Tumgik
#majd rájössz
szaszithoughts · 7 months
Text
Rájössz majd, hogy egyedül is megtudod csinálni, és nem kell felesleges embereket gyüjtened magad köré.
949 notes · View notes
softicyhuman · 5 months
Text
"Egyszer majd rájössz, hogy nem védhetsz ki mindent, amit az élet dob feléd."
Joss Stirling - Storm ​and Stone
355 notes · View notes
banatostenger · 5 months
Text
“Egy szép napon majd rájössz, hogy én voltam aki ott volt melletted minden rossz ellenére…de sajnos addigra már én messze járok tőled.„
296 notes · View notes
calm-of-a-guy · 16 days
Text
POV: Otthon ülsz, és nem érted hogy honnan jön, hogy:
"Liebe Fahrgäste, Sie verzögern die Abfahrt! Bitte halten Sie den Türbereich frei!" Meg hogy "Stefan-Fadinger-Platz, umsteigen zu...."
Majd Rájössz, hogy a fiúd villamos szimulátorral játszik 😅
Tumblr media
37 notes · View notes
Majd egyszer rájössz hogy ezt elcseszted.
797 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 12 days
Text
Majd ha egyszer rájössz, hogy azért lett vége, mert mindenkit kettőnk elé helyeztél, ne keress!!
18 notes · View notes
egy-lany-blogja · 3 months
Text
Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az Élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan a teremtett világ ezernyi fényét, a napfelkelte aranyát, és ne legyen benned félelem. Az Élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy. Ma is. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis
14 notes · View notes
csacskamacskamocska · 7 months
Text
Vak tükrök
Napok óta ez jár az eszemben, hogy ha az emberekben két tükör van/lenne... Mintha lennének emberek, akik nem tudják a jó dolgokat visszatükrözni. Csak a rosszat. Csak a hibákat, a negatívumokat. Sosem váltanak át a pozitív dolgok tükrözésére. Ha jót tesznek, abban is a nehézséget veszik észre, a nehézséget kommunikálják róla. Milyen lenne egy ilyen szuperhős? Megmenti a világot és ott panaszkodik, rémes volt, büdösek voltak az emberek... bevágott a feszülős naci... azért a kurva anyját annak, aki kitalálta a vilégvégét reggel hat előtt! Nem az az érdekes igazán, hogy vannak kritikusabb meg optimistább emberek, hanem amikor rájössz, hogy a kritika kinyilvánítása nem építő és nem is levezetése valaminek, nem stresszoldás a panaszkodás meg kritizálás, hanem nem képes másra. Ennyit tud, ez ő. Ez a lételeme, ez folyik az ereiben. Az ő másik tükre törött, megvakult, nincs. Nos, valójában ezen az öröm visszatükrözésének képtelenségén gondolkodtam. Hogy bármi történik az ő életükben, bármi nagyszerű, csodás, örömteli, az a tükör, az öröm tükre, akkor sem mutat majd semmit. Elmennek egy étterembe, kiposztolják, megvan a dolog pozicionálás része, de az már nincs, hogy pfű, kibaszott jót ettünk, ez a rák/pocok/cipőtalp ez valami fenséges volt. Amúgy, önmagunk pozicionálása a posztjaink által, az is egy nagyon érdekes kérdéskör. Bármilyen meglepő, erős szerepe van, kapcsolatban áll a párválasztással. Azt nem tudom, hogy a vaktükrű emberek egymásra találnak-e és küldözgetik-e egymásnak a negatívumokat, mintha pingpongoznának, aztán potty, leesik és a másik kezdi az ütögetést... simán lehet. Persze, nem mondom, hogy a hurráoptimisták nem fárasztóak, akik szándékosan letakarják a fél tükröt, nem akarják látni a rosszat. De nekik a másik tükrük is jó, csak nem akarják használni. Félnek tőle. Az optimizmusban fürdőzés hasonlóan kellemes, mint a negatívumokban tapicskolás. Az előbbi nem szeretne csalódni, utóbbinak rosszabb már nem lehet, csalódás már nem érheti. Vagy ki tudja. Logan egyszer azt mondta nekem, hogy már többször nem úgy történtek a dolgok velem kapcsolatban, mint amire számított. Nyilván rosszra. Hát igen. Velem nehéz. :D Nade mégis az érdekel, hogy vajon ez a hiányosság a pozitív dolgok átélésére, visszatükrözésére, ez vajon hogyan lesz? Genetika? Neveltetés? Nem tudják, talán nem is kapizsgálják, hogy mit veszítenek. Gondolom ők szexelni is úgy szexelnek, hogy hát ez egész jó volt, de majd megunom úgy is. Ha beszélnek róla, kell lennie benne valami lefitymálónak. Vagy a kapcsolatból, a másik emberből képtelenek egy valamirevaló nem közhelyes jótulajdonságot mondani. Amiért megéri. De nekik, az ilyen embereknek is van párjuk/szeretőjük, szóval van valaki, akinek vagy mindegy vagy megszállott vagy beteg vagy jó üzletnek látja. Mert amúgy, más/sok tekintetben ők kiváló emberek. Lehetnek megbízhatóak, okosak, kötelességtudóak, de még szórakoztató is lehet a szarkazmusuk. Mondjuk, egyszer rájössz, hogy az nem szarkazmus... Sejted, hogy mindent megtesz és nem látod, nem érzed, hogy szeret. Mert olyan, mint bármikor, mint bárkivel. Sosem ragyog. Akármi történik, sosem boldog.
Tumblr media
20 notes · View notes
anangelicdemon · 4 months
Text
99%-ban te hibáztál, mégis mindenért engem okoltál. Nem küzdöttél értem, értünk.
Belátod idővel, hogy mindennek az okozója te magad voltál.. Majd ha a következő barátnőd elhagy rájössz de már késő lesz.
7 notes · View notes
felhokfelett-1 · 2 years
Text
Egy nap majd rájössz, hogy ugyanazt az embert nem találják meg kétszer az életben. Nem mindenki pótolható. Légy óvatos kit bántasz meg.
256 notes · View notes
Text
Játszom a kapós, könnyű Prédát, majd mire észbe kapsz, rájössz, hogy végig én voltam a Vadász.
10 notes · View notes
azsofiaa · 8 months
Text
Megpróbáltam
Írtam neked reggel, írtam neked este. Érdeklődtem napközben, de te mégis ugyanannyira leszartál miután azt láttad, hogy érdeklődést mutatok feléd. Van egy rossz hírem, innentől majd írsz ha akarsz, ha nem írsz akkor meg így jártál. Majd rájössz mit vesztettél, mert én semmit!
7 notes · View notes
Text
Mindenki azt mondja az idő gyógyít
De még ennyi idő után is a lelkem ordít
Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő
És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő
Hányszor akartad vissza tekerni
És minden újból átélni
Hányszor akartad megállítani
És örökké egy helyben maradni
Az idő nem gyógyít hanem bánt
És minden alkalommal magával ránt
Az idő tönkretesz
Hülyeség az hogy mindent helyretesz
Az idő egy örökkévalóság
A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság
Szeretni valakit életed végéig
Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig
Az idő gyűlöletet kelt
A szemed pedig könnycseppel megtelt
Olyannal lenni akit szeretsz
De ő az akit legbelül temetsz
Azt hinni hogy minden jó lehet
Ez csak egy nagyon ritka eset
Ölelni, csókolni míg teheted
És érezni hogy mennyire szereted
Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is
Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis
Elhidegülsz és feladod
Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod
Rettegni attól hogy mi jöhet még
De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég
Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet
De àrnyéka minden percben csak téged követ
Szereted de utálod egyben
De mégis róla írsz ebben a percben
Ezt teszi az annyira dicsért idő
Azt üzeni minek ide jövő
Bàrcsak ne múlna az idő
Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő
Talán sokkal könnyebb lenne nélküled
És ezt a hülyeséget még elis hiszed
Ő mindig is ott lesz a szívedben
Minden szeretetben és gyűlöletben
Félig elengedve de mégis tartva
Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra
9 notes · View notes
konnyeknelkul · 2 months
Text
Legszívesebben ordítanék, hogy még neked sem voltam fontos, és csak a munkád számított, de nem! Én ehelyett csak némán szenvedek, te pedig nem tudod, nem látod, hogy baj van, méghozzá nagy! De semmi gond, majd akkor egy nap úgyis rájössz, hogy mennyire elcseszted. De akkor már sajnos késő lesz....
5 notes · View notes
az-elso-tanc · 1 year
Text
Miért fáj ennyire? Fenyegetve érzem magam mert mindíg van nálam jobb...egy nap majd rám unsz és rájössz, hogy nem is vagyok elég jó neked
10 notes · View notes
humblepie00 · 11 months
Text
éreztél már ilyet?
tudod, mikor azt mondjuk, hogy ez most teljesen más
ez a "teljesen más" érzés ez nem csak egy szimpla teljesen más fellángolás
ez A teljesen más.
nem 1 hét után mondom rá, hogy ő bizony teljesen más. nem lehet valakire 7 nap után azt mondani, hogy megváltoztatta az életed
4 év után mondom, hogy ő bizony más és bátran merem kijelenti, hogy vele élném le az életem.
igazából olyankor jössz rá, hogy már nem vagy gyerek, mikor egy adott szituáció megtörténik és visszagondolsz a múltra majd rájössz, hogy akkor milyen gyerekesen reagáltad le ezt az egészet, de már nem
hisz ő teljesen más.
7 notes · View notes