Tumgik
#közel vagy mégis távol
balazskisswriter · 6 months
Text
Helyzetjelentés Balázs módra:
Be kell vallanom valamit. Nyár eleje óta nem írom az arcanepunk fantasymat, a Keltike, a lázadót. Amikor leülök elé, akkor is képtelen vagyok pötyögtetni a sorokat, legfeljebb javítani tudom az eddigieket. Vagy ha mégis kierőszakolnék magamból egy-egy oldalt, az pont olyan rossznak és erőltetettnek érződne.
Egyelőre nem tudom biztosan, hogy ez csak amiatt van-e, mert jelenleg nem tudom beleélni magam egy ilyesfajta világba, vagy azért, mert maga az írás nem megy. A régebbi (például mágikus realista, enyhén horror/thriller), sötét történeteim vonzóbbak az aktuális hangulatomban és "életérzésemben", de még így sem igazán tudom, mi lehetne a következő regényem, amit tényleg befejezek.
Necces a helyzet. A Megszólít a jégmadár tavalyi teljeskörű átírása óta semmi újat nem fejeztem be, és most semmi újat nem tudok elkezdeni. Gondolom, erre mondanák sokan, hogy "írói válság". Mázli, hogy én éppen írónak sem vagyok mondható, így nem süthető rám ez a bélyeg sem.
Természetesen, amint kitalálom, hogyan tovább, meg fogom itt osztani. Lehet, hogy nagyon közel vagyok valami újhoz és megfelelőhöz, de lehet, hogy végtelenül távol. Így megy ez.
2 notes · View notes
230226 · 1 year
Text
Ha nem aggódnék azon, hogy felébreszt az üzenetem, akkor megírnám neked, hogy most épp hajnali 2 van, amikor ezt írni kezdem, és én még mindig csak rád gondolok.
Olyan távol vagy tőlem, mégis napról napra közelebb. Megírnám azt is, hogy ilyen közel még azok sem voltak hozzám, akik valaha megérintettek. Megírnám azt is, hogy ha tudnám mindenki érintését lemosnám a bőrömről, hogy Te, önmagam legtisztább verzióját kaphasd.
Megírnám, hogy szeretném én is lecsókolni mások fájdalmas érintését rólad, hogy lásd; nekem nálad nincs tisztább.
Megírnám, hogy te lettél a boldogságom forrása, hogy ami az én életem fontos, az mind a Te neveddel kezdődik vagy végződik.
Megírnám, hogy a szeretet amit irántad érzek, nem sablonos. És, hogy olyan intenzív, hogy új szót kellene kitalálni rá.
Megírnám, hogy a nap minden ébren töltött percében rád gondolok, és aludni is azért megyek csak, hogy gyorsabban teljen az idő amíg nem beszélünk.
Kivéve most, mert annyira tele veled a szívem, hogy nem hagy elaludni.
Megírnám, hogy nem csak a boldogságom, de a nyugalmam és a biztonságom forrása is vagy. Megírnám, - bár párszor már megtettem- hogy mennyire csodálatos ember vagy, hogy a világ legkülönlegesebb és legjobb dolgait érdemled.
Megírnám, hogy borzasztóan félek, ha eszembe jut, hogy elveszítelek. Hogy a szemeidben látom a jövőt. Hogy nálad erősebb emberrel nem találkoztam, hogy elbírnád az egész világot.
És megírnám azt is, hogy nem kell egyedül elbírnod a világot, mert fogni akarom, fogni fogom a kezed.
Megírnám, hogy mennyire csodállak, amiért ilyen ambiciózus vagy, elszánt, őszinte, érett, felelősségteljes, határozott, humoros és megnyugtató vagy.
Megírnám, hogy nem találkoztam ennyire okos, önálló, nyitott és sokoldalú férfivel még soha.
Megírnám, hogy mennyire ügyes vagy, tehetséges.
És hogy én pedig a világ legszerencsésebb nője, melletted.
Ha most nem 2:20 lenne, megírnám hogy a belsőd után a külsőd vett le a lábamról, hogy nincs még egy ember aki ennyire tetszene a szívemnek és a szememnek egyszerre.
Hogy mennyire tetszik, mikor olyan dologról beszélsz amit szeretsz, hogy órákig tudnám hallgatni akkor is, ha éppen fogalmam sincs miről van szó.
Megírnám, hogy bár még meg sem érintettél, már rég tiéd mindenem.
Hogy szeretek veled komoly dolgokról beszélni, és imádom ha viccelődsz, hogy a nevetésed feltölti a lelkem.
Megírnám, hogy azért, hogy téged megismerjelek, nekem már érdemes volt megszületnem.
Hogy az én születendő gyermekeimnek, nálad jobb apát el sem tudnék képzelni.
És megírnám, hogy teljesen elvetted az eszem, amiért ennyire előre tervezek, de nem bírok leállni.
Megírnám, hogy nem is akarok leállni. El akarom hinni, hogy ez most megtörténik, megtörténhet. Hogy ez sokáig tart.
Megírnám, hogy nagyon nehéz lesz, de a nehézségeket is csak veled vállalnám. Hogy nem számít mi fog történni, mert minden bizalmam benned van.
Megírnám, hogy te vagy a gyógyulásom, amiről azt hittem sosem jön el.. és azt is, hogy nem lehetek elég hálás érted.
Megírnám, hogy szeretnék veled ébredni, és veled aludni el és minden mást csinálni a közte lévő időben.
Megírnám, hogy elképzelhetetlen, hogy valaha is eleget kapok belőled. Hogy megtestesülése vagy a legmerészebb álmaimnak.
De most éppen 2:40 van, és én félek, hogy felébrednél az üzenetemre.
De ha nem félnék ettől, megírnám, hogy a szerelmed olyan, mint egy háború, amibe észrevétlenül sodródtam bele, véget vetni neki pedig akkor sem lenne esélyem, ha szeretném.
Megírnám, hogy tudom.. az én igazi életem melletted fog elkezdődni.
Megírnám, mekkora megnyugvás, hogy a szívemmel és az eszemmel egyszerre tudlak szeretni, mert mindkettő ugyanazt mondja rólad.
Megírnám, hogy minden nap újra és újra téged foglak választani.
És azt is, hogy isten, a sors -vagy nevezzük bárminek- kedvencének érzem magam, mert a legtöbb ember úgy éli le az egész életét, hogy sosem kerül ilyen közel senkihez.
Megírnám, hogy minden ami előtted történt velem, azért volt, hogy veled találkozzak. És, hogy minden ami kettőnkkel együtt fog történni, határozza majd meg az egész életem.
Megírnám, hogy még soha nem éreztem magam sebezhetőbbnek, mint most. Ugyanakkor most először nem félek attól, hogy megsebeznek.
Megírnám, hogy életed utolsó szerelme szeretnék lenni, ahogy szeretném azt is, hogy életem utolsó szerelme legyél Te.
Megírnám, hogy 20-30 vagy 40 év múlva, a közös életünkre visszatekintve, elszeretném mondani, hogy Te meg én a kezdetektől fogva összeillők voltunk. Hogy nem adtuk fel önmagunkat, mert közösek voltak az értékeink és a céljaink nagyrésze is.
Megírnám ezt neked mind, de most 3:00 van és félek, hogy az üzenetem felébresztene...
2 notes · View notes
Text
Már nem félek!
a szerelemtől, attól,hogy mit vált ki belőlem, akarom, érzem. Melegség érzése fut végig a testemen. Amikor a szemébe nézek, érzem elolvadni magam. Érzem azt a finom kis szorongást, de nem azt a “redflag” szerűt. Akarom a szerelmed, akarom. Titokzatos vagy.De tetszik. Távol vagy, de mégis közel. Oh annyira titokzatos. 2023.01.11.
1 note · View note
luvubutnofkinway · 23 days
Text
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.
0 notes
onsieluenkeli · 3 months
Text
Hát, nekem vannak Egyetemisták irányában ismerőseim, de ha megosztanám M.V. kérését, elfordulnának, és nem segítenének neki. Azért, mert nem szeretik. A Facebook idősein kívül, lassan már sehol nem szeretik. Frusztrálónak jellemezték, unszimpatikusnak, arrogánsnak, és lincselőnek. Az ntrea-t továbbra is elismerik sokan, csak M.V.-t nem kedvelik már.
Tumblr media
Amúgy van abban valami, hogy saját magát gáncsolja el újra és újra, legalábbis a jobb, a „normálisabb” felhasználók szemében.
Most amit a Redditten kitárgyaltak vele kapcsolatban,h. a nem is mindennel értek egyet, de szerintem is so-so van náluk igazság. Sajnálom.
M.V. hiába szerencsés, hiszen értékes tudást és tapasztalatot szedhetett össze, akár az Amnesty-nél, vagy akár jogvédőként, úgytűnik mégis kitörlődik nála, és elfelejti. Olyan mint aki leragadt valahol a bugyuta csitri életében. Utoljára a 90-es években bukdácsoló szakmunkás lányok tartották menőnek a netes buzulást, a leszbikusokat, és az éretlen csitrik vágták a saját hajukat is. Tényleg így volt, nem hazudok!
Viszont ma már egy felnőtt, felelős, és normális nő 30-hoz közel sem művel olyan ostobaságokat... 
A valódi leszbikusok se szoktak az instán enyelegni, emberek, emberi lények! És ugyanannyi TISZTELETET érdemelnének mint bárki más, nem pedig lejáratást! És nem hinném hogy annyira kedvelik a fake leszbikusokat, mint amit most M.V. is művelt... akár ócska prostik szintjén... öregedő, pornófüggő, lábszagú, és sztereotípiákban gondolkozó fickókat vonz magára! A leszbikusok nem tesztelni, vagy csábításra való kísérleti patkányok, ahogyan senki más sem! - rosszul gondolom?
Művészet? - Baromság! - Egy 6 éves is jobb képeket készít ma már AI-vel! Barátság? - beteg!
Ha M.V.-nak tényleg fontosak lennénk, akkor szánt volna RÉG időt az LMBTQ-ra, hogy értsen és ismerje minket, de szerintem a sztereotip felszínnél ő sincsen túl. Hazudik. Átver mindenkit. Csak az 50 év feletti nőket szórakoztatja.
Malcolm X Polgárjogi Aktivista zseniális kérése volt anno, hogy ha segíteni szeretnél, akkor állj be mellénk, állj be mögénk, állj ki mellettünk, de ne a mi helyünket akard! És ez a mai napig nagyon igaz a feketére, a cigányokra, a melegekre, a transzneműekre is! Az összes kisebbség megérdemli, hogy emberként kezeljék őket! Ez hülyeség? Nem!
Értem hogy volt M.V.-nek egy elcseszett, sz@r,foss, rusnya ünnepe, de mindenki azt kapja, amit tesz is érte!
Olyan mint egy idősödő fickó, női parókában, aki beindult a szomszéd, turkálóból öltözködő anyukára is...
és
Soha, egyetlen egyszer sem kedveltem, kerülöm, akkor miért gondol rám? Miért zaklatja az LMBTQ embereket? Miért? Ki kérte? Egy 40-es, láncdohányos, gyermektelen, sokszor bunkó nő, aki nagyon távol áll tőlem, az ismerőseimtől, a családomtól. Öreg, foss filmeket, könyveket szeret, érthetetlenül ír, engemet biztos hogy sosem érdekelt! És képtelen felfogni!
Valójában egy leszbikus az, aki szórakozik vele, naponta szívatja, eteti, a figyelmét tereli, játszik... De nem én! Gúnyolódhattok, de akkor sem én vagyok az, aki behülyítette! Ezt írtam 1 éve is!
Semmi közöm hozzájuk!
Vannak a szeretni való, szeretni tudó, a szívbe bújós értékes emberek, írók, aktivisták, ismerősök, és vannak a buborékban élő eszelős zakkantak. Az utóbbit sosem birtam! Az ilyenek miatt ütnek online, aláznak, hibáztatnak! Miközben semmi közöm hozzájuk!
M.V. játssza a buzit most is, NEM ÉN!
Tumblr media Tumblr media
.
0 notes
3psblog · 6 months
Text
Hűvös volt, hazaindultam. Villamos már rég nem járt. Még 23:15-kor elment az utolsó. Gyalogoltam a végtelenbe futó sínpáron, közben azon töprengtem, hogy valahol keresztezik-e egymás útját. Nagyon szeretnének összeérni, de nekik ez a sorsuk. Sosem érintkezhetnek. Olyan közel vannak egymáshoz, mégis oly távol..
Pont mint az a lány aki mellett tegnap ültem és én. Fülig szerelmes lettem belé. Ő azonban észre sem akar venni. El fogom hívni valahova. Közben hazaértem.
Holnap van. Épp egyetemre sietek. Szokás szerint elkéstem az előadásról. Megint elaludtam. Kávézni sem volt időm. Hosszú pislogás.
Szünet.
A fiúk kint cigiznek. A lányok nem sokkal messzebb vihorásznak. Nem tartozom igazán sehova.
Este hepaj lesz. Mi is ott leszünk a Petivel.
Peti a legjobb barátom. Mindent együtt csinálunk. Már oviban is barátok voltunk. Ez amolyan mesébe illő jelenet. Egy szakra jelentkeztünk a felvételin is. Majd egymás mellé is szeretnénk költözni, ha nagyok leszünk. Most közös a koliszobánk.
Megint sokat ittam. Mintha egy burokban lennék. Meglátom a lányt. Most vagy soha.
/folytköv/
0 notes
aranysziv · 9 months
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
jó érzés hiányozni embereknek. szülőknek, barátoknak, a párodnak. kissé talán keserédes. de valahogy mégis olyan jó. érezni a szeretetüket akkor is, ha távol vannak. hogy eszükbe jutsz, hogy gondolnak rád, hogy szeretnének veled lenni, vagy azt szeretnék, hogy együtt éljétek meg a különleges pillanatokat. tiszta. még ha egy kis időbe is telik, biztos lehetsz benne, hogy a viszontlátás nagyon édes lesz. tudsz mit várni, tudod számolni vissza a napokat, az órákat. lassan akarnak telni a percek, de már nem kell sokat kibírni. és amikor meg ott vagyunk, akkor csillognak a szemek. akkora a pupillája a másiknak, hogy el is bújhatsz benne akár. sok mosoly. és persze, a szívek összehangolódása. kell ennél több? szerintem nem. szerintem ez épp elég.
kér, hogy küldjek videót, csak úgy, beszéljek hozzá, látni akar. kapott fehércsokit, és elteszi nekem, hogy majd ha hazamegyek, akkor nekem tudja adni. pedig neki is az a kedvence, de mégis rám gondolt. videóban hív fel, mert éppen szól a Kispáltól a Szívrablás, és tudja, hogy mennyire szeretem, és azt mondja, hallanom kell, mintha ott lennék vele. persze, alig hallom, az internet nem elég jó ahhoz, hogy normálisan lássam, és az alkohol miatt állandóan mozgatja a kezében a telefont, hogy még véletlenül sem tudjam kivenni, hogy egyáltalán az énekes a színpad melyik részén áll. az egész egy paca, közben szól a dal, hallom, ahogy ők is éneklik. ülök a kertben, és én is dúdolom velük. a zene összeköt minket. egy barátom ül velem szemben, mosolyog rajtunk. szabadkozok, hogy csak ezt az egy dalt, és ne haragudjon, de nem bánja, hogy felvettem. azt mondja, hogy bárcsak őt hívná fel valaki a kedvenc dalánál. megígértem, hogy majd én fel fogom, aztán néztem tovább az elmosódó alakokat a képernyőn.
most olyan nyugodtabb minden. mintha a vihar odébb állt volna bennem. szeretem, hogy nem érdekel már. de nem ilyen bántott módon nem, hanem békéből. ez is új. már írom, hogy ez (nagyobb részben) kinek köszönhető, de még nem teljes. pedig nagyon hálás vagyok neki. és ha őszinte akarok lenni, akkor bár azokat is nagyon, de most mégsem a találkozásokat várom a legjobban, hanem az egy hét múlvát, mert végig az enyém lesz a kölyök, én fogok rá vigyázni. csak ő meg én a világ ellen, a két konok. alig várom, hogy minden ruhám tele legyen kutyaszőrrel. olyan jó érzés, hogy ekkora bizalmat kaptam. mármint meg se kérdezett mást, hogy vigyáznának-e rá, azonnal rám gondolt, én meg örömmel vállaltam. ideadja a lakáskulcsot is, és ott leszünk főleg, de nincsenek különösebben szabályok, teljesen rám bízza őt is, és mindent is. és már elterveztem, hogy elviszem sétálni a parkba vagy a Margitszigetre, és kap majd ilyen neki való fagyit is, és végig együtt fogunk menőzni. senki hozzám sem mer majd szólni, mikor egy husky jön az oldalamon, és ettől biztonságban fogom érezni magam. persze, egy áldott szelíd kutya, senkit nem lenne képes bántani, de ezt ők nem tudják, csak a mi titkunk. azt is terveztem, hogy viszek plédet, és olvasok, ő meg fetrenghet a fűben. bár amilyen mamlasz, úgyis ott fog főleg rajtam. múltkor is olyan sokat adott a lelkemnek, de komolyan, megmelengette a szívemet, és az, hogy most három napig csak ő lesz velem, az jelenleg mindennél többet ér. nagyon megszerettem. tuti, hogy végig beszélni fogok hozzá, elmondok neki mindent. nem mintha különösebben értené, de azért én szeretném azt hinni. olyan szépek a szemei. mintha nem értené, hogy mi fáj, de érezné. amikor olyan közel jött, és néztem, hogy mennyire világos kék, beleborzongtam, hogy mintha egy pillanatra belém látott volna. utána hagyta, hogy megöleljem. de akkor elsőnek. azelőtt velem is olyan távolságtartó volt, mint mindenki mással. a gazdája azt mondta, hogy tényleg nem jellemző rá, azóta is volt eszében, meg nézte a képeket, amiket készítettünk, és épp ezért gondolt rám. tudja, hogy nagy szívesség, és megérti, ha nem vállalom, de nálam jó kezekben lenne, és a tökfej is örülne, ebben teljesen biztos. így kérdezte meg. eszembe sem jutott nemet mondani. azóta is be vagyok zsongva teljesen. millió képet fogok csinálni.
0 notes
zizeerya · 1 year
Text
Visszhangzott a csendben két ki nem mondott szó, egyik az enyém, másik a tiéd, mindkettő miénk. Őszinte volt a csend, kézzel fogható, tele tudással, döntéssel és becsülettel.
Ha nem néztél volna rám, akkor közel se megyek, elbabrálok tőled messze, hogy biztonságos maradjon e csend.
Engem néztél, tekinteted sugarát elkerülni képtelen voltam.... hiszen én is csak téged akartalak nézni abban a pillanatban. Ellenálltam, ameddig tudtam ellenálltam.
Mégis mikor elfordultál és nem láttam arcod többet a perifériámból.. akkor indultam feléd, vonzott a távol.
Még megöleltelek egyszer, utoljára hosszan, mielőtt elmegyek (vagy elmész? ) a hosszú útra.
Számoltam a másodperceket, hogy hűtlenségbe ne csússzak, s mikor én levegőt vettem, hogy kibontakozzak, akkor te távolodtál el. Annyira becsületesek vagyunk, csak a szemünk árul el.
0 notes
vkaffee25 · 1 year
Text
Szeri?
Hogy szenvedhetünk ennyire valaki miatt,
akit még csak nem is szeretünk,
vagy legalábbis nem tudunk róla,
mert kérdéses helyzetünk.
"Szeretlek"
Üres vagy mögöttes?
Viszonozzák vagy csak beleegyeznek?
Komolyan gondolják vagy félvállról veszik?
Magam se tudnám,hogy létezik.
De tudom!
Mert érzem!
Minden egyes nap!
Nem szerelemből hanem mély barátságból.
Minket el nem szakíthatnak soha egymástól.
El nem hagynám egy toxic valamiért,
még titulálni se vagyok hajlandó kapcsolatként.
Se baráti,se szerelmi nem volt,
üres szavak,felszínes képfolt.
Miért?
Miért gondolunk állandóan valakire,kit feledni akarunk?
Egymáshoz sem kötődünk,nincs rá okunk.
Pár csók és egy-két szép este miatt?
Ugyan,
hány lánnyal csinálta végig ezt a körutat!
Állíthassa, hogy ő komolyan gondolja,
de azért tenni is kellett volna hébe-hóba.
Túl sok mindent nem vártam tőlle,
de azért az alap inteligencia hiányzott belőle.
Lovagias tettek sem kellenek,
de legyen már ott, mikor elnyomnak a kételyek.
Először barátság,aztán szerelem,
ez lenne a normális szerintem.
Mi mégis elvesztünk az alapokba,
imerkedés nélkül csaptunk a lovakba.
Később sem hagytál alkalmat bepótolni,
ugyan minek ilyenre időt vesztegetni?!
Miért?
Mondd miért kell állandóan rá gondolnom?
Hisz nem is szerettem,
csak kedveltem.
A több napi gyomorgörcs és pillangók másról árulkodnak,
kimondani azt a 8 betűt mégsem tudtam.
Lehet itt a csavar?
Mégis szerettem?
Tudtam,csak kimondani féltem?
Igen,
van benne igazság.
Hogyan is tudtam volna,ha érzem túl sok benne a turpisság.
Felszínesen hangzott,mit minden embernek elmond,
amivel normál esetben nincs is semmi gond,
de gondoljunk csak bele,
nem más az ha úgy várod tőlle,
mint párod?
Miért?
Miért van az,hogy törölném a fejemből,
mégis ha szépre gondolnék,rögtön ő az első?
Az első aki beugrik,hogy mennyi mindent megélhettünk volna,
de ezen álmok is elúsznak tova.
Hisz sosem volt olyan,hogy "Te meg Én",
csak össze-vissza fűt-fát ígértél.
"Megoldjuk!"
Mondtad....
Végül te voltál az,ki elrontottad.
Semmi erőfeszítést nem tettél,
annyira sem méltattál,hogy megismerjél.
Hogy a te elképzelésed alapján milyen a komoly kapcsolat,kíváncsi lennék,
de ha olyan,amit velem csináltál,sok szerencsét.
Lehet sok lányt behálózol rövid idő alatt,
viszont egyikből sem lesz ily alapon komoly kapcsolat.
Aki ismer már nem fog hinni neked,
nálam már a bizalom is óriási problémát jelentett.
Szerintem érthető.
Hiszen egyértelmű.
Kinek lenne könnyű,ha valaki ilyen szabad lelkű.
Hogyan is illenénk,semmit sem tudunk a másikról,
a legalapabb dolgok sem mennek kapásból.
Arra lett volna az ismerkedési szakasz,
de mégis hogyan,
mondd hogyan ha semmi lehetőséget nem hagysz!
A világ szemléletünk is teljesen más,
mindkettőnk életében más a prioritás.
Miért?
Mondd miért kell minden percben eszembe jutnod!?
Emlékeink minden percét belengi illatod.
Képtelen vagyok szabadulni gondolatodtól és tudom te nem változol,
mégis várok...
Várom az üzeneted.
Várom,hátha valami értelmes lesz,netán megjön az eszed.
De már az is elég lenne,ha szimplán megkérdezed:
"Szia,hogy vagy?"
Kereslek...
Mindenhol téged kereslek.
A tömegben,az utcán,a mezőn,közel és távol,
holott tudom reménytelen.
S a túlzott reményem által,én még mindig várok...
Várom,hogy megjelenjél,egy váratlan pillanatban,
hogy elfelejtsek minden rosszat,
ölelésedet alkotó,biztos karjaidban.
Miért?
Mondd miért kellett,hogy te legyél az első?!
Nem volt ez szerelem,csak pofára ejtő.
"Szeri"
Mennyire számít ha valaki nyálasan rövidíti?
Ugyan olyan erővel bír,
vagy csak fele annyival?
Egyátalán komolyan lehet venni egy béna emojival?
Nem tudtam viszonozva leírni,
hát még kimondani,
viccből sem sikerült elsunnyogni.
Nem ment,
és még mindig nem értem,
vajon taccsra vágta az egész lényem?
Hogyan tovább,nem tudom,
minden percet számolok.
Számolom az időt,mire haza érek,
S újra megnőlnek a valószínűségek.
Megnől az eshetősége annak,hogy lássam,
pedig nem akarom,
de megnyugtat a tény,
hogy közelebb tudom.
Miért?
Mondd miért kell ennyit szenvedni?
Nem lenne egyszerűbb őszintén tisztázni!?
1 note · View note
epigon-apokrif · 2 years
Text
Új szerelmek
Minden lépés egy új élmény. Minden elejtett félmondat, amit utánad veszek fel. Minden hang, amit utánam kiáltasz tétován, két lélegzetvétel között. Minden perc egy boldog örökkévalósággá nyúlik a végtelen földúton a fák között. Minden lomb gyámolítóan fölénk hajol, s az ágak óvva, oltalmazva ölelnek át a magasból. Bárcsak soha ne érnének véget ezek a délutánok. Szeretnék veled álmodni. Azt, hogy futunk. Végeláthatatlan kilométereket. Egymástól távol és mégis végtelenül közel. Nincs jobb érzés, mint amikor egyszerre dobban a lábunk a földön, egyszerre veszünk levegőt, talán a szívünk is egyszerre dobban. Csak egy kacsintás, egy félmosoly jut nekünk. Talán teljesen más dolgokra gondolunk teljesen máshogy. De az én szívemben már - akaratlanul is - elültetted a kétség magvait. Mi lesz velünk ha tényleg beléd szeretek? Talán már késő, sőt, biztosan. Ebből az érintetlen természetből már nincs kiút. Minden egyes méterért megküzdök. Minden lépéssel távolodok tőled, és mégis úgy érzem, minden lépéssel közelebb kerülök hozzád. Nem lehet véletlen ez sem. Pedig teljesen más világ vagyunk. Mintha két egymástól fényévekre lévő csillag messziről fényével felizzítaná egymást. Mintha már gondolatban lefutottuk volna életünk összes távját, és ez már csak egy elkerülhetetlen prológus lenne valami nagyszerű végkifejlet előtt. Mintha egymást keresnénk minden lépésben, minden megtett méterben. Minden kilégzés egy újabb érintés, minden belégzés egy újabb ki nem mondott szó. Persze itt sincs szükség szavakra, a test beszél helyettünk. És aztán beköltöztél minden gondolatomba. Te vagy a sejtelmes bűntudat minden apró tévedésben, és te vagy a sikerélmény minden apró örömben. És minden gondolatom úgy száguld tovább, ahogy mi is tesszük hétről-hétre. Nincs megállás. Nincs kihagyott alkalom. Ettől nem is kell több. Ha csak erről szólna az életünk, már többet kapnék a sorstól mint amennyit megérdemlek. Minden mosolyodban ott egy új futás ígérete. Nem hazudtam amikor azt mondtam, hosszú távra tervezek. Csak azt nem árultam el, hogy nem csak a futásban, hanem veled. A futásban. Azt ígérted, szombatonként is elmehetünk. Bár örökké tartana.
0 notes
felhokfelett-1 · 2 years
Text
minden gondolatom te vagy,
és ez felemészt.
nem érinthetlek,
nem csókolhatlak,
ez őrületbe kerget.
közel vagy, de mégis távol érezlek,
hiszen számomra elérhetetlen vagy.
123 notes · View notes
hianyod-szetszed · 2 years
Text
Távol vagy tőlem, de a szívemhez mégis közel
30 notes · View notes
ejfelikivansag · 3 years
Text
"Olyan távol vagy tőlem, de mégis közel vagy. Ez mégis hogy lehet?"
118 notes · View notes
gamerdepressiongirl · 3 years
Text
Olyan távol vagy,de mégis közel. Belehalok.
15 notes · View notes
Text
egyszer talán én is megértem
hogy miért vagy közel, de közben mégis
távol
469 notes · View notes