#meghallom

[dorka]

Meg egyszer a heten meghallom, hogy

Mentorship

Thought leadership

Build your brand

Kiugrok az ablakon

[csacskamacskamocska]

Az önbizalomhiány egy lyukas vödör

Hiába posztolod ki, hogy csúnya vagyok, béna vagyok, stb, és hiába mondják rá tucatjával, hogy nem vagy csúnya, nincs kockafejed, nem vagy szar, sőt, a gyakorlottak rámutatnak, hogy nézd meg milyen szép vagy, milyen ügyes, milyen klassz életed van, hiába. Ideig-óráig picit felfújja az embereket, picit jobb érzés, de aztán megint összerogynak. Csúnya vagyok, kövér vagyok, tehetségtelen, alkalmatlan, stb... és ontják(ontjuk) a segélykiáltást. Sokan vannak, akik ezt a segítségértkiáltozást már olyan finomra csiszolták, hogy már nem is látszik, hogy az, az átlag olvasó számára akár magamutogatásnak is tűnhet. Tényleg nehéz szétválogatni, hogy mi a burkolt segélykiáltás és mi a nyílt öntömjénezés. (utálom azt az érzést, amikor olyan embereken megeseik a szívem, akiket amúgy valamiért nem kedvelek. Megsajnálom, mert meghallom a segélykiáltását) A megtépázott önbizalmat nem lehet lájkokal befoltozni, sem az űrt kitölteni. Muszáj visszalépegetni oda, ahol a tényszerű önértékelés megsérült. Többnyire gyerekkorban, de ezt már szinte uncsi újra elmondani, de kapunk valami negatív SZEMLÉLETMÓDOT, mert nem feltétlen folyamatos negatív kritika tágítja azt a lyukat az önértékelésünkön, van, hogy mi magunk, a belénk táplált irreális elvárásokkal. Aztán, mutogatjuk ezt a sérült részünket, és biztos lesz valaki, aki belénkrúg és tovább tágítja. Nem lehet kívülről meggyógyítani. Néhanap megtörténik, hogy jön „valaki”, akit a tudatalattink azonosít mondjuk az anyánkkal vagy az apánkkal, ezért az ő elismerése gyógyító tud lenni. Ha hiteles, akkor vissza is tud épülni az önértékelésünk. De ez igen ritka. Namármost két út van: vagy segítséget kér az ember egy szakembertől és kicsengeti az árát vagy fárasztja a környezetét és rombolja a saját életét.

Bármi pénzt megér, hogy az ember ne függjön (betegesen) a külső megerősítéstől.

Amúgy, ami geci idegesítő, hogy van több férfi barátom, aki rondának tartja magát. Nem tudod nekik elmagyarázni, hogy nem rondák. Senkit nem lehet azzal megalázni, hogy mutogatod valakinek, hogy látod, ő például ronda, te meg nem. És az is benne van, hogy akit kedvelsz, azt szépnek látod, akármilyen is valójában. Nem is tudod, milyen valójában. Úgyhogy az igazi igazság az lenne, hogy: látom, nem számít, hogy szeretlek és szépnek látlak, mert más elismerésére vágysz. Ezt pedig nem tudom megadni, fordulj szakemberhez.

Tényszerűen meg mitől fontos, hogy szépek vagyunk-e? Ha nem vagyunk undorítóan elhanyagoltak, akkor igazán az egész szépség dolog csak arról szól, hogy a mejelenésünk körénk vonza-e azokat az embereket, akiket szeretnénk, hogy körülöttünk legyenek. A megjelenésünkkel be tudjuk-e vonzani a megfelelő (vagy nem megfelelő, de áhított) partnert. Semmi más értelme nincs. Merthogy egyébként a testünk arra van, hogy hordozza az agyunkat ide-oda. Jó karbantartani, hogy sokáig tudjuk ezt csinálni. Meg persze van élvezeti értéke annak, ha látjuk, hogy másokat rabulejt a testünk valami részlete vagy egésze, hát micsoda ajándék hatalom ez: Mutogatom a kulccsontomat és mások begerjednek. Lehet szomorkodni, hogy ez a bónusz nincs meg, az ember kénytelen az intellektusra gyúrni.

De a lényeg, hogy az önértékelési zavar áthatja az ember életét. Nem csak a tumblin szivárog ki a sorok között, hanem otthon is. Ronda vagyok, kinek kellenék, örülök, hogy ez a gyönyörű nő/pasi megtűr maga mellett.

Hozzáteszem, van ennek a dolognak intimitása is. Van belső bizalmi feelingje is, ha tudod, hogy a másik mivel nem tud megbékélni és te próbálod azokon a pontokon megerősíteni. Nyilván, ehhez szeretni kell.

#önértékelés #lyukas vödör #kapcsolatok #szépség #08-11

[eltiron2]

Imádom a popzenét, rengeteg zeneileg el nem ismert tehetség van benne.

Ez talán a legjobb első perc, amit valaha hallottam popslágerben; ami után jön, az felejtős tucatcucc. De a felvezetés az csodálatos, valahányszor meghallom, újra és újra meg kell hallgatnom azt a fantasztikus 50-60 másodpercet.

A zongora, a hangmérnöki munka és Morten Harket túlvilági hangja együtt... Óriási.

#a-ha #popzene #morten harket #énblog #Youtube

[independence88]

Még mindig..

Még mindig emlékszem a születésnapodra

Még mindig meg van az összes képünk a galériámban

Még mindig emlékszem a hangodra

Még mindig visszaolvasom az összes beszélgetésünk hiába tudom,hogy csak magamat kínzom vele..

Még mindig emlékszem milyen vagy amikor önmagad vagy!

Még mindig tudom,hogy a cukiskodásod csak nekem szólt,hogy csak velem voltál az..

A szívem még mindig kihagy egy ütemet,ha meghallom a neved vagy a hangod..

Még mindig emlékszem,hogy oda voltál a fürtöcskéimért…

Még mindig emlékszem milyen vagy,ha beteg valaki,aki fontos neked,hogy mennyire törődő és figyelmes tudsz lenni

Még mindig szeretlek H-

#szeretlek #szerelem

[sonnenscheinmano]

Tavaly ugyanekkor

feküdtem a gasztroenterológián, nem tudták, hogy mi a bajom, illetve azt sejtették, hogy autoimmun betegségem van, de máshol tapogatóztak. Reggel megvolt életem első dialízise, mire visszértem, meghalt az egyik szobatársam, én meg már annyira nehezen vettem levegőt, hogy átvittek a megfigyelőterembe és légzéssegítővel megtámogattak, az ujjamon elkezdték monitorozni a szaturációt, a mellkasomra meg rárakták a tappancsokat szívműködésileg. Azóta borzongok, ha meghallom ezeket a hangokat. Most volt két érsebészeti műtétem, iszonyatos volt ismét hallani ezeket a gépeket. Már hörögtem, de még nem annyira, mint három nappal később, amikor dr. K.A. megmentett (megmentés vol1, összesen három volt). Estére belázasodtam, 39.2, minden végtagom fájt, belémnyomtak egy lázcsillapítót, elaludtam, miközben kint zajlott a szilveszter, petárdázás, kürtölés; éjjel kettőkor felébredtem, boldog új évet kívántam magamnak, s tulajdonképpen tök boldog év volt, mert végülis nem haltam meg, pedig erősen rezgett a léc.

#sopron #kórház #wegenersgranulomatosis

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[valamiegyedikene]

Éles füllel és lusta kezekkel

Te! Olyan jó ez a csend!

A rezgésekben meghallom minden sunyi hazugságod.

2024.04.21.

improvizáció

[angelofghetto]

NEr

Kiskoromban sokszor vicceltek azzal a felnőttek, hogy a legyeket pusztuljkáknak nevezték, mert milyen hülye név már az egy bosszantó szárnyas rovarnak, hogy légy, inkább lehetne nelégy, vagyis pusztuljka.

Próbálkozom ezzel a szómágiával a címben, hátha működik. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy ezeknek a gazfickóknak az irritáló, egyre dagadó pofáját nem teszem ki többé a tumblimba, mert már attól is kiráz a hideg, ha csak a nevüket meghallom, a képes felüket egyáltalán nem szeretném látni (esetleg nagyon nyomós indokkal, és/vagy felismerhetetlenül messziről).

Számomra nem is a hazudozás, a lopás a legbosszantóbb, még csak nem is a megosztó hergelés (bár az hosszan tartó gyilkos hatással bír), hanem az, hogy magyaroknak merik nevezni magukat, sőt egyedül szeretnék bitorolni ezt. Amit nem tudtak hódítók, megszállók, ellenségek elpusztítani, azt ez a söpredék most nevetségessé sőt szánalmassá teszi, lerombolja, meggyalázza, és sóval hinti be a helyét. Bemocskolják, meghurcolják a jelképeinket, a földön húzzák és tapossák a nemzeti színeinket, sír a zászló, mikor maszk gyanánt viselve abba szuszognak, és amögé rejtik álszent ábrázatukat. A "nemzet" fogalmából is szitokszót csinálnak. Kikérem magamnak, és legalább olyan indulatosan, mint Laár András abban a babfőzelék mellől felkelős nemlövöldőzős videórészletben.

Hogy ez mennyire pusztító, csak gondoljunk bele, ha most varázsütésre eltűnnének, vajon mennyi időbe telne helyreállítani a jóhírünket, visszahozni a becsületünket, és lemosni a gyalázatot.

[nyuszimotor]

Amikor

meghallom Geszti Péter hangját mindig felteszem a kérdést - MIÉRT? ...meg természetesen ez a meme is jár mellé, instant asszociáció

[mitsemerdekel]

szentül hiszem

hogy az öcsémnek van ezen a földön a legjobb zenei ízlése. elviselhetetlen a tag, de el kell ismernem, hogy ez egy megnyerő tulajdonság és elismerés tőlem, sajna nem az én érdemem, nagyjából csak magának meg a zenesuliknak köszönheti

nélküle az én szótáramban nem létezne shoegaze. nem létezne my bloody valentine, launder, slow pulp, slowdive, de még csak radiohead ok computer sem, és nem is üvölthetném, hogy "it weeeeeears him out", nem táncolnánk a gangon, és nem kerülnék valami furcsa tudatállapotba, amikor meghallom az akkordokat.

a születésnapjára londonba kapott koncertjegyet, de a lelkére kötöttem, hogy csak júliusban nyithatja ki az ajándékot, amikorra újra összeveszünk, hogy megszépüljön az emlék, meg amúgy nem akarok egy sírós tinit pátyolgatni. a deal része az is volt, hogy ne merjen felhívni megköszönni, majd beszélünk róla novemberben, ott talán 3 napig elviseljük majd egymás fejét anélkül, hogy kiakarnám zárni az erkélyre.

i wonder, hogy kinyitotta-e, tegnap amikor volt netem titokban visszanéztem az instagramra felrakott mbv coverjét. hiányzik ez a hang, hiányzik, jó lenne egy biztos hely, amit otthonnak hívhatok.

szóval igen, azt hiszem az otthonom a zene, az otthon azon emberek összessége, akikért körbeutazom a fél világot, miközben tudom, hogy bármikor baj lehet.

ennek már nem is volt értelme, csak most még van netem, és most ez fogalmazódott meg, bocsi

[ket-kispillango]

Még ennyi idő után is,neked akarok megfelelni,pedig már nem is beszélünk. Előttem van,hogy mi van akkor,ha rosszul döntöttem. Hogy,te voltál számomra az igazi. Hogy nélküled nem lehetek boldog. Hogy mi lett volna,ha?!

Igen,sok minden kavarog bennem. A múlton rágódom. Visszavágyódom hozzád. Igen,még mindig szeretlek. Beszélni szeretnék veled,hogy tudjam,hogy vagy. Megölelni téged,érezni az illatod,hogy melletted mindig biztonságban érezzem magam.

De elhatároztam,hogy elengedlek. Nem akarlak elfelejteni,hiszen az életem legcsodálatosabb része voltál. Tovább szeretnék lépni,új életet kezdeni,ahol már boldog tudok lenni,nélküled is. Most még sajog a szívem,s minden nao egy kicsit összeszorul,amikor meghallom a neved. De ez el fog múlni,s egyszer majd fájdalom nélkül tekintek rád.

Remélem nálad jobb a helyzet és más valakivel már boldog vagy. Nem tudom,hogy ezt valaha el fogod-e olvasni,de azt kívánom,hogy legyél nagyon boldog. Találd meg azt amit keresel,aki igazán boldoggá tesz. ❤️

[modernfarytale-nohappyendings]

2023.05.29

Mindig várom, hátha ma lesz az a nap

Amikor a kijelzőmön felvillan a neved

Majd miután reszkető kézzel és kiugró szívvel felveszem

Meghallom a hangod amint azt mondod:

Hiányzol

Ennyi elég lenne nekem.

[csarliharper]

mindig

feláll a szőr a karomon és libabőrös leszek a gyönyörtől

ha meghallom a “The winner takes it all” -t

ABBA ❤

[hunblarity]

Leghosszabb threadek bronzérem

57 kommenttel

[drflash-bazmeg]

Miért örökbecsű együttes a Butthole Surfers (Segglyuk Szörfösök),

avagy

Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós bringát vásárolni

1. rész

___Munkatársam, egy kedves, tündéri mackó, akiről persze csak fél évvelkésőbb derült ki, hogy egy sunyi, gerinctelen csótány, a minap súlyát meghazudtoló rendőrkanyarral farolt be az iroda elé, lepattant a vadonatúj bringa nyergébol, és boldog mosollyal kezdte ecsetelni, hogy ez a guruló csoda mindössze 7 rugóba került a Korában.

___A gépen a küllőket kivéve - apró túlzással - minden műanyagból volt! Estére letört róla a bal pedál és elferdült a nejlonkormány. A szelíd mackó lélekben fegyverkezni kezdett! Egyszerhasználatos bicikli! Hatalmas teljesítménye a szuperiparnak! Holnap vehetsz egy újat, ez megy a szeméttelepre, pörög a számláló, gyorsul a fejlődés. Tiszta 60-as évek Japán, banyeg! 1 autó 3 év! Erről eszembe jutnak régi kedvenceim, a brutálkábszeres-anarchista Butthole Surfers együttes, akik a hasonló fogyasztógyalázó atrocitásokat megunva - a nyócvanas évek elején - kiköltöztek a Mojave sivatagba (az Egybesült Állatokba' vót ez persze), a hippikhez viszonyítva egy 15össel megkésve zenészkommunát alakítottak, marokszámra zabálták a lecsót (LSD), vidáman ontották a jobbnál jobb lemezeket, sőt az öreg Európában mint elektronikus-kísérleti posztpankok rendesen fel is népszerűsödtek, mehettek világturnéra, így jutottak el a hollandiabéli Hága városka Trójai Faló nevű - azóta megszűnt - koncertklubjába, ahol viszont a disszidens haverom szakácskodott az együtteseknek, saját komponálású hamiskínai kajákat kotyvasztott nekik, mert arrafelé szokás a vendégfellépő együtteseket minden jóval, zabával, szállodával, anyaggal ellátni, ugyebár, szóval a haverom mesélte, hogy ez a Segglyuk Szörfös brigádi rosszi úgy betámasztott koncert előtt-közben-után - kétpofára lőtték a jófajta a'dami hernyót, kilóméternyi kokócsíkokat porszívóztak fel, a belga sör meg a csapból ömlött - hogy éjjel felgyújtották a szállodaszoba függönyét a nagy bulizás közben, mondhatnád, nagy dolog, de a barom Árpi, mikor Londonyba' vót kaparós-sorsjegyet programozni, az is elszunyókált, pedig csak istenesen bebaszott, és egy égő dekkel felperzselte a lakosztályát, aztán a cég fizetett, zsíros haszon lehetett a büdösön, ha így is megérte.

___A jó munkatárs, a délután még vidám biciklis mackó elárulta nekem, hogy akciós Scwinn-Csepeleket visznek a Korába, 14,5 rugójért mindössze, nekem meg mivel a téli hasamat le akartam tekerni, különben is, az előző bringámat az ősszel ellopták, köllött egy drótszamár, na! Beindultam az infóra, modern naiv stílusban azt hittem, ilyen egyszerű a dolog, kihúzol Törökbálinton is túl a halál faszára, és hipp-hopp tizenháromöté tijéd a csodabicaj. Lónak a hettje, ahogy alkalmi példaképeim, a Segglyuk Szörfösök mondták volna! Ezen a ponton kezdődik kálvária-járásom és donkihótei harcom a kolosszussal, az Leviathannal, és az ő bendőjében lakozó kiszolgáló-bélféreg élősdijével, a Cora megamarket kerékpárosztályának főeladójával. Pax vobiscum (béke veletek), tezsvéreim!

- // -

Miért kapok viszketőrohamot, ha véletlenül meghallom a Kisnyál és a Torz együttest valami szerencsétlen rádióadón

avagy

Hogyan NEM lehet a Kora megafos marketben akcijós bringát vásárolni

2. rész

___ Másnap reggel 6kor(!) felkerekedek, kihúzok a Prosztolányira a 72es buszhoz, richtig máshonnan indul mint ahogy gondoltam, nyikorogva gurul a csuklós ki a városból, rákanyarodik a sztrádára, hát a jóöreg szovjet seggfej, a zászlólengető Osztyapenkó parlamenter szobra helyén egy hatméteres felfújt gumi empájersztétszbilding fogad, kicsit összelappadva, mint egy guminő 6 menet után, csak a szopólyuk hiányzott a kétszázadik emeletről, amin nem lehet csodálkozni, a látomány fallikus jelképe miatt a luk nem illett volna oda. Érdekes rendszerváltás, mindenesetre. Brávó. A vágóhídra hajtott barom bronzemlékműve helyén egy megroggyant óriáskoton. Lehet, hogy ez a fejlődés. Tehet róla valaki?

___Békésen ücsörgök a buszon, előttem egy pihés tarkójú szőke bombázó, a fülén volkmendugók, hát nem a Kisnyál és a Torz hányadékízű nyafizása hallatszik ki a jobb sorsra érdemes cicamica bevisszhangosított buksijából?! Azért sem hagyom a szép reggelemet ilyen hamar elrontani, védekező elmélkedésbe kezdek arról, hogy említett szarospöcsűeket hogy benyalta a Jancsójancsi és ultrasznobber pöffeszkedő köre, a vén tahót, a szottyosvalagú, öntelt és üresfejű Hernádit már meg se kéne említeni, magasra tartott orral menetel a saját telifingott bugyra felé, a pofáján az önmaguktól megdicsőültek ótvaros kifejezése, ezek már rég csak a saját trágyakupacukat ünneplik és ugrálják körül. Minek kellett egy viszonylagosan értékes életműbe ilyen csúnyán belerondítani, he? "Önimádat, baltával szétcsapom a pofádat" - dúdolgatom magamban, és kipillantok a buszablakon. Apám, csodálatos ez a kibaszott fejlődés! Tekerednek az utak erre-arra mint az óriáskígyó, mindenhol hatalmas téglalapok, hipermarketek sora a sztráda mentén, nagyon felgyütt az infrastruktúra míg én tíz-tizenöt évet vidáman áthernyózgattam. Azelőtt itt csak egy-két pálpusztaisajt-reklámtábla árválkodott az út mellett, a ti Rákositok is ezt zabálja felirattal, mostmeg? szebbnél szebb mosópor-hirdetések követik egymást.

A nő feláll, odamegy a buszajtóhoz, jelez. Nagyon jó segge van neki. Eljátszok a gondolattal, igazodik-e a trendhez, brotválja-é a muffját? És még hol vagyok úticélomtól, a Kora megamarket elátkozott bicikliosztályától!

Barcs Miklós 2000.

[prodigalson-world]

Amikor meghallom azt a zenét, amit utoljára közösen hallgatunk meg, libabőrös leszek tőle.

Felidézi minden egyes nyomorult pillanatát annak az elvállásnak amit mi hajtottunk végre.

Tudom, hogy ez az egész már széttört de valahol egy ponton még mindig zavar, hogy vágja a kezemet az a szilánk amit belém szúrtál, tudom, hogy nem direkt volt, védekeztél.... és sose voltam ezért mérges rád de azért igen, ahogy az én sebeimet kezelted.... és zavar, hogy vannak pillanatok amikor azokat a szilánk darabokat ragasztom össze, hogy újra ugyan olyan szépen lássalak azon az átkozott üvegen keresztül de nem megy.... a rózsaszín sose volt a kedvenc színem.... de te megtudtad mutatni, hogy mégis mily szép és fáj, hogy már te nem nézel át rajta vagy talán igen de megakarod magad vakítani, de miért? Mire jó ez neked? Miért kell oda állnod és kiszúrnód a szemeidet? Szerinted miért tartottam mindig ott a hátamat....?

Most már úgy érzem, hogy elég a ragasztásból, nem fogom tovább vágni kezem bőrét, nem érdemled meg azt a boldogságot, hogy össze ragasszam és oda adjam neked, nekem kell! Önző vagyok mert te is az voltál és vittél belőlem ami bele fért a két karod piros ölelésébe, és bennem nem marad már más mint sárgaság és kékesség, nem vagyok egész és erről te tehetsz, csak te! A te hibád! Rosszat tettél! Nem ismered be! Szégyen borul rám, hogy nem tudok egész lenni nélküled de ha egyszer megtudom, hogyan is kell kiegészíteni magam, akkor már nem én adok neked pirosat, hogy tud mi az az igazi pirosság, mert úgy látom, hogy neked csak adni lehet de kapni tőled lehetetlen és felesleges mert az nem piros, sem rózsaszín, hanem valami olyan szín amit még nem ismerek de nem is akarom mert romlott színe van és félek is tőle....

Néha elgondolkodok, hogy hol vágtam rosszul le azt a virágot amit te oly félve dédelgettél de rájöttem, hogy te vágtad le.... és amit mi ketten ültettünk, azt így levágtad, fájt mert sokat szenvedtünk vagy talán inkább én és szerintem megérdemelten volna, hogy én vágjam le azt a piros virágot, hisz én adtam a magját.... te csak voltál és én elhittem, hogy te is örülsz neki de hát nem....

Reggel sírva keltem, na nem azért mert rossz volt az az álom, nem, nagyon is jó volt mert nem volt valóság de mikor a szemem fel nyílott a szobám plafonjára.... nem láttam, nem láttam semmit csak vizet, az óceánt láttam és nem értettem, hogy miért? Nem érdemled meg azt az óceánt amit én elhozok önmagammal, így sajnos nekem kell kimondani azt az ítéletet, hogy vége, mert jobb vagyok mint te, és valaha leszek, mert én tudom mit jelent az a bizonyos

piros szín....

#aesthetic #pian #poetry #true #frustation #flowers #virág