#meghallgat

[anapostategirl]

Lassan egy hete már, hogy nem beszéltünk...

Ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat még mindig úgy csinálunk, mintha mi sem történt volna; elfelejtjük az egészet. Írunk egymásnak pár soros üzeneteket ami éppen eszünkbe jut. Mintha össze se vesztünk volna, mintha meg se bántottál volna, mintha észre sem vennéd, hogy valami nincs rendben.

Felhívlak, mert törődni akarok veled. Egy hét után már én kezdem magam rosszul érezni. Szinte föl sem vetted még, de kitör belőled az éppen aktuális fájdalom és düh. Nem én okoztam, ezt most valaki más. 10 perce hallgatnak már és az elejétől fogva jön belőlem az az anyai szeretet, amivel próbállak tanácsokkal ellátni. Majd lerakjuk a telefont, mert menned kell. Én meg ott maradok egyedül a gondolataimmal.

Nem baj, hogy elmondod. Meghallgatlak. Csak szerettem volna én is mesélni. De téged nem nagyon érdekelt én meg nem szoktam az ilyesmit erőltetni.

Felhívtam inkább egy barátnőmet. Fél órát csevegtünk. De azért tettem ki képeket, amit majd úgyis látni fogsz. Talán felhívsz majd, hogy "nem is mesélted"... vagy talán annyira elszégyelled magad, hogy nem. De mindegy is.... én nem erőltetem.

#szeretve lenni #love #élet #life #életem #hamis szeretet #miss you #sadgirl #sadness #sad #sad thoughts #i'm sad #szomor?s?g #szomoru #szomorú #sister #sisters #testvér #felhívlak #meghallgat #calls #listen

[senki-hercegnoje]

Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted.

Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled.

Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.

Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.

Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.

Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel…

#magyar #tumblr #szerelem #magyar tumblisok #szerelmem #magyar tumblr #gondolatok #este #szeretem #szeretet

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Te dobtál el, mégis te vagy az, aki nem akar teljesen elengedni. Nem engeded, hogy elmenjek. Azt akarod, hogy továbblépjek, de közben meg akarsz tartani. Az életed részének akarsz tudni.

Hogy szeretetből csinálod-e? Óh...dehogy! Félelelmből. Mert félsz, hogy nem találsz még egy olyan embert, aki úgy szeret majd, mint ahogy én. Aki mindig meghallgat. Aki mindig mindenben melletted áll, és akire mindig számíthatsz. Félsz, hogy nem találsz még egy olyan embert, aki annyira törődik veled, mint ahogy én tettem. Rettegsz...a magánytól.

A magány. Ez az egyetlen ok, amiért még mindig meg akarsz tartani.

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #szerelem #nem szerelem #magány #egyedül #félelem #vége #szakítás #emberek #élet #baszd meg

[csacskamacskamocska]

Lelki társ

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a „lélek” szó alá besöpörjünk egy rakás zavaros dolgot. Érzékenységeket, szentimentalizmust, fájdalmat rengetegfélét, kapcsolódásokat, együttérzést. Ami nem logikus, az érzelmi, az lelki.

Ki a lelki társ? Aki feloldja a lelked mélyén lapuló, az életedet és az érzelmeidet bilincsbe verő magányérzetet? Vagy az a lelki társ, aki ugyanúgy mint te, mer gúnyos lenni, előítéletes, irigy, bosszúálló? Vagy, aki kiszolgálja a ki nem mondott vágyaidat? Akit kedved szerint rángathatsz, most van kedvem hozzád, most nincs, és tűri mert neki valamiért ez nem gond. Ő lenne? Vagy, aki minden kaland vagy veszekedés után is visszafogad? Vagy, aki érti a céljaidat és támogat benne, hogy elérd, akkor is, ha e miatt esetleg neki rosszabb lesz vagy éppen elveszít? Mindent meg tudsz vele beszélni és mindenre azt mondja, nahát, én is éppen így! ? Vagy csak mindent meghallgat, amit elmondasz és hagy élni?

Ha rátalálsz, tudni fogod, hogy ő az! – szokták mondani. Aztán kiderül, hogy csak egy narcisztikus vagy pszichopata hálójába kerültél, aki rutinosan tudja, hogy mitől érzed magad megérkezve.

Ja, nem tudom ám az okosságot, csak az kavarog bennem, hogy egy barátnőm azt mondta, szerinte soha semmi nem oldja fel a magányérzetet. Mindig le fog csapni, ha éppen a gyermeki énünk nem kapja meg a magáét. Valószínűleg igaza van. Egyetlen rossz szó, vagy amikor a másik nem áll a rendelkezésünkre, az elég, hogy magányosnak érezzük magunkat. Minden egyéb jó ellenére. Azok inkább, akiket gyerekkorukban valami módon elhanyagoltak vagy nem élték meg az érzelmi biztonságot. És ez az űr nem betölthető és felesleges várni azt, aki betölti, mert az ember normálisan társkapcsolatra vágyik, nem egy apára vagy anyára.

Persze, néha érezzük, hogy valaki több. Vele könnyebb kommunikálni, valahogy gördülékenyebbek a dolgok, kevesebb a feszkó, több a pozitív hozadék. Aztán szerelmesdalokon sírunk valaki más után, aki egy görény. És a lelki társ visszafogad.

Nincs lelki társ. Igények vannak és kiszolgálók. Hasonló életvezetés, hasonló értékrend és gondolkodásmód van. Ráadásul a lelki dolgokban botladozók gyakran társulnak érzelmileg túlfűtött emberekkel, akiken keresztül ki tudják élni vagy meg tudják tanulni amivel nehezen boldogulnak: a lelki dolgokat.

Volt egyszer egy pasim, akinek volt egy lelki társa. Aki nem én voltam. Igaz, amíg együtt voltunk, addig nem tartotta vele a kapcsolatot. A nő ismertem személyesen és eléggé megdöbbentem amikor a sztori kibomlott elém. A nőnek féltucat lelki társa volt, a szar házasságában azzal szórakozott, hogy férfiakat akasztott horogra. A lelki társság mellett persze küldött cicis fotót is, szigorúan plátói alapon, az elfogadás és a vagányság bizonyítékaként, hiszen a kapcsolat egymás feltétel nélküli szeretetén alapult. Hát ki értené meg jobban egy férfi lelkét, mint aki küld magáról valami izgit?

Az én mondjuk lelki társam a céljaimban van velem. Abban vagyok a legsebezhetőbb és ott van szükségem a jóféle megértésre és támogatásra. Okos tanácsokra, biztatásra, és persze arra, hogy tervezhessek és építhessek meg álmodozhassak, és ezt ne olvassák a fejemre. Hogy mit tudok adni cserébe? Hát, mire van szükség? :) Cicis fotó jó lesz? :D

#lelki társ #magány #kapcsolatok #kommunikáció #érzelmek #09-04

[egy-lany-blogja]

“ Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve.

Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról.

Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.

Mert csak a szeretet gyógyít. ”

Müller Péter

[anyadisszeretne]

Aztán egy idő után belefáradsz. Eleged lesz a sok idióta emberből és úgy döntesz messzire mész. Messzire, annyira, hogy a végén az állomáson találod magad és az S71 vonatot várod hátha elvisz magával.

Én egész életemben csak olyan embert kerestem aki meghallgat de nem csak simán meghallgat hanem meg is ért. Mindig amikor el akartam mondani a fájdalmaimat, a problémáimat valakinek akkor ő elkezdte mondani, hogy "jaj igen,képzeld velem is ugyan ez van" a végén pedig azon kapod magad, hogy ismét te hallgatod a másikat de te ugyan olyan szarul vagy. És valljuk be őszintén ez kiábrándító.

Tehát úgy döntöttem messzire megyek, de a vonatra várva eszembe jutott a kislányom aki több mint valószínű ugyan olyan lesz mint én. S nem érti majd s nem hallgatja meg senki csak az anyja, mert én ott leszek neki úgy ahogy nekem soha senki.

#magyar #idézetek #gondolatok #saját

[lilgirlinthebigworld]

Az a baj az élettel, hogy találsz egy embert, aki mindenben megért, boldoggá tesz, meghallgat, felvidít és nem ítél el akkor sem, ha életed legnagyobb baklövését készülöd elkövetni. Hagyja, hogy megszeresd ezt az embert és megvárja, hogy csak nehezen tudj nélküle létezni. Aztán minden figyelmeztetés nélkül elveszi és mondjuk ki. Élvezi, hogy szenvedsz. És nem hagyja, hogy begyógyuljon az űr benned, amit az elvesztése hagyott ott, mert percről-percre beugrik valami, ami miatt eszedbe jut. És egy idő után már sírni sem tudsz, csak nézel magad elé üres tekintettel. Rohadt szar érzés, az élet pedig egy rohadt nagy szemét.

#magyar #hungarian #idezet #fajdalom #life quotes #sajat #szó #magany

[kinlodok]

Legjobb barát, akiben megbízol, meghallgat, szórakozóhelyen órákig hallgatja a sírásod, szülinapodon meglep ajándékkal, átérzi a fájdalmad, aztán egy októberi napon random rámegy arra, akibe szerelmes vagy hónapok óta?

#hol barátság ez? #miért?

[zoeeozzoeeoz]

Néha elgondolkodom, hogy mit várok el egy baráti kapcsolatban. Aztán rájövök, hogy semmit. Nem várok el semmit, amit a barát saját magától, minden féle ráhatás nélkül "ad" nekem, ......nem ez hülye szó h ad nekem.......azt sem várom el h bármit is adjon. Nem tudom megfogalmazni. Nem tudom, hol kezdődik számomra egy barátság. Mert nem várom el, hogy mindig ugorjon, ha szólók, hogy segítsen bármiben, nem használom ki, nekem nem ezen múlik. Segítséget sem nagyon szoktam kérni senkitől, megpróbálom magam elintézni ami adódik, nem ugráltatok senkit. Szóval nem tudom. Talán valamiféle érzelmi kapcsolódás az ami kell számomra. Hogy tudom hogy van, meghallgat, érdeklődik, jelen van.

Tegnap rádöbbentem, hogy nekem egyetlen barátom sincs. Közeli és távoli ismerőseim, haverok, amik vannak. Akikkel tök jól kijövök, akikkel időnként jókat beszélgetek, esetleg velük töltök pár órát, vagy elutazok velük pár napra nyaralni/kikapcsolódni. De barát, az nincs. Van egy gyerekkori ..........barátom??? aki mostanra haver/közeli ismerős lett. Vannak emberek, akik barátjuknak tekintenek engem, de ez csak a részükről van így. Sok ember van körülöttem, de egy sem barát. Nem tudom, hogy egyáltalán szükségem van e barátra, vagy bőven elég így, ahogy van. Eddig, akik azt mondták, barátjuk vagyok, csak addig voltak jelen az életemben, amíg kitudtak valamilyen szinten használni. Ahogy meghúztam a határokat, vagy nekem lett volna szükségem rájuk, hirtelen eltűntek. Nem tudom, hogy ez valami rossz emberi tulajdonság, vagy én fogtam ki eddig ilyen embereket, vagy nekem vannak túl nagy igényeim, vagy ez csak egy ilyen mindenki által elfogadott, és túl nagy jelentőseget adó dolog, hogy márpedig barátok azok kellenek. Miért? Mire? A haverok, ismerősők miért kevesek? Az ember, úgy is mindenben csak saját magára számíthat. Ha gond van/baj van, még a rokonok is eltűnnek az ember mellől, nem hogy egy barát?!

[sullyedokapitany]

,,Meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem"

#esti kornél

[i-fuckedup]

Mostmár tartom magam annyira, hogy várok. Várok egy olyan emberre, aki szépen beszél velem, aki nem csak meghallgat de tényleg érdekli amit mondok, aki jól bánik velem, aki értékel, aki van annyira "old school" hogy meglepjen avagy elvigyen egy randira. Tömören várok egy normális srácra.

[az-elso-tanc]

Együtt lenni vele nem azt jelenti hogy innentől nincsen semmi baj mert a boldogságod csak tőle függ hanem hogyha baj van mindíg lesz veled valaki aki segít és meghallgat

#mindig szeretni foglak #örökké szeretni foglak #szeretlek #együtt #nincs baj

[milliodarabratortel]

Sosem akartam túl sokat, csak valakit, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, meghallgat, megért, és átbukdácsolhatom vele az élet nevű akadálypályát úgy, hogy közben sokat nevetek, és vannak nagyon boldog pillanataink, amikre érdemes lesz majd visszaemlékezni.Lett is egy Martinom. Egy kősziklám.

Szeretlek.😘

[csacskamacskamocska]

Elutasítva 2. rész

Tegnap majdnem megcsókoltam valakit. Úgy mentem fel a lakásba, hogy szinte kóvályogtam mert minden igyekezetem ellenére, hogy minél távolabb tartsam magam, egy pár perc alatt annyira rászívódtam érzelmileg arra a pasira, hogy jéééézusom. A hangja, az arca, a szája...

NEM, NEEEEM! Azért szörnyű ez egész és azért kell küzdenem a jelenléte ellen, mert ő nem akar engem. Képtelen hozzámérni vagy megölelni, nincs benne semmi vágy arra, hogy velem legyen, hogy közelebb legyünk egymáshoz érzelmileg és fizikailag. Nem kérdez semmit, sosem hív el sehova azért, hogy velem töltsön időt és beszélgessünk. Nem akar tudni rólam semmit. Ha mesélek meghallgat, de nem tud és nem is akar kapcsolódni. Úgy tűnik, csak élvezi akarja, hogy animálom a társasági életének egy részét. Én pedig ezt bántalmazásnak élem meg. Nagyon nehéz eldönteni, hogy bántalmazás-e. Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Én próbálom megtanulni az övét, ő nem próbálja megtanulni az enyémet. Úgy gondolja, hogy értékeljem azt, hogy elfogadja, hogy nem beszélem jól az övét. Kb így élem meg a kapcsolatunkat. Annak idején a pszichológus világosított fel, hogy a bántalmazás mennyiféle tud lenni a fizikai agresszión kívül. Az érzelmi elhanyagolás (amikor az érzéseidet figyelmen kívül hagyják, a problémáidat bagatelizálják, amikor nincs jogod az érzéseidhez és nem veszik figyelembe őket.) A csenddel verés (amikor úgy utasítanak el, hogy kizárnak, nem szólnak hozzád, nem néznek rád, ha te próbálkozol, akkor csak érzelemmentes tényszerű, tulajdonképpen elutasító reakciót kapsz) A fizikai magárahagyás (gyereknél amikor konkrétan egyedül hagyják, miközben nem tud még gondoskodni magáról és azt érzi, hogy kiszolgáltatott és veszélyben van az élete. Felnőttnél a megterhelő munkákban magára hagyás és a fizikai/szexuális elutasítás vagy éheztetés) A megalázás A kritizálás (nem az amikor beszélgettek a problémákról, hanem a "te ilyen vagy, te olyan vagy") Az ellenállás is az elutasítás és a bántalmazás egyik formája. Amit mondasz, az nem úgy van. Nincs róla beszélgetés, csak nem úgy van, hülyeség vagy csak egyszerűen rosszul gondolod. Azzal nincs baj, ha valaki máshogy gondol valamit, de amikor megérzed, hogy csak azért állt ellen az adott dolognak, mert TE mondtad, az hirtelen leértékeli a kapcsolatot és benne téged. Nincs hitelem? Nem elfogadott és megbecsült az értékítéletem? Bántalmazás az is, ha az ötleteidet szisztematikusan tényszerű darabokra szedik és magyarázkodásra késztetnek. Fenyegetés. Akár azzal, hogy majd mi lesz, akár azzal, hogy majd mi nem lesz.

De most térjünk vissza a fizikai elutasításra. Engem rettenetesen megvisel. Mert másokkal szemben nem látom ezt. De mintha undorodna tőlem, olyan érzés. És ezt szar megélni. Kurva szar. És futni kéne, menekülni ez elől, mert nem tudom legyőzni az érzést. Valahogy el kéne érni, hogy ne legyen fontos. Sokszor eszembe jut Csernus, Feldmár, hogy én vagyok az, aki változtathat, aki továbbléphet egy másik férfihoz, aki teljesen szereti. Én vagyok a kulcs, nem ő, és hogy vele mi lesz, azzal nekem nem kell foglalkoznom, nem az én dolgom, nekem arra kell figyelnem, hogy a saját boldogságomat megtaláljam. És nem kell cserbenhagyásként megélnem, és szeretnem se kell őt, mert csak egy idegen, és nem tartozom semmivel, ahogy, ha egyszercsak neki lenne egy barátnője nekem semmilyen jogom nem lenne még ahhoz sem, hogy rosszul érezzem magam tőle, mert akkor nem vagyok jó barát és nem szeretek helyesen.

És én felépítem szépen a távolságtartást és a máshogygondolkodást, szépen, ésszel megmagyarázom, hogy mi a valóság és hogyan is vannak a dolgok, de akkor egy kedves mondat "azon a hangján" elég ahhoz, hogy elsöpörje az ellenállásom a saját érzelmeimmel szemben, és erre nincs magyarázat, semmi ésszerű megoldás.

Nem gondolom, hogy ez mindig így lesz. Csak nem tudom hogyan lehetne máshogyan.

#elutasítás #11-12

[egy-lany-blogja]

"Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni. Ilyen a jó barát. A jó férj, vagy a jó feleség. Ilyen a jó szülő. Vagy akár egy idegen ember, aki végre figyel rád. Neked „ajándékozza” a figyelmét! Nagy és ritka dolog. Mert mondani a magunkét: könnyű. Én, én, én! Fújom az „én” nótámat, az „én” szövegemet, az „én” sztorimat, mert akkor érzem, hogy érdemes élni, ha beszélek, ha kimondhatom, ami nyom. Néha csak dől belőlem a szó, mert meg akarok szabadulni a gondjaimtól, a feszültségemtől. Vagy egyszerűen csak el akarom adni az egómat, és produkálom magam. De hallgatni és némán figyelni valakire: nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat."

(Müller Péter)

[aprolelek]

Mert a szerelem önmagában nem képes megoldani a problémákat, nem egy varázslatos gyógyír, ami jobbá teszi az életedet.

Ezért kell azzal az emberrel lenni, aki megfogja a kezedet, amikor az élet fájdalmas és kegyetlen, aki nem ereszti el az első problémánál, akinek nem csúszik ki erős tenyeréből izzadt tenyered, hanem szorosan fogja, bármi történjék is.

Ezért kell azzal az emberrel lenni, aki ölelő karjával vár, ha elfáradsz, akinek vállára hajthatod a fejed, amikor szomorú vagy, és elsírhatod minden bánatod.

Ezért kell azzal az emberrel lenni, aki meghallgat még akkor is, ha nehéz és fájdalmas minden szó, aki odabújik melléd az ágyba, amikor felkelni sem tudsz.

Válaszd azt az embert, aki elfogad téged mindenestül, személyiséged minden rossz oldalával.

Válaszd azt az embert, aki elfogad téged még a legsötétebb óráidban is, amikor olyan vagy, mint egy pusztító hurrikán.

Aki nem lát kevesebbnek azért, mert néha gyenge vagy és fáradt, és úgy érzed legszívesebben a föld alá bújnál.

Aki ezeket a napokat nem problémának látja, hanem csak kisebb zökkenőknek a közös úton.

Aki mindig melletted áll és soha, de soha nem fordít neked hátat.