#menekvés

[megnemertett]

vajon lesz ebből az egészből menekvés? kijutok az agyam csapdákkal, buktatókkal és démonokkal teli labirintusából vagy ott lelem a vesztem?

-T.E.

#egy lány #magyar #magyar idezet #magyar tumblr #egyedül #magány #hiányzol #hiányzik #megnemértett #szerelem #szar család #csalódottság #család #undorító #kérdések

[diogenesz2020portugal]

Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog. Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.

Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.

Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?

Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.

Ma három éve, hogy repülőre szállítunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.

Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.

Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.

Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.

Portugália a hazám.

[bizalmas-gondolatok]

Felemészt a stressz / a depresszió / a szorongás.

Nincs menekvés

#magyar tumblr #idézetek #magyar idézetek #magyar #magyar tumblisok #gondolat #gondolatok #egyedül érzem magam #stressz #depresszió #depresszio #szorongok #szorongas #tavaszi szorongás #felemészt

[sztupy]

Nincs menekvés a karácsonyi vegamájashurka elől!

[rimnelkul]

Meditáció

Együttérezni a saját Kiszolgáltatottságommal. Egy magára hagyott Kisbaba vagyok, Bármi történik, Csak elszenvedni tudom, Nem hall senki. Nincs bőröm. - Itt vagyok.

Együttérezni a saját Fájdalmammal. A hasamat fogom és Kétrét görnyedek, Nem tudok semmire gondolni, Görcsbe feszülnek izmaim. Itt halok meg. - Lélegezz velem. Be, és ki. Bátorság.

Együttérezni a saját Félelmemmel. A falig hátráltam, Összehúznám magam, De nincs menekvés, Gonosz szándék, mint Rettentő fehér reflektor, Elvakít teljesen. Mi rosszat tettem? - A reflektorfényben melléd állok, Ölelésemmel védelek.

Együttérezni a saját Szégyenemmel. Én az vagyok, aki fél, Akinek fáj, és aki nagyon magányos. Gyomrom összeszorítja, éget. Az életem teher Mások életén. - Veled vagyok, aki jöttél, Aki létezel és aki ember vagy, Aki megbecsülésre méltó, Akinek van hely Ebben a világban.

#magyar #saját vers #önismeret

[darklittlebutterfly]

Most minden jó.

Minden jó, és minden nyugodt.

Egészen addig, amíg rád nem gondolok.

A gondolatok, mint heves vihar zúgnak a fejemben.

Elmúlt.

El kéne feledjem mindazt ami történt, de a seb túl mély és túl friss.

Ha nem gondolok rád, akkor is rád gondolok.

Számomra nincs menekvés,

Az éles gondolatok egyre mélyebbre vágják magukat a lelkemben.

Semmi sem jó.

Semmi sem jó, és minden zavaros.

#kurvára fáj #elmúlt #hiányzik #üresség #csalódas #megtört lélek #törött lélek #törött szív #idézet #magyar idézetek #magány #szavak #szösszenet #saját írás #érzelmek nélkül #saját érzelmek #érzelmeim #szar érzés

[fagcrisis]

tesó te hol élsz. ha Bármelyik poszt notejait megnyitod kb egy percen belül megtalálod a magyar tumblit valami teljesen irreleváns dolgon veszekedve. nincs menekvés

[erzeseimverseskotete]

Ember

Szövetes részecskék kohéziós tengere,

Ennyit jelent csak a világ embere,

Hús és ezernyi csontok összessége,

Emberi és állati viselkedés köztessége,

Egy darab semmi, lelketlen állomány,

Újjászületés előtti utolsó állomás,

Kezet rázni velük felesleges cselekvés,

Önmagunk elől való végső menekvés,

Érzelmet táplálni a sok robotnak esztelen,

Elég ha nem lelkünk, csak a testünk meztelen,

Bábuként kezelni minden egyes embert,

Vígan átúszni az életnek nevezett tengert.

[lakotelepi-jamesdean]

Dzsimide haverom nagy viccmester volt hatodikban (15 évesen). Feltette a kérdést: "szopol?". Ha azt mondtad "nem", rögtön rávágta, hogy "Akkor lopol!". Aztán fordítva: LOPOL?-NEM!-AKKOR SZOPOL!!!. És jóízűen kacagott. 

Nyilván ha túl akartál járni az eszén, és bármire "igen"-nel válaszoltál, akkor fennhangon végigordította karászban a sulit, hogy "XY SZOP/LOP!". Nem volt menekvés....

[adamabelsstuff]

Érezted már azt, hogy semmit sem érsz?

Hogy az ördög követ bármerre mész?

Magad elől nincs menekvés,

Elkezdted igen, de sosem lesz kész.

Pótcselekvés van pár..nem baj, majd eltemet,

Vak az ember, ritkán láthat friss tetemet.

Állj meg, nézz szét. Nem szenvedtél még eleget,

Kifordultál magadból! Nézd, kezedbe rakták a beledet.

Rakj rendet, búcsúzz mielőtt mindent így hagyunk,

Mindnyájan szenvedünk..nem számít hol lakunk.

Az élet túl sok, kegyetlen, dehát emberek vagyunk,

Gondolkozni kéne, tisztelni egymást, fékezni magunk.

#saját gondolatok #fájdalom #mentally fucked #i hate itttt

[drakvuf]

nincs menekvés

#vampire the masquerade

[krezigranat]

#terápia mindenkinek!

Sosem értettem, miért van legalább annyi oldala az érzelmi világomnak, mint ahány féle részeg törp van ebben a filmrészletben és miért olyan hangos mind? Itten van a rringy-rongy törp: https://youtu.be/MM6O9ZuJ2jE?si=VFmRqDZuDtDzItFG.

Felhalmoztam kellő mennyiségű sérülést, beiratkoztam pszichológia szakra, majd a második évem elején a személyiséglélektan kurzus első alkalma után leszerződtem egy pszichológussal diagnosztikára, mert végre nyakon tudtam csípni valamit.

Berzenkedtem. 😣 Milyen dolog az, hogy 10 éve ki-be sétálgatok pszichológusi rendelőkben, s mégis be kellett iratkozzak egy drága egyetemi képzésre ahhoz, hogy egy értelmezhető mérföldkőben megkapaszkodva valós irányt vegyen az életem??? Néztem bután. 🥴Mire ment el akkor az a rengeteg lóvé az elmúlt 10 évben???

A válaszban nincs semmi fancy: pont arra ment el, hogy eljussak idáig; egyik nincs a másik nélkül; az élet türelem, kíváncsiság és remény nélkül brutálisan szar tud lenni. Ezen felül módszeresen elfelejtettem az időpontokat; olyan időben egyeztem meg amiről előre tudtam, hogy nem érek oda; szüneteltettem a konzultációt hónapkig; kiléptem csoportokból egy-két alkalom után; a javasolt önsegítő módszereket terápián kívül SOHA nem gyakoroltam; váltogattam a szakembereket; hazudtam nekik; felülbíráltam a segítőket; és persze mindenben kezdeményezésben az elejétől a végéig kételkedtem, ami tőlrm önálló munkavégzést követelt. Én voltam az önakadályozás, a bojkott és a változás előli menekvés mintapéldánya, a szakemberek tankönyvi rémálma.

Én a saját életemben azt tapasztalom, hogy mikor már kellően elfáradtam és tényleg tudni szeretném, mit is irányítok valójában - akármennyire is megfoghatatlan - annak a valós mérésével és kitartó szembesüléssel lesz megértése. Igazán vicces ezt írni azok után, hogy 8 évig mérnököket cikiztem azért, mert a ránotthúst is csak mérve eszik meg. Elfogadva a tényeket, a mértek alapján célirányosított tanulással beszélhetünk majd valódi irányításról egy olyan szerkezetben, mint az emberi elme és a személyiség.

Miért írok róla? Mert 1000 ismerősből 2 veszi komolyan a saját állapotait és a maradék 998 olyan szélsőséges bizalmi problémákkal küzd, hogy vagy inkább cserbenhagyja önmagát és elmegy a kedve az élettől, vagy a közvetlen környezetét terheli túl azzal, hogy a saját határait tartatja meg velük ahelyett, hogy "elérhető" közelségű, képzett segítséghez fordulna önmaga megerősítésében. Érdemes összehasonlításképp hadd említsem, hogy a májunkat belgyógyászhoz valamiért megkérdőjelezhetetlen prioritással megyünk mutogatni mikor a vérképen valami eltérés látszik, de a módszeres alkoholizmusunk (társaságban csak alkohollal létezni az már az), vagy a notórius konfliktus kerülésünk, vagy épp a konfliktusokból nőtt hegyek, esetleg a támogató közeg teljes hiánya, na ez mind nem gyújtja fel ugyanazt a piros lámpát. Ezek mind egy kétségek között hagyott gyerek keze által zöldre átszínezett redflagek.

Egyre hatékonyabbak a módszerek a pszichológusi szakmában és alkuképesek a szakemberek is az elhivatottság és a megértési nehézséggel küzdő tömeg végre láthatóbb léptéke okán. Egyre jobban képviseltetik magukat az emberek, de egyelőre az agyunk úgy van összerakva, hogy minden olyan tevékenységhez a legmagasabb küszöböt rendeli, ami a saját kiegyensúlyozatlan működésével engedne végre foglalkozni. Nem hiába van ez a téma is szőnyeg alá, négy fal közé, titkos írással tolva. Nem hiába vállalsz politikai és média karriert és taposol szét, zaklatsz rommá közben embereket magad alatt sokkal hamarabb és könnyebben, minthogy elvidd magad pszichológushoz és komolyan véve csináld végig a saját terápiád! Az agyad az a csirke, aki sokszor inkább megdöglik éjjel a róka szájában, minthogy védve legyen a körbekerített ólban, ha azt az ólat nem ő találta ki. Igen, csirke, mert tanyán nőttem fel és bírom az ilyet, kopirájt én! (Terapeutának hazudni olyan dolog, amivel a szakember tisztában van és nem várja el tőled, hogy nem fogod csinálni, max egy ponton felkínálja a lehetőségét annak, hogy módot válts.) 

"Elérhető" idézőjelben, mert igen drága a magánpraxist vivő szakember és eszméletlen hosszú a várólista a közintézményekben. Jellemzően nem fogtok kétszázezret kifizetni azért, hogy megerősítést kapjatok abban, milyen ideális körülmények szükségesek a jó mentális működésetekhez, de ki fogtok fizetni azért, hogy kényelmes legyen a lábatoknak a lesiklás a havas pályán az idei szezonban. Nekem rendbe tennem dolgokat és rutint szerezni egy jobb minőségű élet vezetésében az egy éves és egymilliós költségvetésű projektet jelent. Azért mondom, hogy legyen viszonyszámotok. Kérdés nélkül végig fogom csinálni, mert nem csak azonnali eredménye van és elégedettséggel tölt el, de a szerzett tudás a közösségem számára is értéket teremt.

Ijesztőek ezek a számok és közösségi támogatás nélkül el sem lehet ezt érni. A jelenlegi gazdasági/társadalmi berendezkedést, a bérsávokat, az adórendszert, a közszolgáltatásokat, a vagyonfelhalmozás mértéke közötti különbséget mind a társadalom teszi lehetővé amiben az megtörténik, amit csak azért mondok, hogy a szerencsésebbek (köztük én is) észben tarthassák, mennyi ember hátán utazva élik az életüket. Jellemzően nem mozdul semmi ezen a sakktáblán, ha nem beszélünk róla. 

Akkor mondom: ÉR ALKUDNI egy szakemberrel az árból és ÉR KÉRNI KÖLCSÖN egy olyan projektre, ami sokszor nem csak a saját, de a hozzád kapcsolt, esetleg tőled függő, neked kiszolgáltatott életek minőségét hivatott garantálni!!! Én egy időben, mikor rosszabbul ment, barterben ablakot pucoltam a terápiás konzultációért cserében. NEM CIKI, hanem MENŐ, TISZTELETRE MÉLTÓ, és TÁMOGATÁST ÉRDEMEL! Ér BESZÉLNI RÓLA amíg meg nem unod és kezdesz is vele végre valamit, ér társaságért KUNCSOROGNI és ér kutyát, macskát, pókot, nyulat, kígyót és békát SIMOGATNI akkor, amikor majd beledöglesz a magányba, a szorongásba, a pánikrohamokba és a vonatkozó esetleges tévképzetekbe is. 

Legyen végre alapvető az, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek összemérik az aznap elfogyasztandó alkoholra fordítandó összeg árát egy 50 perces terápiás foglalkozás díjával és szerezhessenek végre támogatott terápiás tapasztalatot már legkésőbb 14-18 éves koruk között ahhoz, hogy értsék, mit mérnek össze ebben az összehasonlításban mivel.

A fiatalkori alkoholizmus marketingje, a magyar szórakozóhelyeken tapasztalható módszeres cserbenhagyás és a felelősség konzekvens visszahárítása a döntéshozatalra képtelen személyekre ELFOGADHATATLAN! Decemberben a belvárosban egy alkoholmérgezéses kiskorút kidobtak az utcára, hogy ne lehessen megállapítani, hogy a szórakozóhelyen fogyasztott és ne indulhasson eljárás a hely ellen. A feljelentés nem maradt el. 

A segítségre szorulók, a segítséget kérők megbélyegzése, megalázása, hibáztatása és módszeres bántalmazása ELFOGADHATATLAN!

A szaksegítség piaci elvek alapján történő árazása, értékesítése állami támogatottság nélkül, a hozzáférés gazdasági és szociális helyzettől való függővé tétele ELFOGADHATATLAN! Ezen a pofám leszakad. 

Az "én majd ezt megoldom"-ság és közben tovább csinálom az elvakult, másokra is káros és veszélyes működésem ELFOGADHATATLAN!

FELNŐTT EMBERNEK EGYETLEN IGAZI KÖTELESSÉGE VAN AZ ÉLETBEN: AZ, HOGY MEGTANULJA ÖNMAGÁT ÁRTALMATLANNÁ TENNI. EZ A KÖZPONTI ELV TÁRSADALMI SZINTRE FELSKÁLÁZVA IS VÁLTOZATLAN MARAD.

Legyen legalább egy olyan ember a társaságodban, aki ezt bizonyítottan komolyan veszi, hogy legyen kivel diskurálnod a témában.

Kérdezz!!

#terápia #pszichológus #bátorság #diagnózis #segítség #közösség #pénz #karrier

[pitypangosgitar]

Hogy miért dobálok neki csontokat? Mert most épp ahhoz van kedvem. Jól esik a társasága és szükségem van rá. A költözéssel nem akarom hogy szarban hagyjon. Most épp megint kell, jól esik a figyelme, az érintése, a csókja. Azt mondja úgysem tud elengedni. Akkor ne engedjen, szeressen, szenvedjen, akarjon, csalódjon, küzdjön. Ezt tudom nyújtani. Szeretni? Azt nem. Néha kell, néha nem. Kevés nekem, ezt ő is tudja. Örüljön ha kap egy egy morzsát. Megérdemli hogy játék legyen? Talán igen talán nem. Nekem ez nem számít. Én nem ítélkezek, az az égiek dolga. Nem jutalmazok és nem büntetek. Csak játszom amihez épp kedvem van. Akihez épp kedvem van. Te is a hálómban fogsz kikötni szépfiú, onnan pedig nincs menekvés. Egy falat belőled, egy falat belőlem, mielőtt végleg éhen halnál.

[iasonmallory]

#1 Milo Elden pt3

Fogalmam sincs hogyan, de sikerül eltalálnia a Napot és ezzel az egyik farkas nyílsebesen a lebukó nap után ugrik. A nappal eltűnik és csak az éjszaka marad, egy darabig. A Nap nélkül a Hold sem bírja sokáig és a rá éhező farkas lihegve közeledik. Már nincs menekvés. Nincs b terv. Nincs semmi más, csak a halál. Vagyis csak lenne, mert a végét sosem várom meg, mindig felriadok a farkas lihegésére a leterített testem előtt. Utálom ezt a fajta tehetetlenséget. Hogy egyáltalán nem vágytam erre a sorsfordító szerepre, mégis a mi halálunkkal következik be a Nagy csata. De még nem tartunk itt. Az életem még koránt sem jár a vége felé, pedig nem is olyan régen még azt gondoltam, hogy elfogok pusztulni, bár nem a farkasok által. A Sol-al közös életünkben bekövetkezett egy olyan időszak, amikor ő úgy döntött, hogy elhagyja az istenek világát és Midgardba jön. Nem tartottam vissza őt, sokan cselekedtek már hozzá hasonlóan és azt gondoltam ez lesz neki a legjobb. Neki talán élete legszebb része volt a Midgardban töltött időszak, mert önfeledt boldog volt és ennél kívánni sem akarhattam volna neki többet. Csakhogy abban a pillanatban ahogy ő elhagyta a helyét és nekem kellett volna irányítanom mindent, amit azelőtt ketten tettünk, szépen apránként elkezdtem legyengülni. Tudom nagyon betegesen hangzik, de ha ő nem volt mellettem szabályosan rosszul éreztem magam és betegnek. Nagyon betegnek. Már nem én vezettem a Hold szekerét, hanem az vezetett engem egyik napról a másikra, amikor már csak arra voltam képes, hogy nekidőlve a karjaim támasszam és úgy vezessem a lovakat. Bár az már nem is igazán vezetés volt, csak gyönge tartás. Sápadt voltam és hideg, nem beszélve a hangulatomról, ami szintén borús volt s, reménytelen a sorsomat illetően. Ha Heimdallr nincs és nem hozza vissza Sol-t, hát biztosan, hogy idejekorán a farkasok eledele lettem volna. Persze, hogy nem volt boldog amiért vissza kellett jönnie, nem kellett kimondania én magamtól is éreztem mennyire meghasadt a szíve. A jelenlétének köszönhetően hamar visszatért belém az „élet” és mintha nyoma se lett volna sanyarú sorsomnak úgy villogtam, mint egy újszülött csillag az égen. Az éjszakák se voltak már olyan fagyosak és a megújult erővel sikerült eltűnni a farkasok szeme elől. Legalábbis ezt gondoltuk. Sol megértette velem, hogy ő már nem képes rettegésben élni és vígan végezni a feladatát s, menekülni az üldözőinktől, békére vágyott, egy normális életre. Arra a normális életre, amit megélhettünk volna, mint a többi isten, hogyha nem veszik el tőlünk a lehetőséget. Én pedig nem akartam olyan lenni, mint a többiek. Nem akartam Sol és az álmai útjába állni, ezért beadtam a derekam és amikor elhatározta, hogy Midgardba akar menni, vele tartottam. Nélküle nem várt volna rám más, csak a pusztulás és akármennyire is nehéz bevallani én szeretek élni, függetlenül attól, hogy a halálomat már rég megjósolták. Először egy kicsit tehetetlennek éreztem magam Midgardban, nem igazán találtam meg a saját helyemet, nem tudtam miként kellene viselkednem a midgardiakkal, de türelemmel és némi odafigyeléssel minden sikerült. A midgardiak elég egyszerűek. Őket kevés dolog érdekli és ami igen, az egy kis pénzzel könnyen megoldható. Neked pedig, mint istennek csak az a dolgod, hogy megpróbálsz hatni rájuk, ha hinni és bízni kezdenek benned, akkor már nyert ügyed van. Egy éve történt, hogy Sol-al létrehoztunk egy lovardát az osloi Grünerløkka egyik hatalmas telkén, ami ott állt pusztán és kihasználatlanul egy olyan öregember kezében, aki már nem volt képes megbirkózni ekkora nagy feladattal. Így hát létrehoztunk egy kis csodát, egy menedéket Midgardban, ahol Sol és én is azzal foglalkozhattam, amivel igazán szerettem. A piszkos munka részét Sol-ra bíztam, én nem igazán éreztem magam alkalmasnak arra, hogy az embereket tanítsam, hát még szót érteni velük.

#iason mallory #lysander collins

[urbancobrastrikeforce]

A pillanat emlékműve - Nincs menekvés?

Actionfigurejunky legutóbbi fotóin jól látszik, akár egy Trouble Bubble is mekkora galibát tud okozni, főleg, ha Firefly a pilótája. Continue reading A pillanat emlékműve – Nincs menekvés?

View On WordPress

#Classified #Dioráma #G.I. Joe #gijoe

[iggy927]

Ámulat

Akar a gyergyói tájak

Úgy ejtettél bámulatos-ámulatba…

Kicsiny manó teremtésem,

A föld hatalmas felszínén.

Te a hatalmas, megrendíthetetlennek tűnő hegy, havas, hideg, zord és makacs

De mégis nekem engedted, hogy valamennyire be sétáljak…

Be sétáljak s beléd lássak.

Völgyeidbe és rabjává váljak.

Nem mindig zord,hideg és havas eme táj

Van mikor zöldellő tavasz, rügyek és virág, millió virág borít mindent s a természet hangja lágyan megszólal hangodon

Ez a lelked reneszánsza.

Itt a felszíntől kicsit mélyebbre ásva, kutatva

Ritka kristályokra is lehet bukkanni

Mint az értek ami benned lakozik.

Jobban el mélyedve világodban.

De amikor jön az ősz és össze csapnak a

meghalt fa levél hullámok onnan nincs menekvés, fájó de még ez is egyszerűen

és nagyszerűen GYÖNYÖRŰ.

Magabiztos őszi palástoddal véded kincseid

S védd is drágám mert ezek értékesebbek

Megannyi igaz gyöngynél amik a mély tengerben kószálnak.

Pedig én ártalmatlan kis manó volnék

Elkápráztatva nagyságod s kitartásod mezején, mező az honnan jövök én

Csendes, kopár s hegyeid látván

Magába kerít a mérhetetlen ÁMULAT.