Rövid lista azokról a különleges helyekről, időkről és alkalmakról, ahol a Vámpír: A Maszkabál 5. kiadásának fordítása készült
A fordításon 2022 júniusában kezdtem dolgozni, a nyári napforduló napján, a délegyházi Oázis Naturista Kempingben. Épp itt nyaraltam a családommal, amikor jött a hír, hogy én kaptam meg a munkát, úgyhogy gyorsan előszedtem a laptopomat, és ünneplésképpen le is fordítottam az első pár oldalt, Mina levelét a gyermekéhez. Aztán rágyújtottam egy cigire; egy darabig elröhögcséltünk rajta, hogy milyen ironikus, hogy a naturisták jelmondata az, hogy “Süssön rád a Nap!”, aztán elmentünk úszni egyet.
2022 júliusában elmentünk a lengyelországi Bolków-ba, a Castle Party nevű goth fesztiválra. Úgy terveztem, hogy ebben a négy napban nem dolgozom, de azért magammal vittem kinyomtatva a klánleírásokat, hátha mégis feltámad bennem a munkakedv. Hát, ott, a lengyel erdő mélyén, egy romos várban Kaelan Mikla-t, Lacuna Coil-t, Nitzer Ebb-et, és Devil’s Trade-et hallgatva fel is támadt. Amíg reggelente a kempingben mindenki még részegen, vagy már másnaposan hevert szerteszét, én kockásfüzetbe írtam a Toreadorok klándiszciplínáit. (Itthon, amikor begépeltem, szerencsére volt lehetőségem kijavítani a felfokozott hangulatból fakadó helyesírási hibáimat.)
A barátaimmal közösen igazgatunk egy underground goth / szerepjátékos klubot, az ElizaBAT-et, ahol rendszeresen vannak házibuli hangulatú goth bulik, irodalmi estek és szerepjátékos alkalmak. Amikor túl fényesen sütött a nap, általában ide vonultam le dolgozni. Gondolom, egyértelmű, hogy miért volt előnyös a hely hangulata a kreatív folyamat szempontjából; de a legjobb mégis az volt, hogy bármelyik adott pillanatban volt körülöttem legalább 2-3 olyan ember, aki járatos volt a VtM világában, és azonnal ugrottak segíteni, ha valami kérdésem volt (többek között a RollPlayerből ismert Kobura, aki a klub egyik fő embere).
A munka alatt folyamatosan benne voltam több krónikában is, hogy így is minél jobban megértsem a játék működését, és úgy fordítsam le a dolgokat, hogy pontosan és könnyen érthető legyen a játékmenet. Az egyik ilyen krónikánk a Vault 51-ben folyt, szóval itt is fordítottam néhány oldalt. Egy másik játék az Alfa Shelter discord-szerverén, ami ugyan nem egy fizikai hely, de nem akarom kihagyni. (Mármint az Alfa Shelternek fizikai helye is van, de ott még nem volt szerencsém járni, csak a szerverükön).
Különösen vicces helyszín volt az albérletünk konyhája. Az egyik játékmechanikai elem, a “boon” fordításával már szenvedtem egy ideje, mert semmi nem hangzott elég jól. Aztán egy szombat este, buliból hazajőve, azt láttam, hogy a hűtőnkre fel van téve mágnessel egy Agatha nevű karakter boon-ja – a lakótársam, Virág ugyanis hatalmas LARP-os, és a legutóbbi játékában is használták ezt a mechanikát. Szerencsére ő se aludt még, szóval azonmód, szombat hajnali háromkor kifaggattam, hogy nevezték ezt a fogalmat a LARP-on a magyar játékosok.
És végül, az a helyszín, ahonnan ez az egész zsibvásár ered; ahol megszületett a vámpírmítosz, ami aztán inspirálta az angol romantikus irodalmat, ami aztán kihatott a 80-as évek popkultúrájára, amiből aztán egyenesen következett a VtM létezése: Erdély. Várost nézni, kirándulni (és bulizni) mentünk Kolozsvárra két barátnőmmel, de úgy gondoltam, hogy vétek lenne kihagyni ezt az alkalmat, hogy itt, Drakula otthonában is dolgozhatssak a könyvön. Úgyhogy a nyaralás második napján, miután hazaértünk az ebédből (pizza volt, a romániaiak iszonyat jó pizzákat csinálnak), de még mielőtt elindultunk a kolozsvári melegbárba az esti buliba, félrevonultam az AirBnB erkélyére, és a málló falú panelházak árnyékában még lefordítottam pár oldalt.
Végül a könyvet 2023. június 13-án fejeztem be, az ElizaBAT-ben. Aznap filmest volt, valamelyik horrorfilmet néztük volna; ilyenkor általában én ülök a pultban, és dolgozom a könyvön, a többiek pedig beszélgetnek, iszogatnak, míg el nem kezdődik a vetítés. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a pdf elfogyott. Görgetek lefelé, de nincs tovább. Alig akartam elhinni, hogy csaknem napra pontosan egy év után vége. Lecsuktam a laptopot, felálltam, és minden jelenlévőt meghívtam egy vodkára ünneplésképp.
Transtelex: Benedek Levente a „szotyizó Orbánról”: akinek van humorérzéke, az tudja élvezni ezt az alkotást
„DEUS EX SALIVA avagy Európa erős embere, Magyarország leggyőzhetetlen utcai harcosa, Felcsút Maradonája, a nemzet böllére, a dakota közmondások feltalálója, az aranyköpések verhetetlen szónoka, a normcore-divat diktátora, az ország- és stadionépítő népvezér, az oligarchák védőszentje, a pálfordulások utánozhatatlan kaszkadőre, az illiberalizmus felkent papja, az Európai Unió liftbe fingó rosszfiúja, a műparasztság feketeöves világbajnoka, a polgári trottyos lazaság megtestesítője és keleti háborús bűnös diktátorok lekötelezett barátja,
a kötcsei szemkápráztató zöld ingjében elszórja értékes magvait a Kárpát-medencébe, hogy annak népe sokasodjon,
megidézve ezzel Ai Weiwei csodálatos installációját és bevonulva az egyetemes művészettörténetbe.”
Transtelex: Sajtóértesülések szerint „visszautasíthatatlan” ajánlatot kapott a kolozsvári New York Szálló tulajdonosa, a szálak a Manevihez vezetnek
Műemlékmentés vagy pénzmosás?
A Continental Szállóra érkezett ajánlat kapcsán a román sajtó egyébként arra is emlékeztet, hogy az erdélyi történelmi műemlék épületek (és nemcsak) megvásárlása esetében, bár hivatalosan a magyar kulturális örökség védelméről beszélnek, valójában olyan pénzmosási konstrukciókról van szó, amelyek révén különböző magyarországi és romániai cégek jutnak elképesztő illegális nyereséghez.
A Media9 által leírt mechanizmus szerint a beazonosított eladó műemléképületért egy román cég emelt árat kínál, néha az ajánlat több mint 100 százalékkal meghaladja a kért összeget. A megvásárolt ingatlan nem marad sokáig a cég tulajdonában, néhány nap múlva az eladja az épületet a Manevi Zrt.-nek ismét túlárazva. Azonban a Manevi Zrt. nem a magyar államé, azt ugyanis a Fidesz kiszervezte egy alapítványba. A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány alapító okirata 2021 februári, és 2021 márciusában jegyezte be a bíróság, erről az átrendezésről többek között részletesen beszámolt a magyarországi Átlátszó is.
Ami az erdélyi ingatlanvásárlásokat illeti, korai figyelmeztető jele annak, hogy a pénzt valójában nem a magyar kulturális örökség felelevenítésére szánják az volt, hogy az 5,7 millió euróért megvásárolt szatmárnémeti Pannónia Szállóval mi sem történt az évek során. Öt évvel a vásárlás után ugyanolyan romos állapotban van, semmit sem tettek a szálloda rehabilitációjáért és a gazdasági/turisztikai körforgásba való bekapcsolásáért. További riasztó jel, hogy bár a Manevinek van egy romániai leányvállalata (Manevi Pro Transilvania SRL), amely mintegy két éve közvetlenül vásárol magyar érdekeltségű történelmi épületeket, a Manevi Zrt. továbbra is közvetítőt vesz igénybe. Itt jön a képbe egy kolozsvári cég, a Micro Vision Consult Kft. A két évvel ezelőtt alapított, homályos hátterű cégnek mindössze három alkalmazottja van, az ügyvezetőt Sebastian Feketének hívják, és ő grundolta össze a zsibói Wesselényi-kastély, a segesvári Alte Post vendégház és a székelyföldi szállodák, aradi ingatlanok átjátszását a Manevinek.
De lássunk néhány példát az összegekre: 2021 decemberében egy 3 millió euróra értékelt műemlék épületet Temesváron a Manevi Pro Transilvania 7 millió euróért vásárolt meg, de az anyavállalattól kapott összeg erre a vásárlásra 8 millió euró volt.
A Micro Vision Consult Kft. révén megvették az aradi Ardealul szállodát. A kolozsvári cég 2021 decemberében 3,5 millió euróért túlárazottan vásárolta meg, aztán a Manevi Zrt. 4,2 millió euróért vette át a közvetítőtől.
A Micro Vision Consult révén a Manevi Zrt. 15 millió euróért vett át két olyan székelyföldi szállodát, amelyek nem tartoznak a műemlék kategóriába. Ezek az épületek a Tușnad Rt. tulajdonában voltak, a cég 2021-ben közel 2 millió eurós veszteséget és 12 000 eurós nyereséget könyvelt el. A Micro Vision Consult által felajánlott vételár 10 millió euró volt, miközben a Tușnad Rt. Eredetileg abban reménykedett, hogy 5 millió euróért el tudja adni mindkét ingatlanját. A Manevi Zrt. azonban 15 millió eurót biztosított a közvetítőnek. Az ilyen mértékű árnövekedés indokolatlansága annyira nyilvánvaló, hogy még a romániai jogászai is figyelmeztették a Külgazdasági és Külügyminisztérium döntéshozóit, hogy a román hatóságok vizsgálatát kockáztatják tőzsdei manipuláció miatt. Az eredmény? Romániai ügyvédi irodát váltott a Manevi Zrt.
Gábor György
>Volt, amikor könyveket hurcolásztam neki Kolozsvárra, meg híreket. Mindkettőt falta, a könyveket még inkább. Amikor átjött Magyarországra, jártunk az előadásaira, s tátott szájjal hallgattuk: vártuk a metafizika alapkérdéseinek végső és megnyugtató megoldásait. Aztán főnököm volt a Filozófiai Intézetben, senkit sem piszkált, minden kollégát felnőttnek tekintett, s minden gondolatért…
Magyar nyelvemlékekről tartott előadásokat a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen Korondi Ágnes, az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport (ELKH) Fragmenta Codicum műhelyének kutatója 2022 májusában.
Az egyetem Alumni Napok c. rendezvényén az OSZK-ban folyó töredékkutatásról és a gyűjteményünkben őrzött több értékes töredék irodalomtörténeti jelentőségéről beszélt kutatónk.
Korondi Ágnes a Res Litteraria Transylvaniae Vetus Irodalom- és Művelődéstörténeti Műhely vendégeként magyarszakos hallgatóknak, doktoranduszoknak és oktatóknak vezetett műhelyfoglalkozást az Érsekújvári kódex passiójának forráshasználatáról.
Végül a Preaching in Liminal Areas of Medieval Western Christianity. Similarities, Connections, Contrasts című nemzetközi műhelykonferencián a Döbrentei-kódex passiójának műfaji kérdéseiről adott elő Korondi Ágnes.
Egy rákospalotai általános isi előtt felállított szobor 1958-ból.
Hogy miért nem a Hősök terén van, az totál rejtély előttem. Vígabb lenne ez az ország Csingasguk és Bőrharisnya szobrával Könyves Kálmán mellett, az ziher.