#közös bennünk

[bredforloyalty]

"a ló igen erős ösztönök alapján működő menekülő állat" hát konkrétan mint én

#mindig utáltam azokat a ronda nagy dögöket ngl de van bennünk közös. #kata.txt

[nemvoltamelegjoneki]

Túl sok a közös bennünk

Túlságosan összeillünk

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek

[csacskamacskamocska]

Jóbarátok maraton és egy kis romantika

Túljutottam a teljes sorozaton (10 évad) és szinte biztos vagyok benne, hogy utoljára tettem. mert, nem volt ez annyira jó, mint 20 éve.

Mindenki cipővel lépett a kanapéra, az asztalra Olyan szinten szarták le egymás testi lelki magánszféráját, hogy csak lestem Kötődési problémák Tökhülye emberek Bántalmazó kapcsolat Felelőtlenség Prüdéria Neeeem! Teljesen elfogadhatatlan az egész. Ami régen vicces volt, annak a nagyrésze mostanra ti hülyék vagytok érzést keltett bennem.

De volt egy pillanat, amikor Chandler arról beszél a kismamának, akinek a gyerekét örökbe akarják fogadni, hogy mennyire szereti a feleségét. Ez a rövid kis rész megérintett. Azon gondolkodtam, hogy valahogy úgy képzelik az emberek, hogy HA lenne valaki, aki megfelelő, akkor ő ÚGY TUDNÁ SZERETNI... annyira vágyik rá, hogy ilyen szeretetben éljen, csak nem jön az a valaki, akit lehetne szeretni. Vagy, ha lenne valaki, aki OLYAN, akkor vele biztos izgalmas és jó lenne a szex és vele ki lehetne teljesedni. Hogy mindez csak azért nincs, mert nincs AZ A VALAKI..., akik meg vannak vagy amikor volt valaki, azokat nem érdemes annyira szeretni, azok nem voltak megfelelők. Szerintem vagy van képességed rá, hogy szeretetet mutass, érezz, kommunikálj, hogy belemerülj a saját és a másik érzelmeibe vagy akkor sem lenne, ha veled lenne „az a valaki”. Nem rajta múlik. Nem azt mondom, hogy mindegy ki van veled, csak azt látom, hogy vannak emberek, akiknek alapkészlete, hogy kedvesek, barátságosak, nyíltszívűek. Eh, nem biztos, hogy ezt most jól meg tudom fogni. Persze, vannak gyanakvó, zárkózott, nehezen oldódó emberek, akik hosszú idő alatt és rengeteg visszatáncolással mernek odaadóak és szeretetteljesek lenni, mert belül annyira tartanak a megszégyenüléstől. Mert annak a kezelésében sincsen gyakorlatuk. De ha nincs benne gyakorlata az embernek, akkor azzal a VALAKIVEL sem fog menni. Nem rajta múlik. Van persze, akivel kicsit könnyebben boldogul az ember mert egy-egy dologban alkalmasabb a közös életre vagy a bármiféle kapcsolatra. De valójában csak bennünk vannak érzések amik irányítanak minket, akkor is, ha nem hiszünk benne, hogy az érzéseink irányítanak minket.

Ez foglalkoztatott, hogy „nincs benne gyakorlata”. Velünk születik-e a képesség az odaadó szeretetre? Elveszítjük-e a gyakorlatunkat a szeretésben, ha hosszú ideig vagyunk egyedül? Mennyi múlik rajtunk és mennyi a másikon?

Akarnám, hogy egy férfi annyira szeressen, hogy ezt képes legyen el is mondani.

Jóbarátból viszont egyik se kéne abból a társaságból, akármennyit ölelkeztek meg érzelegtek. Egyetlen pillanatig sem érezném magam biztonságban.

#jóbarátok #Chandler #gyakorlat #kapcsolatok #11-22

[troger]

randifront '23, 3. kör

az első volt januárban: egy hét bumble, egy randi, slussz, nem álltam készen

a második augusztusban: 3 randi, abból egy érdekes emberkével további randik, amiből egy pár hetes együttlógás lett, aztán elengedtük egymást (miattam, és talán kissé lezáratlanul 👻)

harmadik nekifutás most indult pár napja, előfizetés csak egy napig volt aktív, az augusztus óta felgyülemlett likeoknak kb negyedét visszaigazoltam, és vártam, ki ír

közben swipeolgattam is persze

meg szerelmes voltam mindenkibe IS

így 3 nappal később van 4 aktív beszélgetés, plusz 2 ami hamar elakadt, de még ott van

és megint kezd sok lenni ez az online üzengetés 🙈

mindenkire ráhangolódni és jól írni és lazán és okosan... baromi sok energia

megint az lesz, hogy egy héten belül aki bújt, aki nem, megyek

azóta már tudok offline is ismerkedni, miért kell nekem még ez, most őszintén 🤔

közjáték: fent a hegyekben is bekapcsoltam a bumblet, asszem feltoltam valami mosolygós képet, és a lájkokból meg a rövid swipeolásnál is feltűnt: igazam volt, amikor korábban megállapítottam, hogy randiznom is délen kéne, mert az északi 20-80-as bejöveteli arány ott egyszerűen megfordul

voltam már szerelmes szőke kékszemű testbe bújt lélekbe, lélektársam is rohangászhat sok ilyen szerte a világban, de az őstípusom a sötét hajú, sötét szemű jelenés

végül, és nem mellesleg, a bumble-lal párhuzamosan beizzítottam a fb datinget is, aminek létezéséről szégyenszemre tőletek értesültem egy screenshot formájában, és onnan volt ma tegnap egy talcsim, aki itt lakik a közelben

ott hamarabb sikerült kiugrasztani a nyulat a bokorból, ezek szerint, de amúgy nekem nem jön be, nem ajánlom, és törölni fogom a profilom

szóval Y régi képe, amit profilnak használ, bejött, de az adatlapját nézve már sejtettem, hogy nem lesz hosszú útunk együtt; inkább gyakorlásnak szántam, illetve meg akartam adni az esélyt egy kivételesen vonzó belsőnek a bemutatkozásra

sosem lehet tudni, milyen testbe bújt a lélektárs 🙃

nos, már ő sem 33 éves, hanem 53; és én is kisimultabb voltam fiatalon, szívesebben tennék ki olyan képet 🤷

kedves, négygyerekes családanya (1 még vele élő kiskorú lány @13, többi fiú és 18+), a kutya mellé 2 macska, kertes ház tőlem 10 percre gyalog

szumma egyenlő el lehet vele menni kutyit* sétáltatni az esőben 🦮

lehet neki segíteni a kertben, panaszkodott a sok gereblyézendő avarra

barátságra nyitott vagyok, de ahhoz nincs elég közös bennünk, sem életvitelben, sem értékekben nem passzolunk annyira

ennyit pont le lehet venni egy óra séta alatt

ez jól sikerült, jöhet a következő

ismerkedések 🤷

*yorki, ha valakit érdekel 🐕 földszintes, nem szól semmit, ott lent elszimatolgat, de mindig úgy, hogy séta közben a póráz gazditól pont előttem keresztben menjen: póráz balról = kutya jobbra húz, póráz jobbról = kutya szigorúan baloldalt halad. odanyújtott kezet gondolkodás nélkül nyalja. utálja a szemerkélő esőt. nagymamáé volt, a házzal öröklödött tovább, kb 10 éves

#dating

[rimnelkul]

Virág

Találkoztunk anyák napján, De én nem vittem neked virágot, Virágnak virágot, Nem tudtam, nem tudnék, Szeretnék tudni, de nem, Sajnos nem.

Mert nem vagyok elég jó, hogy megbocsássak, És nem vagyok elég nyomorult, hogy tettessem, És nem vagyok a kedves gyereked, akitől nem várod, Fennakadtam mindezek között a semmiben.

És jó lenne ezt mind elmondani, Elmesélni, hogy én is szeretném, Hogy jó lenne annak lenni, akivel megelégszel, Hogy hiányzik, hogy bízzunk egymásban, De hiába,

Nincsenek közös szavaink, Elvesztettük őket, a többit eldobáltuk, Széttörögettük és összekevertük, És van egy csomó közös bennünk, Például pont úgy haragszom, mint te, Közös indulatok, közös félelmek, Rettenetes közös emlékek,

De hiába közösek, nem kapcsolnak össze, Magányosak vagyunk ebben a kötelékben, A legősibb, eltéphetetlen ösztön-kötésben, Mint két kuglibábu, dülöngélünk benne.

És nem segít ezen néhány szál virág, Mint ahogy eddig egyik sem, amit hoztam, Fehér rózsa, liliom, gerbera, A kertből egy csokor pünkösdi rózsa, Orgona, vadvirág, siskanádtippan, Mind elmúlt, elhervadt, elszáradt, Kidobtuk őket a komposzthalomra,

És a távolból sandán Méregetjük egymást tovább.

#magyar #saját vers #anya #régi #folytatás

[angelofghetto]

Hosszú utazás

Sokszor leírtam már, mennyire szeretem a déli államokban játszódó amcsi filmeket. Mély emberi tartalmakat hordoznak, olyan értékeket mutatnak meg, amelyek már kiveszőben, elgondolkoztatnak, és érezni tanítanak. Olyan mélységeket kavarnak fel bennünk, amelyekről talán nem is tudtunk, vagy már elfelejtettük.

Kiskoromban imádtam hallgatni az öregek történeteit. Beleláthattam az ő szemükön át a történelembe, olyan korba, amely csak általuk idézhető fel hitelesen. Minden sárgult fotóhoz tartozott egy anekdota, ismeretlen, rég meghalt emberek mosolyogtak vagy hunyorogtak rám szépia-barnán, cakkos papírszélek közül. Mintha titkokat bíznának rám, amiket magammal kell vinnem, és talán továbbadnom egyszer. Mert ha már senki sem emlékszik a pillanatmorzsákba merevedett valóságukra, csak elmosódó foltok maradnak egy fényérzékeny felület rabságában. Személytelenné és lényegtelenné válnak valamennyien.

A Hosszú utazás (The Longest Ride, 2015) cselekménye nem bonyolult. Két idősíkon játszódik: a jelenben, és egy öregember felidézett emlékeiben. Egy fiatal párocska a randija végén talál rá a balesetet szenvedett autóra, és benne az öregúrra, akit kimentenek, és kimentik a dobozát, amihez görcsösen ragaszkodik. A dobozban levelek vannak, melyeket élete szerelmével váltottak, és leírják egész közös életüket. Furcsa párhuzamokat vet a jelen és a múlt, hatnak egymásra az életek, az emberek, a történetek. Elképzelések, vágyak, küzdelmek, megvalósulások és megvalósulatlanságok. Két generáció különös találkozása és kölcsönhatása, akik tanulnak egymástól, és adnak a másiknak valami.

Mi fontos igazán az életben? Hogy valaki felérjen a csúcsra a rodeón, újra és újra lesérülve mégis legyőzze a legvadabb bikát? Megkapja élete álommelóját New Yorkban? Végre saját gyereke legyen, akivel törődhet? Boldoggá tehesse a szerelmét még akkor is, ha maga nem része ennek? Mi az a jutalom, ami bármit megér?

Szeretjük a Szerelmünk lapjai típusú filmeket. Igen, még a pasik is, mert a klasszikus értékekről, erényekről, igazi összetartozásról, elfogadásról szólnak, amikor még a férfi férfi volt, és nő a nő. Ha az tetszett, ez is tetszeni fog.

#Youtube

[kinlodok]

Egy közös van bennünk. Mindketten hányunk attól a helytől. Te azért, mert nem érezted jól magad, én azért, mert meghaltam lélekben ott.

#fájdalom #múlt

[nitta86]

A közös metszet avagy a házibulik és esküvők problematikája

Van az a jelenség, mikor különböző barátainkkal és ismerőseinkkel más az értékrendünk és az érdeklődési köreink közös metszete. Mindenki kivétel nélkül nagyon összetett személyiség, de ebből általában csak azt mutatjuk kifelé ami épp belefér a másik ember világképébe. Persze vannak kivételek, mikor valakit már jobban ismerünk, de itt is inkább mélyebb lelkizések vagy politikai, filózofiai viták között szokott előjönni, a hétköznapokban inkább itt is arra törekedünk ami a közös bennünk. Szerintem ez nem megalkuvás, csak alkalmazkodás vagy praktikum. 

Viszont itt jön elő az a probléma, mikor bemutatjuk egymásnak a különböző barátainkat, akiknek a személyiségünk különböző részhalmazait szoktuk mutatni, ők meg hirtelen nem értik, hogy mi van, becsapottnak érzik magukat, vagy ami még rosszabb elvárnák, hogy velük értsek egyet a másik ellenében, pedig egyszerre egyet is értek mindkettőjükkel és nem is.

Ezt lehet még fokozni egy elég nagy házibulival ahova sok különböző barátunkat hívjuk meg, akiket mind máshonnan ismerünk, vagy még az annál is extrémebb szórakozással az esküvökkel. Egy nagyobb esküvőnél a nagyon különböző barátok mellett a rokonok, sőt egyes esetekben a kollégák is ott vannak, akik ráadásul teljesen más szerepben ismernek minket. Nálunk ez nem volt probléma, mert nagyon kis esküvőnk volt, csak közeli rokonokkal, de sokaknál ez az összeegyeztethetetlenség adja a legnagyobb stresszfaktort.

Nem tudom mi a megoldás. Valószínűleg az, hogy nagyobb buliknál elengedjük, hogy mindenkit pesztráljunk, viszont próbáljuk a barátainkat éreztetni, hogy tökre kedveljük őket, akkor is ha nem mindenben értünk egyet.

#szövegesposzt

[nemvoltamelegjoneki]

Egyre többet beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon sok a közös bennünk.

Sőt, ilyen jól talán még senkivel sem jöttem ki.

Ha nem lenne köztünk ekkora korkülönbség, tökéletes páros is lehetnénk.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #magyar idézetek

[csacskamacskamocska]

Megnyugtatás

Tegnap arra jöttem rá, hogy az egyedülélésnek az egyik komoly hátránya, hogy nincs alapból mellettem valaki, akivel megoszthatom a szorongásaimat vagy a kétségeimet. Nézd... olvasom ezt a hírt... szerintem ez faszság, szerinted? Figyi, azon gondolkodom, hogy... és szerinted? A félelmek bennem maradnak és nincs feedback semmiről. Se rólam, se a gondolataimról, se a félelmeimről. Ha gondolok valamit, leírom, és sokan helyeselnek, az ember igaznak hiszi. Pedig csak egy közös téveszme. A téveszméket aztán más, kényelmesebb téveszmékre cseréljük. Na, ez sokkal könnyebb, ha van valakid. :) :) :)

Viccet félre. Lehetséges, hogy más emberek, akik egyedül élnek nem igénylik a visszajelzést mert annyira hisznek a saját igazukban. VAGY annyira leszarják, hogy igazuk van-e, mert a saját világuk a sajátjuk, abban komfortosan érzik magukat. Az ember a bajait is a saját világának oldhatatlan részeként éli meg. Ilyen vagyok, és ezért így élek, így „kell” élnem. Pedig csak ilyen vagyok, és úgy döntöttem, hogy így élek. Nem következik belőle. Uh, értem, hogy ez támadható gondolat, hogy a vélt vagy a valós személyiségünkből következnek-e a döntéseink. Azt hiszem a bajaink egy része nem belülről fakad, hanem ránk rakják és elfogadjuk. Azt gondoljuk, hogy azért fogadjuk el mert olyan a személyiségünk. De talán nem. Mintha a személyiségünk mellett lenne egy állványzat, amin mászkálva a valódi személyiségünket építgetjük, javítgatjuk avgy éppen elfedjük. Az egész vagyunk? Az állványzattal és a kamuflázzsal együtt? Vagy van bennünk egy valódi én, a többi pedig nemén?

Volt egy barátom, aki a fiatalkori fotóin egy édes-aranyos, nyíltszívű, kedves férfi benyomását kelti. Egyszerűen nem éred, hogy hogy nem pusztultak meg érte a csajok. Talán mert akkor is egy cinikus dög volt? Vagy a későbbi cinikus dögség csak egy keserűségből összerakódott álca? Akik megismerték, megtalálták benne azt a nagyon kedves embert? Vagy azért mentek el mert az a kedves ember nincs is valójában? Vagy nem őt keresték hanem magukat, ő le volt szarva? Mi történik, ha lebontod a falat? Sziahello, most akkor már más a világ, játszhatunk együtt? Vagy na ez is megvolt, veszem a szerszámaimat és keresek más kibontanivaló embert? Ki fontos? Ő vagy én vagy maga a történés?

Amúgy érzi-e az ember saját magáról, hogy falat épített? Vagy azokat a falakat, amik nem akadályoznak azt nem is érezzük, mert azt hisszük mi magunk vagyunk? „ilyen vagyok, fogadd el!” mondta az a barátom. Elfogadtam. De nem olyan!

Na mindegy. Azt mondta régen, hogy ne foglalkozzak ennyit magammal. Mondjuk, senki sem fogalalkozik velem, szóval ennyi, napi egy poszt, belefér. Mindjárt írok egy posztot a legújabb házról mert van ám fejlemény!

#ki kicsoda #szelfek #álcák #valóság #kérdések #kapcsolat #08-07

[namivande]

NEKED 2#

14:18

Unom, hogy mindig te vagy a jófiú, én meg a hülye hisztis picsa a történetedbe. Ott maradtam veled, mikor mással beszélgettél, másnak próbáltad eladni magad. Ott maradtam veled, mikor egy ismerősöm szólt, hogy félre érthetően beszélgettél a barátnőjével. Ott maradtam veled, mikor a koncert után lökdöstél és megaláztál többször is, mikor a cipős szekrénybe pisiltél hajnalok hajnalán, én takarítottam utánad. Mikor gyakran hülyének néztél, mikor féltékeny voltam, pedig volt alapja és lám igazam volt. De megtudtuk beszélni és becsuktam a szemem. Én kitartottam melletted. Jóban-rosszban. De az elmúlt napok után azt mondom, hogy “baszd meg”.

És azért is sírtam napokat át, mert még ezek után is szerettelek vakon. Miattad kötődöm hozzád ennyire, mert éreztetted velem, hogy nélküled szar se vagyok. Ahogy azt többször is elmondtad.

Én meg annyiszor türtem, mert hittem bennünk, a mondataidba, hogy együtt fogunk megöregedni. Egy álarc voltál, ahogy a többieknél is észrevettem egy hasonlót csak ott a szabás volt más…

És vége. Eddig bírta a szívem. Lehet, hogy az a sok por se javít a szervezetemen, amivel a hiányodat pótoltam, de most úgy érzem az a löket meg az irántad érzett dühöm, vagy szívrohamot okozz, vagy sikerül teljesen elengednem téged és azt a sok fizikai és lelki fájdalmat amit okoztál.

Persze , hogy nem akarsz a közös úton menni, hogy ha már egy másik úton tartasz máshoz…

Én milyen ostoba vagyok. Látnom kellett volna. Elgyengültem általad. Megszelídített az évekkel ezelőtti szerelmed…

Szeretlek még mindig és foglak is sokáig.

De utálom, hogy te vagy a jófiú a történetedbe, én meg a hülye picsa.

Az ostoba bolond hülye picsa.

#namivande #szerelem es mas drogok #magyar #magyar tumblisok #szerelem #csaksajátotreklámozok #sajatparbeszed #levél #neked

[meg-megbanom-ezt]

Egy hely örökzöld álmaimban, egy hely a titkos életemben <3

Régen az álmaim is sokkal jobbak voltak :( - és most "régen" alatt konkrétan azt az öt héttel ezelőtti álmot értem, amit a 13 órás(!) menzesz-átívelő alvásom eredményezett. Na jó, mondjuk, ha ez kell az inspirációhoz, az kicsit overkill...

De térjünk a lényegre: történetünk egyik főszereplője szaktársam, M, akinek épp ma tegnapelőtt néztem át a cikkét, aminek társszerzője vagyok. Ennek örömére is írom ezt, levezetésnek, mielőtt visszatérnék a saját cikkemhez (*hhajjjj*... de hát minek mentem oda, ugye). A másik főhősünk pedig *dobpergés* Menyhárt Jenő, DE - valami rejtélyes oknál fogva - fiatalon. A "rejtélyes ok" pedig bizonyára az lehetett, hogy már megint az EK digitális archívumban múlattam az időt. A konzisztencia kedvéért ő is csak J lesz innentől.

Tehát: van egy Intézet, és abban egy Széf. J és én a Széf tartalmát akartuk megszerezni - engedély nélkül, természetesen. Ehhez generáltunk egy kamu jelszót, amiben számok ÉS betűk is voltak (ez valami újfajta széf lehet). Hogy hogyan csináltuk, és honnan tudtuk biztosra, hogy az új jelszó működni fog, NE KÉRDEZZÉTEK. Well, obviously, a valóságban nem értek a kriptográfiához. (Amennyire tudom és most tegyünk úgy, mintha nem lennék kórosan sokat tudó creepy fan, J sem.)

M szerepe az, hogy neki bejárása van az Intézethez és kulcsa a Széfhez, mármint az arra nyíló szobához. Ő egy elég megbízható ember ott, ezért felülről is engedik, hogy vezessen minket és ő is megbízik bennünk. Pedig nem kéne, szegénynek. :) :( (Van is bűntudatom, hogy hátba kell döfnöm egy kollégát, de hát a Széf tartalma KELL nekünk.) Úgy érzem, azért kezelik ilyen könnyelműen a helyzetet, mert abból indulnak ki, hogy egy nem-becsületes próbálkozó nem fog túravezetést kérni a Széfhez. Az egyértelmű manipulációnál (találgatja a jelszót / pajszert / lángszórót kap elő, stb. értitek) meg úgyis közbelépnek.

Megyünk a folyosón, M elöl, aki aztán mintegy mellékesen (de azért láthatóan büszkén) megjegyzi, hogy ja, amúgy ő is tudja a jelszót! J-vel egymásra nézünk, látom, hogy teljesen elsápadt és érzem, hogy én is. Erre nem számítottunk! Ezek után a) nyilván nem használhatjuk a kamu jelszót M előtt b) azt sem mondhatjuk neki, hogy "ööö, figyi, az egyszerűség kedvéért nem pötyögnéd be te?", mert az több, mint gyanús. Valahogy kimagyarázzuk magunkat, hogy nem fontos pont ma, inkább körülnézünk. Érdekes módon M simán elhiszi, elvégre szép a környék, nagy az Intézet, és eleve több napra jöttünk.

Eltelik egy-két nap, és volt egy bál, vagy ilyesmi, amin J-vel táncoltunk, időnként összebújva lassúztunk (ahogy a zene diktálta)... Az emberek bennfentes nyájas mosolyokat villantottak ránk, mert pont olyan romantikusan értelmezték a helyzetet, ahogy hangzik. DE igazából persze azért álcáztuk magunkat szerelmespárnak, mert csak így tudtuk kellően diszkréten sugdolózva, kapkodva, kétségbeesetten kovácsolni valami B-tervet, hogy hogyan raboljuk ki azt a kurva Széfet...

Snitt. M és én sétálunk egy gyönyörű, mozaikos, talán erdőssztyepfoltokkal(? - NEM az élőhelytípusokat nem ismerem, a memóriám hézagos :3) tarkított tájban. A távolban szántók, de kicsik, rendes mezsgyével, búvósávval; valamilyen AKG / Natura2000 alá eső kezelés lehet. Lassan kapcsolok, hogy ez valószínűleg az egyik projektterületünk (a fent említett közös cikkből). Beszélgetünk; nem erről, de valami szakmai dologról. Furcsa: a Széf-ügy is ott motoszkál a fejemben, de valahogy most nem égető, nem releváns. Kánikula, a földút csak úgy porzik utánunk. M váratlanul a porba köp. Aztán megyünk és beszélünk tovább. Ezzel ér véget az álom.

És hogy mi volt a Széfben:

#álom #wtf #nem derül ki #phd life #európa kiadó #menyhárt jenő #de amúgy tökre nem vagyok belé esve :( #m-be sem #vagy ez pont annyira meggyőző mint a 'de amúgy nem vagyok furry' tagem? #na mindegy #hüjje aki olvassa :3

[angelincage]

a másik nő

Néztelek most órán. Mindig nézlek ha egy helyen vagyunk. Annyira más vagy mint én. Szőke a hajad és sápadt a bőröd, kék a szemed.. Az én hajam barna, a bőröm kreol és zöld szemeim vannak . Te fehérben vagy én meg általában feketében. Neked van bátorságod smink nélkül mutatkozni, nekem nincs, pedig a karikák a szemünk alatt ugyanolyanok de amíg te bátran felvállalod őket én elrejtem. Te csendben figyelsz én meg a többiekkel beszélgetek. Nincs bennünk közös vonás. -a karikákat meg őt leszámítva persze-Egymás ellentétei vagyunk. Te, megkaptad őt. Neked adta a tavaszát, a nyarát,a telet te kaptad az új évet, a síjelést, a kirándulásokat, a virágos mezőt, a családját, a kiskutyát. Amíg én, a hulló leveleket, az éjszakai autózást és a csillagokat. A száját kaptam a testem minden porcikáján, ahol felfedezte azokat a pontokat amiktől libabőrös lettem és magam sem tudtam a létezésükről

Most, hogy vége köztetek, a hajad rövidebb lett 10 centivel de ennyi? Vagy téged is úgy megviselt mint engem akkor? Te is sírtál át éjszakákat? Neked is hiányzott a borogatás a fájós hasadra amit ő csinált csak-hogy csillapítsa a fájdalmad? Te se ettél garnélát azóta mert ő készíti el a legjobban? A te fejed is kreált ezer meg ezer szcenáriót hogy mit lehetett volna másként csinálni hogy tovább tartson? A te lelked se nyugodott meg legalább alvás közben sem mert róla álmodtál?

Remélem nem. Nem akarom, hogy a karikákon kívül a szemünk alatt, ez is közös legyen bennünk.

#csak én letta #én #ő #másik nő #múlt #szerelem #szenvedés #fájdalom #remény #karikás szem #közös #ellentét #szőke #barna #ex

[klimavaltozas]

Napelem szövetségek Petíciója Palkovics Miniszter úr részére

Tisztelt Dr. Palkovics László technológiai és ipari Miniszter úr!

A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség a MANAP Iparági Egyesülettel közösen, a Magyar Mérnöki Kamarával történt egyeztetések alapján készített petíciót nyújt be a Kormány 413/2022. (X. 26.) Korm. rendelete a veszélyhelyzet idején a háztartási méretű kiserőművek közcélú hálózatba történő feltáplálásának kérdéseiről 2022. október 27-én életbe lépő rendeletével kapcsolatban.

A minisztérium szakmai tevékenységét, ahogy eddig is, a jövőben is támogatjuk, és minden segítséget megadunk a döntéselőkészítésekben, amennyiben ez a magyar megújulóenergia-piac növekedését, fejlődését célozza. Nem vitatjuk a hazai villamos-hálózat fejlesztésének és az energiatárolásnak a fontosságát, ahogy ezt az elmúlt 5-10 évben több fórumon is jeleztük. Egyetértünk abban is, hogy a naperőművek robbanásszerű növekedése példaértékű volt az elmúlt években, amiben úgy gondoljuk, szervezeteink és a kormány is sok energiát fektetett. Egy közös cél felé, egyértelmű stratégia szerint haladtunk, ami elősegíti a nemzetünk energiabiztonságának javítását. Ez a közös szándék és a mindannyiunk által ismert célkitűzések, jogi környezet biztosította a fejlődést. Ezzel szemben az elmúlt időszakban megjelenő rendkívüli intézkedések ezt a korábban jól átlátható irányvonalat beárnyékolták, és megkérdőjelezték bennünk a stratégiai célokat. Palkovics Miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy nem lesznek kárvallottjai a döntésnek, de a megjelent kormányrendeletek alapján úgy véljük, ezeknek a rendkívüli intézkedéseknek lesznek áldozatai, , mind a rezsiköltségeket csökkenteni szándékozó lakosság, mind a napelemes szektor zömét alkotó magyar KKV-k körében.

A rendkívül rövid határidő nem ad lehetőséget a beruházóknak – például társasházépítőknek – arra, hogy a már megkezdett beruházásaikat engedélyeztessék, mert nem minden projekt tart abban a fázisban, hogy azonnali elindítsák az igénybejelentéseket. A megkezdett beruházások napelemes erőművek létesítési szándékának bejelentésére több időre van szükség. A szerda éjjel megjelent Kormányrendelet mindössze 2 munkanapot ad az igénybejelentéshez szükséges dokumentációk előkészítésére, ha egyáltalán ezek rendelkezésre állnak már.

Az elmúlt évben elindított 100%-os napelemtámogatási pályázatok esetén néhány hónapja még halasztásokkal és egyéb engedményekkel ösztönözték a lakosságot, hogy elektrifikálják fűtési rendszereiket, és tervezzenek napelemes kiserőműveket házaikra. Ezzel párhuzamosan a hálózatfejlesztések nem történtek meg, de a társadalmi igényt egyértelműen megnövelte ez az ösztönző kommunikáció, a Kormányrendeletben megjelentek azonban váratlan gyorsasággal ébresztett kétségeket a felhasználókban.

A pályázatok elfogadása annyira elhúzódott, hogy közben az euróárfolyam növekedése és a beszállítói láncok akadozása miatt egyrészt a kivitelezők csak veszteséggel tudják telepíteni a rendszereket a pályázati kiírás szerinti feltételek mellett, és a készlethiány miatt a határidők tartása is sokszor ellehetetlenül.

Az elsősorban a lakosságot érintő háztartási méretű kiserőművekre koncentráló Kormányrendelet mellett az elmúlt időszakban további akadályok is nehezítették a KKV-k és az ipar szerepl��inek napelemes beruházásait:

A kisvállalati szektor beruházásait 30%-os tárolói kapacitás kiépítésére kötelezték, és a MAVIR kötelezővé tette a szabályozhatóság biztosítását, ami ezeknél a beruházásoknál olyan költségnövekedést jelent, ami gazdaságilag ellehetetleníti és műszakilag átláthatatlanná teszi azokat.

Az energiatermelők részére májusban nulla kapacitást hirdettek ki, majd elhalasztották az újabb kapacitási lehetőségek kihirdetését, továbbá sok korábban engedélyezett erőművi projektet adminisztratív úton lehetetlenítettek el.

Ezek az intézkedések egyértelműen azt eredményezik, hogy nem lesz vonzó a napelemes rendszerek telepítése, még akkumulátoros tározókkal együtt sem. A hálózati fejlesztések fontossága mellett a Miniszter úr azt nyilatkozta, hogy csak ott szeretnék, hogy visszatáplálás nélküli üzem („szigetüzemként” hivatkozva rá) működjön, ahol az adott transzformátor nem alkalmas a visszatáplálásra. Ezzel is maximálisan egyetértünk és támogatjuk, hogy ahol nem alkalmas a transzformátor, ott fejlesztésre van szükség. Ahol viszont alkalmas, ott továbbra is a hálózati mérnökök feladata és felelőssége, hogy kiszámítsák az adott háztartási erőmű csatlakozási lehetőségét és engedjék azt a szabad kapacitás terhére.

Mind a szakmának, mind a társadalomnak rendkívül fontos, hogy a Kormányrendelet által is említett veszélyhelyzetben tervezhető és kiszámítható célok mentén, biztonságban tudjon az iparág dolgozni és fejlődni. Mindez a mai környezetben különösen fontos, tekintve, hogy azon kevés iparágak egyikéről van szó, amely sok másikkal ellentétben a közelgő válságban stabil oszlopa lehetne a magyar gazdaságnak. Mindemellett közös célunk, hogy Magyarország energiaimport-függősége mihamarabb, minél nagyobb mértékben csökkenjen, melynek a leggyorsabb és legtisztább eszköze a napelemes rendszerek terjedésének engedése, ami ráadásul zömében külön állami támogatások nélkül történik.

Fontos, hogy felkészülhessünk a változásokra, és ne azonnali döntésekkel, szakmai egyeztetések nélkül dolgozzunk. A kormányrendelet 4. §-ban Önt felhatalmazta a Miniszterelnök úr, hogy saját hatáskörében rendeletben határozza meg az ideiglenes felfüggesztés megszüntetésének időpontját.

A fentiek alapján a következő kéréseket fogalmazzuk meg, kérjük kéréseink figyelembevételét:

Kérjük, hogy azoknál a HMKE méretű napelemes rendszereknél, ahol a hálózat és transzformátorkörzet műszakilag alkalmas a csatlakozásra, tegyenek kivételt, és ne tiltsák a visszatáplálást! Az igénybejelentésre és az engedélyeztetési eljárásra adjon lehetőséget 2022. október 31. után is, hogy ezt hálózati területenként eltérően, lokálisan végezzék el a hálózati mérnökök és ne országosan legyen korlátozva a visszatáplálás!

Az RRF-6.2.1-es, 100%-os támogatású napelemes pályázattal elnyert támogatások maximum összegét az eredeti bruttó 485 645 Ft/kWp-ről bruttó 600 000 Ft/kWp-re emeljék! Ha marad az eredeti összeg, több mint 43 ezer nyertes pályázónál kerülhet veszélybe a kivitelezés, hiszen a pályázat kiírása óta jelentős áremelkedés ment végbe a fotovoltaikus eszközök piacán éppúgy, mint a szállítmányozásban, a bérköltségekben, ráadásul időközben a forint is veszített értékéből a vezető devizákkal szemben.

Kérjük, hogy azoknál az ipari beruházásoknál, ahol 30%-os tárolókapacitást és aFRR szabályzást írtak elő, legyen lehetőségük kivételt kérni, és egy tervezhető határidőig szabad kapacitást biztosítsanak számukra, hogy a már megkezdett beruházásokat befejezhessék azokon a területeken, ahol a hálózat kapacitása még ezt megengedi! Ezzel megmenthetik azokat a beruházókat, akik még a szigorítások előtt megkezdték a projektjeiket.

Kérjük, tegyék nyilvánossá azokat az adatokat, amik alapján a hivatkozott Kormányrendeletet meghozták, hogy lássuk, mely területeken, mennyi kapacitást bír még el a hálózat jelenleg, hogy átlátható és tervezhető legyen a növekedés üteme!

Kérjük, hogy a Kormányrendeletben a Miniszter úr hatáskörébe helyezett lehetőségével éljen, és minél hamarabb határozza meg a felfüggesztés megszüntetésének időpontját, hogy a napelemes cégek tervezhessék alapvető működésüket, hiszen addig nem tudnak új erőműveket építeni! Amennyiben szakaszos feloldásra is van lehetőség, kérjük az ütemezést is adják meg október 31-ig!

Örömmel állunk rendelkezésre személyesen is a minisztérium szakmai támogatására a meglévő szakmai információinkkal és tapasztalatunkkal.

A fentiek alapján, kérjük iránymutatását, tájékoztatását a hazai napelemes szektor jövőjével kapcsolatban!

Budapest, 2022. 10. 28.

Kiss Ernő elnök MNNSZ

Szolnoki Balázs Ádám elnök MANAP     

#napelem

[nemhabos]

A kiskőrösi Bem szobor mellett valahogy kevés szó esett a lengyel barátainkról.

AZ ERDÉLYI HADSEREG

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk

Osztrolenka véres csillaga.

Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla

Mint egy fehér zászló lengedez;

A kivívott diadal utáni

Békeségnek a jelképe ez.

Ott megy ő, a vén vezér, utána

A hazának ifjusága mi,

Igy kisérik a vén zivatart a

Tengerek szilaj hullámai.

Két nemzet van egyesűlve bennünk,

S mily két nemzet! a lengyel s magyar!

Van-e sors, amely hatalmasabb, mint

E két nemzet, ha egy célt akar?

Egy a célunk: a közös bilincset

Összetörni, melyet hordozánk,

S összetörjük, esküszünk piros mély

Sebeidre, megcsufolt hazánk!

Küldd elénk, te koronás haramja,

Légiónként bérszolgáidat,

Hogy számodra innen a pokolba

Holttestökbül építsünk hidat.

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,

A szabadság régi bajnoka!

Bosszuálló fénnyel jár előttünk

Osztrolenka véres csillaga!

Bánfihunyad, 1849. március 26 - 27.

[padgany]

A napokban hallgattam egy podcastot, amiben a férfiak esetében a ,,nőhöz jutás’’, a nők esetében a ,,férjhez jutás’’ volt a téma. Szerencsére szó volt arról is, hogy a címet azon általános igazság alapján adták, hogy míg a férfiakat inkább a zsigeri, mélyen beléjük kódolt szaporodási vágy hajtja, addig a nők jelentős többségénél a biztonság, a családalapítás és az érzelmi tényezők érvényesülnek, amikor párt keresnek. Leegyszerűsítve, míg a férfiak többsége zsigerileg csak a magjait szeretné szórni a világba, addig a nők többsége olyan társat keres, akivel megállapodhat.

Én - mindenféle hazudozás, vagy egy különleges és egyedi állatfajnak való beállítás nélkül - olyan hímneműnek gondolom magam, akinek valóban nagyon fontos a szexualitás, viszont egyáltalán nem vágyom a változatosságot mindig különböző, vagy rendszeresen más nők személyében. Valamiért nálam is az érzések/érzelmek, a mentális, valamint a lelki és intellektuális összhang érvényesül és ezt az összhangot is keresem. Millió olyan nő létezik, akire ha ránézek, akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy ,,fú de megdugnám’’, de ha megszólalnának és kiderülne, hogy nagyon nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, akkor lehetne bármennyire világbajnok feneke, akkor sem tudnám és nem is akarnám magamévá tenni.

De ezt el is mondták, hogy nyilván vannak kivételek, de az alapigazság ez és ez is marad. Ezek a nemi szerepek/jellemvonások már az ősidőkben kialakultak és nem tagadhatjuk őket, akkor sem, ha már 2022-ben járunk.

Beszéltek egy nagyon érdekes dologról, miszerint olyan személyt fogunk vonzónak találni, aki ‘’jobb nálunk’’. Idézőjelbe tettem, mert itt a külsőségekről van szó. A saját, itt-ott hibás génjeinket szeretnénk a belső, mély, ősi ösztöneink által kijavítani (a tudatosan el nem képzelt közös utódaink által).

Lényeg a lényeg, végső soron mi is a világ állatias teremtményei vagyunk ösztönökkel, a különbség a többi állathoz képest többek között az értelmi színvonal, az ok-okozati összefüggések magasabb szintű felismerése és az ősidők óta kialakult együttélésünk írott és íratlan szabályai. Végülis ezek miatt nem esünk már egymásnak az utcán, de az ősi ösztönök ugyan úgy bennünk vannak, csak annyira mélyen, hogy nem tudnak előtörni, simán el tudjuk és el is kell őket nyomnunk.

Sok más dologról is szó volt, többek között arról, hogy az esetek kilencven százalékában a nő választ, a férfinak pedig jut, ami marad és, hogy ez miért és mikor alakulhatott ki, és ez mennyire torzítja az önértékelést, vagy akár a személyiséget.

És akkor egy ehhez kapcsolódó társkeresős eset:

A napokban matcheltem a társkeresőn egy szép, huszonöt éves lánnyal. Talán a belső ösztön, a génjeim zsigeri feljavítása céljából nyomtam a tetszik gombra/húztam jobbra. Persze ráírtam és hamar kiderült, hogy az ő esetében is az érvényesült, hogy míg ő válogathat, addig az én szerepem az ő meghódítása lett volna. Megjegyeztem, hogy nagyon csinos a képeken, megkérdeztem tőle, hogy telik a napja és mióta van fent az oldalon. Válaszként azonnal egy kritikát kaptam, miszerint lehetnék kreatívabb. Végső soron igaza volt, ez egy sablonos nyitás, így csak annyit tudtam rá reagálni, hogy engem valóban érdekelnének a feltett kérdéseimre a válaszai, de üsse kő, ha van kedve, adjon tippeket.

Bemásolt a netről négy faviccet és megjegyezte, hogy valahogyan így kellene. Talán az, hogy instant lenullázta az önérzetemet/pislákoló férfiasságomat, továbbá mert egyáltalán nem voltam favicces kedvemben, ráhagytam és nem válaszoltam, csak annyit, hogy éppen vendéget várok és kiléptem. Másfél órával később ez az üzenet várt: ,,Na akkor szia’’. További jó ismerkedést és jó szerencsét kívántam neki, amire válaszul azt kaptam, hogy köszöni, valaki más már felkeltette az érdeklődését és amúgy is kb. harmincan írogatnak neki egyidőben. Megírtam neki, hogy jobb is így, rettenetes mód nem vagyunk egy hullámhosszon, ő nem rám kíváncsi és én sem őt keresem. Ezen a ponton kezdte el kritizálni a leíró szövegemet. Kifejezte, mennyire nem szimpatikus neki a hozzáállásom. Szerinte ez ,,semmibe élés’’, hogy nem egyéjszakás kalandot és nem is feleséget keresek, csak valakit, akivel jól tudom magam érezni. Ez nem volt neki elég, megírta, hogy egy barátnője mondta neki, hogy ,,adjon nekem egy esélyt’’, aki szerint jó fej vagyok, de most kiderült, hogy nem is vagyok az (LOL). Megkértem hát, hogy legközelebb ne hagyja magát rávenni olyan dologra, amihez nincs kedve és tájékoztattam, hogy én nem akartam soha sem tőle esélyt. Megírtam neki azt is, hogy nem vagyok favicces kedvembe, hogy jólesett volna, ha a kritikák helyett, vagy legalább azok után válaszol a kérdéseimre, amikből akár kibontakozhatott volna egy faviccek cserélgetésénél mélyebb beszélgetés, továbbá azt, hogy ahelyett, hogy nekem írogat, ismerkedhetne azzal, akit érdekesnek is tart és akinek a kérdéseire válaszol is, esetleg ő is fel tesz neki párat.

Tiszta volt, hogy hidegen hagy, csak mosolyogni tudtam magamban, amikor kritizált vagy beszólt. Nem érdekelt, kiderült, hogy egy kontroll freak valaki, akinek annyira bassza az önérzetét, ha nem állnak be a sorba a talpát nyalni, hogy ennek hatására tipikusan elkezd személyeskedni. Írogatott és írogatott, én pedig rányomtam a kishercegnő letiltásának gombjára. Négy éve még lehet, hogy beálltam volna a sorba, de most eszembe sem jutott. ,,Na’’, hozzá még egy bottal se nyúlnék.

#podcast ihlette #nőhöz jutás #férjhez jutás #nemi szerepek #állatias ösztönök #gének #jut ami marad #társkeresős eset #szerepek #kishercegnő