#kérem vissza

[zoeeozzoeeoz]

Én: Ha nem lesz más, akkor ez így 320 Ft lett.

Vevő: Oda ad egy 500Ft-ost.

Én: Vissza adok 120 Ft-ot.

Vevő: Nem jól adott vissza!

Én: Ellenőrzőm, kezemben van még az 500-as amit adott, és látom a tálcára kitett 120 Ft-ot. Pislogok rá értetlenül.

Vevő: Én egy 20 000-est adtam! És emeli hangját, mérgesen néz rám, és a testbeszéde is agresszív benyomást kelt.

Én: Nem valószínű, mert itt van a kezemben az 500-as, amit adott. Még el sem raktam.

Vevő: Ne akarjon engem átvágni! Én 20 000-est adtam, nem 500 Ft-ot! És egyre fenyegetőbben lép fel.

Én: Meg nézem a kasszát, Nézze Uram! A kasszában sincs 20 000-es, uh ezt nagyon benézte! (Biztonsági okokból nem hagyunk sok pénzt a kasszában, és a nagy címleteket pedig azonnal kivesszük/elrakjuk. Ha kp-el fizetnek, addig a kezünkben tartjuk vagy jól látható helyre, de külön tesszük le, nem rakjuk be a helyére még a kapott összeget, amíg vissza nem adtuk a vissza járót, hogy ha gond van azonnal ellenőrizni tudjuk magunkat. És a Vevő is jól látja végig hogy mennyit adott. És a gép is kiírja a vissza járó összegét. )

Vevő: Ordítva: Tanuljon meg számolni! Hogy ülhet egy ilyen ember a kasszába, amikor nem tud rendesen vissza adni!!!!

Én: Megkérem, hogy ne ordítson, ketten vagyunk, nekem meg jó a hallásom. Szóval nézze meg legyen szives a pénztárcáját,zsebét, valszeg ott van benne a keresett 20 000-se, mert nálam nincs, és a kasszában sincs.

Vevő: Elkezdi nézegetni a pénztárcáját, ami tök üres, és tovább ordít.

Én: Nézze uram! Ha ön 20 000-rest adott volna, akkor az itt lenne valahol a kasszában, de nincs. És mellette sincs, és én sem raktam el. De ha megnyugtatja, csinálok egy zárást, és ha több van a kasszában, ráadásul 20 000-rel több, akkor önnek lesz igaza.

Vevő: Ordítva: Nem várom én azt meg, azonnal adja ide azt a 20 000-rest, amit vettem meg tessék vissza adom!

Én: Ez esetben a vásárolt termékek árát vissza adom, de Ön akkor sem 20 000-st adott nekem.

Vevő: Tovább ordibál.

Közben a szomszéd irodából a srác, megáll az üveg ajtó túl oldalán.

Én: Továbbra is kérem, hogy ne ordibáljon, nem adott nekem 20 000-st, de ha szeretné, kihívom a rendőröket, és akkor személyesen tehet panaszt, esetleg feljelentést.

Vevő: A rendőr szó hallatára kicsit változik az arckifejezése, közben észre veszi az üveg ajtó másik felén a szomszéd srácot, aki morcosan nézeget befele. Zavart lesz, és mindent a pulton hagyva sietve távozik.

Bejön a szomszéd srác: Mi volt ez?

Én: Hülyének nézett, és ki akart rabolni. Elmeséltem neki a szitut, megnéztük a kasszát, a környékét, a pult mindkét oldalát, sehol egy árva 20 000Ft-os.........

[udv-wilson]

Jó estét kívánok!

Hogy vannak? 

Régen találkoztunk! Örülök, hogy látom magukat! (Ha ez kölcsönös, még inkább!)

Abban bízom, mindannyiójuk egészséges, szép és boldog! 

Mondják, kérem, hogy telt el az év? Jól megérdemelt pihenésüket töltik, vagy eléggé el nem ítélhető módon dolgoznak ezekben a napokban? Hogyan viselték a karácsony előtti megfeszített tempót, a feszültségeket? Mi történt magukkal ebben az elmúlt időszakban? Mennyire fáradtak?

Jól vannak? 

Azt gondolom, azt remélem, a legtöbbjük meg tud bírkózni a mindannapos, kimerítő hétköznapokkal, és most békésen, boldogan kortyolja a jól megérdemelt üdítőt, kakaót, whiskeyt vagy ahogy én, a közepesen jól sikerült forralt bort, és elégedetten néz társára vagy maga elé.

Ez így jó, ez így szép. Legyen tánc!

Ugyanakkor azt is gondolom -- ám egyáltalán nem remélem --, hogy vannak maguk között olyanok, akik nem érzik nagyon jól magukat, nem teljesen egészségesek, vannak, akik azt hiszik, egyedül vannak, és nem teljesen boldogok.

Arra gondoltam, ha egyetértenek velem, hogy beszélgetek azokal, akik erre vágynak. Nem túl sok dologhoz értek, de azt hiszem, egy-két jó szót, egy-két bátorítást tudok adni annak, aki gyámolításra szorul. 

Ám ha arra van igény, ezen kívül fel tudom ajánlani a kitűnő -- talán értő -- hallgatásomat. Slussz, ennyi, nem több. 

De talán ez is elég valamire.

A célom ezzel az, hogy senki ne érezze magát egyedül, hovatovább magányosnak. Mert -- hiszen tudják ezt --, a magány öl, butít és nyomorba dönt.

A karácsonyi időszakban végképp.

Nem tudom megváltani a gondokat, problémákat, nem tudom semmissé tenni azokat, viszont, ha kell, valamiféle támaszt tudok nyújtani maguk közül azoknak, akik ezt igénylik. 

De természetesen írhatnak azok is maguk közül, akik boldogok, szépek és elégedettek, ő nekik is nagyon fogok örülni: ne tántorítson a fenti senkit, ha szeretne beszélgetni.

Tehát ne legyenek szégyenlősek Lányok, írjanak! ! Nyugodtan írjanak privátban, és ha kell, más módon is itt vagyok, hogy meghallgassam azt, aki szeretné, hogy meghallgassák.  *** 1. Emlékszem, volt az ezerkilencszázkilencvenes évek elején egy tévéműsor, amiben megszólaltattak egy idősebb nőt. A nő az Egyesült Államokból tért vissza Magyarországra, és elborzasztotta, hogy senki sem beszél senkivel, csak lehajtott fejjel megy (megyünk) az utcán. Ebből elege lett az idősebb hölgynek, és talán a Vörösmarty térre kiült egy padra azzal a felirattal: “akar beszélgetni?” Már nem tudom, hány ember ült le mellé váltani pár szót, de úgy rémlik, kevesen voltak.  Most én vagyok az a néni.    

2. Van egy tizenéves fiú ismerősöm, aki ha találkozunk, a maga (még!) kissé esetlen módján kezet nyújt nekem. Én megszorítom a kezét, biccentek, és mondom neki, hogy örülök, hogy látom, hiszen tényleg örülök, hogy látom. Ezután megkérdezem tőle, azt, hogy  hogy van, és ő mindig azt válaszolja: “Minden jó!”, amit el is hiszek neki,  Hát, akkor legyen minden jó! Szóval hogy’ vannak? Üdvözlettel: Gitta Matyi Wilson

[gyurottpapir]

Utálom magamat, kérem vissza a régi énemet.

@gyurottpapir

#magyar #gyurottpapir #sajat #sajat iras #ongyilkos gondolatok #szerelem #hiany #szakitas #hianyzol #szeretet

[hicapacity]

"Vajon a nyomort is megoldja a rendőrség?" - ezt az egyszerű kérdést tettem fel Gyuricza László polgármester oldalán egy olyan poszt alatt, ahol azt ünnepli, hogy a rendőrök igazoltatnak Kerepesen.

Erre az egy egyszerű kérdésre aztán olyan gyűlölet-cunami indult el, ami egészen megdöbbentő. Tisztes polgárok estek nekem habzó szájjal. Hogy aszondja: "faszom már belétek ezzel a nyomorral állandóan." Meg hogy "szarkupac" és "drogos" stb.

Ami a magyar nép szkizofrén tudatállapotára jellemző, hogy jól megfértek az engem becsmérlők között a kormánypárti és az ellenzéki hörgők is: az egyiknek "belpesti liberális" voltam, a másik meg fideszesnek sejtett.

Egy valamiben egyetértek a kommentelőkkel: a rendőrségnek nem dolga a nyomor kezelése. Ez így van. De tudjátok, kinek viszont dolga a nyomor kezelése? A politikusoknak. Például a polgármestereknek, az önkormányzatoknak nagyon is dolga.

És Gyuricza polgármester gyakorlatilag folyamatosan azzal szerez népszerűséget, hogy a közösségi médián rendőrösdit játszik. Vissza lehet pörgetni az oldalát: szinte csak és kizárólag erről posztol (a főzős képek mellett, copyright Németh Szilárd). Járőrözik, vadászik a bűnre. Derék. Csak éppen ez nem a polgármester feladata. A polgármestert nem rendőrnek választották, hanem azért, hogy feltegyen olyan kérdéseket is, amiket a rendőr nem tesz fel - mert nem dolga. De a polgármesternek igenis dolga.

A közbiztonság nem kizárólag rendészeti kérdés: annak bizony rengeteg szociális tényezője is van. Ez már közhely a kriminológiában. A szakemberek "büntető populizmusnak" nevezik a Gyuricza által vitt vonalat, ami valóban rendkívül népszerű tud lenni a lakosság körében, de valójában csak kozmetika és tüneti kezelés. Semmit nem tesz azért, hogy megértse a problémák rendszerszintű mozgatórugóit. Márpedig nem kell hozzá kriminológiai végzettség, hogy az ember belássa: amit a polgármester rendőri erőszakkal próbál megoldani, az valójában a nyomorban és kilátástalanságban gyökerezik. Mint például a dizájner drogok fogyasztása, az ehhez kapcsolódó beszerzési bűnözés.

És ez a belátás nem azt jelenti, hogy akkor fogadjuk el, hogy minden jó így. Hogy a lakosságnak tűrnie kellene, hogy mondjuk zaklassák beállt emberek a HÉV-en. Hanem azt, hogy legalább minimális erőfeszítést tegyünk arra, hogy találjunk a rendészeti eszközökön kívül más eszközöket is: amik a problémák okait, és nem csak a tüneteit kezelik. Hogy tegyünk valamit a mélyszegénység és a kilátástalanság ellen. Szociális, egészségügyi szakemberek bevonásával. És ennek én semmi nyomát nem látom. Ami maradt: az a nyers erőszak. Innen a kérdés, amit feltettem.

Nem vontam kétségbe, hogy a rendőrségnek van dolga - azt viszont igen, hogy a polgármesternek nincs más dolga.

De sajnos a jelenlegi hiszterizált tömeghangulat egyáltalán nem alkalmas arra, hogy higgadtan, érvekkel, esetleg szakemberek bevonásával (hú!) lehessen ilyen kérdéseket megvitatni. Itt kérem lincshangulat van. Az elmúlt húsz évben az integrációra kapott európai pénzeket lenyúlták, elsikkasztották, és most már az integráció törekvésének látszatáról is lemondott a magyar állam. A jogállamot és a jóléti államot leépítették. "Ma esti törődés" - írta ki a polgármester a posztja alá, és valóban: a rendőrség az egyetlen szerv, amitől a nép törődést várhat. Olyat, amilyet.

És a nép nagy része már nem is vár mást. Magára hagyva, cserben hagyva, legatyásodva, miközben látja a tévében, hogyan dőzsöl az elit. Utál itt már mindenki mindenkit. Egyesül az egész ország egy nagy közös utálatban, és alig várja, hogy valakire ráfröccsenthesse ezt az utálatot. És most éppen én lettem ez a céltábla.

#drgrpt

[spraystory]

A “művész úr” duma és a Fővám

Azért adtam a “Na jöjjön művészúr” címet ennek a blognak mert számomra  erősen szemétkedős jelentése van, le is írom miért. Életemben a legeslegelső graffiti amit láttam a Fővám téren volt és nem - a  mai értelemben vett - firkászok készítették, hanem csak olyan arcok akik sprayt fogtak a kezükbe és utána feloldódtak az életben - vagy külföldiek, ezt azóta sem tudom. De ez olyan jó style volt hogy azonnal rabul ejtett. ( fotón ) Na most a Fővám tér volt nekem az első graffiti spot és évekre ez is maradt. Itt találkoztam egyébként Miki 357 barátommal, aki később egymaga megalkotta a mindenkori legerősebb és legrealebb magyar rap labelt a Kriminal Beats-et. No de vissza a Fővámra. Olyan nyugis, legálozó hely volt ez, hogy a 2000-es évek közepére már kb minden részén volt egy-egy cuccunk és később már kb csak akkor mentünk oda ha esett az eső vagy ha nem maradt más spot. Amúgy omega helynek számított, a 2-es villamos tömegeket vitt ott át naponta, rengeteg turista ott jár egyszóval nap mint nap iszonyú sokan látták a cuccodat. Egy alkalommal, már nem is tudom kikkel de sokan, éjszaka legáloztunk - ez azt jelenti hogy ugyan illegális volt oda festeni de mivel ez egy földalatti megálló, illetve híd alatti, egész éjjel égtek a villanyok, pompás fényviszonyok között lehetett festeni tök nyugodtan, rendőr sosem jött le oda. Szóval egy ilyen alkalommal egész sokan festettek ott, én és még néhányan pont csak nézők voltunk amikor megjelent néhány rendőr járőr. Azonnal észrevették hogy graffitizés megy, több fiatal áll a falnál, full festékszag, kannák mindenhol. Így szóltak : - Na művész urak kérem ide sorakozzanak fel, személyi igazolványt, lakcímkártyát kérünk, zsebeket kipakolni. Átkiáltott a túloldalra : -Na művész úr jöjjön maga is, meg a másik Picasso is szépen jöjjön ide …stb. Én magam egy cseppet sem utáltam soha a rendőröket, noha nyilván nem is szerettem. Rendőrlakótelep mellett nőttem fel ( igazából csk egy U alakú háztömb volt kimondottan rendőr lakótelep rész ) mindig úgy voltam vele hogy ő a munkáját végzi, én meg a csibész vagyok, neki az a munkája hogy engem elkapjon. De ez a féle direkt lealázása a másiknak örökre nyomot hagyott bennem, ez alkalom óta nem tudom úgy nevezni az alkotót hogy művész. Elképzelhető hogy ha nem is tudatosan, de az volt a tervük hogy az ember kedvét elvegyék a festéstől, rám ez nem hatott, azonban örökre elvette a kedvem attól, hogy bármilyen klassz dolgot is készítek többé művésznek definiáljam magam.

1. kép : az “első” graffiti amit láttam és ami miatt graffitis akartam lenni, “Communion” - Fővám tér kb 1990-1993, készítője máig ismeretlen

2. kép : első cuccom a Fővámon ( kb 1998 )

3, 4 kép : további cuccaim a Fővámon 1999-ből

#budapest #graffiti #1990's #storytelling

[dajkag]

Narában nincs túl sok kis szentély, mármint olyan Jinja, aminek irodája is van és goshuint is kaphatsz, mert azért rejtett kis sikátorokban megbújó pici szentély itt is akad bőven. Viszont a mai lézengésben pont kapóra jött a Goryo Jinja, ami egy nagyon szép, régi kis hely, állítólag még Kanmu császár építtette valamikor a 800-as években.

A legenda szerint, ha egy ilyen kis színes fonalat kötözöl valamelyik, a szentélyt őrző Komainu lábához, veled marad a szerencse, a jó és értékes dolgok vagy épp a számodra fontos személy. Természetesen ezt nem tudtam kihagyni, ámbár remélem, hogy Kami-sama elnézi nekem, ha nem százszázalékban a tradicionális módon kötöttem meg (ahogy elnéztem, nem én voltam az egyetlen, sőt!), mert az ilyen jellegű instrukciókat csekély értelmű medvebocsként kicsit mindig nehezen értelmeztem. Ja, a területen egyébként szép kis Inari szentély is található, ami segít a romantikus kapcsolatok kialakításában és megerősítésében.

A második goshuinchomban amúgy még 3 hely maradt, de lehetséges, hogy ez lesz az utolsó olyan szentély benne, ahol először jártam, bár ezt még meglátjuk. Amiben egészen biztos vagyok az az, hogy vasárnap Oszakában még vissza kell mennem az Ohatsu Tenjinbe. Ezt már hetekkel ezelőtt is éreztem és említettem is egy posztban, akkor viszont még nem tudtam, hogy miért. Azt hiszem, most már erre is megvan a válaszom.

A szentélylátogatás után pörgettem egy kitűzőt a gacha masinából, ez kifejezetten ilyen helyi szuvenír, ami 200 yenért szerintem tök korrekt. Zárásképp meg kipróbáltam a látványosságszámba menő módon, tradicionálisan ütlegelve, püfölve, tángálva, gyepálva, abuzálva készülő mochit, ami elég király és 180 yenért szintén tök korrekt. A készítés folyamatát a tömeg miatt nem dokumentáltam, amúgy is meg lehet nézni a zinterneteken.

Az alábbi állatot pedig kérem, segítsen valaki megfejteni, mert nekem nem sikerült.

#Japán #Japan #Nara #Goryo Jinja #mochi

[szamocamamo]

Kilátásaink

Nem akarok tàjfutót

Kérem vissza a néptàncos gyereket

#kutyakmacskakgyerekek

[sztivan]

Ez a mai Európai Unió méltatlanná vált a Nobel-békedíjra. Nem tudta megelőzni a háború kialakulását; háborús forgatókönyvet írnak, mint ahogy említettem. Ezért nagy tisztelettel arra kérem az Európai Uniót, sőt felszólítom az Európai Uniót: adja vissza a Nobel-békedíjat! Mert nem érdemli meg, mert méltatlanná vált erre! Még egy lehetőséget látok: esetleg adja át a Vatikánnak vagy pedig Magyarországnak, a magyaroknak, hiszen mi mondjuk egyedül az azonnali tűzszünetet, és mi állunk a béke mellett

Simicskó felszólítja az EU-t

[zoeeozzoeeoz]

Vevői reklamáció:

Vevő: Vissza hoztam ezt, mert nem lett jó a mérete.

Én: Név szerint, és egyéb adatokkal, kikeresem a rendelést.Benne az áll, hogy a Vevő adta meg a méreteket. Megnézem a méreteket, lemérem a terméken, és egyeznek a méretek. Ezt látja a Vevő is, mert előtte csinálom. Mondom neki:

Az Ön által megadott méretekkel rendelkezik az elkészült termék.

Vevő: Az nem létezik!

Én: De, létezik. Lemérem még egyszer előtte, és mutatom az előkeresett megrendelőn a méreteket, és az Ő aláírását, hogy Ő adta meg a méreteket.

Vevő: Ordítva: De nem érti hogy nem lett jó!!!

Én: De értem. De azt probálom megértetni, hogy valszeg rosszul adta meg nekünk a méreteket.

Vevő: ordítva: Az nem létezik!

Én: De, létezik!

Vevő: ordítva: Azonnal csinálják meg nekem jól!

Én: Természetesen, újból fel tudom venni a megrendelést, kérem mondja meg a méreteket.

Vevő: Megadja ugyan azokat a méreteket, amikkel az előző nem volt jó neki.

Én: Ezek ugyanazok a méretek, szerintem ismét nem lesz jó a végeredmény, ha ezekkel csináltatja meg ismét.

Vevő: ordítva: Mit akadékoskodik nekem itt, maga szerencsétlen @@@@@@@ !!!! Azonnal hívja ide a főnőkét!!!!

Én: Kérem, vegyen vissza a hangerőből. Ne ordítson velem! Én is normális hangnemben próbálom megoldani a helyzetet, ön se ordítson velem. És szeretném arra is megkérni, hogy ne személyeskedjen, és ne használjon obszcén, és sértő jelzőket rám!

Vevő: még mindig ordítva: Nem hallotta! Hívja ide a főnőkét!

Én: Van egy rossz hírem magának. Én vagyok itt a főnők!

Vevő: Meglepödve: Magaaaaa???

Én: Igen. Szeretné, hogy legyártsuk magának ismét, ugyan ezt a terméket, természetesen teljes áron, hisz bebizonyítottam, amit Ön is nagyon jól tud, hogy az Ön által megadott paraméterekkel készült el az első is a termék? Ha igen, akkor kérem, adjon meg más méreteket, mert az előbb ugyanazt adta meg, ami mint kiderült nem jó. Ha nem szeretné legyártatni még egyszer, akkor kérem távozzon.

Ekkorra már, a szomszéd irodából az egyik srác megállt az ajtó előtt, és kérdően nézett rám. Én ránéztem, amit észlelt a Vevő is.

Vevő: Há! Maga ennek a Főnöke?

Srác a szomszédból: Nem, nem vagyok a Főnöke, Ő a Főnök. És kérem ne hívja "ennek"-nek.

Vevő: Ordít tovább, nem érteni mit, majd amikor levegőt vesz, megkérdezem tőle:

Én: Úgy gondolja, attól mert ordibál, akkor már magának van igaza? Kérem távozzon az Üzletből!

Vevő: Még mindig ordít, káromkodik, vörösödik a feje.

Srác a szomszédból: Bejön, és kitessékeli az Üzletből, majd becsukja mögötte az ajtót.

Vevő: Ordít még mindig, közben észre veszi a szomszéd irodából kisiető embereket, meg az Üzletekből leselkedő többi embert. Idegesen beleüt a falba, majd távozik. Az utcán még morog valamit.

Srác a szomszédból: Jól vagy?

Én: Igen, köszi a segítséget. ...........hol a kandi kamera?

[t3mp3r3dg1455]

Kicsit azért kérem vissza a nyarat.

#malta

[a-banat-istene]

Hetek teltek el, mióta újra szétváltak útjaink…

Már nem fáj a hiányod, nem szeretnék minden áron melletted lenni.

Végre észhez kaptam, tudom, hogy nem Rád van szükségem.

Köszönöm, hogy másodjára már őszintébb voltál velem, s megmutattad igazi énedet.

Egyre kevésbé hiányzol, s már nem érint meg annyira ha közelemben vagy..

Elindultam a gyógyulás felé.

Köszönöm Neked az elmúlt hónapokat.

Megtanultam, hogy nem az az ember fogja összeforrasztani a szívedet, aki azelőtt összetörte.

Fáj, hogy nem az az ember vagy, akinek hittelek, vagy szerettem volna hogy olyan legyél.

Még így is szerettelek minden egyes hibáddal együtt..

Örülök, hogy másodjára nem úgy váltunk el, mint először.

Boldog vagyok, hogy továbbra is jóban vagyunk, de már ennél többet nem szeretnék!

Egy hónappal ezelőtt még veled terveztem az életemet.

Már csak ezeket kérem tőled: Ne szeress, ne akarj vissza jönni, ne akarj többet mint barátság!

Tényleg te voltál az eddigi legnagyobb lecke az életemben.

Ráeszméltem végre, hogy melletted elvesztetted önmagam, s hosszú hónapok kellettek, hogy kezdjek újra visszatálalni magamhoz.

Már nem sírok érted, nem vagyok fent egész éjszaka, mert fáj hogy nem vagy!

Jól vagyok! Végre boldog vagyok, NÉLKÜLED!

Sosem foglak elfejteni, ha egyszer a gyerekeim megkérdezik ki volt életem első szerelme, a Te nevedet fogják hallani!

Még ennyi idő után sem jöttem rá, miért szerettem beléd, de már nem is keresem a válaszokat.

Boldog vagyok hogy megtörtént, viszont az jobb, hogy màr nincs többé olyan hogy MI.

Végre külön utakon járunk.

Remélem egyszer te is megleled a boldogságodat, nyitsz majd a másik felé.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm Neked az elmúlt hónapokat.

Az életem egy fejezete befejeződött, bízom benne a következő sokkal jobb lesz.

[ujrakezdesnelkuled]

Sztori time 2.0.

"Most csak délelőtt tudunk beszélni, tudod délután itthon van." "Majd délután írok neked mindenképp". *22:14* "Találkozni akarok, ráérsz?"

Hetek, órák, percek mond meddig játszod ezt velem? Én mindig várok rád, ha reggel akkor reggel ha délután akkor délután ha 3hetente 1x össze vesztek akkor éjjelek éjjelén akarsz engem. Nembírom a szeretői posztomat, új posztot szeretnék a játékban vagy pontosabban a régi helyem vissza. A csatárt se rakják ha hátvédsorba. Egész testem bele remeg ha látom hogy írtál. Annyira akarlak, de kérdem én ha te is annyira akarsz. Akkor miért nem választasz. A kényelmes boldogtalanság jobb neked, mint velem a megtestesült lobogó égő szerelem. Kérlek, ha felnőttünk, én kérem a gyűrűt és életed végéig boldoggá teszlek. Csak kérlek majd engem akarj ahogy én is téged akarlak..

#magyar tumblisok #magyar tumblr #magyartumblr #magyar gondolat #nagyon faj #szeretlek #hianyzol #szeretők #szerető #titok

[spraystory]

Kamu

A féktelen BHG korszakról külön írok majd de most csak egy szelet ebből az időszakból. Éppen húsz esztendővel ezelőtt 2003-ban nekünk már javában ment a BHG korszak ( Big Heavy Guns (( utálkozóink szerint Big Head Guys vagy Gays )) - de amúgy akármi, Tish76, Syztem, Nikon ) és rengeteget festettünk Syztem-el és Raskával és sokszor más barátokkal is mint pl Stick-el. Ez a sztori épp négyünkkel történt. Ahogy rendes graffitishez illik, folyton azon törtük a fejünket hogy hová fessünk. A bevállalósabb korszak még tartott de ugyanúgy a nyugisabb de azért még frekventált spotokat is szerettük beadni. Rossz idő esetére pedig fedett helyeket tartogattunk. Sok ilyesmi hely közül az egyik ilyen volt az M3 bevezetőjénél a Kacsóh Pongrác úti aluljáró, ami a vasút alatt összeköti a Mexikói utat és az 1-es villamos megállóját. Sosem tartottam jó helynek. Nem volt annyira forgalmas így nem is volt látványos, többfelől is le lehetett jönni, szóval nem lehettt tudni honnan bukkan fel valaki ha éppen ott festesz és a fal pedig egészen  gyalázatos minőségű volt, minden kannát elnyelt még az Olvit is beszívta. Persze volt ott már sok rajz de inkább csak gyors cuccok meg tagek. Az egészben az volt a lényeg hogy napközben ugyan nem annyira forgalmas spot, de legalább éjjel teljesen halott szóval nagyon nyugis. Egyszer mégis már csak ez a hely maradt egy - ha jól emlékszem havasesős vagy hasonló, de mindenképpen hideg éjjelen.  Úgy döntöttünk hogy beadjuk ráadásul úgy hogy mivel a fal nagyon rossz minőségű, előtte lealapozzuk diszpóval. Nekivágtunk hát négyen. A közelben raktuk le a kocsit, a kannákat még a kocsiban hagytuk csak a diszpót meg a hengereket, toldószárat vittünk magunkkal és ha jól emlékszem a kocsikulcsot is elrejtettük, nehogy egy esetleges rajtaütéskor megtalálják a kulcsot, azzal a kocsit, abban a kannákat és bebukjuk azokat vagy még nagyobb baj legyen. Nem is tököltünk sokáig, a villmos már nem járt, lepakoltunk, elkezdtük lealapozni a falat négy rajznak. Beszélgettünk, cigiztünk, talán még egy sört is ittunk - amúgy én pl sosem ittam festés közben, bár italozások után felbátorodva sokszor festettünk de az más volt. Szerintem még a felénél sem tartottunk amikor egyszercsak az egyik lejáratból előbbukkant négy, jól megtermett készenléti rendőr. Abban a sötétszínű overallnban négy felénk menetelő készenlétis a semmiből előbukkanva nagyon nem volt kellemes látvány a firkász-szemnek. Elszaladásról, leterelődésről vagy festőcuccok elrejtéséről nyilván szó sem lehetett. Máris odaléptek elénk és igen határozottan kérdőre is vontak hogy : - Jó estét, hát maguk?   Hogy igazoltattak-e arra már nem emlékszem -valószínűleg igen - de mivel semmi más nem volt nálunk, csak a fehér falfesték meg hengerek, így hát előálltunk a következő sztorival: - Sportolók vagyunk kérem, itt edzünk a közelben ( BVSC pálya 300m-re van ) minden egyes nap ezen a rettenetesen összefirkált, ocsmány helyen kell keresztülmennünk. Elegünk van ebből a gettóból, úgy döntökkünk hát hogy kézbe vesszük az ügyet és szépen kifestjük magunknak ezt az aluljárót. Ha a városvezetésen múlik, úgysem fog történni semmi. Mi is és mások is minden bizonnyal sokkal kellemesebb érzéssel haladnak itt át ha egy szépen kifestett, rendezett környezetben kell utazniuk, átszállniuk. És azért csináljuk éjjel, mert ekkor zavarjuk a közlekedőket a legkevésbé, így reggelre már egy sokkal szebb aluljáró várhatja őket.

Fogalmam sincs melyikünk kezdte és ki folytatta ezt az ordas nagy kamut, de azonnal elhitték. Full hülyének néztek minket de a legnagyobb megdöbbenésünkre nem kételkedtek. Ahogy emlékszem meg is kérdezték : - Maguk tényleg idejöttek éjjel és szorgalomból kimeszelik maguknak ezt a világvége aluljárót? Mit mondhattunk volna mint azt hogy - Igen. Jó munkát kívántak és otthagytak. Rögtön eltűntünk a helyről. Az alapozás soha nem lett befejezve és többé mi sem tértünk vissza oda együtt festeni de annak pár négyzetméternyi fehér háttérnek később, többen is örülhettek mert röviddel azután használatba is lett véve.

1. kép : Kath (Stick), Nikon, Syztem, Tish - 2003 Roosewelt téri (ma Széchenyi tér) villamos aluljáró

2. Nikon, Syztem - 2003 Fővám tér

3. kép : Nikon, Syztem,  karakterek: Nikon ( erre a korszakra jellemző akkori stílusomban ) - 2003 Fővám tér

Trash (Nikon), karakterek: Nikon (erre a korszakra jellemző akkori stílusomban) , Kath (Stick) - 2003 Fővám tér

4. kép : Tish76, Obi Van Kenobi karakter: Tish, Nikon - 2003 Dunaújváros gyár belső

5. kép : Egy tipikus este 2003-ban az akkori albérletemben Óbudán, Zai-SBC és Syztem-BHG chilleznek

#graffiti #budapest #2000's #storytelling

[rblc]

Gázművek RANT

Ki kell kötnöm a gázt a lakásomból. (Hosszú sztori, komplex műszaki okai vannak, még bőven a rezsidémon előtt jött az elhatározás egy katasztrófavédelmes bünti kilátásbahelyezése után. Nem, nincs más reális opció csak a teljes megszűntetés.) A döntés meghozatala is hónapokat vett igénybe (elektromos művekkel is egyeztetnem kellett kiváltás miatt, volt kör a katasztrófavédelemmel, felmérés, ajánlatkérés vállalkozóval, stb.) Augusztus 2: Végre el tudtam küldeni postán ajánlva a honlapról letöltött, kinyomtatott és tollal kitöltött űrlapot egy valószínűleg oké címre. (Aki mostanában a nagy energetikai mergerek után próbálta kideríteni, hogy milyen ügye kihez tartozik, az sejti, hogy kevéssé felhasználóbarát az útvesztő.) Szeptember 15: Mivel nulla visszajelzés érkezett, egy nap folyamatos telefonálás után végül írtam egy mailt, hogy mi van már? Szeptember 26: Felszólítottak hiánypótlásra egy sorok között lanyhán megbúvó "márpedig tudja meg!" hangvétellel, hogy méltóztattam elfelejteni csatolni a társasház közös képviselőjének a hozzájárulását. (Oké. Ha az elején szólnak, beszerzem és együtt adom be, de hát ez van.) (Fun fact: közös képviselő interregnumban vagyunk. A régi már nem képvisel, az új meg még nem. Pár napja derült ki, hogy volt egy kis adminisztratív gikszer, úgyhogy ennek még lesz egy átfutása.) Leírták továbbá, hogy a., a munkálatok idejére az egész házat lekapcsolják a gázszolgáltatásról, majd b., tömörségvizsgálatot végeznek és c1., ha az oké, visszakapcsolják a házat c2., ha az nem oké, javítás után kapcsolják vissza a házat. Ez esetben a javítás költsége a tulajdonost terheli. Már kérdezném is, hogy "ez oké, nyilván, az emberélet a legfontosabb, nem akarok gázrobbanást, de mégis ez a procedúra mennyi időt vesz igénybe? Kijön Lőrinc, elzárja a gázt reggel nyolckor, elszív egy cigit a gangon, majd a padawanjával leflexelik a csövet 10 perc alatt, lehegesztik a végét, megkávéznak, ránéznek a nyomásmérőre és újra kitekerik a gázcsapot 10 órakor? Vagy ez egy többhónapos procedúra, ami alatt nincs gáz senkinél?"

Értelemszerűen ez erősen befolyásolja, hogy hozzájárul-e a T. ház a fűtési szezon közeledtével.

No de... ...NOREPLY, ÉRTI???

Készséges ügyfélszolgálatos Szerencsére megadtak egy olyan számot, ahol műszaki kérdésekkel kapcsolatban lehet hívni őket és egy azonosító számot is, amire hivatkozzak. Ez működött szinte pikk-pakk. Egy egyórás gépi tájékoztató szöveg után felvette a műszaki munkatárs: - Kérem az azonosító számot. - <azonosító szám> - Ilyen nincs a rendszerben. Ilyen felütés után könyörögtem, hogy ne tegye le, és azonsítatlanul is legyen már szíves támpontot adni. Ami kiderült: Nem két óra de valószínűleg nem is hónapok. A ház lekapcsolását, a lakásomban a gázvezeték lenyesését, a tömörségpróbát és a ház visszakapcsolását külön-külön kell egyeztetni és kapacitás függvényében jönnek majd ezeket megtenni. Hááát, időt nem tud mondani. Egy nap alatt tuti nincs meg. Hogy egy hét kell-e neki, az szinte biztos, de nem tud mondani semmit, mert minden helyzet más és más.

Hogy erre nem kapok a háztól hozzájárulást - pláne tél előtt, az tuti. Úgyhogy vissza a starthelyre tavaszig.

[heypetraa]

Az első évem légiutas-kísérőként

Sziasztok!

Tudom hónapokkal ezelőtt volt utoljára bejegyzés, és azóta is annyit ígérgettem nektek, hogy fogok jelentkezni, de csak befejezetlen írások sokasága sorakozik posztolatlanul a gépemen. Éppen a nyári szabadságomból repültem vissza Dubaiba, amikor elkezdtem ennek a bejegyzésnek a megírását. Képzeljétek volt szerencsém majdnem két teljes hetet Magyarországon tölteni a nyár folyamán. Igyekeztem mindenkit és minden programot belesűríteni, de nyilván ilyenkor a család az első, úgyhogy elnézésetek kérem, ha esetleg nem tudtuk összehozni a találkát. 

Hát szia pici Lilo, örülök, hogy végre találkoztunk ♥︎

Úgy érzem sikerült feltöltődnöm és kipihentem magam, ettől függetlenül utána nem volt könnyű visszarázódni a mindennapokba... Dubai sem hiányzott a közel 45-50 fokos hőségével, és bár a repülés igen, de a vele járó fáradtság és előre tervezés... nem igazán. Sokan hallhattátok, hogy március-áprilisban kórházba kerültem, gyomorproblémákkal, állítólagos bakteriális fertőzéssel, és egy jó hónapig nem is dolgozhattam, mivel az infúziótól kialakult egy vérrög a jobb karomban. Eléggé megviselt ez az időszak, de most már jól érzem magam mind lelkileg, mind fizikailag is. (Vérhígítót ugyan továbbra is szednem kell, a kis vérr(d)ög egyellőre hű társam, és nem tágít...)

Július 2-án „ünnepelhettem” az első évfordulóját annak, hogy elkezdtem repülni. Durván saccolva 990 órát voltam a levegőben az elmúlt egy év alatt. Ha jól számoltam 35 különböző városban jártam, legtöbbször eddig a budapesti járatot csináltam (összesen 9-szer), majdnem ennyiszer jártam Londonban is, csak más reptereken (Heathrow, Gatwick, Stansted), a dobogó legalsó fokán pedig Varsó és Párizs osztozik 5-5 alkalommal. Nekem továbbra sincs vízumom az USA-ba így oda nem repülök. Legalább 35 oda-vissza járatot is csináltam a közelebbi repterekre, ott magasan Mumbai és Delhi vezet, őket Isztambul és Ammán követi. Képzeljétek az a durva, hogy szinte a legtöbb járaton már én vagyok a rangidős, vagyis aki legrégebb óta dolgozik turistaosztályon. Ez mondjuk magával vonja azt is, hogy a járatok 90%-án a galleybe (konyhába) vagyok beosztva, nincsen ezzel semmi baj, de mondjuk néha-néha szeretek csacsogni az emberekkel a kabinban, aztán erre ilyenkor nincs igazán lehetőség. Plusz attól függően, hogy mennyire tapasztalt a többi munkatársam (és mennyire segítőkészek), mennyire rövid a járat, illetve akad-e bármi komplikáció, lehet, hogy végül 2x annyit dolgozok mint a többiek, arról nem is beszélve, hogy nyilván ilyenkor a felelősség is nagyobb rajtam. Nem mondom, hogy ez életem legkönnyebb éve volt (bár ha a kiköltözésemtől számítjuk akkor lassan már másfél évnél járunk), de nem bántam meg. Nagyon sokat tanultam és változtam ez idő alatt, ebben biztos vagyok. Továbbra is örülök, hogy itt lehetek, repülni nagyon szeretek, annak ellenére, hogy soha ennyit és ilyen fáradt még nem voltam. Azt hiszem a legjobb része a munkámnak nem is az utazás (bár kétségkívül az is) hanem, milyen hihetetlen élettörténeteket lehet hallani, főleg egy-egy hosszabb járaton, illetve mennyi érdekes emberrel találkozni. A legnehezebb része (a fáradtság és a "minden-megszervezése" mellett persze) pedig az, hogy minden alkalommal másokkal kell együtt dolgoznom, és sokszor nehéz megtalálni a közös hangot a kollégákkal.

Miradouro of Santa Luzia kilátóteraszán, Lisszabonban

Nyáron, Londonban, a Hyde parkban, ami meglepően tiszta és rendezett

Na de hagyj meséljek még egy kicsit ezekről a TÉNYLEG CSODÁLATOS helyekről ahol megfordultam. Az volt a célom erre a nyárra, hogy minél több észak-Európai desztinációt csípjek meg, hiszen ott most van jó idő, nem télen. Azt hiszem elég szerencsés vagyok, ugyanis kaptam Hamburgot, Stockholmot, Koppenhágát és Amszterdamot is, egyedül Oslo nem jött össze a listáról, de ami késik nem múlik! Nagyon tetszik mennyire modern felfogásúak az emberek (egész Észak-Európában úgy általánosan), mennyire tiszta minden, és hogy ennyire vigyáznak a környezetre. Koppenhágában tulajdonképpen mindenki biciklivel jár, és autóból is csak elektromosat láttam. Stockholmban jártam az Avicii „múzeumban”, ahova már évek óta szerettem volna ellátogatni, lesz majd külön poszt róla, mert ígértem. Legközelebb meg remélem összejön az ABBA múzeum.

Így néz ki a nyár Koppenhágában

Képeslapok a Mamáimnak Hamburgból

Nemcsak Koppenhágában, Amszterdamban is rengeteg bicikli(s)t látni

Aztán voltam Ausztráliában is kétszer, most már nemcsak Sydneyben hanem Melbourneben is. 2 napot töltöttem Afrika legnyugatibb országában Szenegálban, igazán különleges hely, magamtól oda valószínűleg nem jutottam volna el sohasem. Mivel viszonylag hosszabb időt töltöttünk ott, így voltunk egy szervezett túrán idegenvezetővel, méghozzá egy emberek által kagylóból összehordott (és lakott) szigeten (Fadiouth, ha valakit érdekel), elképesztő milyen körülmények között élnek emberek, és micsoda boldog és nyugodt, és a szó pozitív értelmében egyszerű az életük. Nemrégiben Johannesburgben (Joburgként is hallhattátok már) voltam Dél-Afrikában, ezelőtt ott még csak Durbanben illetve Fokvárosban jártam. Hallomásból úgy tudom ez viszont nem a legbiztonságosabb helyek egyike a világon, én nem hagytam el azt a lakókörnyéket, ahol megszálltunk... nos, mert nem ajánlják. Európában nyugodtan lehet menni vakvilágnak (bár ott is vannak érdekes helyek, erről mindjárt), de ahol még külön is figyelmeztetnek minket, nekem nincs mindig elég bátorságom, hogy egyedül csak úgy neki induljak, próbálom kerülni a bajt, mert amilyen szerencsés vagyok még a végén megkéselnek. Félni azért nem félek, csak óvatos vagyok. De arra is rájöttem az elmúlt év alatt, hogy minden városnak megvannak a kevésbé „fancy” negyedei, (úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy Budapesten is ott van pl a hírhedt Hős utca, vagy a Keleti pályaudvar környéke). Tehát összegezve nincs olyan város (vagy akár azon belül egy adott kerület), amelynek ne lennének nagyon kellemes, illetve, elkerülendő részei, utcái.

Alkonyat Sydneyben 250 méter magasból

Onnan tudod hogy Ausztráliában jársz, hogy ennyire nem egységes az építészet, ez itt például Melbourneben készült

Naplemente Afrika legynyugatibb partján július elején

A kagylóból felépített sziget; Fadiouth , ha elkezdenénk lefelé ásni, még 9 méter mélyen is kagylókat találnánk. Manapság körülbelül 10 ezer ember él itt, és csak egyetlen fahidcska köti őket össze a kontinenssel. Ez itt a temető, ahol évszázadok óta megférnek keresztények és muszlimok egymás mellett.

Fadiouth főtere, ahol egy 800 éves majom-kenyérfa (baobabnak is hívják) áll, amely a helyiek életének a központja. Úgy tartják, hogy az ősapák szelleme benne él, ezért hozzá imádkoznak szerencséért, egészségért és sikerért. Egyébként Szenegál népességének 97%-a muszlim, ez az egyetlen falucska ahol a többség keresztény katolikus, de mint látjátok az ősi spiritualitások is tovább élnek.

Vitorláskikötő az egyik Seychelle-szigeten

Ugyanakkor tényleg „kinyílt a világ” számomra, rengeteg hely van a listámon, ahova a közeljövőben tervezek menni, és nem is csak crewként, hanem civil emberként. Egyrészt a 24 óra amit általában eltöltünk 1-1 városban nem mindig elég, sokszor a hotel a reptér mellett van és onnan bejutni a központba, vagy az adott nevezetességhez/ másik városba igencsak időigényes, azt pedig nem tehetem meg, hogy nem vagyok úgy mond „fit-to fly” magyarul eléggé kipihent a visszaútra, azt meg pláne nem, hogy ne érjek vissza a hotelbe időben. Szóval egyrészt tényleg elkezdtem élvezni milyen előnyökkel jár a stewardess lét, nyilván kedvezményesen repülhetek (a legtöbb légitársasággal), a stand-by jegyek például olcsóbbak, viszont lehet, hogy a járat előtti utolsó pillanatban derül csak ki, hogy felférek-e az adott gépre. Szóval azért tervezni-szervezni kell, pláne mert a cégnél nagyon komoly legalitások vannak, meg van szabva, hogy a műszakom előtt minimum hány órával kell visszaérkeznem a UAE-be, ha pedig lemaradok egy járatról, vagy az késik, az természetesen nem mentség. De el sem tudjátok képzelni mekkora szabadságot jelent például az, hogy reggel 8-kor landolok Dubaiban, és ha van lehetőségem, akkor a reptérre rohanva foglalom a jegyet az aznap délelőtti 10:30-as budapesti járatra.

kivételesen civilben, egyszerű, halandó utasként

Ugyanakkor Dubaiban sem érzem már annyira elveszettnek magam (így bő egy év után azért ez el is várható), mondjuk továbbra is (a szinte másik emirátusban Sharjahban) lakom, sajnos nem sikerült még elköltöznöm, de amúgy a szobámat egészen megszerettem (update: hagyjuk, mégsem). Bár akármennyire is sikerült a szobát otthonossá tenni, valahogy mégsem érzem az „otthonomnak”. Otthon-otthon az mégis csak Kiskunfélegyháza, de amúgy érdekes, mert az is csak a család miatt. A szobám ugyan még megvan, de szinte az összes cuccom, ruhám kint van már Dubaiban. Sőt a legrosszabb, hogy amikor ott vagyok akkor sem igazán találom a helyem. Mármint mindenki dolgozik, suliba jár, csinálja a dolgát, én meg csak úgy vagyok, igazából haszontalanul lézengek, mert az én életem meg már Dubaiban van. Ami megint nem igaz, mert amúgy alig vagyok ott is, csak amikor nem repülök, de akkor is főzök, mosok, takarítok, bevásárolok (mint minden átlagos ember). De ugyanúgy otthon érzem magam Szegeden is, azért mégis csak ott éltem 6 évig, és mindig jó érzés visszatérni. Szoktam látni, hogy a légiutas-kísérők az instagram biojukban írják, hogy „citizen of the world” (amúgy ettől falra mászok) de közben meg tök igaz, mert tulajdonképpen többet vagyok a hotelekben, buszon, a REPLÜLŐN ugye és a reptereken persze, mint Dubaiban. Megvannak már a bevált kedvenc helyeim a különböző városokban, éttermek, kávézók ahova szívesen megyek, akkor például hogy mit hol vásárolok (Waitrose Nagy-Britanniában, Woolworths Dél-Afrikában (marhahús!!!) és Ausztráliában (széles a vegán választék), Lidl Európában (zöldségek, gyümölcsök, liszt, tészták és nyilván hasonló termékek mint otthon és bár nem kifejezetten a lidlből, de HARISNYA, mert Dubaiban simán kerül kb 5000 Ft-ba darabja, és ugye tudjuk ezek mennyire tartósak), apropó DM Németországban drogériás cikkekért (és szintúgy rengeteg féle vegán cucc), de tudom még sorolni; datolya, magvak, olívaolaj, argán olaj – Algériából és Marokkóból, vagy épp avokádó Kenyából. Otthonról (Mo-ról) vegán sajtot, és tejfölt, csemege uborkát, kolbászt, (igen, nem szabad sertést behozni enyje…de nekem eddig még nem volt problémám belőle) sonkát, ropit, és cerbonás müzli szeletet, mézet, tv paprikát, kávét és természetesen Anyukám főztjét (és péktermékeit) illetve mamám diós-lekváros sütijét szoktam kihozni. Na meg túró rudit a kollégáknak és a lakótársaimnak.

Ez az egyik kedvenc hotelem, Algériában, amely a tengerparton fekszik.

Képzeljétek most például szeptemberre nem kaptam beosztás, „reserve”-ön vagyok, ez azt jelenti, hogy „ugrós” vagyok, és ha valaki lebetegszik, elkésik, vagy valami miatt nem tud menni dolgozni, esetleg kell még ember 1-1 járatra, akkor majd beraknak rá. Szóval lehet, hogy 1-2 órával az indulás előtt fogom megtudni hova is repülök. Szorítsatok értem, hátha sikerül olyanokat megkapni, ahol még nem jártam eddig. Egyrészt ez tök izgalmas, kíváncsi leszek, ilyenem még nem volt sose, ez tipikusan az lesz amikor téli kabátot és fürdőruhát is pakolok a bőröndbe a biztonság kedvéért. Ugyanakkor emiatt nem tudok tervezni se, nem tudom melyik napokon fogok dolgozni, hánytól és meddig, mit és mennyit kell előre főznöm, stb. Legelsőnek Kuala Lumpur, Malajziát kaptam, ahol nagyon jól éreztem magam, szuper csapatunk volt, meglátogattuk a Batu barlangot illetve a Petronas ikertornyokat.

A Batu barlanghoz vezető szívárvány lépcső (272 db lépcsőfok) és a legalább ennyire színes társaságunk (Korina Görögországból, Maria José aki félig ecuadori illetve libanoni, Mariola Lengyelországból, Fatima Marokkóból, jómagam, illetve mellettem jobbra Bethel Panamából)

A lépcsőkhöz öltöztem :)

Azóta csak egy airport standby-om volt, amikor is felöltözve egyenruhába, sminkben, bőröndökkel a munkahelyemen vártam, hogy kihúzzanak egy járatra, ami végül nem történt meg, úgyhogy elég nyugis volt eddig ez a hét. Na de kíváncsian várom mit tartogat még ez a hónap, úgy is fogjátok látni. :) A legjobbakat kívánom mindenkinek, vigyázzatok az egeszségetekre, annál úgy sincs fontosabb! Ígérem hamarosan ismét jelentkezem!

Ui: Sajnálom, hogy a videókat csak youtubeon keresztül tudtam feltölteni, a tumblr nem enged egynél többet per bejegyzés. De legalább rövidek.

Üdv,

Petra

#cabin crew #légiutaskisérő #repülés #utazás #travel #kuala lumpur #seychelles #senegal #west africa #algiers #sydney #melbourne #london #amsterdam #hamburg #copenhagen #utazó