#mosolygás

[idonttalkwithpplhere]

#colleen hoover #too late #könyv #könyvrészlet #romantikus #bók #hatás #mosoly #mosolygás #egyszerű #érzések #szeretet #szerelem #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #emberek

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Amikor hosszú idő után újra együtt alszotok és másnap reggel hozzád bújva arról beszél neked, hogy mennyire várta már hogy veled aludjon...

Felülmúlhatatlan érzés🥺🥰❤️

#saját #szerelem #boldogság #kapcsolat #együtt alvás #imádlak #összebújni #csókolózás #szenvedély #szex #kívánlak #te vagy a mindenem #szerelmem #szeretlek #csak te kellesz #mosolygás #hétvége #hiányzol #szerelmes vagyok #párkapcsolat #együtt #m.❤️ #nyctophobia

[enisvagyokvalaki]

A mosolygás és a boldogság közt hatalmas különbség van.

- Ismeretlen

#hungarian #idézetek #magyar szöveg #bánat #csalódás #egyedül #magány #fájdalom #gyász #hiányérzet #könny

[csacskamacskamocska]

Nektek ki örül

amikor hazaértek? Geci kérdés, nem? Emlékszem arra, amikor örültem, és emlékszem arra is, amikor szorongtam tőle, hogy a másik hamarosan hazaér. Pedig nem bántott. Csak belül nem voltam rendben és onnantól, hogy hazaért már egy fárasztó szerepben éreztem magam. Van aki képes rá, hogy kimutassa az örömét. Nem kell hozzá feltétlenül szerelem, csak a képesség, hogy valaki hagyja magát, hogy érezze az örömet. Már ha legalább szereti a másikat. Van aki nem tud ilyet. Zavarban van a saját érzéseitől. Gyerekesnek találja, hogy mosolyogjon. Vagy nem is érez örömet. Fapofával megérkezni, azt is cikinek érzi, teliszájjal vigyorogni, azt meg hamisnak, hát inkább bohóckodik meg fintorog. Mosolygás helyett. A helyett, hogy megmutatná, hogy örül a találkozásnak. A másik ember mit csináljon ilyenkor? Bohóckodjon, hogy a másiknak is jó legyen, mi így találkozunk, fintorgunk meg grimaszolunk? Mert a mosolyhoz oda lehet sietni. A bohóckodáshoz... biztos van aki. Azok, akik szeretnek tortát nyomni egymás képébe meg élvezik egymás ijesztgetését meg szívatását.

Múltkor gondolkodtam a testbeszéden. Tényleg lebuktatja az embereket, de a megfejtéssel érdemes óvatosnak lenni. De van amire nem lehet vigyázni. Ki felé fordulsz, kit ölelsz át, kihez érsz hozzá, kire nézel, mikor hogyan vonsz korlátot közéd és a másik ember közé, ezek nehezen vagy semennyire sem kontrollálható dolgok. De a megfejtések valóban apróságok összecsengéséből adnak ki tiszta képet. A vonzalmak azért kibuknak, néha tök váratlanul. De még ez is izgalmas kérdés. Múltkor néztem két embert a túloldali villamosmegállóban. Egy férfi meg egy nő beszélgetett. 30 körüliek. Baráti beszélgetésnek látszott, bár elég közel álltak egymáshoz. Intenzív eszmecsere lehetett mert ki sem pillantottak és meg sem mozdultak, de semmilyen szexuális jelzést nem adtak le egymás felé. Már amit ilyen távolságból meg lehetett volna állapítani. Nem lehet eldönteni mi van bennük. Talán csak megtanulták magukat fékezni. Talán a nőt várja otthon valaki. Vagy tényleg csak az az intenzív szellemi eszmecsere van, ami süt is belőlük, és nincs semmiféle vonzalom. Pedig látványra összeillettek és össze is voltak kapcsolódva. Aztán a villamoson, egy másik pár. Uh. A pasas olyan közel állt a nőhöz, hogy azon drukkoltam, csókold meg már cseszdmeg. De nem. Aztán a nő kezdeményezett, előbb a férfi bicepszét simogatta, aztán a nyakát, és vártam, hogy a pasi most majd elutasítóan ellép vagy mi lesz, a nő keze lehanyatlott. Félrepillantottam, na mondom, ez is csak szórakozik ezzel a lánnyal, hát minek áll annyira közel, ha nem akar semmitse. Mire visszanéztem, már vadul csókolóztak.

A lényeg, hogy a testbeszédről szóló könyvek így utólag marhaságnak tűnnek. Nagyon sokat kéne vele foglalkozni. Inkább olyasmi a megfejtés, hogy arra kell figyelni, hogy az emberben belül milyen érzés keletkezett. Ha úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, akkor nem figyelnek rá. Ha úgy érzi, hogy a másik érdeklődik, akkor érdeklődik. Ha úgy érzi, hogy más valaki van a figyelem középpontjában vagy más felé mutatnak szexuális érdeklődést, akkor az úgy van. Ha azt érzi, hogy elutasítják, hogy dominanciaharcba keveredett, az is úgy van. Nincsenek nagyon bonyolult megfejteni valók meg nem is érdemes olyanokkal foglalkozni, akik azért csinálnak bármit is, nehogy az érzéseik vagy gondolataik kiderüljenek. És mit is kezd az ember a másik megfejtett titkos gondolataival? Beleveri az orrát? Tudom ám, hogy XY-t vonzónak találod, már sokszor észrevettem. Ha nem téged talál vonzónak, akkor nem kurvára mindegy, hogy kit? Talán csak akkor nem mindegy, ha barát. Ha látod, hogy tetszik neki valaki és szeretnéd bátorítani. Menj oda, beszélj vele, hívd el randira! Szerintem te is tetszel neki! Vagy szeretnéd megvigasztalni. Szar ügy. Kezdettől láttam, hogy vonzódsz hozzá, de már elvitték mire rájöttél.

Visszatérve az elejére, hogy ki örül neked... megszokjuk, hogy bele se gondolunk. Beleszokunk kapcsolatokba, amiben nem örülnek nekünk. Rácsimpaszkodunk kapcsolatokra amiben mások gyerekei meg állatok örülnek nekünk amikor megérkezünk. És persze azt mondjuk, nem egészséges dolog... hát, nem vagyunk kutyák, hogy szeparációs szorongásunk legyen! Gyakran mondjuk azt, hogy egy teljesen természetes vágy nem egészséges vagy nem felnőtt dolog. Meg lehet szokni, hogy őszintén örülnek amikor hazaérsz. Jó dolog tud lenni. Az emléke még a kapcsolatot is túléli.

#A kis kedvencek titkos élete #kapcsolatok #testbeszéd #titkok #vonazalmak #kommunikáció #10-01

[gamerdepressiongirl]

A mosolygás és a boldogság között hatalmas különbség van.

#hiányzol #szerelmem #öngyilkos gondolatok #siras #szeretlek #depreszió #fajdalom #fájdalom #halálvágy #fájdalmas

[the-local-optimist]

Ráncok

Igen. Ráncosak a szemeim mosolygás közben, de ezekért én dolgoztam meg. Legalább én boldog vagyok és van okom mosolyogni.

#ráncok #mosoly #boldogság #szem

[elbuktunk]

Akkor vagy bajban igazán,amikor a gyomrod megszünés nélkül görcsben áll. Már nem tudod eldönteni épp mi az ok,csak töprengsz azon az egymillió dolgon,ami könnyen megoldható lenne. "Könnyen megoldható lenne.." Mindenki körülöttem ezt mondogatja,pedig ők is átélték ezt párszor,tudják hogy nem így mennek a dolgok. A legnehezebb fázis, az elengedés. Legyen az párkapcsolat, elhalálozás. Olyan egyszerűen kezdődik, a sok mosolygás, a hiszékenységünk minetovábbja, aztán romokba dőlünk amikor ideje menni. Mármint neked,mert ő maradna, etetné még a szar kupacot amibe ücsörgünk, de te már nem bírod,kiakarsz mászni belőle. Minden végig fut az agyadon és tudod, hogy most vagy soha, de nem teszed. Nem mered, vagy túl nehéznek találod. Biztonság érzetet ad az állandósulás, a megszokott környezet. Az emberek körülötted mind észlelik hogy napról napra lehangoltabb vagy, fáradtabb, és nem,nem a munkától,hanem az agyalástól. A szív fájdalomtól hogy megint nem jött össze. Összezuhantál és úgy érzed nincs kiút,pedig a lábaid elött hever. Csak egy lépés.. mégis akkora teher.

#elengedes #hungary #fajdalom #szakitas #nehézdolgainkegyike #agyalas #stressz #onmarcangolas

[sztivan]

Nem bírtam ki mosolygás nélkül, hogy az LMP-s laptopokra, amik akkumulátorral működnek, az van írva: „STOP akkugyárak!” Bocsánat a kis színesért. Lehet, hogy szélenergiával megy az a laptop.

Nacsa

[versinator]

Szegezz váteszit Töltsön mosolygá honnunk Leánykának sast

#haiku #Berzsenyi #v2.0

[idonttalkwithpplhere]

Mosolyogj! Lehet, hogy valakinek ezzel az apró gesztussal feldobod a napját. 😁

#mosoly #mosolygás #őszinte #gesztus #mimika #nonverbális kommunikáció #öröm #apró örömök #az élet apró örömei #ritka #emberek #rohanó világ #érzések #magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Nála nincs jobb dolog a világon❤️✨

#saját #kapcsolat #beszélgetés #boldog vagyok #szerelem #randi #szerelmes vagyok #bókolás #7/8 #mindig csak ő #szeretlek #hiányzol #valentin nap #nagyon szeretlek #szerelmem #megöl ez a srác #mosolygás #cukorborsóm #boldogság #te vagy az életem #köszönöm #m. #nyctophobia

[aranysziv]

szeretek vitázni. borzasztó vagyok benne, az agyára megyek mindenkinek, de szeretek vitázni. kell a hülye dráma, kell a hülye szenvedés, kell, hogy jól megmondjam a magamét, mikor már elegem van. de legfőképpen: kell a szenvedély. amikor mindkettőtök szeme lángokat szór, és amikor egy kanál vízben meg tudnátok egymást fojtani, na akkor élek én igazán. mikor már alkalmazhatom azt, amit egy barátom csak úgy nevez: mercinizmus, és jaj annak, jaj annak, akin gyakorlom... mert ott a baj már igazán hatalmas! kell, hogy túlfeszítsem a húrt, kell hogy kizökkentsem a velem szemben állót és lássam az igazi énjét. szükségem van rá, hogy érezzem, mikor a pulzusom az egekben van, és a dühtől, a méregtől már talán meg se tudjak szólalni. hogy egy kis pukkancs legyek, egy igazi, belevaló pukkancs. egyszer még az első szerelmem, sok-sok évvel a szakításunk után azt mondta: még az is hiányzik, hogy veszekedj velem. persze, ezt a mondatot nem is bírtam mosolygás nélkül. nem is bírom azóta sem. bármilyen furcsa, egyik kedvencem, ami hiányozhat valakinek belőlem.

pedig tényleg kiállhatatlan vagyok olyankor. én is tudom ezt, de hányszor mondták is már. úgy kell elképzelni, aki még esetleg nem tapasztalta, hogy belém költözik az ördög, és egyenesen megyek le a lejtőn, mintha hívnának. mindig érzem, hogy mit nem kéne olyankor már, de van bennem egy érzés: csak azért is. és olyankor borul minden. mit nekem dominó, hogy minden sorjában, nem, az egészet felégetem az utolsó darabjáig. ha én égek, égjen minden, lángoljon, de úgy igazán. ha nekem fáj, fájjon mindenkinek, nincs kegyelem, nincsenek szabályok, vagy csak talán egy: ne nézz hátra. lehet megbánom aztán, sőt, szinte biztos is. de hagyni kell olyankor. hagyni, hogy kihulljon a méregfogam, és utána megint szelíd legyen a szívem. talán épp ez a baj: hogy mindig szelíd, és mindig tűrök, és van az a pont, mindig van egy pont, amikor... amikor már nincs tovább. csak gyűlik, gyűlik, és nekem egyszer muszáj úgy igazán, csak egyszer, de akkor nagyon. és utána békülni is kell. legalább ennyire intenzíven. ez rám a recept. mert akkor az a valaki megkap igazán.

legalábbis régen így volt. most jött egy vita, szellő hozta, de valahogy nem volt az igazi. bántott a dolog, belül marcangolt, úgy nagyon, igazán, amire máskor már biztosan megszólalnék, de most valahogy nem akartam. nem értettünk egyet, nagyon nem, és mégsem jött a mindent felégető tűz. vagyis jött az, csak... azt éreztem, hogy nem akarok vitázni. vele nem. hogy amit máskor megkönnyebbülésnek érzek, az itt most nem lenne. túl érett, nyílt, nyitott volt a kommunikációja, én pedig azt hiszem, túl büszke, és hirtelen nem lehettem az a kis fehértigris, aki ugrik és harap egyből. mármint ha ő így áll hozzám, nem mehetek az ő szintje alá, ez volt bennem, hogy nem tehetem, hogy nem akarom, nem engedhetem ki úgy a karmaimat. olyat is mondott, hogy jogosan érzek így és hogy megérti. senki. nem ért. meg. mit jelent az, hogy ő megért? mégsem szórhatok lángokat, ha ő ilyen kedves velem. hogy merészeli kihozni belőlem a legjobbat? hogy? azt is kérte, hogy mondjam el, hogy mit érzek, mármint teljesen, hogy ne maradjon bennem a tüske. a tüske! igen, bizony ám, pontosan ezekkel a szavakkal. a tüske! mondja ezt nekem, a rózsának... a bolondját járatja vajon velem? nem is értem, azóta sem. annyira másképp reagált, hogy hirtelen ez önmagában is megdöbbentett. nem voltak lángok, amik mindent felemésztettek, nem voltak tüskék, akkor nem, mintha visszahúzódtak volna, egy pillanat alatt, és olyan nehéz volt elhinni, hogy akkor őt most ez tényleg érdekli, tényleg reagálni akar rá, nem a falnak beszélek. nem is mertem mondani semmit, elfogytak a szavaim egy pillanat alatt. és hát, ezt azért nálam nehéz elérni.

aztán jött egy kis csend. valahogy gondolkoznom kellett, hogy mi történt. hogy vajon valami bennem romlott-e el, ez is felmerült. azóta sem tudom. tényleg nem. viszont furcsa, mert a reakciójától függetlenül, valahogy én tényleg nem akartam vitát. mondjuk ez nem volt rég, lehet beteg leszek... de valahogy nem akartam, őszintén. amikor ott volt az a pont, és éreztem, hogy régen most kezdenék bele a mondókámba, egyszerűen nem akartam, el sem kezdtem írni. én már nem akarok több monológot. nem akarok többet könyörögni. nem akarom megmondani senkinek, hogy hogy bánjon velem. és abban a pillanatban, hogy bennem volt egy ilyen átfordulás, hirtelen megértő fülekre is leltem. de annyira új ez, ez az egész, hogy szinte sokkolt. megint szükségem volt arra, hogy kívülről lássam magam. jött az éjszaka, és nem tudtam elaludni. jobbra fordultam, balra fordultam, de nem jött az álom a szememre. az egész éjszakát átforgolódtam, még az ágyon is megfordultam teljesen, hogy hátha majd úgy menni fog. aztán jött a hajnal, és elkezdtem készülődni. persze, tök fáradtan, de hát ennyi belefér. vettem magamnak egy túlárazott kávét, mostanában zöldet, mert már semmi sem ugyanaz, tényleg, és akkor jött az üzenet, melyben azt kérdezte, hogy átjöjjön-e este, hogy megbeszéljük. majdnem elejtettem a kávét, és a kedvenc lila kabátomnak nem állt volna túl jól azért. írtam neki fél kézzel, hogy az jó lenne, igen, mert ez az egy gyötrelmes éjszaka pont elég volt ahhoz, hogy tudjam, hogy ezt nem szabad folytatni. úgy tűnik kinőttem a durcáskodást, és a balhés csaj-kórt, ha normálisan kommunikálnak velem. végül is, megérte a kávén túl a rengeteg pénzt a pszichológus is.

amúgy ha a szívemre teszem a kezem, és ugye mondtam neki, hogy jöjjön át este, és megbeszéltük, hogy hánykor meg hogy...stb., még akkor nem hittem el, hogy jönni fog. néha ilyen balga vagyok, vagy óvatos, attól függ, mert soha nem adott rá okot, hogy kételkedjek a szavában, de mégis, fel akartam készülni a legrosszabbra. hogy én most itt elhiszek neki mindent, hogy furcsának találom az egész "vitát", és hogy személyesen jönne megbeszélni... na most erre mégis mennyi az esély? de mindegy, mert eljött az időpont, én éppen mosogattam, ő meg jött. mármint tényleg. és leültünk és megbeszéltük. mindent. és nem volt csetepaté, vagy asztalborogatás, de még pohártörés sem. minimum egy baszki vállalható lett volna, de még csak az sem. amikor a szó komolyabbra fordult, annyit mondott, hogy nagyon csillog a szemem. sírni akartam, attól csillogott, ő is tudta ezt, úgyhogy abban a pillanatban lenéztem, ő meg megölelt. ennél lejjebb az életben nem adok többé.

jók a lángok. tényleg jók, szeretem őket, most is éltetnek. de valahogy jó ez is. ami féken tartja. nem oltja el, hanem táplálja, de valahogy mégsem tud olyan ádázul elszabadulni tőle, amit a pillanatban talán úgy élvezek, de aztán mindig bánkódom miatta. felold, és olyan természetesen jön neki, mintha csak erre született volna. nem értem. de jó rácsodálkozni újra és újra. nem akarom, hogy ennek vége legyen.

[szavaktengereben]

Ha csak egy mosoly van benned, azoknak add, akiket szeretsz.

Maya Angelou

#idézet #idézetek #magyar #magyarul #mosoly #mosolygás #szeretet #szeret #emberek #adni

[csacskamacskamocska]

Sosem fogom megtudni

Van ilyen amire egyszerűen nem lehet választ kapni és mindig csak egy feltételezés marad. Ez pl egy jóféle feltételezés. Hogy az egyik szerkesztő elolvasta egy munkámat és azóta konkrétan kedvesebben beszél velem. Korábban is tök normális volt, én kedveltem, de azóta valami megváltozott. Mondjuk úgy, hogy közelebb jött lelkileg. Na, nem annyira közel, csak közelebb. Tegnap két mondat volt ami beakadt, és bár időm nem volt rajta gondolkodni, de azért újra meg újra felbukkant a gondolataimban egy röpke pillanatra. Most megpróbálom letenni őket.

Egy barátnőm azt mondta, kellenek ezek mert legalább van amiért az ember ilyen olyan módon formában tartja magát. Mondjuk ez a kijelentés szembemegy egy rakás emancipációs meg pszichológiai csatakiáltással, de rám egyértelműen igaz. Persze szenvedni nem szeretek, szóval egy rendes reménytelen szerelem az legyen olyan, hogy az ember az irodában sóvárog, aztán hazamegy és éli az életét, és másnap reggelig szarik a Jóskapistára és legközelebb akkor jut eszébe amikor reggel sminkel. Ez egy tisztességes reménytelen szerelem. A többi nem az. A többit ki kéne húzni a lehetőségek listájából. A másik az ez volt:

Valahogy elkapott a sajnálat. Hogy tényleg, ez talán aránytalanul nagy büntetés, főleg ha valaki tulajdonképpen nem követett el semmit. És nem érdemes boncolgatni, hogy de így meg de úgy, és azért biztos volt egy kis ez meg egy kis majdnem olyan. A lényeg az, hogy ha valaki úgy érzi, hogy ő ebből az élményből kimaradt, azt az érzést nem lehet elvitatni. Ahogy mástól meg másfajta érzések vagy meggyőződések valódiságát sem lehet/szabad elvitatni csak azért mert mi hasonló helyzetben máshogyan éltük meg a dolgokat. Amúgy ez jó kis csapda, mert aki nem élte meg a szerelmet soha, nincs élménye arról a fajta közelségről, az nyilván tisztelni se tudja az érzést amit nem ismer. Szitokszóvá válik, mert csak a rossz oldalát látja. A visszautasítást, a reménytelenséget. Tényleg úgy megesett a szívem rajtuk és úgy elkezdtem tisztelni a férfiakat, akikkel a múltban kapcsolatom volt. Na, legalább ennyi hasznot hajtott, hogy rengeteg mindent olvasok össze. :D

Amúgy, tegnap furcsa nap volt. Volt benne valami üdítően tiszta belső nyugalom, meg rengeteg nosztalgia és azt hiszem nekem tényleg nem szabad ennyire túlhajtanom magam sem fizikailag sem érzelmileg mint az elmúlt hónapokban (de pláne években) mert egyre hosszabb lesz az idő, ami alatt regenerálódni tudok. A jó állapot az, amikor béke van, és vannak terveim, vannak dolgok amik érdekelnek és semmi, de semmi nem függ másoktól. Mármint persze, ilyen kölcsönösség lehet, hogy adsz tojást, én adok cukrot vagy sütünk együtt palacsintát, de se várakozás, se bosszankodás, se erőlködés ne legyen benne. Csak ez a mosolygás, ami most van. Annyi mindent kell még megírnom.

#szerelem #nyugalom #12-06

[eszmeletlenul-szeretlek]

Mosolyt csalsz az arcomra akárhányszor beszélünk...♡

#tumblr #magyar tumblr #magyar tumblisok #tumblrquotes #szerelem #te #én #saját gondolat #mosoly #mosolygás #te vagy a mindenem #te vagy az életem #okoztál #beszélgetés #szeretem #szerelmes #szeretet #szeress #szerelmi élet #mindig szeretni foglak #szeretlek #boldogság #szerelmes vagyok beléd

[szavaknelkul15]

A mosolygás okot ad arra, hogy miért ne kérdezzék meg az emberek, hogy, "Mi a baj?"

#mosoly #Mosolygás #Ok #minden oké #Minden ok #baj #kérdések #egyedül #mindig egyedül #saját gondolat #csak egy gondolat #gondolatok #szorongás #szomorú #hazugság #nem vagyok jól