#napi poszt

[magusmester]

Munkahőse 30.

"A termelést csak 3 dolog aladályozza: az anyag, a gép és a dolgozók."

#élet #életem #történet #történetem #napi poszt #munkahőse #munkatársak #munkahely #munkaerő #dolgozok #magyar #munkatárs

[keso-esti-beszelgetesek]

It’s my way

My passion

For entire life✨

#tumblr #magyar #made with tumblr #napib #keb #my post #napi poszt #saját írás #saját szöveg #napibolcsesseg #saját gondolat #idézetek #idézet #magyar tumblisok #hungary #barbi lovász #magyar tumblr #motivator #motiválás #saját poszt #fitness #bikinifitness

[sophiestears]

Igazából lehet, hogy nem is akarom azt az egész szarságot ami a szerelemmel és egy kapcsolattal jár.

#tumblr magyarorszag #magyar tumblisok #magyar gondolat #saját gondolat #saját poszt #saját #gondolat #gondolataim #napi gondolat #esti gondolat #csak egy gondolat #saját érzés #érzések #érzéseim

[kgyst]

Napi hülye kérdés: milyen gyakran van, hogy megírtok és utána posztolás nélkül töröltök posztot?

Az ilyen szavaszásfixált arcok csinálhatnak belőle szavazást is

Nálam elég tipikus, az okok változatosak:

túl konfrontatív/agresszív poszt

belezavarodok az érveléstechnikába és nincs kedvem fölépíteni a kisesszém logikai láncolatát

menet közben elunom

még jobb: megnézem, amiről írok, és konkrét tényekre rosszul emlékszem (öregedés rulz)

[csacskamacskamocska]

Megnyugtatás

Tegnap arra jöttem rá, hogy az egyedülélésnek az egyik komoly hátránya, hogy nincs alapból mellettem valaki, akivel megoszthatom a szorongásaimat vagy a kétségeimet. Nézd... olvasom ezt a hírt... szerintem ez faszság, szerinted? Figyi, azon gondolkodom, hogy... és szerinted? A félelmek bennem maradnak és nincs feedback semmiről. Se rólam, se a gondolataimról, se a félelmeimről. Ha gondolok valamit, leírom, és sokan helyeselnek, az ember igaznak hiszi. Pedig csak egy közös téveszme. A téveszméket aztán más, kényelmesebb téveszmékre cseréljük. Na, ez sokkal könnyebb, ha van valakid. :) :) :)

Viccet félre. Lehetséges, hogy más emberek, akik egyedül élnek nem igénylik a visszajelzést mert annyira hisznek a saját igazukban. VAGY annyira leszarják, hogy igazuk van-e, mert a saját világuk a sajátjuk, abban komfortosan érzik magukat. Az ember a bajait is a saját világának oldhatatlan részeként éli meg. Ilyen vagyok, és ezért így élek, így „kell” élnem. Pedig csak ilyen vagyok, és úgy döntöttem, hogy így élek. Nem következik belőle. Uh, értem, hogy ez támadható gondolat, hogy a vélt vagy a valós személyiségünkből következnek-e a döntéseink. Azt hiszem a bajaink egy része nem belülről fakad, hanem ránk rakják és elfogadjuk. Azt gondoljuk, hogy azért fogadjuk el mert olyan a személyiségünk. De talán nem. Mintha a személyiségünk mellett lenne egy állványzat, amin mászkálva a valódi személyiségünket építgetjük, javítgatjuk avgy éppen elfedjük. Az egész vagyunk? Az állványzattal és a kamuflázzsal együtt? Vagy van bennünk egy valódi én, a többi pedig nemén?

Volt egy barátom, aki a fiatalkori fotóin egy édes-aranyos, nyíltszívű, kedves férfi benyomását kelti. Egyszerűen nem éred, hogy hogy nem pusztultak meg érte a csajok. Talán mert akkor is egy cinikus dög volt? Vagy a későbbi cinikus dögség csak egy keserűségből összerakódott álca? Akik megismerték, megtalálták benne azt a nagyon kedves embert? Vagy azért mentek el mert az a kedves ember nincs is valójában? Vagy nem őt keresték hanem magukat, ő le volt szarva? Mi történik, ha lebontod a falat? Sziahello, most akkor már más a világ, játszhatunk együtt? Vagy na ez is megvolt, veszem a szerszámaimat és keresek más kibontanivaló embert? Ki fontos? Ő vagy én vagy maga a történés?

Amúgy érzi-e az ember saját magáról, hogy falat épített? Vagy azokat a falakat, amik nem akadályoznak azt nem is érezzük, mert azt hisszük mi magunk vagyunk? „ilyen vagyok, fogadd el!” mondta az a barátom. Elfogadtam. De nem olyan!

Na mindegy. Azt mondta régen, hogy ne foglalkozzak ennyit magammal. Mondjuk, senki sem fogalalkozik velem, szóval ennyi, napi egy poszt, belefér. Mindjárt írok egy posztot a legújabb házról mert van ám fejlemény!

#ki kicsoda #szelfek #álcák #valóság #kérdések #kapcsolat #08-07

[mikropenisz]

ez egy ilyen napi depressziós poszt

Vannak arra kutatások, mekkora a gazdasági kára a mentális egészségünk romlásának, kieső munkaórák, hanyatló hatékonyság; mekkora a szociális-politikai kára a társadalom és az egyének mentális leromlásának.

De ha már ez be van árazva, hol van a gazdasági totálkár határa az érzelmi-mentális romlásnak, hol van még megtérülése valakinek az egészségébe fektetni?

Mikortól lehet azt mondani, hogy a társadalom, a gazdaság és az egyén jól felfogott érdeke elkísérni az öngyilkosságig? Hogy egy autó, épület, bármi esetében el tudjuk engedni, hogy nem éri meg tovább fenntartani, nem érdemes energiát fektetni a megmaradásába, hogy a kitartás csak szenvedéssel jár, mind az érintett személynek, mind a környezetének?

És itt nem az eutanázia kérdése merült fel, mert nem magatehetetlenül fekvő, beteg vagy gyenge fizikumú emberekről beszélek.

[fixaidea]

Re: utolsó poszt, az szép lenne... ott áll a banda egy sír közepén, zombikkal körülvéve, oszt mindenkinek (a zombiknak is) szép udvariasan várnia kell öt percet, mert a Bagoly ott áll fölöttük és addig nem engedi továbbmenni őket amíg Xiaoge le nem nyomta a napi leckéjét. :,)

#dmbj #zhang qiling #duolingo #speak your language day

[mecsekalja]

I posted 664 times in 2022

That's 68 more posts than 2021!

312 posts created (47%)

352 posts reblogged (53%)

Blogs I reblogged the most:

@otthonzulles

@sztupy

@couleurlocale

@ko1azer0

I tagged 44 of my posts in 2022

#youtube - 24 posts

#instagram - 8 posts

#pécs - 3 posts

#35mm - 2 posts

#gif - 1 post

#havas henrik - 1 post

#havas - 1 post

#kés - 1 post

#knife - 1 post

#balaton - 1 post

Longest Tag: 22 characters

#anyjukpicsájadetényleg

My Top Posts in 2022:

#5

az Antenna Hungária illetékesei zseniálisan takarták ki az Őszi Hacacárék szervezéséről szóló szerződés lényegi információt!!!

86 notes - Posted April 27, 2022

#4

nem volt sokáig az iskola kapuján :(

87 notes - Posted October 24, 2022

#3

Rengeteg tankerületből kaptunk visszajelzést, hogy komoly levonások voltak. Ráadásul teljes napi illetményeket levontak, akár úgy is, hogy adott napon azért tartottak órákat a kollégák.

(...)

A legdurvább mindennek a következménye: mivel egy teljes napra vonták el az illetményeket, így a folyamatos biztosítotti jogviszony is megszakadt.

92 notes - Posted March 10, 2022

#2

ÚJ POSZT!

Még van idő!!!

Sőt, szerintem még konszolidálódhat is a rendszer!!!

92 notes - Posted July 14, 2022

My #1 post of 2022

kesmások megalkották a tökéletes kontentot, a lényeg meg benne van. szóval jó az irány. mondjuk kevesebb hülyeség van benne mint egy Hoppál-interjúban

160 notes - Posted May 11, 2022

Get your Tumblr 2022 Year in Review →

Vajon kibírom hogy idén már csak egyet posztoljak?

#tumblr2022 #year in review #my 2022 tumblr year in review #your tumblr year in review

[magusmester]

"Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább."

-George Carlin

#élet #életem #történet #történetem #napi poszt #magyar #hülye emberek #hülyék #emberek #emberidolgok #napi idézet #idézetek #idézet #george carlin

[keso-esti-beszelgetesek]

Mindig lesz olyan, aki szerint nem leszel képes semmire, főleg az álmaid eléréseire. Hallgass magadra, s csináld azt teljes szíveddel, ami igazán boldoggá tesz.🌪

#tumblr #magyar #made with tumblr #napib #keb #my post #napi poszt #saját írás #saját szöveg #napibolcsesseg #saját gondolat #magyar tumblisok #barbi lovász #hungary #motivator #magyar tumblr #saját poszt #motiválás #idézetek #idézet #bikini #bikinifitness #competition #competitor

[csajokamotoron]

Nincs kifogás, kezdd el te is a motorozást még ma!

Ágota elhatározta, hogy motorozni fog. Pedig már nem is olyan fiatal, nem is túl magas és korábban még soha nem motorozott. De aztán nem úgy alakult, ahogy elképzelte. Első napom volt motoron, semmi tapasztalatom nincs korábbról. Nekem még se motorom, se jogosítványom nincs! Nekem nincs olyan történetem, hogy minden álmom ez volt. Egy-két alkalommal átsiklott az agyamon, de aztán el is hessegettem a gondolatát annak, hogy motorozzak. 50 éves, 150 cm vagyok. A motorozás igazi gondolatát egy videó indította el bennem. A videóban NaNa arról beszélt, hogy nőknek való-e a motorozás? Ezt taglalta, én alákommenteltem, de az én koromban, magasságommal stb… NaNa pedig válaszolt nekem, hogy sokan kezdik ebben a korban. Úgyhogy ez megmaradt bennem. https://www.tiktok.com/@csajokamotoron/video/7287592869328735521?is_from_webapp=1&sender_device=pc&web_id=7358915402153379360 Ez a videós eset Október körül történt. Aztán az algoritmus sorra dobálta fel a tartalmakat a youtubon, facebookon, mindenhol. Azon kaptam magam, hogy egyre több motoros videót nézek, oktatás, mozorozás… stb… Aztán gondoltam, ha Januárig kitart ez az egyre jobban akarom érzés, akkor megnézem magamnak ezt a hobbit. Rátaláltam a Safety Hungary-ra. Pont úgy hozta az élet, hogy Magyarországra kellett repülnöm egy szakmai napra, amit tegnap tartottak, és kiderült, hogy mára, holnapra van 0-ás képzés a Safety Hungary nál. Kifizettem a díjat anno, és ma részt vettem az első napon. Én voltam a legbénább mindenki közül, sikerült 2x felbukni. Ennek ellenére élveztem. Az biztos sokat kell tanulni, de a két esés nem vette kedvem. Viszont én nem tervezek korlátlant, max A2, és ha sikerül jogosítványt szereznem én boldog leszek egy 125-ös motorral is (a képzésen pont elég volt felállítani azt is). A második napot sajnos egyenlőre feladtam... Amikor az oktató a második napon elmondta, hogy mi lesz a feladat, egymást követve libasorban menni, bólyákat kerülgetve, akkor elém villant a tegnapi első borulásom. Láttam magam előtt, ahogy belemegyek a többiekbe hátulról, és akkor egy olyan pánik lett úrrá rajtam, hogy úgy éreztem most ezt nem szabad. Szóltam az oktatónak, hogy most ez nekem nem fog menni. Elmondtam, hogy nekem még szükségem lenne legalább egy olyan napra, mint a tegnapi, ezért a mai napot inkább feladom. Első nap az elindulás, megállást gyakoroltuk, a végére kezdtem csak ráérezni, másnap reggel úgy érzem, ezt még gyakorolni kell, akkor merném a második napi feladatot vállalni. Ennek ellenére nem adtam fel, nyáron visszajövök. https://www.tiktok.com/@csajokamotoron/video/7290482008621370656?is_from_webapp=1&sender_device=pc&web_id=7358915402153379360 Összességében maga a motorozás tetszik, szeretném. Akik gondolkodnak rajta, ez a poszt ne vegye el a kedveteket, nekem nehezebben megy összerakni a fejembe ezeket a manővereket, attól még mindenkit biztatok, hogy vágjon bele. Én így gondolom magamról, hogy ha a pálya egy végtelen hosszú pálya lenne, ahol egyedül gyakorlok, akkor a tegnapi napból 2 nap és biztosnak érezném a mai napot is. Amúgy a fiúk a pályán nagyon kedvesek voltak, határozottak, de segítőkészek, az én bénaságom, és mára az a félelem, hogy valakibe beleszaldok, hozta meg a döntést a fejemben, hogy a második napot egyelőre nem tudom megcsinálni. *** Köszönjük Ágotának, hogy megosztotta velünk a történetét, és remélem hozzá hasonlóan minél több lány megpróbál kilépni a komfortzónájából és megpróbálkozik a motorozással. És az sem baj, ha végül úgy dönt, hogy mégsem fog motorozni, hiszen akkor már egy megalapozott döntést tud majd hozni, miután megpróbálta. Read the full article

[onsieluenkeli]

Kőszeg Ferenc nem az én generációm, és semmi kedvem, sem időm az interjút végig nézni. Viszont mind a Telex, mind pedig a 444 szerintem nagyon jól reflektált az egész botrányra. Legalábbis úgytűnik tényleg volt türelmük rá. ⤵️

// Az van, hogy 7 órán át lett faggattva a szerencsétlen 84 éves interjú alany, sokszor eléggé szakmaiatlanul és vehemensen. És állítólag Kőszeg Ferenc sem a legérthetőbben fogalmazott, illetve mondott ma már elavultnak számító gondolatokat is. Azt is megemlítették többen, hogy mindvégig határozottan elitélte a kiskorúak felé irányuló bármiféle szexuális visszaéléseket, és sajnos eléggé sarokba is lett szorítva, és valami olyasmit próbált elmagyarázni sajnos félreérthetően, hogy a még gyermekkorúakat metoo féle nyílvánosság elé kitenni veszélyes, és újra traumatizáló lehet! Felnőttként más a helyzet, de kiskorúakat ilyesminek kitenni kegyetlenség. //

Erről eszembe jutott Sebestyén Eszter (pszichológus) egyik régebbi fontos gondolata ami hasonlóra sikerült mint Kőszeg Ferenc mondott, és emlékszem őt is reflexből elutasította néhány éve P-Novák Éva. Egyszerűen nem volt hajlandó megérteni. Azóta persze kiderült, hogy Sebestyén Eszternek volt mégis igaza.

Valami olyasmit magyarázott, hogy amikor gyermekkorban történik egy molesztálás az ember életében, mindegy hogy két napos az emlék, vagy 50 éves, ugyanúgy képes újra traumatizálni akár azt akivel megesett, vagy akár az olyat is, aki már eltemetett magában hasonló történetet. És ezért is nagyon fontos hogy milyen módon, környezetben, hogyan, kiknek kezd el az illető mesélni.

Nekünk van olyan ismerősünk, aki újra traumatizálva öngyilkos lett. Látott vmit a tv-ben, kiment a WC-re a reklám alatt, és felakasztotta magát, miközben az egész családja a kanapén ült, és várta vissza <- Ezt a FELELŐSSÉGET sajnos sokan az interneten fel sem fogják két poszt között!

Nézzétek, a Telex elképesztően sokat fejlődött az elmúlt években, a legjobb tudásuk szerint, folyamatosan tanulva próbálnak abúzus témákról írni. A 444-nek pedig az Egyházzal kapcsolatos cikkei előtt leborulok. 🎩 Kiválóak lettek.

Felelősen kezelik az áldozatok történeteit, szárazon, és korrekten... Olvasni is jobb őket. ⤵️

De a Blikk mint nyílvános platform metoo célra szerintem undorító hely lenne. A 24.hu, az Origo szintén. Pláne nulla moderálás mellett! Nem? Nincs igazam?

A WMM-t alig olvassák már az empatikusabb értelmiségiek. P-Novák Éva pedig inkább clickbait szinten posztolta a borzalmas sztorikat, mindenféle szakértelem, Trigger Warn, segítő telefonszámok, segítő oldalak linkjei nélkül, és kitudja mennyi kárt okozott... Arról nem is beszélve, mennyire gyomorforgató volt látni, hogy milyen sok idős és megkeseredett katasztrófa turistát vonzott be... akik rendszeresen hibáztatásba kezdtek, és kioktatásokba. = Horror volt. Minden egyes nap.

Most az NTRTEA vette át, és ugyanaz megy. Borzasztó történetek mindenféle felelős szakértői tálalás nélkül. Átírt, romanticizálló, agyon részletezett írásokat közölnek, filmszerű 🎞 jelenetekkel, és tudom hogy nem oké, és veszélyes is lehet más áldozatoknak! Úgytűnik SEMMIT nem tanultak abból ami 500-szor el lett magyarázva! Pedig lehetne jobban is! Akik ráadásul gyógyulni szeretnének, biztos vagyok benne, hogy a saját nyugalmuk érdekében is, inkább kerülik a napi szintű trigger-t.

Csak a kétpólusú, avagy fekete-fehér gondolkozású ember nem érti, hogy mennyire több mindenre oda kellene figyelni! Csak hááát a kritika mögött is rosszindulatot látnak, így pedig hiába való az egész!

Az NTRTEA csak egy belevaló Aktivista oldal volt mindig is, még a 30-asok is kedvelték, és nem nyugdíjasoknak szóló régi sztorizgatós trauma csoportnak indult, ráadásul pszichológus és szakértői segítők nélkül! <- Az én szememben ez AKKOR IS rendkívül amatőr és félelmetes! Sajnálom. Vannak jó posztok, de már nem olyan mint régen.

Nem egy történet elavult, és a 21.században már a lóf@szt se segít senkinek se! Ott van most például a festő és az akt története, és hihetetlen hogy nem kitalált... Nonszensz, hiszen ma már 5 másodperc alatt talál valaki modellt digitálisan. Az a történet nem tíz évvel ezelőtti, hanem legalább 60! Ráadásul a 2000-es évektől kötelező művészeti/rajz órán megtanítani a tiniknek mi az akt, és mely szabályok szerint lehet csak elvállalni. 🤔 Vajon mennyire sz*rul van lelkileg, aki posztolta? Pont a rohadt Latinovits? Pont kávéház? Pont skiccet rajzolt? Ha véletlenül mégis szándékosan nekem írtátok, akkor ha ismernél tudhatnád hogy én a StreetArtot kedvelem, nem az aktokat, és én soha senkit nem zaklatok!

Ain’tudom. Nem hiszem el, hogy nem szándékos volt. És nem értem miért kellett?

Nem hinném hogy egészséges egész nyarat zaklatásos történetekkel tölteni. Mérő Veránál lassan 1 éve többségében rusnya veszekedések, viták, lincselések, kioktatások, és borzalmas kommentek vannak. Szánalmas bulvár újságcikkek, Incelek, Trollok, és kioktató nyugdíjasok., meg a Jehova tanúi. A barátai meg csak nézik, meg mindeki... - Hihetetlen ha nem hat rá negatívan az a Toxikus világ. Újabban már Trollokkal is összekever szerintem az a nő. Pedig nem hogy nem zaklatnám, sőt... Hogy értsétek, engemet már (rég) attól az egész agypusztító fossstengertől védenének mások, azért mert szeretnek, és féltenek. És hogy őszinte legyek, senkinek nem kívánom, még a Mérő Verának sem azt a szélmalom harcot.

és

Nem az a baj hogy áldozatok a nyilvánossághoz fordulnak (output), mesélnek, és segítséget kérnek, hanem a fogadók (input) jó nagy része alkalmatlan a megértésre!

Van aki rosszindulatból, más pedig ostoba, és van aki tényleg komolyan sebezhető és veszélyesen érzékeny. És miattuk (is) muszáj odafigyelni, végig gondolni, hol, hogyan, mikor, milyen módon fordul az ember nyílvánossághoz stb...

Gyereket ilyesminek kitenni szintén bántalmazás lenne! Hozzájuk meg pláne szakértő kell aki a legjobb tudása szerint tud helytállni, lehetőleg a legkevesebb sérülést okozva!

Ott vannak az esetemben azok a nők, akik azt fantáziálják közük van hozzám, és élvezik a párkapcsolati manipulatív játékokat, akár a végtelenségig. Függők. Ha pedig én nyílvánosban megpróbálom leállítani őket, néhány napon belül az érzékeny ego miatt elkezdenek alázni, és bántani sunnyogva. Ilyenkor mindig 180° fordulat, és buzi leszek, csaló, hazug, vagy troll... Néhány nap után már a lenézés és a bántalmazás megy, és a rúgások... - Mindig ez van. Mindig ez a történet. Jól ismerem. És még ezek mellett sem értik, miért nem kedvelem őket...

Csak mert én is nyílvánosban mertem FELELŐSEN szólni (output), hogy nekem nem tetszik valaki (M.V.), és fejezzék be a zaklatásokat, hülyítéseket, és az oltogatásokat. Mert ez a helyes, ez a normális, és az egészséges! MINDENKINEK! = De ilyenkor sem működik a megértés (input). És kezdődik a lealázás... érdekes, ugye?

De azért jól tudom, hogy vannak 🍀 szerencsére egészségesebb és normálisabb nők, akik sosem sz*rkavarva és bántva értettek meg. És nekik köszönhetően tudom, hogy nem az egész világ pokoli!

és

Ma már ki lehet harcolni, meg lehet tanítani, és tanulni egy jobb nyílvános metoo-t, a segítségkéréseket, és befogadást is. Lásd Telex, és a 444 például. Akik krvajól 🍀 csinálják... még ez sem reménytelen!

.

[csacskamacskamocska]

Belső kényszerek

Most már felismerem, amikor máson látom. Segíteni nem tudok, csak bölcsen bólintok, „majd elmúlik”. Amikor elkezdtem írni, az nem egy unatkozó, hobbikereső idő volt. A pokol volt belül. Az önmagam keresése, az élet nagy kérdéseire való rádöbbenés, hogy véges, hogy kicsi, hogy nagy, hogy rajtunk múlik, hogy nem rajtunk múlik. És magány, rengeteg sok félelmetes magány mellett a látszani akarás kényszere. A párkapcsolatomban nem látszódtam, és túl voltam egy megrázó és megalázó internetes szerelmen. Rohadtul nem tudtam meghatározni magam. Azt mondják, ha alkotó ember vagy, az valahol kibugyog. Ha elveszted a szemed, vakon fogsz írni, zenét szerezni. Ha elveszted a kezed, akkor elmeséled, megtalálod a módját, mert ha alkotó ember vagy, nem tud benned maradni, mert az alkotás kényszere kitolja belőled a dolgokat. Alkotó embernek lenni nem kiváltság, nem tehetség kérdése csak egy eszköz amire rátaláltál. Valami, amit szenvedéllyel csinálsz, az akármi is, alkotó emberré tesz. Ettől nem értékesebb valaki, de azért sokszor érdekesebb, mert mégiscsak van valami produktumra képes amit mások számára is látható és érzékelhető ingert nyújt. Az ingerek nagyon fontosak. Az ingerek annyira fontosak, hogy még a szar hatásokat is szívesen vesszük, mert még az is mozgásban tartja a belső életünket. Akkortájt rengeteget írtam. Rettentő rosszakat is. Időnként azt gondoltam, hogy minden zseniális amit papírra vetek. Nem azért mert megüt egy általam is elvárt magas irodalmi szintet, hanem pusztán azért mert képes vagyok szavakat történetekké és érzésekké formálni. és ez valami zseniááááliiiiis! :D Nem az. Ezt is meg kellett tanulnom. De a legfőbb hajtóerő mégiscsak az volt, hogy nem volt más módja annak, hogy látszódjak. Az írás volt az eszközöm, hogy legyen egy kontúrja annak, hogy ki vagyok. És volt idő amikor csak az hajtott, hogy visszajelzést, hogy kapcsolatot tudjak teremteni. Ha leírtam 20 sort, már küldtem is valakinek, hogy nézze meg, mondjon valamit, jelezzen vissza. Így visszagondolva, hálás vagyok az ismerőseim türelméért. De amikor ez volt, akkor voltam legkevésbé jól. Nem tudtam beszélni róla, hogy mennyire rosszul vagyok, de írni tudtam róla, benne a történeteimben. Néha egy mellékszereplőbe beleírtam az összes megélt megaláztatást, hát ki venné észre, mindenki azt kérdezi, hogy ugye a főszereplő az X vagy Y? Dehogy az! Sosem az. Egy szerkesztő megkérdezte egyszer, hogy ez ugye nem kulcsregény? (Kulcsregény ami egy az egyben az író élete, csak a szereplők neve meg hasonló apróságok meg vannak változtatva) Magamban kucogtam. Jól van. Nem találtál meg, hogy hol lapulok a történetben. Dehogy az! Sosem az. És volt imposztorszindrómás szakaszom. Attól rettegtem, hogy a történeteimet én valójában olvastam valahol, csak nem emlékszem rá, hogy hol. Merthogy rengeteget olvastam. Ettől mindig az extrémitásba igyekeztem tolni a történeteket, hogy ne hasonlítson semmi másra. Meg kellett tanulnom a türelmet, a lassabb folyást, a lágyabb narrációt, a kevesebb cinizmust és bízni magamban, hogy elég nagy baromságokat ki tudok találni magamtól is.

Napi két poszt, ezzel tartom kordában ezt a blogot. Hogy ennyi elég a pszichologizálásból, az érzelmi kiáradásból, és az interakcióból is. Nem elfojtás, hanem fegyelem és szűrő. Felnőttes dolgok. De belül, belül folyton írok. Állandóan, 24 órában. Kavarog, hullámzik, árad, bugyog, felszínre dob dolgokat, megüt, bánt, elsüllyeszt, felragyogtat, szétolvad, átszíneződik. Aztán egyszercsak valahol mind megtalálja a helyét. Egy történetben.

#írás #alkotás #történetek #önreflexió #06-12

[stellinaverse]

1460 nap

Négy év szingliség. Ezernégyszázhatvan nap, ki tudja hány óra, perc, másodperc, egyedül. Mire tanít?

Türelemre. Ez iszonyúan fontos dolog, de még fontosabb, hogy megemlítsem: rohadt unalmas és egyhangú. Főleg, hogyha olyan személyiség vagy, mint én; aki folyton elunja magát, akármibe kezd is bele.

Önmagunk tisztelésére. Ilyenkor van időd arra, hogy többször is átgondolhasd, mire van a későbbi, jövőbeli kapcsolataidban szükséged. Illetve…Ha ki tudod küszöbölni azokat a műhibákat, amiket korábban elkövettél, gratulálok, máris jobban tudsz majd hozzáállni a partneredhez.

Egyedül lenni. Lám igen, ez a legnehezebb része. Lesz időd gondolkodni miközben bámulod a plafont, millió egy youtube videó, folyamatos szomorú zene hallgatás után egymagad fogod randira vinni, magadnak veszel majd Valentin-napi virágot, stb. Az idő lassan fog telni, kaparni fogod a falat, főleg az elején. Akkor még az űrt, amit a régmúlt szerelem hagyott megemészteni is brutális feladat. Adok egy tippet is ennek túlélése érdekében: a hátad mögé rakott vaskos párnák majdnem olyanok, mintha valaki mindig melletted aludna éjjel.

Újra felragyogni. Ismeritek azt, amikor valaki átesik egy szakításon, és a sokk miatt rögtön összekapja magát?... A “Glow up” csak azután lesz igazán teljes, hogyha már lerendezted magadban a dolgot, régen nem érzel semmilyen kötődést (!) senki iránt. A belső ragyogást az emberek meglátják, ami pedig hatással lesz az ismerkedésre.

Megszeretni a hibáid. Ahogyan a szerelmeid is szerették, amikor kócos hajjal reggel rájuk mosolyogtál, lassan te is elkezded megérteni. (Azért beszélek többes számban, mert remélem nem csak én estem át ezen a korszakon, ezt kívánom mindenkinek!) Lesznek napok, amikor ez megtörik, amikor félsz majd kimenni az utcára és azon fogsz töprengeni, hogy mostmár senki sem szeret, és miért is kellenél másnak? De ez múlandó, megígérem neked.

Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni.

Tervezni, valakivel valamit, amit egyszer… igen.

Saját addiktívum:

Spirituális felvirágozás. Igen, elméletben hatvanszor bocsánatot kérek mindenkitől, akinek valaha egy rossz szót is szóltam, vagy úgy gondoltam akkor abban a pillanatban, hogy megéri rázúdítani a haragom. De leginkább magamtól kérek, mikor olyan dolgot engedtem meg, amit nem lett volna szabad. A mérleg kiegyenlítése fontossá vált a négy év alatt. Bármilyen naivan is álltam hozzá, igenis vannak rosszakaró emberek, meg kell tanulni nemet mondani. “Kedvesnek” látszani nem muszáj hiszen mások sem félnek belemarni egymásba. Tilos rágódni meg nem történt szituációkon, félmondatokon, vagy mondjuk egyetlen eseményen ami mindent megváltoztatott. Tilos azt gondolni, hogy mindenki utál, és hogy senki sem szeret, hogy egy senki vagy aki még nem is néz ki jól. Ezek aggodalmak, nem pedig tények.

Mindennél többet érsz, de ne feledd azt sem, hogy nem mindenki látja. Ez így van rendjén, az aki tényleg melléd való (akár barát akár partner) neki elég, hogyha a véleményére adunk. Sokkal többet foglalkozik a mai társadalom a külvilág megítélésével. Ez egy másik téma, majd kifejtem.

Hosszú poszt. Obv.

#szingli #sajat iras #magyar #saját szöveg #magyar tumblisok #magyar lany

[otthonzulles]

rosszul sült el

valaki posztolt róla, hogy ha véletlenül rátámaszkodsz az R betűre a dessen, a tumbli addig reblogolja a posztot amíg a napi poszt limitet el nem éred, egy milliárd note, a staff tuti látta

changes blog pár napja, frissítés: kivettük a funkciót, hogy billenytű-kombinációk végtelen parancsot adnak amíg a billenytű le van nyomva

kellemetlen: nem lehet J betűvel pörgetni a dessboardot/egy blogot mert 1 gombnyomás csak a következő posztra ugrik :((((

#otthonzüllés #megint szarabb lett a tumblr

[thedeliblog]

#500 Exkluzív interjú magammal

A Deli Skate Blog 2020. március 24-én, viszontagságos időszakban született, de hála Istennek, a gördeszkás világ egy percre sem lassult le. Így most több, mint két év után már az 500. bejegyzést ünnepelhetjük, illetve ha még nem ismeritek ki áll a blog mögött, most lehull a lepel. Exkluzív interjú következik magammal. Jó olvasást és ismerkedést!

Szia!

Szia!

Érdekes helyzet ez. Nemigen szoktam magammal beszélgetni, talán csak akkor, ha mérlegelnem kell bizonyos fajsúlyú döntéseket, vagy belül értékelnem kell egy időszakot.

Ez a felütés most egyébként jó apropó is lehet. Hogyan értékelnéd akkor az elmúlt pár évet?

Milyen távlatban?

Mondjuk a blog távlatában.

A blog gondolata már korábban megfogalmazódott, de fókuszba csak a covid miatti bezárások idején került. Akkor döntöttem el, hogy ameddig tart a karantén, addig minden nap posztolok egy videót. Bár a karantén nem tartott olyan sokáig, a napi bejegyzésgyártásból szokás vált és egy kis ugrás több, mint két és fél évvel későbbre, ez most az 500. cikk.

Gratulálok! De a matek szerint akkor leadtál a napi rendszerességből.

Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem megy a napi írás a család és a munka mellett. Egyébként sem könnyű feladat kiválogatni a lényeges tartalmat.

Ezek szerint szűrsz. De mi alapján? Sőt, tovább megyek. Mi a Deli Skate Blog küldetése?

Jól ráéreztél a kettő közti összefüggésre. Angolosan szólva a fő vezérelv az „Entertain & Educate”, azaz szórakoztass, de közben taníts, oktass, nevelj is. Manapság rengeteg tartalom próbál a figyelmünkbe férkőzni mindenféle forrásból. Szerintem nem mind releváns. Ez az egyik válogatási szempont. Egy másik abból a meggyőződésből fakad, hogy túl sok olyat látunk, amit nem biztos, hogy kellene. A mai kultúrához köthető egyféle szabadosság, ami nem feltétlenül jó csak azért mert megjelenik.

Nem értem.

Igyekszem olyan tartalmakat átvenni, amelyek pozitív irányba terelik a nézőt, olvasót. Amelyek nem sarkallnak nyilvános ivászatra, szívásra és a káromkodás is legalábbis minimális.

Pedig te is voltál fiatal.

Most sem érzem magam öregnek és persze attól, hogy értem és megértem mindezt, nem tartom erénynek vagy jónak, pláne nem követendőnek. Ezért is mutatok be például olyan életutakat is, amelyek egy ponton döntéshelyzetbe kerültek és így pozitív fordulatot vettek. Az ismert gördeszkások körében is sok a dráma, de sok a katarzis is. Ilyeneket kutatok fel és mutatok be.

Nehéz terep. Már csak azért is, mert akkor tényleg mindent meg kell nézned, el kell olvasnod, értelmezned kell. És akkor még nem biztos, hogy lesz is belőle poszt. Volt olyan, ami súrolta a határt és végül offos lett?

Volt olyan, hogy az utolsó pár másodperc miatt maradt le, hogy bejegyzés legyen.

És akkor mi van a szórakoztatással?

Rengeteg téma ömlik ránk ma mindenhol. Azt szoktam merni gondolni, hogy aki a Deli-t olvassa képben lesz anélkül is, hogy bármi mást követ. Persze nem ez a cél, csak ha valaki arra vágyik, hogy főzzenek neki egy jót, akkor itt ilyesmit ehet. A fő szempont az, hogy legyenek aktualitások, hírek de emellett sok szó essen a gyökerekről és a történelemről is. A gördeszkázásnak is vannak filozófiai mélységei, amit csak az előző generációk tiszteletével lehet megérteni és a helyén kezelni. A kiszemelt tartalmat pedig könnyen emészthető formában mérem, tehát éppen annyi szöveget írok a videókhoz, hogy kontextusba lehessen őket helyezni. Fordítok még interjúkat és vannak régi magazin- és könyvbemutatók is. Főleg az amerikai deszkázással foglalkozok, mert azt szeretem és ahhoz értek, de előfordulnak ínyencségek innen is onnan is.

Visszatérve egy kicsit a népnevelésre. Azért ez így elsőre kicsit szigorúnak tűnik. Miért nem az végülis?

Megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni. Ha a gördeszkázás az 1970-es évek közepe-vége felé indult, akkor a 80-as évek vége felé élte a tinédzserkorát, a 90-es években vált felnőtté és mára a középkor B oldalán tart. Ha ezt az analógiát nézzük, akkor ami ebben a korban fontos és ami fiatal korban nem volt az, az leginkább a táplálkozás és a célirányos mozgás. Tehát vannak például olyan posztok, amelyek azt szeretnék elérni, hogy többet és céltudatosabban melegítsünk, eddzünk, hogy minél tovább deszkázhassunk sérülések nélkül.

Tornatanár. Hát igen, tinédzser és huszonéves korban ez nem szempont.

Nem szempont, de még csak befektetési szándék sem későbbre. Igazából mostanában látni egyre több pro gördeszkásnál, hogy komolyan mellé teszi az edzést a deszkázás érdekében. És ez nem gáz, ez így jó.

Ha már itt tartunk. Olimpia vagy nem?

Megosztó téma. Szerintem az, hogy a gördeszka olimpiai sport lett annak az elismerése, hogy rendkívül magas szinten művelik egyre többen. Ismertebbé válik, ami kedvező lehet az iparnak, hogy egyre több pénz áramoljon be. A másik oldalon viszont biztosan veszít a szubkulturális voltából, exkluzivitásából, amivel, ha nem vigyázunk az íze is könnyen elmehet.

Azt állítod, hogy a gördeszkázás idővel eltűnik az utcákról és visszaszorul a parkokba?

Nem. Viszont fel fognak nőni olyan generációk, akik a parkban edzenek, sportnak tekintik és sportként fogják fel az egészet. Nekik nem sokat fog jelenteni az utca, a szubkulturális jegyek beleértve mondjuk a ruházkodási szokásokat is. A gördeszkázásnak mindig is része volt a versenyzés. A 80-as években a trükköket versenyeken találták fel. Nagyon sokszínű ma a deszkázás és szerintem ez is bele fog férni.

Kik a mai kedvencek?

Sok van, de akiket nagyon szeretek nézni azok: Erik Herrera, Walker Ryan, Deedz, Mark Suciu, John Shanahan, Brad Comer, Tom Karangelov.

Ők mondjuk a mainstream. Más?

Jó, akkor legyen még Nyle Lovett, Brian Delatorre, Aleka Lang, Hosea Peeters vagy a középpályán Max Palmer, Cyrus Bennett.

Semmi Nyjah vagy Tyshawn?

Ügyes. Az egyenlet két vége. Nyjah sosem tartozott a kedvenceim közé, de nagyra becsülöm a teljesítményét. Ő végülis felépített egy rocksztár-atléta életmódot, ami sokaknak csípi a szemét, pedig mindent feltett rá és rengeteg munka és szenvedés áll benne. A másik oldalon Tyshawn ugyanúgy rocksztár, csak ő inkább a nép gyermeke. Nem látjuk annyit, de így is elképesztő, amit művel.

Régi iskola?

Hát ja. Én 1991-ben kezdtem deszkázni Szegeden és akkor és utána pont azokba az évekbe csöppentem és éltem a gördeszkázásom legjavát, amikor szinte minden évben változott valami drasztikusat az egész. A lapok alakjától a kerekek és a nadrágok méretéig minden többször a feje tetejére állt és vissza. Sokak szerint ez volt a gördezkázás aranykora, ami egyúttal egybeesett a tinédzserkorommal, így nagy hatással volt rám. Örök kedvenceim Mike Carroll, Rick Ibaseta, Lavar McBride, Weston Correa, Shawn Mandoli, Steve Caballero.

Van itt minden, mint egy vegyesboltban. Megfér ez így egymás mellett?

Mindenkinek mást jelent az inspiráció. Elvégre ezért nézünk deszkás videókat. A közösségi média előtti korban azért, hogy hol tart éppen a gördeszkázás, mik az aktualitások, mik a trendek. Ma viszont már inkább azért, hogy szikrát kapjunk a deszkázáshoz. Nem könnyű fenntartani a motiváltságot és az inspirációt, viszont nagy a választék és mindenki megtalálhatja azt, amitől kedvet kap az aznapi hajtáshoz.

Te például mit szeretsz egy videóban?

Nekem fontos az összhang. Mármint legyen jó a deszkázás, de ha nem jó hozzá a zene akkor annyi. Az összkép kell. Stílus, zene, hangulat.

Ennyi?

Alapvetően igen. Illetve hiányolom a mai videókból a trükksorokat. Szinte csak szóló trükkök vannak, max némi átkötéssel.

Mi ezzel a baj?

Egy trükksor ott történik élő időben úgymond, sokkal jobban visszaadja az utca és a deszkázás kapcsolatát és hangulatát. A szóló trükköket sokszor hónapokig gyakorolják, míg végül beadják és ezt rögzítik. Ne értsd félre, nem a legitimitást kérdőjelezem meg, csak az arányokról beszélek. Jobban élvezem a flow-t. Na jó, még egy dolog, nálam a hillbomb egy nagy no-go. Nem szeretem, de ez csak egyéni ízlés.

Deli vagy déli?

Természetesen Deli.

És akkor az meg mi?

Az előbb te mondtad ki, hogy vegyesbolt. Definíció szerint: A ‘delicatessen’ vagy röviden ‘deli’ egy olyan kiskereskedelmi létesítmény, amely minőségi, nem szokványos vagy külföldön elkészített ételválasztékot, úgynevezett “delikátokat” árul.

Tehát?

Nagyon tetszenek azok a New York-i vegyesboltok, sarkiboltok, ahol mindenféle árucikk van és emellett még speckó kajákat is lehet venni, szendvicset, kávét. Vagy éppen csak finomakat lehet enni. Ezek a Deli-k.

Zöldségek, szendvicsek és elviteles kávé a gördeszkázás világából. Idéztem.

Pontosan. Olyan dolgokról írunk, amik finomak, sokszínűek, sokszor kuriózumok. Ha másért nem azért, mert megjelennek egy magyar nyelvű blogon. Ahogy mondtam korábban, képben lesz az ember, hogy mik mennek.

Nem attól lesz kiskereskedelmi létesítmény egy hely, hogy tényleg árul is valamit? A blog csak kínál.

Ezért indítottam a skateshop részét.

Ami a…

Deli Home Skateshop. Gondolom magyarázzam.

Kérlek…

A Deli-t már belőttük. A Skateshop-ot nem kell fejtegetni. A Home egyrészt arra a modellre utal, hogy mivel szeretünk beszélgetni a gördeszkázásról személyesen is, az otthonunkban tesszük ezt, ahol a ‘shop’ is van. Akár egy kávé mellett is tudunk agyalni az új setup-on vagy átrágni egy új magazint vagy netán szervizelni a tönkrevágott alkatrészt. Egyébként otthon is vagyunk a gördeszkában. Most én idéztem. Aki már járt nálunk, az tudja, hogy igyekszek a legnagyobb mértékben személyre szabni, javasolni, amit eladok.

Egyenes út vezetett a blogból a skateshopig?

Szó szerint sem és átmeneti értelemben sem. Tulajdonképpen egy shop volt előbb. Használt gördeszka alkatrészek webshopja volt.

Ami behalt?

Nem teljesen. Én halasztottam be, mert nem volt annyi energiám és időm rá.

Aztán a shop is újra. Ahogy néztem nem sok brand-et tartasz.

A cél inkább az, hogy olyan brand-ek legyenek, amikben hiszek, amik valamilyen formában kuriózumok, egyediek kiegészítve olyanokkal, amelyeknek jól cseng a neve és minőségben lehetőség szerint inkább a felső kategóriába tartoznak.

Ezek szerint, amikor otthon vagy akkor a skateshop is otthon van.

Többé kevésbé így valahogy.

És ha este 9-kor jut eszembe, hogy kellene egy sapi?

Akkor rám csörögsz este 9-kor és nagy valószínűséggel feljössz és az új sapiddal távozol.

Gyakran látom nálad vagy körülötted ezt a pont-pont-vesszőcskét.

A ‘dotboard’-ra gondolsz.

Gyanítom.

Ha most nagyon filozofikusan akarnám megfolgalmazni, akkor a blog, az írás a gördeszkázásból ered és ez az írásjelekből alkotott gördeszka, amit dotboard-nak neveztem el, pedig az írásból fakad. Magyarán a gondolatjel-pont-gondolatjel-gondolatjel-pont formáció lett a logo-nk. Ez a kis deszka egyébként simán beilleszthető bármilyen chat-folyamba is.

Mi a helyzet itthon? Nem otthon.

Itthon egyre többen deszkáznak, épülnek a parkok, sok jó körülmény adott lenne. Remélem, hogy egyre több tehetség nő majd ki, akik minden téren odateszik magukat és nagyon tudatosak abban, amit a gördeszkázással el akarnak érni. Emellett egyre szélesebb az életkor-skála és mindenki azt szeretné, ha a maga adottságaihoz, képességeihez és kedvéhez alkalmas felületek jönnének létre. Jó lenne, ha figyelembe lehetne venni mindenki ízlését.

Ehhez te mit tudsz hozzátenni?

Entertain & educate. Illetve igyekszem beállni jó kezdeményezések mögé és támogatni egy-egy álom megvalósulását. És remélhetőleg hozzá tudom adni a gördeszkázás iránti hosszantartó lelkesedésemet is, ami talán másokat is motivál majd. -.—.-

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, követi, valaha olvasta, valaha követte, olvasni fogja, követni fogja, hitelt ad az irományoknak, amelyek ezen a blogon megjelennek. Ti tartjátok életben és kívánom, hogy sokáig tudjatok gördeszkázni és folyamatos inspirációban éljétek a mindennapjaitokat. Szórjátok az igét!

#deli skate blog #deli home skateshop #deli #interjú magammal #exkluzív