Tumgik
#saját vers
theblackwolf01 · 14 days
Text
Tumblr media
Meggyullad a cigi, és a parazsa száll,
A széllel együtt, a szívem is egyszer hazatalál.
Elkerült a boldogság kék madara már,
Nem hiszem, hogy a sarkon valaki... még valaha vár...
TheBlackWolf
33 notes · View notes
liketwins · 2 months
Text
Magom
Egészen hozzászoktam, hogy kussban maradjak Pedig megfogadtam pár évvel ezelőtt már magamnak Hogy többé nem hagyom, nem veszhetek el másban Önmagamat hamarabb megtalálom tíz emberben, százban Mint a saját testemben Nem vagyok most rendben A valómat kívülről belülre teremtem És nem fordítva Nem az lesz a világom, amit belül megélek Aki én vagyok, az annyi, amit rólam beszélnek Belépek a másikba, elhagyom az ént És másról már tudnék írni három kisregényt De hogy én mit érzek, hogy én mit tudok Egyszer megmondom neked, ha belőled kijutok És visszatalálok a magba. Magamba. Laktam-e már valaha bennem?
23 notes · View notes
softicyhuman · 1 month
Text
Hajnali hidegben a dohány
Múlandó jobbanlét
Talán tíz percig, ha tart
Nem tudod mikor kell újra
De addig nem is érdekel.
13 notes · View notes
rimnelkul · 2 months
Text
Szerelem
Ha rólunk írok Nem kell szót reszelgetnem: Vers, ahogy vagyunk
12 notes · View notes
egyrokacsodaorszagban · 3 months
Text
szülők
sok dolgot tanultam apától.
ő mutatta meg például,
hogy az életben semmi sem
örök és állandó.
de nem lehetett volna
- persze csak úgy kérdezem -,
esetleg, de úgy mégis,
hogy halál nélkül
pipáljuk ki ezt a leckét?
sok dolgot tanultam anyától.
ő mutatta meg például,
hogy az életben erővel
minden túlélhető.
de nem lehetett volna
- persze tudom a választ -,
esetleg, azért mégis,
hogy apával együtt
pipáljuk ki ezt a leckét?
18 notes · View notes
veszelyesenelni · 7 months
Text
Tán a jövő meséjét nem képes hallani még a lélek,
Minden jogom megvan, hogy csak jót reméljek.
Hisz tudod, őrangyalaim eddig se henyéltek.
Lássuk mit hoz még a temérdek.
20 notes · View notes
Text
Mélység
Miért nem segít senki?
Ha szólítom, miért nem felel?
Elvesztem itt a kéklő végtelenben
Kérlek segíts! – már nem érem el
Az alját – körös-körül csak végtelen
Mindent befedő kékség
Átmos a fejemen, a mélybe nyom
Nyújtanám kezem – nem tudom
Sikoltanék, de nem lehet
Sós ízű kéz a torkomon
Marja a számat, marja a bőrőm
Hörögve tisztulok az élettől
Nyújtanám kezem – nem tudom
Csak Őt érem – csak Ő van ott
Azt mondja ne félj, kezed fogom
Vigyora csupasz csont
Lehúz a mélybe
Nézek az égre – van olyan?
Minden kék, részvéttelen
Hideg kék – reszket a csontom
Ég a torkom, láng emészt fel
Szövetet marja, megtöri húsom
Sértetlen vagyok, mégis süllyedek
Apró buborékokban látom az életet
6 notes · View notes
rebirth-666 · 2 years
Text
Csak sodródunk a magány habtengerén...
103 notes · View notes
theblackwolf01 · 7 months
Text
Tumblr media
Az emléked eltűnt, de olykor megmaradt.
A seb utánad elévűlt, de volt, hogy felszakadt...
Sokszor bennmaradt... a lelkemben,
Hogy Te voltál és vagy még az EGYETLEN!
TheBlackWolf
28 notes · View notes
liketwins · 2 months
Text
Igazságok Álltunk egymással szemben, éppen fél méterre Pisztolyt fogott rám, egész közel, miért tette? Az emberek végig nézték az egészet kétkedve De én egy percig sem aggódtam, mert nem illett a képletbe Elképedve tapasztaltam; lövés érte a gyomromat De nem a golyó ölt meg, hanem a gondolat Hogy ez az ember nem az, mint egy pillanattal ezelőtt. Megbíztam benne, és nem tartottam szem előtt Hogy A világunk illúzió, és az ember hozzá idomul És ami az egyik percben még igaznak bizonyul Az egy csettintésre szertefoszlik Mi nem foszlik szét; összeomlik A sok álarc összeporlad A jó és rossz, mi összeolvadt, Most világosan elkülönül Egy vélt új igazság körül
14 notes · View notes
rychrd · 7 months
Text
Minden
Hisz a kedvencem a minden!
A csendes szélben,
ebben a nagy üres térben,
A puszta létben, s minden erényben.
Vakító fényben élve, a végsőkig reményt remélve.
Így torzul világnézetünk, sápadtan magunkba nézhetünk, miként tört össze mindent.
Csak azt kérem ami jár, de ha jár a minden, hát zsebre vele
Elég abból is csak a fele, az alja és a teteje.
Csak ameddig nem leszek vele tele.
Járványként terjed a kapzsiság, kiszemelve a lefelé konyuló faág.
Szarka vadan rá száll, gondolva ezért úgysem kár.
De ha minden jár, abból is csak a legjobbat akarom.
Tudás, csalás s az egész világ, korlátlan hatalom.
Tenni amit tenni akarok.
Legtisztább földeket bejárni, lehetetlent elvárni úgy, hogy ne kelljen elválni.
Cukornál édesebb csókokat, amire az egész világ büszkén bólogat.
Esőben eljárni romantikus táncokat
Magunkra zárva a láncokat.
Tudtán adni a tudatlan tudatnak
Föld alatt hiába kutatnak a tulajnak
Dicső ragyogás, kellemes szárazság utáni zápor.
Való tudat szakadás, s a függőség okozta padlón kaparás.
Legjobbat megkapva, bele is rokkanva a súlya alatt.
Emberből maradt apró cafat,
Ütemezett dobogása pompásan hangzik, mint a leglágyabb dallam.
Hallani a csendet is a zajban,
Felcsillant egyetlen villám a viharban.
Átjárja elméd és elemészt, mit sem sejtve kutatod a sötét részt.
Valótlan és valóság közötti rést bejárva.
Szeretem a mindent
Fentről nézve mégis komfortosnak tűnik itt lent.
Egyszerű minden mi tökéletes, s a tökéletes ami több, mint egyszerű és kellemes.
Nem egoizmus tudatni mennyit érünk
És nem önbizalom hajtogatni mit is kérünk
Hisz minden pillanatban magunkért élünk.
Én vagyok a minden.
Hiába nézel, nem érsz el.
Nem érinthetsz, szádra sem vehetsz.
Tilalom tombol végig, elsöpörve földrengésként amit csak ér
9 notes · View notes
rimnelkul · 4 months
Text
Négy mester
Csillagszemű, örök figyelő, Gyors és feszes, rugalmas erő.
Csapott vállon gránit koponya, Száz dimenzió kalandora.
Csontos fegyelem, felhúzott falak, Árnyakba burkolt, szikár alak.
És a negyedik, aki mindenben más Nyári szellőn ezüst csillanás.
15 notes · View notes
egyrokacsodaorszagban · 2 months
Text
ezaszerelem
ha te lennél a Carmina Burana tételei
közé erőszakolt büfészünet,
hiába kínálná Ókovács Szilveszter térden állva,
az Opera Café némán visszhangzó
falai között a pogácsát,
inkább maradnék veled,
egy üres nézőtér bársonyülésében
hallgatva félórányi csöndedet.
10 notes · View notes
hazugszavaid · 2 years
Text
Elmúltál
Már nem nézek Rá mielőtt alszom
Mégis van, hogy könnyek csillogtatják arcom
Néha eszembe jutnak a közös percek
Már nem Rólad szólnak a versek
Isten veled, Te Csoda </3
149 notes · View notes
dopeforme · 2 months
Text
Anyám, ahelyett, hogy jobbá váltál volna,
Ugyan azt adtad, amit te kaptál kiskorodban.
Kérdem én mi a fasznak szültél meg?
Megértés helyett a traumáid hegyét adtad át nekem.
Soha nem kaptam meg amire vágytam,
Cserébe láttam ahogy a testvérem az egekben szállhat.
Utálhattam volna ezért, de nem.
Le nézhetett volna rám néha, él e még ez a kis fasztarisznya..
Most el mondom, hogy meghaltam, többször is.
Nem mintha érdekelt volna ez akárkit is..
"Csak sajnáltatod magad" azt mondod?
Akkor nézd, ahogy szépen lassan szétfoszlok.
Én már itt nem kapok levegőt, hiába kapkodok érte,
Csak azt szerettem volna utoljára, hogy azt mond megérte..
De úgy tűnik itt a vége.
Prokaj Petra 2024.03.05
4 notes · View notes