"Trout egyszer írt egy regényt A magáé mennyi? címmel. A különféle országos átlagokról szólt. Egy másik bolygón egy reklámiroda sikeres hírverést szervez a földi mogyoróvaj ottani megfelelőjének. Mindegyik hirdetés figyelemfelhívó eleme valamilyen átlag értéke – a gyermekek átlagos száma, a férfi nemiszerv átlagos mérete a bolygón –hoszszúsága öt centiméter, átmérője belül hét és fél, kívül tizenegy centiméter – és így tovább, A hirdetések fölhívják az olvasót, állapítsa meg, hogy ilyen vagy
olyan tekintetben, amiről éppen szó van, ő fölötte vagy alatta van a nagy többségnek. Ezután a hirdetés a tudtára adja, hogy az átlag alatti és az átlag fölötti emberek egyaránt ilyen és ilyen márkájú mogyoróvajat fogyasztanak. Csak éppen azon a bolygón igazában nem mogyoróvaj van. Hanem Sazzvaj. És így tovább.
És a földi mogyoróvaj-evők, Kilgore Trout könyvében, arra készülnek, hogy leigázzák a bolygó sazzvaj-evőit. Ekkorra a Föld-lakók már nemcsak West Virginiát és Délkelet-Ázsiát pusztították el, hanem minden egyebet is. Készen állnak tehát arra, hogy ismét pionír munkát végezzenek. Elektronikus kémkedéssel tanulmányozzák a sazzvajevőket, és megállapítják, hogy számosabbak, büszkébbek és életrevalóbbak annál, hogysem engednének a pioníroknak.
Így hát a földiek beszivárognak a sazzvajat hirdető reklámirodába, és meghamisítják a hirdetések statisztikáit. Mindenről olyan magas átlagértéket közölnek, hogy a bolygón mindenki minden tekintetben alacsonyabbrendűnek érzi magát a nagy többségnél. Aztán megérkeznek a páncélozott földiűrhajók, és fölfedezik a bolygót. A bolygólakók csak szórványos, tessék-lássék ellenállást tanúsítanak, mert annyira átlagon alulinak érzik magukat. Aztán megkezdődik a pionír munka." Vonnegut: Bajnokok reggelije