#lezárás

[idonttalkwithpplhere]

From: It Starts with Us

#colleen hoover #könyv #könyvrészlet #szakítás #lezárás #múlt #jelen #kapcsolat #mérgező kapcsolat #bántalmazó kapcsolat #fájdalom #teher #lélek #összetört lélek #pillanatok #kilépés #továbblépés #boldog #boldogság #boldogtalanság #szomorú #szomorúság #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #emberek #érzések #búcsú #lemondás

[thinking-abouteverything]

"Van az a pillanat, amikor meg kell tenni a lezárást, még ha nehéz is."

Tanács a legjobb barátomnak

#gondolatok #legjobb barát #tanács #lezárás #magyar tumblr

[ertednyilt-viragok]

Akkor amikor végleg el kellett volna engednelek szerettem beléd teljesen

#gondolat #szerelem #viszonzatlan szerelem #elengedés #lezárás #szemkontaktus #találkozás

[csacskamacskamocska]

Eljött a napja

törölni fogom az FB ismerőseim közül azokat, akik meghaltak. Én még a telefonszámokat sem törlöm és nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért jutottam mégis erre az elhatározásra. Nem akarom azokat a gondolatokat, amik velük kapcsolatban feljönnek bennem. A többségük életükben sem volt a barátom, csak ismerősöm (valahonnan a távolból) és néha rossz nézni, hogy mások küldözgetik nekik a születésnapi köszöntéseket mert még annyit se tudnak róluk, mint én, aki csak egy távoli ismerős vagyok. És mindig emlékezni kell, hogy már meghaltak, és úristen, de fiatal volt, és én is hogy öregszem és ez volt, az volt, nem is szerettem valójában. :/ Attól, ha törlöm őket, már nem lesznek halottabbak. Persze, a kedves barátnőmet megtartom. :( De a mesteremet, tanáraimat, távoli ismerőseimet törlöm. Béke bitjeikre!

#törlés #halottak #lezárás #01-24

[dreamy-in-a-lyingworld]

Mit gondoltál drágám,

leszek a pótlás?

Kicsi szivednek a vibrálás?

Mikor fejben más valakire vágysz...

#magyar tumblisok #lezárás

[nemvoltamelegjoneki]

Lezártam a múltam

Kitakarítottam a szobámat

Kizártam az életemből a mérgező embereket

De a lelkemben, hogy tegyek rendet? Hogy hozzam helyre azt, amit mások rontottak el bennem?

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #lélek #összetört lélek #mérgező #emberek #lezárás

[the-feelings-do-not-go-away]

Elengedlek

Jöttél, s oly könnyen felforgattál mindent az életemben

Máig nem értem hogyan tehetted ezt meg velem

Végig söpörtél hurrikánként, s összetörtél legbelül

Fájnak az emlékek, mert a szívem mindig megsebesül

Két karomban tartottalak, féltve minden bajtól

De az igazságot nem hallottam, a fejemben lévő zajtól

Talán te nem láttad, de én tiszta szívből szerettelek

S hogy boldog légy, mint egy fehér galambot, hát elengedlek!

#szerelem #fajdalom #lezárás #elengedlek #itt a vége #sajat vers #erzelmek

[just-sad-with-you]

Rossz ha elmúlik a szerelem az egyik fél részéről. Még rosszabb érzés meglépni, azt hogy lezárd. De meg kell tenni annak az érdekében, hogy ne húzzd se a saját idődet, se a másikét, ha már nem látod a jövőjét a kapcsolatotoknak.

#érzések #fajdalom #szomorú #gondolatok #egyedül #kapcsolat #lezárás #szakítás

[videkma]

Készüljenek a dugóra! Törökszentmiklósnál a 4-esen lezárás lesz egész júniusban

Az Utinform adta híról, hogy a 4-es főúton, Törökszentmiklós keleti határában útépítés miatt a 119-es és a 120-as km között június végéig félpályás lezárást vezettek be. Napközben jelzőőrös irányításra készüljenek! Ismerve a 4-es út zsúfoltságát bizonyosan torlódások várhatók Forrás: Utinform

View On WordPress

#4-es út lezárás #törökszentmiklós dugó

[youaremycloud]

na

most levonjuk a konklúziót

mostmár nem tudom mennyi idő telt el, nem számolom már. volt benne sok lent és egy kevés fent, mert kár lenne szégyellni, hogy bizony az a lent uralta ezt a pár hetet. de örülök ennek így utólag. minden nap, mindent egy kicsit másképp kezdtem látni. magamat, téged és magunkat is. én is tudom, olyan, hogy mi, olyan most nincsen. legalábbis bizonyos értelemben. viszont más tekintetben mindig is lesz, ugyanis jelentős szerepet töltöttünk be egymás életében, szóval mondhatom azt hogy mi. az első fontos dolog, amit nehéz, de nem lehetetlen megtanulni és befogadni, az a béke. hogy békében vagyok magammal, hogy nincs szükségem rád ahhoz, hogy boldog legyek. nem te vagy a boldogság közepe. te vagy egy része. de nem a mozgatórugója. az én vagyok. rajtam múlik, hogy beengedem-e a boldog dolgokat, boldog embereket az életembe. a következő fontos dolog a gyász. ugyanis ha nagyon szeretsz, akkor bizony nagyon gyászolsz ha ez a szeretetforrás eltűnik. de ezt sem bánom. ennyire szépen, ennyire tisztán sosem vittem véghez valamit magamban. nem mondom, hogy a lezárás olyan volt közöttünk amire számítottam, de magamban olyan volt amilyet elvártam. tisztességes, kedves és ami a legfontosabb békés. nem mondom kellett hozzá idő, de tudtam, hogy menni fog. a következő az elengedés. el kellett engedjem azt, hogy azt akarjam itt legyél. nem a vágyat engedtem el, hanem a ragaszkodást. ugyanis nélküled is teljes vagyok, nélküled is boldog vagyok, nélküled is halad az életem, nélküled is vannak sikereim, nélküled is képes vagyok élni. azt hiszem inkább ez a legnehezebb. összemosni a békét az elengedéssel. meg kell békélj azzal, hogy valami már nem a tiéd. itt vagy magadnak, szeretned kell magad, hogy mások is szeretni tudjanak, hogy képes legyél befogadni ha valaki szeretni akar. természetesen nem kívántam ezt sose magamnak, vagy neked, hogy ilyen helyzetben legyünk. de ebből a szituációból annyi de annyi tanulságom lett, nem csak rád, úgy az egész életre nézve. annyi mindenben változott meg a véleményem, a felfogásom, hogy miben látok boldogságot, hogy miben keresem a biztonságot. eleinte fájdalmas, de aztán óriási leckét adtál nekem. az, hogy elmentél, megtanított igazán értékelni saját magam. mert igazán sosem rád kellett volna szükségem legyen

hanem magamra 🤍

#elfogadás #elengedés #boldogság #béke #szeretet #önszeretet #magyar #gondolatok

[dajkag]

Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.

Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.

Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.

Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".

Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.

Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.

神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻

#gpoy #lehet kicsit sírtam de nem biztos amúgy

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária

Mit tudtunk meg eddig az M1-en történt  szombati tömegszerencsétlenségről?Tudjuk, hogy már a baleset előtti órákban is katasztrofálisak voltak a látási viszonyok az autópálya egyes szakaszain. Tudjuk, hogy a baleset előtt másfél órával, már történt egy szerencsétlenség ugyanabban a térségben, ahová mentőhelikoptert és több rohamkocsit kellett küldeni a súlyos sérültek miatt. Tudjuk, hogy a rendőrség és a Közút Felügyelőség tisztában volt a veszéllyel, hiszen a forgalomjelző táblára kiírták, hogy erős oldal szél és rossz látási viszonyok tapasztalhatók, de semmiféle más óvintézkedést - forgalomlassítás, elterelés, lezárás - nem tettek.Tudjuk, hogy Szlovákiában a porfelhő miatt ugyanebben az időben lezárták az ottani autópályát, nem engedtek fel autót a pályára. Ács Sándornétól, a Kishantosi Mintagazdaság volt vezetőjétől azt is tudjuk, hogy a por, amelyet széthordott a szél, valójában azért keletkezett, mert Mészárosék és Tiborczék, az új földesurak,  kiirtották azokat a fa- bokor- és egyéb növénysorokat, amelyek feladata a föld megkötése lett volna. Ugyanolyan barbár módon  tarolták le ezeket a földeket is, mint az Európában egyedül álló Kishantosi Mintagazdaságot. Éppen úgy ahogyan a gyarmatosítók bántak a gyarmatok népeivel és természeti kincseivel. Láthatjuk, hogy sem Pintér Sándor belügyminiszternek, sem Mészárosnak és Tiborcznak - a Közútfenntartó üzemeltetőinek és a pálya melletti földek birtokosainak - nincs mondanivalójuk az egy halálos áldozattal és 39 sérülttel és hatalmas anyagi kárral járó balesetről, és ezerrel megindult a szerecsenmosdatás, mely szerint kizárólag az autósok és kamionosok tehetnek a szerencsétlenségről. És biztosak lehetünk benne, hogy a vizsgálat is erre a megállapításra fog jutni. Pedig mennyivel jobb és biztonságosabb lenne az élet ebben az országban, ha Pintér Sándor nem a pedagógusok és orvosok, hanem a rendőrség soraiban tenne rendet, Mészáros visszatérne a gázszereléshez, Tiborcz pedig... számára nincs ötletem, mert a lopáson kívül semmi másban nincs szakmai gyakorlata. Nem hittem volna, hogy 40-50 évvel az olaszországi maffiafilmek - "A vizsgálat lezárult, felejtse el", "Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek" stb. - elkészülte után a valóságban is átélem mindazt, amit akkor a mozikban elborzadva láttam.

[ertednyilt-viragok]

Megkaptam az utolsó nagy pofont az élettől, ami rávilágított arra a nyilvánvaló tényre, hogy örökre el kell engednelek

#elengedés #lezárás

[csacskamacskamocska]

Egy vita kapcsán

visszapörgettem több havi levelezést egy barátommal. Próbáltam megtalálni benne, hogy mi okozta bennem a rossz érzést a mellőzöttségérzést ami egyre csak gyűlt és gyűlt. Visszapörgettem és nem nagyon találtam. Pedig annyira erős volt az elhanyagoltság érzés, az egyoldalúság érzés, hogy végül vitát robbantott ki. Hát igen, így visszaolvasva három hónapot, az egész olyan, mint egy tartalmas beszélgetés. Talán csak a válaszok között eltelő napok meg hetek lehetnek a bűnösök, amik így nem látszanak. A várakozás és a lemondás hullámai. A lezáratlanságok, amikhez vissza-visszatér az ember, aztán lemond a másikról, na ez se ír már, aztán előkerül és akkor az ember nem mondja, hogy baszódj meg, hát látom a fészen, hogy ott vagy, csevegsz, csak nekem nem válaszolsz, menj a faszba, hanem beindul az automatizmus a lelki sziahellodejóhogyírsz. Aztán utána meg a deállatvagyok, hát hagyni kéne a picsába, nem reagálni, meg nem is kérdezni semmit. Nem kell vele foglalkozni, akkor nem teremtődik semmi rossz érzés. Hiszen vannak akikkel nem teremtődik. Sőt, csak olyanok vannak. Akkor ez mitől működik máshogyan? Ezt meg kell értenem, addig nem tudok továbblépni, amíg nem értem. Egoista vagyok, énközpontú, mondta. Mondjuk, nem tudom kiközpontúnak kéne lennem a saját életem élményei kapcsán. Nem körülöttem forog a világ? Hát, bármilyen meglepő, de! Az én világom körülöttem forog, bár az tény, hogy az emberek sajnálatos módon a saját életüket élik, a helyett, hogy engem szolgálnának, így csak az marad, hogy érzékelem a hatásokat. Hogyan hat a másik élete az enyémre? Jó-e az nekem vagy nem? Jó érzéseket kelt-e vagy nem? Mire késztet? Nyitottságra vagy lehasításra? Mások miért nem mondják azt, hogy énközpontú vagyok? Másokkal miért nem keveredek ilyesféle nézeteltérésbe? Másokkal miért érzem kiegyensúlyozottnak a kapcsolatomat? Végül arra jutottam, hogy saját döntésemből, túl sokat toltam bele ebbe a kapcsolatba, sokat vettem el máshonnan, hogy ebbe beletegyem, így sokkal magasabbak voltak az elvárásaim, mint másokkal szemben, ahol inkább felém áramlik az érdeklődés és azért cserébe áramoltatom vissza a figyelmet. Igaz, bőségesen. Szeretet, érdeklődés, kiváncsiság, elismerés áramlik felém, amiért viszonzásul igyekszem hasonló jókat adni. Persze, én is kezdeményezek, ha valakivel rég beszéltem és azokat is szemmel tartom, akikkel nem beszélek gyakran, és ha eltűnnek hetekre, aggódva rájuk írok, hogy minden rendben van-e velük. És ők hálásak a figyelemért, mert a jelzés, hogy számít valakinek, az mindenkinek jólesik. Szóval, szépen elnézést kértem, és magamban helyreraktam a dolgot. Úgy kell működtetni, ahogy az összes többit. Akkor nincs baj, nincs veszekedés, nincs harag. Amúgy nekem a bocsánatkérés kurvakönnyen megy. Mint mindenkinek, akit narcisztikus szülő nevelt. Ezt kell csinálni ahhoz, hogy az embert békénhagyják. Hiszen a valódi érzéseim úgy se érdeklik a másikat, akkor meg olymindegy. Ő csak a saját világa békéjét akarja helyreállítani, annak minden lelki kényelmével. És hát, én is.

#vita #lezárás #archiválni mint a többit amire nem várok választ #02-02

[nemvoltamelegjoneki]

Április 30.

Ma két nagyon fontos dolog is lezárult az életemben...

Elballagtam és Téged is elengedtelek.

#magyar tumblr #magyar tumblisok #hungary #magyar #tumblr magyarorszag #tumblr #artists on tumblr #saját #ballagás #elengedlek #elengedés #vége #lezárás

[angelofghetto]

RAGD EL

Covid lezárás utáni első dolgozós hetek egyikén történt. A céges kis étkező-konyha mosogatója fölé a csempére valaki egy kis kockás papírdarabot ragasztott a következő felirattal:

"RAGD EL MAGAD UTÁN AMIT ELMOSOGATTÁL"

Bevallom, először olyan furcsa, kicsit sajnálkozó, kicsit nevetgélős érzés jött fel bennem, de azonnal el is szégyelltem magam. Mi vagyok én, valami troll? Valami másokat lenéző önjelölt zseni? Talán túl sok kommentet olvasok, és már belém szivárog a rosszindulat, a káröröm, vagy mi? Ez nem én vagyok.

A második gondolatom az volt, hogy előveszek egy üres fehér lapot, és olyan dekoratív, mégis jól olvasható betűkkel, ahogy feliratokat készíteni szoktam, megalkotom a helyes szöveget, szívecskékkel meg mosolygó szmájlikkal körítve, és kiteszem, mintha a hirtelen odafirkantott helyett kiraknék egy előkészítettebbet, maradandóbbat, így észrevétlenül "javítanám". De ezzel is esetleg megbántanám az illetőt, ha észrevenné a tartalmi különbséget. Vagy lehet, hogy észre sem venné? Mindegy is. Végül úgy hagytam. A műhelyben egyszerű népek dolgoznak. Fizikai munkások darabbérért. Ők cipelik a hátukon ezt az országot, nem a nagyonokos megmondóemberek. Ezt kell tisztelnem a cédulában.

De hogy valami pozitív kicsengése is legyen a bejegyzésnek, egy másik feliratot is megemlítek. A WC fülkékben ki vannak tacepaózva, bizonyos szövegek, melyek a pumpa és kefe használatára buzdítanak, valamint hogy az ember a helyiség elhagyása előtt mindenhol ellenőrizze a tisztaságot. Engem igazából bosszantanak ezek a feliratok, de érteni kell, nem mindenki nevelkedett angolvécés környezetben, vagy nem mindenki figyel oda. Szóval készítettem ilyen kis öntapis címkéket, és a WC-tartályok öblítést elindító gombjaira ragasztottam.

Működik.