Egy hercegnő a pokolban, nem tétlenkedik. Oda hívja a legsötétebb gondolatait és táncol velük. Addig isznak még a hercegnő nem vallja be, hogy ő sosem tartozott máshova. A pokol nem csak az otthona, hanem ő a házigazda!
Ma azt álmodtam, hogy felhő vagyok. Nem áll távol tőlem, a színem hófehér, mint napos időben a felhőké - ha nem koszolom össze magam, ahogy ez néha megtörténik -, a bundám puha és könnyű. Szoktam felhőket nézni az erkélyről, így tudom, miről beszélek. Amikor felhő vagyok, minden felett lebegek, nálam közelebb senki nincs a Naphoz. Lenézek a Földre, sok-sok százmillió macska otthonára, és elégedettség tölti el a szívemet, mert tudom, hogy nekem van ott a legjobb, legszeretőbb családom. Így aztán soha nem vagyok sokáig felhő, mert szeretnék visszatérni hozzájuk. Lehet, hogy mindig mindenki valami másra vágyik? Fura dolog az élet. "Amikor verset ír az ember, mindíg más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember nem írni volna jó," #Szörnyeteg #Lajos #szörnyeteglajos #ígyélünkmi #józsefattila (helyszín: Belém, Lisboa, Portugal) https://www.instagram.com/p/Cgbogu7oKV5/?igshid=NGJjMDIxMWI=
Az „orosz világ” vérszomjas szörnyetege
>Dmitrij Volcsek
Miért döntött úgy a putyini Oroszország, hogy hadat üzen az európai civilizációnak, és mit akar elérni vele? Larisza Jakubova történész, az Ukrán Tudományos Akadémia levelező tagja szemügyre veszi az „orosz világ” apologétáinak világnézetét – mint egy hatalommal bíró, a modern berendezkedés megsemmisítésére törekvő, annak évszázadok alatt…