#segítek

[banatostenger]

„Tartsam mindenkiben a lelket de bennem ki tartja??“

#feladom #magyar iras #fájdalom #szomorú #faszomatmár #elegem van #magyar #mindig ez van #ti #segítek

[fajdalmasejszaka]

Mesélj egy kicsit,hidd el, hogy könnyebb lesz.

Tue 9/13

#magyar tumblisok #idezet #sajat #gondolatok #elmulik #sajatposzt #beszélgessunk #mesélj #mondd mi bánt #segítek

[magikus-miccentyu]

Úgy döntöttem, esküvőszervező leszek. Szia uram, esküvő érdekel?

#ha bárki esküvőre készül szóljon ingyen vállalom #de tényleg #míg elvégzem a képzéseket #de már most nagyon szívesen segítek megszervezni az esküvőt #van már tapasztalatom

[zoeeozzoeeoz]

A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.

#napi én off

[thisisnotadiehardmovie]

Szóval azt kérdezi, hogy hogyan vettem rá magam, hogy elmenjek pszichológushoz. Huszas éveim elején két nagy krízis is volt az életemben. A két krízis közepén felkerestem 2 különböző pszichológust 2 különböző témában. Minden alkalommal leoltottak a picsába. Emlékszem, ahogy ültem a nő zuglói háza előtt a kerítéspadkán és egy szokatlanul józan pillanatomban arra gondoltam, hogy az ülésen azt sikerült megtanulni, ha én nem segítek magamon, ez a nő biztos nem fog.

[diogenesz2020portugal]

Ha nem bírjátok megenni, én segítek.

📌 Cais do Ginjal - Cacilhas - Lisboa

#lisboa #dream_dealer_lisboa #lisboncolors #lisboacolorida #lisboamaravilhosa #ruasdelisboa #coresdelisboa #segredosdelisboa #streetphotography #lisbon #dog #labrador

[csakszavak]

Mikor azt mondom, “segítek”, nem arra gondolok, hogy majd én megoldom a problémáidat, helyetted. Arra gondolok, hogy támogatlak és bátorítalak, amikor szükséged van rá. Hogy bármi is történjék, itt leszek és segítek megoldásokat keresni.

#magyar tumblisok #magyar idézetek #magyar tumblr #tumblr quotes #idezetek #tumblr #sajat iras #saját érzelmek #sajat erzes #quoetes

[csacskamacskamocska]

Kamra

Tegnap azon gondolkodtam, hogy talán ideje lenne bevallanom Logannek, hogy hazudtam neki. Vagy mondjuk úgy, tévedésben tartottam. Hogy én egyáltalán nem vagyok egy beszélgetős ember. Hogy amit látott, azt csak a szerelem tette velem. A valóság az, hogy egy csendes, molyolós valaki vagyok, aki mindig is jól elvolt egyedül. Aki nehezen is teremt kapcsolatot. Aki nem kér segítséget, és egyáltalán nincs mindenre embere, akit ugraszthatna. Nagyon sok dolgot rettenetesen nehezen oldok meg. Gyakran szorongok és fáj a gyomrom attól, hogy valamit el kell intéznem vagy beszélnem kell valakivel. Persze, félelmetes nekem az is, hogy egyszercsak felnézek a kis dolgaimból és ott állok teljesen egyedül. Igyekszem ápolni a kapcsolataimat. De mindig rettegek tőle, hogy aznap lesz-e majd kedvem a találkozáshoz. Amikor benne vagyok, akkor már jó, de amíg odaérek... uh. :( :( :( Szóval minden menjünk ide vagy oda vagy csináljunk ezt vagy azt, az nekem feladat. A kérés is. És a visszautasítások nem az egomat sértik, csak a készségemet koptatják. Nem ilyennek ismernek. Egyszer egy játékban az volt a kérdés, hogy milyen része lennék a lakásnak... Az győzött, hogy a nappali. A család héderel, jönnek a vendégek, stb, stb. Persze, volt, aki szerint a hálószoba.... :D És volt egyetlen ember, aki azt mondta, a kamra. Őszinte felháborodással magyarázta a többieknek, hogy de nem látjátok? Odamész, kinyitod és MINDEN van benne. Valahogy így van ez tényleg. Bárkivel találkozom, szívesen mesélek arról, amiket látok vagy amiken gondolkodom, amin nevetek. De csak egy szerelmes kamra megy utánad, hogy néééézd, néééézd mennyi minden van itt, egyél, vegyél, a tiéd! Kedves embernek tartom magam, szívesen segítek, együttműködöm, támogatok és lelkesítek. Azt gondolom, hogy erre szüksége van az embereknek. Ezért gondolják azt, hogy én mindent el tudok intézni, mindenhol ott vagyok, folyton nyüzsgök és nagykanállal habzsolom az életet. El kéne mondanom, hogy nem így van. Vagyis nem kéne elmondanom mert teljesen mindegy, hogy hogy van. Inkább csak magyarázatként. Hogy nem azért nem írok, mert már nem szeretem. Vagy nem érdekel, hogy mi van vele. Elfáradtam a színlelésben. Elfáradtam a kivett és visszarakott dolgok sokaságában. Hogy nem kell semmisem, nem jó semmisem. Azt gondoltam, hogy talán, ha hálószoba lennék, jobban szeretnének. Vagy ha konyha, enni mindenki szeret, vagy a nappali, a dolgozó, a TERASZ. De ne már egy kamra, kicsi, hűvös, senki sem büszkélkedik vele, hogy van egy KAMRÁja. Pedig van itt minden, a porszívótól a kagylókonzerven és aprószögön át a baracklekvárig. Kamra vagyok. Nem túl nagy és elég csendes. Jó, néha tényleg elég nagy a rumli idebent. De ha valamit betettél, meg fogod találni.

#kamra #07-25

[kontrollszumma]

Van egy viszonylag új kolléga, túl 2-3 hónapon, szóval mondhatjuk hogy a csapat teljes jogú tagja. Nem gyakornok, nem is kezdő. Hivatalosan. Több mint 1 hetet baszott el egy olyan feladattal amit amikor úgy döntöttem hogy rendben segítek nézzünk rá megoldottunk együtt 6 óra alatt. (nem a kódbázis-ismereten múlt hogy gyorsabban ment) Aztán még 2 napot rááldozott a "tesztírásra" és ma leadta review-ra. Nem nekem, mert szerinte tudta hogy rajtam ez nem menne át. A közös problémamegoldásból ottmaradt log kiíratások (hello panda, amit tesztszövegnek szánt), random plusz sorok, rosszul rendezett commit-ok és innen látom hogy ez bizony kurvára nem fog úgy működni ahogyan kéne. (90%-os megoldással hagytam ott, hogy innen csak be tudja fejezni) Oh igen, tesztek amúgy nincsenek. Valószínűleg a szükségesnél jobban felkúrtam magam ezen. >:(

#eletem

[kepeslajoska]

Hivatalosan is megnyitja a kampányt Orbán Viktor, gondoltam, egy kicsi segítek neki egy régi szlogennel

[haromponthet-reloaded]

Ritka esetek egyike, amikor én mondom, hogy adok bőröndöt, sőt, segítek csomagolni. Nem kell visszajönniük

[zoeeozzoeeoz]

Vevőnek segítek belépni valahova, ahonnan nyomtatni szeretne. Kicsit már be van állva, de próbál pontos lenni. Egy ponton megakadunk.

Én: Mi a felhasználó neve? Be kéne írni.

Ő: ÁÁÁ.......

Én: Nézek rá értelmesen.

Ő: 3db Á

Én: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ......

Ő: Nemnem, csak 3 db Á , mint András!

Én: Á, mint András?

Ő: Igen.

Én: Nézek rá értelmesen.

Ő: 3 db Á mint András, ékezet nélkül....

Én: Ááááááááá, köszönöm!

..........nem akarok beszélni róla......:D

[egyhercegnofeleseg]

Képzeld el

A konyhapulton ül, kezében egy pohár vörösborral. Kint havazik, de bent meleg van és biztonságban vagytok. Megpróbálsz vacsorát készíteni, de az aranyos, kicsit részeges kuncogásoktól virágok nyílnak a mellkasodban. Féloldalas mosollyal arcodon a lábai közé állsz. Kezeit óvatosan a derekadra helyezi, és megcsókolja a kipirult arcod minden részét

Minden csók egy igéret; szeretlek, vigyázni fogok rád, rendben leszünk, segítek mindenben ami kell, együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.

[szupertibi]

Még egyszer utoljára segítek baloldali barátaimnak:

Az emberek nem azért szavaznak a Fideszre, mert a propaganda miatt nem tudják, hogy Lölő mindent ellop és hát O1G maga is szereti a pénzt, meg a klientúrát is etetnie kell.

Ezt mindenki tudja, hiába nincs kinyomtatva a ZINTERNET vidéke, az ENBEREK ugyanis ennek ellenére szavaznak a Fideszre. 

És megmondjam miért? Mert az ellenzéket annyira utálják, hogy egy SZARBÓL KÈSZÜLT HÓEMBERre is leszavaznának ellene.

És mivel az ellenzéktől ugye nem lehet várni, hogy leváltsa magát, a sok hasznos hülye (pl. Tibor) meg akik ebből az ellenzékből élnek (pl. Vincenték) pedig sosem fogja erre kényszeríteni őket, marad a Fidesz.

Ez van faskókáim.

[otthonzulles]

Orbán beszédéből az is kiderült, hogy ez az átrendeződés azért zavarja őt, mert ez keresztbe vágja a stratégiai elképzeléseit.

Segítek: itt arról van szó, hogy egy hatalommániás, napóleon-szindrómás, szociopata fasz attól fosik, hogy oda kerül az EU ~1,5% lakosságú és ~1,5% GDP-t megtermelő ország, ahova való: egyszerűen a helyére. Mert ez a bohóc még mindig azzal kel, hogy Scholz-cal meg Macronnal egyenrangú játékos. Hát kis haver van egy rossz hírem. Ez egy fába szorult féreg vergődése.

#hárommillió magyar országa

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismerés��ért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

#élet #önismeret #önszeretet #elismerés #szeretet #kapcsolatok #03-30