Tumgik
#kihasználás
Text
Ne mástól várd el azt, hogy legyen önbizalmad!
13 notes · View notes
your-blood-is-my-drug · 4 months
Text
"Benne van a szemedben, hogy bármeddig elmennél értem, és ez egyrészt izgat, másrészt elszomorít, mert tudom, hogyha úgy alakul ezt ki is használom..."
7 notes · View notes
im-leaving-soon-s2 · 2 months
Text
Az az ember voltam akit tökmindegy, hogy mennyire bántottál én továbbra is melletted maradtam és ott voltam neked. De egy idő után rájöttem hogy abba kell hagynom ezt a szarságot mert így csak azt hagytam, hogy az emberek kihasználjanak és, hogy átgázoljanak rajtam.
4 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Inkább elveszítek valakit, minthogy kihasználjam
The Neighbourhood - Reflections
183 notes · View notes
Text
Talán az fáj a legjobban, hogy megint elzárkozól Tőlem és ettől az egésztől, ami köztünk van...
Magad mellett tartasz és nem akarsz szakítani és lezárni ezt a kapcsolatot mert neked jó, hogy melletted vagyok...de ezzel nekem kurva nagy fájdalmat okozol, mert én pedig TELJES SZÍVEMBŐL SZERETLEK... Ezzel pedig te is teljesen tisztába vagy.
Én pedig most nem tudom, hogy hogy is álljak ehhez az egészhez a továbbiakban..
13 notes · View notes
tulgondolni-mindent · 2 years
Text
Tumblr media
63 notes · View notes
Text
Vicces nézni, ahogy az emberek egymást, valamint saját magukat elpusztítják. Nem kellenek ehez eget rengető fegyverek, elég csak a folyamatos nyomás, kihasználás, kiközösítés és megalázás...
23 notes · View notes
visszaakarokmenni · 2 years
Text
Ma egy éve
Ma most
6 notes · View notes
georgina-2003 · 2 years
Text
Sajnos, mi lányok olyanok vagyunk, hogy képesek vagyunk teljes szívből szeretni, még akkor is ha kihasználnak. Mind ezt azért mert egy kiéhezett srácnál nincs édesebb. Mindent kedved szerint tesz és részben bizonyít is, de legfőképpen megkapod azt a szeretetet, amit lehet, hogy eddig nem. De az a csúnya valóság, hogy többnyire ha elérni célját és otthagy és egyedül maradsz összetörve.
1 note · View note
azsofiaa · 3 months
Text
Soha többé nem vagyok hajlandó senkit beengedni az életembe. Milyen undorító elbaszott világ ez? Hazugságok, kihasználás, átverés, gúnyolódás… Én ebből nem kérek
200 notes · View notes
csacskamacskamocska · 10 months
Text
Egyszer amikor elmentem
Amikor már úgy éretem, hogy semmilyen megoldás nem változtatott a helyzeten, minden próbálkozásom kudarcba fulladt amit azért tettem, hogy máshogyan érezzem magam, hogy megtaláljam a helyem, hogy azt mondhassam ez a pozíció, ezekkel a körülményekkel, ezért az árért, ez nekem megfelelő és szeretek benne lenni, kihozom magamból a maximumot és lelkileg is rendben vagyok... szóval amikor úgy érzetem mindent megtettem, de kudarc, kudarc, aprópénz, kihasználás, megalázás... akkor elmentem. nem csinálom tovább, mondtam és tényleg nem csináltam. Azért tettem bele abba amunkába éveket, mert azt gondoltam, hogy kialakul egy különleges dolog. Egy össztartozás érzés, egy olyan véd és dacszövetség amiben megélhetem, hogy mindenek felett vagyok. Mert én a másikat odaemeltem. Erősítettem azt amiben jó és kisegítettem abban amiben nem annyira. Olyan falat húztam amin se ki se be nem ment semmi. Nem panaszkodtam senkinek és nem mószeroltam az ismerősöknek akkor sem, amikor vért pisiltem a rengeteg melótól. És nem engedtem be sem a közösbe a felesleges kritikát, ami csak az energiát viszi. Mert volt valami, amit közös célnak tekintettem és a közös munkát kiemelkedő értéknek. Amit nem kaptam elismerést azért, hogy nagyon jó vagyok. Nagyon jó grafikus, nagyon jó szervező és rendkívül teherbíró és megbízható. Kreatív vagyok, kiválóan kommunikálok és képes vagyok elindítani csoportokat. (megtartani nem annyira, mert amikor az én lendületem elfogy, többnyire széthullik a csoport ami önmagától nem képes működni. Többnyire olyanok tapadnak, akik önmaguktól nem képesek működni. Ez hibám), És azt az érzést sem kaptam meg, hogy amiben vagyunk, a közös munka a közös tervek, az a másik ember számára érték. Hogy hálás a sorsnak amiért kapott valakit, aki pont azokban jó amiben ő nem és így nem kell egyedül kapálóznia. Nem lett a közös munkának mélysége, csak sokasága. Nem volt a projekteknek személyes lezárása amikor feloldódnak az érzelmi görcsök. Csak gyűltek. Mielőtt elmentem, végiggondoltam, hogy soha nem fogom megkapni azt amiért érdemes lenne folytatnom. Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy morzsákat, utalásokat kaptam rá, de azok a dicséretek is kétesek voltak. Mondjuk 5-6 év után egy ilyet, hogy "rájöttem, hogy te mégiscsak jó grafikus vagy”. Vagy „lécci csináld meg ezt, tudod nekem nem annyira megy”. és voltak rámgondolások, vigyem haza a megmaradt kaját, és számoljam el nyugodtan a saját költségeimet, kifizetik. Mondjuk ezt a takarítónő is megkapja. Nem akartam tovább kényelmetlenül érezni magam a sok megfoghatatlan, meghatározhatatlan dologban. De attól még nem változott az, hogy szeretnék jót tenni másoknak. Se a szeretetem és megbecsülésem a másik ember felé. A rengeteg öntömjénezés után amiből kiderülhetett, hogy milyen kiváló vagyok, rátérek a lényegre. Amikor az ember kiszáll egy kapcsolatból vagy egy munkahelyről, azért titokban reménykedik, hogy legalább egy pillanatig azt mondja az ottmaradó, hogy: lehet, hogy valamit elbasztam. Most, hogy nyakamba szakadt ez a rengeteg szar, amit öt ember se bír megcsinálni, valaki meg vitte a vállán, lehet, hogy megérte volna több elismerést adni. Faszomba, egészen biztos, hogy ezt elbasztam. Nem vettem észre, hogy kimerült, hogy mindenét beletette. Se azt, hogy amikor a közösségért már nem érte meg csinálni, akkor miattam csinálta.
De nem ez történik. Dühösek lesznek. Múlhatatlanul és gyógyíthatatlanul dühösek lesznek. Egyetlen percig se gondolnak a másik emberre, egyetlen pillanatig sem tudják elképzelni, hogy jószándékú, hiszen, ha az lenne, akkor hagyta volna magát továbbra is kizsigerelni, megalázni, kihajtani. Hát mi a faszért ment el amikor minden olyan jó volt?!
Sokszor hibáztam. A cél sokszor szentesíti számomra az eszközt, és néha ez felülír dolgokat. Minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok toleráns. Érzékeny vagyok, sérülékeny. Konok és heves. Nehezen irányítható. És nehezen vagy egyáltalán nem bocsátok meg. Ezek miatt csak akkor könnyű velem dolgozni, ha elég nagy teret kapok. Kontrollmániásoknak nagyon nehéz velem.
P.s.: Szóval, ha bárki azt írja, hogy reméli, hogy a szerelme egy nap rájön, hogy mennyit veszített, akkor elárulom: sosem fog rájönni. Nem létezik az a pillanat. Csak a düh lesz.
Tumblr media
28 notes · View notes
dalszoveg-planet · 2 years
Text
Csak akkor hív, amikor nem akar egyedül lenni Ó, és te mész Miért? Nem tudod
Harry Styles - Boyfriends
124 notes · View notes
dopeforme · 5 months
Text
A bántalmazottak imája
Bocsásd meg magadnak, hogy ott, és akkor, nem tudtál mást tenni!
Hogy nem tudtál korábban kiszabadulni, hogy nem vetted észre korábban az intő jeleket, hogy nem volt erőd és eszközöd ahhoz, hogy ugorj!
Bocsásd meg magadnak, hogy elhitted mindazt, amit rólad, neked mondtak. Hogy értéktelen vagy, hogy miattad történt, hogy te tehetsz róla, hogy minden a te hibád, hogy nem vagy jó semmire!
Bocsásd meg magadnak, hogy felelősséget vállaltál egy bántalmazóért, egy másik, felnőtt emberért, mert elhitette veled, hogy az ő élete a te kereszted!
Bocsásd meg magadnak az anyagi veszteségeidet, ott, és akkor, nem tehettél mást, és ez nem veszteség volt, hanem a szabadságod ára!
Bocsásd meg magadnak, hogy évek, évtizedek mentek el, hogy sok volt a borús nap, a sötét éjjel, az álmatlanság, az étvágytalanság, a reménytelenség!
Bocsásd meg magadnak, hogy nem tudtál szólni, segítséget kérni, kiáltani, üvölteni, mert nem láttál, és nem érzékeltél tisztán!
Bocsásd meg magadnak, hogy elhagytad a mérgező embereket, akiknek mást kellett keresniük helyetted, mert olyanok, mint a paraziták, mindig kell nekik egy gazdatest, aki szívható!
Bocsásd meg magadnak, hogy a manipulációt összetévesztetted a szeretettel!
Bocsásd meg magadnak, hogy meg akartad menteni a menthetetlent, hogy odaadtad az összes külső és belső erőforrásodat valakinek, aki ezeket ellopta, és eltemette!
Nem szegényebb lettél, csak bölcsebb, és tapasztaltabb!
Bocsásd meg magadnak, hogy köd volt az agyadon, fátyol volt a szemeden, béklyó volt a lábadon, és bilincs a kezeden!
Adj hálát, amiért még élsz, amiért ki tudtál szabadulni, amiért újra megtanultál járni, beszélni, érezni, látni, repülni!
Adj hálát, mert észrevetted, mert ugrottál, mert megcsináltad, mert megtanultad, mert megszabadultál!
Olyan tudás birtokában vagy, melyet soha, senki el nem vehet már tőled!
Légy büszke magadra, mert van miért!
Megjártad a poklot, megküzdöttél a gonosszal, a sötét erőkkel, a démonokkal, és Te nyertél!
Legyen áldott minden perc, amit méreg, bántás, kihasználás, megalázás, és gyalázás nélkül töltesz!
Büszke vagyok Rád, mert egy hős vagy!
Te vagy az, aki egyetlen élet alatt, kétszer is megszületett!
Isten éltessen!
Ámen
Bihari Viki
9 notes · View notes
tulgondolni-mindent · 2 years
Text
Tumblr media
19 notes · View notes
katacha · 2 years
Text
Megnéztem ezt a négy részes dokumentumfilmet a fundamentalista mormon egyházról (FLDS), négyszer 50 perc tömény borzalom: poligámia, erőszak, gyerekkereskedelem, irányított házasság, kihasználás, vérfertőzés, pedofília, elképesztő PR hadművelet.
14 notes · View notes
annasecretblog · 1 year
Text
Ha értenéd, azt, amit érzek
Talán nem viselkednél így
Talán embernek néznél és nem kihasználás tárgyának..
4 notes · View notes