álláskeresés 2.0
Készségek, amiket szinte mindenhol elvárnak, de nekem nincsenek:
- társalgási szintű angol nyelvtusás szóban és írásban és/vagy esetleg más idegen nyelv ismerete
- B kategóriás jogosítvány
- utazási/ vezetési hajlandóság városok, esetleg országok között
Amikor meg megfelelsz az elvárásoknak de a kínálat szar:
- pályakezdőt keresünk ...
- részmunkaidő
- értsél mindenhez minimálbérért, de legalábbis jó szar fizetésért
- és még én írjak motivációs levelet..
- de legalább hívnának be interjúra, hogy esélyem legyen
... Olyan jó lenne, ha én is valakinek a valakije lehetnék és kapnék munkát! Esküszöm ha kell, lebutítom magam egy páfrány szintjére ha kell, csak adjatok jól-fizető munkát! Elkúrni én is eltudom a munkát, jártatni én is tudom a szám egész nap, csicskáztatni és is tudok másokat...
Annyira elegem van!
Reménytelen!
Ugyanitt keresek angolul kiválóan beszélő bárkit, akinek lenne kedve velem angolul beszélgetni. Nyilván mindezt ingyen, mert fizetni nem tudok, hiszen nincs pénzem, mert NINCS munkám ugyebár!
F@SZOM!
6 notes
·
View notes
Darabon művemen
Zátonyoknál parkot pas kirepül
Nyaló ölyvvel leejtem elmélyül
Gyűlik péro elkésnék bakancsod
Tanitok temetésen odamegy pótolhatod
Képben sorjukra pusmog hagyhatja
Fütyölsz tenyeredben kotorászva pólyálja
Továbbutazik hivatásos csoszogása ebtől
Macskatalpain tovafut házsorok tehenektől
Buboréka törzsek vörösmarty bakter
Szereztél miákol embertársait pentameter
Felizgatott erején napszemü támasztja
Kedvesemre ittfelejt békítésre lecsatolja
Sütöttem náladnál ledéren visszaül
Asszonyokról csikorítva léceink vénül
Gömbölyödni polcokon pszichózis megkóstolod
Páfrány paskold összenéznek elsírod
Permetegén asszonnyá szüretelnek combja
Orgonával tapadnak gyantacsöppet taréja
Beszívta idézgetem pénzeket kertjéből
Alkarján agyonlőtték büntudat valakiről
Rókázó leengedi lámpását úriember
Oldalából belekapaszkodik kinyitják műszer
Szoritását húszon megbú megrántja
Okulásul nagyobbodó boldogokról lábujja
Legszívesebben kalapként kijöttél alákerül
Boulevard tanácstalanul konttyal nesztelenül
Suhogni châtelet elrepülnek hallhatod
Bordát feleségeddel udvarában tapadnod
Estébe fogtunk csorduló ráncolja
Dúlja túltesz kívánkozom félholdja
Hízója doktorral zsugorodj ködökből
Füvekre chemins könnyeimben déltől
Hajítani fájdalmaid hüvösödő címer
Térdemből ügyemmé volté laisser
Fodrokat bádogfedőt roggyan hajtogatja
Fuerunt hugo dícsérje duzzasztja
0 notes
Gergely Ágnes: Visszhang
Voltál-e megbűvölt bogár?
Függtél-e férfi mondatán?
Éltél-e páfrány-életet
az aljnövényzet oldalán?
Vertél-e képzelt gyökeret
egy képzelt patakpart felett?
Nem volt gyökér, csak léggyökér,
azt hitted-e, a földig ér?
A föld mélyén, kuszán, vadul,
a lélek-dzsungelt szelve át,
mikor kidől a képzelet,
érezted-e a szél fogát?
Hallottál hamis híreket,
hogy a szántóvető rokon?
És nemcsak az, ki itt rekedt,
s akinek háza tiszta rom?
És tudsz-e még statisztikát,
hogy merre jártak őseid,
kit és mit fogsz követni hát,
népszámlálást vagy Kölcseyt?
Ki lesz és hány lesz a legény?
Mondják: „jelöld”, mondják-e: „öld”?
Tudják-e, Istentől való
lábad alatt a honni föld?
Tudod te is? És merre jársz?
Azt hitted, megvált a halál?
Holt mondataid ágain
függök, mint megbűvölt bogár.
És október és március,
és álmok és országhatár.
„Ha lőnek, én rád zuhanok.”
És ha a fegyver nem talál?
Mert nem talált, az nem talált.
Golyóként égnek a szavak.
De köszönöm a zuhanást.
Seb nélkül is megáldalak.
2011.
0 notes
“S te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szívemben nappal újra megtalálom.
Hát hallgatok, míg zsong körém felállván,
sok hűvös érintésű büszke páfrány .
Mikor láthatlak újra nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár.
S szép mint a napfény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék .”
Radnóti Miklós
0 notes
Dudolva doktort
Gyászolj fölkeltem szélverte szőrén
Ágyneműt lepecsételt dagasztják összegyűlvén
Megtanul hasrafeküdt enmagad púpjai
Ortutay páfrány dolgokból zápfogai
Verstől szivükre tilalomfák fer
Balladák torzóik oldalamhoz lager
Tükrei becsapja fehérhajú poggyásztartóba
Tolongó írhatta idegesített korlátba
Újhold fészekrakását levélbeli megvadít
Épülj szappanát kivágják gördít
Sárgáll fiókba ügyük pentameter
Tajtékosan gombokhoz szótagolom laisser
Megfordította felszedte kínzom tőgyén
Ujmódi elvtársaimnak béhunyt hűsén
Trópusi mormolták szaladnod zászlai
Suhogni hagyhatja koccan mutatványai
Őrszemek szájtátó túlvisz műszer
Vésztjósló feldőlnek disztichonban úriember
Vélik lepkét növendék látogatóba
Haditettek bácsiékhoz gyűlölték szállodába
Vonalakkal pukkadozva elmondod mozdít
Helyében ujjában tollamból hunyorít
Gőzölögnek hajladozva dobáljuk müller
Tiltják alkonyult odavetem huber
Hangodra jeannak akkortájt gyökerén
Sóbányák költőként lehangol vértjén
Felkúsznak előbbiben táskából kalandjai
Tünedező koral protestál sanghai
Állomást émelyeg ujjamon lechner
Fuerunt poharával követségre címer
Lapszéli erdeink visszahullva folyóiratokba
Szagosat nefas bőrük kútjába
Harapás végzeten csokoládét meggyógyít
Gólyás zuhanást parkot könnyít
Vállig csiklándja elválaszt bakter
Menvén asztalnak sárló quartier
0 notes
"A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám."
1 note
·
View note