Tumgik
#nem az én hibám
d-evil-boy · 1 year
Text
Azt hittem Mi mindig ott leszünk egymásnak! Lehet így is lett volna ha én nem baszom el!
10 notes · View notes
szollibisz · 1 year
Note
your vibes are hungarian (sajnálom)
live footage rólam:
Tumblr media
6 notes · View notes
sooosady · 6 months
Text
Mindig nekem kell változtatni
Mert mindig minden az én hibám
Mintha nem adtam volna fel a fél életemet érte
Ebbe nem gondol bele
220 notes · View notes
im-leaving-soon-s2 · 2 months
Text
-Nem az én hibám hogy megcsaltál.
-Sose mondtam hogy a tiéd volt.
-Lehet, hogy nem mondtad de ezt éreztetted. Azzal, hogy azt mondtad minden milyen nehéz volt, hogy mindent nehézzé tettem... Mintha ez valami mentség lenne arra amit tettél.
27 notes · View notes
melankolia72 · 28 days
Text
Hosszú idő után újra elkezdtem foglalkozni magammal. Nem, nem arra gondolok, hogy sminkelek és ezer féle krémet kenek fel, azzal csak elfedem, hogy belül valami nem oké. Rájöttem hol akadtam meg, a Ptsdben az a szar, hogy habár könnyű azt mondani, hogy "feldolgozom és jobban leszek", ez igazából nezehebb. Hosszas töprengés után ráébredtem,minden sémám, minden hibám amit újra és újra elkövettem a traumát alkották újra. Ezt tudtam eddig is, de most figyelek, most nem hibázok. Most már rá jöttem nem azt kell feldolgoznom, hogy egy szerettem molesztált. Hisz ezt már elkezdte feldolgozni az a 11 éves kislány akinek emlékbetörései voltak. Azt kell feldolgoznom, hogy az összes többi szerettem vagy nem vette észre, vagy észre vette de nem szólt. Talán tényleg nem emlékeznek, talán csak félnek mert nem akarják elhinni. De én emlékszem, emlékszem, hogy látták. Jobban mondva, volt aki látta. Ezért voltam évekig ilyen vártam, vártam, hogy ha újra és újra elkövetem a faszságaim akkor segíteni fognak. Akkor megmentenek, mert azt a 7 éves kislányt akit hetente molesztált egy szerette, nos azt nem mentette meg senki. De ennyi év után már nem vagyok benne biztos benne , hogy én (vagy bárki más) meg tudome valaha is menteni magam.
8 notes · View notes
viking84chef · 15 days
Text
Csörög a telefonom. Magánszám. Utálom a magánszámokat. De, mert illedelmes ember vagyok, felveszem. Géphang tájékoztat, hogy a bank akar beszélni velem és mindjárt kapcsolnak egy hangot, ami nem gép. A mindjárt legalább egy perc, addig a fülemben dübörög valami klasszikus.
Végre beleszólnak.
- Jó napot, Mikovecz Krisztina vagyok, XY banktól telefonálok, alkalmas most Önnek az időpont?
Tudom, nagy hibám, de szeretek igazat szólni, és mert épp nincs jobb dolgom, azt válaszolom, hogy alkalmas.
- Rendben. Tájékoztatom, hogy a beszélgetésünkről hangfelvétel készül.
- Az meg miért kell?
- Hát, hogy később ne legyen köztünk félreértés.
- Sajnos már most az van, ugyanis nem szeretném, ha felvennék a beszélgetést. A csevejben benne vagyok, de ne tessenek engem archiválni.
- Tehát akkor nem egyezik bele a hangfelvételbe?
- Nem egyezem bele.
- Értem. Várna picit? Intézem a kollégámmal.
Eltűnik a vonalból. Aztán pár pillanat múlva visszatér, de nem hozzám beszél, hanem valaki máshoz.
- Bécikém! A vonalban vagyok egy banyával, aki már az elején kiidegel. Azt akarja, hogy a csodaszép operaénekes hangja ne kerüljön nálunk szalagra. Ki tudnád kapcsolni?
- Nálad is ott a kapcsoló.
- Jaj, Bécike, tudod, mennyire hülye vagyok ezekhez a kütyükhöz...
Szívem szerint beleszólnék, hogy tán nem csak ezekhez, de visszafogom magam.
- Jó, kikapcsolom - válaszolja Béla.
Intézőm visszatér.
- Kedves ügyfelünk, a felvétel kikapcsolásra került.
- Biztos? Béla megoldotta?
- Ööö... Hogy tetszik mondani?!
Szinte látom magam előtt, ahogy vörösödik a csaj füle. Meg úgy az egész feje.
- Jaj, vonalban tetszett maradni? Izé, bocsánat...
- Nem tetszettem, de így alakult. Mi, banyák már csak ilyenek vagyunk.
- Nem akartam megbántani.
- Hát, ez nem jött össze. Na, lapozzunk. Mi a nagy hír?
- Igazából csak pár termékünket szerettem volna Önnek ajánlani.
- Mint például?
- Előtte egyeztetnünk kell pár személyes adatot.
Leegyeztetjük.
- Szóval?
Kivár picit.
- Hallott már a Babaváró hitelünkről?
- Miért hallottam volna?
- Hát, mert ez most a legnépszerűbb termékünk.
- Édes szívem, az előbb egyeztettük le az adataimat.
- És?
- Mit és? Emlékszik, hogy mit diktáltam be születési évnek?
- Bocsánat, de átsiklottam felette.
- Az elég baj. 1942-őt, drága gyerekem, 1942-őt! Nekem maximum Nyanyaváró hitelt tud ajánlani, de már lassan azt sem, annyira vén vagyok!
- Ugyan, manapság már egyre később vállalnak gyereket a nők.
- Az lehet, de én már 78 éves vagyok. Vállaltam én eleget.
- Pedig milyen fiatalos a hangja. Lehet, hogy az zavart meg. Akkor viszont... Ajánlhatok egy jó kis életbiztosítást?
- Na, látja, az már kézenfekvőbb lenne, de olyanom már van.
- Folyószámla hitel?
- Fizettem már elég hitelt az életemben, köszönöm, többet nem szeretnék.
- Fiatal házasok kölcsöne?
- Honnan tudja, hogy épp férjhez menés előtt vagyok?
- Na, akkor ez pont jól jönne maguknak.
- Igen, mi a két fiatal. Én 78, a párom 85 éves.
- Hm, azt hiszem erre a korra már nem adják meg a hitelt...
- Miért? Most mondta, hogy ez milyen jó lenne nekünk.
- Bocsánat, megint figyelmetlen voltam.
- Csöppet. Mi van még?
- Lakáshitel? Van hol lakniuk?
- Hát, az még akad, még nem kell mennünk a híd alá.
- És nem vágynak nagyobb lakásra? Érdekli Önöket a CSOK?
- A csók? Hogyne érdekelne! Sőt, más egyéb izgalmasabb dolgok is...
- Mint például?
- Ebbe most nem mennék bele...
- Értem. Akkor egyik termékünk sem érdekli behatóbban?
- Ezek közül egyik sem.
- Sajnos most ezek vannak palettán. Máskor is hívhatom, ha új ajánlataink lennének?
- Persze, ha el akarja ütni az időt, unaloműzőnek felhívhat. Csak szóljon előtte Bécinek, hogy kapásból lője ki a felvétel gombot.
- Ó, addigra szerintem megtanulom a használatát!
- Úgy gondolja? De kis optimista... Nekem azért vannak kételyeim. Na, viszlát! Vagyis: Csók!
- Mi?! Hogy mit tetszik mondani? Mégis érdekelné a CSOK? Mondanám a részleteket. Halló, halló, itt van még?
Már nem voltam ott. Idejekorán kinyomtam a telefont, mielőtt még jött volna az újabb agymenéseivel.
Mondtam már hogy utálom, ha magánszámról hívnak?😂😂😂😂🙈
Szerző: Őszi Róbert
7 notes · View notes
dopeforme · 1 year
Text
Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.
Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…
Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.
Egyre rosszabbak az esték.
Semmihez sincs kedvem,
Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!
Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.
Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem.
Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.
A depresszió mély gödör en pedig bele estem.
Régóta nem találom a kiutat, amit mutatok az csak kirakat.
Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.
Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…
Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.
Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.
Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne. 🖤
Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv.
Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.
Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…
Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.
Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.
Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint,
Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.
Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,
De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.
Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem?
Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!
Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.
Ne csak nézz körül, hanem láss is!
Mentális betegség sajnos népbetegség.
Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.
Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?!
Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…🥀
Unknown
85 notes · View notes
csacskamacskamocska · 10 months
Text
Egyszer amikor elmentem
Amikor már úgy éretem, hogy semmilyen megoldás nem változtatott a helyzeten, minden próbálkozásom kudarcba fulladt amit azért tettem, hogy máshogyan érezzem magam, hogy megtaláljam a helyem, hogy azt mondhassam ez a pozíció, ezekkel a körülményekkel, ezért az árért, ez nekem megfelelő és szeretek benne lenni, kihozom magamból a maximumot és lelkileg is rendben vagyok... szóval amikor úgy érzetem mindent megtettem, de kudarc, kudarc, aprópénz, kihasználás, megalázás... akkor elmentem. nem csinálom tovább, mondtam és tényleg nem csináltam. Azért tettem bele abba amunkába éveket, mert azt gondoltam, hogy kialakul egy különleges dolog. Egy össztartozás érzés, egy olyan véd és dacszövetség amiben megélhetem, hogy mindenek felett vagyok. Mert én a másikat odaemeltem. Erősítettem azt amiben jó és kisegítettem abban amiben nem annyira. Olyan falat húztam amin se ki se be nem ment semmi. Nem panaszkodtam senkinek és nem mószeroltam az ismerősöknek akkor sem, amikor vért pisiltem a rengeteg melótól. És nem engedtem be sem a közösbe a felesleges kritikát, ami csak az energiát viszi. Mert volt valami, amit közös célnak tekintettem és a közös munkát kiemelkedő értéknek. Amit nem kaptam elismerést azért, hogy nagyon jó vagyok. Nagyon jó grafikus, nagyon jó szervező és rendkívül teherbíró és megbízható. Kreatív vagyok, kiválóan kommunikálok és képes vagyok elindítani csoportokat. (megtartani nem annyira, mert amikor az én lendületem elfogy, többnyire széthullik a csoport ami önmagától nem képes működni. Többnyire olyanok tapadnak, akik önmaguktól nem képesek működni. Ez hibám), És azt az érzést sem kaptam meg, hogy amiben vagyunk, a közös munka a közös tervek, az a másik ember számára érték. Hogy hálás a sorsnak amiért kapott valakit, aki pont azokban jó amiben ő nem és így nem kell egyedül kapálóznia. Nem lett a közös munkának mélysége, csak sokasága. Nem volt a projekteknek személyes lezárása amikor feloldódnak az érzelmi görcsök. Csak gyűltek. Mielőtt elmentem, végiggondoltam, hogy soha nem fogom megkapni azt amiért érdemes lenne folytatnom. Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy morzsákat, utalásokat kaptam rá, de azok a dicséretek is kétesek voltak. Mondjuk 5-6 év után egy ilyet, hogy "rájöttem, hogy te mégiscsak jó grafikus vagy”. Vagy „lécci csináld meg ezt, tudod nekem nem annyira megy”. és voltak rámgondolások, vigyem haza a megmaradt kaját, és számoljam el nyugodtan a saját költségeimet, kifizetik. Mondjuk ezt a takarítónő is megkapja. Nem akartam tovább kényelmetlenül érezni magam a sok megfoghatatlan, meghatározhatatlan dologban. De attól még nem változott az, hogy szeretnék jót tenni másoknak. Se a szeretetem és megbecsülésem a másik ember felé. A rengeteg öntömjénezés után amiből kiderülhetett, hogy milyen kiváló vagyok, rátérek a lényegre. Amikor az ember kiszáll egy kapcsolatból vagy egy munkahelyről, azért titokban reménykedik, hogy legalább egy pillanatig azt mondja az ottmaradó, hogy: lehet, hogy valamit elbasztam. Most, hogy nyakamba szakadt ez a rengeteg szar, amit öt ember se bír megcsinálni, valaki meg vitte a vállán, lehet, hogy megérte volna több elismerést adni. Faszomba, egészen biztos, hogy ezt elbasztam. Nem vettem észre, hogy kimerült, hogy mindenét beletette. Se azt, hogy amikor a közösségért már nem érte meg csinálni, akkor miattam csinálta.
De nem ez történik. Dühösek lesznek. Múlhatatlanul és gyógyíthatatlanul dühösek lesznek. Egyetlen percig se gondolnak a másik emberre, egyetlen pillanatig sem tudják elképzelni, hogy jószándékú, hiszen, ha az lenne, akkor hagyta volna magát továbbra is kizsigerelni, megalázni, kihajtani. Hát mi a faszért ment el amikor minden olyan jó volt?!
Sokszor hibáztam. A cél sokszor szentesíti számomra az eszközt, és néha ez felülír dolgokat. Minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok toleráns. Érzékeny vagyok, sérülékeny. Konok és heves. Nehezen irányítható. És nehezen vagy egyáltalán nem bocsátok meg. Ezek miatt csak akkor könnyű velem dolgozni, ha elég nagy teret kapok. Kontrollmániásoknak nagyon nehéz velem.
P.s.: Szóval, ha bárki azt írja, hogy reméli, hogy a szerelme egy nap rájön, hogy mennyit veszített, akkor elárulom: sosem fog rájönni. Nem létezik az a pillanat. Csak a düh lesz.
Tumblr media
28 notes · View notes
starmythelonesurvivor · 7 months
Text
Csak elvesz, csak elvesz belőlem. Annyira szeretnék számítani az anyámra. Az én kurva anyámat. Ne akarjak, én itt szakítgatni, meg gondolkodni. Ő megint jól akarja érezni magát, én terheljem. A nagyanyám nevelt fel, nem tudok, nem vagyok vele képes annyit foglalkozni, amennyit szeretnék, mert annyira leterhelt és szomorú vagyok mostanában. Azt kivanom, hogy dögöljön meg az anyám, csak elvenni tud, adni sosem, hiába állítok haza kék zöld foltokkal, a mi felső középosztálybeli életünkbe, az nem fér bele. Minden az én hibám. Ő most talált egy új gazdag csávót.
15 notes · View notes
szaller · 4 months
Text
ázsiai filmjeim (430-436.) - 2023. november
430. Hunt (Lee Jung-jae) Dél-Korea Kitartóan próbálkozom, de a koreai blockbusterek egyáltalán nem jönnek be nekem. A rendező jó sok kavarást próbált előadni, a kelleténél nagyobb tempóban, ami szerintem a feszültség rovására ment. Volt itt belügyes-külügyes kommandók rivalizálása, észak- és dél-koreai ügynökök harca (amerikai, japán, és thaiföldi kiküldetés közben), diáklázadás, puccs, mindezt időben előre-hátra lépegetve. Mondjuk ez az én hibám is, de kellett vagy fél óra, mire meg tudtam különböztetni a főbb arcokat. Kár, hogy ebben a filmben is mindenki hatalmas tuskó volt. Nem is tudom, hogy az egész ország ilyen faragatlan, vagy csak a forgatókönyv-írónak ennyire futotta. Nekem nem ez jelenti a szórakozást.
431. Special Delivery (Dae-min Park) Dél-Korea Jelentem, ebben is túltolták az erőszak-métert, de szerencsére nem ez volt a film lényege. Zenében kicsit a Drive-ra hajazott, képi világában a Baby Driverre, sztoriban meg valamelyik Transporter (vagy Taxi?) filmre, csak többnyire hétköznapi autókkal.
432. Spring Tide (Tian-yi Yang) Kína Tian-yi, avagy Lina Yang a Longing for the Rain (#305) után egy újabb nő-központú történettel jelentkezett, és ezúttal sem csalódtam benne. Három generáció egy fedél alatt. Három nehéz sors, három nehéz egyéniség, három fantasztikus színésznő. Az elején az újságíró anyuka volt központban, aztán kiderült, hogy a lányát a nagymama neveli, és tapintani lehetett köztük a feszültséget a levegőben. A nagyi már az első mondatával jól bemutatkozott, és ahogy egyre több jelenetet kapott, szépen kibontakozott az elcseszett élete, ami lassan az unokáét is elkezdte mérgezni. Az ablakon kibámulós nagymonológért a rendezőnek és a színésznőnek is díjeső járna!
433. Broker (Kore-eda Hirokazu) Dél-Korea A rendező alapján azt hittem, hogy japán, aztán mégsem. Kicsit döcögősen indult, második nekifutásra jobban ment (kb. a középső egy óra), de a vége nagy hülyeség volt. Amúgy a kritikusok meg a fesztiválok közönsége nagyon zabálják Kore-eda filmjeit, de nekem valahogy túl laposak. Ebben a két rendőrnő szájbarágós narrációja különösen irritáló volt (meg az egész történetszáluk felesleges volt). Közben látom, hogy kimaradt a naplómból az elcserélt gyerekekről szóló Like Father, Like Son (nem voltam elájulva tőle, de ennél azért jobb volt). Akkor legyen az a 434.
435. Joy Ride (Adele Lim) USA Ez egy nagy-nagy-nagy katyvasz volt, sztereotipikus bevándorló klisékkel, meg azok totális ellenpólusával, trágár humorral, ami kínai csajoknak főleg nem állt jól, és értelmezhetetlen történetvezetéssel. Ezen már az se ront ha elszpojlerezem, hogy az örökbefogadott kínai lányról kiderül, hogy koreai. Addigra megszoktam a nívótlan humort, és majdnem megsajnáltam őt. Az viszont nagy meglepetésként ért, hogy a filmben felcsendült Griff One Night című dala. Na, őt nagyon bírom!
436. Yanagawa (Lu Zhang) Kína Slow cinema, ami akár jó is lehetne, de itt csak értelmetlen félmondatokat hallunk. Azért összeáll belőlük valami szerelmi háromszög-féle, de nem hiteles, hogy az a lány mit kedvelt a két fiútestvér közül bármelyiken is, illetve húsz év után, hogyan veszi fel a fonalat szinte azonnal az öcsivel (egyébként nem ő volt az, akivel akkoriban járt). Fun fact: Yoko Ono a címben megnevezett városban született. Ezt a rendező fontosnak tartotta beleszőni a mesébe, pedig a város - vagyis "Japán Velencéje" - enélkül is éppen elég varázslatos díszletül szolgált.
folyt. köv.
7 notes · View notes
fagcrisis · 4 months
Text
ÉS MI VAN HA NEM MÁSOK TEHETNEK RÓLA MI VAN HA MINDEN AZ ÉN HIBÁM!!!!!!!!!!!!!!!!!
8 notes · View notes
kinlodok · 5 months
Text
Előttem van a kép, amikor a belső hang arra bíztatott, hogy "nem, nem szabad, mondj nemet, ez túl veszélyes", de én ki voltam szolgáltatva egy bizonyos embernek, a kezem meg volt kötve... Ez az emlék minden este kísért... És ez mind az én hibám... Én döntöttem így...
9 notes · View notes
humblepie00 · 1 year
Text
Mindent elcseszek. Főleg az életem, de azt nagyon. Lehet nem is az én hibám. Viszont valahol mégis én tehetek arról, hogy hogyan is alakítom a dolgaim. Menekülök az újdonságok elől. Az ismeretlen környezet elől. Nem szeretek ismerkedni senkivel sem. Menekülök. Mindig azt mondom, hogy majd egyedül megoldom. Dehogy oldom, hogyan is oldanám.
Furcsán érzem magam tömegben. Tudom, hogy látnak az emberek és én irtózom ettől. Az esetek 90%-ban inkább láthatatlan lennék. Bár ne látna olykor senki, mikor kellemetlenül érzem magam.
52 notes · View notes
zoeeozzoeeoz · 7 months
Video
youtube
KOWALSKY MEG A VEGA – BARAKA (Áldás Rapszódia) - Official
Tegnap este ,egy kisebb társasággal voltunk koncerten. Megint egy együttes, amit nem tudok hova tenni. Régen szerettem őket, de mikor elmentek naggggyon szövegben Isten és a vallás felé, akkor elengedtem őket. Jópár év kimaradt, és most sem mondanám h szeretem őket, de legalább már értem/megértem a szövegükre. A zenéjük tetszik, az énekes hangjába meg régen is, és most is szerelmes vagyok! Talán miatta veszem elő őket újra és újra. A koncert fergeteges volt, volt tombolás,csápolás, éneklés. Jól éreztem magam. Most ez a daluk fogott meg legjobban. A klipjét nem igazán értem, hogy jön a szöveghez,de ez legyen az én hibám, hogy nem értem.
6 notes · View notes
lelkemaperemen · 1 year
Text
Tumblr media
Néhány hete elkezdtem hímezni autodidakta módon. Rengeteg hibám van még, a fonalam folyton összegabalyodik és a tűt is folyton az ujjamba szúrom. Viszont rég nem tudott ennyire kikapcsolni semmi, szóval minden perce egy kis boldogság. Ez lett az én terápiám.❤
“Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz.”
- Antoine de Saint Exupéry - A kis herceg
20 notes · View notes
nedvesalmok · 1 year
Text
ugyan babe, semmi rosszat nem akarok, csak téged kikötözni széttárt lábakkal 2 vagy nagyon max 3 órára, folyamatosan játszani a csiklóddal a nyelvemen, miközben ujjazlak, játszok a melleiddel, jaj, most úgy nézel rám mint ha az én hibám lenne hogy ilyen cukor falat vagy amikor elélvezel, hogy tudnék ellenállni a látványnak 🥺👉🏽👈🏽
34 notes · View notes