Tumgik
#semmi vagyok
banatostenger · 8 months
Text
„A szívem helyén egy tátongó lyuk van, amit már senki nem tud begyógyítani. “
145 notes · View notes
kocsmahercegno · 9 months
Text
Próbáltam mindenkinek a legjobbat nyújtani, de csak szálka lettem a szemekben.
@kocsmahercegno
129 notes · View notes
Text
És akkor ott.... Nem számított hogy más is ül mellettem a kocsiban, hogy esetleg meglátják hogy mi van; össze törve zokogtam, és nem tudtam nem arra gondolni hogy mennyire kibaszottul fáj. Hogy mennyire kevés múlt azon, hogy minden úgy alakuljon ahogy azt elterveztem.
De hát az élet úgy szép ha zajlik, nem?
30 notes · View notes
nemakaromnelkuled · 2 years
Text
Mikor már annyira rosszul vagy,hogy senkinek nem mersz szólni mert azzal jönnek hogy tuti nem igaz...
60 notes · View notes
Text
"Hát de ebben én nem tudok segíteni sehogy sem"
Ha egy kicsit érdekelnélek tudnád hogy az is sokat segítene ha csak meghallgatnál...
~csakegyidegen~
👽👽👽
2 notes · View notes
sophiestears · 2 years
Text
Rettentően fáradt vagyok. Bármennyit alszom, nem tudom kipihenni magam. Sokszor 8-9-10 óra alvás után fáradtabban kelek, mint ahogy lefeküdtem. Mi a csuda van velem? Talán nem vagyok jó helyen? Nem jó irányba próbálom terelni az utam, az életem? Mi merít ki ennyire? A jelenlegi munkám lehet a gond, vagy hogy nincs időm olyasmivel foglalkozni, amit imádok csinálni? De már azokhoz sincs kedvem. Semmihez sincs kedvem. Nincs semmi motivációm. Úgy érzem egész nap csak úgy lennék a semmiben. Úgy érzem, hogy semmire nem vagyok jó...
18 notes · View notes
alom-kep · 2 years
Text
Kívülről vágyom már egy komoly kapcsolatra de belülről olyan mintha még nem állnék rá készen!
10 notes · View notes
cyb3rmind · 1 year
Text
Sokszor elmész mellettem, ott, ahol már nem is járok veled...
3 notes · View notes
tunderilona · 2 years
Text
i thought about going back to the theater in september and getting paid the same amount of money and i got blinded by rage
2 notes · View notes
jeghideg-lelek · 2 years
Text
Ha elhagysz engem, órákon belül találkozunk Odaát.
3 notes · View notes
banatostenger · 11 months
Text
Az arcom rezzenéstelen
De a szívem ordít…
26 notes · View notes
borderline-story · 1 year
Text
Ez egy kibaszott hosszú nap volt. Nem aludtam valami sokat, reggel egyetem, utána különóra, majd pszichológus, ahol ki kellett hogy beszéljem a különórát és ismét az “elbaszott kapcsolataim a fiúkkal” volt a téma. Ezt követően pedig megnyertem magamnak az unokaöcsémet teljes felügyeletre, így tartottam magam, ott kellett lennem. Na de most. Most érzem, hogy ez egy kibaszott hosszú nap volt. Néha úgy érzem, hogy sok ez nekem. Erre a hétre legalábbis biztosan sok volt, hogy hétfőn is és ma is felidéződött, hangosan kimondtam, sokat bent is tartottam, vesézgettük, újra átéltem azt a sok szörnyűséget a fiúkkal. Tényleg undorodom magamtól. Olyan mocskosnak érzem magam. Undorító. Azt érzem, hogy mindig ebben a szégyenben kell élnem, minél többet emlegetem, minél több ember tudja, annál gusztustalanabb. Képtelen vagyok az intimitásra, ma is egy rohadt érintéstől és kedvességtől bepánikoltam. Azt érzem, hiába próbálok változni, irányítani a helyzeteket, tiszteletben tartani a határaimat, odafigyelni magamra, ezek a helyzetek mindig megtalálnak és én újra és újra ugyanazokba a hibákba esem bele. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy sohasem fogok tudni “egészséges” lenni, ahogy a pszichológus mondta, meg kell tanulnom bánni a nőiességemmel, de ezzel kapcsolatban is így érzek, nekem ez sohasem fog menni, sőt én nem akarok nőies lenni, nem akarom felhívni magamra a figyelmet, láthatatlan akarok lenni, nem egy kibaszott tárgy, egy kirakati bábu, amin szabadon legeltethetik a szemüket a hím egyedek, hogy aztán úgy mocskolják be a szavaikkal és tetteikkel, ahogy csak a kedvük tartja. Azt érzem, hogy ennek a súlyát nem bírom el, ha ilyen a világ, én nem akarok a részese lenni. Szó szerint el akarok tűnni. Tudom, hogy most biztosan túlzok, hiszen nagyon fáradt vagyok, de most így érzek. Ebben kellene elaludnom. Ez az érzés ebben a pillanatban valós. És nehéz. Annyira elkeseredtem, érzem a torkomban a sírást. Olyan tehetetlennek érzem magam. Nem megoldás és “biztos nem ezt akarom bla bla bla” de annyira de annyira szeretnék holnap reggel nem felkelni. Kínzó ez az érzés.
0 notes
zoeeozzoeeoz · 2 days
Text
A szomszédomban lakik két idős nő. A fiatalabbik 65 éves, az idősebbik az Ő Anyukája, aki 85 éves. Az idősebbik néni már nagyon rég óta nem járkál ki a házból sem, a lánya szokta a teraszra kiültetni néha, mikor jó idő van. A fiatalabbik, a múlt héten rosszul lett, pont akkor értem haza, mikor elvitte a mentő. Két napig semmi mozgást nem tapasztaltam tőlük, de aztán megláttam az idősebbik nénit leselkedni a függöny mögül. Átcsengettem hozzá. Nagyon lassan nyitott ajtót, nem is engedtem hogy lejöjjön a lépcsőn nekem kaput nyitni, inkább vissza mentem, és kerítésen keresztül kérdezgettem. Kiderült, hogy a lánya enyhe szélütést kapott, saját maga hívta ki a mentőket, nem tudja mi van vele, mikor jön haza stb. Nem tudom a telefonszámát, a néni azt sem tudta melyik kórházba vitték. Kiderült azóta nem evett, nem ivott Ő sem. Megkértem, dobja át a kulcsokat, hogy át tudjak menni hozzá. Átmentem. Találtam a hűtőben neki zöldséglevest, megmelegítettem neki, megette. Megnéztem a hűtőjét, szendvicsnek valók voltak neki, kidobáltam amik lejártak, és vittem át neki friss kenyeret is. Van egy kutyájuk is, kértem, hogy engedje ki őt a kertbe, el lesz majd ott, ne legyen láb alatt, és majd etetem kerítésen keresztül, amíg haza jön a lánya. Eltelt 2 nap, ismét semmi mozgás. Csengetek, semmi. A kulcsokkal bemegyek, néni ül az ágya szélén, valamit motyog. Feleszmél hogy bent vagyok, megörül nekem, kiderült azóta nem evett, hogy én 2 napja átvoltam. Csináltam neki szendvicset, majd segítettem neki fürdeni, rendbe tenni magát, meg közben kérdezgettem, hogy hol van a telefonja. Gondoltam azon csak megtalálom a lánya telefonszámát, és valahogy előkerítem. Meg is mutatta hol van, szerencsére nem volt lezárva,sem lemerülve, viszont volt kismillió nem fogadott hívása. Tudtam hogy hívják a lányát, és tőle is volt sok nem fogadott, uh felhívtam. Szegény lánya annyira megörült a hívásnak, hogy sírva fakadt, aztán aggódni kezdett hogy én szóltam bele, elmondtam neki mi a helyzet anyukájával, mondta hogy pont ezért aggódott, mert tudja hogy csak akkor eszik ha adnak neki, meg tjdkpn semmit nem tud egyedül megcsinálni. Ekkor mondta nekem hogy Ő meg enyhe szélütést kapott, de hogy elvileg pár nap múlva haza jöhet. Megadtam neki az én számomat, azon elér, én is őt most már. Szóval onnantól , mostanáig minden reggel munka előtt átmentem a nénihez, megreggelizttettem, rendbe tettem, bekapcsoltam neki a tévét, tettem be neki a hűtőbe ebédet, amit sajna soha nem evett meg, hanem este vacsira én melegítettem meg neki, megfürdettem, lefektettem. A gyógyszereit és adagolását megtaláltam az egyik szoba asztalon, arra rákérdeztem a lányánál, hogy valóban az, és hogy adhatom neki. Ma reggel jött haza a lánya, pont mikor jöttem el a nénitől. Nagy volt az öröm köztük, sírva köszönte meg, hogy segítettem anyukájának. Mondtam neki hogy kajára ne legyen gondja még, főztem friss húslevest, meg a néni tökfőzeléket kért, uh az is van a hűtőben, jut mindkettejüknek. Potyogtak a könnyei. Mondtam vásárolni se menjen, írja össze mi kell, és meghozom este neki, csak küldje majd át a listát telón. Mikor mondtam h ne zokogjon, mert felmegy a vérnyomása, azt mehet vissza a kórházba, akkor abba hagyta, megölelgettük egymást, elköszöntem, este jövök. Egész jó állapotban volt a fiatalabbik néni, uh szerintem ezután már csak majd a bevásárlásban kell nekik segíteni, de ez csak tipp részemről. Szokott netezni/rendelni/stb, uh lehet abban sem kell. Majd kiderül. Szól segítek. Ha nem szól, rákérdezek. Majd este beszélgetek vele, hogy rendezzünk valami szociális ide járó segítő ápolót nekik. Bár régebben mondta nekem a fiatalabbik néni, hogy ha úgy hozza, beköltözik a közeli idősek otthonába, de amíg él az anyukája nem fog. Majd ha egyedül marad. Na majd este szóba hozom ezt a témát is neki.
363 notes · View notes
csacskamacskamocska · 2 months
Text
Van egy nagy üvegem
egy kávésüveg, tele tízforintosokkal. Anyukám gyűjtötte vagyis dobálta bele az aprót a pénztárcájából, hogy ne húzza a táskáját. Meg, nem az a fillérekért kotorászós fajta volt, inkább az, aki kicsapja az ezreseket. Rátarti, kicsit teátrális. Mindegy milyen volt, már teljesen mindegy. Most csak egy 45 kilós demens nénike, aki mindent udvariasan megköszön. Ez maradt meg végül, ez a jólneveltség. Bár nem tudom hol szedte fel, nem odahaza. A nagyszüleim nem voltak jólneveltek vagy különösebben udvariasak. De anyámat neveltették, gimnáziumba járt, főiskolára is akart menni. Nem lehet tudni hogyan lett volna jobb, mert amit akart megcsinált így is. Tőle örököltem. Már nincs gond vele. Alig beszél, azt is valahogy gyermekien. És már nem is tör össze amikor meglátogatom. Könnyebb is így, gyakrabban is megyek. Örül nekem. Azt hiszem, azt gondolja vagy úgy érzi, hogy az anyukája vagyok. Megetetem, rendberakom a körmét, a haját, mesét olvasok neki. Közben utolsó morzsáig megeszi amit viszek, aztán visszagömbölyödik az ágyába. Elégedett. Szóval van nekem ez az üveg tízforintos. Ebből szoktam a munkahelyemen kávét meg csokit venni éjjel az automatából. És, ki lehet engem nevetni, minden alkalommal megköszönöm az anyukámnak. Mintha direkt nekem gyűjtötte volna, mintha a kávét vagy csokit éppen ő adná nekem. Megköszönöm, és hálával gondolok rá. A napokban rájöttem, hogy el fog fogyni, már csak negyedig van pénzzel az üveg. Nagyon megijedtem. Ha elfogy, többet nem kapok tőle semmit. Akkor elvesztem azt a gondolatot, hogy az anyámtól kapok valamit. Másoknak, akiknek él az anyukája, jut egy ölelés, egy simogatás, egy ebéd, egy telefonhívás. Nekem sok éve semmi. Ott álltam a kávéautomata előtt, és tudtam, hogy hülye vagyok, hogy minden szenvedés forrása a saját fejemben van, hogy képzelgés, felesleges érzelgősség, az egész játékot én találtam ki. Az eszemmel tudtam, de mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy amíg van pénz az üvegben, addig anyu, az aki még megismert, még gondolt rám, velem van. Azóta nem az üvegből veszem ki a pénzt a kávéra, hanem a saját tárcámból. Aztán majd néha, ha nagyon szükségét érzem, majd veszek az üvegből. Amikor igazán mélyen rám tör a magány. Amikor félek annyira egyedül érezni magam, hogy még az a csoki vagy kávé se jusson, amit megköszönhetek valakinek.
191 notes · View notes
riariahistoria · 21 days
Text
Endre László
amúgy kettő van ezzel a névvel, ugyanabban a világháborúban.
az egyik a fajvédő magyar politikus, akinek 1944ig a legnagyobb tette az hogy lobbizása nyomán a Zsidó nevű települést (semmi köze a zsidósághoz, ahogy Bugyinak sincs a fehérneműhöz) Vácegresre változtatják. funfact, a lakosság egyöntetű tiltakozása ellenére, ők ismerik a saját történelmüket. sajnos azonban az 1944 márciusában megalakuló Sztójay-kormányban, belügyi államtitkári poszton emberünk leteszi névjegyét az asztalra. Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködve oroszlánrészt vállal a magyar zsidóság kifosztás-gettó-deportálás fémjelezte népírtásában. Szálasi alatt kormánybiztos, végre felért a kétes csúcsra.
(itt azért említsük meg Baky László, a belügy politikai államtitkárának és Ferenczy László csendőr alezredesnek a nevét. ők a "három Laci" akik igazán sokat tesznek azért hogy meg lehessünk sértődve magunkra, mert ugye mi ott se voltunk, nem a magyarok csomagolták össze a magyarokat rekordidő alatt, rugdosták fel azokat vonatra, osztották szét a bútoraikat és kerestek nőkben családi ékszert. nagyapa jó ember volt aki párás szemmel mesélt a cselédbálokról meg tanított minket két ÁVHnak írt spiclijelentés között célbalőni, amit majd a szemetek közé kaptok koszos lipsik)
a hadihelyzet szerencsétlen alakulása miatt (ki hitte volna hogy mégsem nyernek a németek?) 1945 márciusában Németországba menekül. amerikaiak fogják el és szívesen passzolják vissza Magyarországnak. 1946. március 29én, a Nagy Ignác utca 1. szám alatt rúgják ki ezen Endre László alól a stokedlit miután a háborús bűnei miatt halálra ítélte a Népbíróság.
a másik egy csendőr. első világháborús katona az orosz fronton, majd fogságban, később vöröskatonaként a románok ellen harcol (ez nem volt egyenlő a kommunista vagyok-kal), még később csendőrként szolgál. tartósan és lelkiismeretesen, így 1939ben Csillaghegy (ami nem Budapest része még) csendőrparancsnoka lesz.
sok gennyes szaralak között feltűnik az egy normális, szóval amikor odajutunk hogy gettósítás Endre László kitünteti magát azzal hogy ember marad. kérdés nélkül oszt utazási papírokat és mindenki számára lehetővé teszi a Budapestre való átjelentkezést (akik élnek vele jellemzően túlélnek, hiszen Budapest az egyetlen ahol végül nem történik meg a deportálás), illetve a csillaghegyi gettónak a külső őrzését biztosítja, tehát atrocitások ott nem történnek. ha meg vki megszökik hát megszökött, mit lehet tenni, nézd a fákat fiam, azok legalább nem mozognak ide-oda. a gettó deportálásának napján személyesen vesz ki 11 embert vegyes házasságukra hivatkozva és később igazolást szerez nekik, a többiért annyit tehet hogy legalább élelemmel és viszonylag jó körülmények között szállnak vonatra.
a Csillaghegyen a háború elején létesített lengyel internálótábor - amiben zsidó és keresztény menekültek élnek - nyilvátartását nem adja át a Gestaponak és köszönhetően annak, nemcsak informálja a lengyeleket a szarzivatar érkezéséről, de 1944 decemberében egyenesen elszabotálja a deportálásukat, az ottani lengyelek mind életben maradnak.
ha kell, saját házában bújtat üldözötteket, úgy hogy felesége meg 3 gyereke is van - a "nem merem belájkolni a Pottyondy-videót, mert mi van ha a gyerek iskolaigazgatója meglátja és akkor majd Bencus talán csak négyesalát kap hittanból" világban élve azért ez igen ottvan. hát persze hogy feljelentik, kap is nyilasrazziát, de nem igazán sikerül felvennie a korszellem tempóját (zsidóbútort, aranyékszert tessék!), a háború végéig egyre vakmerőbb dolgokat húz meg (pl. a Csillaghegyen átvonuló, a bombázások miatt már gyalogmenetes transzportokból simán kivesz embereket) és úgy 3-400 embert ment meg, zsidókat és keresztényeket, magyart és lengyelt, politikait és átlagot.
ez az Endre László a háború után igazolva van a megmentettek által, így szolgálhat tovább rendőrként, végül is egész életében ezt csinálta. 1951ben mégis kirúgják a csendőrmúltja miatt és a nyugdíj lehetőségét is megtagadják tőle. az Óbudai Hajógyárban dolgozik mint segédmunkás, és 1971ben hal meg.
egyébként a csillaghegyi gettó a csillaghegyi Téglagyárban volt. ott ma egy szokványos, unalmas lakópark áll. barátaim pár éve kinéztek ott egy eladó lakást és nagyon lelkesen beavattak a Kiscsillagban (ez egy csillaghegyi étterem) a főétel alatt a meglepibe, holnap utaljuk a foglalót, itt lakunk majd héves madárcsicsergésben. én meg cserébe a desszertnél elmeséltem nekik a gettó meg a két Endre László történetét. jó részletesen.
Zuglóba költöztek.
175 notes · View notes
Text
Tudod, eléggé egyszerű ember vagyok amúgy. Nem várom el, hogy le hozd nekem a csillagokat az égről, hogy hegyeket mozgass meg értem. Csak szeress. Ennyit kérek csak - semmi mást.
368 notes · View notes