#kalandvágy

[treasureyourfire]

5. nap

2024.01.29.

Mai kártya:

Botok Lovagja

Pakli legalsó lapja (akaratlanul megpillantottam) : Kardok IX. (Ebben a posztban most nem fejtem ki hosszan a lap jelentését, de érezhetően a negatív lelki/mentális állapotra utal. Félelmek, folytonos aggódás -mindenen is-, önmagunkban való kételkedés. Valószínűleg ezeket kéne felégetnem magamban a Botok Lovagja energiájával.)

Az alábbi listát a saját helyzetemre nézve gyűjtöttem össze, nem tartalmaz teljes, átfogó leírást az adott kártyával kapcsolatban.

Botok Lovagja - Izzó levegő

Gyorsaság

Szenvedély

Hevesség

Életenergia

(Élet)Erő

Pezsgés

Tettvágy

Cselekvés

Bátorság

Kockázat vállalás

Temperamentum

Kalandvágy

Élményéhség

Lendület

Rajongás

Lelkesedés

Elszántság

Célra törés

Vakmerőség

Egyszerre akar mindent, mégpedig azonnal.

Izgatott, feszült, várakozás teljes állapot.

Idegesség

Türelmetlenség

Intenzitás

Impulzivitás, lobbanékonyság

Intuitív kreativitás

Friss ötletek

A sötétségből a fény felé

Ránk váró újdonság, utazás, költözés

Élvezd a tüzes energiát, de légy kitartó, türelmes és megfontolt.

Milyen kihívások vannak most jelen az életedben?

Inspirációk:

Használd a benned élő tűz erejét.

A tűz ereje, egy elképesztő hajtóerő tud lenni ahhoz, hogy a tervek, ne maradjanak csupán meddő álmok. - hir.ma

~

"Még nem forrta ki magát egészen, hogy mi vagy ki iránt tudunk elköteleződni, de megtaláltunk valamit, ami erőteljesen megmozgatta a fantáziánkat, az elképzeléseinket. A szenvedélyünk és lelkesedésünk lángja az egekbe csapott. A Botok Lovagja azt üzeni, hogy próbáljuk ki magunkat, törődjünk és foglalkozzunk ezzel az üggyel, kerüljünk lendületbe! Nyugodtan vágjunk bele a megvalósításba, mert ez a tűz erősen vonzza az előremutató lehetőségeket. Ebben a folyamatban közelebb kerülünk ahhoz, amit igazán szeretnénk, illetve ahhoz, miként kell a túlkapások és kiégettség szélsőségeit mellőzve kiegyensúlyozottan szeretni valamit vagy valakit hosszabb távon." - teremtotarot.hu

Utólag (mikor ezt a bejegyzést írom) kerestem rá jobban a lap jelentésére, és a fenti sorokkal értelmet nyert életem aktuális időszaka. Most meg vagyok illetődve, hogy biztatást kaptam. qwq

"Sokszor csak a lendületre várunk, egy tüzes energiára, egy testet-lelket melengető, frissítő hatásra, hogy nekilendüljünk." - Spirituális Kuckó (Facebook)

c:

A Botok Lovagja abban a helyzetben szerencsés lap, ha egy elakadt helyzetre húzzuk, akkor kimozdítja az elakadt dolgokat a holtpontról. Lendület és dinamizmus jellemzi, ezért gyors költözést, utazást és egy új munkahely lehetőségét is magába foglaló lap.

Kedvező státuszban: szabadság iránti vágy feltámadása, merészség, kalandvágy, tüzes hangulat, új élmények, vállalkozó szellem, előrejutás - magicalcardjos.com

... nagymértékben a kártya által jellemzett életterülettől függ, hogy simogató melegét élvezzük vagy forróságától és változékonyságától rettegünk. A kártya a türelmetlenséget fejezi ki, mindent akarunk, mégpedig azonnal. Ha ez nem sikerül vagy nem kapjuk meg amit akarunk, fortyogva, dühösen, agresszívan reagálunk. Másrészt a Botok Lovagja sugározta serkentő és magával ragadó melegség feloldhatja a fagyos légkört, és kimozdíthatja az elakadt ügyet a holtpontról.

Jelzések: Megvan mindened, amire szükséged van! Ne fogd vissza magad, és ne engedd magad visszafogni! Ne engedd magad lelassítani! Az élet előkészült fogadásodra. Bízz határtalan kreatív potenciálodban! - tarrdaniel.com

Nem kell folyamatosan arra gondolni, hogy "hol van már az ígért jólét és a csoda?" Jönni fog az, emiatt egy percig se aggódj! Türelmetlenség helyett várakozás legyen benned!  

Éppen ezért ez most inkább egy figyelmeztetés nekünk, hogy ne rohanjunk fejjel a falnak, véletlenül se legyünk türelmetlenek, hiszen az idegeskedéssel jár, aminek könnyen kudarc lehet a vége. Nem más ez, mint egy próbatétel, amit ha türelemmel vészelünk át, akkor a vágyott siker sem maradhat el. De ehhez józan ész szükséges!

Mindemellett egy remek időszakot is jelez nekünk a kártya, ugyanis a lovas habitusa egy izgalmas és tapasztalatok megszerzésére alkalmas közeljövőt mutat meg nekünk, amit legjobban a hivatásunkban érezhetünk majd. Mindenképpen eredményes ez a jövő, de egyértelműen felhívja a figyelmet a stresszhelyzetek elkerülésére, mert most az lehet a legnagyobb veszélyünk forrása, ezért kerüljük azt! - harmonet.hu

Általános Jelentés : Forró hangulat, Új élmények vágya, Utazás, Tetterő

A Botok Lovagja az új élmények iránti vágyat, a kalandokat és az utazást jelképezi. A kártya a tüzes energiát, a türelmetlenséget és a gyors cselekvést hangsúlyozza, amelyek azonnali elégedettséget és izgalmat hoznak az életbe.

Karrier szempontból a Botok Lovagja a céltudatosságot és az innovációt hangsúlyozza, valamint új kezdeményezések iránti lelkesedést, ami előremozdíthatja a szakmai pályafutást. - prometheustarot.com

A Botok Lovagja, maga a zabolátlan, féktelen energia. Impulzív, lelkes cselekvésre biztató lap. Váltsd valóra az álmaidat azzal, hogy cselekszel!

Bármi legyen is az, ami éppen foglalkoztat minket, nagyon izgatja a fantáziánkat.

... izgatott fantáziálással készen állunk a nagy kalandra, s ha a sors éppen nem hozza utunkba, majd mi megkeressük.

Szenvedélyünktől hajtva gyorsan haladunk előre.

Ez egy forró, lendületes energia.

A nagy izgalom, olyan stresszhelyzetet is eredményezhet, amely megakadályozza a megfontolt döntést, valamint helyes cselekvést.

Figyelj rá, hogy ne légy túlságosan vakmerő, légy körültekintő, hogy ennek az energiának a tüzes hatása ne sodorjon veszélybe. - Spirituális Kuckó (Facebook)

A Botok Lovagja kártya jelentése az energia, a bátorság és a cselekvés. Ez a lap azt jelzi, hogy a kérdező vagy valaki a kérdező környezetében tele van energiával és elszántsággal, készen áll a kihívásokra és gyorsan cselekszik. A kártya üzenete, hogy ez az időszak kedvező a bátor lépések megtételére és az új vállalkozások kezdeményezésére.

A Botok Lovagja hajlamot mutat a kockázatvállalásra és az új területek felfedezésére. A kártya arra ösztönzi a kérdezőt, hogy legyen bátor és határozott, és ne féljen a kihívásoktól. Ugyanakkor, ez a lap arra is figyelmeztethet, hogy a túlzott impulzivitás és meggondolatlan cselekvés kockázatos lehet. - pantonia.hu

A kártya üzenete alapvetően pozitív, beleértendő, hogy valamilyen magasztos eszméért, jó célért száll harcba a nemes lovag...

Kérdések:

Milyen célokért szállnál harcba most teljes erőbedobással?

Mi lobbantja fel szenvedélyed lángját? Ha éppen semmi, akkor mi az, amiért harcba szállnál, ha ezt megengednéd magadnak?

Mely területen félsz erőd, akaratod nyílt kimutatásától?

Van-e környezetedben olyan erős, temperamentumos férfi, aki nagy hatást gyakorol rád? Milyen szerepet játszik ő az életedben? - monikaesatarot.blog.hu

Ha nem konkrét személyt, hanem élethelyzetet jelent, akkor hasonlatosan az Apródhoz, valami új, lelkesítő lehetőséget, új kalandot sejtet. - csillagido.hu

Mozgás, költözés, utazás, változások a Botok lovagjának legfontosabb ismertetői. Vágyunk az újdonságra, vagy az is lehet, hogy egy új személyre, aki változást hozhat az életünkbe. Vágyunk a kalandra, a tapasztalatokra, a tudásra. - hu.ezo.tv

Ha Ön az örök aggályoskodók, biztonsági játékosok közé tartozik, a lap üzenete: Játsszon a tűzzel! Hagyja, hogy tűzbe hozzák, elragadják, ötletek, emberek, lehetőségek! Fogjon bele valami olyanba, amit eddig félt megtenni. - szoljon.hu

A Botok Lovagjának jelenléte mutatja meg azt, hogy a bennünk lángra gyúlt tűz, erőre kapott és gondos táplálásnak köszönhetően egyre nagyobbá vált. Magas fokon ég a szenvedély, a harci kedv, a tett vágy és az igény a szárnyalásra. A tűz ereje áttöri a korlátokat és felégeti mindazt, aminek nincs már létjogosultsága. Vigyázni kell azonban, hogy a tűz erejét, teremtő módon használjuk és semmiképpen sem rongálásra, hisz ugyanaz az a tűz táplálja a szenvedélyünket, akaratunkat és a dühünket is.

Ideális esetben a Botok Lovagja arról üzen, hogy az eddig feledésbe merült terveket, kidolgozatlan ötleteket, érdemes előre venni, hiszen sokkal kreatívabbak, kiáradóbbak és aktívabban lehetünk a következő napokban, ez pedig komoly hátszelet adhat ahhoz, hogy ne rekedjünk meg az álmodozás szintjén. A tűz, erőt ad az elinduláshoz és a kitartáshoz is, hiszen ha valamit megteremtünk és életre hívunk, akkor meg is kell azt tartani, gondozni és táplálni, akár csak magát a tüzet is. Önkontroll hiányában azonban, mi magunk válhatunk a Botok Lovagjának az árnyoldalává, avagy egy lázongó, haraggal és indulattal teli harcossá, aki mindent feléget magában és maga körül is. - hir.ma

Keresd a kihívásokat, ezek jelzik ugyanis az utat, ami a változáshoz szükséges. Ahhoz, hogy meg tudd valósítani önmagad, ki kell lépned a komfortzónádból, mert csak így jöhetsz rá, mi az, amire valójában vágysz. Ha ez megvan, fókuszáld energiáidat az új célodra. Nagy áttörést jelez ez a tarot lap bármely területen. - astronet.hu

#magyar #hungarian #tarot #tarot napló #tarot journal #tarot reading #tarotblr #tarot community #tarot card reading #tarot cards

[csajokamotoron]

A Harley-Davidson egy top versenyzővel, Joan Pedreroval, indul a tizenötödik Africa Eco Race-en

A Harley-Davidson örömmel jelenti be, hogy Joan Pedreroval, a Dakar egyik legerősebb versenyzőjével indul az Africa Eco Race-en, egy Pan America 1250™ motor nyergében. A verseny december 30. és január 14. között zajlik, és 6000 kilométernyi két kontinens kihívásokkal teli terepet fed le, beleértve a rendkívül technikás afrikai szakaszt. Pedrero a Maxi-Trail kategóriában indul. A Harley-Davidson kalandvágya mélyen gyökerezik a márka DNS-ében és most újra vállalja a terepversenyzés kihívását Joan Pedreróval és az első túraendurójukkal, a Pan America 1250™-nel. A motor szíve, a forradalmian új Revolution® Max 1250, egy 1250 köbcentiméteres, folyadékhűtéses V-Twin motor, amely garantálja az adrenalinnal teli és dinamikus motorozási élményt, bármilyen körülmény között. Joan Pedrero az arca a Pan America 1250™-nek mióta a bejelentésre került a modell. 2023-ban is számos európai versenyen és kihíváson vett részt a Pan America 1250™-el, beleértve a Bassella Race-t is, ahol kiváló hatodik helyezést ért el. Az elismert Dakar versenyző áprilisban a Baja TT Dehesa Extremadura-n is remekelt Maxi-Trailben, majd júliusban, a Baja Aragón España versenyen is diadalmaskodott ugyanebben a kategóriában. Pedrero folyamatosan bizonyítja az amerikai túraenduró egyedülálló képességeit. A Harley-Davidson részvétele a közelgő versenyen nemcsak a Pan America 1250™ teljesítményét és megbízhatóságát mutatja be, de azt is jelenti, hogy az ikonikus motorkerékpár márka új kihívásokat vállal, és feszegeti a technológiai- és teljesítményhatárokat. A kalandvágy mélyen gyökerezik a márka 120 éves történelmében, és a Pan America 1250™ lehetőséget teremt az új utak meghódítására, lehetőséget adva a világszerte egyedülálló Harley-Davidson életérzés megtapasztalására, bármilyen körülmények között. https://csajokamotoron.hu/nyomokban-harley-t-tartalmaz-harley-davidson-pan-america-1250-special-2021-teszt/ Kolja Rebstock, a Harley-Davidson európai, közel-keleti és afrikai régió alelnökének szavai: „A kaland és a teljesítmény a márka szíve, és nem is gondolhatnánk jobb módot a Pan America sokoldalúságának bemutatására, mint, hogy jelen legyünk egy olyan kihívásokkal teli versenyen, mint az Africa Eco Race. Izgatottak vagyunk, hogy Joan Pedreróval együtt vállaljuk ezt az új kihívást, a rendkívüli 2023-as évben elért eredményeink után.” A tizenötödik alkalommal megrendezett verseny, 2023. december 30-án indul Monacóból, és 2024. január 14-én ér véget Dakarban. Read the full article

[versinator]

Búgjon harangos

Jövendőből kalandvágy gyümölcsfák visszaút Szemhatár indákkal ábrándozik elvtársnő Reményeinktől aranyhajuk latornak bariton Csúsztam testőrök nevettet szomorkodj Hivatásod vérfolyókat természetem porfelhőben Fuldokolnának karmolhat pajtásunk rézsút Felvonták surrannak közeledett féltizenegy Hordalékot elszaladhat piramisát fűszálhoz Félszemét elnyargal madarakról nevetéstek Szürcsöljék elveszitettem szerelmeimről árultam Kereszttüzében elerednek elzúg pampam Házunkig lakatos cégérét növényzetét

Felsajognak tapasztalatokban kiütötték gyapjút Sötétségből rémhírek tüskét dalhoz Ojtottak engedelmeskedünk áthatolhatatlantiszalatti ráncaira Néznél parasztvárosban kezecskéjét sóhaján Irgalmazzatok megállapítom martak halálhörgés Játszódik többféle cseréljem orrszarvút Kirabolták veteránjai rakpart határozva Demimonde ködöket cirógassa ólomszerű Átkától levágjon döntöttél learatták Brüsszel vérezzen szentimentális nyakaltam Pirkadatban primadonnákhoz megjelölt megragadtam Megtörlöd stációknál csempésztek szólíthatodikára

#szabadvers #Kassak #Búgjon #harangos #v2.2

[madarashirek]

#madár #madarak #madarashírek

[egyflaneuse]

Hirtelen megütött egy emlék a régi önmagamról, illetve egy érzés, ami több emlékképből állt össze hirtelen, ahogy a régi (archivált) instagram posztjaimat nézegettem, amiket anno elrejtettem a profilomról, mondván "megváltoztam, ez már nem tartozik ide". Most viszont, ahogy olvasgattam őket, ahogy merengtem rajtuk, és ezzel egyidőben felidéztem az eredeti pillanatot, amikor 1-2 év után újra rájuk néztem, egy kép után kutakodva, amit Carlának akartam megmutatni Kis Hercegről, akit évekkel ezelőtt vesztettem el egy autóbalesetben. (Side note: milyen érdekes, angol nyelven nem azt mondjuk, hogy balesetben, nem benne, hanem balesetnek, neki. A baleset, mintha saját akarattal, saját erővel rendelkezne, aminek mi alá vagyunk rendelve - ami, ha belegondolok, igaz is. Egy apró rag mennyit képes változtatni egy szó súlyán.)

Ahogy Carlának meséltem Kis Hercegről, és ahogy ő megnyílt nekem egy hasonló veszteségről az ő baráti körében, magunk is megdöbbentünk a hasonlóságokon. Kis Herceg és Magda elképesztően hasonlítottak, legalábbis olyan dolgokban, amik igazán számítottak. Mindketten birtokoltak egyfajta megértést, empátiát, de nem csak embertársaikkal szemben, hanem - ez most talán bután fog hangzani, de remélem, ki tudom fejezni, amit szeretnék - úgy összességében a világgal szemben. Megértés, elfogadás, elnézés. Mintha valahogy az egész fölött állnának, morálisan. Talán a halál teszi ezt velük, vagyis inkább velünk, és ahogy tekintünk rájuk a visszapillantótükörben, de ami kétségtelen, hogy bizonyos szinten ez igaz volt, már akkor is, amikor éltek. Én legalábbis így tekintettem Kis Hercegre, mint valami emberfeletti, mégis időnként fájdalmasan emberi karakterre. Bölcs volt, megbocsátó, mindig megtalálta a jót az emberekben és mindenben, humoros volt, intelligens, soft spoken, delicate. Finom, kényes. Törékeny. Naiv, sebezhető, érzékeny. Gyermeki. Friss.

Annyi mindent át kellett élnie röpke 18 év alatt, és mégis ilyen maradt. Nem változott. Valahogy nem hatolt át rajta a nemzeti negativizmus, nem mérgezte őt meg, nem érinthette meg. Szeretem azt hinni, hogy egy bizonyos mértékben én is ilyen vagyok, viszont én - akkor azt hittem, végleg - elvesztettem ezt 2020 októberében. És el akartam rejteni minden bizonyítékot arról, hogy egyszer ez nem így volt. Régen én is ártatlan voltam, hiszékeny, nyitott, mindig hittem egy happy endingben, azt láttam az egyetlen lehetőségnek. Csodáltam a világot magam körül, izgatott voltam a jövőmmel kapcsolatban, nevettem, spontán voltam, fűtött a kalandvágy. Észre sem vettem, ahogy ez a láng kialudt bennem, pedig hirtelen volt és drasztikus. Mivel az introspekcióm anno nem igazán törte át az eszmei határokat, nem érte el az érzelmi világom, egyszerűen átsiklottam az idomulás felett és racionalizáltam azt. El voltam veszve. Nem tudtam, hogy állítsam magam helyre, mert nem tudtam, mi sérült. Olyan volt, mint sötétben tapogatózni, nem tudtam, mit kéne keresnem, hol, illetve találnék-e egyáltalán valamit. Illetve... nem tudtam, hogy keresnem kéne-e valamit.

És most, ahogy gyógyulok, és a terapeutám segítségével próbálom újraépíteni/kiépíteni a kapcsolatot magammal, hirtelen azon kapom magam, hogy hiányzik a régi énem. Hiányzik az az állapot, ami akkor volt, mielőtt bezárkóztam, mielőtt lecsúsztam. Kezdek visszatalálni hozzá, beintegrálni a jelenlegi önmagamba. A belső Kis Hercegem, a belső kis Rebekám.

[debateviabooks]

Az élet túlságosan rövid. Nem akarom arra fecsérelni, hogy úgy tegyek, mintha más lennék, mint ami vagyok.

Danielle Steel - Kalandvágy

#danielle steel #kalandvágy #magyar #könyv #idézet

[erdelyileanyka]

meg kellett volna öleljelek…

Meg kellett volna öleljelek, amikor hat hónap után végre újra láttalak. Már alig emlékeztem hangodra, talán te már el is felejtetted az enyém. Még tisztán emlékszem, hogy mennyire féltem, hogy már nem foglak felismerni. De az igazság az, hogy semmit nem változtál. Kicsit talán hosszabb lett a hajad, s végre kidobtad azt az inged, ami nekem sosem tetszett. Habár jobban belegondolva, lehetséges, hogy nem is az inget utáltam, hanem azokat az emlékeket, amiket hozzá kötöttél. Azonban már nem voltak ott. Sem a ruhadarab, sem az emlékek.

Meg kellett volna öleljelek, amikor összevesztünk, én meg kiviharzódtam a szakadó esőben. Nem vártam volna, de te után szaladtál. Mindketten néma csendben álltunk, teljesen bőrig ázva, egymás szemét figyelve. Egyikünk sem mert szólni, nem is volt mit mondanunk. Hiszen két mennydörgés között te is, én is megértettünk azt, hogy mi is volt az, ami egész végig hiányzott. A kalandvágy. A szenvedély. Túlságosan összeszoktunk, s elveszítettünk valamit, ami régen a mindent jelentette nekünk. Így azon az éjjelen, miközben arcunkat a villámok világították meg, megfogadtuk, hogy változtatunk. Mindenen.

Meg kellett volna öleljelek, miután leszidtalak,  amikor vezetni tanítottalak. Amikor semmit nem úgy csináltál, ahogy kellett volna, én meg elveszítettem a türelmem. Amikor a viccnek szánt szavak túlságosan komolyan hagyták el ajkaim, te meg megsértve csaptad be a kocsiajtót magad után. Amikor túlságosan büszke voltam utánad menni, s hagytalak egyedül hazagyalogolni. Nem kellett volna. De ezt már nem tudom helyrehozni.

Meg kellett volna öleljelek, amikor elmondtad, hogy előléptettek. Büszke voltam rád. Keményen dolgoztál, s senki se érdemelte volna meg jobban. De én elfoglalt voltam, s a saját dolgaimmal törődtem ahelyett, hogy veled ünnepeltem volna. Amikor meg láttam, hogy ez mennyire elszomorított, én inkább mocskos vicceket meséltem neked, mert azokat mindig is szeretted. Azt hittem attól majd jobb kedved lesz. Utólag már látom, hogy másra vágytál.

Meg kellett volna öleljelek, amikor felhívtál, hogy rossz napod volt. Én egy másik országban voltam, de olyan könnyen hazarepülhettem volna, hogy veled legyek. De elfoglalt, hogy a saját dolgaim után rohangáljak, megpróbálva felépíteni az a jövőt, amire mindig is vágytam. Pedig bármennyire is törekedtem, minden szétesett. Én meg ahelyett, hogy téged vigasztaltalak, a darabokat próbáltam a helyükre tenni. Mindhiába.

Meg kellett volna öleljelek, amikor láttam, ahogyan lassan kialszik a szemedben a láng. De akkor féltem. Féltem, hogy elveszítelek, s ez teljesen lebénított. Megállt velem a világ, s nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Csak néztem, ahogyan lassan elhidegülsz tőlem, ahogy lassan elveszítelek, ahogyan lassan minden, amit együtt építettünk fel, szétesik. Pedig szerettelek. Jobban, mint akárkit, jobban, mint akármit. De te már másra vágytál. Valakire, aki megölelt, amikor szükséged volt rá.

Igen, meg kellett volna öleljelek. Újra meg újra.

© Lovász Szilárd

#magyar #ölelés #szerelem #kapcsolat #párkapcsolat

[misa-a-rokatunder]

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: Akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek. A bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.

Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.

#magyar tumblisok #magyar szöveg #magyar #gondolat #idezet

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2021 09

Én nem tudom, szerintetek van olyan az elektronikus zenében, hogy tanévnyitó meg tanévkezdés? Csak mert szeptember konkrétan elsején, mintha megnyíltak volna a mennyeknek kapui, és elkezdtek ömleni a megjelenések, így hónapunk mottója a bőség zavara, és issszonyúan erős a Traxelektor fejben és testben táncolós, mélységben, hosszban, bátorságban is bevállalós műremekekben.

Az anektota szerint még a Covid előtt történt, hogy két berlini ifjú, Nils Frahm és Frank Schültge kulturális kíváncsiságtól fűtve elutaztak Jamaicába, szórakozni. Fura Kingston külvárosi horrorkevergések után szóba elegyedtek egy öreggel, aki „Hey Mister, Buy Map!” kiáltással támadta be őket, meg hogy ők a dub szellemeit keresik, csak azok nem itt vannak. Call Me Yell! – köhögte ki füst formájában a nevét a Yellow Submaroon néven bemutatkozó jelenség, meg hogy ő tudja, hol is vannak azok a fránya szellemek, miközben végig egy rothadó cukornádat rágcsált. Végül győzött a kalandvágy és megvásárolták a térképet, ami Yell szerint egy barlangot jelöl valahol a jamaicai Cockpit Country belsejében. Így útra keltek, és hosszú erdei barangolás után meg is találták a barlang bejáratát. Félnapi tétovázás után elindultak lefelé - hogy alámerüljenek a dub szellemvilágába. Az oda vezető úton társat is kaptak, egy friss beköltöző, Lee Scratch Perry személyében, aki szokásához híven halkan énekelgetve kucorgott a szűk ösvény szélén, hátát a falnak vetve, békésen spanglizva. Sajnos a kis öreg motyogásával nem sokra mentek Nilsék, mikor elváltak Kingston felföldi elágazásnál – mert hogy ott minden ugyanúgy megvan szellemlandileg, mint a kinti nagyvilágban, de csak az a része, ahol van reggae meg dub, szóval egy falu erejéig biztos lehet Budapest is, viszont Szombathely meg tuti nagyobb. Szóval Perrytől három ajándékot kaptak búcsúzóul az örökégőspanglit, a hülyefilteres napszemcsit és a láthatatlanná tevő művészimázs-kabátkát. Erről az alászállásról is szólhatna Nils Frahm és F.S.Blumm 2x1=4 című nagydolgozata a dubról, ám ez csak egy kedves legenda. A valóság ennél sokkal súlyosabb és egyben lehangolóbb, ugyanis Cockpit Countryból való visszatértük után – szóval valami ott tényleg történhetett - hozták létre azt a hangvektor-sűrítéses technológiai újítást, illetve annak egy prototípusát,  ami 2x1=4 ASS néven vonult be Jamaica történetébe. Ez pedig  a 2x1=4 Agro Sound System nevű találmány – népi nevén csak „ass” - ami lejátszott dub szerzeményeket, azok hanghullámait alakítja át, sűríti olyan módon, hogyha egy mezőgazdasági eszköz, teherautó elejére szerelik, akkor néhány potméter tekergetésével az agyagostól a homokon át a löszösig bármely talajt képes 30 de akár 50 sőt 80 cm mélyen is átlazítani, rögeit porrá zúzni. Tavaly a WHO végül betiltotta az ASS-t, amely Frammék hazajövetele után Jamaicában olyan gyorsan terjedt mint a monsanto, a gazdák imádták, csak hát az eljárás kb minden élőlényt elpusztított abban a fellazított talajrétegben, amerre járt, és kis híján kipusztította a jamaicai hutiát, ami egyedül itt őshonos a világon. A Frahm és Blumm ASS prototípus a kingstoni Közlekedési Múzeumban tekinthető meg.

Black Merlin idei első mozzanata, az elvárt igényességnek megfelelően, egy hibátlan maxi lemez, két negyedórát is meghaladó eredeti és remix verzióval. A Scape One-ból a düsseldorfi Gordon Pohl készített egy variánst. Mind az eredeti, mind a remix a kilencvenes évek ambient-trance hőskorára, például a Banco De Gaia Last Traint to Lhasa-jának tizenx perces végtelenbe csavarodó remixeire emlékeztet, amibe a két és félperces elúsztatás is belefér alkalmanként.

Carl Andrew Finlow, az elektroművészet ifjú mestere díjjal kitüntetettje új EP-vel jelentkezett. A gyerekkorában Isao Tomita munkáin felnőtt liverpooli elektro arc is nagyon megbízható kiadványai minőségét illetően, csakúgy mint a mostani négyszámos Engines of Creation.

A Child Of The Waves (Walid El Barbir) elképesztően érett debutalbuma szerelem első hallásra. A Basic Moves 15 (a kiadói sorozat 15. epizódja) hat szerzeményéből négyet beválogattam, főleg mert az elektronika viszonylag széles spektrumát fogják át, és mert valami különös elegyét hozzák a klasszikus underground elektronika műfajainak, az egészet áthatja valami mélység, amihez a jól kiválasztott samplingek, vagy éppen az avantgarde tálalás is vastagon hozzátesznek. A vinyl kiadvány érdekessége, hogy mindkét lemez A és C oldala 33-as, B és D oldala pedig 45-ös fordulatú.

A londoni Inigo Kennedy 2018-19 körül megkezdett útkeresésével az autechrei gerjedelmek földjén landolt valahol észak Angliában. Az Eyes Closed In The Sun album (néha) olyan, mintha egy negyedszázados upgradeje lenne az Incunabula (1993) albumnak. Sajnos annyira nem jó, annyira nem mély, sokkal sterilebb is, viszont az irány igenis az lehet. Majd meghalljuk. Carefull with that VinnyogásIndex, Inigo!

Joshua James-nek az Amber Rush a negyedik single-je, s ehhez a már ngy névnek számító Daniel Avery készített remixet, s én annyira nem tudtam eldönteni, melyik lett a jobb, hogy mindkét verzió a Traxelektroban landolt, ti meg majd eldöntitek randomokon és krosszfédeken túl (ez a duma lassan kezd olyan blőd szlogenné válni mint a béfokipolgi kisváros a nagyvárosbanja)

A Rave Or Die kiadó azonos nevű sorozatának 14. számát jegyzi Oscar Mulero és Umwelt. Mindkét felkerült mű tökéletesen tükrözi a tematikában foglaltakat, hát a külcsíny meg, nem tudom... klasszikus idézve, „durva buli lehetett”.

A Pillow Queen & Ruin pszeudó két kanadai ifjú hölgyet, Sophie Sweetland-et és a kísérleti videomunkákkal is foglalkozó Tori Newberryt takarja. Az elsőre furán billegő címadó Calling Me fokról-fokra, csajosan hódított fülben és lett a hónap egyik kedvenc dance-lemezévé ebben az egyébként erősebb és profibb mezőnyben is. A háromszámos EP-ről tulajdonképpen mindhárom anyag mehetett volna a Traxelektorba is, végül kettő került fel. Nagyon érdekes, ahogy ez a két csaj elképzeli a tánczenét, mert szét van pofázva a háttérben, végig lehet bólogatni az egész lemezt, és táncolni is, csak néhol vannak fura törések, kiállások, irányváltások, és ami a legjobb, nem a megszokott módon! Nekem ez a hőskorszak flash mindig, mert volt idő, mikor nem voltak kialakult formái, működő kliséi az elektronikus zenének, hiszen a térkép nagy része fehér volt. Biztos az is számít, hogy a hölgyek gps koordinátai a Szkinnipappifalva, Zaladáúnlód és Pilisszabkonsúsz háromszög köré írható kör középpontjára mutatnak.

Miután két hónapja Kevin Richard Martin Return to Solaris lemezén megzenésítette a Föld totális megsemmisülését is, most The Bug-ként MC társaival karöltve jött el, hogy ami megmaradt hazájából Angliából, na az is legyen a földdel egyenlő (és akkor még benzin is volt, a kamionok is jártak). A The Fire, mint valami dühös sötét lézer, dubok formájában pásztázza a brit földet, nincs kímélet.  A 47 percnyi heves indulatnak ágyaz meg Kevin Martin tonnás vasbetontömbökből gyúrt lassú basszusaival, amiket a dub segítségével oszt szét térben és időben, tömöríti és sokszorozza lőfegyverré, dubsteppeli savvá és sistergéssé, zajolja-súrolja fullasztó porrá. Így válik az elverselt kritika és az elzenélt fájdalom, szenvedés The Bug és tíz MC társa által tisztítótűzzé, forradalmi hevületté. A lemez utolsó felvonása Roger Robinsoné (a King Midas-bani alkotótársé) lett, amolyan hamuba írt összegzésként. Bár korban-stílusban más kávéház, az album nagyon gyakran idézi a bristoli Wild Bunch (Massive Attack, Tricky) klasszikusainak legjobb pillanatait.

Az izraeli Red Axest is nagyon kedvelem évek óta, etnos, klezmeres tánczene, ami néha technoba, néha breakbeatbe keveredik, goába, psy-trance-be csavarodik, és két track erejéig most is ott vannak a Traxelektorban. Ám a duó egyik fele Niv Arzi adja most az apropót, aki Nic Arizona néven publikált már egy maxit késő tavasszal, most pedig Shavua Tov albumát. Egyrészt hallhatjuk a Red Axes hangzás bizonyos elemeit, ám ez egy sokkal lassabb, kimunkáltabb valami. Néha jönnek szövegek is, meg elég sok árnyas rész is van ebben a zenében, kicsit a Broken English Club első munkáival rokon, viszont ezek a lelassított electro/goa témák meg a kilencvenesek industrial hangzásait, vagy a már elhunyt Andrew Weatherall zeneiségét idézik. Magával ragadó, hibátlan lemez, kiforrott munka. A Shavua Tov a tel-avivi Malka Tutinál jelent meg.

How Do You Live? – ezzel a felkérdezéssel toppan be az Amon Tobin Sound 2021-es ápdétje. Abszolút felismerhető, minden korábbi Tobin paramétert tartalmaz, maira hangolva, néha juantripes flash-ek formájában. A 25 éves pályafutással, 15 szerzői albummal bíró riói születésű, de Brightonban élő Amon Adonai Santos de Araújo Tobin, avagy Cujo az egyik legegyedibb kombinációban alkotó elektronikus szerző, aki vasár- és ünnepnap Two Fingers alteregojában drum & bass és dubstep ritmusokkal ütlegeli önkéntes áldozatait. A szerzői munkáiban azonban dub, dubsteb, jungle és absztrakt trip-hop ritmikában testet öltő kompozíciói mélyén latin gitárok, fúvósok, hammondok (nem a dinósak) jazz és pszichedelia ülnek mély és puha basszus ágyakon. Magyar kapcsolat, hogy Pálfi György annyira megkedvelte zenei világát, hogy két filmjéhez is (Taxidermia, Szabadesés) vele íratta a zenét, de rendszeresen ír videojátékokhoz is soundtracket. Azaz erősen vizuális és atmoszférateremtő, gyakran érzelmekkel telített zene ez, és ez a jellemvonás most is, az album teljes hosszában áll. Ha Tobin zenéjét lerajzoltatnánk egy algoritmussal, a sok szép és kedves, máskor indaszerű bujasággal hajladozó ívek közé éles törések, sőt széttöredezett szakaszok kerülnének,  messzebbről szemlélve pedig az egész random mandelbrotok halmazának látszana. Mint a legtöbb Amon Tobin album, a How Do You Live? is nagyon vaskos, tartalmas és nehéz album, 100% Art, és mintha lemezborítóról is Tarr Béla torinói lova tekintene ránk.  

Megjelenések

Amon Tobin - How Do You Live [2021, Nomark][LP] Anthony Naples - Chameleon [2021, ANS][LP] Benoit B - We Come In Peace [2021, Animals Dancing][EP] Black Merlin - Scape One [2021, Artificial Dance][S] Carl Finlow - Engines of Creation [2021, Avoidant][EP] Child Of The Waves - Basic Moves 15 [2021, Basic Moves][LP] F.S. Blumm, Nils Frahm - 2X1=4 [2021, Leiter][LP] Inigo Kennedy - Eyes Closed In The Sun [2021, Asymmetric][LP] Joshua James - Amber Rush [2021, Phantasy Sound][S] Nic Arizona - Shavua Tov [2021, Malka Tuti][LP] Oscar Mulero & Umwelt - Rave Or Die [2021, Rave Or Die][S] Pillow Queen & Ruin - Calling Me [2021, Isla][EP] The Bug - Fire [2021, Ninja Tune][LP]

Traxelektor:

Traxelektor 2021 09 - Spotify playlist (61/75, 5:51/7:14)

Aktuális fülbemászók, sunyi dallamtapadók:

Child Of The Waves – BloodLust

Joshua James - Amber Rush The Exaltics & Helena Hauff – Creatura MOY – Nautilus

Traxelektor (List)

Amon Tobin – Phaedra [How Do You Live, Nomark] Amon Tobin - Rise to Ashes [How Do You Live, Nomark] Amon Tobin - This Living Hand [How Do You Live, Nomark] Anthony Naples - Devotion (SSL Mix) [Chameleon, ANS] Anthony Naples - Hydra [Chameleon, ANS] Anthony Naples - I Don't Know If That's Just Dreaming [Chameleon, ANS]

Batu - Melts into Air [VA - Molten Mirrors: A Decade of Livity Sound, Livity Sound] Benoit B - Dreelkrugz [We Come In Peace, Animals Dancing] Benoit B - Drums Symphony [We Come In Peace, Animals Dancing] Best Available Technology - Dot Ohm [Inscape Routes, The Florist's Mum] Best Available Technology - Palmer Station [Inscape Routes, The Florist's Mum]

Black Merlin - Scape One [Scape One, Artificial Dance] Black Merlin - Scape One (Gordon Pohl Remix) [Scape One, Artificial Dance] Carl Finlow - Dead Centre [Engines of Creation, Avoidant] Carl Finlow - Engines of Creation [Engines of Creation, Avoidant] Carl Finlow - Sonic Six [Engines of Creation, Avoidant] Child Of The Waves - BloodLust [Basic Moves 15, Basic Moves] Child Of The Waves - Escape the Limbos [Basic Moves 15, Basic Moves] Child Of The Waves - Follow The Light [Basic Moves 15, Basic Moves] Child Of The Waves - Gates Of The Mind [Basic Moves 15, Basic Moves] Der Dritte Raum - Kommit [Kommit, Harthouse]

Die Neue Zeit - Wir Sind Die Neue Zeit [Wir Sind Die Neue Zeit, Live At Robert Johnson] Erobique - Tatortreiniger Theme (Plaid Remix) [VA. - Remix EP, Pudel Produkteg] Extrawelt - Gazelle Flip (Sebastian Mullaert Remix) [Gazelle Flip, Dreaming Awake] F.S. Blumm & Nils Frahm - Presidential Tub [2X1=4, Leiter] F.S. Blumm & Nils Frahm - Puddle Drop [2X1=4, Leiter] F.S. Blumm & Nils Frahm - Raw Chef [2X1=4, Leiter] F.S. Blumm & Nils Frahm - Sarah & Eve [2X1=4, Leiter] Forest Drive West - Lost Signal [VA - Molten Mirrors: A Decade of Livity Sound, Livity Sound] Golden Bug feat. Vega Voga - Tokoyo No Kuni [Tokoyo No Kuni, La Belle]

Hanna Maria & Mattia Onori - Fläche [Methodologie, Melantónia] Hanna Maria & Mattia Onori - Stimme (Feral Lysergic Vision) [Methodologie, Melantónia] Inigo Kennedy - Glitter [Eyes Closed In The Sun, Asymmetric] Inigo Kennedy - Penge [Eyes Closed In The Sun, Asymmetric] Inigo Kennedy - Rays For Days [Eyes Closed In The Sun, Asymmetric] Joshua James - Amber Rush [Amber Rush, Phantasy Sound] Joshua James - Amber Rush (Daniel Avery Remix) [Amber Rush, Phantasy Sound] Kristen Gallerneaux - Fence Around a Well [Strung Figures, Shadow World] Kristen Gallerneaux - Invented Figures [Strung Figures, Shadow World] Kristen Gallerneaux - Opening Movements [Strung Figures, Shadow World]

Lazarus - Cyto [The Rescue, Shaw Cuts] Lazarus - Harbinger [The Rescue, Shaw Cuts] Lazarus - Sinus Node [The Rescue, Shaw Cuts] Marcel Dettmann - State of Art [State of Art, Faith Beat] Marcelo Antonio - Exponential Growth [Fragmentation, Float] Marcelo Antonio - Postmodern Face [Fragmentation, Float] MOY - Nautilus [Harmony Of The Spheres, Batrachian] MOY - Vector Space [Harmony Of The Spheres, Batrachian] Nic Arizona – Akalaton [Shavua Tov, Malka Tuti] Nic Arizona - Floating The Flood (Album Version) [Shavua Tov, Malka Tuti] Nic Arizona - The Leap (Im Into Teleporting) [Shavua Tov, Malka Tuti] Octave One - Shameless [Locus Of Control Vol. 3, 430 West] Oscar Mulero - Taste The Rope [Rave Or Die, Rave Or Die] Otik - Rodex [Trifecta, Club Qu]

Pillow Queen & Ruin - Calling Me [Calling Me, Isla] Pillow Queen & Ruin - Tunnel Vision [Calling Me, Isla] Ramon Tapia - Song of Sirens [Future Of Mankind, Drumcode] Red Axes - Professor Grasstov [Some Lights, Phantasy Sound] Red Axes - Some Lights [Some Lights, Phantasy Sound] Seekersinternational - RingRingRiddim [Seekersinternational Presents Ragga Preservation Society - Worldwide Sound, Seekersinternational]

SHE Spells Doom - Rudnick [Rudnick, All Centre] Signal Kommt - Elegans [Basic Moves 13, Basic Moves] Space Afrika - [] [Honest Labour, Dais] Space Afrika - With Your Touch [Honest Labour, Dais] Space Afrika - yyyyyy2222 [Honest Labour, Dais]

The Bug feat. Flowdan - Pressure [Fire, Ninja Tune] The Bug feat. Irah - Demon [Fire, Ninja Tune] The Bug feat. Logan olm - Clash [Fire, Ninja Tune] The Bug feat. Manga Saint Hilare - High Rise [Fire, Ninja Tune]

The Exaltics & Helena Hauff - Creatura [Futuros, Solar One Music] The Exaltics & Helena Hauff - Futuros [Futuros, Solar One Music] The Exaltics feat. Paris The Black Fu - Dis Turb Ance Int He Tim Eline [Dis Turb Ance Int He Tim Eline, Clone West Coast Series]

Umwelt - Creature Obscure [Rave Or Die, Rave Or Die] Yagya - Distorted Dualism [Always Maybe Tomorrow, Small Plastic Animals] Yan Cook - Iris Agate [VA. - Stone Techno Series - Cubic EP, The Third Room]

#traxelektor #underground #electronic #music #intelligent #dance #leftfield #zene #zenekritika #zeneajánló

[jjswelt]

AZ ÉN UTAM

Hallo zusammen! 🙋

Ha ezt a posztot olvassátok, akkor összeszedtem gondolataimat és rányomtam az Enter-re. Nem volt könnyű, ugyanis rettentő nehezen megy az írás...felesleges szaporítanom a szót, úgyhogy belevágok..

Mint azt páran közületek már láttátok egy ideje elindítottam az Instán a főzős-fotós kis oldalamat, amelyen megpróbálok egészséges/ebb ételeket készíteni és valamilyen kis fotós session keretében  ízlésesebb formában a tisztelt publikum számára bemutatni. Mostantól igyekszem bővíteni a repertoárt, valamint recepteket is mellékelni fogok az újabb posztokhoz.

Az idáig vezető út... 😏

Már gyerekkorom óta érdekel a főzés, amióta csak az eszemet tudom a konyhában  sürögtem-forogtam anyukámmal és nagymamámmal és igyekeztem segíteni a főzésben/sütésben. Ha most őket kérdezném, valószínűleg azt válaszolnák, hogy csak kárt okoztam és láb alatt voltam...de én maradnék abban tudatban hogy "segítettem" 😁 Ahogy cseperedtem egyre több dolgot tanultam, lestem el tőlük és építgettem be a technikáim közé. Szerencsés voltam, mert falun nőttem fel, emiatt mindenféle zöldség és gyümölcs volt a kertben, így mindig friss alapanyagokból volt lehetőségem főzni.

Tizenévesen a még tv-ben! (Kr.e) néztem Jamie Oliver-t és Gordon Ramsey-t, majd próbáltam utánozni őket..hol több, hol kevesebb sikerrel..😀

Telt múlt az idő, és az egyetemi évek alatt nem csapott meg a "gourmet" életérzés...Egyetem...hmm..mindannyian tudjuk miről szól..ha nem, hát elárulom, hogy nem a libamáj pástétomról és a blansírozásról valamint az al dente tésztáról...if you know what i mean 😏

Most ugranék a történetben, mert különben hosszú lenne és amúgy sem akarlak titeket az életem unalmas részeivel traktálni..😜

Az élet/sors/kíváncsiság/kalandvágy/ismeretség, nevezzük aminek akarjuk, úgy hozta, hogy már lassan 4 éve Németországban élek. Btw...szerezzetek barátokat!...mindig jól jönnek 😀 Ja, most szólok, ne lepődjetek meg, ha néha német szavak is bekerülnek az írásaimba...nicht beszélni ungarisch gut....😂😂

Mióta itt élek újra a felszínre tört ez a véna bennem, hogy nekem valahogy/valahol/valamit mindig főznöm kell..enni csak kell alapon 🙈  Na itt viszont megcsapott a "gourmet" életérzés, meg is lett az eredménye..if you know wha...ja ez már volt 😆

Február óta tudatosan figyelek arra, hogy mikor és mit eszem, ennek a tudatos életmód váltásnak köszönhetően formában tartom magam.

Itt kötném össze a főzést a másik "szenvedélyemmel", ami a fotózás, egyelőre még csak hobbinak nevezném...hiszem hááát valahol el kell kezdeni.

Ezen az úton elindulva gondoltam, hogy igyekszem ezt az irányvonalat minél több emberhez eljuttatni és kis betekintést engedni a konyhámba/világomba 😊

Remélem ötleteim titeket is inspirálni fognak, hogy a sült krumplin, pörköltön túl is van élet!

Puszipacsi

[libateperto]

A Ford Company brazíliai gumiültetvényén 1932. március 7-én is tűzött a nap. A gumicsapoló munkások csoportját vezető 24 éves fiatalember legszívesebben azonnal otthagyta volna az ültetvényt, hogy elindulhasson a Tapajos folyó torkolatvidéke felé: az ott élő indián törzseket akarta tanulmányozni, de még nem gyűjtötte össze az ehhez szükséges pénzt. Molnár Gábor nem volt tudós, nem végzett egyetemet, még csak középiskolát sem. A kalandvágy hajtotta Brazíliába. Mégis ő volt az egyik legelső a világon, aki észrevette, hogy az esőerdők irtása ökológiai katasztrófához vezet. “Én aki nemrég kerültem ide, nem tudok napirendre térni az emberkéz okozta szörnyű pusztítás fölött – írta. – Itt körülöttem kivágták lángra gyújtották, hamuvá égették az őserdőt, amely ugyanolyan volt, mint a többi távolban zöldellő sok százezer négyzetkilométer. Most tátongó sebhelye üszkös roncsa a természetnek. (...) Van itt egy „de”, amely kimaradt a számításból. Csak meg kell nézni az agyonégett vörös földet a kiirtott hegyoldalakat, amelyeket megmászni is alig lehet. Mindenütt ilyen itt a táj. (…) Ez a hamu itt maradt az elpusztított ősvadonból. De ez sem sokáig marad már, mert a legközelebbi esőzés lemossa, lehordja a humuszos talaj nagy részével együtt – a Tapajosba (...) Közben egyre növekszik a ledöntött, felégetett őserdő területe. Ebbe nincs beleszólásom. Csak éppen – hogy enyhe szóval éljek – kritika lángol bennem.”

Nehéz megmondani, hogyan alakult volna az életpályája, ha azon a délelőttön egy tizennyolc éves telepi munkásfiú nem viszi hozzá a raktárban talált aprócska, rozsdás fémdobozt. Molnár azonnal felismerte, hogy a doboz robbanófejeket rejt: ilyenekkel tarolták le az esőerdőt a gumigyár emberei. Hogy a robbanóanyag ne okozzon balesetet, elhatározta, hogy biztonságos helyen elsüllyeszti. A folyó felé tartott a kiirtott erdő helyén burjánzó sásban, amikor bakancsa beleakadt egy kúszónövény indájába. A dobozka kicsúszott az ujjai közül, és nekivágódott egy kormos pálmatönknek. A következő másodpercekre így emlékezett: „Óriási, egetrázó dördülés, fülemben cseng-bong a világmindenség, súg az éj, és körbefog valami iszonyú sötét, mikor támolyogva visszanyerem egyensúlyom. Feketeség, éjszaka szakad rám, pedig az imént még minden ragyogott. Zúg fülemben az iszonyú erejű dörej, szemem táját, vértől iszamos arcomat tenyeremmel végigsimítom. Vak vagyok, vak, nincs szemem!” Egyetlen percig sem akarta a vakok számára kijelölt életet élni. Megtanult vakon gépelni, és elkezdte megírni brazíliai élményeit. Szépirodalmi ismeretterjesztő író lett belőle, az Amazonas vidékének legalaposabb ismerője. Expedíciókon vett részt, és olyan vidékekre utazott vakon, ahová a látók is csak nehezen jutottak el. Ma is példaképnek kellene lennie, de túl kevesen emlékeznek rá. Egy pincér és egy szállodai szobalány gyerekeként született 1908-ban Budapesten. Az apja tüdőbetegség miatt elveszítette a munkáját, és nem sokkal később bele is halt a TBC-be. A családra az addiginál is nagyobb szegénység szakadt. A kamasz fiúnak nem volt lehetősége a továbbtanulásra, mezőgazdasági szakiskolát végzett Pápán, majd egy dunántúli nagybirtokokon dolgozott mezőgazdászként. Ennél izgalmasabb életre vágyott, így amikor 22 éves korában kezébe akadt egy különös újsághirdetés, azonnal tudta, hogy az neki szól. Egy ifjú biológus és barátja egy Brazíliába induló őserdei bogárgyűjtő expedícióba kerestek harmadik embert. A két ötletgazdának megtetszett a kiváló fizikai adottságú fiatalember, és 1930 elején együtt ültek fel a Le Havre-ból induló óceánjáróra. Expedíciójuk gazdasági alapja az a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött megállapodás volt, amely szerint a múzeum átveszi a Brazíliából küldött bogárküldeményeket, s a kutatók az ezért kapott pénzből folytathatják munkájukat. Az elképzelés rögtön az érkezés után csődöt mondott, Molnár két társa ugyanis maláriát kapott. Megbeszélték, hogy a városban maradnak, amíg felgyógyulnak, Molnár pedig előremegy az őserdőbe, hogy előkészítse az expedíciót. A lelkes fiatalember azonban hiába várta a barátait: helyettük egy levél érkezett, hogy betegségük miatt meggondolták magukat, és már úton vannak hazafelé. Azt is megírták, hogy a hajójegyre a felszerelések eladásából lett pénzük, s hogy társuk puskáját és ruháit is áruba bocsátották. Egyetlen fillér nélkül ha akart volna, sem tudott volna hazatérni. Elhatározta, hogy egyedül is folytatja az expedíciót, ám ehhez pénzre volt szüksége. Mivel volt mezőgazdasági végzettsége, munkavezetői állást kapott a Ford-ültetvényeken. Együtt élt az idénymunkásként dolgozó falusi szegényekkel, a caboclókkal. Amikor összegyűlt egy kis pénze, szabadságot vett ki, és két kísérőjével vadászó-gyűjtő-kutató utakra indult az esőerdőbe. A begyűjtött bogarakat, lepkéket, hüllőtojásokat és állatbőröket hazaküldte a Nemzeti Múzeumnak. Éppen azzal volt elfoglalva, hogy az általa befogott két élő anakondát és egy hatalmas Boa Constrictort hogyan küldjön el a budapesti Állatkertnek, amikor a robbanás minden addigi tervét és álmát eltörölte.

Az első perctől kezdve tudta, hogy megvakult: „Vak vagyok – kap el valami mondhatatlan, és tudom, sohasem oldható keserűség. – De ez a magam dolga, belülről kell megoldanom, mint annyi, és nemegyszer majd ilyen nehéz kérdést. Mint vezetem ezutáni életem sorát? Most és innen nem tudom, még nem tudom, de tény, megoldom.” Felszerelését szétosztotta a barátai között, és elbúcsúzott Brazíliától. Ötszáz dollárt kapott a biztosítótól, éppen annyit, amennyi a hazaútra kellett. Poggyásza az útijegyzeteit tartalmazó táska mellett három óriási láda volt, amelyekben a három óriáskígyót is szállította. Már a hajóúton megpróbált mindent önállóan csinálni. Egyik kígyója út közben elpusztult, a másik kettővel eljutott Budapestig. Első útja az Állatkertbe vezetett, ahol átadta az igazgatónak az értékes állatokat. Pénzt nem fogadott el értük. Hazatérése után édesanyja helyet szerzett neki az Állami Szemkórházban. Itt megerősítették, hogy soha többé nem fog látni, legfeljebb fényfoltokat az egyik szemével. Egy nővér segítségével megtanult egy hagyományos Remington írógépen írni. Lelkierejét látva az orvosok a kórházban töltött idő alatt őt kérték meg, hogy elkeseredett betegtársainak vigaszt nyújtson, beszélgessen velük. Pedig volt, amikor ő is nagyon elkeseredett. Meglátogatta az a lány, akivel elutazása előtt viszonya volt, és akivel Brazíliából is levelezett. Hűvös hangon közölte a férfivel, hogy kapcsolatuknak lehetett volna jövője, de „így vakon” erre semmi esély sincsen. Molnár Gábor ekkor érezte először, hogy fogyatékos, aki talán soha nem lesz képes a teljes életre. „Három esztendő magam elé tűzött türelmi időm – határozta el. Addig kell valaminek történnie, ha nem: elég ebből a világból.” Albérletet vett ki, ahol egyedül gondoskodott magáról. Házigazdája mesélt különleges lakójáról egy újságíró barátjának, aki egyoldalas riportot készített az önállóan élő vak emberről egy bulvárlapban. A cikk erősen kiszínezte az amazonasi kalandokat és a balesetet, ezért Molnár eldöntötte, hogy inkább maga veti papírra brazíliai élményeit. Kéziratát egy régi barátja vittel el az Est lapok főszerkesztőjéhez, és 1933. február 23-án, az újság vasárnapi mellékletében meg is jelent „Az anakonda – a kígyó támadása” című írása. A honoráriummal együtt felkérés is érkezett újabb cikkekre, s ezzel a bizonyíték, hogy képes lehet eltartani önmagát. Újabb és újabb lapok rendeltek tőle írásokat, s hamarosan a rádió is sorozatot készített élményeiből. Egy ügyvéd rábeszélte, hogy nyújtson be kártérítési igényt a Ford Company-hoz, hiszen az ő alkalmazottjukként, munka közben érte a baleset. Mások arra vették rá, hogy kérelmezzen trafikjogot az államtól, a törvények ugyanis a dohányárusítás jogát rokkantak számára tartották fenn. Nem sokkal később szinte egyszerre kapta a csalódást keltő híreket. Orvosai közölték, hogy bal szemét egy benne maradt szilánk miatt meg kell műteni, így még fényfoltokat sem fog látni többé. A Ford pedig elutasította kártérítési kérelmét, mivel a robbanás napján a munkaidőt igazoló kartonon csak munkakezdést jelzett, a munkaidő befejezését nem írta alá. A dohányárusításra beadott kérelmét a Pénzügyminisztérium „mint igényjogosultság nélküli kérelmezőét” elutasította. Akkoriban politikai összeköttetések kellettek egy trafikhoz, és ilyesmivel ő nem rendelkezett. Más összeomlott volna ilyen hírektől, ő azonban eldöntötte: nem vár többé mások segítségére. Összeszedte akkor már több száz megjelent cikkét és könyvet szerkesztett belőlük. Első kötete Kalandok a brazíliai őserdőben címmel jelent meg 1940-ben. Huszonöt másik követte.

Eldöntötte, hogy nem akar kizárólag egykori emlékeiből élni. 1946-ban elhatározta, hogy visszatér Brazíliába, és újra részt vesz egy őserdei expedíción. Ehhez rengeteg forrásanyagot kellett megismernie, ezért feladott egy hirdetést, amelyben felolvasót keresett. Egy fiatal újvidéki lány, Hegyi Margit jelentkezett. Molnár a bemutatkozó találkozáskor közölte a lánnyal, hogy csak pár hetes munkára számítson, mert hamarosan Brazíliába utazik, már csak a beutazási engedélyére vár. Az utazáshoz azonban kiutazási engedély is kellett, s az lejárt, amire megjött a brazil beutazási irat. Amire az új kiutazási végzés megérkezett, a beutazási engedély járt le. Évekig akadályozta így a két ország bürokráciája, hogy Molnár Gábor ismét Brazíliába utazhasson. Közben viszont olyan közel kerültek egymáshoz 20 éves felolvasójával, hogy 1950-ben összeházasodtak. Három gyerekük született. Igazán ismert és népszerű íróvá csak az ötvenes évek közepétől vált Molnár Gábor: talán ez volt az az időszak, amikor a Vasfüggöny mögé zárt ország lakói legalább könyvek segítségével szerettek volna egzotikus tájakon kalandozni. Útleírásai és őserdőkben játszódó regényei több tízezres példányszámban keltek el. Rendszeresen járt író-olvasó találkozókra, iskolákban és könyvtárakban tartott telt házas előadásokat. Eközben nem adta fel álmát, és mindig benyújtotta kérelmét a brazíliai utazásához szükséges engedélyért. Mindig elutasítás érkezett. Amikor 1964-ben egy mongóliai írócsere egyezmény keretében vállalkozó kedvű írókat kerestek egy mongóliai ösztöndíjhoz, jelentkezett. A vendéglátók számára csak az ulánbátori repülőtéren derült ki, hogy látogatójuk egy vak ember, aki egyetlen szót sem tud mongolul. Annál jobban csodálkoztak, amikor a vendég közölte, hogy a Góbi-sivatagban akar expedícióra menni. Kísérője a felesége volt. Hol nomád pásztorok jurtáiban, hol a szabad ég alatt aludtak, és a kommunizmusban betiltott kolostorok lámáival is találkoztak. Második expedíciójukra kamasz fiuk, Gábor is elkísérte őket. Mindkét utazásukról nagy sikerű közös könyvet írtak. Végül – 25 éves késéssel – megérkezett a brazíliai beutazási engedély is. Az immár 64 éves Molnár az Amazonas felső folyásánál élő törzshöz, a Satere indiánokhoz akart eljutni, ahová négy évtizeddel korábban balesete miatt már nem tudott elmenni. Kísérője egy régóta Brazíliában élő magyar szerzetes volt. Ő mesélte később Molnár Gáborról, hogy „az élmények miatt minden nehézséget vállalt”. Az expedíció során nemcsak őserdei indián falukat, hanem a lakott területektől elzárt gyémántmosó kolóniákat is meglátogattak, sőt, ismeretlen sziklarajzokat is felfedeztek. „Amit láttunk napközben, amit én mondtam, azt éjszaka legépelte, fantasztikus memóriája volt” – emlékezett a szerzetes. Íróként és utazóként is rengeteg terve volt még, amikor 1980. október 29-én szabadság-hegyi házában szén-monoxid mérgezésben meghalt. 72 éves volt. Jegyzeteit, kéziratos hagyatékát gondosan, mappákba rendezve hagyta maga után. Halála után azonban egy könyve sem jelent meg. Ajkán iskolát, könyvesboltot neveztek el róla, egy évtizedig még a neve is szerepelt különböző irodalmi és tudományos lexikonokban, aztán az újabb kiadásokból már kihagyták. „Meghúztam a határvonalat. Egyik oldalán keserűség, a másikon munka, teremtőerő, a teljes, töretlen élet van – írta sorsáról. Az élet egyensúlyi helyzete megint teljes. A brazíliai ősvadon pedig, mint sohasem felejtő szép menyasszony, tudom visszavár.” Nyári Krisztián

[gubozo]

Barizz magaddal! 0. rész

Férfiúról szólj nékem múzsa, ki a 100E-n hosszan hányódott felkavarván félig teli/üres gyomrát, s most ismét kitanulná az olasz nép eszejárását... Valahogy így kezdené ma Homérosz, ha ő is arról kezdene blogolni, milyen egyedül nyaralni menni az ember 30. szülinapja előtt 8 nappal. Persze, ha Nánásiék ontanák magukból a kontentet (mert egy ilyen címmel akár ők is tehetnék), már forogna a GoPro, menne lájvban, ahogy Nóri hajába belekap a ferihegyi szél, Apa nem győzné time lapse-elni, a gyerekek meg Gizus irányítása alatt vonszolnák a szponzor Samsonite-okat...

De itt most nem lesz sem time lapse sem Kalüpszó, csak én leszek meg a (még) huszonéves kalandvágy, az úticél pedig Barin keresztül a komfortzónán túli (olasz) táj. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy elinduljak-e egyedül, korábban invitáltam barátokat (khhm-khhm), velük végül nem jött össze, viszont Puglia már régóta ott van nálam a bakancslistán, ez a 30 előtti pár nap meg nagyon alkalmasnak tűnt egy kisebb elvonulásra. Mikor említettem másoknak, hogy egyedül megyek nyaralni, volt, aki sajnált, volt, aki nagyon bátornak tartott, én meg csak azon gondolkodtam, miért olyan nagy szám ez? Egy olyan ember, aki egyedül él, sok más egyebet is csinál magában, szerintem egyáltalán nem nagy szám, hogy a nyaralás is ilyen dolog. Az viszont igaz, hogy egy ilyen kaland élményeit jó megosztani másokkal, ezért találtam ki, hogy végig blogolok majd, remélem, másoknak is jó lesz, hogy meg akarom osztani az élményeimet. Ugye jó lesz? Nem hallom a hátsó sort! Ugye igen?

Most itt ülök a lounge-ban, magamba töltöm azt a minden mást, amire ott a MasterCard (#nemszponzorálttartalom), élvezem a viszonylagos csöndet, de azért az a pár ember, aki itt van, kicsit idegesít. Ez nálam sajnos normális, de remélem, hamarosan sikerül 100%-osan átadni magam a nyugalomnak és r-time helyett kicsit most a me time-nak. (Sorry, I’m OOO...) Ez most a 0. poszt, napi legalább egyet tervezek valamilyen formában jövő csütörtökig, még az is lehet, hogy videós tartalom is lesz. Meglátjuk!

Kövessetek (Facebook, Insta @greinerbalazs, Tumblr @gubozo), meg kövezzetek meg, ha sok lennék, nyugtasson benneteket a tudat, hogy magamnak sokkal több vagyok...

Písz & láv!

Bazsi

#barizzmagaddal #GbZ30

[versinator]

Ponson hadsora

Méheid kunyhókat felbődül csarnokához Szétszéledt sodorna lépcsőfokok pincelakókhoz Heverhetünk illatait pillanatról tűzevő Mindkettőtől szétfoszlanak apatikus dicsekvő Röpüljön allén fejekben terhessé Asszonyaival beojtanak moraját testessé

Őrszobákon kalandvágy megkeményedtem könyvhöz Nyelheti konzervdoboz végezetlenül örömhöz Magvaknak tejeltek hamvasan ügynököt Rámhagyták ehetne! földjeink vörösréztükröt Mérővesszővel fehér! rábukkanok üressé Lírám eredjen aranykárászt győztessé

Merészségem eljössz tájékukról ülésdeszkához Félrevezet üzeneteit elegyedik gyűlöletpocsolyákhoz Szomszédokat veszedelemmel rámtaláljon kéziszövő Reggeleket gondjaik csüggedjen jóttevő Kapuzzátok halálán meghosszabbitja törzzsé Indáit kénkövet baglyas képessé

Mondhatják átfúj ajtóim kőhöz Gereblyézni eresztettek büntetted költőhöz Feleségemnél szégyenoszlopa lépésrőllépésre kilencvenöt Tészták bartasándor festéktubusok küszöböt Vándorcirkuszok kézszorításával sejtetve hőssé Meghasonlás törmelékéből kiszorította papirmasé

Dalhoz letépted szőlőskert sáskajáráshoz Köpi cipók országainkat asszonyához Behúzódtak fellobogni szülőihez betevő Ra ösvényről kötényükben istenhivő Akaratosnak megválaszolnák lendületet fényessé Diktatúráját kulii hajszoltan farkasé

Álmaikból panorámásan ölbeejtett gyümölcshöz Mélységiszony mécseit rokkantjai ülepükhöz Bajukban utnak marják rögöt Kitakarított öregapó megjósolta üszköt Újságok szültetek kamaszoké asztalosé Gyárkürtök rámtörnének emberkézgyártotta

#petofivers #Kassak #Ponson #hadsora #v2.0

[mitolvasok]

- Akkor te mondd meg, mit szeretnél tudni? - Valóban fontos dolgokat. Például: azt mondtad, költő vagy, de még nem írtál verseket. Ezt hogy érted? - Miért, mi ebben a különös? Költőnek hiszem magam, mint sokan mások is. Nem különleges eset. - Éppen, hogy az. - Türelmetlenségéből most visszatért a szívélyes, szeretetteljes hangnemhez. - Többek között ezért is érdekelsz engem. Hogyan hiheti költőnek magát az, aki még egyetlen verset sem írt? Legalább azt mondd el nekem, milyen típusú költő lennél. - Hát olyan, ki nem ír verseket. - De szerinted a te verseidet már megírta egy másik költő. Nem érzed ezt bizarr dolognak? Örültem, hogy a költészetre terelte a beszélgetést, noha ezt elterelő szándékkal tette: - Nem írtam verseket, mert Apollinaire már megírta őket helyettem. - És miért nem Mallarmé, Rimbaud vagy Baudelaire? Mivel otthon éreztem magam a témában, határozottan feleltem: - Mert Mallarmé túl kifinomult,  és elvont, Rimbaud túl egocentrikus és lázadó, Baudelaire túl moralista és dekadens. Semmi közös vonásom nincs a három költővel. - Pedig nagyobb költők, mint Apollinaire! - Valóban, Apollinaire kevésbé jelentős, mint azok hárman: érzelgős, érzékieskedő, felületes, lim-lom. Valaki brocanteur*-nek nevezte. Mégis hasonlít rám, illetve én hasonlítok rá. Ő sem ismerte például az apját, neki is volt egy hibája: az örökös kalandvágy.

Alberto Moravia / Római utazás

(Szentgyörgyi Rita fordítása)

*zsibárus (fr.)

#alberto moravia

[debateviabooks]

Az élet olyan rövid... az ember nem tudja, mekkora kincset kapott, míg el nem veszíti.

Danielle Steel - Kalandvágy

#danielle steel #kalandvágy #könyv #magyar #idézet

[santaroka]

A Csodák földjén jártam ma,

átutazóban, Kőbányán. Nem tudom, mi vitt rá, hogy az Örsről a Kökire miért ne metróval menjek, talán a kalandvágy. Fejben kettéosztottam az utat, mivel a 3-as villamossal nem volt kedvem elmenni az Ecseriig, átszálltam a méltán híres 85-ös buszra. A megállóban egy kifúrt fülcimpájú óriás állta utamat, akkora lyuk volt a fülében, mint egy bögre letört füle, lehet, az is volt valójában, én csak azt figyeltem igazán, hogy ütni akar-e, lehányni, vagy barátkozni - eleinte ez nem volt egészen egyértelmű számomra. A másik fülcimpája úgy össze volt tekerve, mintha fityiszt akart volna mutatni. Akkor sem voltam teljesen nyugodt - bár jól lepleztem aggodalmaimat -, amikor istenként tisztelve adott egy puszit balról, egyet jobbról, megpaskolta kopasz fejemet (a panelházak között büszkén csattogott), és meg akart védeni a megállóba érkező busz utasaitól, akik szerinte nem akarják majd átadni nekem ülőhelyüket. Majd az óriás kérdezte: - Hol laksz? Vajon van-e erre helyes válasz? Hazáig akar kisérni? Tudni akarja, hogy a Csodák földjéről való vagyok-e? Minek hazudjak: - Tökölön. De laktam albérletben a Medveszőlőben évekig. Tetszett neki, vagy talán nem tudta kezelni a helyzetet, elvégre az isten, azaz én - mindenhol ott van, és útjai kifürkészhetetlenek. Nem úgy a 85-ösé, amire felszálltunk. Nem akartam leülni, nem akartam jelenetet. És nem is lett.

A Medveszőlő óta igazi metropolisszá vált a hely. Egy elfeledett oázis nőtte ki magát az ipari külváros acéldűnéi közül: egyenesre nyírt fű, új utak, felhőkarcolók az alagsorban korrekt kis üzletekkel, körforgalom, frissen festve. A buszon láttam még egy hatalmas rózsaszín unikornist is egy kínai lánynál.

Ne féljetek az óriásoktól! Álmodjatok szépeket! <3

#sánta