kapom ezt.
Te tulajdonképpen mindenféle rosszérzés nélkül kiléptél az életemből. Teljesen meghülyítettél, és összetörtél. A helyemet nem találom a világban, annyira kicsináltál.
Jobb lennék nálad?
Nem.
 Teljesen ugyanazt csinálom most, mint te. Lenne ember, aki nem hagyna el, aki szeretne, aki stabilitást hozhatna az életembe. Mellettem lenne, és mindig támogatna. Én meg mit csinálok? Nem vagyok képes beengedni az életembe. Kezdem azt gondolni, hogy sose leszek többet szerelmes. Mikor ma realizálódott bennem, hogy ő annyira szomorú miattam, mint amennyire én miattad… megértettem. Úgy döntöttem jobbá szeretnék válni. Megmondtam neki, hogy ez nekem nem fog menni. Nem akarom, hogy feleslegesen reménykedjen, nem akarom, hogy arra pazarolja az idejét, hogy rám vár. Kerekperec megmondtam neki, hogy nem fogom tudni, szeretni.
 Durva voltam?
Lehet.
 De ezzel elértem, hogy tovább tudjon lépni és élhesse tovább az életét?
Igen.
8 notes · View notes
dudlimur · 3 years
Text
I. 74
Másodjára jöttél velem szembe tinderen. Azt sem tudom, minek használom… úgysem találok olyan embert, aki érdekelne. Nem is akarok olyan embert, csak egy kis figyelemre vágyom. Ami nagyon nem szép tőlem.
A jó hír, hogy még fent vagy. Vagyis nem találtál lányt.
 Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, csak elképzelem, hogy ismerkedsz valakivel. Vajon boldogabb vagy vele, mint velem? Vajon neki is ugyanazokat mondod? Vajon tiszták az érzései? Vajon tudna nálam jobban szeretni? Egyszerűen nem hiszem el, hogy most boldog vagy. Ismerlek annyira, hogy tudjam, sosem leszel így jól. Addig biztosan, nem amíg el nem ismered, hogy problémáid vannak. Szeretném, ha rendben lennél, szeretném, ha elindulnál azon a karrier utadon, amire mindig is vágytál, szeretném, ha olyan partner lenne melletted, aki a boldogságod.
 Elfogadom, ha nem én vagyok a te utadon a boldogság. De örülök, hogy egy kis ideig megtapasztalhattam, hogy milyen az igazi szerelem melletted.
7 notes · View notes