Visit Blog
Explore Tumblr blogs with no restrictions, modern design and the best experience.
#novella
kaleido-scopophobia · a year ago
Text
Concepts to use in horror
• Being watched/followed. Can be used with plots like a home invasion or someone watching another person through a webcam.
• Losing control. Can be used with plots like possession, being forced to kill/hurt people to save oneself or a loved one, being blackmailed, etc.
• The nature of humanity. This can work when the "monster" is a human, and can call into question the concept of good and evil. Works well with the above in my opinion, as a human being doing monstrous things can sometimes lead to questions about humanity and whether humankind is good.
• The end of humanity. Can be cheesy (like in a lot of zombie plots), but is innately scary to a lot of people to think about. Things that seem more plausible, such as an apocalypse related to pandemics or environmental pollution, can come across in a more serious way when done subtly.
• Isolation. In some cases this can seem a little too convenient to the plot, but when done right isolation can up the terror of the plot, or even serve as the plot itself. Being trapped somewhere, like in the woods or in a small space, could work for this.
• One's own insignificance. Most cases I've seen where this works well show the character's smallness in relation to something else. The ocean, space, cosmic gods, etc.
• The unknown. Often works well with the above in my opinion. The ocean and space, for example, would be good settings for this.
• Instinctive responses. The human brain tends to naturally react to things like violence, disease and contamination, and other things that threaten survival. Using these things too gratuitously can easily become campy or even voyeuristic and insensitive, but they can be used well.
4K notes · View notes
deadcaffeinatedpoets · 3 years ago
Text
All the Fan Fiction writers should get a lot of credit ya know! Especially the ones who write fanfictions which are from 50k to 200k or more. They let us read the beautiful stories for free. The word count is just about the same as a published novel we read. 
So, just take a few minutes to give kudos and a nice comment on any fanfiction you read, it’ll make the writers’ day amazing! :D
Tumblr media
Tumblr media
3K notes · View notes
tyrelpinnegar · 2 years ago
Photo
Tumblr media
-CLICK HERE TO DOWNLOAD MARiiMO FOR FREE!-
This is the journal of Tammy Maheswaran, a reclusive roboticist living with undiagnosed autism, who subconsciously externalizes her issues with touch and isolation via Mariimo, the world’s most advanced developmental robotics project. Upon the machine’s activation, Tammy slowly begins to realize than in the act of constructing Mariimo, she’s been unknowingly deconstructing herself.
969 notes · View notes
mayticks-art · 2 years ago
Photo
Tumblr media
My wife got me obsessed with a new series of novellas called the murderbot diaries and I am in deep oh my gosh
Centers around the main character [Murderbot] who is a bio-android security unit who gets hired out to protect silly humans from dying in space. Follows the character growth of Murderbot and raises BIG QUESTIONS on what constitutes ‘being a person’. Murderbot is genderless which is also interesting to read from a first-person perspective.  These books are amazing, I’d recommend grabbing all 4 in the series and reading them over a few days. They average at about 150 pages each, and feel like episodes to read.  First one is called All Systems Red by Martha Wells.
788 notes · View notes
memoryslandscape · 11 months ago
Quote
A lonely, quiet person has observations and experiences that are at once both more indistinct and more penetrating than those of one more gregarious; his thoughts are weightier, stranger, and never without a tinge of sadness . . . Loneliness fosters that which is original, daringly and bewilderingly beautiful, poetic. But loneliness also fosters that which is perverse, incongruous, absurd, forbidden
Thomas Mann, from novella Death in Venice, Death in Venice and Other Stories (Everyman’s Library, 1991)      
702 notes · View notes
a-kaosz-istene · 3 years ago
Text
Túl őszinte novella
Szőke hajzuhatag lepi be a mellkasom. A félhomályban fekszem valakivel, azok közül akikben tudom, hogy sosem talállak meg. Hirtelen felvillan a telefonom képernyője, mire azonnal lelököm magamról a szőkeséget és a mobilért nyúlok.
- Bassza meg! - suttogom miután felnyitom a képernyőzárat.
Megint nem te vagy.
Levágom a telefont az éjjeliszekrényre, visszadőlök az ágyra és a plafonon végigfutó vízszintes repedéseket bámulom.
Már megint túl hangos a csend.
- Ki volt az a lány aki ezt tette veled? - kérdezi, egy kis idő múlva, megtörve a csendet.
- Mégis micsodát? - a szemöldököm a homlokom közepéig szalad.
- Tudod te.
Akkor elmosolyodom és mesélek neki rólad.
Elmesélem, hogy ezer gyönyörű arcot láttam már a tiéd előtt, de amikor téged megláttalak egyszerre mind eltorzult a szememben.
Elmesélem, hogy imádtál enni és focizni és annyit is ettél mint egy egész focicsapat, mégis úgy néztél ki mint egy szupermodell.
Elmondom, hogy 185 centi voltál, de olyan kicsinek érezted magad ebben a hatalmas világában.
Mesélek neki az idegesítően mintás ingeidről, amiktől olykor kis híján epilepsziás rohamot kaptam, amik mégis olyan piszkosul jól álltak neked.
Megpróbálom körbeírni a mosolyod, de nem megy, ezért inkább megmutatom a rajzaim melyeket évek óta őrizgetek róla.
Felidézem a képet, ahogy a napsugarak beköszönnek azon a bizonyos nyári reggelen és megcsillannak a hajadon, ami kócosan terül szét mellettem a párnán.
Mesélek a hangodról, melynek hallatán összerezzentem, az érintésedről amire úgy ráfüggtem mint a részeg éjszakáimra, mióta elmentél.
Elmesélem az egészet, életem legfájdalmasabb és egyben leggyönyörűbb történetét, hogy hogyan jöttem rá; mégis van szívem.
Végül elmondom neki, hogyan sétáltál el a könnyebb utat választva, valaki olyan kezét fogva aki közel sem ismert téged úgy ahogy én.
Kicsit elgondolkodik, majd felül az ágyon és csak annyit mond:
- Szereted.
Nem szólok, csak a szokásos nem törődöm stílusomban megrántom a vállam és ő annyiban hagyja.
- Jövő héten? - kérdezi, miközben a bakancsom fűzöm be.
- Jövő héten. - válaszolok.
Az ajtóban állok, a kezem már a kilincsen, mikor így szól:
- Szerencsés lány lehetett volna.
- Az lehetett volna. - feleltem egy halvány mosollyal, majd kiléptem a szobából.
De nem érti...
Nem lány volt.
- Alexander Levin
3K notes · View notes
fagyott-szent · 3 years ago
Text
Katicabogár
Trombita ez volt a jeled oviban. Amikor elmondtad az már a negyedik randink volt, a Hangosban ültünk, és nekem baromira imponált, hogy téged mindenhol ismernek. Még arra is gondoltam, hogy biztos bejöttél előtte, és szóltál nekik, tegyenek úgy, mintha. Nem lepett volna meg, ha akkor is tudom rólad azt, amit most. Először nem akartál rá válaszolni, azt mondtad, már megint milyen hülye kérdéseim vannak, és amúgy is, miért számít ez. Azért, feleltem, mert azt mondta a pszichológia tanárom, hogy akkor ismered igazán a másikat, ha az összes apró, jelentéktelennek tűnő dolgával tisztában vagy, mint például az óvodai jele. Az a vicces, hogy a fiú, akivel utánad jártam, trombitált. Az volt a baj vele, hogy csak a hangszeren tudott játszani, rajtam nem, már a behangolással gondok voltak. Meg az is, hogy a Szatmáry Zsuzsival nagyon sokat röhögtünk azon, hogy trombita milyen idétlen egy hangszer. Zsuzsinak mindig igaza volt, rólad is azt mondta, kerüljelek el olyan messziről, amilyenről csak lehet. Sokszor mondtuk, hogy ő az okos, én pedig a szép, ez így van jól, ne cseréljük fel a szerepeket. Hát, én jó sokáig vártam vele. Azért hittem, hogy szeretsz, mert mindig odaadtad a kakaós csiga közepét, és a legrosszabb napjaimon láttál a legszebbnek. Azért, mert a neten azt írták, aki a homlokomra ad puszit, sosem hagy el, mondjuk azt is írták, hogy a Skorpióknak ez a szerelem éve lesz Azt elfelejtették megírni, hogy kivel. Azért, mert bemutattál a nagymamádnak, aki megtanított szilvalekvárt főzni. Akinek a temetésére már nem mehettem el. Aznap, amikor próbáltam kinyitni a lekvárosüveget, az jutott eszembe, ha rád is szórtam volna egy kis szalicilt, vajon velem lennél még? El kellene már indulnom, tekintve, hogy azt sem tudom, melyik megállónál kell majd leszállnom. Te is mindig azt mondtad, hogy a tenyereden is eltévednék. Csak a 7-es busz megállóit fújtam kívülről, pedig sosem volt arra semmi dolgom rajtad kívül. Az Astoriánál rohantam el sírva, de te visszahúztál, és megígérted, hogy minden más lesz. A Ferenciek terén nem kaptam virágot, pedig kétszer
elmondtam neked, hogy a néni az aluljáróban mennyire cuki, és hogy a tulipán a kedvencem. A Rudason mindig nevettünk, a Szent Gellért téren leptelek volna meg a szülinapodon, ha aznap nem metróval jössz. A Móriczon beesett a telefonom a csatornába, ezért sírva fakadtam, de te kiszedted nekem, és elvittél fagyizni. Igen, ez volt az a telefon, aminek kitörölted a számát. Jobban belegondolva már nem is emlékszem a többi megállóra, csak a Kosztolányira,
mert, ott csókoltál meg először, és mert utána oda jártam ki a legtöbbet, kacsákat etetni, és visszakapni egy darabot belőled, vagyis magamból. Nem kaptam. Na, de nem ez a lényeg, nem szeretnék semmit a szemedre hányni, tényleg nem. Csak a hülye ember rágódik a múlton. Igazából csak azért írok, hogy megkérdezzem, hol tudom benyújtani a számlát. Hozzáteszem, ezt sem te adtad, úgyhogy igazán megbüntethetne valaki, aki ellenőrzi az ilyen dolgokat.
Mármint, hogy kinek hány szívet szabad összetörnie egy életben. Egy ideig vártam a nyugtát, de mivel nem küldted el, összeírtam magam. A listán van tíz darab hurkapálca azokból, amiket mindig elraktam, miután vattacukrot vettél
nekem. Kilenc számla, ami a te nevedre jött. Nyolc darab kerámiakés, a teleshopból rendelted. Hét darab közös kép, bekeretezve. Hat darab zokni, aminek nálad van a párja.Öt visszamondott külföldi állás. Négy elpocsékolt év. Három hamutartó, az erkélyen, a konyhában, a garázsban. Két anyajegy az arcodon. Egy darab gyomorfekély, zárójelentéssel. Egy pár ezüstfülbevaló. Egy hónapos, kislány. Trombita, ez volt a jeled az oviban. Sosem kérdezted meg,
mi volt az enyém.
Felix Frozen
716 notes · View notes
k-lee-anne · a year ago
Text
amikor meghalok (részlet)
Amikor meghalok majd, a barátaim ne temessenek, csak hamvasszanak el és hallgassák meg Mozart Lacrimosáját, lehetőleg élőben.
Akkor most maga most meg akar halni?
Nem.
A pszichológus, akihez inkább kötelességből járok, mint kedvtelésből, mélyen néz rám. Öreg tekintetében aggódás.
Ha meg akarnék halni akkor már rég nem lennék itt – kontrázom. Csak szorongok. De nem akarok meghalni. Vagyis, igen, de a halál elkövetése is szorongással tölt el. Nem akarok szorongani.
Térjünk vissza rá.
Mire?
A hegedűjére.
Emmausra?
Emmausra.
Sóhajtok.
Félek, hogy pótolható vagyok neki. Ha meghalok, vessék a tűzbe őt is.
Még mindig?
Még mindig.
Mit gondol, mikor fog meghalni?, kérdezi, egy kis csönd után. Majdnem kinevetem.
Amikor öreg leszek.
Az mennyit takar?
Ötven és hatvan év között. Legvégsőbb esetben hetven.
Tehát nem akar meghalni?
De. De úgy igazán mégsem.
A meghalás tudata gyávaság lenne?
Nem is az. Tudja, a meghalásnak részei vannak. Ha felkötném magam, meg kellene terveznem a lépéseket: egy megfelelő magasságú széket kell keresnem, egy megfelelő vastagságú, jól köthető kötéllel, amibe belebújtathatom a fejemet. Ha gyógyszert vennék be, sokat kellene bevennem, de mennyi az a sok, ami pont nem kevés? Mennyitől mossák ki a gyomrom, hogy újból kinyissam a szemeimet? Aztán ott van az érfelvágás. Az valahogy nem menne. Nem bírom a vért. De tudja, ha el is kezdeném csinálni, például az első variációval, akkor is úgy csinálnám, hogy még észre tudjanak venni, és, hogy meg tudjanak menteni. De az is kérdéses, hogy valóban megtenném-e önmagam felkötését. A széket odahelyezném, talán rá is állnék, de utána mégis leszállnék róla, a széket visszatenném a helyére, a kötelet talán kidobnám, vagy cafatokra késelném, meg ne próbáljam többször.
Miért nem tenné meg?
Attól félek, pótolható vagyok. És mégis megtenném, mert pótolható vagyok.
504 notes · View notes
lifeinpoetry · 3 years ago
Text
I believed it was the end.
Every time.
And it was the belief that made you a religion.
— Tatiana Ryckman, from I Don't Think of You (Until I Do)
478 notes · View notes
azirohalott · 2 years ago
Text
7:26, 32-es busz
A buszsofőr álmodozva nézi az utat, miközben arra gondol, milyen jó lesz este viszontlátni szeretett pulikutyáját.
Egy általános iskolás kisfiú ott áll a tömegben a nagyok közt hatalmas hátizsákjával, és retteg az elítélésüktől, de ők rá sem hederítenek.
Ott ül egy erősen kisminkelt lány, túl vastagon kihúzott szemöldökét ráncolva, miközben arról vitáznak a barátjával Messengeren, hogy melyikük baráti társaságával menjenek bulizni ma este.
Amott egy idős hölgy megvető pillantásokat vet egy fiatal srácra, mert nem adja át az ülőhelyét, de azt viszont nem veszi észre, hogy a fiú teljes jobb lába be van gipszelve.
Két középkorú férfi sanda gyanakvással oda-odanéz egy fejkendős muszlim lányra, aki kék fülhallgatóval a fülében tart kedvetlenül az anatómia előadásra.
Egy fehéringes fiú aktatáskával és gyomorgörccsel megy dolgozni első munkahelyére, ahol a főnöke az első naptól kezdve szexuálisan zaklatja, de nem meri elmondani senkinek.
Elhaladunk egy uszoda mellett, ahol egy pocakos edző a pólóján úszóegylet emblémájával és szigorú tekintettel jegyzi fel egy papírra az úszók részeredményeit.
Velem szemben egy elegánsan öltözött lány hatalmas fekete karikákkal a szeme alatt mered maga elé, amit a hétvégén elfogyasztott szintetika hagyott az arcán.
Végül pedig itt ülök én a buszon az ablak mellett, szememben az ébredező nap sárga fényével, miközben a nem-számítás összegyűrt papírgalacsinjaival tömködöm ki mellkasom üregét.
486 notes · View notes
lifeinpoetry · 3 years ago
Text
Were you the rocks I elected to break myself against? Are we all as helpless as we feel—
— Tatiana Ryckman, from I Don't Think of You (Until I Do)
490 notes · View notes
lifeinpoetry · 3 years ago
Text
But why do I say we when I mean I emptied myself into the idea of you? 
Perhaps this was the source of my shame: I could no longer delineate between you and my thoughts of you, which is to say, myself.
— Tatiana Ryckman, from I Don't Think of You (Until I Do)
416 notes · View notes
screamingatanemptyroom · 3 years ago
Text
Living in a Rewrite of My Own Book World
This is the story about an author who gets hit by a car right before she can finish her bestselling book series. Trapped in the role of a terrible side character antagonist, she must find a way to change the story’s ending. Not just for her own survival, but for the characters that seem just a little too real to be fiction. (30K words)
CHAPTER 1
CHAPTER 2
CHAPTER 3
CHAPTER 4
CHAPTER 5
CHAPTER 6
CHAPTER 7
CHAPTER 8
CHAPTER 9
CHAPTER 10
CHAPTER 10.5
CHAPTER 11
EPILOGUE
442 notes · View notes