Tumgik
#motiváció minden napra
pnicolephotography · 4 years
Quote
Bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól jól érzed magad a bőrödben
Motiváció minden napra
798 notes · View notes
henrikprince · 4 years
Text
Egyébként elegem lett a depresszióból.
Elegem lett kurvara abból,hogy mindig csak én.Mondom ÉN sajnáltatom magam.Kibaszott gáz vagyok és ha azt nézzük akkor kibaszott gáz más is aki ugyanezt csinálja mint én.Őszintén sajnálom,hogy a társadalom tele van olyan emberekkel mint én.Görgetek nem a tumblrön,hanem az instán és előjönnek a “depis idézetek” oldal vagy akármi és nézem csak nézem,hogy mi a jó fene megy a világban épp.Gáz ha azt hiszed hogy a depressziót rövidítheted,ha valakit becézel akkor mégis hogy tudnám komolyan venni? Na ugyanez van itt is,írd már ki a teljes nevét annak a retkes mentális betegségnek,mert soha senki nem fog téged komolyan venni! Nem mondom,hogy kövessenek be engem egyből most a “motiváció minden napra” oldalak,mert neeee.Azok nem kellenek nekem.Nekem csak csönd kell,sőt még az sem.Probálok kimászni abból a gödörből amiben már jó pár éve vagyok és eddig fejlődést látok magamon,de komolyan.El vagyok képedve magamtól.Tanulni akarok,új dolgokat megismerni.Ki akarok ugorni egy helikopterből,olvasni akarok és művelődni.Haladjatok ti is az életetekkel “depisek”,mert nem lehet egy helyben állni..szar az élet tudom,de mozduljatok már meg.Tegyetek valamit magatokért kérlek.
7 notes · View notes
kapcsolo18 · 4 years
Photo
Tumblr media
Mindent meg kell tenned ahhoz, hogy élhess!⁣ ⁣ Ez egészen küzdelmes tud lenni időnként, de hidd el, hogy nem csak a Te életed ilyen! Mindannyiunk körül ott vannak az akadályozó tényezők, legyen szó akár egy nehéz élethelyzetről, egy belső félelemről, vagy mondjuk egy seggarcról, aki abban leli örömét, ha visszahúzhatja azt, aki haladni szeretne.⁣ ⁣ Az életed minden fejezetében meg kell birkóznod az ilyenekkel, hogy teljes legyen a történeted. Mert, ha megadod magadat az aktuális nehézségeidnek, akkor nem válhatsz azzá, aki elég jól felkészült a következő fejezetre. Ott helyben megrekedsz és az életed napról-napra elcammog melletted.⁣ ⁣ Nagyon ritka az olyan helyzet, aminek nincs megoldása, és ha most nem is látsz kiutat, akkor is ott van. Ha próbálkozol, akkor közelebb kerülhetsz hozzá. Ha pedig nem, akkor az is egy döntés, aminek következménye van. A Te döntésed.⁣ ⁣ Amennyiben úgy érzed, hogy erőt tudsz meríteni a postból, akkor írj egy “🤟🏼” jelet a hozzászólásodban, és ha megosztanád velünk a kedvenc dalszöveg részletedet, akkor azt is biggyeszd oda mellé!⁣ (A hozzászólásoddal egyébként nagyban segíted az oldal növekedését is, szóval előre is köszi a visszajelzésedet!💡🙏🏼)⁣ ⁣ Ha pedig a jövőbeni postjaimról sem szeretnél lemaradni, akkor kapcsold be az értesítéseket a “követem” gombra kattintva!⁣ ⁣ 📷: @byealexittvan⁣ ⁣ #KüzdjTovább #EzAzÉlet #ByeAlex #SzéllelSzemben #ByeAlexesaSlepp #Kapcsoló #idezet #idezetek #idézet #idézetek #napiidézet #magyaridezet #magyaridezetek #dalszöveg #motiváció #inspiráció #napimotivacio #napiinspiráció #kitartás #élet #életmód #zene #magyarzene #célok #siker #önismeret #önfejlesztés #instamagyarorszag (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/B7EV0ZCAEyy/?igshid=xttj6zwsn7gx
2 notes · View notes
sargatulipan · 5 years
Text
Ha a mai napot nem mosolyogva kezdted, akkor kezdj el gyakorolni holnapra!
Molnár Eszter: Motiváció ​Minden Napra 
91 notes · View notes
felejthetoemlek · 5 years
Text
16
Azt hiszem olyan tizenhat éves lettem, aki példaértékű. Elég sok dolgon mentem keresztül, ami lelkileg megterhelő, és ezeket nem híresztelem. Persze, az oldalamon is vannak szomorú dolgok, de ez többnyire az "átlagos tiniszerelem" hozzátartozói. Viszonylag ritkán említem azokat, amik végigkísértek eddigi életem során, és továbbra is állandó problémák maradnak. Ennek ellenére nem züllöttem el, viszonylag értelmesnek mondhatom magam, és tudom, hogy képes vagyok felépíteni egy stabil jövőt magamnak. Flegma vagyok, igen. Néha túlzottan antiszociális, igen. Pesszimista, igen. De ez a kis burok, ami ezekből összetevődve vesz körbe, áttörhető. Hogyha valaki megismer, látja, hogy igenis jól tudom magamat érezni és rengeteg álom, félelem és szeretet bújt meg bennem. Gyűlölöm a külsőmet, és a burkomat, amit hosszasan építettem fel magam köré, de tisztában vagyok az értékeimmel. Rengeteget csalódtam a hozzám közelállókban, de példaértékű támaszt és erőt mutatott az édesanyám, eltekintve a komolytalanságától. Talán túl komoly vagyok. De ezt is át lehet hidalni, és van, hogy túlzottan lökött is vagyok, de ezt kell szeretni. Hangulatingadozása is sokaknak van, de lehet kezelni, nehéz, de kivitelezhető. Olyan tizenhat éves lány lettem, akit már ha nevelni nem is igazán lehet, de csiszolni annál inkább. Neves, erős gimnáziumba járok és egyetemre is fogok tovább menni. Lesz nyelvvizsgám, jogsim és nyári munkát is vállalok, hogy anyának segítsek. Nem iszok, nem cigizek, nem füvezek, nem pasizok, sőt. Igen, hébe-hóba az első kettő belecsúszik a napjaimba, de nem hosszútávra és ráfüggve. De olyan gondolkodásmóddal és életszemlélettel rendelkezem ennyi idősen, amit a nyolc évvel idősebb bátyjám megirigyelhetne, és amire büszke lenne az apám, ha anno nem dobott volna el magától. Hónapokkal ezelőttig, olyan hatással volt rám az ez általuk okozott rengeteg csalódás (és a sok más hímnemű okozta fájdalom és kihasználtság, legyen az nevelőapa, csak egy ismerős vagy szerelem), hogy szerethetetlennek gondoltam magamat. Pedig nem. És abban a pillanatban, hogy én felfogtam, viszonzásra fog lelni minden szeretet, amit másoknak adok, másoknak is ezt tudom mondani. Nem feltétlen szerelemben, de akkor is vissza fogom kapni azt a tengernyi szeretetet, amit én adok másoknak. De igen, szerelem is lesz az életemben, és sajnos nem az az örök és egyetlen, amire vágynék, hanem több, de ugyanannyira valódiak. Nem tudok teljesen büszke lenni arra a személyre, aki vagyok, mert rengeteget kell még formálódnom, de még mindig jobb ember vagyok, mint aki tavaly ilyenkor voltam. Évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra változom, igyekszem inkább jobb irányba. Eddig a szerelem volt a motiváció, hogy valakiért változzak meg, hogy neki legyek jó. Továbbra is valakiért változom, méghozzá önmagamért. Magamnak szeretnék megfelelni, mind személyiség, mind külsőségekben. Az utóbbi talán költségesebb, ezért nehezebben kivitelezhető. De addig is arra gondolok, hogy tavaly óta visszaszereztem két nagyon fontos barátomat, vesztettem is párat, de szereztem is újakat. Arra gondolok, hogy még mindig negatív vagyok, de tavaly még ennél is rosszabb volt. Tehát igen, talán pozitívan nézhetek arra, aki vagyok, és arra, hogy ki lehetek még.
És a legfontosabb, hogy mostmár bemehetek a 16 karikás filmekre is.
@felejthetoemlek 2019.02.24. 00:15
18 notes · View notes
zelenakjenni-blog · 6 years
Text
kegyetlen játszma
egy ideje a nappaliban alszom. a kanapén. nem azért, mert kényelmesebb, mint az én ágyam. (bár megjegyzem, meglepően komfortos.)
azért vagyok itt, mert ha be kéne mennem a szobámba, szembekerülnék magammal. az egyeniségemmel. az életemmel. legalábbis azzal, ami maradt belőle.
a terv az volt, hogy a csukott ajtó mögött hagyom az érzéseimet. legalább pár napra. a terv elbukott, ugyanis sírni akarok. tombolni. mint még soha. ehelyett megint visszafogom magam. úgy teszek, mintha minden rendben lenne. pedig órákon át motivációs videókat néztem, hogy megjöjjön az életkedvem. hajnali egy van, nem csinálok semmit, csak az érzéseimre fókuszálok. nem kéne. bántanak, sebet okoznak, meg akarnak ölni. belefulladok az érzéseimbe.
1 note · View note
Text
Mein erster Monat in Hamburg
Az első hónapom Hamburgban... ...elvárásokon felüli és élményekben gazdag! Nem gondoltam volna, hogy négy hét után ilyen pozitív felütéssel írhatok bejegyzést. :) Azt kell, hogy mondjam, megérte a Campus Mundira pályázni. Kicsivel több energiát kell csak belefektetni a pályázat leadásába, viszont annál több élményt nyújt! :) Ahhoz, hogy ezt ténylegesen alá tudjam támasztani, egy időgép segítségére lesz szükségem. Ha valakinek van fölösleges, küldje utánam galambpostával.  Senki? Jó. Nem baj. Megpróbálom összeszedni március legmeghatározóbb pillanatait. 2018 március 1-jén délután 4-5 óra környékén érkeztem meg Németországba, Hamburgba. Csodálatos, tavaszi időjárás fogadott, csicseregtek a madarak. JA NEM. Persze, hogy nem. Még az észak-német időjárást is meghazudtoló zimankó várt engem. Persze, nem is tudom, mi másra számítottam. Otthon is ugyanez volt a helyzet. Ma március 29. 6 óra körül járunk, kint hó borítja a kertet. Elgondolkoztam rajta, hogy most akkor mégis visszarepültem az időben?! Na nem, mert látom magam körül a rendetlenséget, amit 4 hét alatt sikerült produkálnom... Az utazást megelőzően már minden napra pontosan meg volt tervezve az egyetem részéről. És itt nem egy-két héttel korábbról beszélek. Hanem 3-4 hónapról. Két hónappal a kiutazás előtt már online beszélgettem a jövendőbeli buddymmal. Egy buddy feladata az egyetemre érkező diákok fogadása, segítése, terelgetése. Ő Nick, aki ugyan nem szaktársam, viszont nagyon aktív része az egyetemi közösségnek. Megérkeztem elsején, és meglepetésként ért, hogy semmi dolgom nem volt a reptéren. Csak összeszedtem a bőröndöket és annyi. Nick ott várt az ajtó másik oldalán, kezében egy füzettel, amibe beleírta a nevem. A mókás az egészben, hogy indulás előtt siránkoztam, hogy nem fér be több sketchbook a táskámba. Erre ott várt Nick egy pont olyannal, mint amilyet otthon kellett hagynom. :) Nick vicces gyerek...Jóval az érkezésem előtt, még a WhatsApp-on megbeszéltem vele, hogy németül fogok vele beszélni. Na most ez a való életben korántsem volt olyan idilli, mint ahogy azt elképzeltem. Az első német megnyilvánulásom kb 4 év kihagyás után a “Hallo, wie geht’s’ szavak soráig terjedt. Így aztán egy jó hosszú útnak néztünk elébe, míg elértük a kollégiumot. Ő folyamatosan viccelődött, majd 45 perc után, amikor már a közelben jártunk, kitalálta, hogy nem fog segíteni megkeresni a szállást. Ő nagyon jól szórakozott, én már kevésbé. Persze megtaláltam. Egy lány várt minket, Maggie, aki körbevezetett, megmutatta a szobát. Őt már megkértem, hogy inkább angolul beszéljünk, amíg bele nem jövök.  Még aznap este csatlakoztam a lakótársaimhoz, akik a nappaliban mulatoztak. Kollégiumról van szó, egy szinten 14-15-en vagyunk. Ekkor csak a felével találkoztam, de olyan szeretettel fogadtak, hogy kicsit meg is voltam hatva. A lakótársaim nagy része itt tanul, de nagyon nemzetközi csapat. Van orosz, bolgár, olasz, üzbég, najó németek is akadnak! Ketten vagyunk Erasmusosok az emeleten. Jeff a másik, ő amerikai, Kaliforniából jött, Long Beach-ről. A HAW Hamburg (Hochschule für Angewandte Wissenschaften Hamburg) erre a szemeszterre 146 cserediákot fogadott. Túlnyomó többségben amerikaiak jöttek Kaliforniából.  Ezek az arányok:  Australia (5), Austria (2), Belgium (3), Brazil (1), China (10), Denmark (2), Finland (14), France (1), Greece (5), Hungary (1), India (1), Ireland (1), Israel (4), Italy (2), Latvia (1), Mexico (4), Poland (2), Romania (1), Russia (2), South Korea (9), Spain (17), Switzerland (5), Thailand (3), The Netherlands (4), Turkey (8), UK (4), USA (32) Igen, jól látjátok! Én képviselem a magyarokat! Eddig nem hiszem, hogy csalódást okoztam volna, igyekszem a legszebb oldalamat mutatni. De nagyon megmosolyogtató beszélgetéseken vagyok túl Magyarországot illetően. Az első nap megkérdezte egy fiú, hogy tényleg jelentős mértékben van jelen a maffia Magyarországon? Tegnap pedig egy új zélandi sráccal beszélgettem, aki betolakodott elém a kilométeres sorban a bárpultnál. Miután elmesélte, hogy kétszer is volt Budapesten, és hogy a Sziget Fesztivál a legkirályabb dolog, vett nekem egy sört. Deal! Brazilok, finnek, britek, skótok, németek, hollandok áradoznak Budapestről és nem győzöm megköszönni a város nevében.  Borzasztóan élvezem a nemzetköziséget, hogy bármerre járok, különböző származású embereket látok. Amennyire eddig tapasztaltam, a tolerancia itt alap dolog. Persze, most mondhatnák, hogy igen, igen, de én biztos csak a felszínt látom, nem tudhatom, milyenek a perifériák. Lehet, hogy igaz, de alapjában véve mégis hatalmas a szakadék a két ország felfogása között.  Az egyetemi szervezésnek köszönhetően az iskola kezdete előtti egy-két hónapban már tudtam, hogy nagyjából kik lesznek a szaktársaim, ezért elindítottam egy kis beszélgetést azokkal, akik biztosan illusztráció szakra jelentkeztek. Így az első héten, sőt inkább az első pár napban már tudtam velük találkozni, kávézni, mászkálni, felfedezni. Az egyetemen a grafika mellett van kifejezetten illusztráció szak is. Ráadásul azt mondják, hogy ez a legjobb képzés Németországban, és ide az egyik legnehezebb bekerülni, mivel állami intézmény. Ez az iskola NAGY! Persze ez eléggé relatív, de a Képzőhöz képest gigantikus. Egy évfolyamon kb 50-60-an vannak,akik illusztrációt tanulnak!!! Úgy 10-en vagyunk Erasmusosok ILLU-n, de itt bármilyen más szak óráira is járhatunk. Ahogy a németek is. Ezért aztán van olyan óra, ahova 60-an jelentkeztünk. Az After Effects karakteranimáció kurzusára viszont csak 25 szabad hely volt. Büszke is voltam magamra, amikor a reggeli órára fél órával korábban beértem, ezzel bebiztosítva magamnak egy helyet. Klasszikus székfoglaló. De ez még mindig kevésbé kínos, mint amikor húzni kell egy lapot azért, hogy bejuss az órára. Ha kék, bent vagy, ha fehér, akkor nem járhatsz. Ez a festészet órán történt.  Az iskola épülete csodaszép, régen kórházként, nővérszállóként működött. Vörös téglás, klasszikus hamburgi épület az Eilbekkanal csatorna közelében. Pezseg az élet a kreativitástól. (Ok, tudom, ez bénán hangzik, de igaz). A campus a DMI (Design, Media, Information) szakoknak ad otthont. Valamint kreatív ügynökségek, újságok, TV, és a HFBK (Hamburgi Képzőművészeti Egyetem) is az épületben található. Filmesek, sound designerek, designerek, mérnökök egy helyen tanulnak. És ez iszonyatosan inspiráló.  A tanítás csak ezen a héten kezdődött el, eddig tájékozódási hét volt és Erasmusos programok. Abból pedig rengeteg. Én próbálok minél több órára járni, ami később valószínűleg az utazgatás, nagyvilági szórakozás rovására fog menni, de őszintén szólva nem is ezekért jöttem. A fő tárgyam a gyermekkönyv illusztráció, amit a méltán híres Bernd Mölck-Tassel tart. Ő volt idén a Bolognai Gyermekkönyvvásár pályázatának zsűrije. Nagyon komolyan foglalkoznak itt a könyvvel, mint kreatív eszköz. Ebben a félévben pedig kifejezetten a képeskönyvvel fogunk foglalkozni. Az órán közreműködik Frank Kühne, aki Németország egyik vezető könyvkiadójának lektora.   Emellett három animáció kurzust vettem föl, mert úgy érzem, az animáción keresztül fejlődhet a rajztudásom a leghatékonyabban. Plusz a mozgás egy olyan pluszt ad hozzá az illusztrációs eszköztárhoz, mint semmi más. Az itteniek elhivatottságát tükrözi, hogy még hétvégén is vannak órák. Négy teljes hétvégét szentel Bernd a “Buch Fabrik” nevű órájára. Ami az experimentális könyvdizájnnal foglalkozik.  Jó érzés olyan környezetben lenni, ahol ténylegesen a legszűkebb értelemben vett azonos érdeklődésű emberek vannak. Ráadásul az illusztráció itt egyenértékű minden egyéb dizájn szakkal. Sőt, az illusztrátor munkája itt majdnem azonos megítélésű, mint mondjuk egy mérnöké. Legalábbis az egyetem berkein belül. Ezzel együtt viszont nagyon kicsinek is érzem magam, mert itt aztán baromi nehéz kitűnni a tömegből. Akik három éve ezt tanulják itt, azoknak olyan stílusuk van, hogy hű meg ha. De pont emiatt vagyok biztos benne, hogy itt számos húzóerő és némi motiváció hatására nagyot lehet előrelépni.
Személyes sikernek könyvelem el, hogy amikor megtudják az itteniek, hogy magyar vagyok, meglepődnek, hogy tudok németül. Egy lány megkérdezte, hogy miért, talán németek a szüleim? Szóval azt hiszem jó úton haladok. Valahogy nem érzem magam különösen kívülállónak a német diákok között, és számukra pedig egyáltalán nem meglepetés, ha valaki külföldi megjelenik az óráikon. Bár az azért vicces, hogy milyen sokan hisznek németnek. Nagyon sokan.  Amivel nehéz megbékélni, az az időjárás, de még így is sokkal jobb, mint amire számítottam. Szerintem meglehetősen sokat süt a nap, inkább a kiszámíthatatlanság az, ami kevésbé megbocsátható. És valahogy, az eső itt sokszor nem olyan kellemetlen, mint otthon. Hozzá lehet szokni.  A másik dolog, ami böki a csőrömet, az a mértéktelen bürokrácia. A lakcímem regisztrálására 2 hetet kellett várni, de megérte. Megérte, hogy még egy papírlappal gyarapíthattam a lassan könyvvé érő hivatalos dokumentumaimat. Juhú!  Ha eddig is csapongtam, most sem leszek rest! Visszatérve a pozitív élményekhez, az Erasmusos, illetve össznépi programok nagyon sűrűek, minden nap, vagy legalábbis minden este van valami történés. Az első héten Welcome Week volt, ami számomra egy életre szóló élmény. International dinner, közös városnézős versenyek, közös esti mulatozások. Minden nap másokkal találkoztunk. Mindig mindenki meglepődve vette tudomásul, hogy még nem találkozott az összes cserediákkal. Nyitott, kedves, intelligens emberek, mind ugyanazért jöttek. Megismerni egymást, tanulni, és persze szórakozni. Vagy utazni! Akik tengerentúlról jöttek, mind beveszik Európát ebben a félévben. Nem csoda, hogy kíváncsiak! Van olyan, aki itt látott először havat életében. Jeff, például tegnap látott először hóesést. És én ennek a kisebb történelmi pillanatnak szemtanúja lehettem. Hát nem megható valahol? Szerintem az. Nekem az. Persze jobban örülnék személy szerint, ha nem döntene úgy a tavasz, hogy visszafekszik aludni... Tervek a jövőre nézve: Nemsokára húsvét, ami a németek számára a karácsonnyal egyenértékű hatalmas családos ünnep. Mi ezekre a napokra kisebb kirándulásokat tervezünk a környező helyes kis városokba. Bréma, Schwerin, Lübeck, Celle, és Lüneburg is versenyben van.  Másfél hét múlva pedig irány Berlin, hogy beteljesíthessem hazafiságomat. A szavazás pedig egy remek indok arra, hogy végre eljussak Berlinbe, ahova már olyan régóta szeretnék.   Itt most berekesztem a mesélést, de megígérem, hogy jelentkezem. Ha minden a tervek szerint halad, akkor hetente írásos beszámolóval látlak el benneteket, hét közben pedig az aktuális képes-rajzos termést szeretném megosztani veletek.  Köszönöm, ha végigolvastad, vagy ha nem olvastad végig de idegörgettél. Liebe Grüße,  Juli     
2 notes · View notes
flpmanager68 · 4 years
Photo
Tumblr media
💥Óriási dologra készülünk! 🤩 Június 8-án többen is indulunk egy 9 napos kalandra, mert az életmódváltás ebben a helyzetben különösen fontos és a karanténnak vannak mellékhatásai.🤪🍕🍔🌭 Támogató közeg✔️ receptek✔️ edzésötletek✔️ online tanácsadás✔️ sőt, szuper ajándékot kaptunk csapatunk profi edzőitől: Annamaria Juhász, Tóth Kasszandra, Mácsik Róbert és Márk Sáfár a 9 napra ingyen biztosítják a napi edzéseket a facebookos csoportunkban azoknak, akik velünk csinálják végig a 9 napot. Tarts velünk, ha rád fér egy kis pozitív változás!💪💪💪 Mire számíthatsz biztosan? ✅támogató csoport ✅motiváció minden nap ✅mozgás és online edzésprogram ✅egészséges ételek, receptek ✅minőségi kiegészítők ✅szebb kinézet - jobb közérzet ✅jókedv és töltődés ✅plusz energia ✅mínusz kilók 💥A résztvevők között értékes ajándékokat sorsolunk ki💥Nyerd meg Te az egyiket😉 1 díj: F15 -ös program csomag, táplálkozási tanácsadás a 15 nap alatt, 1 hónapos edzésterv!!! 2 díj: Táplálkozás tanácsadás 3 díj: 1 hónapos edzésprogram Együtt könnyebb, tarts velünk, június 8-án kezdünk. Indítsuk szuper formában a nyarat💪💪💪 Kérj bátran bővebb infót, attól a személytől, aki meghívott ebbe a csoportba😊 https://www.instagram.com/p/CAxBQFkhIbR/?igshid=xwoblyumk5e7
0 notes
magaseletahegyen · 7 years
Text
Még mindig élek, de nem sokon múlott…
pénteken estefelé, 34 évesen bebaszott egy szívinfarktus.
Nem volt laza, és bár akkor nem ijedtem meg, lassan egy hete kórházban vagyok és most kezd leesni, mennyire súlyos a helyzet. A doki szerint rohadt nagy mákom volt, hogy túléltem, egyrészt köszönhetem a gyors reagálásnak (3 órán belül műtőasztalra kell ilyenkor kerülni), másrészt köszönhetem az évekkel ezelőtti életmódváltásnak, hogy nem előbb történt és nem súlyosabb a bulika.
Ennél is?
Beszarsz: fiatal vagyok, fasza a vérképem, lefogytam, optimális a vérnyomásom, imádom az életem, sokat mozgok és erre ez történik. Egyedül a cigi volt veszélyeztető tényező, de már arról is jöttem le. Most azért erősebb a motiváció, az életben többet nem gyújthatok rá. Simán megölne.
Persze nem meglepő, a háziorvos elmondta, hogy miért is para a magas triglicerid, meg a magas koleszterin, ezért is döntöttünk úgy, hogy feladjuk a munkánkat (ami elég faszán fizetett vidéki szinten) és a kényelmes életünket és kiköltözünk a hegyre, felállunk a gépek mögül, fizikai munkát végzünk. 
Az életet választottuk.
Úgy is alakult minden, ahogy kell, aki olvas, nagyjából tudja. A háziorvosom elmondta, hogy ha nem változik semmi 40 éves korom felett nagyon megugrik az érrendszeri problémák bekövetkezésének valószínűsége. No, de 34 évesen? Erre azért nem számítottunk.
Akkor miért történt? Az kiköltözés előtti 10-15 év baszott oda, szóval azt már baszhatom. Basszameg! Meg szar lapokat is kaptam a természettől, de ez ellen nem lehet mit tenni.
Megkatétereztek, megmentettek, kicsit rendbe hoztak, most lábadozom, talán hétvégére hazamehetek két napra, aztán kezdődik a 3 hetes rehabilitáció. Nem ezt terveztem júniusra, de egy férfi sosem azt teszi, amit akar, hanem amit kell.
Vigyázzatok magatokra, ne dohányozzatok, mozogjatok, mert pillanatok alatt bebaszhat valami és akkor már mindegy… Én is megpróbálom összekapni magam: vár a család, a föld, a szőlő, a további terveim. Nem adom olyan könnyen!
(Sok dolgot tapasztaltam ebben a pár napban, a virágelvtárs blogon megosztom majd, milyen szupcsi, amikor a kórházak helyett kibaszott stadionokra megy a pénzecske.)
129 notes · View notes
hirzilla · 5 years
Photo
Tumblr media
Pat Cortina a magyar férfiak után a nőkkel is csodát tenne http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/04/07/pat-cortina-a-magyar-ferfiak-utan-a-nokkel-is-csodat-tenne/?feed_id=22681&_unique_id=5ca9a8f8cb20c Április 7-én Norvégia ellen kezdi el szereplését a magyar női jégkorong-válogatott a divízió 1/A-világbajnokságon, amelyet a káposztásmegyeri Vasas Jégcentrumban rendeznek. Mennyiben más a munka a hölgyekkel, mennyi esélyünk van az elitbe jutásra, kik alkotják a keretet – erről is beszélgettünk a rajt előtt Pat Cortina szövetségi kapitánnyal, aki férfiválogatottunkat tíz éve már felvitte a legjobbak közé. Kölcsönös motiváció: Pat Cortina kimondottan élvezi, hogy a lányok sikeréhesek, tanulni akarnak, és isszák a szavait (Fotó: Dömötör Csaba) Hirdetés – Alighanem a teljes magyar hokiközösség titkos vágya volt, hogy visszatérjen, és újra a nemzeti csapatunk kispadján lássuk. Végül is megtörtént, de kicsit másként, mint a legtöbben gondolták...– Ez az én álmom is volt, és valóban meglepő fordulatok után alakult így, ahogy. Gyorsan zajlott le minden: a német klubomnál nehéz helyzetbe kerültem, és a végén itt kötöttem ki. Sajnálom, hogy a kollégának, az előző szövetségi kapitánynak, Jari Riskunak távoznia kellett – jól ismerem ezt az érzést –, annak viszont örülök, hogy itt lehetek. A KLUBSZEZON TÖRTÉNETE Akárcsak a férfiszakágban, a nőknél is „szanaszét” versenyeznek a klubjaink.A KMH Budapest a hazai ob I mellett az osztrák első és másodosztályban is. Az I-es csapat az EBEL-nek megfelelő EWHL-t meg is nyerte, a II-es pedig a DEBL-ben szerepelt, amelyben azért nem lett bajnok, mert a Ferencváros legyőzte a fináléban. Vagyis a „sógornőéknél” tartoltak a női klubjaink, amelyek közül a hazai bajnokságot ugyancsak a KMH Budapest nyerte, de a MAC Marilyn előtt. Ugyanígy a Fradi, a KMH és a MAC végzett az U25-ös bajnokság élén, csak ott a zöld-fehérek diadalmaskodtak, méghozzá hibátlan teljesítménnyel.Megemlítendő érdekesség, hogy a KMH vezetőedzője, a finn Jari Risku tavaly nyári érkezése óta a válogatott szövetségi kapitánya is volt, elfogadottsága mégsem verdeste az eget, úgyhogy a nemzeti csapatnál február 4-én mellé került mentoredzőnek Pat Cortina, akit március 7-én ki is neveztek a helyére…A klubszezonban ugyanakkor nemcsak csapatszinten, egyéniben is akadtak sikereink a határokon túl: Tóth Enikő bronzérmes lett az osztrák állami bajnokságban, Jókai-Szilágyi Zsófia harmadszor is bajnok Svédországban! – Mégis, hogyan kötött ki a női válogatottunk élén?– Nem akarom túlbonyolítani: amikor elmentem innen sok évvel ezelőtt, megfogadtam, ha a magyar hokinak bármikor, bármiben szüksége lesz rám, jövök. Nagyon sokat kaptam az országtól, az emberektől, rengeteget jelentenek nekem, úgy voltam vele, ha bármit visszaadhatok, egy percig sem fogok habozni. S onnantól kezdve, hogy már nem álltam alkalmazásban a Schwenningennél, ha úgy tetszik, „felszabadultam”, megnyílt az út Magyarországra. Először februárban a mentorprogramhoz csatlakoztam, majd márciusban kerültem a lányok élére. – Gyorsan meghozta a döntést?– Egyáltalán nem. Alapjában nem volt egyszerű helyzet, mert a németországi státusom nem volt teljesen tiszta, így engedélyt kellett kérnem a klubvezetőségtől, hogy elvállalhatom-e ezt a munkát. – Mi történt Németországban, pontosabban Schwenningenben?– Őszintén? Nemigen tudom. Az eredményeink nyilvánvalóan gyengébbek lettek, de megvolt az oka annak, hogy miért, és ezzel tisztában voltam. A vezetőség még egy héttel a távozásom előtt is biztosított róla, nincs veszélyben az állásom, nem került szóba a menesztésem – aztán mégis meghozta a döntést. Hiába, a profi sportban már csak így megy ez. Sok csatát megélt már – Dolgozott valaha nőkkel profi szinten?– Nagyon régen igen, talán a két­ez­res évek elején az olasz női válogatott nyári felkészülését vezényeltem. – Nem is gondolkodott azon, hogy visszatérjen a férfiválogatotthoz?– Mint mondtam, nekem sokat jelent Magyarország, és a fejlesztési program, ami itt beindult a jégkorongban, és ebből a szempontból nem teszek különbséget: mindegy, hogy férfiakról beszélgetünk, nőkről, juniorokról vagy ifikről – ha hívnak, és úgy érzik, bármiben tudok segíteni, örömmel teszem. És nehogy azt higgyék, hogy ez bármelyik másik országgal ugyanígy működne, de Magyarország nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Ez a magyaros szív! (Teszi hozzá az utóbbi mondatot mosolyogva – magyarul.) – Teljesen más hölgyekkel foglalkozni? Ők mégiscsak lelkisebbek, a fizikai felkészítés mellett legalább akkora figyelmet kell fordítani a mentális területre.– Én nem gondolnám, hogy sokkal másabb. A mai, modern korban már a férfi és a női profi sportolók elég hasonlóak: mindenkinek szüksége van törődésre, mindenki szeretné azt érezni, hogy fontos. Tény, nem lehetek ugyanaz az edző, aki tizenöt éve voltam, mert az ma már nem működne. Viszont, hogy óvatosabbnak kell lennem a lányokkal, csak jó, mert nekem is segít fejlődni: kétszer is át kell gondolnom, mit mondok, mit teszek, ezáltal jobb edzővé és jobb emberré válok. Meg amúgy is, otthon négy nővel élek együtt, szóval megszoktam már, hogy nincs sok esélyem szóhoz jutni... AZ ERŐSSÉGEINKRŐL… „Az első tényező, hogy magyarokból áll a csapat: büszke, kitartó és lelkes játékosokból, akik szeretnek dolgozni. Amikor átvettem a válogatott irányítását, mindenki azt mondta, mennyire tehetségesek a lányok, és ez igaz, mégis jobban lenyűgözött, amilyen munkamorállal dolgoznak.” – Ezt azért is kérdeztük, mert nem éppen a finomkodó stílusáról volt híres, erről bármelyik „szapporói hős” tudna mesélni.– Igen, de annak a csapatnak akkor és ott arra volt szüksége – ezeknek a lányoknak viszont nem. Ha jó edző akarsz lenni, mindig alkalmazkodnod kell az aktuális helyzethez, a szerephez, amit az adott környezet, a kitűzött cél megkövetel. Ez mindig nagy kihívás, ám én kimondottan élvezem. – Ha már cél: nagyon fontos megméretés előtt állnak, április 7. és 13. között hazai világbajnokságra kerül sor Budapesten. Egy „új Szapporo” az álma, azaz feljutni az elitbe a lányokkal is?– Igen. De azt szögezzük le, hogy annak idején a srácokkal sem úgy indultunk el Szapporóba, hogy akkor ebből most „csoda” lesz. Hanem az volt a cél, hogy a saját játékunkat játsszuk, tartsuk a fejlődési ívünket, és kihozzuk magunkból a maximumot. Én inkább itt látom a párhuzamot a két csapat között. Mi is tisztában vagyunk azzal, mit kell játszanunk, hogy a lehető legjobbunkat kell nyújtanunk, aztán meglátjuk, mire lesz elég. Hasonlóság még, hogy ez a csapat is jó úton jár, nagy részében megvan a potenciál, ugyanakkor még nem veszített eleget ahhoz, hogy nyerhessen. Szóval az a cél, hogy ha a végén esetleg nem is jön össze az „új Szapporo”, elmondhassuk, hogy nagy lépést tettünk az irányába. Fotó: TSH Photo A LÁNYOKRÓL… „A hoki hoki, de természetesen kicsit módosítani kell a hozzáálláson, és más az egész hangulat. Például a minap elmentem fodrászhoz, ami egy fiúcsapatnál fel sem tűnne, itt viszont azonnal észrevette mindenki, és véleményezte is… Úgy tapasztaltam, könnyebb a lányokkal, én legalábbis könnyebben megértem őket. Mert ha boldogok, akkor boldogok, ha meg nem, akkor nem, és ezt meg is mondják, ami egyszerűbbé teszi az edző életét. Rendkívüli módon tudnak koncentrálni, és gyorsan kapcsolnak, amikor pedig a jégre lépnek, csak azzal foglalkoznak, ami ott történik.” – És milyen a közös munka a lányokkal? Gondoljuk, a motiválással nincs gond.– Eddig nagyszerű! Persze, roppant motiváltak – én is az vagyok, ők motiválnak engem! Nekem ez terápia is: miután október végén elküldtek a Schwenningentől, hónapokig ültem otthon semmit sem csinálva, most pedig belecsöppentem egy olyan környezetbe, amelyben mindenki sikeréhes, tanulni akar és újdonságokat megismerni. Ez nagyban megkönnyíti a feladatomat. A stáb is nagyszerű, sokat segít, szóval tényleg szuper – kicsit olyan érzés, mint a nászúton, amikor még minden szép és jó. – Az elmúlt években nagyon magas szinten dolgozott Németország­ban: három éven keresztül irányította a világelitben szereplő férfiválogatottat, volt a Red Bull München és a Bartalis Istvánnal felálló Schwenninger Wild Wings vezetőedzője, a következő idénytől pedig a Grizzlys Wolfsburgot irányítja. Más világ?– Ha edzői szemmel nézem, hatalmas kihívás, mert a DEL topliga, amelynek hihetetlenül magas a színvonala, akár a játékot, a játékosokat nézem, akár a profizmust. Egyszerűen rá voltam kényszerítve, hogy napról napra fejlődjek, jobb edző legyek – igazából nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen bajnokságban gyűjthetek tapasztalatokat. Fotó: TSH Photo A FELJUTÁSRÓL… „Napról napra és meccsről meccsre kell haladnunk; eleinte a folyamat érdekesebb is, mint az eredmény. Nem aggódhatunk amiatt, hogy nyerünk-e vagy veszítünk, csakis a teljesítménnyel foglalkozunk, ha az rendben van, akkor sikeresek is leszünk. A csapat fiatal, és ugyan biztos vagyok abban, hogy jól teljesít majd, igyekszem elérni, hogy csak a jégkoronggal törődjön – hiszen azért hazai világbajnokságra készülünk, hasonló élményben nem sok lánynak volt része.” – Örült a németek szenzációszámba menő tavalyi olimpiai ezüst­érmének?– Ó, nagyon is! Hatalmas tettet vittek véghez, legtöbbjükkel évekig dolgoztam együtt, nagyon jó és különleges érzés volt látni a sikerüket. Nem mindennap nyer az ember olimpiai ezüstérmet, főleg jégkorongban, és semmit sem von le az érdemükből, hogy tudjuk jól, az NHL-játékosok nem lehettek ott Pjongcsangban. – Nem gondolt rá, hogy mi lett volna, ha korábban szövetségi kapitányként ön is egy ilyen német aranycsapattal dolgozhatott volna?– Én azt vallom, nincs értelme hátrafelé tekingetni, és azon lamentálni, mi lett volna, ha... Tehát nem, nem gondolkoztam rajta, egyszerűen csak örültem, hogy ismerhetem őket, hogy gratulálhattam nekik, ez elég volt nekem. Ha csak egy vagy két százalékkal hozzájárultam ehhez a szenzációs sikerhez, már boldog vagyok. Néhányan a „szapporói hősök” közül: balról Palkovics Krisztián, Vas János, Ladányi Balázs, Pat Cortina, Kangyal Balázs, Szuper Levente és a 2009-ben elhunyt ifjabb Ocskay Gábor(Fotó: Nemzeti Sport) – Tartja a kapcsolatot a szapporóiakkal is? HÖLGYEK A PALÁNKON TÚL Alapvetően férficentrikus sportág a hoki, de a nemzetközi jégkorongban a legmagasabban pozícionált sportpolitikusunk nő: Kolbenheyer Zsuzsanna 2012 óta a Nemzetközi Jégkorongszövetség, az IIHF elnökségi tagja, továbbá a női bizottság elnöke. Idehaza ő volt az első regisztrált női jégkorongozó, a kilencvenes években kezdődő pályafutása 55 magyar válogatottságot számlál, következésképpen ő az IIHF történetének első olyan női vezetője, aki játszotta is e sportágat, tavaly ráadásul ő volt az elnöke a téli olimpia női jégkorongtornájának Pjongcsangban.Viszont nincs egyedül akkor sem, amikor Zürichben, az IIHF-központban tartózkodik, mert Elekes Szentágotai Blanka az IIHF női bizottságának a titkára. Ő idősebb Ocskay Gábor mellett dolgozott sok-sok éven át a Fehérvár AV19 irodájában, amikor a klub sorra nyerte a magyar bajnoki címeket, aztán benevezett az EBEL-be, Elekes Szentágotai Blanka intézte az összes nemzetközi ügyet, mígnem tényleg nemzetközi vizekre evezett. – Még szép! Kangyal Balázs, Benk András, Palkovics Krisztián, Ladányi Balázs, Vas Márton, Vas Jankó, Toki, és a többiek... Ez is az egyik ok, ami miatt annyira szeretek visszajárni. Minden alkalommal, amikor csak találkozunk, jönnek és szélesen vigyorogva rám köszönnek, a mai napig így (és magyarra váltva): „Szia, edző!” Nem azt mondják, hogy „Szia, idióta bohóc...!” Ez nagy dolog. – Eddig is szinte hazajárt Magyarországra, tavaly is itt volt az emlékezetes világbajnokságon Budapesten. Vegyes érzései voltak, hogy az olaszok végül feljutottak, a mieink pedig nem?– Köztudott, hogy a szüleim olaszok, és félig olaszként nevelkedtem, de nem okoz nehézséget kimondanom, hogy Magyarországtól sokkal többet kaptam. Persze, dolgoztam Olaszországban tizenhat évet, a feleségem és a gyerekeim is olaszok, de érzelmileg teljesen másként kötődöm a magyarokhoz. – Mit szólt, amikor az utolsó meccsen 15.8 másodperccel a vége előtt buktuk el a feljutást?– Nyilván nagyon fájó így veszíteni. Ugyanakkor, ha a szívemre teszem a kezem és a torna egészét nézem, ki kell mondanom, hogy a brit csapat jobban megérdemelte a feljutást. Viszont itt visszakanyarodnék ahhoz, amit már említettem: a fontos sikerek előtt fájdalmas vereségek szükségesek, mert ezek teszik erősebbé az embert. Őszintén remélem, hogy az a tavalyi vereség lecke volt, amely erősebbé tette a magyarokat, hogy még inkább készen álljanak arra, hogy megtegyék a következő lépést. Ha a szapporói csapatunkra visszatekintek, érték szívszaggató vereségek, de ezek vezettek odáig, hogy a végén az történt, ami. U18-ASKÉNT MÁR SIKERÜLT Hazai világbajnokságon magyar hokis reflex, hogy a cél – kicsit realistábban: az álom – a feljutás, és így vagyunk ezzel most is, noha nem a férfiak, hanem a hölgyek versenyeznek majd.A nemeken túl különbség, hogy míg a férficsapatunk a 19. a világranglistán, a női 14., továbbá más a „lánykori nevén” A-csoportnak hívott elit létszáma is: a férfiaknál a legjobb 16-ba igyekszünk, a nőknél viszont csupán 10 csapatos az elit, két éve még csak nyolcas volt… Magyarán: hölgyeink esetében még nagyobb tett lenne, ha a két feljutó hely valamelyikén végeznének, kiváltképp, mert női válogatottunk még sosem szerepelhetett a legjobbak között, a legjobb eredményünk a tavalyi divízió 1/A-világbajnokságon elért 3. hely.Az U18-as hölgycsapatunk azonban már véghez vitte a bravúrt, sőt rá is tett egy lapáttal: a 2011 és 2012 fordulóján Tromsőben megrendezett korosztályos vb-t megnyerte, feljutott a nyolcas elitbe, 2013-ban Vierumäkiban pedig bent is maradt! Végül 2014-ben Magyarországon, közelebbről Budapesten, még közelebbről a mostani vb helyszínén, Káposztásmegyeren pottyant ki a csapat, amelyből mára sokan a felnőttválogatott tagjai, úgyhogy most felülírhatnák az akkori rossz emléket. A DIVÍZIÓ 1/A-VB PROGRAMJA Április 7., vasárnap13.30: Szlovákia (világranglista-15.)–Dánia (12.)17.00: MAGYARORSZÁG (14.)–Norvégia (13.)20.30: Olaszország (17.)–Ausztria (11.)Április 8., hétfő13.30: Dánia–Olaszország17.00: MAGYARORSZÁG–Szlovákia20.30: Ausztria–NorvégiaÁprilis 10., szerda13.30: Olaszország–Norvégia17.00: MAGYARORSZÁG–Dánia20.30: Ausztria–SzlovákiaÁprilis 12., péntek13.30: Norvégia–Szlovákia17.00: MAGYARORSZÁG–Olaszország20.30: Dánia–AusztriaÁprilis 13., szombat12.30: Szlovákia–Olaszország16.00: Dánia–Norvégia19.30: MAGYARORSZÁG–Ausztria HOL IS LESZ A VB? A női divízió 1/A-világbajnokság helyszíne Káposztásmegyeren a Vasas Jégcentrum lesz, amely 2003-ban nyitott meg, és az idők során Ice Centernek, Jégpalotának, mindenfélének nevezték már, a tulajdonjoga is vándorolt, mígnem a piros-kék klubnál pihent meg, amely a mostani idényben már a felnőtt férfi Erste Ligában is versenyeztetett csapatot. Korábban játszott itt a Vasas jégkorong-szakosztálya elődjének is tekinthető Budapest Stars, valamint a Ferencváros és az összes magyar válogatott is, úgyhogy valóságos fellegvárról van szó.A csarnokban két jégpálya is található, a centeren játsszák majd a vb-meccseket, feltehetőleg sok néző előtt, mert a környék lakói hozzászoktak már a hokihoz, ráadásul a vb-re ingyenes a belépés. (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. április 6-i lapszámában jelent meg.)
0 notes
hinta-palinta · 7 years
Photo
Tumblr media
Motiváció minden napra !!!:-)
32 notes · View notes
pnicolephotography · 4 years
Text
Érettségi
7 nap van hátra...
Megérkeztünk az utolsó kanyarba...
"Felejtsd el az összes okot, ami miatt nem fog menni és higgy abban az egyben, ami miatt igen."
Motiváció minden napra
313 notes · View notes
sandorkovacs-blog1 · 4 years
Text
Motiváció minden napra: Mi az ami előre hajt?
1. rész bekezdés: Motiváció
Motiváció, egy szó, amit a 2000-es évek óta egyre gyakrabban használunk és szinte üldözni próbáljuk azt azóta. Nem hiába foglalkoznak rengetegen motivációs tanácsadással, akárcsak a REVOLHUNGARY is motiváció videók készítésével kezdte —> ide kattintva lehet megtekinteni
Miért nincs motivációm?
Hová tűnt a lelkesedésem?
Hogyan legyek motivált?
Csak néhány gyakran…
View On WordPress
0 notes
nemzetinet · 7 years
Text
„Ha ennél nagyobbat robbanna az uszoda, egy lyuk lenne a Sziget helyén”
Gyűrött ábrázattal álltak ki a sajtó elé a péntek délelőtti tájékoztatón a magyar pólósok, Märcz Tamás szövetségi kapitány azért azt mondta, kimerülten, de vb-döntősként elég jó érzés a csapatszállással szembeni étterem különtermében ülni most. „A döntőnek a Margitszigeten van a helye, örülünk a döntésnek, persze a Duna Arénában is szívesen játszottunk volna” – reagált arra az információra, hogy a csapat marad, ahol eddigi helyén.
A horvátokra kitérve elmondta, pár olimpiai bajnok is van a keretükben még – nálunk is Hosnyánszky és Varga Dénes személyében –, kevés gyenge pontjuk van, de ezeket meg fogja találni a magyar csapat. „Bombaerősek, lehet, hogy az utolsó másodpercben lőjük csak a győztes gólt, de belőjük” – fogalmazott a tréner.
http://mno.hu/
Újságírói kérdésre kifejtette, álmodni nem álmodott a vb-döntőről. Hozzátette, hogy még talán a közvélemény sem számított rá, hogy aranyért küzdhet a csapat, de itt most nem állhatnak meg, a brigád még éhes egy sikerre. Azzal nem foglalkozik, hogy edzői karrierjén mekkorát lökhet, hogy kapitányi kinevezése után azonnal vb-döntőt játszhat. Egyébként Benedek Tibort másolja, ő 2013-ban ugyanezt vitte véghez Barcelonában, és világbajnoki címet szerzett a válogatottal bemutatkozásként.
http://mno.hu/
Decker Ádám szeret nagy testű centerek ellen játszani, lehet, hogy azért, mert végre emberére találhat bennük, ebben most nem lesz hiány. Kitért rá, ha Barcelonában nem nyertek volna aranyat, lehet, hogy most nem lenne itt (33 éves), ez a siker hatalmas lökést adott neki. A családi hátszélről szólva elmondta, pár hete született lánya van most a fókuszban, felesége örül, ha két-két órákat tud aludni éjszakánként. Szerencsére két kis gyermeke egymást váltva kel, a róluk küldött fotók pedig egész napra feltöltik energiával. A motivációról is ők jutnak eszébe, az értük vállalt felelősség is hajtóerő a vízben.
„Az uszoda már eddig is felrobbant, ha ennél nagyobbat robbanna, akkor egy lyuk lenne a Sziget helyén szerintem”
– utalt a hajós uszodában tapasztalt hangulatra. A horvátoktól Vámos Mártonhoz hasonlóan Suknót és Jokovicsot emeli ki támadásban, védekezésben pedig Busljét, Loncart. Bijac kapusra szintén felhívta a figyelmet, ellene csak 100 százalékos összpontosítással lehet lőni.
A német-görög egyenes kieséses ágra célozva kifejtette, Varga Dénessel arról beszélgettek, hogy most kevesebb 120 kilós emberrel találkoztak a vízben, ellenben sokkal több percet kellett ott eltölteni, így a fáradság az így is jelen van, főleg, hogy hajnali 3-4 előtt ő személy szerint nem tudott elaludni. Elfáradt a görögök ellen, de a döntő négy negyedét végig kell hajtani.
http://mno.hu/
Vámos Márton kitért rá, a csütörtöki vacsora után Märcz Tamás megkérdezte a játékosokat, hogy hol szeretnének játszani, a Szigeten, vagy a Duna Arénában. Mindenki a Szigetre szavazott. Annak ellenére, hogy a szolnoki játékosok az Arénában nyertek BL-t idén, és az egriek is fantasztikusan érezték magukat a lelátón akkor.
„Beleégett a retinámba, ahogy a szerbek 2014-ben a hazai rendezésű Eb-n az ellenünk megnyert döntő után kirakják a zászlójukat a kapura. Szerettünk volna ellenük játszani a fináléban, de a horvátok ellen ugyanilyen nehéz lesz”
– vélte.
Aláhúzta, pont azért volt jó megnyerni a csoportjukat, mert így lehetett pihenni pár napot, de a horvátok is csoportelsők lettek, így ők is tudtak fújni egyet. A fáradságot most félre kell tenni, tette hozzá. Nem gondolja, hogy a horvátok jobban elfáradtak a szerbek ellen, mint ők a görögök ellen.
Kérdésünkre reagálva úgy fogalmazott, minden meccsen előléphet egy új húzóember a csapatból, de most több ilyenre szükség lesz, ahogy a magabiztos emberelőny kihasználásra. A védekezési stíluson gyökeresen nem fog változtatni a csapat: ami Funtulisz volt a görögöknél, az Sukno a horvátoknál, rá kell készülni a nagy lövések terén. „Ha ő elkapja a fonalat, akkor nagyon nagy gólokat tud lőni.
A motiváció? Aki azt mondja, hogy annál van nagyobb motiváció, mint hazai medencében vb-döntőt játszani, az hazudik. Óriási érzés lesz. Első helyre raknám a polcomon ezt az érmet, ha nyerünk.”
Hárai Balázs szívesen játszott volna a szerbekkel, mert ő is emlékszik a szerb zászlóra a magyar kapun a Szigeten 2014-ből, de a horvátokat is szívesen várja. Örül, hogy maradhatnak, ahol eddig játszottak, a fülgyulladása pedig már a múltté.
http://mno.hu/
Hosnyánszky Norbert nem egyeztetett Vári Attilával a csavarlövések technikai kivitelezéséről, de örül, hogy sikerült a görögök elleni parádés mozdulat. A pólós a 2000-es olimpiai döntőben látott iszonyatos Vári-gólt ismételte meg jóformán, innen jött a hasonlat. Úgy látja, megérte még egy évet játszani, tavaly ugyanis nem volt biztos benne, hogy folytatja a válogatottban. „Nincs tizenhárom húzóember egy csapatban, a görögök ellen például Erdélyi Balázs egyenlített az elején, akinek addig talán nem ment annyira. Sok jó játékos van a csapatban, az adott meccsen dől el, hogy ki emelkedik ki. Vámos Márton az egyedüli, aki az elejétől fogva csillog, de ez azért elég ritka.”
A csavargóljára kitérve szerény maradt: mint mondta, pár napra felkapják az ilyen gólokat, örül, hogy sokan örülnek neki. Gyakorolni nem szokta a csavarokat, mert szétmenne a válla. Sokszor nem jött be az utóbbi időben a mozdulat, most sikerült szétlőni a kaput.
Tetoválást biztos csináltat majd, ha nyernek. A családjáról annyit elárult, már várják az újabb utódot, októberben érkezik. „Hogy a Kemény-csapat jobb-e vagy ez? Nem tudom, hülye kérdés” – tört ki őszinteségi rohamban. A közönségre utalva kifejtette: ez nem futball vagy kézilabda, ahol hétről hétre több ezer megy ki a meccsre. Itt nem minden nap jön ki hétezer néző, meg kell becsülni ezt.
Komoly kritikát is megfogalmazott a végén Hosnyánszky, érdemes elolvasni, arra reagált, nem-e lenne üdvös nyáron rendezni a bajnoki mérkőzéseket?
„Nos, tudnék most pár olyan dolgot mondani, ami nem tűrné a nyomdafestéket, de inkább nem teszem. Legyen elég annyi, hogy amíg ott van egy bizonyos külföldi ember a FINA vezetésében, addig ez nem fog változni. Meglátjuk, meddig marad ő a helyén, a távozása után esetleg lehet változás, amivel egyébként abszolút egyetértek.”
„Ha ennél nagyobbat robbanna az uszoda, egy lyuk lenne a Sziget helyén” a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
collegediaryforme · 7 years
Text
254.nap
Itthon vagyok, távol a kolozsvári eseményektől. Múlt héten fel kellett menjek pár napra látogatni. Ahogy hazaértem kicsit megváltozott valami bennem. Nincs kedvem visszamenni és folytatni néhány dolgot. Mikor októberben visszaköltözöm máshogy lesz, kicsit elburjánzott minden az elmúlt egy-két hónapban. Most próbálok tanulni és összeszedni magam, másképp megint az a lecsó lesz jövőre is, mint idén. Egyelőre nincs sok konkrét tervem, ezen is változtatni akarok ameddig itthon vagyok, annyi mindent csinálhatnék és semmihez sincs úgy igazán kedvem, semmi motiváció, csak a negatív tényezők járnak a fejemben.
0 notes
szamasza · 7 years
Text
Alapozó optika
Mindig próbáltam úgy élni, hogy olyan ember legyek, akire magam is felnéznék. Hogy milyen ez az ember? Legfőképpen optimista. Olyan, aki mosolyog még a vihar közepén is és átadja a kabátját annak, akit elmosott az eső. De úgy érzem, zsákutcába futottam… a fekete felhők utolértek és elkapott a vihar, én pedig ahelyett, hogy mosolyognék, csak arra vagyok képes, hogy remegő ajkakkal ácsorogjak az eresz alatt. Csőd vagyok. Azt mondtad nekem annak idején, ha fel akarok adni mindent, ami az egyetemmel kapcsolatos, csak nézzek szét magam körül és szeressek bele a természetbe. Újból. És újból. De mondani könnyű volt, mikor itt voltál… mikor összekócoltad a hajam és felmutattál az égre, hogy emeljem fel az orrom, ne sírjak. Azt mondtad, hogy ha a Napra nézel, én jutok az eszedbe. - Ez elég költőin hangzik – mosolyogtam halványan, majd újra összekócoltad a hajam. - Költői? Nem költőnek készülök, marha! – nevettél. De rég is hallottam már a nevetésed… - Nézd csak meg! A Nap mindig ott van neked, akár csak te nekem. Néha eltakarják ugyan a felhők és beborul az ég, mint most – töröltél le az arcomról egy könnycseppet – De a viharok után szivárványt fest az égre, a vízcseppek megtörik a fényt. Hát nem szép? – könyököltél a terasz korlátján és a szivárványon nyugtattad a tekinteted. Nem volt túl sok kedvem ránézni, csak a te szemedben figyeltem, ahogy visszatükrözi a színeket. Minden ott volt. A szemeidben. - Szép – bólintottam – de akkor sem… akkor sem megy, tudod jól. Nekem ez… sok és érthetetlen. - Marha… - húztál közelebb magadhoz és megszorítottad az orrom – A „szép” és az „érthetetlen” között nem „de” van. Hát nem tetszik benne, hogy nem érted? Nem ég benned a vágy, hogy „akkor is meg fogom érteni!”? Nézz körbe. És szeress bele. Szeress bele újra és újra. A természetbe. A fizikába. Az optikába. Akkor, ott, a kollégium lepukkant erkélyén melletted nézve az eget fátyolos szemekkel… beleszerettem újra. Ahogy mondtad; a természetbe, a fizikába. Az optikába, és a szemeid fényébe. De ez már évekkel ezelőtt volt, és te már nem vagy mellettem az erkély korlátját támasztva. A könnyeim az esővel hullnak, de a cseppek ma nem törik meg a fényt. Mert nincs fény… - Elmagyarázod… újra? – léptem mögéd, miközben a konyhában mosogattad a szennyes edényeket és a meggyötört füzetemet szorongattam a kezemben. Csak sóhajtottál és tovább mosogattál. - Ez hányadik alkalom is? A hatodik után már nem számoltam… - öltöttél nyelvet és lefröcsköltél a mosogatószeres vízzel. Kivetted a zsebedből a tolladat és letetted a mosogató mellé – Akkor most taktikát váltunk. - Hm? És ez mit takar? – kíváncsi tekintettel fürkésztem a hátad és a derekad körül megcsomózott kötényt. Mindig viccesnek tartottam, hogy kötényben sürögtél-forogtál a konyhában, lényegtelennek tartottad, hogy éppen egy tojást főzöl, a kávét teszed fel, vagy mosogatsz… ha konyha, akkor kötény. Ennél már csak az szórakoztatott jobban, ahogy kinéztél benne. Valljuk be, egy magas srác „konyhatündér” feliratú köténykében bárkit felvidítana. - Az új taktika az lesz, hogy te fogod elmagyarázni nekem. És ha olyan hülyén magyarázod, hogy nem értem meg, akkor tollal firkálok az arcodra. Elég motiváció, nem? – kaján vigyorral kaptál a konyharuha után, hogy megtöröld a kezed és felültél a konyhapultra. Elégedetten fontad össze a karjaidat a mellkasod előtt és csak biccentettél egyet – Na, halljam! Fizika alapozó optika első előadás, Dr. Tiszai Mária Annával. Csupa fül vagyok! - He?! De…! Egy, ez nem fair! Kettő, mondtam, hogy ne használd az egész nevemet, még viccből is borzalmasan hangzik a Mária… három, doktor? Jó… mondjuk ez talán kiengesztel a Mária miatt, de… nem egyezem bele ebbe az oktatási módszerbe! Még hogy firkálsz a fejemre? Fogadjunk, hogy csak jól esik, hogy szívathatsz! – perlekedtem és fejbe vágtalak a már így is halála közelében lévő füzetemmel. - Nem mondtam, hogy nem élvezem… kellemeset a hasznossal! Szóval valahogy így kezdődött annak idején, hogy rászoktattál a megtanult dolgok logikus továbbadására. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy szociálisan eléggé defektes vagyok és már-már fóbiásan rettegek a közösségben való központi szerepektől… ennek ellenére, te képes voltál… napról napra, hónapról hónapra, egyik évről a másikra egészen lassan kinyitni. Melletted képes voltam leküzdeni a gátlásaim nagyját. Ami most van, mind neked köszönhetem. Bárcsak meg tudnám köszönni… - Üdvözlök mindenkit ezen az előadáson! Őszinte leszek, ahogy nektek is ez az első, úgy nekem is – mosolyogtam az előadónyi ifjúra magam előtt – A nevem Tiszai Mária Anna, de most leszögezném, akit meghallok Mari nénizni, azt már be se engedem a félévi vizsgára! – végigmorajlott egy nevetésféle a tömegen, kivártam, hogy visszacsendesedjenek – Remélem rugalmasan tudjuk majd kezelni az esetlegesen felmerülő problémákat a szemeszter során, azt javaslom, szimbiózisban éljünk, segítsük egymást! Nos akkor… - megragadtam a krétát és nagy betűkkel felkaristoltam a táblára béna betűimet – Fizika alapozó optika, első előadás. A középiskolás anyagot úgy terveztem, ezen az órán átismételjük, és csak a következőn kezdjük el az egyetemi alapozást, mert nem szeretném, ha bárki hátrányból indulna. Ez így korrekt? – néztem szét a terem minden sarkába és lelkesen bólogató fejekkel találkoztam. Milyen élénkek! Valaha én is így kezdtem… amikor az ő gyakornok előadására ültem be, mennyire meg voltam szeppenve..! Fogalmam sem volt, hogy akivel a kollégiumban egy lakrészbe osztottak, már ennyire a végén van a tanulmányainak, és még órát is fog adni nekem… De ahogy megismertem, egyre elképzelhetetlenebbnek tartottam, hogy valaha is eljön az a nap, amikor nem lesz már mellettem. Leküzdöttem egy gombócot a torkomban és visszafordultam a táblához, hogy felírjak néhány alapfogalmat, amit közben el is magyaráztam a fiataloknak. Eközben a gondolataim azonban teljesen más téridőben bolyongtak. Őt láttam magam előtt. A hátát, ahogy egy frissen vasalt ingben feszítve karót nyelt egyenes tartással írja tele a hatalmas zöld felületet. A frissen vasalt ingben, amit én vasaltam ki neki reggel… őt láttam magam előtt, az ő kezét láttam a sajátom helyett, az ő betűit a betűim helyett. Olyan keserű. Olyan fájdalmas… hogy nincs itt. Megköszörültem a torkom és észrevétlenül megráztam a fejemet. Nem sírhatom el magam 140 diák előtt. Elvégre most én állok a pulpituson, én vagyok az, akinek tiszteletet kell sugároznia, akire fel kell nézni. Nem nekem kellene itt lennem. - Elnézést – jött egy váratlan hang a harmadik sorból – megkérdezhetném esetleg, hogy miért történt a tanárváltás? Az óránkra eddig a neptun szerint Dr. Mészáros Károly volt kiírva, mint előadó. Kérem, ne vegye udvariatlanságnak, csak… Nem nekem kellene itt lennem. A számba haraptam és megdermedt a kezem a törésmutató szó közepén. Lassan megfordultam, de a mozdulatom közben egy másféle morajlás suhant végig a termen. Halk suttogó kérdések, néhány elfojtott káromkodás, két szúrós tekintet a kérdező felé és egy tisztában hallható „bunkó” a szomszédságából. A hírek terjednek. Néha már úgy gondolom, van, ami gyorsabb a fénysebességnél. És ez nem más, mint a pletyka. Szembesülnöm kellett vele, hogy csupán két választásom van. Vagy terelem a témát, ami nem lenne korrekt, vagy tényszerűen közlöm a dolgot, hiszen előadóként miért is kellene a magánéletemet belekevernem már rögtön a legelső órába? Tényszerűen… Nem nekem kellene itt lennem. - Teljesen érthető a kérdésed – erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Megszédült velem a terem. Mintha már nem is 280 szempár nézne rám, hanem vagy 4000… megtámaszkodtam a tanári asztal sarkában és a bal felemre helyeztem a testsúlyomat – Dr. Mészáros Károly… - kifújtam a levegőt és lenyeltem az enyhén vasas ízű nyálamat, ami felgyülemlett a számban. Túl nagyot haraptam az ajkamba…? Kellemetlen - …már nem tanít az egyetemen – fejeztem be a mondatot olyan sápadtan, hogy már én is kételkedtem benne, hogy meg tudom tartani az egyensúlyomat. Nem nekem kellene itt lennem. Felemeltem a fejemet és a neonlámpák zavaros fényét bámultam egy darabig. „Szedd össze magad, neked most órát kell tartanod!” vitatkoztam magammal a fejemben és próbáltam meggyőzni a testem, hogy vegyen erőt magán és lépjen vissza a táblához. De a tekintetem még mindig a remegő fényt nézte. Ez már rég nem ugyanaz a fény, mint annak idején… ezt nem töri meg a hulló könnycsepp és nem képez belőle szivárványt… - Elnézéseteket kérem – fordítottam vissza az arcom enyhén vörösen a morajló padok felé – Ha nem lenne nagy probléma, 10 perc szünetet tartunk – az előző „bunkó” kijelentés újra megismétlődött valahonnan a harmadik sorból. Pedig nem volt bunkó. Én nem vagyok elég határozott és erős jellem. Nem ő volt a bunkó. Csak… Nem nekem kellene itt lennem. Ennyi az egész. Kimentem a folyosóra, hogy kiszellőztesse ma fejemet az ablaknál. Kihajoltam és nagyokat lélegeztem. Ez a lehető legrosszabb időpont arra, hogy összeroppanjak. Egyszerűen nem tehetem meg, fel kell nőnöm a feladathoz, hogy háttérbe tudjam tenni a magánéleti gondjaimat és csak arra koncentrálni, hogy a munkámat végezzem. - Elnézést szeretnék kérni a szaktársam nevében is – lépett mellém egy diák – A pletykák gyorsan elterjedtek, igazából nem is értem, miért kellett rákérdeznie a dologra nyíltan… - vakargatta a fejét és látszott rajta, hogy valóban kellemetlenül érzi magát a kialakult helyzettől. Nem lehetett sokkal fiatalabb, mint én. Persze… egyikőjük sem volt sokkal fiatalabb nálam… a korkülönbség köztünk annyi, mint Károllyal. Akkor még én is feszengve éreztem magam, ma már viszont mások feszengnek. Múlik az idő… megöregedtem? - Nincs miért. Jogosnak érzem a kérdést, habár magánemberként más a rálátásom a dolgokra… azonban tartom magam ahhoz, hogy külön kezeljem a két szerepkört. Igazából… én kérek elnézést a kisebb kiborulásom miatt, egyáltalán nem volt felnőttes – húztam ki magam és összeszedtem a maradék méltóságomat. Pontosan. Innentől tudnom kell, mit hol szabad tennem. Nem borulhatok ki csak úgy. Nem mondhatok akármit. De hiába koncentráltam, nem hagyott nyugodni az az egyetlen gondolat… Nem nekem kellene itt lennem. Az órák után visszasétáltam a kollégiumba. Még félig-meddig tanulóstátuszba tudtam magam könyörögni ahhoz, hogy maradhassak a régi lakrészemben. Ez valljuk be, sokkal költséghatékonyabb megoldás, mint saját albérletet fizetni. Mellesleg… nem tudtam még elengedni azt a helyet, ahol együtt éltünk. Az évek alatt kicserélődtek a lakók, újabb és ismeretlenebb, fiatalabb arcok vettek körül. Letettem a táskámat a szobaajtó mellé és kilépkedtem a konyhába. Az egyik fiú épp mosogatott. - Jó napot! – köszönt mosolyogva a szivaccsal a kezében. - Szia Balázs… - meggyötörten sóhajtottam és unottan leültem az asztalhoz – Már egy hónapja mondom, hogy tegezz. Hány évesnek nézel? – morogtam rá, de igazából csak úgy magam elé zsörtölődtem. A víz monoton csobogott a csapból. - Elnézést – nyelt el egy nevetést, mikor magára borította az egyik lábosban lévő vizet – A franc--! – szitkozódott, mire megszeppenve elmosolyodtam. Mögé álltam és segítettem neki orvosolni a problémát. - Kötényt kellene hordanod – javasoltam, de amint kimondtam az utolsó szót is, zavarodottan elhallgattam. Eszembe jutott, hogy a konyhatündér feliratú köténykét valójában Károly a testvérétől kapta, mert kiskorától kétbalkezes volt, mindennel összekoszolta magát a konyhában. Ezt a történetet csak egyszer mesélte el nekem, mikor a családjáról kérdeztem. Utána azonban szótlanul ültünk egymás mellett az íróasztalnál. Nem tudtam megszólalni akkor, még csak annyit se tudtam kinyögni, hogy sajnálom. A lehető legrosszabb időzítés volt… akkor, pont aznap megkérdezni őt, habár én nem tudtam. Nem tudhattam. Hogy a testvére halálának évfordulója van. Nem nekem kellene itt lennem. - Kötényt? Az tök ciki! – rántott vissza a valóságba a srác hangja. - Azt mondod? – mosolyogtam szomorúan – Hát… sosem tudhatod, ki miért hord kötényt a konyhában. Sosem tudhatod… mi miért van valójában… - szipogtam, majd finoman arrébb löktem és nekiálltam mosogatni helyette. „Dr. Mészáros Károly… már nem tanít az egyetemen.” – idéztem vissza a saját szavaimat néhány órával ez előttről. Az a nap, amikor felmondott, valamit megtört bennem. Valamit megtört, ami azóta sem forrt be. Azt hiszem, a szívem lehetett. A testvére halála, a szülei válása, az egyetem stresszes életmódja, az új kollégák ellenségeskedése… és még mennyi olyan dolog játszhatott közre, amiről még csak sejtelmem sincs? Károly egyszerűen csak belebetegedett. Az egész folyamat olyan észrevehetetlenül lassan zajlódott…! Senkinek nem tűnt fel, hogy napról napra vékonyabb, nyúzottabb. Még nekem sem. Azon a napon, mielőtt felmondott volna, reszkető kezéből kiesett egy csésze kávé. Szilánkosra törött a mozaikon, és hatalmas foltot hagyott a köpenyén. A csörömpölés hallatán rögtön besiettem a konyhába a nevét kiabálva, de arra értem oda, hogy csupasz kezével, sötét tekintettel szedegeti a szilánkokat. Mészáros Károly, az én életem biztos pontja… egyszerűen csak megtört. Hiába guggoltam le mellé és fogtam meg a kezét, hogy hagyja abba. Hiába öleltem szorosan magamhoz és próbáltam megnyugtatni… már késő volt. Megtört. És vele a szívem is. Most… Nem nekem kellene itt lennem, mégis én vagyok ott a konyhában. Rám mered éppen egy ijedt srác, akire én hoztam a frászt a furcsa szavaimmal. - Valami rosszat mondtam? – íródott ki az arcára a kétségbeesés – Majd meggondolom azt a kötényes dolgot…! – tette a vállamra a kezét megnyugtatásképp. - Hát itt vagy, Balázs! Nagy franc vagy, ugye tudod? – lépett be nagy hanggal egy mosolygós lány – Néha azért betehetnéd a lábadat órára, oké? Aztán meg majd nekem fogsz panaszkodni, hogy nem értesz semmi optikából… - került a konyha másik felébe és a hűtőben kezdett kotorászni – Mondjuk nem maradtál le sokról, csak egy érdekes kirohanásról – harapott bele a szendvicsbe, amit kicsomagolt az alufóliából. Nyeltem egy nagyot és nagy levegőt vettem. - Ma nem volt katalógus, ezt megúszta Balázs – szipogtam mosolyogva. Az újonnan érkező lány a hangomra megfordult a hűtőtől és kérdőn nézett rám, majd éreztem, hogy egy pillanatra visszatartja a levegőt. Megtöröltem a szemem, elzártam a csapot és rávigyorogtam kipirult arccal – Így magánszemélyként, elnézést a mai előadásért. Lesütötte a szemét, nem mondott semmit. „Mészáros Károly, az én életem biztos pontja… egyszerűen csak megtört. Hiába guggoltam le mellé és fogtam meg a kezét, hogy hagyja abba. Hiába öleltem szorosan magamhoz és próbáltam megnyugtatni… már késő volt.” Vagy csak a lelkiismeretemet próbálom csitítani azzal, hogy késő volt? Eleve hibásnak érzem magam, de voltaképpen még több hibát vétettem, mint amennyit hajlandó voltam beismerni. Károly megtört. Mert hagytam megtörni. A beismeréstől újra megrepedt a szívem, de a lelkem megnyugodott. Még ha a viharfelhők el is takarják a Napot és nem jut fény az esőcseppekre… még ha én nem is lehetek olyan napsugár, mint amilyen ő volt számomra… akkor is. Akkor is meg kell próbálnom a saját gyér neonfényemmel… Talpra állítani. - Nézzétek csak! – pislogtam az ablak felé – Ott, az égen! Egy szivárvány! Hát nem szép? – mosolyogtam rájuk és kicsit magunkat láttam bennük. Láttam magam előtt Károly csodálkozó arcát Balázs képében. Az ablak felé meredt és felderült mosoly csillant meg az ajkain. Csillogott a szeme és a szivárvány színeit láttam benne. A Nap mindig ott van neked, akár csak te nekem. Néha eltakarják ugyan a felhők és beborul az ég, mint most, de a viharok után szivárványt fest az égre, a vízcseppek megtörik a fényt. Hát nem szép? A gyér neonfényemmel, amim van, a könnyeidben megtörve szivárványt fakasztok. Ha nem is ma és nem is holnap… De egyszer még újra látni fogom a mosolyod, és együtt állunk az erkélyen, mint annak idején, kettesben a lepukkant kollégiumban. //2017. Május 1. hétfő Néha elkap a hév és írni kezdek. Mint például ma... (Optikát akartam tanulni, de ez lett belőle. Szóval a tükrök-lencsék világa keddre marad.)//
0 notes