#nyugodt ember vagyok

[pszichiatriaiintezet]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“ Az életed”

[csacskamacskamocska]

Momentán nem tudom

hogy a múlton való derpegéssel vagy a jövőről szóló álmok szövögetésével múlassam az időt. Picit még visszahúz a múlt, de nem tudom miért dédelgetnék egy gonosz és önző embert. Egyetlen nagyon érdekes és nehezen megfogalmazható rész van ebben a dologban, amit attól tartok, hgy szakember nélkül nem kibogozható, viszont mivel fájdalom nincs a dologban, csak intellektuális kíváncsiság, nem fogok szakembert igénybe venni. Hahó, nincs köztetek egy pszichológus, akit érdekelne a kibogozás, hogy ugyanaz a viselkedés az egyik oldalon miért beteges a másik oldalon miért normális? Például a csenddel verés. Az egyik oldalon az agresszió jele, a másik oldalon a menekülésé. Az énhatárok. Az egyik oldalon agresszió jele a másik oldalon létszükséglet az önvédelemhez. Az egyik oldalon segítség, a másik oldalon manipuláció ugyanaz a dolog. Ez hogy? De mindenki a sajátját érzi "normálisnak". Hiszen például a narcisztikusokban fel sem merül, hoogy gond lehet velük, ők tökéletesek ahogy vannak. A pszichopaták legalább tudják, hogy ők kurvára mások, mint a többi ember, csak leszarják. Hajszálra ugyanaz a cselekedet mitől értékelődik máshogy és így hogy lehet egy cselekvésből kikövetkeztetni a cselekvőt? (ide tennék még vagy nyolc kérdőjelet)

A jövő... épp a napokban néztem szembe azzal, hogy minden látszat ellenére mennyire introvertált vagyok. És mennyi energiámat elvitte a látszat fenntartása, hogy nem vagyok az. Ha én vagyok a csoportban a legkommunikatívabb, akkor kommunikálok, mint a gép. Ha van, aki nálam ügyesebben csinálja ezt, szívesen háttérbehúzódom. Mivel ezt tudom, sok pozitív kijelentést teszek, elismerem a másikat, hogy milyen ügyesen intézi a dolgokat. Nekem ebben szinte mindig hiányom volt. Az én introvertáltjaim többnyire érzelmi analfabéták IS. A jövő most egy erősen körvonalazódott álom. Nagyon szeretném, ha megvalósulna, nagyon szeretném, ha az életem új, békésebb és beteg befolyások nélkül folyna tovább. Nyugodt környezetben, az írás, alkotó munkák és örömöt adó dolgok. A kapcsolataim megerősödtek, "megjavultak" ahogy én is gyógyultam, ahogy tisztultam. Vannak hibáim amiken csiszolni kéne, és ez nagyon nehéz. :((( Könnyebb lenne azt mondnai, hogy leszarom, ilyen vagyok. De ezek nem jó dolgok. Ami rálátást ad, "magasra visz" és hasznos, az könnyen válik lenézéssé. Ebbe gyakran beleütközöm.

Szeretném, ha megvalósulna az álmod, mondta tegnap a keresztanyám. Bőgni kéne ezen, ez olyan mondat egy idős, egyedülálló embertől, aki még magányosabb lesz, ha megvalósul az álmom, a külföldi ház. Hiába mondom, hogy jön velem. Szeretném, ha megvalósulna az álmod -- ezt még soha nem mondta nekem se férj, se szerető, se anyám, se gyerekem, se barát. Pedig csodás mondat.

#jövő #ház #változás #remény #02-21

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[boldognaklenni-01]

Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.

Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom.

A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.

Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.

Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.

Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos mélybarna szemeidről.

De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.

A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.

Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.

Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.

Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a következő kapcsolatom normális és nyugodt lesz.

De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.

Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.

“az egyetlened”

-Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #nagyon szar #szakítás #szomorú szerelem #szomorusag #nagyon hianyzol #hianyerzet #hianyzol

[angelofghetto]

Miért tartom hitelesnek? Nyilván óvatos vagyok, tudván, honnan jött, és hogy senki sem pont az, aminek látni szeretnénk, de figyelem, és eddig tetszik. Nem szónokol, hanem beszél. Nem akar megosztani, nem gerjeszt gyűlöletet, nem a hatalomért ácsingózik, hanem dolgozni akar. Nem állítja, hogy az ő véleményén kívül mindenki másé hibás, nem akarja a szánkba rágni a tutit, hanem véleménycserére buzdít. Nem arrogáns, agresszív vagy leereszkedő, hanem nyugodt és magabiztos, bátorságot mutat, és bennünket is erre ösztönöz. Elvegyül az emberekkel kevlár és testőrök nélkül. Bárkinek válaszol a kérdéseire. Bármikor elhúzhatna innen a retekbe, hogy nyugodt és gazdag életet éljen a világban, de marad, és hazavárja a kint rekedteket. Nem az iskolapadból került a bársonyszékbe, hanem dolgozott itthon és külföldön is, és tudja miről beszél. Nem köpi szembe a múltját a népszerűségért, nem tagadja le a kapcsolatait. Még a válás után is szépen beszél a volt feleségéről, és védi őt meg a gyerekeit. Egy jó kiállású, szabatosan, összeszedetten, idegen nyelveket is beszélő szép ember, aki lehetne egy új Magyarország büszkén vállalt arca is. És tudja, hol vannak az aknák a fityisz mezőn.

#Youtube

[otthonzulles]

Olvasom olvtárs beszámolóját hogy a kemoterápiás kezelés után milyen egy kedvező leletet kapni. Ez átértékeli az ember saját szenvedéseit - jobb esetben

személyes vernyogás a hajtás után

Nekem ma egy rettenetesen szar napom volt, lejárt egy okmányom a Lehető Legszarabb időpontban és egy bürokratikus fekete lyukba kell alámerülnöm hogy megújíthassam (fun fact: nem is dolgozhatok addig amíg nincs meg, ~1 hónapig kb.) és már megint elég sötét gondolataim voltak (vannak), pedig a faszomat nem hogy örülhetnék hogy élek vagy egészséges vagyok (testileg?), miafasz :(((((

megint ott vagyunk hogy utálom ezt az egész kibaszott életet

felvetette ma itteni cimbora, hogy egyáltalán felnőttnek érzem-e én magamat merthogy ő kurvára nem. ember, én sem. 39 leszek idén de eddig csak sodródtam az árral. bejött a taktika nagyon sokáig, hogy a víz felszínén lebegek háborítatlanul mint egy szardarab a szolnoki dami strand nagy medencéjében; de 2020 óta, 2022 óta bekerültem valami örvénybe és kezd gecire kényelmetlen meg fárasztó lenni ez az egész. egy éve lesz - az ukrajnai háború kitörésének reggelén - hogy eldöntöttem, lépek a munkában egy nagyobbat (=a rohadék* osztrákoknál próbálok boldogulni) na és azóta egy nyugodt pillanatom nem volt bazdmeg. lesz még olyan, hogy élvezem az életet valaha is?????**

*előre elnézést az itt olvasó osztrákoktól, csak a faszom televan most a nyelvvel, az osztrákkal, nem a némettel, de a némettel is. pár hete egy hochdeutsch kolléganővel összefutottam és sziporkáztam az örömtől, hogy jé én ezt ÉRTEM?!?! minden szavát? nem vagyok retardált csak ezt a kibaszott boarischt kell megszokni? ne szóljatok hozzám németül pls

**igen tudom bazdmeg, terápia, terápia, terápia; sajnos ebben a gecis légüres térben ahol munkaügyileg éppen állok NINCS IDŐM erre, egész egyszerűen annyi tenni- és tanulnivalóm van hogy nincs rá most idő. nem volt rá idő már vagy 9 éve (munka, beosztás, 7/24 készenlét). vagy 4-5 amikor már kezdett nyilvánvaló lenni, hogy a szar NAGY.

***na mindegy bazdmeg nyilván ezeket nem kellene megírnom sehova meg nem is vezet sehova ez az egész de sajnos az a helyzet hogy sikerült szociálisan igen ügyesen izolálnom magam; jó én ezen kamaszkorom óta erősen dolgoztam (ld. előző pont) és mostanra beérett a munka. nincs kivel beszéljek erről, vagy ha beszélek, lófaszt sem segít. csak az van hogy itt kiírom aztán reblogolok még pár kamasz-testű japán fürdőruhás csajt és le van tudva. merthogy szociális életem, az nem nagyon van. mondjuk úgy, most éppen nincs. intimitás, szeretet meg... mik azok, te jó ég

#otthonzüllés #PERSZONÁL #nem reblogolod meg minek tennéd :D #ugyan nem érdekel #azt csinálsz amit akarsz #az a jó a tumblerben ezeket idefoshatom anonim #jó fél-anonim #nyilván ezek nem vetnek rám jó fényt #de kezdem erősen leszarni #shitposting for life #jobb úgysem lesz

[newlifeprojects]

vmi fesztivalon voltunk a-val, kocsival mentunk, hangos volt a zene, de behallatszott kiabalas is, nem tulajdonitottunk neki jelentoseget, hazafele mar hajnalban a negysavos ut szelen allt egy kocsi, a foldon korulotte par ember, meg ket test, akiknek hianyzott a feje, es az egyik fejjel a kocsiban ulo ficko jatszott, mint egy labdaval, de rendesen csatakos-veres volt, a masikat pedig a foldon gurigattak azok, akik ott voltak. rendorok sehol, a hazafele tarto emberek nagy ivben kerultek ki oket, en is mondtam a-nak, h probaljon nem is odanezni, nehogy kiszurjanak es mi lefyunk a kovetkezok. aztan felebredve (!) kilestem az ablakot arnyekolo plisze mogul, akkor mar ott voltak a rendorok is, de a csavo meg mindig a kocsiban, ajult lany a foldon, zokogo fiuk, kaosz, sajtosok es nyomozok megkulonboztethetetlenul egymastol. mint kiderult valami leszamolas-fele lehetett, de sok szalon ertek ossze az ottlevok.

aztan valami nagy termeszeti katasztrofara keszulunk, amivel majd jon az arviz, de ejszaka, a pincekben mar allt a viz, szivargott mindenhova. kabatot kellett volna szerezni, mert mondtak, hogy ejjel hideg is lesz, ha a csonakban kimegyunk a nyilt vizre. en ettol a gondolattol nem voltam nyugodt, probaltam meggyozni a tobbieket, hogy a vizen se lesz jobb, mert sotet lesz, es kitudja merre sodrodunk, de mondtak h mindegy, mert mindent el fog lepni a viz. a lany, aki megigerte, hogy szerez nekem is kabatot, vegul csak maganak hozott, es kozolte, hogy ok akkor el is indulnak a parta hogy vizre szalljanak a csonakkal, amit vittek magukkal. becsapva ereztem magam, duhos es csalodott voltam. elindultam a varoska magasabban allo foterere, ott nyarbucsuztato oszi hetvegi fesztival volt, szines zaszlok es dekoraciok felaggatva mindenhova. az ajtok nyitva, bementem az egyikbe, kedves kis klubszeru bar, ahol egy csodas nagy ezust fentes presszogepnek kinezo szendvicssuto volt, en meg ehes, es isteni szendvicsekef sutott.

majd icipici miniatur szines novenyeimet mutatom valakinek, nagyon buszke vagyok, es orulok, hogy oszinte csodalattal nezi oket es dicser meg.

miafasz mar megint?

#drms #prs #we

[playapoor]

erdekelne hogy szerinted

fogsz-e tudni engem potolni

vagy nem tudom

erted?

azt az erzest

amit ereztel velem

szerinted replikalhato?

vagy uberelheto?

mindig ez a kerdes foglalkoztatott

hogy csak egy ujabb elrontott emberi kapcsolat vagyok-e

vagy tobb annal

oszinten rettegek tole

hogy te meg tudod tenni

tul tudsz lepni

talalsz valakit aki irant merfoldekkel tobbet erzel mint irantam valaha

es en nem fogok tudni

nem tudok tullenni azon ami lehetett volna

mert lattam magam elott

meg most is latom azt ami lehettunk volna

Egy tokeletes vilagban

visszatalalunk egymashoz

mint eddig mindig

es jobban csinaljuk mint eddig

es megoldjuk vegre

honapok telnek igy hogy ezen gondolkodom

mert most mi lesz?

tovabblepunk?

eljuk az eletunket mintha semmi nem tortent volna?

torlunk harom evet az agyunkbol

es megy tovabb az elet?

miert erzem ugy hogy ez lehetetlen?

szamomra annak tunik

akarmennyi fajdalmat okoztal

annyira elveszett vagyok

mihez kezdek nelkuled?

olyan mintha nelkuled nem tudnam ki vagyok

nem a lehetetlen helyzet megvalositasa foglalkoztat

hogy azt erezzem kulonleges vagyok

hogy nekem sikeruljon ami masnak nem

de massal nem erzem otthon magam

nem tudok nyugodt lenni

persze az eletben nem minden a szerelem, mondjak

nem is

de miert keljek fel

miert akarjak dolgozni

miert akarjam osszeszedni magam

ha a tarsadalmilag elvart mokuskerekben futason kivul

nincs tobb az eletben?

persze kuzdjek azert hogy eljek

de miert?

miert akarjak elni?

nem tudod milyen

neked ott van mindenki

neked fontos egy csomo ember

akiknek fontos vagy

es vagyok en

persze vannak barataim

egy ketto

egy par

nem tudom

szornyen hangzik de nem mozgat meg

nem tesz boldogga

nem erzem magam teljesnek

nem elegit ki

mintha nem tudnek igazan kotodni semmihez

mintha erzelmileg korlatozott lennek

es csak nagyon szelsoseges esetekben tudok erezni

ha masrol van szo

utalom ezt

hogy ha rad nezek

erzem hogy erzek

rengeteg mindent erzek

de senki massal nem megy

nem is tudom senkinek mondani hogy szeretem, sot meg egy jo reggelt vagy jo ejszakat is

ugyerzem marja a torkom mikor ki akarom kenyszeriteni magambol

nem tudom

nem tunik oszintenek

vannak emberek akiket szeretek

de nem erzem hogy szeretnem oket

de tudom hogy igy van

de mintha barki elvesztesen szurrealisan konnyen tul tudnek lendulni

es onzon hangzik

mert valahol az is

de sosem az emberek hianyoznak

hanem a funkcioik

rosszul is vagyok magamtol emiatt

mindig a funkcioik

sosem a jelenletuk

meg egy allathoz sem tudok kotodni

talan emiatt lathatod ezt ugy is

hogy valamiert neked pont sikerult

erzelmeket kivaltanod belolem

hogy valami veletlen folytan

belekerultel ebbe a lehetetlennek tuno retegbe

es csak azert kotodok hozzad

a puszta veletlen miatt

de en nem igy erzem

valojaban ezt

nem lenne konnyebb se jobb

ha veled beszelnem meg

meg azt se mondanam

hogy tulzottan sok ertelme lenne

de talan amiatt mert

a tortenetunk megert volna egy szebb lezarast

talan ezert

de talan ugy megjobban fajna

biztosra tudni hogy az erzeseid meg sem kozelitettek soha az enyemeket

talan megis

de nem mondanam hogy ez a te hibad

hogy rosszul fejezted volna ki magad

bar nem a legjobban

de eleg gyenge az onertekelesem

nehezen tudtam elhinni

hogy valami nekem lehet kedvezo

valami amit ennyire szeretnek

ha azt mondanak hogy feluton vagy hogy megelhesd a legnagyobb almodat

te se hinned el, nem?

mindegy is

egy ideig azt vallottam

hogy megoldhattuk volna

ha megbeszeltuk volna

marmint

nyiltabban

marmint

mindent

megnyilsz, megnyilok

es eljuthattunk volna oda

hogy mar nem feltunk volna egymastol

ezt gondoltam egy ideig

de talan megsem lett volna ilyen egyszeru

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kuzdjenek ertem

ha nem vagyok eleg ahhoz hogy kockaztassanak ertem

hat nem vagyok eleg

megesik

nincs mit tenni

de jo eljatszani a gondolattal

hogy voltunk annyira benak

hogy kicseleztuk a sorsot

es hiaba volt megirva

pont ugy cselekedtunk hogy veletlen atirtuk a jovot

vagy mint egy igeretes konyvet

felbehagytuk a felenel.

mert nem tudom elhinni hogy ennek ez kell legyen a vege

ami most van

tul kulonleges szamomra

hogy beletorodjek

hogy csak egy “lecke” volt

vagy mi

csak egy kis izgalom

hogy tortenjen valami

Szeretek eljatszani a gondolattal

hogy visszatalalunk egymashoz, es megoldjuk

mert kiserted az elmemet

de nem akarom magam kinozni

a fajdalmas valosaggal

igy csak azon elmelkedek

hogy egyszer megoldhatjuk

hogy eljon a mi idonk is

[dajkag]

A tegnapi napot Jimbochoban kezdtem, Tokió antikvárius negyedében, ami tele van iszonyatosan menő antikváriumokkal. Itt nyilván az első boltban sikerült elköltenem az erre a célra szánt büdzsém kétszeresét, szóval utána úgy másfél órán keresztül izzadtam az újabb és újabb kirakatok előtt, mint elvonón lévő narkós a meth laborban. Mindenesetre vásároltam baromi olcsón mangát az 1900-as évek első feléből, vettem egy Ito Junji füzetet, meg (nem vagyok rá büszke, de) két cicis mangát is, utóbbiakat nyilván csak azért, mert 50 yenért darabját bűn lett volna hagyni csak úgy parlagon heverni ¯_(ツ)_/¯

Ezután átsétáltam a császári palota közelében található Yasukuni Jinjához, amit 1869-ben alapították Meidzsi császár rendeletére. A szentély az 1853 óta kül- és belharcokban, háborúkban elsettek számára állít emléket. Itt olyan monumentális torii fogadott, hogy már attól lehidaltam. Nagyon szépen rendben tartott, letisztult szentély, rengeteg látogatóval (itt amúgy egészen meglepően minden turista tök normálisan viselkedett, mindenkit megdicsérek, nemzetiségtől függetlenül!). A goshuinért így nem meglepő, hogy sorba kellett állni, bent az irodában pedig több miko és pap is folyamatosan pecsételi és írja a könyveket.

Ezután átsétáltam Harajukuba, ami nagyon menő hely, szerintem itt éreztem először azt, hogy a tetoválásaim és a szakállam miatt nem lógok ki túlságosan az emberek közül.

Természetesen van itt egy szentély is, a Togo Jinja, amit a második világháború utolsó éveiben Heihachiro Togo admirális tiszteletére alapítottak. Az egy utcával odébb zajló élethez képest itt nagyon nyugodt a környezet, rajtam kívül alig volt látogató. A szentély épületét épp renoválják, így a látvány nem tökéletes, ettől függetlenül ha egy kis nyugalomra vágyik az ember Harajuku pörgése után, mindenképp érdemes ide ellátogatni.

Hazafelé pedig úgy döntöttem, hogy sétálok, ami nagyjából két óra gyaloglást jelentett vasútvonalak mellett, bevásárlóutcákon és ki sikátorokon át (mert egyébként Itabashiban van a szállásom). A Google térkép többször átbaszott, de igazából ez annyira nem is volt baj. Több mint 40.000 lépést toltam le a nap végére, zuhany után egy darab faként estem be az ágyba.

#Japan #Tokyo #Harajuku #Japán #Tokió #Yasukuni Jinja #Togo Jinja

[padgany]

Lakásvásárlás (2nd etap)

Nem könnyű ez az új élethelyzet, mondjuk úgy, most bizonyosodott be, hogy valóban nem vagyok egy végtelenül nyugodt ember.

Nem szeretem, amikor kicsúszik a kontroll a kezeim közül, nem szeretem amikor nem vagyok száz százalékosan tudatában annak, ami velem fog történni. Szeretném, ha minden flottul menne, de idegel, hogy sok tényezőre nem vagyok ráhatással. Mégsem szeretnék hibázni, mindent időben és jól szeretnék megcsinálni, ezért minden egyes nap ezeken a feladatokon, számokon és időpontokon jár az agyam. Pörög, mint egy ipari ventillátor és csak esténként áll le, aminek hatására annyira elkezd fájni a fejem, hogy gyógyszer kell és még a proli főzőműsort sem bírom végignézni, ami az én szeretett kis ,,guilty pleasure’’-ömet képezi egy munkanap után.

Valószínűleg több nehézséggel is szembe kell néznem az elkövetkező hetekben és valahogy ezekre kellene - ,ha nem is lelkileg, de - idegileg felkészülnöm. De eddig úgy tűnik, csak órákra tudok kizökkenni, szóval ezekbe a kis időkbe’’ kell kapaszkodnom.

És akkor amin idegesked(t)em: [Unalmas, pénzügyekről szóló firkálmány következik]

Péntek:

Az igazság az, hogy naiv voltam. Cirka egy hónapja, az akkori -, akkor kudarcba fulladt - lakásvásárlási szándékomat megelőzően kiszámoltuk a kapcsolattartómmal a szükséges hitel futamidejét és törlesztőjét. Akkor elégedetten konstatáltam, hogy szuper minden, nyugodtan belevághatok a dologba. Akkor. Aztán eltelt egy hónap, és ugyan a kapcsolattartó korábban azt mondta, hogy a ,,társaság’’ (hívjuk így) nem tervez kamatemelést már idén, na mi történt? Persze, hogy kamatot emelt, aminek az lett az eredménye, hogy miután aláírtam a vételi szándék nyilatkozatot és elutaltam a foglalót, ezzel együtt azt is, hogy e hét csütörtökön megyek aláírni a végleges adásvételi szerződést, azzal szembesültem, hogy a korábban teljesen ideális tervezett törlesztőm megugrott cirka 40 ezer forinttal.

Amikor erre fény derült, éppen munkában voltam. Lefehéredtem (összeomlás 1.0), de ezzel egyidőben jött egy alternatíva, egy társbank által szolgáltatott hitel, ami hirtelenjében kétszer kedvezőbbnek, sőt, teljesen vállalható(bb)nak bizonyult. De, hogy azzal lehessen pontosabban számolni és tervezni, futhattam a főnökhöz egy banki formanyomtatványt (munkáltatói igazolást) nyomtatni, azzal pedig futhattam a tőlem két kilóméterre lévő személyügyre leadni. Pénteki nap volt, zárás előtt öt perccel értem oda, sikerült leadnom, majd csesztethettem újra a főnököt, hogy a netes felületen hagyja jóvá nekem, hogy leadtam, mondván, csak így tölti ki nekem a munkáltató (…). Közben dolgoznom is kellett, mert hát a munkahelyemen voltam, agyalnom kellett, hogyan fogom és tudom módosíttatni még időben a finanszírozási tervezetemet úgy, hogy addigra - még jóval korábban a nap folyamán - elküldtem már az eredetileg tervezett, ,,társaság’’ által kibocsátott szabályzatot az adásvételihez az ingatlanosnak, hogy továbbítsa az ügyvédnek azt, hogy ő el tudjon kezdeni dolgozni a szerződésen.

Idegbeteg voltam, a munkáltató keddre ígérte a munkáltatói kitöltését. Hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy csütörtökig hogy áll majd össze a dolog. Aztán felhívtam az ingatlanost, megkértem, hogy hagyja figyelmen kívül a korábban megküldött finanszírozási tervezetet és szabályzatot. Megkönnyebbültem (1.0), mert azt mondta, hogy szerdáig még variálhatok, amennyit csak akarok. A fejem szétszakadt, de lenyugodtam és elaludtam.

Szombat:

Másnap (persze szombatra is behívtak dolgozni) a munkában megkaptam az új hírt, miszerint tizenötödikén, azaz ma, a társbank is kamatot fog emelni (összeomlás 2.0). Nem tudtam, hány százalékkal, de akkor már röhögtem. Magamban őrjöngtem, de nevetés formájában törtek fel az érzések. Addigra le lett beszélve a kapcsolattartóval vasárnapra a személyes találkozás és már csak abban tudtam reménykedni, hogy valamit elszámolt az eredetileg - ,,társaságtól’’ tervezett - hitellel kapcsolatban. Aznap este is nyolckor feküdtem le, az esti, barátokkal való összeröffenést is lemondtam, két gyógyszer is kellett a fejfájásra.

Vasárnap:

A kapcsolattartó felvázolta az új hitelt, kiszámolta a maximum 1% kamatemeléssel is a törlesztőt és átbeszéltük a lépéseket. Kiderült, hogy szerdáig kiderül minden, amint megkapom a munkáltatóit elküldöm neki, ő pedig kedden, a kamatemelés napján újra számol, a társbank munkatársának eljuttatva csináltat egy 99% os hitelképességet, majd hív a részletekkel, hogy küldhessem az új finanszírozási részleteket az ingatlanoson keresztül az ügyvédnek. Jól át kellett variálni a megtakarításaimat, de kijött a matek és úgy fest, tényleg teljesen vállalható, relatíve (nekem) olcsó hitelhez jutok (Megkönnyebbülés 2.0)

Hétfő:

A munkában, kedd helyett már aznap elkészült a munkáltatói, amit befotóztam és küldtem is tovább a kapcsolattartónak, aki felhívott és azt mondta, 1% helyett 0,7% -os kamatemelés várható kedden, azaz ma. Abban állapodtunk meg, hogy ma a megbeszéltek szerint újra hívni fog, amint az új kamattal kiszámolta a hitelt, és a kollégája által lecsekkoltatott hitelképességre.

Folyt. Köv., mert kedd van.

#lakásvásárlás #második etap #idegállapot #fáradtság #fejfájás #pénzügyi fordulatok #összeomlás #megkönnyebbülés #vasárnaptól máig

[g1-v]

Az utolsó poszt

Egy ideje már gondolkoztam azon, hogy mégis hogyan zárjam le a profilom. Felfedtem a kilétem azelőtt akinek írtam a soraimat. Legalábbis, ha van egy kis sütnivalója, akkor pontosan tudja hogy ki vagyok. Már pedig én úgy ismerem, hogy vág az esze. Ezúttal is; üdv néked! :)

Nyilván a posztjaim nem csak neki szólnak. Sőt! Mint eddig is, a történeteim mindenkinek szólnak. Kifejezetten azokhoz az emberekhez, akik nem igazán látnak kiutat a jelenlegi helyzetükből, és nem tudják mihez kezdjenek. És ilyen személyekből rengeteg van ezen a platformon. Nektek is üdv! :)

És hogy mégis miért ez lesz az utolsó posztom? Nos, mert kiadtam magamból már mindent. Nem mondom, hogy nem fogok visszatérni egyszer, de az biztos hogy most egy kis szünetre vonulok. A Tumblr jó volt arra, hogy kiírjam magamból ami bennem van. Most már kitisztultam.

Szóval jöjjék;

Az utolsó üzenet

V... Ki tudja, hogy a neved, vagy a k-pop fanatizmusod miatt viseled ezt a nevet. Amit most leírok, valószínűleg nem jut addig a fázisig, hogy elgondolkodj rajta. Mégis elpazarlok rá pár száz szót, hátha. Tudom hogy egyszerűbb mást hibáztatni, oldalt választani, utálkozni. Valami mégis azt súgja idebent, hogy te ennél érettebb vagy.

Amit mondani akarok, már az első találkozásunkkor feltűnt. Majd a második alkalommal is. Miután elhagytál pontosan tudtam hogy mit fogsz majd cselekedni. Ezt akkor meg is mondtam neked, de biztos vagyok benne, hogy fel sem fogtad. Az agyad a felém érzett gyűlölettel volt tele. Semmilyen szavam nem jutott el hozzád. Ezúttal viszont szeretném ha elgondolkodnál a soraimon.

V... le kell állnod azzal az önromboló mechanizmussal amit magaddal csinálsz. Végignéztem a barátnődet, hogyan teszi tönkre magát lelkileg a saját hülyesége miatt. Aztán testközelből tapasztaltam, hogy egy elrontott kapcsolat mennyire szét tudja tépni az egyén önreflexióját, és személyiségét. Ő képtelen elengedni olyan kapcsolatokat, amik teljesen egyértelműen toxikusak a számára. Te el tudod, bár nehezen. Mindenesetre ebben bizakodó vagyok.

Csakhogy neked van egy ennél sokkal rosszabb szokásod. És ezzel nem magadat teszed tönkre, hanem a körülötted lévő embereket. Jó dolog ha vonzódsz valakihez. Csodálatos érzés. De mikor szét vagy esve lelkileg, nem szabad ennek engedni.

Mikor az exeddel már nem bírtad, én voltam a menedék. Hogy aztán a mi kapcsolatunkból is egy másikba menekülj. Adtál időt magadnak feldolgozni mindazt ami kavargott benned, és ezt nagyon jól tetted. Másodjára saját döntésből, tiszta nyugodt lelkiállapottal választottál engem. Az elválasunk ekkor üdítően egészségesen ment. Aztán valamiért folytattuk a viszonyunk, és ennek mindketten megittuk a levét. Te pedig így futottál egy másik menedékhez, egy újabb kárász életű kapcsolatba. Biztos ezt akarod csinálni minden alkalommal, mikor egy bizalmi kapcsolatod megfeneklik...?!

Meg kell tanulnod gyászolni. Ahogyan azt tetted azon a nyáron. Meg kell tanulnod feldolgozni ami történik veled. Nem csinálhatod ezt minden egyes alkalommal, mikor nem vagy jól. Így nem teszel mást, csak akaratlanul kihasználod az embereket akiknek fontos vagy, és még fájdalmat is okozol nekik! És most nem csak magamról beszélek. Nem tudom ők mit éreztek pontosan, de biztosíthatlak; mindegyiküknek fájt az, amit tettél velük.

Tudom milyen a hiányzérzet. A vágy hogy valaki törődjön velünk. Hogy milyen ha végre van valaki aki meghallgatja a bajainkat, és még meg is érti őket. Azt is pontosan átérzem, hogy a gyengébb időszakokban hamarabb alakul ki a kötelék két ember között. Viszont nem szabad engedni, hogy ez vezessen bele egy kapcsolatba. Akkor is megkaphatod mástól a menedéket amire vágysz, ha csak barátok vagytok. Fel kell ismerned, mikor vagy képes egy egészséges kapcsolatot fentartani, és mikor nem. Ne várd meg, míg túl késő!

Az utolsó vallomás.

Be kell vallanom valamit. Valamit amit sose mondtam, de jó okom volt rá. Még éppen csak elkezdtük megkeseríteni egymás életét, november elején. Összejöttünk, de csak azzal a feltétellel hogy nem vagyok szerelmes, és ebből nem lesz semmi komoly. Azt mondtam, hogy majd szólok ha beléd szerettem. Te pedig hetekig vártál arra hogy végre kimondjam. Nem marasztaltál, nem rágtad érte a fülem, csak vártál türelmesen.

Bennem viszont egészen más vihar dúlt. Megjöttél, és felborítottál mindent a világomban. Elvesztettem fontos barátokat, felborult a lelki egyensúlyom, és úgy éreztem hogy nem tudok meggyógyulni ezekből. Erre pedig rátett egy lapáttal az is, hogy te ott voltál nekem. Szerettelek mint barát, és nagyon jól esett minden alkalom veled. De mindezt elnyomta az a brutális nagy felelősség ami a kapcsolatunk miatt telepedett rám. Neked nem voltak elvárásaid felém a rózsaszín köd miatt. Viszont tudtam hogy ez csak időszakos. Előbb utóbb úgyis lesznek...

Meg akartam felelni, mégis közönyösnek tűntem. Távolságtartónak. Meg akartam őrizni azt, amit vonzónak tartottál bennem. Azt a stabilitást, nyugodtságot, és empatizmust amivel az első decemberen a szívedbe férkőztem. Nem akartam hogy csalódj bennem. Viszont nem tudtam, hogy mit tegyek. Válljak olyanná, mint amilyennek te gondoltál, vagy kockáztassam meg hogy elveszítelek mert önmagamat adom?

Egy ideig, mikor a munkába lényegében lenyugodni jártam, azon gondolkodtam hogy szakítani akarok veled. Nem véletlenül mondtam azt, hogy ha a barátnőddel esélyem lenne, őt választanám. Ez egy hazugság volt. Egy hazugság azért, hogy egyikünknek se fájjon, ha feladom a harcot önmagam ellen, és elküldelek. Hogy ne fájjon, ha hónapok után se érzek semmi pluszt feléd. Hagytam magunknak egy olyan kiskaput, ahol egyikünk sem sérül majd. Tudom milyen sérültnek lenni. Nem akartam, hogy még több darabban távozzunk ebből.

Aztán útközben valami változott. Te még mindig belém voltál esve, én pedig elkezdtem bátorságot nyerni abból, ahogyan viselkedtél velem. Mint a fióka ami épp most kelt ki, kezdtem el én is megnyílni feléd. Pozitívan reagáltál, így lassan de biztosan egyre nagyobb részt kaptál a lényemből. Aztán kimondtam hogy szeretlek...

Nekem nagyon nehéz volt ez. Sokszor dobálózok ezzel a szóval azok felé, akiket szeretek. Viszont neked mondani egy egészen más szint. Ez nem csak egy "szeretlek" volt. Ez annál sokkal több. Egy jóváhagyás magamnak, hogy most már lehetek sebezhető, gyenge. Hogy ezúttal nem kell harcolnom, túlgondolnom mindent, csak élvezni azt amit adsz, amit érzek irántad. Hogy nem kell megfelelnem, csak önmagamnak lennem. Mert elhittem, hogy te ezt akarod látni.

Csakhogy... tévedtem. Sok voltam, vagy épp túl kevés? Igazából minden hazugság volt, hogy kihasználj, és legyen egy lelki szemetesed? Vagy mégiscsak volt ebben valami különleges, amit te is éreztél? Túl sok kérdés, de semmi válasz... és ez így van jól.

-

Az emlékeimben megőrzöm azt amit tettél. Nem felejtek, de már harag sincs.

Lábjegyzet: Bubi él is virul, végül megtartottam.

[csacskamacskamocska]

Elindul egy folyamat

A büszkeség, az ego, a kapaszkodás képzelt önmagunkba, ez komoly akadálya a nyugodt életnek. Boldogságot akartam írni, de azt a szót már valahogy elcsépelték az életvezetési tanácsadók. Szeretnék boldog is lenni. éjjel azt álmodtam, hogy ülök az ágyon, a hátam a falnak vetve és masszírozom a pasim fejét, aki ernyedten elnyúlva fekszik a lábaim között, a feje az ölemben. Még álmomban is arra gondoltam, hogy van ennél meghittebb, békésebb, boldogabb pillanat? Ha egy befeszülős, kemény csávó hagyja magát kényeztetni? Van, amikor azt gondolod, hogy te minden jól csinálsz, te okés vagy, de akik körülötted vannak, vagy éppen a partnered, na ő balhés, vele gond van, nem működik jól, rajta múlik, hogy a dolgok rendben legyenek, és így a te boldogságod is.

Van, amikor azt gondolod, hogy mások rendben vannak, a partnered is nagyszerű ember, de veled valami kurva nagy gáz van, te nem vagy rendben, és ezért nem boldog senki, te sem, de másoknak is te okozod a bajt. Nem érdemled a boldogságot mert nem vagy rá alkalmas.

Van amikor azt gondolod, hogy mindenki el van baszva, a világ szar, mindenki gonosz, önző, pusztulnia kéne mindennek mert céltalan, értelmetlen és rossz az egész konstrukció, tehetetlen vagy ezzel és nem is érted mások miért nem látják, hogy minden szar, boldogság nincs. Van amikor azt gondolod, hogy mindenki okés, mindenkinek vannak problémái, mindenki mindenfélét csinál, hol jól, hol rosszul, de alapvetően mindenki a saját boldogulását keresi és te meg tudod teremteni a sajátodat, amiben a partnered is benne van.

Ezek nem életreszóló beállítódások, hanem folyamatosan változnak. Úgy gondolom, azért van egy alapbeállítódásunk, kb mindenre ahol kommunikálunk. Van egy ilyen jó-rossz definíciónk a munkahelyi életérzésünkre, a párkapcsolatira, a családira, barátira. Amelyikből több van (ha A, B, C, D vel nevezzük meg) az a jellemző beállítódásunk. Ebből megint látszik, hogy minden az agyunkban van, semmi sem valóság. És még következetlenek is vagyunk. Mert ha valami hatására megváltozik az, ahogy érezzük magunkat mondjuk a munkahelyünkön (én okés vagyok, ti nem helyett jön egy jé, mindenki okés érzés) azt tökre elfelejtjük akkor, amikor megint konfliktus van bennünk.

A gondolat, hogy a másik ember nem szándékosan bántott engem (ezt most kicsit kifejtem. van amikor szándékosan bántunk valakit, mert úgy gondoljuk, hogy ki kell mondani az igazságot, amiről tudjuk, hogy fájni fog. De ez nem ugyanaz, mint amikor valaki élvezi a hatalmát a másik felett és úgy bántja, mintha egy petricsészében egy bogarat piszkálna egy pálcával. Ami azért elég pszichopata gyanús) Szóval, vegyünk egy adag bizalmat, és tételezzük fel, hogy nem direkt csinálta, hogy tévedésben voltunk. Felesleges a fájdalom, felesleges a védekezés. Hogy ez hogy jön? Egész döbbenet, hogy egy hitelesnek érzett mondat elegendő. Ha ezer bántó mondatot hallottál már, és jön valami új, ami nem volt, és valahogy megérint, azt hitelesnek érzed. Én legalábbis így voltam vele. Merem feltételezni, hogy tévedtem, bár ez nagyon nagy megszégyenülés és mint ilyen, elég pocsék dolog. :D De egy tanárom azt tanította, még középiskolás koromban a tervezőasztalnál, hogy képesnek kell lenni arra, hogy az egész tervet, az összes tervrajzot, az egész munkát belebassza az ember a kukába és teljesen elölről kezdjen mindent.

#tévedés #ego #kapcsolatok #ki okés és ki nem #változás #kommunikáció #04-19

[iasonmallory]

#1 Rainer Engelstad

RAINER ENGELSTAD isten vidar A családom szerint szűkszavú vagyok •

 Ha hiszed, ha nem, de én mindig megtartottam magamnak a véleményemet és csak akkor szólaltam meg ha kérdeztek, ami lássuk be sokaknak nem jutott az eszébe. De ne hidd, hogy ez zavart volna engem. Én inkább mindig kivártam és a megfelelő alkalomkor bizonyítottam be, hogy igenis hasznos a meglepetés erejével élni. Nem arról van szó, hogy lenéznék másokat és azért nem fejtem ki bővebben a mondanivalómat, mert úgyse értenének meg, hanem azért, mert tudom, hogy teljesen felesleges pazarolni az időt és elterelni a lényegről az istenek figyelmét. Sokkal jobban értékelnek akkor, ha két-három mondatban összefoglalód azt, amit mondani akarsz, mintha órákon át ugyanazt mondanád el, csak körítéssel.  Az ellenségeim szerint nyugodt vagyok •

 Ha valaki elárulja miért kellene összepisilnem magam az istenek ellenségeitől, akkor az szóljon most vagy… inkább ne szóljon. Nem félek annyira szembenézni velük, mint kellene, szimplán csak erről van szó. Nem tekintek magamra leggyőzhetetlenként sem, de maradjunk annyiban, hogy sok kell ahhoz, hogy engem valaki kizökkentsen ebből az istentelenül is nagy nyugalmamból. Szándékosan teszem próbára magam a programozásban is, ami sokak életében kiüti a biztosítékot, ha valami miatt nem úgy működik ahogy kellene. Valójában a hiba tényleg csak egy vesszőn, szóközön vagy üres lehivatkozott file-on múlik, ami még az is lehet, hogy át van nevezve valami egyébre és ezért adja ki a hibakódot. Persze az emberi kapcsolatokat is ilyen nyugodtan kezelem, ennyire félvállról, ha rossz akarok lenni, mert amíg pánikot hagyok magam után és kétségbeesést a jelenlétem hiányával valaki életében… addig én teljesen jól vagyok, nyugodtan kezelem, ha az illető figyelmeztet ez nem volt szép húzás tőlem. A veszekedéshez két ember kell, én nem vagyok ember, szóval…Szerintem barátságos vagyok •

PLAY BY Freddy Carter

ÉLETKOR kortalan

FOGLALKOZÁS programozó

A KARAKTER keresett/saját

HIRDETŐ Catriona S. Jarlsberg

FŐ KARAKTEREM Kat

Ne törődj a múltammal, a jelenemben élek és a jövőm pedig hadd legyen kifürkészhetetlen, még a számomra is. Valami hasonlóval szoktam nyugtatgatni magam, amikor újra valami kevésbé isteni dolgot teszek és véletlenül vagy szánt szándékkal felnyitom valaki szemét a létezésünkkel kapcsolatban. Nem kérek érte köszönetet, esküszöm. Ha nem azt kell bizonygatnom, hogy ki vagyok, akkor egy informatikai cégnél dolgozom programozóként. Jó kis álca. Bár azzal ijesztgetik a szakmabelieket, hogy idő kérdése és egy AI bármire képes lesz, így a programozásra is. De amíg ez bekövetkezne, addig örömmel írok titkos üzeneteket C++ban vagy Pythonban. Na jó, ez mind tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, főleg, ha olyasvalakinek kell észrevennie ezt, aki nem ért hozzá és a programozás sokkal többről szól, mint „titkos üzenetekről”. Csak próbáltam vicces lenni. Fontosra fordítva a szót, ha egy kicsit is hiszel a régiek hitében, akkor csak annyira leszel lenyűgözve tőlem, mint egy vetélkedő második helyezettjétől. Nem fog számítani, mert a te figyelmedet leköti az első és a harmadik helyezett. De hidd el, másodiknak se lenni olyan rossz, mert az, aki csendben meghúzódik és kivár… a végén még meglepetéseket okozhat. Kellemeset vagy kellemetlent, majd elválik. Ahogy régen, úgy most sem az az első számú célom, hogy túlszárnyaljam Thort vagy az apámat, azért nekem is vannak határaim, amit tudom, hogy hol kell meghúznom. De ez nem jelenti azt, hogy ne tenném próbára magam és ne akarnám… Még nem akarok semmit. Ha igazán ismerni akarsz, akkor tudnod kell, hogy mostanában inkább visszafogom a bosszúságomat, nem tartom létszükségletnek a harcoskodást, de ettől függetlenül bárkit szívesen emlékeztetek arra, hogy nem velem kellene ujjat húznia, mert megannyi lehetőség van még rajtam kívül is. Ezért esik meg néha, hogy ellátogatok a Vortex Clubba és csak remélni merem, hogy nem mérgezik meg egy szép nap a kikért italomat. Tipikus példája ez a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet mondásnak, ez pedig egy jó tanács. Lehet, hogy a morgós blöki nem hiszi el, csak a jó italért sértem meg az ő területét és iszom a clubjában, de teszek rá. Egy nap biztos elfogja hinni. Vagy nem. Az sem baj, ha sosem hiszi el. De amíg nem küldi rám a kidobóit feleslegesen, addig én sem okozok neki nagyobb kárt azon kívül, hogy ott iszom és rontom a levegőjét. Tudom, hogy az italnak kevés hatását érzem, de néha úgy kell tennem, mintha szomorú lennék és bánatos. Ez az italba folytom bánatom álca egész jól működött akkoriban, amikor Annar Rosensverd-del és Eldir Jarlsberg-gel lógtam vagy úgy tettem, mint aki velük lóg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam a baromkodásaink közepette, egész megkedveltem őket. Vagy ha nem is őket, akkor Catriona-t mindenképp. Ő Thor lánya. Mondanám, hogy vele is szándékosan ismerkedtem meg, de semmit nem terveztem előre. Nem állt szándékomban a bizalmába férkőzni és hagyni, hogy biztonságban érezze magát mellettem. Most a legkevésbé sincs szükségem arra, hogy Thor nekem essen amiért a félisten lánya körül legyeskedek. Egy kis időre ezért is húztam meg magam a lakásomban és foglalkoztam a magam dolgával, mint azzal, hogy mi történik Annar, Eldir és Catriona között. Vagyis azt sejtettem, hogy mi folyik Annar és Eldir között, de a szerelem valami olyan tényezőnek tűnt mindig is, amibe nekem jobb, ha nincs beleszólásom. Freyja-val pedig jobb nem ujjat húzni, hacsak nem vágysz örökös magányra és szeretetlenségre az életedben, mert ha valaki akkor ő képes elvenni tőled, nem csak adni. Ja, igazából csak oda akarok kilyukadni, hogy ne húzz ujjat az istenekkel, mert nem éri meg. Te fogod a rövidebbet húzni. Megoldják, hogy te kerülj ki vesztesként. Szóval inkább légy engedelmes, járj a kedvükben. Neked is jót fog tenni és nekik is, csak higgy és remélj.

Egyéb: Jó minőségű cipők gyűjtése a mániám a programozás, iszogatás (?) mellett.

#iason mallory #lysander collins

[already-lost-myself]

Ujra neked irok

Ugyan lehet reszegen de valahogy eszembe jutsz neha napjan. Sokszor mondhatjuk hogy hianyzik az a nyugodt elet amim veled volt, az a kiegyensulyozottsag es minden mas. Ezerszer bantam meg a hibaim amit ellened vetettem. Lehet ez a sorsom amim most van a szerencsetlenseg de valahogy megis megvan az a kis egyensuly. Lehet ezt az egyensulyt most a baratok adjak. Viszont nekem az hianyzik amit te adtal mert veled az orokke tenylegesen valosnak tunt es minden jovobe szott terv. A csaladtol megkezdve a karrier, mindent lehetsegesnek ereztem veled talan meg a lehetetlent is. Nelkuled minden olyan kaosz, nincs kihez hazamennem nincs kinek a karjaiban elvesszek egy hosszas es rossz nap utan. Nincs kinek oszinten beszeljek az erzeseimrol nincs semmim es senkim mar mert mindenem te voltal megis elvesztettelek, eldobtalak. Ugyan a szemedben lehet gaz hogy ujra neked irok ami teljesen ertheto lenne, de valahogy nem hagy nyugodni a gondolat. Szoba jottel egyszer es meg mindig mosolyogva meselem el a megismerkedesunket a mi kis sztorinkat mindent, valahogy nem hagy nyugodni ez. Hidd el probalok tul lenni es lepni de mikor tenylegesen az jonne hogy lepjek meghatralok mert nem latom masban azt a gyonyort mint benned lattam es en nem vagyok hajlando ugy elkezdeni barmit is. Te voltal nekem mindenem a csaladom a legjobb baratnom es eletem szerelme, mindent megkaptam ami addig hianyzott es most pedig valahogy nincs rendben, keresem a helyem de valahogy nem talalom. Nem tudok szeretni, egyszeruen elromlott valami. Mindenki szamara tehernek erzem magam es oszinten eltunnek a fold felszinerol ha tehetnem orokre. Senki mas nem ert meg ugy mint te tetted. Talan mai napig te leszel a nagy szerelem nekem, ki tudja. Neked ugyan van mas de ez igy lenne rendjen neked tul kell lepned a sajat magad erdekeben. Ha boldog vagy ez a lenyeg semmi mas. Mindig is a legkulonlegesebb ember leszel szamomra mindentol fuggetlenul. Mindig itt orizlek a szivemben. A kis csaladunk es minden amit terveztunk az mind ott marad. Ez igy rendjen van remelem te leszel a legsikeresebb es legboldogabb ember.

[angelofghetto]

sunny

Egyszer dolgoztam egy helyen amolyan recepciós-asszisztens-féle munkakörben egy nagyon jó csapat tagjaként. Mindenki hozzátett valamit ahhoz, hogy jó hangulat legyen a munkához, mert naponta nehéz emberi sorsokkal kellett szembenézni, és kellett meríteni valamiből, hogy adni tudjunk.

Akkor még olyan kis zenei szignálok szóltak, mikor az ember bekapcsolta a számítógépét, be lehetett állítani, mit halljon az ember. Én egy olyan szignált választottam, amiben nagyon kicsi gyerekek kacagtak. Aztán beraktam egy zeneszámot, hogy amíg ráhangolódom a munkakezdésre, kapjak tőle egy kis lendületet.

Ez a szám általában ugyanaz volt, de időről időre másikra cseréltem, ne váljon unalmassá. Ez afféle reggeli rituálé volt, a kollégáknak is tetszett.

A Harmadik műszak sorozat egyik részében találtam egy nagyon jó hangulatú számot vége-főcím aláfestésként, lenyomoztam, és most az a reggeli indító dalom. Nem foglalkozom a szövegével, csak beszívom a zenét, és hagyom, hogy hasson rám:

Napsütéses kora reggel van, egy autóban ülök, valami országúton hajtok, gyér a forgalom. Az ablak letekerve, árad be a hűs, friss levegő, az autó siklik, nyugodt és derűs vagyok, az útmenti fák árnyéka furcsa rajzfilmet vetít a motorháztetőre. A testem még emlékszik az előző éjszaka örömeire, a lelkem felszabadult, és csak vezetek, a karomat melegíti a nap.

#reggelindítók #látható zene #Youtube

[darkbabygirl30]

Mátyás király ígérete.....***monda***

"......

- Ki vagy te hát? - Kérdi tőle az ember.

- Én Mátyás király vagyok. Lépj közelebb, és gyere velem ebbe a kunyhóba, hogy saját szemeddel győződj meg erről!

Bemennek a házacskába, és Mátyás király megparancsolja néki:

- Lépj itt mögém, és a vállam fölött tekints ki ezen az ablakon!

A férfi úgy tesz, ahogy megparancsolja neki, és sík mezőt lát hosszút és széleset.

A mező telis tele van csupa fegyveres lovas katonával. Mind nyugodt és csöndes.

Egyikük se moccan. Mintha a lovak és a katonák aludnának.

- Látod! Ez a fekete sereg - mondja Mátyás a csodálkozó embernek.

- Tekints ki ismét az ablakon!

A férfi ismét kinézett, a király pedig könnyedén megfogja kardját és kissé kihúzza a tokjából.

Hát láss csodát! Az egész sereg megéled.

A katonák felegyenesednek, a lovak a fejüket mozgatják, nyerítenek és patáikkal kaparnak.

- Látod! - mondja Mátyás király - ...

- ... nem sok idő fog eltelni majd. Én felkelek és kivonom kardomat. Lágy szellő fog majd fújdogálni... Minden emberben egy gondolatot ébreszt...

... katonáim felpattannak majd lovaikra, és a fekete sereg az ősi szent régi hitért és jogért fog harcolni ..."