Tumgik
#sírások
chatondelune · 1 year
Text
2022 - Kezdetek
2022 az az év volt, ami eleinte csodásnak ígérkezett. olyan jól indult, és egyre csak úgy éreztem, hogy minden kezd a helyére kerülni. sőt, úgy tűnt, hogy végre nyugalom és boldogság lesz úrrá az életemen. de mindig visszatért a nyugtalanság, a szorongás, újra és újra felbukkantak. két mosoly között hosszú sírások és rémálmok. tele volt félelemmel, hogy elveszítek embereket. vagyis főleg inkább egyet...
aztán valahogy a születésnap környékén volt egy nagyobb megnyugtatás, és mindenkinek azt mutatta, hogy odaértem, ahova kellett. belül meg majd' szétszakított az az érzés, miszerint már nem sokáig tart majd ez az egész. és nem is tartott. vége lett egy szempillantás alatt, én pedig az első sokk után megnyugodva azt hittem, mehet ez másképp is, csak ne érjen teljesen véget. és próbáltam ehhez tartani magam...
közben emberek jöttek és mentek, már a neveket sem tudom, voltak igazán felejthetők és kevésbé emlékezetesek. persze voltak, akik... nos, nem hagytak épp jó érzést és emlékeket maguk mögött. de emelt fővel tovább sétáltam. voltak, akik több napot is megéltek, aztán eltűntek a ködben, én pedig nem értettem, mit ronthattam el. talán túl sok voltam. vagy épp nem elég...
akadt olyan is, sajnos, aki bár ne lett volna. aki nem értette meg a szavakat és a tetteket sem, mert lényegtelen volt számára. én pedig hirtelen nem tudtam, hogy miért, de lefagytam. aztán rájöttem, hogy azért, mert irányítás alá kerültem, még ha csak a pillanat töredékére is. mert pont ez alól szabadultam, és visszazuhantam a szakadékba, pedig épp csak kimásztam onnan. és fájt...
fájt, mert önmagam csalódása lettem, és csak-csak visszakúsztam a "ne legyen vége, bár soha el sem kezdődött"-höz. ott voltam, de nem maradt belőlem semmi. és megint ott voltam, miközben üressé váltam. és azt hittem, ez már örökké ilyen marad...
akartam valami ugyanilyet, de előre lefektetett játékszabályokkal és határokkal. el is indult valami. de hiába szabályok és határok, ismét úgy tűnt, ez sem így, sem úgy nem megy. és egy kicsit megint elvesztem. lényegében kedvem sem volt tenni már ennyiért sem...
mindig visszakanyarodtam ahhoz a bizonyoshoz, de a legutolsó alkalommal a testem is megálljt parancsolt, nem csak az eszem. sok volt. és nem elég. ezért azóta sem láttattam magam. és ez így a legjobb...
néha-néha azért felbukkantam, de valahogy semmi nem kötött le. semmi és senki. még Te sem. talán csak azért nem, mert én hittem, hogy unalmas vagyok, és miért is érdekelnélek. néha-néha felbukkantam, és Te ott voltál. és kíváncsi lettem. Rád. és kellemesen csalódtam. aztán talán megbántottalak vagy csalódtál, mert nemet mondtam, mert pihenni akartam, fáradt voltam. talán csak én éreztem úgy, de aztán szemrehányásként megjelent a nemleges válaszom. Te pedig mégis jöttél, amikor már ezt hittem, Téged sem érdekellek - csupán azért, mert túl sokszor fájt, és nem akartam fáradtan megint fájdalmat okozni önmagamnak, Neked meg csalódást...
november 7. a kezdetünk dátuma. és azóta is csodának tartalak Téged. bármit is hiszel Magadról, csodálatos vagy. és mindaz, amit másban láttam, vagyis inkább hittem, hogy láttam, megvan Benned. és fogalmad sincs, de olyan földöntúli érzés, amikor a takaró alatt összebújva elalszunk. ahogy Magadhoz szorítasz. teljességgel megszűnik minden probléma, és csak a pillanat van. a pillanat, Te meg én...
és tudod, az, hogy akkor nemet mondtam, mert pihenni akartam... azóta is bánom, de azóta az esetek legnagyobb százalékában Téged választottalak és nem a pihenést. a Veled töltött idő sokkal fontosabb, mint az, hogy aludjak 6-8 órát. fontosabb, minthogy ne pörgessem túl magam. mert imádok Veled lenni. imádok ott ülni Melletted, nézni, ahogy játszol és hallgatni Titeket. imádok a kanapén besüppedve elaludni, miközben sorizunk vagy filmezünk, aztán azt hazudni, hogy nem is aludtam el... annyira. imádom, hogy nem akarok tökéletes lenni Melletted, mert tudom, hogy tökéletlenül is......
nem akarod, hogy megváltozzak. azt akarod, hogy önmagam legyek. és kezdek visszatalálni a hangomhoz is, hála Neked. és Melletted nem is félek önmagam maradni. és ebben Te segítesz nap mint nap.
0 notes
hallotszivufiu-01 · 2 years
Text
Nem tudom mi tévő legyek! Tanácstalan vagyok… talán én gondolok túl mindent..! Annyira távol érzem magam tőle szét szakít ez az érzés… néha el szaladnék messze ahol senki se talál rám! Szeretem!. minden percben jobban szeretem.. néha fáj néha már magam se tudom.! Nem akarom elveszíteni! Fogalmam sincs mit tegyek.! Mi lenne a helyes? Annyira más volt minden.. most jöttem rá hogy a mondás IGAZ! Ahogy az idő múlik úgy változik minden!. Hiányoznak a régi napok, csókok, ölelések,órákon át beszélgetések,hülyülések, az együtt sírások, a nevetések, az együtt töltött boldog percek,órák!. Össze szorul a torkom alig kapok levegőt!. Megöl a félelem, a gondolat hogy már nem én vagyok az igazi számodra! Szeretném vissza kapni a régi szép időket annyira boldogok voltunk!. Mi változott? Mit tettem?
K.B🥺❤️
Tumblr media
0 notes
Text
Megváltoztam, hogy szeress
Elérted amit akartál,
Hála neked semmi sem fáj. 
Bennem semmi sincs már,
Az érzéseimmel te is meghaltál.
Hála neked semmim sincs már,
Hisz a mindenem te voltál.
Igaz Téged hibáztatni kár,
Hiszen semmi sem a te hibád.
Mindenért engem okoltál,
Pedig nem is okoztam galibát.
Mindig csak a rosszra fokuszáltál,
És minden jó dolgot csak kidobtál.
Azt hittem benned bizhatok,
Le akartam venni álarcom.
Aztán jöttek a csalódások,
Majd a sok éjszakai sírások.
Tudtam és szeretem minden hibád,
Te engem pedig csak bántottál.
Engem kislánynak tartottál,
Aki neked hála felnőtté vált.
Melletted némává váltam,
Igy csendben csodállak.
Én még mindig imádlak,
Csak kicsit megváltoztam.
~csakegyidegen~
👽👽👽
8 notes · View notes
egyrandomgondolat · 4 years
Text
Párnába elfojtott sírások, melyek kitöltik az éjszakádat...
411 notes · View notes
senkise320 · 3 years
Text
Szenvedés 2.0
4.hét:
Már nem olyan erős a fájdalom, de még mindig szeretem . Időközben beszéltünk pár szót. Állítólag minden a régi, na persze...Van valaki aki felkeltette az érdeklődésem, de őt keresem benne és benne nincs meg az akit keresek. tehát marad az önsajnálat, az utálat és az egész estés sírások. Majd egyszer túl leszek rajta...egyszer...talán...fényévekkel később.
11 notes · View notes
losingmymind6 · 4 years
Text
Hiányzol
Hiányoznak a mindennapos beszélgetések
A belsős viccek
A titkok, amiket csak ketten tudunk
A hajnalig tartó lelkizések
A közös sírások, mert szar az élet
Bárcsak ne múlt volna el
951 notes · View notes
fucksworld · 3 years
Text
A mindennapi sírások tesznek tönkre engem.
7 notes · View notes
yeyjj · 4 years
Text
Sokkal jobban vagyok, mióta nem vagy az életem része. Sokszor érzem a mai napig, mintha nem is gyógyulnának a “sebeim”. Úgy érzem néha, hogy csak helyeben toporzékolok, vagy éppen két lépést előre megyek, négyet hátra. De ez rendben van. Ez a g y ó g y u l á s folyamata. Miután átmegyek ezeken a hullámvölgyeken, erősebbnek érzem magam mint valaha. Annyiszor hibáztattam magam, és nem fogadtam el mind azt amit tettem. A sok gyötrődés, a minden napi sírások. Kínoztam magam. Azonban rájöttem, hogy ez rendben van. Mind ebből tanultam, és építkezem. Megteszek mindent magamért. Megmutatom, hogy igen is erős vagyok, és képes vagyok véghez vinni mind azt, amiben senki sem hisz. Sokkal jobb vagyok egy “sírok egy ember után akit szeretek, egészen addig amíg vissza nem jön és reménykedem, pedig ő hagyott itt” felfogásnál. Te is lehetsz jobb. Csak rajtad áll. Sírhatsz. Bőghetsz. Bánthatod magad bárhogy. Ez is rendben van. Én is végig mentem mind ezen. Szeretném ha tudnád, hogy az vagy aki csak lenni szeretnél. Nem egyszerű. Ha az lenne mindenki boldog lenne. Ha lehetünk boldogak, miért választjuk a szomorúságot? Én a boldogságot választom. És kiállok mellette. Kiállok magam mellett.
-büszke vagyok arra, aki most vagyok
227 notes · View notes
Text
029.
Azt hittem, ha majd nem találkozunk, akkor majd talán szép lassan elfelejthetlek. Hogy majd elfelejtem milyen érzés, amikor a fülembe suttogsz, vagy amikor a lábaidra támaszkodva közelebb hajolsz hozzám miközben beszélgetünk. Hogy majd egyszer nem fog megdobbani a szívem, amikor kimondod a nevem, vagy amikor ártatlanul összeér a bőrünk, nem fog elállni a lélegzetem. Azt hittem, hogy majd elkopik a reflex, és nem fogok automatikusan lábujjhegyre állni, ha valaki megölel. Hogy majd egyszer csak nem fogom többet érezni az illatod. Azt hittem, hogy majd csak egy szép emlékként fogok gondolni az autódban folytatott beszélgetéseinkre a házunk előtt. Azt hittem, hogy idővel könnyebb lesz. Azt hittem, hogy meg fogom úszni éjszakákon át tartó sírások nélkül. Azt hittem, hogy te is egy vagy csak azok közül, akikbe azt hittem, hogy szerelmes voltam. De nem, kedvesem,te vagy az egyetlen, akibe igazán szerelmes voltam valaha. De nem lehetek a tiéd. Mert gondolom, egyszerűen megint csak elrontottam valamit. De kérlek tudd, én... Szeretlek.
341 notes · View notes
kibaszott-karma · 3 years
Text
Random rámtörő sírások.
1 note · View note
Text
Április.
Teljesen máshogy képzeltem el ezt a hónapot. Az érettségi előtti utolsót. Azt hittem majd csupa pörgés lesz, kapkodás. A tabló, a bankett a ballagás leszervezése a mindennapjaink lesznek, azt hittem már a tételeimet fogom ezerrel kidolgozni. Azt hittem, hogy még egy picit lehetünk elviselhetetlenek és szemtelenek a suliban. Azt hittem leszünk még mi AZ az osztály, hogy picit még különlegesek lehetünk magunknak, hogy picit még sírhatunk és nevethetünk együtt. Úgy képzelem, hogy a ballagási ruhán már vagy ezerszer összevesztünk volna és még mindig nem tudnánk dönteni. Úgy képzelem, hogy az ofő még utoljára jókat bosszankodna a sok panaszon miattunk. De úgy képzelem, hogy közben mosolyogna mert ő tudja kik voltunk 4éve és azt is hova jutottunk. Sírtunk volna a ballagáson, mi amúgy is ilyen nagy sírósak vagyunk. Borzalmas lett volna az osztály videónk, lebuktattuk volna magunk, hogy miket is csinaltunk ebben a 4 évben igazából. A banketten ahelyett amit elterveztünk, hogy majd jól megmondjuk a magunkét az összes tanárnak úgyis csak nosztalgiáztunk volna. Viszont amég ezekre a lezáró eseményekre készültünk volna addig együtt lehetünk volna. Úgy ahogy megszoktuk, néha unva az órákat, néha a padon ugrálva egymást túl kiabálva, néha csak ültünk volna a padban egymás mellett, mind egészen máshol járva fejben. Sírások, nevetések, összeveszések, kibékülések, pletykák, tanulás, tervek hogy hogy uszuk meg a dogákat, késések, szerenádok, meccsek, pályázatok, kiállítások, osztály programok, szervezések, egymásra találások, igéretek, bulik, péntek esték, közös stresszelések és még mennyi , de mennyi elveszett pillanat.
Annyi dolgunk lett volna még.
hiányoztok
136 notes · View notes
Text
Párnába elfojtott sírások, melyek kitöltik az éjszakádat..
38 notes · View notes
Text
Megint kezdődik előröl ez a kibaszott szarság komolyan azt hittem, hogy ennek végre vége, de tévedtem megint csak:
Éjszakai sírások, folyamatos fáradtság, ami baszik elmúlni. Nem lehet hozzám szólni, mert rohadtul nem akarok beszélgetni senkivel. Minden egyes nevetés, mosolygás, hülyéskedés a barátaimmal kínszenvedés és legszivesebben üvöltenék a fájdalomtól.
4 notes · View notes
hangzatosbaromsag · 4 years
Text
MINDENKINEK, AKINEK SZÜKSÉGE VAN RÁ
Hej. Biztosan neked is van olyan időszak a múltadból amit szivesen enfelejtenél. Nyomasztó lelkiismeretfurdalás, depresszió, éjjelbe nyúló sírások, csalódás, magány.. megvan? De gondolj bele ki lennél ma, ha ezek nem történnek meg? Ha nem veszel össze vele, ha nem méssz világgá, ha nem mondod ki, ha nem bánod meg, ha nem tapasztalod meg, ha nem történik meg veled, ha nem veszíted el őket, ha nem éled át.. Ugyan az az ember lennél ma aki vagy?
Lehet, hogy épp most tapasztalsz meg valami igazán embertpóbálót. Lehet hogy padlón vagy, nem tudsz, és nem is akarsz felállni. De ha vége, minden jobb lesz. Jön majd a megérdemelt boldogság. Megtanulsz egy életre való leckét, és az emlék mindent megszépít majd.
7 notes · View notes
Text
Annyi minden van mögöttünk.
évek,napok,hónapok az idő amit mi együtt töltöttünk..
S emlékszel ?
Melletted voltam mikor más még nem volt ott, hajnali hívások,együtt sírások
Majd végül megnyugvások
Fáj minden kósza gondolat
Fáj bele gondolni hogy talán sosem lesz köztünk semmi
Fáj minden nap látni téged úgy hogy nem vagy velem
Fáj és nem akarlak elveszteni...
Megbántottál párszor de még ugyan úgy szeretlek
Mond hogy te is érzed
és én veled megyek
Nekem mindegy merre csak veled legyek
Csak adj egy esélyt
én fogom a kezed
és ott leszek veled
2 notes · View notes
Álomba sírások
152 notes · View notes