#sokat jelent

[r3vx]

Nagyon köszönöm, hogy szebbé, sokkal szebbé tetted a születésnapomat! ❤️❤️❤️

#boldogság #barát #köszönöm #sokat jelent

[hagyjalmarafaszba]

Amikor egy teljesen idegen társaság, jobban odafigyel rád mint a barátaid. Apropó, a barátaid..akik azt sem tudod hol vannak éppen xd

#tarsasag #legjobb érzés #új társaság #újrakezdés #legjobb barát #koszonom #sokat jelent

[anne-is-confused]

Hello kezi' csókolom, a terror fanartod tartja bennem a lelket.

Bort, búzát, békességet 🙇

köszönöm testvérem, ezer áldás szálljék rád🙏🙇💕

#tbh bennem is csak a terror fanartgyártás tartja a lelket....... 2 hét mulva kipak and that balcony over there is looking very jump offable #de komolyan nagyon sokat jelent hogy ennyi pozitív visszajelzés jött a kis agymenéseimre #szóval ja csók és ölelés :) #anna answers

[melanieph321]

Dominik Szoboszlai x Black Reader - First Sight Part 7/8

Sharing You

This story is about the night reader met her boyfriend Dominik and the series of crazy events that led up to the beginning of their love story.

Enjoy!

You weren't the biggest fan of football, but you loved watching Dominik play. However, after a couple of months of dating you had to come to terms with the fact that you weren't the only girl with eyes on him.

"Dominik, Csodálatos voltál!" (Dominik, you were amazing!)

Girls would come up to him in the street, asking for pictures. Pictures with their arms around your man, kissing his cheeks.

"Olyan régóta néztem, ahogy focizik. Te vagy a kedvenc játékosom." (I've watched you play fotboll for so long. You are my favorite player.)

Dominik would never say no to signing autographs for his fans. It was a blessing and a curse.

"Köszönöm édesem. Ez sokat jelent nekem. (Thank you sweetheart. That means alot to me.)

It was during your first time in Hungary, Dominik's home country, that you realized that the fans here had no mercy idolizing your boyfriend. Especially the girls who basically pushed you aside to get to him, not even considering or respecting the fact that he had a girlfriend.

"You okay, you seem so quiet?"

It was past dinner time. Dominik's parents had invited you to their home, excited to finally meet you. Of course, there was the slight shock seeing as you were black and not white, something you had expected upon arrival. Dominik however, was eager to show you off, telling his parents how hard you had worked to study and become a nurse. His mother was a retired nurse herself so the two of you got along well despite the slight language barrier. Although dinner was great, Dominik could tell that your mood wasn't all that cheerful when it was time to go to bed.

"That girl...." You said.

Dominik let out a sigh, already suspecting what events of the day you were reffering to. "What girl? There was alot of them." He said.

"You know who I'm talking about." You were sitting on the edge of the bed, with Dominik already laying down, tucked in and ready to turn off the lights.

"That girl you let kiss you on the mouth."

"Y/N, she didn't kiss me on the mouth."

"Yes she did Dominik, I was there remember? I saw it with my own eyes."

"Okay, she slipped me a kiss. So what? You know how some fans can get." He said,  trying to justify a behavior that clearly hurt your feelings.

"You could have said no." You muttered. "Or pushed her off of you."

"Y/N." He sat up in bed, running a hand down his tired face. "You know I couldn't have done that. Those girls are some of my biggest fans."

"I am your biggest fan Dominik. Me, your girlfriend." You turned to him with tears in your eyes.

"Y/N?"

He wasn't much for arguing. You wouldn't count this as your first fight, since most dilemmas evolving you and Dominik would always end in tears for you, whilst Dominik stayed true to being the calm and rational one in the relationship.

"Come here." He said, pulling you to lay down with him in bed. You did so willingly, your head resting upon his naked torso.

"What's this really about?" He asked,  stroking your hair.

"I dunno." You muttered. "I guess I'm just tired of sharing you with the world."

This had been your biggest fear stepping into this relationship and it had finally come true. The fact that being with Dominik required alot of demands, whilst Dominik being with you required zero demands. You didn't know how to feel about that. Dominik had warned you about it a long time ago, saying it wouldn't be easy, but that it would be worth it. The question you had been asking yourself lately was just that: Was it forth it anymore?

"Are you tired of being with me?" He asked. Just the fragile tone of his voice broke your heart. "No. Never." You shook your head, sitting up in bed.

Dominik looked to you with big eyes, his hand stretching towards your face, thumb rubbing your cheek. "I love you. Have I ever told you that?"

You nodded.

"Yes?"

"Yes." You chuckled. "Evetytime I doubt that you do."

"It's become often lately, hasn't?" His eyes faltered towards the pattern of the sheets in his boyhood bedroom.

"It has and I'm sorry. You don't deserve to...."

"No, Y/N." He raised his head, hand cupping your chin. His plump lips pouted towards your own. "You don't deserve to feel in doubt when it comes to my love for you. As of now I shall remind you each and everyday that meeting you was love at first sight. I fell in love with you the second you introduced yourself in Sami's apartment that night. The second you said your name I desperately tried embedding it in my brain. However, your face and your beauty was already embedded in my heart."

You batted your eyes at him, baffled by his stoic words. Then you snorted. "Are you done?"

He grinned. "Yes, I'm done playing Shakespeare. Can we have sex now?"

"Please." You giggled.

Dominik rolled you over to lay on your back, adjusting your thighs to wrap around his waist.

"Your parents?" You whispered.

"Just don't scream when I make you come."

"Wow, what a gentleman."

"What?" He laughed. "You've got a better idea?"

"Yes, because I remember you being the loud one."

"Is that so?"

"Yes. Now shut up and let me sit on your face."

The End

Part 8, which will be the epilogue, is out tomorrow!

#fanfiction #football imagine #footballer imagine #footballer x reader #football angst #dominik szoboszlai #dominik szoboszlai x black reader #dominik szoboszlai x reader #dominik szoboszlai imagine #dominik x reader #liverpool fc

[hobbygilda]

Kovács Bálint: Tényleg megéri?

Kútvölgyi Erzsébet, a nagyszerű színész úgy gondolja, Marton László még élhetne, ha nem vádolják meg szexuális zaklatással – erről beszélt Veiszer Alinda műsorában, ami a Patreonon meghallgatható. Mielőtt bővebben is reagálnék, először csak ezt az egy mondatot szeretném kijavítani, nem törődve még a dolog igazságtartalmával sem. Helyesen tehát: Marton László még élhetne, ha soha nem zaklatott volna nőket szexuálisan. Fel sem merül bennem, hogy egy olyan nagyszerű életpályát maga mögött tudó értelmiségi, mint Kútvölgyi Erzsébet valóban arra akart volna utalni, amit a helytelen mondat jelent: hogy nem a bűn elkövetése a probléma, hanem a bűn leleplezése.

De akkor át is ugrok a mondat igazságtartalmára, jelesül arra, hogy nincs neki. Az újságírás egyik alapszabálya – törvényi kötelezettsége –, hogy amennyiben valaki nem hozza nyilvánosságra egészségügyi állapotát, akkor az újságíró sem teheti meg, így habár rég tudtuk, soha nem írhattuk meg, hogy Marton László már halálos beteg volt a botrány kirobbanásakor, tehát sajnos nem, nem élhetne ma már. (Természetesen nem vitatom, hogy a stressz felgyorsíthatja egy betegség lefolyását, de újra mondom: a stresszt a bűnök elkövetése okozta, a leleplezésük csak az időpontot határozta meg.)

Kútvölgyi sokat beszél a műsorban ízléstelenségekről, és talán épp ez: ízléstelenség lenne azokra a mondataira reagálni, amelyek sajnos egyszerűen butaságok (például valamiféle abszurd összefüggésbe hozni az áldozat Sárosdi Lilla és az elkövető Marton tehetségét vagy technikai tudásának mértékét azzal, hogy szabad-e leleplezni a bűnöket), vagy amelyek láthatóan tárgyi tudás hiányából fakadnak (például hogy Kútvölgyi, mint oly sok kommentelő, a bűn és a vád között eltelt idő nagyságát hozza fel problémaként, nem tudva, hogy a traumák jellemzően évtizedekre elraktározódnak, akár időlegesen ki is törlődnek, és nem tudva a konkrét ügyről, hogy Sárosdi Lilla már sok-sok évvel korábban is rengetegszer elmondta a történetét Martonról, csak épp mindenki legyintett rá, mint afféle erős színházi büfében mesélt sztorira).

Kútvölgyi viszont feltett egy kérdést a műsorban: „Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát?” Erre viszont könnyen tudok válaszolni.

Egyrészt: ez a szituáció köszönőviszonyban sincs a zaklatások valóságával, hiszen azok nem magasabb hierarchikus pozícióban lévő nők (elismert, nagy színésznők) és a hierarchia legalján lévő kisemberek (egy tévéstáb valahanyadik operatőre) között játszódnak le, hiszen a szexuális zaklatás soha nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól, és a valamiféle hatalommal rendelkezők követik el a hierarchiában alattuk állók ellen. Ráadásul nem egy stáb előtt, hanem legtöbbször olyan helyzetet teremtve, amelyben az áldozat kevésbé tud menekülni: hogy csak Marton László saját példáinál maradjunk, egy bezárt autóban, egy bezárt igazgatói irodában, egy szigorúan meghatározott menetrendű próbán, a sötétben. Másrészt: ha mindezek ellenére mégis elképzeljük ezt a szituációt, akkor az a válasz, hogy épp akkora bűn lenne az operatőrtől ez a felszólítás egy munkahelyi szituációban, minden konszenzuális előkészítés nélkül, hogy érdemes legyen felülvizsgálni miatta, az adott operatőr dolgozhat-e a jövőben még emberekkel együtt, alkalmas-e a feladata betöltésére, alkalmas-e egy presztízsműsor felvételére. És ha a vizsgálat úgy találja, hogy nem alkalmas, akkor bocsássák el a pozíciójából, és a szakma többi tagjának védelme érdekében hozzák nyilvánosságra, mi történt. (És szerintem nem egyszerűen csak „ízléstelen” lenne, ahogy Alinda válaszolt Kútvölgyinek.)

Ahogy Marton Lászlóval is épp ez történt – egy egészen kis időre, hiszen emlékezzünk, egy évvel a botrány kirobbanása után több hatalommal rendelkező férfi színiigazgató is elmondta, szegény Martonnal hogy kiszúrtak, és újra rendezhetett, újra maga mellé ültethetett a sötétben fiatal nőket anélkül, hogy valaha is felvállalta volna a tetteit, és felelősséget vállalva értük valóban bocsánatot kért volna értük, valamiféle garanciát vállalva arra, hogy többet nem tesz ilyet.

De nem kell mindezt elfogadni. Nem kell egyetérteni, és arra se köteleznék senkit, hogy nézzen utána a társadalomtudományi és pszichológiai tényeknek. Egyetlen egy valamit tanácsolnék: nem kell minden témáról kifejteni a véleményünket. Van, amit jobb, ha megtartunk magunknak – legalábbis ha egy picikét is érdekel bennünket, vajon nem fogunk újra a szemébe köpni azoknak az áldozatoknak, akik soha nem kaphattak kárpótlást azért, ami velük történt, de újra meg újra meg kell hallgatniuk, hogyan védelmezi az elkövetőt és metaforikusan minden elkövetőt egy-egy tiszteletreméltó személy. Tényleg megéri?

[csacskamacskamocska]

Nekifutok negyedszerre is, ennek a lehet-e 30 évig dolognak

Tegnap három poszt ment a draftba.

Amikor az ember szerelmes, akkor úgy gondolja, érzi, az a teljes meggyőződése, hogy nemcsak 30 évig, de örökké szeretne a másikkal lenni.

Ide teszek egy vízválasztót, csak az olvassa tovább, akit érdekelnek családtörténetek.

Ilyenek jutottak eszembe: baráti házaspár 30+ éve együtt. Ők pl szexelnek, nem is volt soha senki másuk, kicsiszolták a perverzióikat és mellé építettek egy lakóközösséget amiben (az én meglátásom szerinte) optimálisan tudnak élni a saját nyomorukkal. Egyikőjük személyes bajai sem oldódtak meg a 30+ év alatt. De nincsenek egyedül, tulajdonképpen nincsenek rosszul se és elég ideális szerződésnek tűnik az övék. A személyes fejlődésüknek ugyan nem támogatója, de nem is akadálya a kapcsolat. (irigykednem kéne, de valamiért nem megy. Vajon képes-e az ember ennyi év után is elismerő lenni a másik felé? Vajon ez szemlyiségfüggő, hogy oda tudsz-e fordulni úgy, hogy „látod, ezért szeretlek”. Ez mindkettőjükből hiányzik ez a világra és dolgokra rácsodálkozás. Nézed a másikat, és szépnek, jónak látod egy adott pillanatban. Ez csak figyelem, amit nem öl meg az idő. Csak a látás képessége)

Másik házaspár Szintén 30 év. Itt a nő a barátnőm és ő rengeteget mondja, hogy rohadtul unja a férjét, de ez nem jelent semmit, semmi olyan szándékot ami másfelé vinné, ez csak az őszinte igazság, hogy 30 év alatt annyira kiismerte, hogy már az összes beszélgetésüket monológba le tudná játszani. A szex működik. Kicsit uncsibb, ritkább, de egyikük sem keres máshol izgalmakat, ez biztonságos. Az évek alatt felbukkanó személyes hobbiknak utat engednek, támogatják egymást, érzelmileg viszont mindketten visszahúzódóak. Nincsenek nagy csaták. (intelligens páros bár elég furcsa összetétel, a nő irodalmi vonalon mozog, a férje nagyon nem. Kötöttek egy megállapodást és betartják. Részükről ennyi)

Harmadik Ők is lehúztak közel 30 évet majd elváltak. A pasas végig csalta a feleségét, de sosem akarta elhagyni. Ragaszkodott hozzá, sőt, úgy gondolta, hogy nagyon jó a családi életük, a feleségével nagyon jó a szex is, esze ágában sincs ezt felrúgni. De az izgalom az izgalom, intelligensen megoldja, sosem ígért senkinek semmi többet a szexnél, és ezt be is tartotta. Úgy gondolta, hogy a felesége nem tud semmiről. Aztán a feleségének is lett valakije, amit viszont az orra alá dörgölt a pasinak, aki megbántva/megcsalva érezte magát és végül elváltak. (felfoghatatlan volt nekem, hogy a pasi megdugja a szeretőjét, aztán hazamegy és megdugja a feleségét. Nézett rám, hogy persze, szeretem őt. Nekem ez azért nehéz mert még csak meg sem látok másokat amikor szerelmes vagyok, nemhogy szexeljek velük :( Nade mit is hívunk szerelemnek?

Nekem: veled akarok lenni. ott melletted, az életedben benne, a kezemmel elérhető távolságra és benne az agyadban, az ágyadban, a szívedben. Csak te és senki más. Csak én és senki más.

El kell fogadni, hogy másnak meg nem ez!)

Negyedik A kapcsolat bizonytalanul indult, mert a pasinak volt valakije amikor összeismerkedtek, akivel szakított, de az a valaki behazudott egy gyereket, szóval aztán vissza, aztán mégis együtt. És azóta valami számomra csodás életet élnek. Felneveltek két gyereket és az életük egymásról szól. Mindent együtt és egymásért tesznek. Vigyáznak egymásra. Vannak különprogramok, de valójában valami egész különleges szeretetben élnek. Nincs beteges függőség, mindkét ember pszichésen teljesen egészséges, életképes, aktív. Egyszerűen szeretik egymást. (őket irigylem. Amúgy nem gazdagok, sokat melóznak még nyugdíj mellett is, de az értékrendjük azonos, főleg kultúrára költenek. A kapcsolatuk szép és mély. Mindig szeretettel beszélnek egymásról. Semmi cukormáz meg szirup, de jó hallgatni)

ötödik ezt csak áttételesen ismerem, de mégis nagyon megmaradt bennem a maga képtelenségeivel. 15 évig éltek együtt, sosem szexeltek, a nő többször megcsalta a pasit, a pasi nem csalta meg, de sokat emlegette a fiatalkori „igaz” szerelmét, aki vélatlenül épp a barátnőm volt, innen is ismerem a történetet. Aztán a pár szakított a nő boldogan élt valaki más oldalán, de a kapcsolat nyilván mély trauma az életében. A barátnőmmel újra összejött a csávó mert ők egymásnak voltak a feledhetetlen fiatalkori szerelmek. A pasi már fiatalkorában sem szeretett szexelni, hát most sem. Húzták-nyúzták ezt a fiatalkori szerelmi nosztalgiát, ami beteljesülés is volt, meg csalódás is. A faszi masszív alkoholista lett, és gyanús jelei voltak, hogy meleg is vagy jobban meleg mint amennyire hetero. Mindenesetre ezt az életem szerelme beragadást sikeresen kiölte a barátnőmből cirka 5 év alatt. Aztán a pasi részegen elesett és meghalt. (lehet, hogy tényleg a barátnőm volt élete szerelme. Ezek olyan megfoghatatlan dolgok, ezek a beteljesületlen szerelmek. Hiába jön össze felnőttkorban, a szerelem az ottragad abban a fiatalkori állapotban. Egy fiatal nő látványába szerelmes egy tapasztalatlan fiatal férfi. Sosem lesz hasonló érzés az életben. Mert megöregszünk és megtapasztalatosodunk. Azt meg már nem is hisszük, hogy valaki ránk néz, arra amit nem szeretünk magunkon vagy magunkban, és elmosolyodik, hogy úristen milyen szép ez. Mi, baszod, a lógó bőröm, a ráncaim? Én sem értem, de igen. Szóval ehhez valami komoly dolog kell belül. Azt hiszem, nekik ez nem volt meg.)

Ezek a kapcsolatok megélték a 30 évet, de fogalmam sincs mi a közös bennük. Lehet, hogy semmi. Egyszerűen csak vagy sikerül vagy nem a 30+ év együtt. Nekem kétszer nem sikerült. Most mégis azt gondolom, hogy sikerülne.

Máskülönben meg azzal értek egyet, aki azt mondja, hogy minden megállapodás kérdése, a mással szexelés is, és kommunikáció, kommunikáció! Ha elköteleződik két ember, akkor ne várják a csodát, hanem alakítsák a kapcsolatot! Építsék, javítsák, formálják. Ha azért választották a másikat mert úgy gondolták, hogy alkalmas lesz erre, és nem csak azért, mert jól néz ki amikor felül a konyhapultra vagy mert képes felfúrni két polcot. Azért biztos kell egy cseppnyi szerencse is.

#kapcsolatok #30+ év #megcsalás #hűség #szerelem #szeretet #kommunikáció #08-03

[kepeslajoska]

Szele Tamás: Hétezer rakéta

Nagyon nehéz értelmezni azt, ami az elmúlt nap folyamán történt Izraelben. Azt tudjuk biztosan, hogy az országot példa nélküli rakétatámadás érte, a hivatalos források már hétezer rakétát és háromszáz halottat, 1500 sebesültet említenek, az IDF (az izraeli véderő) válaszcsapása a friss hírek szerint 200 embert ölt meg. Mi történt?

Pontosan nem tudjuk megállapítani, az információs káosz elemzése alapján úgy tűnik, a támadás fő tengelye a gázai övezetből indult, de északi irányból, Libanonból is megtámadta Izraelt a Hezbollah – mégpedig egy radarállomást lőttek, régi szovjet aknagránátokkal, ennek az a fontossága, hogy a Teherán által finanszírozott Hezbollah a Hamász oldalán szállt be a konfliktusba – és egy radarállomás támadása mégiscsak tervezett, stratégiai akció, nem indulati alapú. A Hezbollah támadását egyébként az IDF sikeresen visszaverte.

Alapvetően a gázai front a lényeges. Hogy tisztán lássunk, tekintsük, mi a csodával támadott a Hamasz?

Sokféle eszközzel, de a legtöbb Kasszám rakéta lehetett. Ez igazából úgy működött, mint egy terheléses támadás: a Hamász már 2021-ben (és korábban is) azzal kísérletezett, hogy mennyi rakétát kell kilőnie a Vaskupola semlegesítéséhez. A Kasszám rakétának komoly története van. Még 2002. március 5-én lőtték fel az első példányt, addig a palesztin szervezeteknek nem voltak nagy hatótávolságú fegyvereik. A Kasszámot azóta sokat fejlesztették, módosították, a korai változatok 2 méter hosszúak és nagyjából 36 kilósak voltak egy 8 kilós robbanófejjel, a hatótávolságuk pedig valamivel több mint 3 km volt. A mostani verziók 90 kiló körüli súlyúak, a hatótávolságuk 30 km körül mozog, és mintegy 100 ezer forintnak megfelelő összegből elő lehet állítani egyet.

Gázában akadnak – ha nem is túl nagy számban – orosz BM–21-es Grad és kínai Weishi (WS–1E) rakéta-sorozatvetők, sőt, akad náluk néhány iráni gyártmányú Fadzsr -5-ös és M–302-es taktikai ballisztikus rakéta. Ezeket akkor használják, ha egy célpontot tényleg szeretnének eltalálni, vagy még inkább, ha szeretnék azt elkerülni.

Hogyan működik a Kasszám rakéta?

A Kasszám rakéta nagyon rosszul működik. Komoly hadsereg manapság nem is rendszeresítené, ugyanis valójában nem több, mint egy szilárd hajtóanyagú, acéltestű lövedék, voltaképpen cukor és műtrágya keveréke ég benne, robbanófejében egyszerű TNT található. Röppályáján nem forog a saját tengelye körül, így aztán találati pontossága nagyon rossz. Tulajdonképpen csak település méretű célpontokat lehet vele eltalálni – valahol majd csak becsapódik, és a Hamász úgy veszi, hogy bármit vagy bárkit is találtak el vele, az mind tiszta haszon.

Hogyan működik a rakétatámadásokat elhárító Vaskupola-rendszer?

A Vaskupola lényege, hogy egy nagyon fejlett radarernyő érzékel minden közeledő rakétát, ezek pályaadatait továbbítja abba a számítógépes rendszerbe, ami elvégzi az elemzést, és ha lakott területre csapódna be a közeledő eszköz, sebészi pontossággal megsemmisíti még a levegőben egy vagy több Tamir ellenrakétával, melyeknek darabja 11-25 millió forint közötti összegbe kerül. Egy Vaskupola-üteg ára 14,3 milliárd forintnak felel meg, kilenc-tíz működik belőlük, szóval nem olcsó mulatság az izraeli honvédelem, de muszáj költeni rá. Most dolgoznak különben a rendszer továbbfejlesztésén, ami drónok és nagyon közelről indított rakéták ellen is hatásos lesz. Mindenképpen meg kell jegyeznünk: a Vaskupola kizárólag védekezésre alkalmas.

Ezt sikerült áttörni. Világos, hogy a Hamász már régóta azt vizsgálja, mennyi kályhacsövet kell kilőnie ahhoz, hogy a Tamir ellenrakéták elfogyjanak. Ez most sikerült: körülbelül hétezret. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs többé Vaskupola: ez csak annyit jelent, hogy átmenetileg kifogyott a lőszer.

Mit jelentenek a tegnap történtek világpolitikai szempontból?

Az ISW értékelése szerint a Hamász meglepetésszerű szárazföldi és légi támadást indított Izrael ellen, ami évtizedek óta a legjelentősebb eszkalációt jelenti a két fél között. Hamász-harcosok százai léptek át a Gázai övezetből izraeli területre és támadták a közeli határállomásokat, katonai objektumokat és lakóövezeteket október 7-én. A csoport a nap folyamán nagyszabású rakétatámadások sorozatát is indította az övezetből izraeli területre. Ez a hadművelet eddig több száz izraeli civilt sebesített meg és ölt meg. Az izraeli vezetők válaszul a támadást háborús cselekménynek minősítették, és minden jel arra utal, hogy határozottan fognak válaszolni. A korábbi izraeli válaszlépések arra utalnak, hogy Izrael valószínűleg szárazföldi hadműveletet hajt végre a Gázai Övezetben, amelynek célja a Hamász teljes felszámolása. A Hamász vezetői szinte biztosan figyelembe vették ezt a lehetőséget a támadás megtervezésekor. De nincs okuk azt hinni, hogy egy ilyen művelet ellen sikeresen tudnának védekezni, tekintettel az izraeli hadsereg relatív erejére. Ez az észrevétel felveti a kérdést: mi a Hamász győzelmi doktrínája, miben bíznak?

1. A Hamász vezetői arra számíthatnak, hogy az általuk kirobbantott konfliktus kiterjedhet más palesztin milíciákra, valamint Iránra és az úgynevezett „Ellenállás tengelyére” is. Az iráni vezetők ezt a kifejezést – „az Ellenállás tengelye” – használják az állami, félállami és nem állami szereplőkből álló nemzetközi partneri rendszerük leírására. Ebbe a koalícióba tartozik a libanoni Hezbollah, a szíriai Bashar al-Asszad rezsim, a jemeni Houthi mozgalom és számtalan Bahreinben, Irakban, Palesztinában és Szíriában működő milícia esetében, amelyeket Irán mind anyagilag, mind politikailag támogat. Más, Irán által támogatott palesztin milíciák kifejezték készségüket, hogy csatlakoznak az Izrael elleni harchoz, de jelenleg nincs arra utaló jel, hogy az Ellenállás Tengelyének nem palesztin tagjai részt vennének a konfliktusban. Az Ellenállás Tengelye mindazonáltal megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy beavatkozzon, ha vezetői úgy döntenének, tekintettel libanoni, szíriai és ciszjordániai katonai lábnyomukra. Valójában Izrael bekerítése volt az egyik fő motivációja annak, hogy Irán kiterjedt befektetéseket eszközölt a proxy és partner milíciák támogatásába ezeken a helyeken.

Az a tény, hogy a Hamász az 1973-as Jom Kippur-i háború évfordulóján indította el hadműveletét, hitelt ad annak a lehetőségnek, hogy másoktól is támogatást vár Izrael ellen. Annak a háborúnak az volt az egyik legfontosabb jellemzője, hogy Egyiptom meglepetésszerű támadása többfrontos háborút jelentett Izrael számára.

2. A Hamász a jelenlegi hadműveletét az iráni vezetők Izrael legyőzéséről szóló propagandájára alapozhatta. Hossein Szalami vezérőrnagy – az iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) parancsnoka – 2022 augusztusában az eddigi legegyértelműbben fogalmazta meg iráni tisztségviselőként, hogyan lehet Izraelt elpusztítani. 2022-ben Szalami lekicsinyelte a drónok és rakéták szerepét, és ehelyett a libanoni Hezbollah és a palesztin milíciák támogatása mellett érvelt, annak érdekében, hogy azok több szárazföldi műveletet és városi harcot folytassanak Izraelen belül. Szalami azt állította, hogy az ilyen tevékenységek belső elmozdulást generálnának és káoszt okoznának, ami végső soron destabilizálná Izraelt és annak hanyatlásához vezetne. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó a Hamásznak azon döntése, hogy szárazföldi támadást hajt végre Izraelben, és az is, ahogyan ezt tette. A csoport válogatás nélkül gyilkolt, bántalmazott és rabolt el civileket azokban a városokban, amelyeket harcosai elértek, és a cselekményekről képeket és videókat tett közzé az interneten, valószínűleg részben azért, hogy rettegést keltsen az izraeliekben.

3. A Hamász talán arra törekedett, hogy megzavarja az Egyesült Államok vezette tárgyalásokat az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok normalizálásáról. Az Izrael elleni támadás érthető módon ismét az izraeli-palesztin konfliktusra irányította a nemzetközi figyelmet. A szaúdi külügyminisztérium október 7-én nyilatkozatot adott ki, amelyben kiállt a palesztin ügy mellett, és megerősítette, hogy Rijád támogatja a kétállami megoldást. Ez a támadás és bármilyen következményei valószínűleg megnehezítik a normalizációs tárgyalásokat, és késleltethetik, sőt meg is szakíthatják azokat.

Az egyik legveszélyesebb cselekvési irány, amelyet Irán követhet, az lenne, ha az elkövetkező napokban és hetekben valamilyen módon kihasználná a Gázai Övezetre irányuló izraeli összpontosítást. Az iráni vezetők szinte biztosan keresni fogják a konfliktus kihasználásának lehetőségeit, még ha esetleg nem is ők irányították azt. Irán kihasználhatná az izraeli figyelemelterelést azzal, hogy fejlett katonai rendszereket telepítene Libanonba és Szíriába, vagy jelentős előrelépéseket tenne nukleáris programjában. Ez a forgatókönyv jelenleg kevésbé valószínű, mint a többi, de megfontolásra érdemes, mert még jelentősebb eszkalációk vagy geopolitikai változások feltételeit teremtheti meg. A Hamász támadásához hasonló incidensek már nem korlátozódnak arra a közvetlen területre, ahol történtek. Mindegyik magában hordozza a lehetőséget, hogy nagyobb jelenséggé nője ki magát, amely az egész Közel-Keleten, sőt azon túl is érezteti hatását.

Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek ébernek kell maradniuk azzal a veszéllyel szemben, hogy Irán és partnerei megpróbálják kiterjeszteni a Hamász Izrael elleni támadásai által okozott válságot, és el kell kerülniük azt a tendenciát, hogy szűken a Gázai Övezetre és a támadásra adott közvetlen izraeli válaszra összpontosítsanak. Irán évek óta olyan támadó stratégiát folytat a Közel-Keleten, amelynek célja többek között az Egyesült Államok kiszorítása a térségből. 12 Az október 7-i Hamász-támadás ennek a nagyobb erőfeszítésnek lehet a része.

Arra a kérdésre – itt ér véget az ISW elemzése – hogy minderre hogyan kerülhetett sor, nem ismerjük a választ. Izrael állama rendelkezik a világ egyik legjobban felkészült hírszerzésével, képtelenség, hogy hétezer rakéta mozgatását nem észlelték volna, a problémát valószínűleg a politikai vezetés felső köreiben kéne keresni, de ez is puszta spekuláció.

A jelenlegi csapatmozgásokról nincsenek biztos információk, annyit tudunk, hogy Dél-Libanon ellen csapást mértek (az említett Hezbollah-bázis járt rosszul) és komoly légicsapások érték a Gázai Övezetet is. Az elrabolt izraeli túszok kiszabadításáért jelenleg is komoly harcok folynak, némi sikerrel.

Ennyit tudunk, ennyit állíthatunk viszonylag biztosan. Az események valószínűleg oda fognak vezetni, hogy a Hamász és a Hezbollah felmorzsolódik az IDF túlerejével szemben, ami Teherán pozícióvesztésével jár majd, és a Kremlben sem fognak pezsgőt bontani ennek alkalmából – de képtelenség volna nem észrevenni Irán és az Oroszországi Föderáció háttérben betöltött szerepét.

Meglátjuk, mi lesz, hogy lesz, én, mint szerény krónikás kezdem magamat leginkább a klendevi csodarabbinak érezni, ugyanis ő mondta egyszer egy bonyolultabb kérdésre:

„A helyes választ nem tudom. De nagyon szívesen megmagyarázom...”

Körülbelül így állunk tegnap óta Izrael problémájával is. Nem tudjuk, mi van, de próbáljuk megmagyarázni.

Csak jó hadiszerencsét kívánhat az ember, és mielőbbi győzelmet Izraelnek.

[iwannapushthebutton]

REJTŐZKÖDŐ REMEKMŰ II.

Kaffka Margit: Állomások 

"Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak,de derék embernek." Ady Endre

Kaffka Margitot szokás ismerni. Ha az irodalom történetet nézzük, akkor mint feministát, ha Székely Aladár fotóját nézzük, akkor mint proto vampot, ha viszont már Máté Olga kamerája előtt látjuk, akkor mint asszony jelenik meg, az újságokban pedig előszeretettel ábrázolják áldozatként, (kétségtelenül) tragikus halála miatt, ilyenkor még szoktak a "tehetség" szóval is dobálózni a különféle oldalakon. Kaffka Margitról mint íróról (pláne költőről) nem annyira szokás beszélni. "Ő is ott volt, és ő volt a legvagányabb a csajok között!" - mondanák róla egy mostani, a nyolcvanas éveket felidéző dokumentumfilmben a pasik.  

Két legismertebb regénye a Színek és évek, valamint a Hangyaboly, hiányzik a kötelező olvasmányok közül, és ha néha fel is veszik őket, akkor a kihagyhatók közé. Pedig fontos könyvek ezek - és még rövidek is! Mind a kettőnek komoly társadalmi üzenete van. Előbbi megindítóan ábrázolja a nők 19. század végi helyzetét, és ha tele is van sanyarúsággal, a végén nem átall optimistán tekinteni a jövőbe. Az utóbbi pedig izgalmas falanszter, társadalmi metafora egy tanítórend apácazárdájában. 

De a Hangyabollyal egyidőben keletkezik még egy regény, az Állomások, aminek annyira sanyarú a sorsa, hogy 1957 óta (legjobb tudomásom szerint) nem jelent meg újra önállóan, és csak gyűjteményes kiadásokban szerepel, úgy mellékesen. Pedig ez már nagyregény, sőt kulcsregény, és ha megírásakor egyáltalán nem tűnt fontosnak, ma már annál érdekesebb kellene, hogy legyen számunkra.  

Az Állomások elsőre olyannak tűnik, mintha a Színek és évek folytatása lenne - a Színek zárlatában az édesanya arról beszél, hogy a lányai már önálló életről gondolkodnak, függetlenedni akarnak a férfiaktól, nem pedig nekik kiszolgáltatva élni. Az Állomások főszereplője rögtön a regény elején elválik férjétől és innentől fogva követhetjük küzdelmét saját egzisztenciájának megteremtéséért. Férfiak bukkannak fel, majd tűnnek el akik szívesen hordoznák akár a tenyerükön is, de hősünk nem kér belőle, és a regény zárlatában némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nincs is szüksége másra, elég ő önmagának. (Upsz, szpojler.) 

A regény végkövetkeztetése voltaképpen még ma is forradalmi (Magyarországon biztosan). De nem ezért érdemes elolvasni. Hanem amiatt, amibe Kaffka ágyazza ezt a történetet. Az pedig kora társadalmának és helyszíneinek elképesztő leírása. Ha valaki szeretné tudni, hogy milyenek voltak a "boldog békeidők" akkor lapozza fel ezt a könyvet, egyaránt talál benne leírásokat vidékről, Budapestről, szegényekről, gazdagokról. Az író részletesen ecsetel bürokráciát, tömegközlekedést, adás-vételeket, bevásárlásokat. Karaktereinek egy része archetípus, aki társadalmi osztályát képviseli, más pedig húsvér személyiség. És micsoda személyiségek! A lapokon megelevenedik a Nyugat megalapítása, kávéházi beszélgetések a tagokkal, házi bulik, marhulások. Az egész lélegzik és él, és a lélekrajzok sem maradnak el. Csodálatos Ady-portré olvasható a regény végén egy éjszakán át tartó piálás hosszas leírásával. Persze mindenki álnéven szerepel, ezért néha nehéz kitalálni, hogy ki-kicsoda, de Osváth Ernőt is kiválóan mutatja be a szerző és Móricz Zsigmondról is remek képet rajzol. Kaffka remekül szűri át magán az életet. 

A kortársak számára a hétköznapok aprólékos és naturalista leírásai valószínűleg egyáltalán nem voltak érdekesek, az utókor sem igazán tudott ezekkel mit kezdeni, és az epizodikus szerkezet sem sokat segített. Az Állomások nem teljesíti az elvárásokat: a szerkezete széttartó, az üzenete direkt, íze és bűze van, egyáltalán nem intellektuális, és vannak patetikus pillanatai. (Egy csillagos ég alatt zajló párbeszédben hatalmas érzelmek szabadulnak el - és nálam megvolt a katarzis.) Igazán merész vállalkozás. 

A MEK-en megtalálható a regény egy gyűjteményes kiadásban. Szerintem nem érdemes kihagyni. Nagybetűs ÍRÓI TELJESÍTMÉNY mivel száz év távlatából is képes életre kelteni egy világot, ami már nincs. Új perspektívából, átélhetően beszél egy korszakról, ma is aktuális az alaptémája (Magyarországon biztosan). Le kellene fordítani más nyelvekre és szétszórni a világban, mert hiszem, hogy ez másokra is hatna. 

(kép: ez is Székely Aladár felvétele, amit eddig nem ismertem. ez csak egy részlete - sajnos a teljes verzióból csak rossz felbontást találtam)

#rejtőzködő_remekmű #kaffka margit

[szigetingy]

Lin-csi mester egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei. Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Már nem is a kolostor fenntartására dolgozunk, hatalmas vagyont gyűjtöttünk. Vang nagyúr is megirigyelhetné. Igaz, éjjel-nappal gürcölünk. Na és miért gürcöltök ennyire, jó apát? - kérdezte tőle Lin-csi. Elárulom neked, barátom -kezdte az apát. Azért kell ennyi bambuszfáklyát gyártanunk, mert jó pénzért veszik a városban. A pénz pedig azért kell, hogy meggazdagodjunk, és ne keljen többé dolgoznunk. Alig néhány év, és nem gyötörjük magunkat munkával, csak magunkra figyelünk, teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét - dicsekedett tervével az apát, és máris a gondtalan jövőbe álmodta magát. De Lin-csi haragja felébresztette. Sok munkával sok pénzt keresni a bolond is tud, apát! Nem kell hozzá tudomány! Ráadásul a sok pénz nem gondtalanságot jelent, hanem sok gondot inkább. Ne sok pénzed legyen, hanem elég! Ne sok időd legyen, hanem elég! Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget! De te ezt fel se éred ésszel, jó apát! - kiabálta Lin-csi dühösen, majd csendesen hozzátette: Sajnállak téged, de még inkább szerzeteseidet. Ha arra biztatod őket, hogy szakítsák ketté életüket, először szegény rabszolgák legyenek, majd bölcselkedő gazdagok, lehetetlent kívánsz tőlük. A semmibe nem lehet faszeget verni, apát! Őrültség a terved. Állítsd le a munkát! De Lin-csi sohasem tudta meg, elvetették-e az esztelen tervet a szomszéd kolostorban, abbahagyták-e az értelmetlen gürcölést. Haragjában feléjük se nézett többé. Effélékről az emberek úgyis csak maguk dönthetnek. ~ Su-La-Ce, Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában (Szingy Street, Németh György Archívum)

#szigetingy #mondások #idézek #könyvrészlet #szingy #archívum #design #németh györgy #blog #wordpress

[son1cthehedgeh0g]

Én is szeretném megköszönni a szereteteket és a figyelmeteket és persze Merry Xmas mindenkinek!Hibát hibára halmoztam idén (is) , többek közt töröltem az előző acc-omat de visszafogadtatok és ez nagyon sokat jelent nekem! Igen, volt olyan is, akivel nagyon tapló módon viselkedtem; nincs mentségem rá, csak magyarázatom, bár annak elég béna. Bocsánatot kérek tőle is, és mindenkitől, akinek csalódást okoztam! Szeretlek benneteket!

[progarden]

Ma 118 évvel ezelőtt, 1906. január 11-én a svájci Baden városában megszületett Albert Hofmann - akiről akkor még senki sem sejtette, hogy be fogja írni magát a történelembe, mint az egyik minden szempontból legnagyobb hatású tudatmódosító szer, az LSD feltalálója.

Hofmann, aki az LSD-t "bajkeverő csodagyerekének" nevezte (ezzel a címmel jelent meg magyarul is az önéletrajzi írása), valójában nem vált "az LSD apostolává", amint például Timothy Leary, a Harvard Egyetemről kirúgott renegát pszichiáter. Az ő igazi szerelme, az ő igazi vallása nem az LSD volt, hanem a Természet. Így, nagy betűvel. Amivel (akivel?) már kisfiúként, jóval az LSD felfedezése előtt is nagyon mély, spirituális kapcsolat fűzte össze.

Az LSD-t is elsősorban abból a szempontból tartotta ígéretesnek, amennyiben azt olyan kontextusban használják, hogy sikerül helyreállítania az ember és a természet között az ipari civilizációban gyakran megszakított kapcsolatot. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a pszichedelikus élmény nagyban függ a környezettől (setting) és a fogyasztó személyiségétől, várakozásaitól (set). Hofmann első LSD-tripjéről nagyon sokat írtak - de viszonylag keveset foglalkoztak azzal, hogy az ő meghatározó gyermekkori élményei a természettel kapcsolatban mennyire formálták azt a misztikus élményt, amit az LSD-vel kapcsolatban élt át - és ami aztán formálta a világ képét az LSD-ről.

"Amikor fiatal fiú voltam, rengetegem jártam a természetben," mondta el egy interjúban. "Mély és látomásszerű kinyilatkoztatás-élményeim voltak már jóval azelőtt, hogy az első kísérleteimet folytattam volna az LSD-vel. Valójában az LSD-vel folytatott első élményeim nagyon hasonlítottak azokra az első misztikus élményeimre, amelyeket kisfiúként szereztem a természetben."

Hofmann üzenete a fiatalság felé egyáltalán nem az volt, hogy "tolj egy bélyeget és megvilágosodsz". Többször hangsúlyozta, hogy az LSD nem mindenkinek való - és hogy egy ilyen potens szerrel nagy tisztelettel kell bánni. Aggodalommal töltötte el az a trend, hogy az LSD-t elkezdték "buliból" használni az emberek. Hangsúlyozta azonban, hogy az LSD-vel való visszaélés jóval mélyebb okokra vezethető vissza: az egész elidegenedett, jelentéstelenné, fenntarthatatlanná vált modern életformánkra. Amire igazán buzdította a fiatalokat: az a természettel való élő kapcsolat helyreállítása.

"Nyisd ki a szemed! Az érzékelés kapuit ki kell nyitni. Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk a saját tapasztalatukon keresztül azt, hogy milyen volt a világ, mielőtt az emberek megjelentek. Ez az igazi probléma manapság, hogy az emberek olyan városokban élnek, ahol minden halott. Ez a materiális világ, amit az emberek hoztak létre, egy halott világ, ami el fog tűnni és pusztulni. Azt üzenem a fiataloknak, hogy menjenek ki a természetbe, a mezőkre, a kertekbe, az erdőkbe. A természetnek ez a világa az, amihez teljes mértékben tartozunk. Ez az élet körforgása, aminek szerves részét képezzük. Nyisd ki a szemed, lásd meg a barna földet és a zöldellő réteket, és a fényt, ami a természet lényege. A fiataloknak az élet körforgásának tudatára kell ébredniük, meg kell érteniük, hogy meg lehet tapasztalni azt a szépséget és mély jelentést, ami összeköt minket a természettel."

Boldog szülinapot, Hofi bácsi, jó tekerést az elíziumi mezőkön! 🙏🚵

Ha adnak neked valamit a Drogriporter írásai, kérlek, Te is adj valamit: támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: Jakob Krattiger

#kender uthca cannabisztro #thc #cbd #cannabisztro #lsd #albert hofmann #Hofmann #psychedelia #pszichedelikum #60’s psychedelia

[boldognaklenni-01]

“Szeretlek”

Aznap a szerelemről beszélgettünk. Azt kérdeztem honnan tudod, hogy az érzéseid valósak. A szavaid akkor nagyon sokat tanítottak nekem a szerelemről.

Azt mondtad: “Onnan tudom, hogy ez igazi, hogy tudom hogy odakint lányok ezrei lehetnek olyan őrültek, olyan viccesek mint te vagy lehet hasonló személyiségük, én mégis téged akarlak. A tudat, hogy másban is meg lehet találni, te mégis egy embert akarsz. És az a valami amit megláttam benned, amit őrzök már nagyon régóta. Minden rossz és jó ellenére. Tudom, ha ez nem életre szóló, akkor semmi sem az.”

Néha mikor a múltunk árnyai felbukkannak, hogy beköszönnek, hogy próbálják tönkretenni a jelent, ezekre a szavakra gondolok. Mert a múlttal igenis nagyon nehéz dűlőre jutni. A sebeket pedig bizony nehéz begyógyítani. De a szavaid megnyugtatnak. És csak szeretni akarlak.

pillanatok az életünkből.

Anna S.

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #gondolat #gondolatok #saját gondolat #szerelem #furcsa #szerelmem #szerelmes #élet értelme #múlt #múltjelenjövő

[sztupy]

GTA-val szerintem már játszottam '98-ban, szóval olyan 12 évesen

Nem is tudom igazán mi jött le belőle annyi idősen, csak pár élményfoszlány:

* főleg küldetésekre mentem, hogy legyen szorzó és sok pont.

* az autókázós részek jobban bejöttek, mint amikor lövöldözni kellett

* GOURANGA

* a son-of-a-bitch-et következetesen snofofrabichnek olvastam. Fogalmam sem volt mit jelent

Egy az egy biztos hogy egyáltalán nem fogtam fel hogy ez egy erőszakos játék ahol embereket kell gyilkolni. A kis figurák nem voltak mások mint pixelek, játékemberek, ők meg ugye úgyis csak akkor léteztek amikor én játszottam vagy valami hasonló.

A GTA II is megvolt, annak a játékborítójából még diákparlamenti reklámposztert is fotosoppoltam össze. A harmadik rész már nem jött be, legközelebb már bőven 30 felett voltam hogy egy másik GTA-t (a San Andreast) végigvigyem, az mondjuk bejött.

Ugyanekkor jött ki a Carmageddon is, azt is sokat toltam (és nem a német változatot), igazából jól belegondolva rengeteg pixel-gore volt az életemnek ebben a korában, és nem volt senki aki elmagyarázza nekem hogy mi a jó és mi a rossz.

Egyszer anyám akkor jött be a szobába mikor a Dark Forces-al játszottam, ami a fentiekhez képest lófasz volt, de a látott erőszaktól úgy feldühödött, hogy fogta és az összes CD-met eldugta, egyet kivéve, valami PC Gurus volt, amin Lara Croft volt a borítóján két fegyverrel, de hiába a vizuális (és szexuális) erőszak, ezt azért adta vissza mert az is rá volt írva a CD-re, hogy "minden, ami a PC-hez kell". Beszélni sose akart semmiről, csak mindig mormogott magában hogy miért nem olyan játékokat csinálnak ahol gyógyszereket kell mások szájába dobálni.

Fogalmam sincs mit fogok tenni amikor a sajátom fog ilyen játékokkal találkozni. Nem hiszek nagyon a tiltásban, leginkább biztos azzal próbálkoznék, hogy valami másba hívjam fel az érdeklődését ami "lightosabb", de passz. Majd ha eljutok odáig akkor majd megnézem mi az aktuális vélekedés.

[nagyenka]

A harmadik kötött cuccom. Ez jó sokáig tartott, és nem lett persze tökéletes. Pl. magamnak kezdtem el kötni, de a lányomra lett jó, nehéz értelmezni, hogy mit jelent az, hogy a kötésmintát enyhén kihúzva kell lemérni... De sokat tanultam belőle, és hát ez már tényleg nem csak egy négyzet, mint a sálak, itt kellett fogyasztani, szaporítani, meg ilyenek :) Felkészül a fiam drónos pulcsija, mert neki rögtön lettek ötletei.

[csacskamacskamocska]

A közelség feloldja

Ne nézegesd a titkos szerelmed profilképeit! Ne csinálj belőle Kenbabát! (nyilván annyira kibaszott helyes lesz, hogy megőrülsz!) De a legfontosabb, hogy NE OLVASD EL a hozzászólásokat a képek alatt 10+ év távlatából!

Senki sem tudja azt, amit te. De te sem tudsz mindent. És nem fogsz választ kapni a felmerült kérdésekre.

Ne gondold, hogy ha leinnád magad a sárga földig az jobb lenne! A múlt az azért szemét, mert nem múlik el már soha. Ezzel együtt kell élni. De nem is az a bajt, hogy a másiknak is van múltja, nem hülye vagyok, csak valahogy váratlanul ért. :D Azon gondolkodtam, hogy azért más ez egy párkapcsolatban mert össze lehet bújni és végiglocsogni, kibeszélni, hogy és az ki volt, és mi volt, és miért igen miért nem, és akkor már...?, ha meg nem akkor hogyan? és fel lehet oldani egy tök biztonságos érzelmi közegben. Már, ha érdekli az embert. Mert nyilván nem annyira érdekes, hogy kinek kije volt, ha most éppen te vagy neki. Ők voltak, te meg a jelen vagy és remélhetőleg a jövő. De a senkiföldjén ez nincs. Se biztonság, se feloldás, se jövő.

Meg azon gondolkodtam, hogy az ember a saját dolgairól sosem gondolja, hogy valakinek fájdalmat okoz(hat). Amíg párkapcsolatban éltem, de amúgy most is, halálosan nyugodtan folytatok mindenféle frivol beszélgetéseket a nélkül, hogy a vonzódás vagy az érdeklődés szikrája bennem lenne. Szívesen beszéltem is róla, ha érdekes vagy vicces volt. Ha más csinálja, akkor viszont jelentőséget tulajdonítok neki. Ez valószínűleg bizalmatlanság. A saját hűségemben bombabiztos vagyok, a másokéban nagyon nem. Így neveltek.

Néztem egy sorozatot a testbeszédről és elég sokat olvasok az internetes kommunikációról. A testbeszéd szakértő konkrétan kijelentette, hogy ha érzelmileg be vagyunk vonódva, akkor kb képtelenek vagyunk objektívek lenni. (megerősítési torzítás). Tényleg a jelenben kéne élni és mindent a jelenben értékelni. Nade, annak meg amennyi előnye, annyi hátránya is van. Hiszen, ha nem tudom, hogy a múltban valaki volt kedves, segítőkész, támogató, akkor a jelen gorombaságaival szemben nem lenne tolerancia. Akkor a tapasztalat és abból leszűrt tanulságok nem lennének. Akkor nem tudnánk kapcsolódni, nem lenne bennünk kitartás a nehéz időkben, nem lennének közös emlékek se és értéktelen lenne a jelen is, hiszen úgy is elfelejtjük. Valószínűleg közönyesek és kegyetlenek lennénk, ha épp úgy hozza kedvünk. Ha nem lenne múltunk, hát igen, nem lenne jövőnk sem. Közös jövőnk senkivel, hisz nem emlékeznénk rá, hogy milyen volt együtt csinálni a jelent.

Amíg nem volt internet, addig ezek a problémák egyszerűen nem léteztek. Őrület!

#múlt #Ken #internet #kommunikáció #kapcsolat #08-04