Tumgik
#legjobb érzés
hagyjalmarafaszba · 1 year
Text
Amikor egy teljesen idegen társaság, jobban odafigyel rád mint a barátaid. Apropó, a barátaid..akik azt sem tudod hol vannak éppen xd
14 notes · View notes
grandhearlife · 2 years
Text
Azaz érzés megvan??
-amikor a mindened.... Szenvedélyesen érint meg téged.. 🤤És mélyen a szemedbe nézz? Megfogja az arcod , magàhoz húz és megcsókol? 🤭🥵
2 notes · View notes
Text
Egyik legjobb érzés mikor hosszú ideje vársz egy zenére hogy kijöjjön és eljön AZ a nap, és végre szarrá hallgathatod... Imádom 🤩✨
6 notes · View notes
Text
az egyik legjobb érzés a világon, amikor a pánikroham közben a szíved lelassít és elkezd megnyugodni, az a pár másodperc, amíg érzed a lassulását és a végtelen ürességet és pár pillanatra nem érzel semmit, se jót, se rosszat
169 notes · View notes
amit-sose-mondtam-el · 4 months
Text
Ahogy a kezed lassan végigsimította a combomat, a szemhéjam lecsukódott és semmi mást nem érzetem, csak a bőrömön végigsikló puha érintésedet.
204 notes · View notes
nextdoorgirlfriend · 9 months
Text
Megint itt vagy. A mosolyod… Ahogyan megkérdőjelezed amit mondok viccesen:
- Igen?! - kérdezed felvont szemöldökkel miközben mosolyogsz mint egy gyerek csillogó szemekkel.
És újra azt érzem, hogy többet akarok ebből, majd visszacsöppenek a valóságba. Abba a valóságban ahol te meg én nem mi vagyunk. Ahol te és én nem vagyunk.
20 notes · View notes
legjobb-erzesek · 11 months
Text
#32
Éjszakai kocsikázás.
34 notes · View notes
pdflower · 1 year
Text
Nagyon szeretem Őt.
De tudom, hogy téged sokkal jobban tudtalak volna.
3 notes · View notes
estimesekcsakneked · 5 months
Text
Estimese #002
"Első barátnőm kinda crazy volt, ezért is szakítottunk végül, de uh, az a lány tudta mit csinál. Tudta hogyan izgasson fel publikus helyeken, ahol nem csinálhatok vele semmit. Gimi alatt snapeket kaptam tőle a melleiről órák közben, végigmarkolta a farkamat a kibaszott színház közepén, csak azért mert tudta, hogy minél jobban felhúzza az agyamat annál agresszíven fogom megdugni este.
Egy ilyen alkalom után volt, hogy tényleg nagyon haragudtam rá, és miénk volt az egész ház este... Legyen annyi elég, soha életemben nem izzadtam le így. Egyébként is imádok játszani a másikkal, megujjazni, kinyalni, tipikusan az a csávó vagyok aki azért csinálja mert élvezi. Szóval szépen lassan elkezdtem játszani vele, elfenekeltem őt és számoltattam vele, olyan jó feneke volt hogy így, aaaa. És aztán szerintem a következő bő két órában folyamatosan csak majdnem jutattam el őt a csúcsra, az utolsó pillanatban hirtelen abbahagytam mindent. És aztán egy idő után nyilván nem értette mit csinálok, mondtam neki hogy ameddig nem kér bocsánatot addig nem mehet el, és ahogyan azonnal bocsánatot kért, egyből tudtam hogy nyert ügyem van. Szóval betettem, és elkezdtem dugni őt, csókolóztunk, markoltam a nyakát, a melleivel játszottam, és ahogyan éreztem hogy el fog menni hirtelen kihúztam. És az a kétségbe esés, mint a drogfüggő akitől elveszik a drogot, de mondtam neki hogy nem hiszem el amit mond, és addig fogom ezt csinálni amíg meg nem győz. Három négy alkalom után úgy könyörgött, hogy olyat te még nem láttál, mindent megígért, kimondattam vele mindent amit csak hallani akartam, "kérlek hadd élvezzek el, kérlek kérlek" stb baszottul élveztem a hatalmat és az az érzés hogy mennyire kívánta és akarta a farkamat. Szóval miután már tényleg így kb mindent megígért amit valaha csak akartam, elkzedtem mozgatni benne szépen ritmusosan a farkamat, és ahogyan elélvezett te. Remegett meg nyogott percekig a farkamon, miközben chokeingoltam és kiszívtam a melleit... Életem legjobb napja xd"
Hasonlókért katt ide, vagy küld be a saját sztoridat 👉🏽 @estimesekcsakneked
48 notes · View notes
bucsasza · 2 months
Text
Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.
(Csitáry-Hock Tamás)
33 notes · View notes
nitta86 · 7 months
Text
Voltam futni 4,5 km-t, szerintem tök jól ment elsőre a hosszabb táv a 1,5-2 km-ek után. Szóval élveztem és megyek máskor is, de irtó fura volt telefon nélkül nekiindulni a világnak.
7 évvel ezelőtt nagyon rendszeresen futottam, aztán különböző okok miatt abbahagytam és egy hónapja kezdtem újra. Anno, 2016-ban épp csak megkaptam életem első okostelefonját, szóval csak rácsodálkoztam, hogy ilyen is van, de nem nőtt még hozzám, így nem volt fura nélküle futni, sőt kiröhögtem azt a barátnőmet akihez beszélt angolul a telefonja, hogy pontosan hogyan fusson. (Most már nem nevetném ki, ha őt ez motiválja, hajrá.) De most annyira furának, sőt veszélyesnek és kicsit illegálisnak tűnt az hogy a mobilom nélkül megyek el tök messzire itthonról. Előtte kinéztem egy nem forgalmas útvonalat google mapson és bemagoltam, és ez ilyen érdekesen retró érzés volt. A retró életérzést még fokozta az, hogy az útvonalban benne volt az az utca ahol az áltsulis legjobb barátnőm lakott, és ahol kiskamaszként mindenféle marhaságot műveltünk a szomszédok szeme láttára a felelsz vagy mersz játék miatt. :D
Egyébként tudom, hogy van mobiltartó tok futáshoz, meg kis táska stb., meg akár okosóra ami méri mennyit megyek és közben hozzáférek a mobilom funkcióinak egy részéhez is. (Mondjuk ez utóbbi a rémálmom, hogy futás közben kapok valami munkahelyi vagy hivatalos emailt.) Mindenesetre most egyelőre nem az a cél, hogy vigyem magammal a telefonomat, hanem hogy újból rájöjjek, hogy lehet anélkül is létezni.
40 notes · View notes
csacskamacskamocska · 3 months
Text
A barátaink szeretik-e a barátainkat
Mi van, ha utálod egy barátod barátját? Előrebocsátom, ahogy majd a végén is írok róla, hogy most erről úgy beszélgessünk, hogy fogadjuk el, hogy van ilyen. Nem jó, nem szép, nem szeretjük, hogy van, de bárkivel előfordulhat. Ha veled még nem fordult elő, akkor nem szent vagy, csak szerencsés. Mivel nem vagy teljesen ostoba, következésképpen próbálod kideríteni, hogy miért utálod. De még a gondolatát is utálod, hogy foglalkozz vele. Van ugye az a módszer, hogy tégy úgy... és majd megjön az érzés. Legyél vele kedves és mosolyogj rá, csinálj úgy, mintha nem lenne bajod vele, és idővel talán őszinte lesz a mosolyod. Van akire már őszintén tudok mosolyogni. De csak azért, mert lejáratta magát valamiben, ami nekem fontos. Ebből rögtön ki is derül, hogy azért zavart, mert azt gondoltam, hogy jobb nálam. Gyarlóság... barát a neved. Így inkább a nézz mélyen magadba és légy magadhoz kegyetlen, hogy meglásd, mi miatt utálod azt a valakit, akit kedvel, akit te kedvelsz. Közhelyek helyett: Nem tudod, hogy miért kedveli, mit szeret vagy tisztel benne, mi az ami imponál neki, mit talál vonzónak benne. Ahogy azt sem, hogy van-e amit nem kedvel, amit csak elnéz vagy amit ő se szeret az adott emberben. Nem ismered a másik ember minden gondolatát. Többnyire a saját vonzalmunk mértékét, milyenségét vetítjük a másik emberre. Folyton folyvást kivetítünk. Normális esetben ezzel nem is foglalkozunk, nem gondolkodunk rajta. Csak akkor válik ez az egész érdekessé, ha valahogy az utált személy kilóg ebből a sémából. És amelyik része kilóg, az valószínűleg szemben áll az értékrendünkkel vagy valamivel amivel mi azonosítjuk magunkat. Én egy kedves ember vagyok! Mondták is meg szeretném is, és érzem is. Barátságosan fordulok a világ felé és inkább a szépségeire és az örömeire fókuszálok. Ha a másik ember inkább megjavítaná azt ami rossz, ha ő folyton rámutat nem jó, nem szép dolgokra, akkor függetlenül attól, hogy ő milyen ember valójában, nekem irritáló lesz. És ezt a számomra irritáló valakit, egy barátom nagyon kedveli, sőt, a barátjának tartja, sőt, láthatóan nem ugyanazokat a dolgokat várja el tőle, mint tőlem. Minderről nem is tudnánk, ha az utálat nem kényszerítene rá, hogy ilyesmire figyeljünk. Ettől nehéz ezeket feloldani. Allergiára van antihisztamin, de irritáló emberekre nincs semmi, csak az elfogadás, hogy neked elég fontos az a valaki, hogy a csatolt részeivel együtt elfogadd. Van ebben is egy értékrend. A legjobb barátomnak legyek a legjobb barátja, minden kiváltsággal. A jóbarátaimnál már sok más jóbarát is elfér, a barátaim barátaival nem is foglalkozom, az ismerőseim barátairól lószart se tudok. Azt mondod, te nem foglalkozol ezzel. Azért nem, mert a helyeden vagy, mert a kapcsolataid rendezettek, mert senki nem akar összezavarni és mert senki nem ugrál páros lábbal az érzékenységeiden. Vagy normális életed van – jó esteben – vagy te vagy a "hangos szomszéd", te vagy a zavaró tényező, ezért nem érzékeled. Engem se szeret mindenki, ami meglepő ugyan, de tény :D :D
A legfontosabb azért mégis az, hogy bármilyen gyűlölet, utálat irritáció fontos lesz-e 3 év múlva? Mert, ha nem, akkor most sem éri meg az energiát. Bármennyire viszket, elviszi magával az idő. A kocsmába, ahova jársz, rengeteg olyan ember jár, akit, ha jobban ismernéd, nem innál vele egy helyen.
Az emberek csak próbálják jólérezni magukat a saját tyúkszaros kis életükben, és bármit, de tényleg bármit és bárkit felhasználnak ehhez. Én is. Te is.
Tumblr media
22 notes · View notes
mindigvankiut · 29 days
Text
Mindennap azt várom , hogy végezzek a munkával és otthon várjalak . Elmondhatatlanul boldog vagyok veled. Úgy érzem végre megkaptam azt amire vágyom és amit érdemlek . Felbecsülhetetlen érzés melletted álomra hajtani a fejem és a te látványodra ébredni . Mindennap megcsodálom hisz felfoghatatlan , hogy a tini szerelmünkből ez lett . Ő lett a mindenem a boldogságom , támaszom a társam és egyben a legjobb barátom .
@mindigvankiut
13 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 10 months
Text
Ráeszmélni hogy osztályelső vagy érettségi eredményekből..🥹✨✨🙏
5 notes · View notes
amit-sose-mondtam-el · 11 months
Text
Beleszeretni abba, ahogyan a világot látja sokkal örökebb, mint bármilyen másfajta szerelem.
455 notes · View notes
dajkag · 1 year
Text
Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.
Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".
Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.
Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.
Tumblr media
神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻
56 notes · View notes