#rohan az idő

[gondolataim-tarhaza]

Minden széthullik körülöttem.

#kapcsolat #én #fáj #barat #nyarak #család #utazás #idő #rohan az idő #utálom ezt #nehéz #fel kell dolgozzam

[ezteislehetnel]

Úgy rohan az idő úgy érzem kifutok belőle

#magyar tumblr #gondolataim #idezetek #sajat szoveg #magyar #sajat iras #idő #vége van #fajdalom

[rebeka-felesleges]

nem rá várok.

de esténként, mikor egyedül fekszem le minden más.

nem rá várok.

de amikor nincs körülöttem senki, elszabadul bennem ez az üresség.

esküszöm nem rá várok.

de sokszor nézem a naptárat és ledöbbenek mennyire rohan az idő. ahogy az idő rohan, rájövök napról-napra, hogy a napjaink meg vannak számlálva. kevesebb időnk lesz együtt. és ez a gondolat szétmarcangol.

[neonkonnycseppek]

Tudom azt hogy el kell engednem mert ez nem megy másképp, túl gyorsan rohan az idő…

Manuel - Idegen

@neonkonnycseppek

#magyar tumblisok #magyar tumblr #sajat #sajat blog #sajatgondolat #magyar #saját idézetek #sajatposzt #magyar szöveg #saját idézet #magyar idézetek #egyedül #tumblr magyarorszag #boldogtalanság #huszonnegyedikszazad #dalszöveg #dalszoveg #manuel #idegen

[haw-duck]

Lefele

Be estem egy végtelennek tűnő nyúlüregbe, ahol csak zuhanok lefele.. lefele.

És a végtelen sok tárgyak mellett,mindennek neki esve zuhanok lefele..lefele.

Az idő gyorsul, és én borulok, csapódok, zúzódok, zuhanok lefele..lefele.

Majd meglátok egy kezet úgy érzem ha megfogom többé nem zuhanok majd lefele..lefele.

De épp hogy csak egy pacsira találkoztunk szóval csak tovább zuhanok lefele.. lefele.

Mostmár annak tudatában hogy vannak kezek mikbe megkapaszkodhatok zuhanok lefele..lefele.

Telik, gyorsul, rohan az idő és megrögzülve kémlelek hátha meglátok egy kezet, ahogy zuhanok lefele.. lefele.

Néha ütközök egy ággyal, egy telefonnal, a boldogsággal de kezet azóta sem láttam, és zuhanok lefele, lefele.

Tudom az idő rohan és ki tudja, mikor csattanok, hogy vajon majd vissza pattanok, és meddig zuhanok lefele..lefele.

Keresem a kezet mibe kapaszkodhatok, tudom akkor nem csattanok nem pattanok nem szenvedek, elfekhetek. És akkor majd többé nem zuhanok

Lefele.. lefele.

Megérkezek.

#saját gondolat #lefele #zuhanok #nyúlüreg #élet

[egy-lany-blogja]

Ahogy rohan az idő te egyre nagyobb vagy és egyre több mindent értesz meg a világból, nem védhetlek meg minden csalódástól és fájdalomtól,de megfogok tenni mindent azért,hogy én legyek az első ember aki eszedbe jut ha baj van ,s tudd szeretni foglak amíg szíve utolsót nem dobban

#keresztfiam #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #erzesek #szeretlek #orokke szeretni foglak #megvédlek #te vagy a mindenem

[csacskamacskamocska]

Szóval a ghostolás

Nemrég olvastam egy hosszabb anyagban egy rövidke beszúrást, hogy, aki ghostol az valójában nem szeretne szembenézni a problémával, nem meri, nem képes rá, hogy felvállalja a konfliktushelyzetet vagy kiálljon a saját érzései, gondolatai mellett. Nem akarja magát szararcnak gondolni és tulajdonképpen egyáltalán nem akar foglalkozni az egésszel, ami neki valahogy „nem az igazi”. Tiszteletlen is, persze, udvariatlan, de leszarja, a lényeg, hogy ő most eltűnik a világból, a világodból és legyen minden úgy, mimtha ő soha nem is lett volna, sosem ismertétek egymást. Néha, sok sok idő múlva előkerül, amikor már emúlt belőle a rossz érzés, hogy neki valami feladata lenne veled, és egy szia mizuval rádköszön. Te meg nyilván csak állsz, hogy mi a fasz? Ha nem válaszolsz, te vagy a sértődött, az udvariatlan, ő meg játszhatja az értetlent, hát most meg mi a baj, neki csak épp eszébe jutottál, gondolta megkérdezi, hogy vagy. Te meg elküldöd az anyjába… esetleg. Nagyvonalakban erről szólt a cikk, mint a jelenség magyarázata. Felnőtt ember ilyet nem csinál. Mert feltételezi, hogy aki mellől szó nélkül eltűnnek, az áldozat, az vétlen, az mit sem tudó. Őt sújtja a fájdalom, a veszteség, az értetlenség. Az esetek nagyobb részében ez így is van. A ghostoló éretlen. Felnőtt ember ilyet valóban nem csinál. Szerintem én csináltam már ilyet. Olyan helyzetbe hoztam magam, hogy csináltam ilyet. És igen, fiatal voltam és éretlen meg tapasztalatlan. De szerintem én már a többit is csináltam, amiről mesélni akartam. Nem annyira fiatalon és nem annyira éretlenül, csak néha kurva szarul jönnek ki a dolgok. De talán a legkényelmetlenebb amikor azt ell mondani, hogy ne haragudj, de nincs meg köztünk a „kémia”. Hogyhogy nincs? Akkorát dugtunk mint a ház! Igen, de az nem én voltam, csak a testem… De akkor van kémia! Nekem az kevés. (röviden persze lehetne azt mondani, hogy sosem akartalak, csak már rég basztam, de az akármilyen őszinte, valahogy nem mondja ki az ember. Józanul biztosan nem. Részege meg megint dugni fognak :D)

Szóval, amikor két ember nincs szinkronban egymással. Nem ugyanott tartanak az érzésekben vagy simán nem ugyanúgy éreznek egymás iránt. És az ember tudja. Tudja, bármelyik oldalon is áll. Mondhatok olyat valakinek, hogy nézd, én tudom, hogy szerelmes vagy belém, én nem vagyok beléd, sajnálom, én jobban szeretném, ha nem lennénk kapcsolatban, mert ez fájdalmat fog okozni neked folyamatosan. Szóval búcsúzzunk el, szépen, és kívánom, hogy legyél boldog! Na egy ilyen búcsúra a másik még ezerszer jobban szerelmes lesz, mert micsoda fantasztikus ember az ilyen! Érzékeny, empatikus, őszinte, bátor! És esetleg azt mondja: nem baj, csak maradjunk barátok. Aztán kínlódik szépen, de az ugye az ő dolga. Csakhogy, ha amúgy kedveled az illetőt, akkor folyton érzed, hogy gondolni sem akarsz erre a dologra. mert tudod, hogy nem annyira jó neki. Hiszen neked sem volt jó amikor így volt. Úgyhogy mit csinál ilyen esetben az érzékeny, jólelkű ember? Hátrébblép, nem jelez vissza, nem beszélget, nem reagál, elérhetetlenné válik. Lehet, hogy utálja ezt a szerepet, de azt jobban utálja, hogy a másikat hitegesse. A másik meg mit él meg? Ma még barátok vagyunk, holnap meg semmi. Aztán kapar, teper, hogy fenntartsa a kapcsolatot, a másik meg rohan elfelé, negyogy csapdába csalják. VAGY ott van az a fél, aki szeret, szerelmes. Hát az meg mit csináljon a nyomorult? Alázza meg magát azzal, hogy egy nemszerelmes valakinek elmondja, hogy nézd, én odáig vagyok érted, de te nem, ez nekem nagyon rossz, én most elmegyek és soha többé nem beszéljünk! Soha, mert ha att mondjuk, hogy majd hónapok vagy évek múlva, az is csak reményt ad. Szóval, soha! Hát nem. Inkább letilt, nem elérhető, eltűnik mindenhonnan és megpróbálja magát megerőszakolni, hogy valahogy véget vessen a dolognak. jajjmár, tudom én, hogy sokszor az emberek megbeszélik, hát, jó lett volna, de nem lett, legyünk barátok… khm. bruhaha. VAGY egyszerűen túlgondoltad és a másik csak éli az életét, nem tartozik neked semmivel. Csak annyi történt, hogy nem ugyanazt a forgatókönyvet nézitek. Nem jelentkezik, mert nincs rád ideje, nem vagy fontos, nem vagy érdekes éppen. Nem kenyere az udvariaskodás. Te rajonghatsz, őt ez nem érdekli különösebben. (Na, ő biztosan rád fog kérdezni valamikor, hogy mizujs) VAGY ott van az a változat is, hogy elkezdődik valami. Olyan mintha… aztán olyan mint a semmise… aztán mintha… aztán mintha nem… érzelem, közöny, érdeklődés, elutasítás. Kommunikációs probléma. Van érdeklődés, van egy kialakuló szerelem, de valójába nem értik egymás reakcióit. Mert a szerelemtől a legtöbb ember nagyon fura lesz. Az elején mindenki tök ideges, meg meg akar felelni valami elképzelésnek, hogy mit is akar a másik, és akarja, hogy látszódjon, hogy kell a másik, de ne látszódjon annyira, hogy az dominanciavesztés legyen. Úgyhogy hülye viccek és alig értékelhető udvarlás keveréke lehet, ami megintcsak WTFet teremt. És aki kiszáll ebből az mit mondjon? Hiszen csak azt érzi, hogy ő ezt valahogy nem szeretné. De mit? A saját kényelmetlen érzéseit? Arról a másik mit tehet?

Na, szóval igazán abba gondoltam bele, pár ismerősöm mesélése alapján, hogy amikor valaki váratlanul eltűnik az éltünkből annak többféle oka lehet. Lehet, hogy mi magunk vagyunk a probléma gyökere (náha áldozatok, néha agresszorok vagyunk, sokszor magunk sem tudunk róla), lehet valami kommunikációs probléma, talán el se mondtuk, nem éreztettük, hogy ő fontos, nem sikerült érteni egymást, és persze lehet a másik menekülése. Sokszor biztos szar alak, aki a könnyebb utat választja, néha meg szegény ott görcsöl, aztán csak mennek a napok és végül nem tud már kijönni belőle, már csak az marad, hogy nem jelentkezik, mert napok vagy hetek után amikor végre rendbejött magával, már mit mondjon? Felnőni ilyen szar dolgokon keresztül lehet. Sajnos. :( Empátia, felelősségvállalás, és fejhajtás ennek a Sors nevű valaminek. Mielőtt bárki is félreértené amit írtam: Nem a te hibád, ha a másik eltűnik! Nem érdemelted meg, hogy fájdalmat okozzanak neked! Csak el akartam mesélni, hogy erre sincs egyetlen sablon, egyetlen egzakt magyarázat.

#ghosting #kapcsolat #felelősség #őszinteség #kommunikáció #09-01

[angelofghetto]

Értem, hogy elméleteket kell felállítani, és okos magyarázatokat kell találni, és azt is értem, hogy egy kellemes élmény közben repül az idő, míg mondjuk egy szájsebészeti műtét alatt szinte vánszorog, de ezt a fejtegetést kicsit erőltetettnek érzem.

Gyerekkoromban számomra lassan telt az idő, mert olyanokat csináltam, hogy órákig feküdtem a fűben, bámészkodtam, mászkáltam a haverokkal, vagy csak ültünk a téren egy padon, a panelban a lépcsőn, a fejünkből kinézve, vagy elsötétített szobákban hangosan Pink Floyd-ot hallgattunk félnapokon át. Mindenre volt idő. Aztán mikor megszülettek a gyerekeim, iszonyú sokfelé szakadtam, állandóan vészhelyzeteket kellett megoldanom, mindig történt valami, és valahogy nem tudtam figyelni az időre, mert elsodortak az események, és csak csodálkoztam, hova lett 20-30 év. Mindez pont ellentmondani látszik az írásban felállított elméletnek.

Azt látom, az idő leginkább a civilizáció betegsége, és állandó készültségben, feszültségben tart, és elidegenít a saját belső ritmusunktól, a természeti környezet ritmusától. Régen a Nappal kelt-feküdt az ember, a kinti-benti munkák és a pihenés aránya is igazodott a nappalok-éjszakák eltérő ritmusához. Ma télen-nyáron vekkerre kelünk, és határidők között vergődünk.

Néha kimegyek az Állatkertbe, és elnézem az állatokat, ahogy lustálkodnak, esznek, játszanak, és legtöbbször halál nyugodtak, tojnak a világra. Olyankor az én problémáim is valahogy olyan elhanyagolhatónak tűnnek.

Elvégre az lenne az életünk célja, hogy jól érezzük magunkat benne.

[mindigradvagytam]

A férfi akit szerettél, megjátszott, önző színész.

Szemfényvesztő, női érzésekkel játszó bűvész.

De ha komolyabbra fordulna, már rohan mint a szélvész.

Majd jön a lelkiterror, "ha ebből a kapcsolatból kilépsz!"

Hiszen a polcon te vagy a legjobb ereklye.

Ilyet máshol hiába is keresne.

Megmutatja az élet vele milyen is lehetne.

Érted ha akarná sokkal többet is tehetne.

Csak ő szeret ágyat váltani hetente.

Kiszínezve meséli a hazugságot a szemedbe.

Bárcsak ilyen embert soha nem ismertem volna.

Talán jutott volna idő nála valami sokkal jobbra.

És nem lettem volna egy hazug szerelem fogja.

Most pedig boldogabb sorokat írhatnék ezekre a lapokra.

#mindigradvagytam #magyar #sajat vers #fájdalom #szerelem #elengedés #boldogság #hazugság #önző #kapcsolat #színész #elveszett #saját írás #írás

[oceandrive0]

Mindig van bennem egy olyan érzés, hogy ez az élet lesz az utolsó életem.

Érzem és tudom, hogy mindannyian bolyongó lelkek vagyunk, akik testből testbe szállnak, hogy megbűnhődjenek és megtalálják a boldogságot. Nem hiszek a véletlenekben. Azt viszont tudom, hogy egyszerűen muszáj vagyunk úgy élni, hogy ez az élet az utolsó életünk. Minden percét ki kell használni, mert az idő nagyon gyorsan rohan. Csak egyszer vagyunk húsz évesek.

#gondolat #magyar #magyar gondolat #sajat gondolatok #saját gondolat #gondolataim #élet #szerelem #mindennapok #szövegek #saját szöveg #magyar szöveg

[depressedbitchyeah]

Az első szülinapodat együtt töltöttük..

Tavaly leláttamoztad a felköszöntésem..

Idén már egymásra sem nézünk..

..hogy rohan az idő..

#szülinap #születésnap #vége van #vége

[adriikelemen]

Kezdjük újra

Küldd el,hogy milyen gyönyörűen rajzolsz,reagálok rá.Megosztok egy insta storyt egy szomorú zenéről,írdd,hogy öntsem ki a szívem.

Igen,így kezdtük mi.Mindenre emlékszem..hogy is tudnám elfelejteni életem legboldogabb fél évét.

Mesélj nekem

Mesélj arról,hogy mi történt veled azalatt az idő alatt,amíg nem beszéltünk.A legapróbb dologtól kezdve a legnagyobb problémádig,hisz tudod..megbeszéltük,hogy én mindig itt leszek. Meghallgatlak,mert rám számíthatsz akkor is,amikor senki nem akar és nem tud megérteni.

Minden egyes este kint ülök ott,ahol legelőször találkoztunk kettesben..a lépcső jobb oldalán,mert a bal oldal az a te helyed.Istenem..mennyire boldog voltam azután az este után,még el sem köszöntél,de már azt vártam mikor látlak újra. Egyszer,ha úgy döntesz keresnél,ott megtalálsz.

Talán hajnali 1 óra lehetett múltkor,ébren voltam én is,te is.Arra gondoltam,hogy biztos megéheztél/meg fogsz éhezni,de lusta vagy ahhoz,hogy lemenj enni.Gondolom még mindig olyan vastag szelet sajttal eszed a szendvicset.Ja és remélem,hogy eszel rendesen,mert nagyon úgy tűnik,hogy fogytál.

Szinte minden reggel látom a kis hasonmásod iskolába menni..tényleg rád akar hasonlítani.Sajnálom,hogy most kerültem csak közelebb a húgodhoz is.Örömmel tölt el amikor rohan hozzám egy ölelésre vagy csak integet az autóból.Annak meg kifejezetten örülök,hogy az egyik legjobb barátod kedvel,fontos dolgok ezek számomra. Hálás vagyok,hogy általad ilyen embereket ismerhettem meg!

4napja folyamatosan veled álmodok,valószínűleg ez csak azért lehet,mert minden második gondolatom rólad szól és nem pedig azért,mert hiányzom neked.Így megint egészen nehezek a napjaim.Nem tudok és nem is akarok másra úgy gondolni,ahogy rád!

És igen,most én lehetek a legszánalmasabb,hogy ideírok minden ilyen dolgot és valószínűleg nem is fogod ezt észrevenni,talán majd csak hetek múlva,de muszáj volt ezt a pár sort leírnom:) Hiányzol!❤️

[keresztyandras]

Csak semmi fine dining

Iván Gizella >Jézusom, mindjárt itt a húsvét! Annyira rohan az idő, hogy el sem hiszem, ismét eltelt egy év! Mintha tegnap lett volna, hogy aranytojást festettünk az unokákkal, vagy hogy kalácsot dagasztottunk. Isten bizony, olyan, már már azt gondolom, valaki lopja az időnket. Úgy rohannak az esztendők, mintha egy szuperszonikus repülőgépben ülnék, s a hangsebességnél is gyorsabban száguldanánk…

View On WordPress

[count-me-in]

A lassúsággal nincs semmi baj. A természetben körülötted milliárdnyi dolog mozog lassú tempóban, ahogyan azt kell. Egyetlen virág sem rohan máshová. Egyetlen hullám sem tolakszik a part felé idő előtt. Még ha az eső gyorsan zúdul is, időbe telt, amíg ez az erő felgyülemlett.

Remélem, továbbra is vágytok a változásra, a gyógyulásra és az átalakulásra, és azt is remélem, hogy nem feledkeztek meg a talajról a lábatok alatt. A fölöttetek ragyogó Napról. A szélről, ami körülöttetek fúj. Ez is változás. Ez is jelentőségteljes.

Legyen ez az évszak olyan, amilyennek lennie kell. Hagyd, hogy úgy formáljon, ahogyan formálnia kell téged. Bízz: nem kell minden pillanatban a növekedésed miatt aggódnod, hogy tudd, még mindig azzá válsz, akinek lenned kell. Nincs szükség aggodalomra. Akkor is fejlődsz, amikor nem gondolsz rá.

[bdpst24]

Nem pusztán anya-lánya kapcsolatot ápol Onyutha Judit és lánya, Panni

Nem pusztán anya-lánya kapcsolatot ápol Onyutha Judit és lánya, Panni

Az egykori időjós úgy véli, igazi baráti viszony van kettőjük között. Judit és gyermeke sok időt töltenek együtt, legutóbb egy wellnessfürdőben élvezték egymás társaságát. Igazi hölggyé cseperedett Onyutha Judit lánya, Panni, aki idén érettségizik. „Panni most 20 éves, eszméletlenül gyorsan rohan az idő mellettünk. Lázasan készülünk az érettségire, Panni nyelvi előkészítőre járt, és év vesztes…

View On WordPress

[grave-ofthe-fireflies]

"Azóta is fáj ránéznem arra a bisztróra.

Ott mondtad, hogy kezdjük újra.

Ez sem volt komoly gondolat felőled.

Ahogy a kezemet fogtad,

Szívemet megnyugtattad.

Maradni akartam,

Ott abban a pillanatban.

De az idő rohan,

És én arra te a másik irányba.

Ölelés búcsúzóul,

Alakod lassan elhomályosul.

Azóta sem mentem a bisztró közelébe,

Ahogy te sem az életembe."