Tumgik
#megfelelési kényszer
Text
Akkor veszed észre, hogy változtál, amikor már nem akarsz mindent mások tudtára adni a közösségi médián. Már nem vágysz figyelemre.
137 notes · View notes
dangel-here · 1 year
Text
Nem vagyok jó senkinek.
Se magamnak,
Se másnak.
465 notes · View notes
ejfelikivansag · 10 months
Text
Egy olyan világban, ami
tele van megfeleléssel,
mégis a legkönnyebb dolog az,
ha leszarjuk ezeket.
Éljünk boldogan, hisz
ebből az életünkből
csak egy van.
48 notes · View notes
Text
Felesleges erőfeszítések
Mert rettenetesen rossz érzés, amikor tudod, hogy bármilyen erőfeszítést is teszel, sosem érsz el semmi eredményt, nemhogy a legjobbat, még csak közepes teljesítményt sem.
15 notes · View notes
crazyblondesblog2 · 11 months
Text
Gyertya láng vagyok szemedbe
De ha hevesen égek, te elfújsz
Ha újra feléled tüzem, te ismét eloltod azt
Megint kuporgok vizes kanócomat szorongatva de már nem merem meggyújtani..
Erre te szárazra törlöd és újra lángot adsz. De már késő...
Most már önként ugrok fejest a vízbe, és oltom el önmagam.
13 notes · View notes
softicyhuman · 9 months
Text
Tudod, nem mindenkinek lesznek végül jó emlékei az iskolás éveiről.
Mindig azt hallgattam; "Visszasírod még a gimis éveket." Hát nem tudom akkor mit sírjak vissza. A szorongást, a túlgondolást, az insomniát, az indokolatlan nagy stresszt, a megfelelési kényszert, az önbizalomhiány okozta önmarcangolást vagy a gyomorgörcsöt.😄
Egyik se hiányzik, de csakhogy az idősebbeknek igazuk legyen, majd választok egyet és azt fogom gyászolni.👍
Bármilyen jó dolog is történt azokban az években, visszaemlékezve lehet nem fognak annyira hiányozni, mint amennyire fáj rágondolni a sok rosszra.
6 notes · View notes
welcominthehell · 1 year
Text
Fogalmuk sincs milyen önbizalomhiánnyal élni.
2 notes · View notes
Text
Leértékelés
Képzeld el...
Képzeld el, hogy sétálsz a sorok között. Leértékelés. 
Meglátod. Sérült, hol itt hol ott. Külsőleg nem fog meg igazán, de az utolsó darab. 
Elviszed. Olcsó volt és mert miért ne. Külsőleg nem a legjobb, kaptál már jobbat is. Most jó lesz valamire.
Majd hazaérve nézegeted, felméred, megérte? Kérdezed magadtól. Hisz volt már jobb is.
Hisz nem nyűgözött le, értékesebb lenne szebb külsővel.
De utolsó darab. Meg hát már haza vitted.
Nem önt el imádat vagy rajongás, nincs beteljesülés vagy érzelmi áradat.
Elvárnád tőle, hogy a legjobb is lehetne, elvárod, hogy változhatna, hogy számodra még megfelelőbb legyen.
Szebb külalak, szebb vonások, szebb forma.
Összehasonlítás, elvárások és ítélkezés vakít el. 
Hisz tudod, volt már szebb is.
Számodra ebben a formában már kevesebb értékkel bír. 
Akkor miért nem hagytad ott másnak?
2 notes · View notes
Text
“Én egy szendvics vagyok”..
Miért van az, hogy az agyam folyamatosan leblokkol ha téthelyzet van?
Hiába próbálok Én ÉN lenni, laza, jó fej, vicces, tisztelettudó, intelligens stb...amikor oda kerülök, hogy értelmesen kéne kinyögni egy mondatot, olyan vagyok, mint aki még soha nem találkozott emberekkel.
Legyen szó állásinterjúról, vagy ha találkozok egy helyes sráccal, azonnal meg akarok felelni, azt akarom, hogy fogadjanak el/ vegyenek fel/ szeressenek, és a saját agyamat sütöm ki azzal, hogy ráfeszülök, rágörcsölök, rástresszelek a beszélgetésre.
Ez a megfelelési kényszer kikészít..
Egy állásinterjún megakartam kérdezni, hogy a szabadságot, hogy lehet kivenni, csak meghatározott időben vagy akkor, amikor szükségem van rá. Ehelyett azt bírtam kérdezni, hogy “itt van nyári szünet?” ...
Nincs erre valami gyakorlat, vagy mantra, vagy varázsige, hogy ne feszüljek be már a legelején és ássam el a lehetőségét is annak, hogy egyszer megismerjenek, hogy lássák, hogy megbízható vagyok, lojális, agilis, kreatív, értékes ember/társ/munkaerő, hogy jól járnának velem?
.... Nem akarok szendvics lenni!...
4 notes · View notes
csakazolvassa · 2 months
Text
drága nőtársam!
Remélem, jókor ér el ez a poszt. Én itt ülök egy kávézóban lüktető fejjel, forró arccal,Continue reading drága nőtársam!
Tumblr media
View On WordPress
1 note · View note
Text
Szar reggelek  Szar nappalok  Annál rosszabb éjszakák  Minden ami van rossz , vagy szar és sose lesz jobb  Mert nem tudod mit kéne tenned és csak elrontasz mindent 
0 notes
ktimisblog · 5 months
Text
Tumblr media
Ma végre sikerült kb. két órát csendben, telefon nélkül csak bámulva a falat feküdni az ágyban. Azt hiszem legutoljára talán akkor ültem ennyit nyugiban mikor a kórházban kellett egész napokat végigülni, hogy végre sorra kerüljek.
Persze ide eljutni se csak egy döntés kérdése volt. Annyira sikerült elpattintani ma is azt a bizonyos húrt a fejemben, hogy a tervezett tanulás helyett inkább lefeküdtem (nagy nehezen és meglepő módon sikerült egy másfél órát aludnom is) és bámultam ki a fejemből.
Ilyenkor -meg kb mindig amikor van időm gondolkodni- általában kavarognak a gondolataim akörül, hogy mekkora szarban vagyok és hogy hogyan is juthatnék ki innen. Nem jutottam túl messzire a megoldás illetően ma sem, de mégis jó volt az a csendes két óra.
Én nem tudom, hogy más szokott-e úgy lenni vele, hogy visszasírja a vezetékes telefonos időket? Mert a "zajt" ne úgy képzeljétek el, hogy itt nonstop rádió vagy tv megy. Persze akkora gyerekzaj amekkorát egy egy éves tud csapni az van, néha megszólal Kalap Jakab vagy a kisfiam xilofonozik, de ezen felül csend van. Viszont én már zajnak élem meg a telefonomat is. És nem a csörgésre gondolok. Akkora gyűlölethullám, érdektelen hírtömeg, a mással való foglalkozás, más szerepben tetszelgés tud szembejönni az interneten, hogy nem tudom feldolgozni lelkileg. Én már kivontam magam a közösségi médiából is, hogy senki életét ne lássam, de még a vinteden is megtalálnak.
Persze ebben nyilván közrejátszik a jelenlegi idegállapotom is, de esküszöm néha olyan jó lenne ha békén hagyna mindenki.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem teszem félre a telefonomat többször és ülök a csendben vagy olvasok amire nagyon vágyok? Itt jön képbe a nagyon nagyon felerősödött megfelelési kényszerem mindenki felé (fel kell venni a telefont ha hívnak) és nem merem megcsinálni hogy csak úgy félreteszem.
Már leírva is hülyének érzem magam...
0 notes
ujrakezdesnelkuled · 1 year
Text
A megfelelési kényszer a legnagyobb betegségem. Ugyanis senkinek se vagyok fele annyira se jó, mint nekem a másik
657 notes · View notes
Text
Az Árnyékban Rejlő Megfelelési Kényszer
Elgondolkodtam az érzésekről, kapcsolatokról és a megfelelési kényszerről.
Az érzések olyanok, mint a színek egy palettán. Minden érzés egy festékfolt, és amikor összekeverednek, egyedi színeket alkotnak. A kapcsolatok pedig olyanok, mint az ecsetek, amelyek segítenek kifejezni és megmutatni ezeket az érzéseket. De mi van, ha a festék nem illik össze, vagy az ecset nem találja el a megfelelő vonalat?
Ebben a pillanatban a megfelelési kényszer kerül előtérbe. Az igény, hogy másoknak megfeleljünk vagy társadalmi elvárásoknak feleljünk meg, gyakran elhomályosítja az igazi énünket. Megfelelni próbálunk másoknak, elfelejtve, hogy a saját érzéseink és szükségleteink is fontosak.
Egy kapcsolat mélyebb értelmet nyer, amikor mindkét fél meg meri osztani az érzéseit és gondolatait. Az őszinte kommunikáció segít átlátni az érzelmek palettáját, és valódi kapcsolatokat építeni. A megfelelési kényszerrel való szembesülés pedig lehetőséget ad arra, hogy újra felfedezzük önmagunkat és megtaláljuk azt az egyensúlyt, amely boldogságot hoz.
Legyetek bátrak, osszátok meg az érzéseiteket, és ne felejtsétek el, hogy mindenki egyedi színű festékfolt a hatalmas palettán!
0 notes
ezteislehetnel · 2 months
Text
Nem érdekellek, sosem leszek neked elég jó, de én mégis próbálkozom és megpróbálom magamból kihozni a legjobbat...talán csak a megfelelési kényszer miatt...
Remélem egyszer ott fogok állni előtted és csak magamnak akarok majd megfelelni...miattunk...miattam
58 notes · View notes
Text
Szeptember 28.
Érdekes nap. Emberi sorsok.
Szabadnapos voltam.
Olyan sokminden járt a fejemben.
Hol siklott ki az életem?
Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.
Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.
Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.
Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.
Mára már tudom.
Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.
Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.
Mindig felnéztem rá. A környezetem is.
Soha nem érhettem a nyomába.
20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.
Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.
10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.
22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.
Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.
Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.
Bár te haltál volna meg helyette.
A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.
Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.
@wandering-thoughts-blog
19 notes · View notes