#nem érdeklem

[halk-lelek]

Az nem ér, hogy amíg te szórakozol addig én azon agyalok, hogy mit írjak neked, hogy újra beszélgessünk..

#idézet #quotes #hungarian girl #idézetek #magyar idézet #magyar idézetek #szerelem #szeretet #quoteoftheday #love quotes #örökké szeretni foglak #szeretem #szeretlek #szeretem őt #nem érdeklem #nem értelek

[fakesmileandfeelings]

Azt írom, hogy “minden okés”, te elolvasod, elhiszed.

Vagy lehet, hogy nem. Csak szimplán leszarod.

#nem érzek semmit #senkit nem érdeklem #fájdalom #nem oké #csalódás

[amiketmegaterapeutamnaksem]

Regisztráltam a Randivonalra, ráadásul duplán, mert regisztráltam a nő keres férfit rovatba és a nő keres nőt rovatba is.

Azért, mert illik tudomásulvennem a kettős természetemet, és ha párra vágyom, akkor lényegében mindegy, hogy férfi-e vagy nő. Ha nőben találom meg életem párját, ám legyen, ha férfiben, akkor pedig férfiben.

Gabi csodálatos, de sajnos továbbra sem érdeklem egy cseppet sem :-) :-(

És hát találkozom a randivonalon egy csomó furcsasággal.

A nő keres férfit vonalon pl. azzal, hogy a férfiak többségének akkor is eszméletlen önbizalma van, ha még olvasni sem tud. Hiába írom be, hogy diplomás társaságát keresem - nekem négy van - akkor is írnak, ha nekik csak középiskolai végzettségük van.

A nő keres nőt vonalon pedig azzal, hogy hiába tettem fel a fényképemet, akik rámírnak, azok nem hajlandóak se azt elárulni, hogy hány évesek, sem pedig egy nyamvadt igazolbányképet küldeni magukról.

Ez nem fair. Ha én kiteszem a képem, akkor legalább magánba küldjenek egy portrét magukról, nem azért, mert a szexuális vonzerejükre vagyok kíváncsi, hanem azért, hogy tudjam kinek írok.

[padgany]

Elég rég írtam már, gondoltam beköszönök. Igazából csak unatkozom. A melóban vagyok és szerencsére nincs sok dolgom, a gépek mennek és fáj a hasam. Egy ideje fáj már, előjött az időszakos IBS-em. Pár hónap és elmúlik, de a biztonság kedvéért bejelentkeztem azért egy dokihoz is. Meleg is van, a vállalat spórolhat, idén nyáron nem hűtik már a csarnokot. Vagy bosszú, amiért megadták azt a fizuemelést, amivel még mindig szarabb a reálbérem, mint két éve. A kérdésem csak az lenne feléjük, ha soknak tartották a fizuemelést, akkor miért adták meg? És ha végül megadták, akkor miért kell fenyegetőzni, hogy emiatt menesztik majd az emberek egyharmadát? No de ezeken már csak mosolygok, annyira nem is érdekel. Csak most megsülök. Ez a hasfájásomon és az elcsigázott hangulatom mellett a harmadik bajom.

Az előző hónapok nem teltek túl fényesen. Rosszul sem, de jól sem. Egy tragédia ért, huszonöt év együtt töltött idő után meghalt a teknősöm. Még sosem vesztettem el senki hozzám közelállót, így megtapasztaltam, hogy milyen érzés. Sajnos nem egy tipikus ,,elaludt és nem ébredt fel’’ eset volt. Zavarttá vált és kiderült, hogy 9 tojás van a testében, amiket magától nem tudott kitojni. A helyi hüllős doki több alkalommal is próbálta ,,tojatni’’ (kálcium és oxitocin injekciókat adott neki több alkalommal is, hogy beindítsa a szülést), de nem járt sikerrel. Sajnos műteni kellett, aminek a sikerarányát harminc százalékosra jósolta. A műtét során azonban nem vált be az altatási protokoll, nem aludt el, így el kellett napolni a műtétet. Mivel csak két hét múlva tudta volna csak megismételni, megkért, hogy addig keressek más dokit, aki megcsinálná, mert műtét nélkül bármikor elpusztulhatott volna az állat. Elvittem Pestre, ott egy helyen még három napik próbálták tojatni, végül, mivel ott sem jártak sikerrel, az Állatorvosi egyetemen került sor a műtétre. Itt már egy másik altatási módszerrel sikerült a műtét, de az azt követő éjszaka meghalt. Feladta, nem ébred fel többé. A testéért három napra rá mentem, hazahoztuk és eltemettük a nővérem és a párja segítségével. Csináltunk neki egy sírkövet és most egy kis folyó mellett nyugszik a nagybátyám kertje mellett. Mikor megkaptam a hírt, már nem éreztem sok mindent. Az egész procedúra két hetet tett ki. Minden este azt álmodtam, hogy kitojta a tojásokat, de egyszer sem ébredtem erre. Tehetetlenség, kétségbeesés, sokszor pánik uralkodott rajtam. Többször elbőgtem magam, ez idő alatt felkészültem a legrosszabbra és azon a pár napon, amikor a diagnózist követően otthon voltunk, mindig elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom, amiért ezt át kell élnie, többször megköszöntem hogy eddig volt, és jelenleg még van nekem/velem. Nem hiszem, hogy bármit felfogott volna belőle, talán még hülyének sem nézett, amiért ennyit beszéltem hozzá, de remélem érezte, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Több nyugodt napja is volt ezidő alatt, sokat napozott, evett és nyugodtan aludt, így voltak azért szép pillanatai(nk) is az utolsó időkben. Talán nem voltak fájdalmai és ez meg tudott nyugtatni, valamint az, hogy mindent megtettem. Egyszóval ő már nincs többé, és mégha ,,csak egy teknős’’ is volt, ez azért még időnként hatással tud lenni rám. Általában ébredés után és lefekvéskor, valamint random időpontokban törnek rám körülírhatatlan érzések. Egyébként másfél hónapot tudott csak az új lakásomban élni, de szerintem itt is szeretett volna, mert szép, napos helye volt. Külön csináltattam is neki egy szekrényt. Mármint az akváriumának. De hát ez történt. De megvagyok, akkor és most sem zuhantam magamba, csak az a két hét volt borzalmas. Most már csak a hiányát érzem.

A magánéletemben sem történt változás. A társkeresésről is lemondtam/továbbra sem erőltetem. Kevés a normális lány, akik meg annak tűnnek, azokkal is mindig van valami. Sosem érnek rá, vagy kiderül, hogy hazudnak magukról, három gyermekük van amiről csak később szólnak, vagy megjátsszák, hogy érdeklem őket, aztán eltűnnek. De már ez sem tud meghatni annyira, mint régebben. Gondoltam a szerelemre is párszor. Már arra sem emlékszem, mikor mondták utoljára azt nekem, hogy szeretlek. Azt tudom, hogy utoljára én mikor voltam szerelmes, de azt, hogy mégis miért voltam, na arra sem emlékszem, mert ha az illetőre gondolok, totál közömbös maradok. De ennek is már lassan két éve és azóta róla is kiderült, hogy egy nő miatt hanyagolt, csak ezt nekem nem ecsetelte, inkább csak eltűnt (egyébként nő az illető). Szóval eltűnnek ezek a fránya dolgok. A csarnokhűtés, a teknős, a nők és lassan kicsit minden. De azért próbálok pozitív maradni és semmin sem csüggedni, példaképp elkezdtem újra angolozni. Igaz, csak ezzel a baglyos alkalmazással, de minden nap gyakorlok és talán fel tudom hozni magam a régi szintemre. Szeretnék folyékonyan beszélni, de ehhez nyilván nem lesz elég a duolingo, tervezek jelentkezni tanfolyamra is, de ebbe meg a hülye, új beosztásom köp bele. De majd lesz valami, mint ahogy mindig. Na ezt most így ezután a sok idő után ki is posztolom. Nem tudom, mikor fogok újra írni.

#dolgok

[katacha]

Tinitumbli on

azt szeretném karácsonyra, hogy fontos vagyok neki és minimálisan érdeklem az egyik legközelebbi rokonomat

Tinitumbli off, bár a dolgok nem változtak semmit 20 év alatt

[azsofiaa]

Soha többé nem fogom elhinni senkinek, ha azt mondja hogy érdeklem, mert eddig mindannyian hazudtatok nekem

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[runningtothefire]

Miért nem ír? Már nem érdeklem? Túl sok vagyok? De azt mondta, hogy szeret. De biztos csak mint barát. De akkor miért nem érdeklődik felőlem? Nem vagyok elég jó barátnak sen? Miért mondta, hogy mindig mellettem lesz? Tudta, hogy meg fog unni. Mit csináltam rosszul? Mit kellett volna még tennem. Több kellett volna? Pedig azt mondta, hogy sosem bántana. Én vagyok túl érzékeny? Miért fontosabb neki más? Nem vagyok elég jó társaság? Túl unalmas vagyok? Miért csak addig voltam érdekes amíg meg nem nyiltam? Túl közvetlen vagyok? Sokat mutatok az igazi énemből? Mi változott? Min kéne változatnom, hogy olyan legyek, mint "régebben"? Most is csak egy B-terv vagyok? Nekem kéne megint írnom? De ha beszélni akarna akkor rég írt volna. Nem értek semmit. Túl sok válasz lehetőség van, de mégis kevés. Miért érdekesebb más? Én is lehetek olyan. De nem adhatom ki másnak magam örökké. Azért mondta múltkor hogy szünetben többet tudunk találkozni, mert nem ért rá más? Akkor miért nem marad inkább egyedül? Beképzelem ezeket is? Most látom rendesen a dolgokat? Megint el kéne mondanom mit is érzek pontosan? Legutóbb sem lett szép vége. Tudom, hogy akkor sem akart bántani. Vagy jól leplezi? Ez volt a célja? De akkor miért húzta eddig? Miért nem használt ki? Nem vagyok elég vékony még ehhez sem? Megőrülök ettől a rengeteg kérdéstől és a felét nem is hallom a többitől. Mikor lesz ennek vége?

[lookinsideme-imdemon]

Tudod, néha olyan dolgokat mondasz nekem amik velem maradnak még hosszú hosszú ideig. Nem rossz dolgok ezek. Csak általuk tudatosul mennyire nem bántak jól velem, előtted. És én mennyire hagytam. Mennyire nem számìtott, hogy nem tisztelnek, hogy nem érdeklem őket, hogy ki használnak. Aztán jöttél Te. Egyszerre vagyok boldog és szomorú miattad. Boldog vagyok mert naponta teszel érte, és mert semmi nincs ami nagyobb mosolyt varàzsol az arcomra mint Te. De szomorú is ez... Mert tényleg nagyon sokáig nem számított nekem az ilyesmi, és most nem tudok elég jól lenni Neked. Sokat kell még gyògyulnom, csak remélni tudom, hogy megvárod.

#magyar #magyartumblr #szerelem #szeretlek #csakő #tisztelet #pozìtìv #jòkapcsolat #már nem fáj #mindig #kérlek #gyògyulás #sebek #szeretet #hiányzoo #szerencse #koszonom #hála #love #life #fájdalom #szeretem #élet #akarom #monologokbyme

[hazugbaratokmindenhol]

igen sok szarságot tett velem és az igazat megvallva én is sok szarságot tettem vele.de ő volt valóban az első ember, akit szerettem, az első szerelem, az első minden, bármit és mindent megtettem volna érte, jobban szerettem őt mint amennyire magamat még mindig őt védem, az életem árán is, hegveket mozgatnék csak, hogy újra vele lehessek. csak azért koncentrálok a negatívumokra, mert ha a boldog pillanatokra gondolok akkor a szivem Újra millió darabokra törik ami fizikai fájdalmat okoz. nincs senki a világon, aki jobban fogja szeretni őt, mint én. annyira reménytelenÜl és feltétlenül szerelmes voltam és ez az én problémám. őt nem érdeklem, szóval most, annyit tudok tenni, hogy várok a napra, amikor valaki úgy fog szeretni engem, ahogy én szerettem őt, valamikor..

#gondolat #magyar #szerelem #szeretlek

[hidrogenper0xid]

Hát persze hogy nem érdeklem őt, miért is érdekelném?

#magyar tumblr #magyar tumblisok #depresszio #bpd #magany #borderline személyiségzavar #mentalis betegseg #szerelem #viszonzatlan szerelem

[zoeeozzoeeoz]

Többször megfogalmazódott már bennem, csak nem tudom úgy leírni, h ne sértődjön be senki, és valóban csak érdeklődésnek vegye mindenki. Most megpróbálom. Távol áll tőlem h valakit megbántsak, uh kérek mindenkit, értsétek jól.

Szóval. Senkit nem ítélek el azért, ha szakember segítsége kell neki hogy valamit feldolgozzon, helyre tegye a gondolatait, vagy saját magát, és ezért pszichológushoz/pszichiáterhez jár. Sőt! Jónak tartom, hogy felismerte magában, és lépett is annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Én is voltam már mélyen, sőt! nagyon mélyen, de sikerült eddig mindig felállnom, orvosi segítség nélkül. Volt ismerősőm akinek én mondtam h szakember kell neki, és Anyámat is én beszéltem rá, igaz nála kiderült h Alzheimeres. Szóval, mivel nincs tapasztalatom, így nem tudom, hogy valóban tudnak e segíteni ezek a szakemberek. Én kívül állóként , azt látom, h inkább vannak szarabbul azok akik hozzájuk járnak,mint jobban. Itt a tumblin is, akik kiírják magukból ezeket a tapasztalatokat, csak azt írják h rosszabbul vannak, meg h nem segít nekik, meg hogy felesleges pénzkidobás volt meg hasonlók. És mindenkinél az jön le, hogy úgy kezdik, hogy gyerekkori traumák, hogy szar szülei voltak, és ők okozták minden baját, hogy saját maga is egy szar alak, és mindenki a környezetében egy alávaló senki, aki csak kihasználja őt. Kivétel nélkül, mindenkinél! Akiknél ez nincs is, azokat is meggyőzik erről, és ők meg gondolkodás nélkül el is hiszik, és ezért még mélyebbre sűllyednek a mocsárba. Mindenkivel megszakítják maguk körül a kapcsolatot, szülők, testvérek, barátok, gyerekek, ismerősők. És sokkal jobban egyedül lesznek, és elkeseredettebbek, mint előtte. Majd a végén elbúcsúznak tőle azzal a szöveggel, h jó úton haladnak, javulnak igy tovább, ügyesen. Lehet hogy csak én találkozok ilyennel, de senkitől nem hallottam eddig azt h hú de jó hogy járok ide, és húúú de segít, és milyen jól vagyok utána. Azt van h mondták, hogy legalább van aki meghallgat, van aki kérdez, van akit érdeklem. De ez számomra hamis, mert hát doki, csak állapotfelmérést csinál, hogy a felírt bogyóknak az adagolását tudja alakítani. Számomra ez hamis érdeklődés, vagy érdek érdeklődés. Vannak testközeli tapasztalataim is, mivel Anyu betegsége miatt havonta vittem őt, és betegsége milyensége miatt, nekem is bent kellett lennem, igaz csendes figyelőként, és ha megerősítést várt a doki, akkor hozzám intézet kérdéseket. Egy idő után már csak velem beszélte meg anyu állapotát, mikor ő már végleg elveszítette a külvilággal a kapcsolatot. Meg amíg a váróban voltunk, jött úgy ki tőle "beteg", hogy "beszélgetés" után csapkodta a táskáját a falhoz, ököllel bele is ütött, és üvöltött. Csak akkor állt le, mikor meglátta a biztonságiakat, és kiviharzott az épületből. Vagy más valaki meg sírógörcsben tört ki mikor kijött, bambult ki az ablakon, és megállíthatatlanúl potyogtak a könnyei, amíg megkapta a papírjait. Oké, hogy az emberi elme, egy csodás, ámde kiszámíthatatlan reakciókra képes, és idő kell, amíg meggyógyúl, vagy kezelni tudja saját magát. Oké, hogy az is segít ha kitombolja, kisírja, valahogy levezeti feszültségeit, lehetőleg nem eljutva a köz és önveszélyes állapotig.......De......érezte bárki úgy, hogy neki segítettek ezek a beszélgetések? Vagy csak a felírt gyógyszerektől lett esetleg "jobban"? Fel tudta dolgozni azt, amiért eredetileg oda ment? Azóta jobban fel tudja dolgozni dolgait? El tudta hagyni a felírt bogyókat? Rendbe jött? Ezernyi kérdésem van, de mindnek az a lényege, hogy pozitív irányban való elmozdulást tapasztalt bárki?

Tényleg ne sértődjön meg senki, ha esetleg rosszúl fogalmaztam, vagy laikusként álltam a dolgokhoz. Eddig nekem még nem volt szükségem ilyen dokira, és tényleg csak a kíváncsiság vezérel.

[melankolia72]

Néha még mindig boldogan szaladok át anyámhoz. Aztán rajövök, hogy nincs rám ideje. Meg, hogy nem is érdeklem. Bár mostanság apámat se. Naja ez van amikor senkit nem érdekelsz igazán. Magányos érzés.

#csalad

[padgany]

Nem értem…

Szomorú felismerés, hogy mindenkiért képes vagyok rajongani, akin egy kicsit is azt érzem, érdeklem. Valószínűleg ez azért lehet, mert nem vagyok se vonzó, se izgalmas, de mikor valaki huzamosabb ideig keres és beszélget velem, elképedve reménykedem; hogy hoppá, talán mégsem vagyok annyira szararc unalmas senki, vagy hoppá, végre van valaki, aki tud értékelni. Talán vonzónak találja az őszinte érdeklődésem és ,,lelkiségem’’, hogy figyelmes vagyok és nem csak megba*ni akarom, hanem meg is ismerni.

De az igazság az, hogy én egy semmilyen, egyszerű és unalmas ember vagyok. A tapasztalat erre enged következtetni.

Irigylem a régi, fiatal önmagam, aki teljesen őszintén baszott bele mindenbe és mindenkibe. Paraszt kis pöcs voltam, nem érdekelt senki, mentem a saját fejem után és szartam bele mások érzéseibe. Még csúfoltam/gúnyoltam/meg is aláztam másokat a tudatlan, érzéketlen pöcs önmagammal. Valamiért akkoriban sokkal népszerűbb voltam és sokkal többen keresték a társaságom, továbbá senki sem hagyott faképnél, akin éreztem a kölcsönös vonzalmat az ismerkedés során. Milyen érdekes, hogy ebben az időszakomban ismerkedtem meg életem eddigi legértelmesebb, legszebb, legokosabb és érzelmesebb nőivel. ??????

Most talán csak szimplán megvezettek, vagy félreértettem valamit, vagy kihasználtak, vagy fasztudja. Talán basznom kellene mindenkibe újra, vagy a fő életcélom minden nő megkefélése kellene legyen, hogy valaki szeressen, vagy lásson bennem ,,valamit’’.

Mert ez kell, ugye? (Költői kérdés): A paraszt ,,leszarom’’ hozzáállású rosszfiú kell aki baszik rád. Az az érdekes, a vonzó. Az kell. Aki figyel és akit érdekelsz, az unalmas. (Nem) Értem.

#nem értem #szomorú felismerés #leráztak #nők #unalmas vagyok #pöcsnek kellene lennem #azt hittem ez más

[parsorosok]

Itt van ez a srác,

akivel kétszer találkoztunk eddig összesen. Poliamóriában képzeli el az életét. Én pedig azt nem szeretném. A játék kedvéért azért mégis belementem. Úgy, hogy azt gondoltam ebbe a srácba úgyse leszek szerelmes, néhány találkozót azért mégis tartsunk meg, csak az érzés kedvéért, hogy kellek.  Már az első talinál éreztem, hogy vonzódom hozzá. Nagyon jó vele beszélgetni. Természetesen tudok megnyilvánulni előtte és azt is nagyon jó érezni, h jó nőnek tart. Jó érezni magamon a tekintetét, hogy kíván és hogy érdeklem. Szeretem, hogy sokat nevetünk. Jó megölelni. Egy szóval jól érzem magam vele. Ritkán érzem ezt randikon. Hosszú idő után ő az első, akivel türelmes vagyok és kivárom, h kezdeményezzen (találkozást, csetelést, bármit).

A tegnapi randinkon elmondta, h azokba a mélységekbe, amelyekbe a barátaival 3-4 alkalomnyi beszélgetés után (és sokkal nagyobb mennyiségű pia elfogyasztásának segítségével) jut el, velem 2 sör és néhány óra alatt megy. Mondta még azt is, h jó hallgatni a gondolatvezetésem és ahogy elmondom ezeket.  

Ma jöttem rá, hogy meg tudnám szeretni ezt az embert... Miközben elég sokminden ellene szól: ő poli. Nem előzékeny. Nagy általános tudása van a világról (és mondta, h a kapcsolatának fontos része, h a párjával ezt meg tudja beszélni), nem tudom h megbízható-e. A külseje alapján nem. És ami a leginkább blokkol, hogy akárhányszor talizunk és mondjuk rendelni kell, vagy pincérrel beszélni, azt érzem, hogy “én tartom a hátam”. Én mondom az irányt, én csicsergek a pincérrel. én tartom kézben a helyzetet. És ez hosszú távon nem lesz jó. Nem érzem jól magam ebben a helyzetben. 

Szóval ezt a játékot nagyon óvatosan kell tovább játszani. Ha kell egyáltalán. Mert ha tovább játszom, érzelmeim lesznek és onnan még nehezebb visszafordulni. Ha nem játszom tovább.... Mit veszítek? Veszítek-e vmit? Még nem tudom teljesen biztosan kijelenteni, h igen v sem. Jó. Mi kell ahhoz, h ki tudjam jelenteni biítosra? Érezni szeretném, h számíthatok-e rá v sem. H invesztál ebbe a kapcsba. H akarja. H van energiája, Ezeket abból fogom érezni, h keres, progikat javasol, kapcsolódik (a mindennapjaimhoz).

[temetetlen-halott01]

Az egyik lassan 25 órája ignorál..a másik meg közel 9. Miért nem érdeklem soha az embereket? Tudtam, hogy hogyha visszautasítom azt az embert aki a legjobban akart engem, aki bármit megadott volna nekem akkor megver az élet. És most ver is rendesen.

[nemvoltamelegjoneki]

Egyetlen remek alkalom, amikor minden kiderül...

Mikor a kórházi ágyon fogok feküdni és Ő erről tudomást szerez, minden kiderül.

Ha akkor sem fog írni, akkor nincs miről beszélni. Akkor, életem egyik legnehezebb időszakában össze kell szednem magam, hogy felépüljek és elengedjem azt, akit jelenleg még nem tudok.

Ez az utolsó utáni esély, hogy megmutassa milyen ember és, hogy mennyire érdeklem vagy nem érdeklem Őt...