Tumgik
#ne hagyj egyedül
amit-sose-mondtam-el · 2 months
Text
... és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.
191 notes · View notes
without-you-way · 2 years
Text
Soha nem voltam még ennyire egyedül.
29 notes · View notes
nemasegelykialtas · 1 year
Text
Baszki de fáj, hogy ennyire elrontotok mindig mindent újra és újra.
2 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
“Kezdem azt érezni, hogy egyre jobban csak egy nagyobb teher vagyok….„
97 notes · View notes
iloveyouandmissyou · 10 months
Text
Megint rá szánok fél percet az életemből, hogy leírjam, amit neked soha nem mertem el mondani…
Minden nap hiányzol egy kicsit annak ellenére, hogy nem Te vagy a kedvenc emberem már..
Egyet kértem, hogy ne hagyj itt soha.. Hol vagy?
Sosem kerestem az arcod a tömegben, csak a hangod a hátam mögül, a kedvenc zenéd a rádióban, az illatod az ágyamból, az érintésed másban..
És én így fogytam ki lassan, megüresedtem nélküled..
Nincs itt, mégis mindenhol ott van..
Melletted nem akartam jobb ember lenni..,CSAK a Tiéd..
Ne aggódj, soha nem fogom el felejteni, soha nem is tudnám..
Ezért meg engedem, hogy Te ki dobd az egészet.. “töröld”
De Én megemésztem, felnövök és megöregszem velük..
Nálam biztonságban vagy..
Ha Te nem tudtál hű lenni hozzám, akkor legalább Én az leszek magamhoz..
Kérlek..
Őt ne felejtsd el fel köszönteni a születésnapján, Őt ne félj átölelni, Őt ne hagyd egyedül, ne lökd el magadtól,
Kérlek..
Neki is merj megnyílni, Neki is küld el az épp kedvenc zenéd, Neki is legyél a legjobb barátja, vele is viccelődj szemtelenül..
De kérlek..
Belé merj szerelmes lenni, Vele legyél őszinte, Neki vedd fel a telefont, Őt ne verd át, kérlek Őt szeresd jobban..
És Te azóta nem hiszel nekem..
Pedig Én tényleg teljes szívemből szerettelek…
24 notes · View notes
csontporcelan · 2 years
Text
Látástól vakulásig.
Reggel 6.
Ezt mutatja az órám, amikor kinyitom a szemem.
Érzelemmentesen fordulok a hátamra, hogy aztán néma percekig a felettem húzódó plafont bámuljam.
Filózok azon, hogy visszaaludjak-e, de a testem elgémberedett a hosszú órákon át tartó, mozdulatlan fekvéstől.
Fáradt vagyok, az álom úgy húzza le a pillám, mintha ólomsúlyokat helyeztek volna rájuk az Istenszerepbe bújt álom-mágusok.
De az elmém már virrad, a hangoknak ismét útját engedi a fejemben.
Továbbra sem érzek semmit a bódító fáradtságnál. Mégis mi okozza mindezt? Az olvasáson, íráson, locsoláson, játszáson kívül mi másból állnak a napjaim?
Menekülésből - Reflektálok hirtelen a fejemben felötlö óvatlan kérdésre. - Persze csak képletesen - Javítom rögtön, és jelképesen a homlokomhoz csapok, mimtha ezt hallhatta volna más is, a fejemben élő több tucat személyiségemen kívül.
Menekülök, egy másik helyre, másik világba, bárhová, csak ne itt legyek. Az egyedül töltött órák, percek, egy olyan nem e világi helyre repítenek, ahol nem esik jól a létezés.
Még levegőt venni sincs erőm. Csak a dohányfüstöt fújom, és a köddé perzselt gondolataim.
Így hát ismét magam elé húzom az ágyam sarkába eltett laptopom, amit még az éjjel tettem oda, egy kiadós játszás után.
Ez a terv mára. Folytatom, amit akkor befejeztem. A fiktív életem, a fiktív barátaimmal, a fiktív férjemmel - amit azóta is nevetségesnek tartok, hiszen mekkora önirónia a részemről, hogy belemegyek abba, ami ellen évek óta töretlenül protestálok.
Se esküvő,
Se gyerekek.
És most, ebben a fiktív 16 pixelből álló világban felépítettem valamit, amit a valóságban soha nem tennék.
A visszajelzésekből táplálom magam, a kedves szavak, pixelből kialakított betűk formájában építenek újjá, és rabolnak el innen, a földi jelenből.
Talán sosem növök fel.
Talán már réges rég felnőttem, csak elnyomom magamban, tudomást sem véve az idő folytonos múlásáról.
Csak vigyetek el, valahova messzire, ahol nem kell sajátomként észlelnem az elmém, ezeket az emlékeket, amik teljesen kifordítanak a saját tudatomból.
És már kattintok is.
Felcsendül a dallam, folytatódik az élet, míg a valóság megszűnik létezni egy pillanatra.
Észre sem veszem, s újra sötét lesz.
Éjfél is elmúlt.
Azt hiszem visszatérhetek aludni, hogy holnap ugyanott folytassam, ahol most abbahagytam.
Beleőrülök.
Miért egy rajzolt karaktertől kapom meg azt, amire mástól lenne szükségem?
Vagy már nem is tudom, szükségem van e rá.
Az érzésre.
Talán már nincsenek érzéseim.
A folytonos tompaságtól mást nem érzek, csak a magányt, ami éjnek évadján fojtogat.
Legközelebb ha jössz, ne hagyj magamra,
Végezd be a dolgod,
S vigyél magaddal.
Tumblr media
3 notes · View notes
perfectsadpain · 2 years
Text
Kibaszott gyorsan becsörtettél az én kibaszott életembe, felbolygattál minden kibebaszott dolgot, majd fogtad magad és ahogy jöttél, gyorsan meg is feledkeztél rólam. Ne akard vágyaim hitegetni. Ha szerelmes vagyok, hajlamos vagyok cigit sodorni a gerincemből is. Szóval kérlek, hagyj nekem méltóságot. Ma a botanikus kertben, ahova nem jöttél...és egyedül ettem mit piknikre pakoltam, találtam egy gyönyörű tölgyfát. Ha meghalok...temessetek alá.  Semmilyen ihletem, semmihez. Magaddal vittél mindent belőlem. 
2 notes · View notes
nam00n · 2 months
Text
ha majd (óh, hány sóhaj kezdődik igy!),
ha egykor (óh, hogy ijeszt a halál!),
ha nem leszel, vagy ha leszel, de már
nem birod titkunk nehéz láncait
s vezeklő lelked tőlem elszakit
s ahhoz, kit el sem hagyott, visszaszáll,
vagy még különbet keres, be sivár
lesz mind, ami akkor következik:
én igazán egyedül maradok,
igazi magány itt csak én vagyok,
ahogy árvák a zsufolt csillagok.
el ne hagyj, kedves, végső menedék:
jobban érdekelsz, mint az örök ég,
jobban, mint az egész emberiség!
— káprázat, végső menedék, szabó lőrinc
0 notes
imscaryformyself · 6 months
Text
Nem vagyok jól ... teljesen feleslegesnek érzem az életemet , úgy érzem , hogy kudarcot vallok a családomnak , úgy érzem , hogy egy csalódás vagyok , hogy soha nem vagyok elég jó senkinek és mindenki lassan elhagy , nem akarok egyedül lenni ... beszélni akarok valakivel de senkit nem érdekel , csak téged . nem keres senki sem engem , pedig én csak .... én csak boldog akarok lenni veled. Csak te ne hagyj el mert te vagy az egyetlen reményem hogy jobban lehetek , azert mert te velem vagy.
0 notes
h-o-r-n-b-l-a-s · 9 months
Text
Ebben a generációban folyamatosan emlékeztetve vagyunk miért jobb egyedül lenni és saját magunkra fókuszálni.
AZ EMBEREK EL VANNAK BASZVA MENTÁLISAN
A gyógyulás helyett azt választják, hogy megjelennek mások életében, hogy szándékosan bántsák őket, mert őket is bántották.
És akarod hallani a vicces részét?
Ezek az emberek szó szerint tönkre teszik más emberek lelki világát és örültnek hívják őket, amikor erre reagálnak.
Ezért megtanultam hogy ne vegyek semmit személyesnek.
AZ EMBEREK SAJÁT MAGUKKAL HÁBORUZNAK.
De semmi dolguk velem, túl kevés az időnk ahoz hogy ilyenekre vesztegessük. Ha nem vagy biztos bennem, akkor inkább hagyj magamra.
IGAZÁN EGYSZERŰ
És tudom, hogy azt mondják "szemet szemért"
De ez a legnagyobb faszság amit valaha hallottam.
FEJEZD BE HOGY CSAK BÁNTOD A MÁSIKAT ÉS VESZTEGETED AZ IDŐT
Az élet e nélkül is kurva nehéz, ki akar maga köré egy olyan embert, aki csak mégnehezebbé teszi?
1 note · View note
amit-sose-mondtam-el · 3 months
Text
az a fajta lány volt, akinek gyönyörű a mosolya, aranyos, barátságos és hatalmas szíve van, csak éppen ez volt a baj, ez a hatalmas szív, mert néha ez a szív csordultig telt fájdalommal és mint egy fekte lyuk, kiszívta belőle az életet és olyankor nem maradt belőle más, csak az arcán lefolyó könnyek
211 notes · View notes
barukh · 1 year
Text
örökkévalócska
örökkévalócska
jelentkezz
jelentkezz
itt barukh
tudod
aki…
ja
persze
tudod
de azt nem tudom
hogy tudod-e
mert csak most történt
hogy reggel írt mali
a lakás tulajdonosa
hogy kettőkor átjön
mert beszélni akar barukh-hal
és barukhnak máris
összeszűkült a gyomra
és remegő kezekkel
xanax után kutat
a gyógyszeres dobozban
mert tudja
hogy arról lesz szó
hogy ő megbízhatatlan albérlő
mert össze-vissza fizet
az októberi díjat
öt részletben teljesítette
a novemberiből pedig
még semmit nem fizetett
(és nem is tudja
hogy mikor
vagy miből
fogja kifizetni)
és elhangzik majd egy ultimátum
hogy eddig meg eddig
(kábé péntekig)
ha nem rendezi a novemberit
akkor költözzenek ki
ha pedig a decemberit
nem fizeti időben
akkor költözzenek ki
és bár
ezt nyilván már
mind tudod
hiszen te vagy örökkévalócska
azt még biztosan nem tudod
hogy mit érez barukh
mert azt még ő sem tudja
amit biztosan érez
az szégyen
hogy lassan ötven éves lesz
és még mindig nem tudott
a társadalom megbecsült
de legalábbis láthatatlan tagjává válni
hogy deviáns
hogy problémás
(még leírni is fájdalmas)
és szégyent érez még amiatt is
hogy szégyent érez
hiszen a fejével tudja
hogy nem szabadna
szégyent éreznie
mert egy egészséges ember
nem szégyenkezhet azért
hogy az
ami
aki
de
ráadásul
nem csak szégyent érez
de tanácstalanságot is
és kétségbeesést
hogy mégis mit tegyen
de tényleg
hogyan éljen
amikor eltörte a szárnycsontjait
és begyömöszölte
az egész hóbelebancot
diagnosztizált vágyaival
és diagnosztizálatlan zavaraival együtt
az inge alá
vagy a munkásruhája alá
és megpróbált úgy élni
hogy a rendes emberek úgy érezzék
közülük való
és szívesen adják ki
neki és családjának
az ingatlanaikat albérletbe
akkor is itt kötött ki
lélekgyilkos beszélgetéseknél
meglopott főbérlőkkel
és akkor is itt köt ki
amikor kihúzza
az össze-vissza tört
megnyomorított szárnyait
vagy annak maradványait
és elkezdi ápolni
borogatni
gyógyítani őket
hogy egyszer majd
a közeli jövőben
repülni tudjon velük
és gondoskodni tudjon
magáról és családjáról
mert most még
nem tud
repülni
gondoskodni
most még csak
ápol
borogat
gyógyít
és csapkod a szárnyaival
próbálgatja a repülést
kisebb távolságokra
kisebb zsákmányokért
és álmodozik
egy barukhról
aki elég erős ahhoz
hogy megfelelőképpen tudjon
repülni
gondoskodni
örökkévalócska
örökkévalócska
jelentkezz
jelentkezz
itt barukh
az isten barma
a te barmod
aki most
négy órával
mali érkezése előtt
nem csak egy hülyének
de reménytelenül alkalmatlannak is
érzi magát
körülvéve
családtagokkal
barátokkal
és olvasókkal
aki erőn felül segítették őt
de akik kifogytak az erőforrásokból
és rövidesen
sokan közülük
maguk is segítségre szorulnak majd
nézz körül
nem mennek jól a dolgok mostanság
szóval
csak azért írok
hogy mi itt lenn
igazán igyekszünk
fogjuk egymás kezét
megteszünk mindent
amire félszerzetekként
képesek vagyunk
de elkélne egy kis segítség
tőled is
ami tovább lendítene
barukh kijött egyiptomból
a maga egyiptomából
legyőzte a félelmét
az ismeretlentől
hogy olyat próbál
olyan életet élni
amilyet korábban még soha
és igazán nem vágyik vissza
a rabság biztonságába
ezt tiszta lelkiismerettel állítom
de megérkezett ide
a tenger szájához
ahonnan nincs tovább
se előre
se hátra
és négy óra múlva jön mali
és barukh igazán hálás lenne
teljes szívével
teljes lelkével
teljes erejével
lenne hálás
ha tudnál erre kerülni egyet
és ki tudnád segíteni egy csodával
barukh nem szokott
lottónyereményről ábrándozni
rózsika nénitől is csak
egy egyszerű megélhetést
álmodott magának
barukh szívesen dolgozik
teper
küzd
erőn felül
de most elakadt
tégy csodát
kérlek
örökkévalócska
taszajsd vissza
a pályájára
válaszd ketté a vizet
tégy csodát
örökkévalócska
örökkévalócska
jelentkezz
jelentkezz
itt barukh
ne hagyj egyedül
Tumblr media
1 note · View note
geximarmegintez · 1 year
Text
Úgy érzem elveszítem.
Nem akarok egyedül maradni örökre.
Kérlek ne hagyj el.
0 notes
banatostenger · 2 years
Text
„Vissza kér a múlt….“
94 notes · View notes
Text
- mi jó csapat vagyunk és köszönöm. Köszönöm, hogy jöttél ahogy hívtalak..... Hidd el nagyon, őszintén, nagyon nagyon sajnálom, hogy így megbántottalak kérlek bocsáss meg nekem, mert mindenél jobban szeretlek téged és ezt életem végéig mondogatni fogom, minden nap bocsánatot kérek ha ezt akarod, de kérlek, kérlek ne hagyj el újra, átutaztam a világot, hogy veled lehessek. Szeretlek. Kérlek.
- át kellett értem utaznod a világon, mert elmentél és hátra sem néztél csak elmentél, és talán újdonság neked, talán az lesz de nem egyedül vagy a kapcsolatban, ketten vagyunk, és te visszajöttél ma, de én nem, bármi is történt ma ez nem változott
S7e11
0 notes
ensimaginations · 2 years
Text
ne hagyj egyedül
elém dobsz egy csontot. én ráharapok rendesen, jobban is mint kéne. a csont nem is csont, inkább csak szálka. nekem már excel táblázatom van a beszerezni valókról a közös nyaralásunkhoz. te mindent megteszel, hogy el tudj szabadulni munkából. úgy érzem most ravasz voltam, határidőt adtam neked. persze te is nagyon szeretnéd, hogy összejöjjön, csak ép beszélni se beszélünk, mert most még többet dolgozol, azért hogy nyugodtan mehess szabadságra. már egy hete egyfolytában mosolygok, szerintem álmomban is, amikor megírod, hogy Sajnálom. Ez most nem jön össze. Még vezetek. szomorú lettem. sajnállak Téged, a munka rabját, sajnálom magam, oda a romantikus nyaralás. a lányokkal megyek tengerre, nem öt, hanem tíz napra. ez aztán az elégtétel... most zajlanak a bornapok a téren. itt találkozunk utoljára. itt forrt a levegő közöttünk, működött a kémia meg minden. persze, nem használtunk ki. idén is itt van apukád, tudsz róla mikor zajlik, de még nem tudod, lesz e időd eljönni. száz kilóméter. nem kis táv. holnap lesz az utolsó nap. gyere el, ez már tényleg az utolsó esély, hogy kiderüljön mi van a levegőben. ne hagyj egyedül!
0 notes